Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket
  2017-11-17 11:08:41, péntek
 
 





Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket



Egy építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a munkások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt:
- Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? - felelte Sam. - Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet."
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben








 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy soha el nem múló szerelem...
  2017-11-15 13:17:34, szerda
 
 





Egy soha el nem múló szerelem...

2017. május 17. - Kata Vank


Mindennap látom őt. Mindennap pontban 12-kor megjelenik egy szál virággal a kezében. Leül a padra... mindig ugyanarra a padra. Üldögél hol több, hol kevesebb időt, majd feláll, és elmegy. Hét éve figyelem őt a parkra néző ablakból. Hét éve mindennap eljön.


Emlékszem az első pár alkalommal nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Aztán egyszer feltűnt, a szál virág a kezében. Nem telik el úgy nap, hogy ne jönne. Az elmúlt hét évben mindennap pontban 12-kor.

Valamiért mindig összeszorul a szívem, amikor meglátom őt. Nem beszél senkivel, nem szól senkihez. Csak ül a padon. Leteszi a virágot a fa tövébe, majd leül a padra. Az előző nap elhelyezett virágot, ha még másnap ott van, mindig belehelyezi a szemetesbe. Magához szorítja a félig már elszáradt virágot, és kidobja. Majd visszasétál a padhoz.

Nem zavar senkit, és őt sem zavarják. Az elmúlt hét évben természetessé vált, hogy ő van, ő jön, és hoz egy szál virágot. Figyelem őt. Próbálom kitalálni a történetét, az életének meséjét.

Ma lementem hozzá, leültem mellé a padra. Rám tekintett, furcsállta. Ő hét éve egyedül ül azon a padon.

Azon gondolkodtam, hogyan szólítsam meg, mit kérdezzek tőle. Sem tolakodni nem akartam, sem megsérteni őt, sem megzavarni őt. Könnyes volt a szeme, és mérhetetlen szomorúság tükröződött benne. Még sosem láttam őt ilyen közelről. Mindig csak az ablakból figyeltem.

Mintha érezné, miért is ültem le mellé. Elkezd mesélni. Mesélni az életéről, a szerelméről, és a fáról, meg az egy szál virágról. Talán már hét éve el szeretné mondani valakinek, csak eddig nem volt senki, aki meghallgassa, vagy ő nem akart tolakodni, senkit nem akart zavarni.

Talán olyan hetven éves lehet. Nehéz megállapítani a korát. Amolyan régi vágású úriember.

"A feleségemnek hozom a virágot. A kedvence volt a fehér rózsa. Az udvarunkat is tele ültette fehér rózsával. Ha nem tudok a kertünkből hozni, akkor hozok a virágüzletből. Hét éve nincs velem, hét éve nincs mellettem, hét éve érzem a hiányát, és hét éve minden este úgy fekszem le "talán nekem is véget ér végre az utazásom, és újra együtt lehetünk". Nagy szerelem volt a miénk. Bizony! De még milyen nagy szerelem. Amikor először megpillantottam, már tudtam ő lesz az én feleségem, a gyermekeim anyja."

"De nem volt könnyű feleségül kérni őt, és meggyőzni az édesapját, hogy leánya kezét adja nekem. De csak beleegyezett. Igazi szerelemházasság volt a miénk. Túl éltünk mi ketten együtt kéz a kézben mindent. Három hónap híján ötven éves házasok lettünk volna, amikor meghalt."

"Ő mindig egészséges volt. Ő nem az a fajta asszony volt, aki órákat ült az orvosi váróteremben. Sosem panaszkodott, sosem. Aztán egyik reggel kiment a kertbe, összeesett. Hiába küzdöttek az orvosok napokig az életéért, egy tavaszi napon feladta a küzdelmet. És én ott maradtam 49 év után teljesen egyedül."

"Én már olyan régóta éltem vele, hogy nem tudok nélküle létezni. Minden áldott nap kérem a Jó Istent, hogy engedje meg, hogy újra együtt lehessünk."

"Olyan jó asszony volt, áldott jó asszony. Pedig nem volt könnyű élete mellettem, és a fiúnk mellett. De ő olyan áldott békés asszony volt. Életem szerelme. De már nincs. Hét éve nincs. Hét éve reménykedem, hogy talán, majd ma eljön a nap, amikor újra együtt lehetünk. De csak nem akar eljönni az a pillanat."

