Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Az ibolyacsokor
  2017-09-22 10:19:03, péntek
 
 





Az ibolyacsokor



Egyszer az Úristen színe elé került egy ember, aki a halála előtt becsomagolta egy nagy bőröndbe mindazt, amit az életében értéknek tartott. Az autóját, a házát, a személyes kapcsolatait, a takarékbetétkönyveit.

Az Úristen
azt mondta neki:

- Mutasd meg, mit hoztál át az életedből!

Az ember kinyitotta a bőröndöt, s megdöbbenve látta, hogy az szinte teljesen üres.Mindössze egy csokor ibolya hervadozott benne.

Kérdezte az ember az Úristentől:

- Hol vannak az értékeim? Mindent át akartam hozni... nem értem, hová tűntek, és hogy kerültek ide ezek a hervadozó ibolyák?

- Nem emlékszel erre a kis virágcsokorra? - kérdezte az Úristen.

- Nem emlékszem.

- Hát tudd meg, hogy ez volt az egyetlen igazán önzetlen cselekedeted egész életedben, amelyért nem vártál viszonzást vagy köszönetet, amikor ezt a csokor ibolyát egy kirándulás alkalmával egy ismeretlen katona sírjára tetted.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Tedd rendbe magad!
  2017-09-22 10:12:58, péntek
 
 





Tedd rendbe magad!



Hallottam egy csodálatos kis történetet egy lelkipásztorról, aki szombat reggel meglehetősen nehéz körülmények között próbált felkészülni a prédikációra!

A felesége elment vásárolni. Esett az eső, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert
nem tudott mihez kezdeni magával. Végül a lelkész kétségbeesésében elővett egy régi magazint, hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét ábrázolta. Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabkákat szétszórta a szoba padlóján és ezt mondta a fiának: ,, Johny,ha össze tudod rakni a térképet,kapsz tőlem egy huszonöt centest".

A lelkész azt hitte, hogy egész délelőttre való munkát adott a kisfiúnak. De tíz perc múlva kopogtattak az ajtón. A kisfia volt, az összerakott képpel. A lelkész megdöbbent, hogy fia ilyen gyorsan végzett a feladattal. Ott voltak a papírdarabkák, gondosan összerakva, ott volt a hibátlan világtérkép.
- Kisfiam, hogy tudtad ilyen gyorsan összerakni?- kérdezte a lelkész.
- Ó! - mondta Johny. - Nagyon egyszerű volt. A másik oldalon egy ember képe van. Egy papírt letettem a földre, összeraktam az embert, aztán egy papírlapot tettem a tetejére és megfordítottam az egészet. Rájöttem, ha rendbe teszem az embert a világ is rendben lesz.

A lelkész mosolygott és átadta fiának a negyeddollárost.
Ezzel megadtad a holnapi prédikációm témáját - mondta. ,, Ha az ember rendben van,akkor rendben lesz a világa is!"

Mély tanulság rejlik ebben a gondolatban. Ha szerencsétlennek érzed magad a világban és a világot meg akarod változtatni, a legjobb hely ahol kezdheted, magad vagy. Ha lelki beállítottságod pozitív a világod problémái meghajlanak előtted!

A te világod rendben van? Tedd rendbe magad!






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Fáj az nekem, te kis ember!
  2017-09-22 09:53:45, péntek
 
 





Fáj az nekem, te kis ember!



A kisfiú egyszer meglátott egy csodaszép virágot az út szélén. Örömmel felkiáltott, és le akarta szakítani, de a virág hirtelen kinyitotta a szemét, és így szólt: - Fáj az nekem, te kis ember!


A fiúcska megijedt, mert soha nem látott még
beszélő virágot, de kíváncsi is volt, mert tetszett neki a vékony hangocska. Ezért megkérdezte:

- Fáj, ha leszakítalak?

- Persze hogy fáj. - felelte a virág.

