Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Egy napon egy fiatal pár egy új házba költözött…
  2018-05-23 11:54:06, szerda
 
 





Egy napon egy fiatal pár egy új házba költözött...

A következő nap, reggelizés közben fiatal nő kinézett az ablakon és látta, ahogy a szomszéd kiteregeti a frissen mosott ruhákat.

Ezek a ruhák nem teljesen tiszták, nem tudja, hogyan kell rendesen kimosni azokat. Lehet, hogy jobb mosószerre van szüksége.

A férje nem mondott semmit, csak csendben evett tovább.

Ezután akárhányszor a szomszéd kiteregette a ruhákat, a fiatal feleség mindig ugyanezeket a megjegyzéseket tette.

Egy hónappal később a feleség meglepetten vette észre, hogy tiszták a ruhák, és így szólt:
Nézd végre sikerült rendesen kimosni a ruhákat. Vajon ki segített neki?

A férje így válaszolt:
Ma reggel korábban keltem fel, és megtisztítottam az ablakokat....

Így van ez az életben is...
Hogy mit látunk, amikor másokat nézünk, az attól függ, hogy mennyire tiszták az ,,ablakaink"






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy idős olasz bácsi egyedül élt New Jerseyben.
  2018-05-23 11:43:08, szerda
 
 
Egy idős olasz bácsi egyedül élt New Jerseyben. Egy napon felakarta ásni kertjét, de ez számára nehéz munka volt. Az egyetlen fia Vincent, aki szokott segíteni neki, börtönben volt. A bácsi írt egy levelet neki:





“Kedves Vincent, szomorúan érzem magam, mert nem tudom felásni a kertet, mert túl öreg vagyok hozzá. Tudom, ha itt lennél felásnád szívesen nekem, mint a régi szép időkben.
Szeretettel, apa "

Pár nap múlva érkezik a levél a fiától:

“Kedves apa, ne ásd fel a kertet. Ott vannak a holttestek elásva.
Szeretettel, Vincent"

Aznap hajnali 4 órakor megérkezett az FBI és felásta az egész kertet, de nem találtak semmit. Bocsánatot kértek majd elmentek.

Másnap újabb levél érkezett:
“Édesapám, menj és ültesd el a paradicsomokat. Ez volt a legtöbb amit ezen körülmények között tehettem.
Szeretettel, Vincent"



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Angyali tanmese: A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
  2017-12-05 08:09:17, kedd
 
 





Angyali tanmese: A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak...



Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta az idősebb angyal.

Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a Halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.



"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Ha Noé ma építene bárkát...
  2017-11-28 11:11:25, kedd
 
 





Ha Noé ma építene bárkát...



*Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és
addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. *

De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt,
ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.

Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé
csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.

- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva. - Uram, bocsásd meg nekem,
de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta
el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom
kellett az áttervezéshez.

2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett
tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése
érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő
egyesület.5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát,
amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben,
hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek
az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom
van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100
év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap. - Úgy döntöttél, hogy mégsem
pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva. - Nincs rá szükség. -
mondta az Úr - Megoldjátok magatok.

Nagyon is életszerű!*





 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy igaz történet
  2017-11-25 10:33:46, szombat
 
 





Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés során
történt...



Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag
egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken
keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony
teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna.
Törzse előredőlt és két kezével
valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony
hátára és fejére omlott.
Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője
átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta
elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még
mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test
ennek az ellenkezőjéről árulkodott.
Az osztag majdnem tovább is állt, a következő
romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen
oknál fogva az osztagvezetőnek az az
ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük
a holt asszony házához. Ismételten letérdelt
és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy
megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés
helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott:
- Egy gyermek! Egy gyermeket találtam!
Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként
elmozdították a romokat a halott asszony
körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos
kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt.
Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb
áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza
összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az
osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig
békésen aludt.
A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy
megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta,
egy mobiltelefont talált benne, egy SMS üzenettel a
képernyőjén: "Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek."
A jelenlévők a telefont kézről kézre adták
és egymás után fakadtak könnyekre.
"Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek."
Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!







 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy soha el nem múló szerelem...
  2017-11-15 13:17:34, szerda
 
 





Egy soha el nem múló szerelem...