"Ennél a fánál kértem meg a kezét, és ennél a fánál ért utol az akkor még leendő apósom, amikor megkértem a lánya kezét, és úgy megütött, hogy pár percig azon gondolkodtam, élek-e még. Tisztességes, erős ember volt az édesapja, és féltette a lányát tőlem, mert bizony nekem nem igazán volt jó hírem a lányos szülők körében."

"Én nem csaptam be senkit, nem ígértem senkinek semmit, de hát akkoriban más világ volt, de még milyen más! Én nem mondom, hogy jobb volt, vagy rosszabb, de bizony más volt! Végül aztán megenyhült az ember, és nekem adta a lánya kezét."

"Sosem voltunk igazán gazdagok, de mindig mindenünk megvolt. Mindig dolgoztunk, amióta világ volt a világ. Teltek az évek, és nekem sosem volt természetes, hogy ő már mellettem van. Én minden áldott nap megköszöntem ezt neki, és megköszöntem a fiunkat is."

"Ő már külföldön él, évente egyszer, ha hazajön. A feleségem úgy halt meg, hogy nem láthatta az unokáját. Nem értek rá jönni, amikor megszületett, amikor egy éves lett. Elfoglalt emberek... és a feleségem úgy halt meg, hogy nem látta az unokáját."
"Mindennap kijövök ehhez a fához, és mindennap hozok neki egy szál virágot. Tudom, hogy lát a mennyből, és tudom, hogy ilyenkor mindig mosolyog."

Nézi a fát, és nézi a virágot. Szememmel követem a tekintetét.

"Hét éve várom, hogy újra együtt lehessünk. Hét éve élek nélküle. Hét éve mindennap várom, hogy végre vége legyen."

Feláll. Megemeli a kalapját, és elindul. Nézem őt, még sokáig.
Ő várja a halált, én valamiért mégis abban bízom, még sokáig láthatom őt az ablakból, bár tudom, ő nem ezt akarja. Ő már a felesége mellett szeretne lenni, akivel majd ötven évig voltak házasok. Én valamiért mégis abban bízom, hogy még sokáig láthatom őt az ablakból.



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A rabszolgafelszabadító
  2017-10-10 12:03:21, kedd
 
 





A rabszolgafelszabadító



Kis nyomorék, púpos ember volt az angol William Wilberforce (1759-1833). Iskolatársai is kínozták, gyötörték testi hibája miatt.
Háromszor utazta be Európát iskolái után.
Keserűségéből Isten kimozdította őt egy eseménnyel, s attól kezdve valami csodálatos szeretet áradt belőle. Egy nagy ügyre tette rá életét: a rabszolgaság eltörlésére.
Amikor ez ügyben bejárta a világot és a rabszolgák érdekében felállott beszélni, átszellemült lelkesedése mindenkit magával ragadott. 'Felállott az asztalnál - mondták - mint a mesebeli törpe, s mire leült, mindenki óriásnak látta.'
Halálos ágyán kapta a hírt, hogy 25 évi küzdelem után az angol parlament eltörölte a rabszolgaságot.
Ritkán látott London ilyen temetést: százezrek sorfala között miniszterek vitték ennek a kis púpos embernek a koporsóját...


(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy mai tanmese
  2017-09-25 06:55:38, hétfő
 
 






Tanuljatok jót tenni

Egy mai tanmese



Ugyanazon az úton járt haza, évtizedek óta. Amikor a szomszéd telken építkezni kezdtek, mély gödör zárta el útját. A megszokott úton haladva nem vette észre, beleesett. Jól megütötte magát. Kimászni nem tudott. Kiabálni kezdett segítségért.
Az arra jövő pszichológus készségesen ajánlotta fel a segítségét, megvizsgálta a gödör kiterjedését, mélységét, összehasonlította azt más ilyen élethelyzetekkel és a férfi személyiségével. Kifejtette ezek összefüggését, egymásra hatását, majd ezek figyelembevételét ajánlva elköszönt.
Hamarosan megállt egy pszichoterapeuta is a gödör szélén. Leguggolt, hogy közelebb legyen klienséhez, érdekes kérdéseket tett fel a férfi múltjára vonatkozóan, majd a korábbi gödörbeeséses tapasztalatait és az onnan való kikászálódás lehetőségeit illetően. Mivel az áldozat még sohasem volt ilyen helyzetben, hozott neki egy ásót, és ajánlotta, ásson mélyebbre, ott majd rálel a megoldás gyökereire. Aztán, munkájával elégedetten, folytatta útját.
Bibliaórára menet megállt a kiáltozás hallatára egy lelkész is. Meghallgatta a szomorú történetet, majd megkísérelte biblikus összefüggésbe állítani, és hitbeni tanítást nyújtani. Elmondta a 130. zsoltárt: "A mélységből kiáltok hozzád, Uram...", majd áldást kívánva elsietett a bibliaórára.
Az arra járó szociális munkás azonnal beugrott az áldozat mellé a gödörbe, hogy tisztázza vele, melyik biztosítónál jelentheti majd be kártérítési igényét, és utána fekvőtámaszokat végeztetett a férfival, hogy az majd képessé váljék önerejéből kimászni a mélységből.
Szerencsére arra sétált egy pszichiáter orvos is. Röviden diagnosztizálta a kórképet, majd táskájából néhány tablettát vett elő, melyeket a bajba kerültnek - a dózis pontos megjelölésével és a lehetséges mellékhatásokról való felvilágosítással - vigyázva ledobott.
Már későre járt, amikor az edzésről hazafelé tartó kisfiú rácsodálkozott a gödörbe kerültre.
- Tessék mondani, elhozzam a létránkat? - kérdezte.
Elhozta. Kimászott.