- Ugyanúgy fáj, mint neked, ha elvágod az ujjadat, vagy beütöd a könyököd. Ha leszakítasz, otthon vázába teszel, még élni fogok ugyan pár napig, de aztán hamar elhervadok, és akkor majd nem kellek majd neked. Az emberek csak addig szeretnek, míg szép vagyok, de arra nem gondolnak, hogy ha nem szakítanának le, még sokáig szép lehetnék.

A kisfiú elgondolkodott.

- De akkor hogyan mutassam meg a szüleimnek, hogy milyen szép virágot találtam? Biztos ők is látni akarnak téged, de nem tudnak eljönni ide.

- Miért akarsz engem mutogatni? - kérdezte a virág.

- Nem elég neked, hogy látsz engem. Legyen a szépségem a te titkod. Legyen a mi titkunk. Bármikor kijöhetsz ide, és gyönyörködhetsz bennem, de kérlek ne szakíts le.

A fiú mérges lett. Már-már nyúlt volna a virághoz, hogy letépje, de eszébe jutott a karácsonyfa, amit decemberben állítottak fel a szülei a nagyszobában. Milyen szomorú volt, amikor lehullottak a tűlevelei, és ott állt csupaszon, öregen a szobában! Visszahúzta a kezét.

- Jól van, virág - mondta.

- Nem téplek le. Többet ér nekem az életed, minthogy hazavigyelek mutogatni. Majd kijövök minden reggel, és nézlek egy kicsit, aztán otthon majd lerajzollak. Jó lesz így?

A virág boldogan bólintott, aztán a Nap felé fordította a szirmait. A kisfiú pedig ugrándozva szaladt hazafelé.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Légy bátor és repülj!
  2017-09-14 07:40:13, csütörtök
 
 





Légy bátor és repülj!



Találtam egy nagyon tanulságos tanmesét, ami elgondolkodtatott.

,,Egy kis bogárka szomorúan üldögélt az árokparton, csodálta a vígan repkedő pillangókat, és így sóhajtott:

- Ó, Istenem, de jó lenne, ha tudnék repülni!

Meghallotta ezt az egyik pillangó, aki éppen átsuhant felette, rácsodálkozott, és lekiáltott neki:

- De hát te is tudsz repülni, hiszen ott vannak a szárnyak a hátadon!

- Tényleg? - vidult fel erre a kis bogárka, és addig tekergette a nyakát, míg a vállai felett megpillantotta a két csillogó szárnyat. - Jaj de jó, vannak szárnyaim! - örvendezett, és boldogan táncra perdült.

Eltelt pár nap, amikor a pillangó megint arra szállt. Látta, hogy a kis bogárka ugyanolyan szomorúan ücsörög az árokparton, vágyakozva figyeli a pillangók táncát, és így sóhajt:

- Ó, Istenem, de jó lenne, ha MERNÉK repülni...


Isten adhat neked szárnyakat, de a bátorságot a repüléshez neked kell megszerezned."


Elgondolkodtató... Mi értelme az életünknek, ha nem használjuk ki a meglévő adottságainkat? - SEMMI. Miért nem használjuk azokat? - Mert félünk. De mitől félünk? - Az ismeretlentől.


Osho lényegre törően fogalmazott a bátorsággal kapcsolatban: ,,A bátorság azt jelenti, hogy minden félelmünk ellenére nekivágunk az ismeretlennek."

Legyél tisztában félelmeiddel, de ne engedd, hogy elhatalmasodjanak rajtad.


Légy bátor és repülj!

Lehotszky Liliána - Jóportál






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A kívánság
  2017-09-11 08:54:59, hétfő
 
 