2017. május 17. - Kata Vank


Mindennap látom őt. Mindennap pontban 12-kor megjelenik egy szál virággal a kezében. Leül a padra... mindig ugyanarra a padra. Üldögél hol több, hol kevesebb időt, majd feláll, és elmegy. Hét éve figyelem őt a parkra néző ablakból. Hét éve mindennap eljön.


Emlékszem az első pár alkalommal nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Aztán egyszer feltűnt, a szál virág a kezében. Nem telik el úgy nap, hogy ne jönne. Az elmúlt hét évben mindennap pontban 12-kor.

Valamiért mindig összeszorul a szívem, amikor meglátom őt. Nem beszél senkivel, nem szól senkihez. Csak ül a padon. Leteszi a virágot a fa tövébe, majd leül a padra. Az előző nap elhelyezett virágot, ha még másnap ott van, mindig belehelyezi a szemetesbe. Magához szorítja a félig már elszáradt virágot, és kidobja. Majd visszasétál a padhoz.

Nem zavar senkit, és őt sem zavarják. Az elmúlt hét évben természetessé vált, hogy ő van, ő jön, és hoz egy szál virágot. Figyelem őt. Próbálom kitalálni a történetét, az életének meséjét.

Ma lementem hozzá, leültem mellé a padra. Rám tekintett, furcsállta. Ő hét éve egyedül ül azon a padon.

Azon gondolkodtam, hogyan szólítsam meg, mit kérdezzek tőle. Sem tolakodni nem akartam, sem megsérteni őt, sem megzavarni őt. Könnyes volt a szeme, és mérhetetlen szomorúság tükröződött benne. Még sosem láttam őt ilyen közelről. Mindig csak az ablakból figyeltem.

Mintha érezné, miért is ültem le mellé. Elkezd mesélni. Mesélni az életéről, a szerelméről, és a fáról, meg az egy szál virágról. Talán már hét éve el szeretné mondani valakinek, csak eddig nem volt senki, aki meghallgassa, vagy ő nem akart tolakodni, senkit nem akart zavarni.

Talán olyan hetven éves lehet. Nehéz megállapítani a korát. Amolyan régi vágású úriember.

"A feleségemnek hozom a virágot. A kedvence volt a fehér rózsa. Az udvarunkat is tele ültette fehér rózsával. Ha nem tudok a kertünkből hozni, akkor hozok a virágüzletből. Hét éve nincs velem, hét éve nincs mellettem, hét éve érzem a hiányát, és hét éve minden este úgy fekszem le "talán nekem is véget ér végre az utazásom, és újra együtt lehetünk". Nagy szerelem volt a miénk. Bizony! De még milyen nagy szerelem. Amikor először megpillantottam, már tudtam ő lesz az én feleségem, a gyermekeim anyja."

"De nem volt könnyű feleségül kérni őt, és meggyőzni az édesapját, hogy leánya kezét adja nekem. De csak beleegyezett. Igazi szerelemházasság volt a miénk. Túl éltünk mi ketten együtt kéz a kézben mindent. Három hónap híján ötven éves házasok lettünk volna, amikor meghalt."

"Ő mindig egészséges volt. Ő nem az a fajta asszony volt, aki órákat ült az orvosi váróteremben. Sosem panaszkodott, sosem. Aztán egyik reggel kiment a kertbe, összeesett. Hiába küzdöttek az orvosok napokig az életéért, egy tavaszi napon feladta a küzdelmet. És én ott maradtam 49 év után teljesen egyedül."

"Én már olyan régóta éltem vele, hogy nem tudok nélküle létezni. Minden áldott nap kérem a Jó Istent, hogy engedje meg, hogy újra együtt lehessünk."

"Olyan jó asszony volt, áldott jó asszony. Pedig nem volt könnyű élete mellettem, és a fiúnk mellett. De ő olyan áldott békés asszony volt. Életem szerelme. De már nincs. Hét éve nincs. Hét éve reménykedem, hogy talán, majd ma eljön a nap, amikor újra együtt lehetünk. De csak nem akar eljönni az a pillanat."

"Ennél a fánál kértem meg a kezét, és ennél a fánál ért utol az akkor még leendő apósom, amikor megkértem a lánya kezét, és úgy megütött, hogy pár percig azon gondolkodtam, élek-e még. Tisztességes, erős ember volt az édesapja, és féltette a lányát tőlem, mert bizony nekem nem igazán volt jó hírem a lányos szülők körében."