Berg, I. K. nyomán


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az ibolyacsokor
  2017-09-22 10:19:03, péntek
 
 





Az ibolyacsokor



Egyszer az Úristen színe elé került egy ember, aki a halála előtt becsomagolta egy nagy bőröndbe mindazt, amit az életében értéknek tartott. Az autóját, a házát, a személyes kapcsolatait, a takarékbetétkönyveit.

Az Úristen
azt mondta neki:

- Mutasd meg, mit hoztál át az életedből!

Az ember kinyitotta a bőröndöt, s megdöbbenve látta, hogy az szinte teljesen üres.Mindössze egy csokor ibolya hervadozott benne.

Kérdezte az ember az Úristentől:

- Hol vannak az értékeim? Mindent át akartam hozni... nem értem, hová tűntek, és hogy kerültek ide ezek a hervadozó ibolyák?

- Nem emlékszel erre a kis virágcsokorra? - kérdezte az Úristen.

- Nem emlékszem.

- Hát tudd meg, hogy ez volt az egyetlen igazán önzetlen cselekedeted egész életedben, amelyért nem vártál viszonzást vagy köszönetet, amikor ezt a csokor ibolyát egy kirándulás alkalmával egy ismeretlen katona sírjára tetted.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Tedd rendbe magad!
  2017-09-22 10:12:58, péntek
 
 





Tedd rendbe magad!



Hallottam egy csodálatos kis történetet egy lelkipásztorról, aki szombat reggel meglehetősen nehéz körülmények között próbált felkészülni a prédikációra!

A felesége elment vásárolni. Esett az eső, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert
nem tudott mihez kezdeni magával. Végül a lelkész kétségbeesésében elővett egy régi magazint, hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét ábrázolta. Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabkákat szétszórta a szoba padlóján és ezt mondta a fiának: ,, Johny,ha össze tudod rakni a térképet,kapsz tőlem egy huszonöt centest".

A lelkész azt hitte, hogy egész délelőttre való munkát adott a kisfiúnak. De tíz perc múlva kopogtattak az ajtón. A kisfia volt, az összerakott képpel. A lelkész megdöbbent, hogy fia ilyen gyorsan végzett a feladattal. Ott voltak a papírdarabkák, gondosan összerakva, ott volt a hibátlan világtérkép.
- Kisfiam, hogy tudtad ilyen gyorsan összerakni?- kérdezte a lelkész.
- Ó! - mondta Johny. - Nagyon egyszerű volt. A másik oldalon egy ember képe van. Egy papírt letettem a földre, összeraktam az embert, aztán egy papírlapot tettem a tetejére és megfordítottam az egészet. Rájöttem, ha rendbe teszem az embert a világ is rendben lesz.

A lelkész mosolygott és átadta fiának a negyeddollárost.
Ezzel megadtad a holnapi prédikációm témáját - mondta. ,, Ha az ember rendben van,akkor rendben lesz a világa is!"

Mély tanulság rejlik ebben a gondolatban. Ha szerencsétlennek érzed magad a világban és a világot meg akarod változtatni, a legjobb hely ahol kezdheted, magad vagy. Ha lelki beállítottságod pozitív a világod problémái meghajlanak előtted!

A te világod rendben van? Tedd rendbe magad!






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Fáj az nekem, te kis ember!
  2017-09-22 09:53:45, péntek
 
 





Fáj az nekem, te kis ember!