Egy tanítónő arra kérte a gyerekeket, hogy írjanak Istennek fogalmazást a vágyaikról! Az egyik diák olyasvalamit kért, amitől még a tanárnő férje is kiakadt!
Egy tanítónő arra kérte kisdiákjait, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy mit szeretnének Istentől kapni. A gyerekek le is írták kívánságaikat. A pedagógus este javította ki a dolgozatokat. Az egyik kis tanonc olyan megható kéréssel fordult Istenhez, hogy a tanítónő elsírta magát. A férje, aki éppen akkor ért haza, megdöbbenve látta, hogy felesége sír.
" Mi történt, mi bánt?" - kérdezte.
" Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta." - felelte.
A fogalmazásban ez állt:
" Uram, ma este kérlek tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is ha fáradt. Én nem vagyok ilyen szerencsés, édesanyám akkor sem kérdi meg, hogy hogy vagyok, ha látja, hogy van valami baj, mert letörtnek és szomorúnak látszom. Nem szeretem ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében. "
Ekkor a tanítónő férje azt mondta: " Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak."
A tanítónő kisírt szemmel közölte: " Ezt a fogalmazást a fiunk írta."

filantropikum.com




 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Ilyen az élet...
  2017-09-10 14:28:16, vasárnap
 
 





Ilyen az élet, ilyen a szerelem.


A nő válni akart. A férje kért egy nap gondolkodási időt és ezt a levelet írta:
Egész este egy szót sem szólt, úgy tűnt, hogy nagyon gondolkodik valamin. Egymás után gyújtott rá. Én csalódott voltam, nem értettem, hogy miért nem hajlandó bármit is mondani.
Három év együtt járás és két év házasság után most elég furcsának látom a kapcsolatunkat. Amiért annak idején beleszerettem a férjembe, azok az érzések most megváltoztak.
Egy nagyon érzékeny és érzéki nő vagyok. Számomra nagyon fontos a romantika, a kedvesség, az odafigyelés. A férjem teljesen az ellentétem. Nem érzékeny, és a romantikára sem kapható. Mindezért elbizonytalanodtam az utóbbi időben.
Egy napon erőt gyűjtöttem, és közöltem vele, hogy el akarok válni.
- Miért? - kérdezte
- Mert elegem van! - válaszoltam.
Ő erre nem mondott semmit. Egész este egy szót sem szólt, úgy tűnt, hogy nagyon gondolkodik valamin. Egymás után gyújtott rá. Én csalódott voltam, nem értettem, hogy miért nem hajlandó bármit is mondani. Ha már nekem sem tudja elmondani azt, hogy mit érez, minek kell folytatni ezt az egészet.
Majd hirtelen azt kérdezte:
- Mit tehetnék azért, hogy meggondold magad?
Mélyen a szemébe néztem, és halkan azt feleltem:
- Na ez itt a kérdés... Ha tudod a választ, és őszintén meggyőzöl arról, hogy szeretsz, akkor meggondolom magam.
- Holnap megadom a választ - mondta csendesen.
Számomra az utolsó remény is elvesztett, mikor azt mondta, hogy majd holnap válaszol.
Másnap mikor felébredtem, nem volt mellettem. Az íróasztalon lapok voltak. Az egyiken ez állt:
,,Drágám!
Azért foglalkoztam az utóbbi időben többet magammal és kevesebbet veled, mert vigyáznom kell a kezeim épségére, hogy mikor elrontod a számítógépen lévő programokat, akkor meg tudjam javítani a gépet. Vigyáznom kell a lábaim épségére, mert mindig a munkahelyeden felejted a lakáskulcsod, és szeretném, ha még sokáig el tudnék menni értük az irodába, hogy visszahozzam neked. Vigyáznom kell a szemeim épségére, mert, ha utazunk, a nagyvárosokban mindig eltévedsz, én pedig szeretnék mindig rád találni.
Miközben olvastam, a szemeim megteltek könnyel, még a levelet is eláztatták, amely így folytatódott:
,,Most, hogy tudod a válaszom, és boldog vagy, kérlek nyisd ki az ajtót, mert már jó ideje, hogy ott állok a reggelivel".
A nevetés hirtelen tört ki belőlem. Gyorsan kinyitottam az ajtót, ő ott állt, a tálcán rántottával és dzsúzzal.
Ilyen az élet, ilyen a szerelem. Sokszor nem is vesszük észre, hogy ott van közvetlen mellettünk. A szerelem akár unalmas is lehet egy idő után. Viszont ott van, csak meg kell látni, és örülni kell neki, minden egyes percben.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A mosoly
  2017-09-10 09:10:22, vasárnap
 