"Én nem csaptam be senkit, nem ígértem senkinek semmit, de hát akkoriban más világ volt, de még milyen más! Én nem mondom, hogy jobb volt, vagy rosszabb, de bizony más volt! Végül aztán megenyhült az ember, és nekem adta a lánya kezét."

"Sosem voltunk igazán gazdagok, de mindig mindenünk megvolt. Mindig dolgoztunk, amióta világ volt a világ. Teltek az évek, és nekem sosem volt természetes, hogy ő már mellettem van. Én minden áldott nap megköszöntem ezt neki, és megköszöntem a fiunkat is."

"Ő már külföldön él, évente egyszer, ha hazajön. A feleségem úgy halt meg, hogy nem láthatta az unokáját. Nem értek rá jönni, amikor megszületett, amikor egy éves lett. Elfoglalt emberek... és a feleségem úgy halt meg, hogy nem látta az unokáját."
"Mindennap kijövök ehhez a fához, és mindennap hozok neki egy szál virágot. Tudom, hogy lát a mennyből, és tudom, hogy ilyenkor mindig mosolyog."

Nézi a fát, és nézi a virágot. Szememmel követem a tekintetét.

"Hét éve várom, hogy újra együtt lehessünk. Hét éve élek nélküle. Hét éve mindennap várom, hogy végre vége legyen."

Feláll. Megemeli a kalapját, és elindul. Nézem őt, még sokáig.
Ő várja a halált, én valamiért mégis abban bízom, még sokáig láthatom őt az ablakból, bár tudom, ő nem ezt akarja. Ő már a felesége mellett szeretne lenni, akivel majd ötven évig voltak házasok. Én valamiért mégis abban bízom, hogy még sokáig láthatom őt az ablakból.



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A rabszolgafelszabadító
  2017-10-10 12:03:21, kedd
 
 





A rabszolgafelszabadító



Kis nyomorék, púpos ember volt az angol William Wilberforce (1759-1833). Iskolatársai is kínozták, gyötörték testi hibája miatt.
Háromszor utazta be Európát iskolái után.
Keserűségéből Isten kimozdította őt egy eseménnyel, s attól kezdve valami csodálatos szeretet áradt belőle. Egy nagy ügyre tette rá életét: a rabszolgaság eltörlésére.
Amikor ez ügyben bejárta a világot és a rabszolgák érdekében felállott beszélni, átszellemült lelkesedése mindenkit magával ragadott. 'Felállott az asztalnál - mondták - mint a mesebeli törpe, s mire leült, mindenki óriásnak látta.'
Halálos ágyán kapta a hírt, hogy 25 évi küzdelem után az angol parlament eltörölte a rabszolgaságot.
Ritkán látott London ilyen temetést: százezrek sorfala között miniszterek vitték ennek a kis púpos embernek a koporsóját...


(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy mai tanmese
  2017-09-25 06:55:38, hétfő
 
 






Tanuljatok jót tenni

Egy mai tanmese



Ugyanazon az úton járt haza, évtizedek óta. Amikor a szomszéd telken építkezni kezdtek, mély gödör zárta el útját. A megszokott úton haladva nem vette észre, beleesett. Jól megütötte magát. Kimászni nem tudott. Kiabálni kezdett segítségért.
Az arra jövő pszichológus készségesen ajánlotta fel a segítségét, megvizsgálta a gödör kiterjedését, mélységét, összehasonlította azt más ilyen élethelyzetekkel és a férfi személyiségével. Kifejtette ezek összefüggését, egymásra hatását, majd ezek figyelembevételét ajánlva elköszönt.
Hamarosan megállt egy pszichoterapeuta is a gödör szélén. Leguggolt, hogy közelebb legyen klienséhez, érdekes kérdéseket tett fel a férfi múltjára vonatkozóan, majd a korábbi gödörbeeséses tapasztalatait és az onnan való kikászálódás lehetőségeit illetően. Mivel az áldozat még sohasem volt ilyen helyzetben, hozott neki egy ásót, és ajánlotta, ásson mélyebbre, ott majd rálel a megoldás gyökereire. Aztán, munkájával elégedetten, folytatta útját.
Bibliaórára menet megállt a kiáltozás hallatára egy lelkész is. Meghallgatta a szomorú történetet, majd megkísérelte biblikus összefüggésbe állítani, és hitbeni tanítást nyújtani. Elmondta a 130. zsoltárt: "A mélységből kiáltok hozzád, Uram...", majd áldást kívánva elsietett a bibliaórára.
Az arra járó szociális munkás azonnal beugrott az áldozat mellé a gödörbe, hogy tisztázza vele, melyik biztosítónál jelentheti majd be kártérítési igényét, és utána fekvőtámaszokat végeztetett a férfival, hogy az majd képessé váljék önerejéből kimászni a mélységből.
Szerencsére arra sétált egy pszichiáter orvos is. Röviden diagnosztizálta a kórképet, majd táskájából néhány tablettát vett elő, melyeket a bajba kerültnek - a dózis pontos megjelölésével és a lehetséges mellékhatásokról való felvilágosítással - vigyázva ledobott.
Már későre járt, amikor az edzésről hazafelé tartó kisfiú rácsodálkozott a gödörbe kerültre.
- Tessék mondani, elhozzam a létránkat? - kérdezte.
Elhozta. Kimászott.