A kisfiú egyszer meglátott egy csodaszép virágot az út szélén. Örömmel felkiáltott, és le akarta szakítani, de a virág hirtelen kinyitotta a szemét, és így szólt: - Fáj az nekem, te kis ember!


A fiúcska megijedt, mert soha nem látott még
beszélő virágot, de kíváncsi is volt, mert tetszett neki a vékony hangocska. Ezért megkérdezte:

- Fáj, ha leszakítalak?

- Persze hogy fáj. - felelte a virág.

- Ugyanúgy fáj, mint neked, ha elvágod az ujjadat, vagy beütöd a könyököd. Ha leszakítasz, otthon vázába teszel, még élni fogok ugyan pár napig, de aztán hamar elhervadok, és akkor majd nem kellek majd neked. Az emberek csak addig szeretnek, míg szép vagyok, de arra nem gondolnak, hogy ha nem szakítanának le, még sokáig szép lehetnék.

A kisfiú elgondolkodott.

- De akkor hogyan mutassam meg a szüleimnek, hogy milyen szép virágot találtam? Biztos ők is látni akarnak téged, de nem tudnak eljönni ide.

- Miért akarsz engem mutogatni? - kérdezte a virág.

- Nem elég neked, hogy látsz engem. Legyen a szépségem a te titkod. Legyen a mi titkunk. Bármikor kijöhetsz ide, és gyönyörködhetsz bennem, de kérlek ne szakíts le.

A fiú mérges lett. Már-már nyúlt volna a virághoz, hogy letépje, de eszébe jutott a karácsonyfa, amit decemberben állítottak fel a szülei a nagyszobában. Milyen szomorú volt, amikor lehullottak a tűlevelei, és ott állt csupaszon, öregen a szobában! Visszahúzta a kezét.

- Jól van, virág - mondta.

- Nem téplek le. Többet ér nekem az életed, minthogy hazavigyelek mutogatni. Majd kijövök minden reggel, és nézlek egy kicsit, aztán otthon majd lerajzollak. Jó lesz így?

A virág boldogan bólintott, aztán a Nap felé fordította a szirmait. A kisfiú pedig ugrándozva szaladt hazafelé.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Légy bátor és repülj!
  2017-09-14 07:40:13, csütörtök
 
 





Légy bátor és repülj!



Találtam egy nagyon tanulságos tanmesét, ami elgondolkodtatott.

,,Egy kis bogárka szomorúan üldögélt az árokparton, csodálta a vígan repkedő pillangókat, és így sóhajtott:

- Ó, Istenem, de jó lenne, ha tudnék repülni!

Meghallotta ezt az egyik pillangó, aki éppen átsuhant felette, rácsodálkozott, és lekiáltott neki:

- De hát te is tudsz repülni, hiszen ott vannak a szárnyak a hátadon!

- Tényleg? - vidult fel erre a kis bogárka, és addig tekergette a nyakát, míg a vállai felett megpillantotta a két csillogó szárnyat. - Jaj de jó, vannak szárnyaim! - örvendezett, és boldogan táncra perdült.

Eltelt pár nap, amikor a pillangó megint arra szállt. Látta, hogy a kis bogárka ugyanolyan szomorúan ücsörög az árokparton, vágyakozva figyeli a pillangók táncát, és így sóhajt:

- Ó, Istenem, de jó lenne, ha MERNÉK repülni...


Isten adhat neked szárnyakat, de a bátorságot a repüléshez neked kell megszerezned."


Elgondolkodtató... Mi értelme az életünknek, ha nem használjuk ki a meglévő adottságainkat? - SEMMI. Miért nem használjuk azokat? - Mert félünk. De mitől félünk? - Az ismeretlentől.


Osho lényegre törően fogalmazott a bátorsággal kapcsolatban: ,,A bátorság azt jelenti, hogy minden félelmünk ellenére nekivágunk az ismeretlennek."

Legyél tisztában félelmeiddel, de ne engedd, hogy elhatalmasodjanak rajtad.


Légy bátor és repülj!