 






A mosoly



Sokan ismerik Antoine de Saint-Exupéry csodálatos könyvét, " A kis herceg"-et. Ez a különös, fantáziadús és gondolatébresztő történet egyszerre szól a gyermekekhez és a felnőttekhez. Jóval kevesebben hallottak a szerző többi munkájáról, regényeiről és novelláiról.
Saint-Exupéry vadászpilótaként harcolt a nácik ellen, és bevetés közben vesztette életét. A második világháború előtt a spanyol polgárháborúban is részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette "A mosoly"(Le sourire) című elbeszélését. Ezt szeretném most megosztani olvasóimmal. Nem tudni, hogy saját életéből merített eseményt dolgoz fel, vagy a képzelet szüleménye.
A történet szerint ellenséges fogságba esett,és börtönbe zárták. Őrei rideg tekintetéből és a durva bánásmódból biztosra vette, hogy másnap kivégzik. Innen kezdve a saját szavaimmal mesélem el a történetet, amennyire emlékszem rá.
Nem volt kétséges, hogy halálra szánnak. Remegtem az idegességtől. A zsebeimben kutattam, hátha maradt valahol egy cigaretta a motozás után. Találtam is egyet, de reszkető ujammal alig tudtam az ajkamhoz emelni. Ekkor ráeszméltem, hogy gyufám sincs, elvették tőlem.
Cellám rácsán át az őrre néztem. Ügyet sem vetett rám. Végtére is ki törődik egy senkivel, egy hullajelölttel? Spanyolul kiszóltam neki:
- Nem tudna tüzet adni, kérem?
Felém pillantott, vállat vont, és odajött, hogy meggyújtsa a cigarettámat.
Eközben a tekintetünk óhatatlanul találkozott. Ebben a pillanatban elmosolyodtam. Nem tudom miért tettem. Talán az idegességem miatt, talán azért, mert amikor testközelbe kerülünk valakivel, nehéz megállni a mosolygást. Akárhogy is, mosolyogtam. Ebben a másodpercben mintha egy szikra húzott volna ívet a két szív, a két emberi lélek között. Nyilván önkéntelenül az őr is viszonozta mosolyomat a rácson túlról. Már felparázslott a cigarettám, de ő ott maradt a közelemben, egyenesen a szemembe nézett, és egyre mosolygott.
Én is tovább mosolyogtam, most már abban a tudatban, hogy nem egyszerűen egy börtönőrt, hanem egy embert látok magam előtt. A tekintete mintha új távlatokat nyert volna.
- Van gyermeke? - kérdezte.
- Igen, nézze - vettem elő a tárcámat, és idegesen kotorásztam benne a családi fotók után. Ő is előhúzta gyerekei képét, és arról beszélt, milyen jövőt tervez nekik. A szemem megtelt könnyel. Elmondtam neki mennyire félek, hogy nem láthatom többé viszont a családomat, nem láthatom felnőni a gyermekeimet. Az ő szemébe is könnyek szöktek.
Hiretelen egy szó nélkül kinyitotta a zárka ajtaját, és némán kiengedett. Kivezetett az épületből, nesztelenül a kertek alatt, kikísért a városból. A település szélén elengedett, s továbbra is szótlanul, sarkon fordult és otthagyott.
Egy mosoly mentette meg az életemet.
Igen, egy mosoly - két ember természetes, minden kimódoltságtól, tettetéstől mentes kapcsolata. Azért idézem fel itt ezt a történetet, mert szeretnék mindenkit elgondolkoztatni, hogy a sok védőfal mögött, amit magunk köré építünk - ide tartozik az önérzet, mindenféle cím és rang, a pozíció, s mindaz, amit azért teszünk, hogy milyennek láttassuk magunkat -, ott rejlik saját legbenső énünk. Nem félek nevén nevezni - a lelkünk. Őszintén hiszek abban, hogy ha mindenki felismerné a másikban a lelket, többé nem lennének ellenségek. Eltűnne a gyűlölet, az irigység és a félelem. Szomorúan tapasztalom, hogy a védőrétegek, amelyekkel gondosan körülvesszük életünket, eltávolítanak és elszigetelnek másoktól, nem is tudunk igazán érintkezésbe kerülni. Saint-Exupéry elbeszélése egy varázslatos pillanatot elevenít fel, amelyben két lélek felismeri egymást.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Vavyan Fable : Hentesnél
  2017-08-20 09:03:27, vasárnap
 