Berg, I. K. nyomán


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az ibolyacsokor
  2017-09-22 10:19:03, péntek
 
 





Az ibolyacsokor



Egyszer az Úristen színe elé került egy ember, aki a halála előtt becsomagolta egy nagy bőröndbe mindazt, amit az életében értéknek tartott. Az autóját, a házát, a személyes kapcsolatait, a takarékbetétkönyveit.

Az Úristen
azt mondta neki:

- Mutasd meg, mit hoztál át az életedből!

Az ember kinyitotta a bőröndöt, s megdöbbenve látta, hogy az szinte teljesen üres.Mindössze egy csokor ibolya hervadozott benne.

Kérdezte az ember az Úristentől:

- Hol vannak az értékeim? Mindent át akartam hozni... nem értem, hová tűntek, és hogy kerültek ide ezek a hervadozó ibolyák?

- Nem emlékszel erre a kis virágcsokorra? - kérdezte az Úristen.

- Nem emlékszem.

- Hát tudd meg, hogy ez volt az egyetlen igazán önzetlen cselekedeted egész életedben, amelyért nem vártál viszonzást vagy köszönetet, amikor ezt a csokor ibolyát egy kirándulás alkalmával egy ismeretlen katona sírjára tetted.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Tedd rendbe magad!
  2017-09-22 10:12:58, péntek
 
 





Tedd rendbe magad!



Hallottam egy csodálatos kis történetet egy lelkipásztorról, aki szombat reggel meglehetősen nehéz körülmények között próbált felkészülni a prédikációra!

A felesége elment vásárolni. Esett az eső, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert
nem tudott mihez kezdeni magával. Végül a lelkész kétségbeesésében elővett egy régi magazint, hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét ábrázolta. Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabkákat szétszórta a szoba padlóján és ezt mondta a fiának: ,, Johny,ha össze tudod rakni a térképet,kapsz tőlem egy huszonöt centest".

A lelkész azt hitte, hogy egész délelőttre való munkát adott a kisfiúnak. De tíz perc múlva kopogtattak az ajtón. A kisfia volt, az összerakott képpel. A lelkész megdöbbent, hogy fia ilyen gyorsan végzett a feladattal. Ott voltak a papírdarabkák, gondosan összerakva, ott volt a hibátlan világtérkép.
- Kisfiam, hogy tudtad ilyen gyorsan összerakni?- kérdezte a lelkész.
- Ó! - mondta Johny. - Nagyon egyszerű volt. A másik oldalon egy ember képe van. Egy papírt letettem a földre, összeraktam az embert, aztán egy papírlapot tettem a tetejére és megfordítottam az egészet. Rájöttem, ha rendbe teszem az embert a világ is rendben lesz.

A lelkész mosolygott és átadta fiának a negyeddollárost.
Ezzel megadtad a holnapi prédikációm témáját - mondta. ,, Ha az ember rendben van,akkor rendben lesz a világa is!"

Mély tanulság rejlik ebben a gondolatban. Ha szerencsétlennek érzed magad a világban és a világot meg akarod változtatni, a legjobb hely ahol kezdheted, magad vagy. Ha lelki beállítottságod pozitív a világod problémái meghajlanak előtted!

A te világod rendben van? Tedd rendbe magad!






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 119 db bejegyzés
e év: 577 db bejegyzés
Összes: 7529 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 181
  • e Hét: 181
  • e Hónap: 44765
  • e Év: 229183
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.