Lehotszky Liliána - Jóportál






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A kívánság
  2017-09-11 08:54:59, hétfő
 
 





Egy tanítónő arra kérte a gyerekeket, hogy írjanak Istennek fogalmazást a vágyaikról! Az egyik diák olyasvalamit kért, amitől még a tanárnő férje is kiakadt!
Egy tanítónő arra kérte kisdiákjait, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy mit szeretnének Istentől kapni. A gyerekek le is írták kívánságaikat. A pedagógus este javította ki a dolgozatokat. Az egyik kis tanonc olyan megható kéréssel fordult Istenhez, hogy a tanítónő elsírta magát. A férje, aki éppen akkor ért haza, megdöbbenve látta, hogy felesége sír.
" Mi történt, mi bánt?" - kérdezte.
" Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta." - felelte.
A fogalmazásban ez állt:
" Uram, ma este kérlek tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is ha fáradt. Én nem vagyok ilyen szerencsés, édesanyám akkor sem kérdi meg, hogy hogy vagyok, ha látja, hogy van valami baj, mert letörtnek és szomorúnak látszom. Nem szeretem ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében. "
Ekkor a tanítónő férje azt mondta: " Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak."
A tanítónő kisírt szemmel közölte: " Ezt a fogalmazást a fiunk írta."

filantropikum.com




 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Ilyen az élet...
  2017-09-10 14:28:16, vasárnap
 
 





Ilyen az élet, ilyen a szerelem.


A nő válni akart. A férje kért egy nap gondolkodási időt és ezt a levelet írta:
Egész este egy szót sem szólt, úgy tűnt, hogy nagyon gondolkodik valamin. Egymás után gyújtott rá. Én csalódott voltam, nem értettem, hogy miért nem hajlandó bármit is mondani.
Három év együtt járás és két év házasság után most elég furcsának látom a kapcsolatunkat. Amiért annak idején beleszerettem a férjembe, azok az érzések most megváltoztak.
Egy nagyon érzékeny és érzéki nő vagyok. Számomra nagyon fontos a romantika, a kedvesség, az odafigyelés. A férjem teljesen az ellentétem. Nem érzékeny, és a romantikára sem kapható. Mindezért elbizonytalanodtam az utóbbi időben.
Egy napon erőt gyűjtöttem, és közöltem vele, hogy el akarok válni.
- Miért? - kérdezte
- Mert elegem van! - válaszoltam.
Ő erre nem mondott semmit. Egész este egy szót sem szólt, úgy tűnt, hogy nagyon gondolkodik valamin. Egymás után gyújtott rá. Én csalódott voltam, nem értettem, hogy miért nem hajlandó bármit is mondani. Ha már nekem sem tudja elmondani azt, hogy mit érez, minek kell folytatni ezt az egészet.
Majd hirtelen azt kérdezte:
- Mit tehetnék azért, hogy meggondold magad?
Mélyen a szemébe néztem, és halkan azt feleltem:
- Na ez itt a kérdés... Ha tudod a választ, és őszintén meggyőzöl arról, hogy szeretsz, akkor meggondolom magam.
- Holnap megadom a választ - mondta csendesen.
Számomra az utolsó remény is elvesztett, mikor azt mondta, hogy majd holnap válaszol.
Másnap mikor felébredtem, nem volt mellettem. Az íróasztalon lapok voltak. Az egyiken ez állt:
,,Drágám!
Azért foglalkoztam az utóbbi időben többet magammal és kevesebbet veled, mert vigyáznom kell a kezeim épségére, hogy mikor elrontod a számítógépen lévő programokat, akkor meg tudjam javítani a gépet. Vigyáznom kell a lábaim épségére, mert mindig a munkahelyeden felejted a lakáskulcsod, és szeretném, ha még sokáig el tudnék menni értük az irodába, hogy visszahozzam neked. Vigyáznom kell a szemeim épségére, mert, ha utazunk, a nagyvárosokban mindig eltévedsz, én pedig szeretnék mindig rád találni.
Miközben olvastam, a szemeim megteltek könnyel, még a levelet is eláztatták, amely így folytatódott:
,,Most, hogy tudod a válaszom, és boldog vagy, kérlek nyisd ki az ajtót, mert már jó ideje, hogy ott állok a reggelivel".
A nevetés hirtelen tört ki belőlem. Gyorsan kinyitottam az ajtót, ő ott állt, a tálcán rántottával és dzsúzzal.
Ilyen az élet, ilyen a szerelem. Sokszor nem is vesszük észre, hogy ott van közvetlen mellettünk. A szerelem akár unalmas is lehet egy idő után. Viszont ott van, csak meg kell látni, és örülni kell neki, minden egyes percben.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 53 db bejegyzés
e év: 949 db bejegyzés
Összes: 6814 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 867
  • e Hét: 9135
  • e Hónap: 23598
  • e Év: 371841
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.