 





Hentesnél


Reggel tíz óra. Az átmenet időszaka, ilyenkor kevesen vásárolnak. Ezt használja ki az idős nő. Kedvére nézelődik, válogat, kérdez.
- De szép az a sertéscomb. Mennyi kilója?
- 1290 Ft, kezit csókolom.
- Legjobban pörköltnek szeretem. Jó szaftosan, galuskával.
- Annak a legjobb, vagy csak simán lesütve, jó fokhagymásan.
- Hát igen. És a lábszár?
- 1890 Ft.
- Az uram szerette nagyon. Kint a telken felállította a bográcsot és hosszú órákat elbíbelődött vele. Aztán 5-6 órán keresztül főzte. Isteni lett a végeredmény. Két éve halt meg. A telken azóta sem jártam. Nem bírja a lábam. Milyen lehet? Biztosan csupa gaz.
- Sajnálom...
- Ugyan. De szép a csirkecomb is. Az mennyi?
- Akciós, a kis kezit csókolom. 590 Ft kilója.
- De szeretem neki a ropogós bőrét, ahogy peckesen aranybarnára sül, rajta a majoránna.
- Igazán isteni. Egyszerű, de nagyszerű húsétel.
- Hát igen. A farhát még annyi, mint múlt héten?
- Annyi, csókolom. Kilója 199 Ft.
- Kérnék belőle másfél kilót. Csak kihozok belőle valamit.
- Igenis, másfél kiló farhát rendel. Adom!
A hentes munkába kezd. A legszebb farhátot vadássza elő. Papírba csomagolja. Aztán kissé ellép, elemel egy másik húsdarabot és azt is papírba csomagolja. Átnyújtja a nőnek.
- 300 Ft, ha nem lesz más.
- Ez, mi ez? - mutat a néni a másik csomagra.
- Az egyik a farhát, amit tetszett kérni. A másik meglepetés. Hogy ne fakuljanak azok az emlékek.
- Hogy ne fakuljanak?
- Hogy ne legyen gazos minden, ne váljon azzá. Főzze olyan finomra, ahogy a kedves férje tenné.
- Nem értem... Csak nem azt csomagolt bele? Marhahúst? Nem érdemlem. Maga túl jó hozzám.
- Ugyan. Igazán semmiség.
- De, nagy dolog. Ez miatt járok mindig magukhoz. Mert friss az áru és emberség szag van. De nagyon. Tessék a 300 Ft. És nagyon köszönöm. Pénteken jövök. Ugye akkortól akciós a csirkeszárny?

Vavyan Fable



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Turgenyev: A koldus
  2017-07-18 10:15:56, kedd
 
 






Turgenyev: A koldus



Mentem az utcán... és megállított egy öreg koldus.
Gyulladásos, könnyező szem, szederjes száj, durva rongyok,
szennyes sebek... ó, milyen rútra lerágta ezt a szerencsétlen
teremtést a nyomorúság!
Felém nyújtotta vörös, puffadt és piszkos kezét. Nyögő, búgó
hangon rimánkodott segítségért.
Elkezdtem a zsebemben keresgélni... Sem pénztárca, sem
óra, még egy zsebkendő sem volt nálam... semmit sem tettem
a zsebembe.
A koldus pedig várt, kinyújtott keze csendesen mozgott és
remegett.
Meghökkentem, zavarba estem, aztán erősen megszorítotttam
azt a piszkos, reszkető kezet... "Ne kérj tőlem, testvér; nincsen
nálam semmi, testvér."
A koldus rám meresztette két gyulladt szemét, szederjes ajka
elmosolyodott - és ő is megszorította fagytól hideg ujjamat.
- Nincs baj, testvér - motyogta -, ezt is köszönöm. Ez is
alamizsna, testvér.
Én pedig megéreztem, hogy én is alamizsnát kaptam a testvé-
remtől.

Fordította: Áprily Lajos







 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Öt dolog, amit megbánunk halálunk előtt
  2017-07-08 09:44:17, szombat
 
 





Egy ausztrál nővér, miközben halálos betegeket ápolt, feljegyezte, mit bánnak meg halálos ágyukon. A leggyakoribb haldoklói megbánásokról könyv is készült, néhányat pedig a Guardian is lehozott.

Bronnie Ware ausztrál nővér több évig dolgozott palliatív ellátást - a már nem gyógyítható betegek szenvedéseinek megkönnyítését - nyújtó intézetben, és főleg olyan betegekkel került kapcsolatba, akiknek már csak néhány hetük volt hátra.

A nővér blogban írta le tapasztalatait, ami most könyv formájában - The Top Five Regrets of the Dying (Az öt leggyakoribb dolog, amit a haldoklók megbánnak) - is megjelenik. Úgy véli, mások is tanulhatnak ezekből az életvégi bölcsességekből, mert bámulatos az a tisztánlátás, ami a haldokló betegeknél tapasztalható.

Elgondolkodtató az is, hogy amikor megkérdezte betegeit, mit bántak meg addigi életükben, szinte ugyanazok a mondatok hangzottak el. Mint például az, hogy bárcsak kevesebbet dolgoztak volna, vagy jobban kifejezték volna érzéseiket. Íme, az öt leggyakoribb megbánás, miközben eljátszhatunk a gondolattal, mi mit bánnánk meg, ha ez lenne életünk utolsó napja.



"Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem."


Ez volt a leggyakoribb megbánás. Amikor az emberek visszatekintenek életükre, a fontosabb állomásokra, rájönnek, még álmaik felét sem sikerült valóra váltaniuk. A legtöbb embernek abban a tudatban kell búcsúznia a földi léttől, hogy a be nem teljesült álmokért egyszerűen ők maguk okolhatók, mert nem harcoltak értük kitartóan.



"Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat."


Valamennyi férfi beteg szájából elhagzott ez a mondat. A napi hajtás miatt nem maradt elég idő sem a gyerekekre, sem a feleségre. A legszomorúbb - az ápolónő szerint -, hogy női betegektől is hallott ilyet, pedig idősebb generációról lévén szó, ők még nemigen voltak családfenntartók.



"Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet."


Sok ember azért fojtja vissza érzelmeit, mert így könnyebb megőrizni a békességet. Az eredmény azonban közel sem vigasztaló, óvatos viselkedésükkel középszerűek maradtak, nem teljesedtek ki, nem váltak olyanná, amire igazából képesek lettek volna. Sőt, az sem kizárt, hogy számos betegséget a kereserűség és a bosszankodás váltott ki.



"Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna barátaimmal."


Szintén valamennyi haldokló említést tett erről. Úgy tűnik, a baráti kapcsolatok is reálisabban ítéltetnek meg egy életvégi számvetésnél: a betegek elmúlt életükre visszatekintve rájöttek, a baráti kapcsolatainkra is nagyobb figyelmet kellett volna fordítaniuk.



"Bárcsak boldogabb lettem volna."


Sokan halálukig nem jöttek rá, hogy a boldogság megélése saját döntésük is. Szokásokat, magukkal hozott mintákat követtek, miközben élhettek volna kicsapongóbb életet is. Noha az előbbi kényelmesebbnek tűnhet, többet kapunk mi magunk is, ha több teret engedünk a lazaságnak, a felhőtlen nevetésnek.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 787 db bejegyzés
Összes: 6653 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 80
  • e Hét: 968
  • e Hónap: 26828
  • e Év: 297460
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.