Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 96 
Miért vagyok én ilyen szegény?
  2021-10-20 10:44:36, szerda
 
 




Egy szegény ember egyszer megkérdezte Buddhától: "Miért vagyok én ilyen szegény?"
Buddha így válaszolt: "Nem tanultál meg és nem is tudod, hogy hogy kell adni."
Szegény ember: "Semmim sincs, amit adhatnék."
Buddha így felelt: "Van jó néhány dolog, melyet adni tudsz. Arc, mely mosolyt, örömöt, kedvességet és boldogságot adhat. Száj, mellyel kedves szavakat oszthatsz meg, szavak, melyekkel dicsérhetsz és vigasztalhatsz másokat, szív, mely őszintén kinyílhat mások felé, szemek, melyek jósággal és együttérzéssel nézhetnek másokra és van tested, mely másokat segíthet. Látod már, egyáltalán nem vagy szegény. Az igazán szegények azok, akik a szívükben szegények."

(Tanmese)

Kép: Fine Art
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Békák versenye
  2021-07-15 09:33:03, csütörtök
 
 




Az alábbi tanmese nagyon jól példázza, hogy milyen nagy hatással van ránk, az hogy milyen hitrendszereket és gondolatsort fogadunk be a környezetünktől:

Békák versenye (ismeretlen szerző írása)

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny.

DE... a nézők közül senki nem hitt abban, hogy a békák közül egynek is sikerül feljutni a torony csúcsára.


Ilyeneket mondtak:

Ohhh! De fárasztó!

Sosem fognak oda feljutni!

Vagy: Semmiképpen nem sikerülhet, a torony túl magas!

A békák kezdtek lemaradozni. Egyetlen kivételével, aki élénken kezdett felkapaszkodni.

A nézők egyre csak kiabáltak. Ez túl fárasztó, senki sem fog feljutni!

Egyre több béka gondolta meg magát, és fordult vissza, csak az az egy haladt tovább kitartóan. Egyáltalán nem akarta feladni!

Végül mind feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a csúcsra!

Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki ez, amit mindannyian lehetetlennek hittek.
Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.

Ekkor derült ki, hogy...
A győztes béka SÜKET volt !!!
A tanulság?

Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívok és pesszimisták, mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol!
Gondolj mindig a szavak erejére, mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!
Tehát : légy MINDIG OPTIMISTA!
És leginkább
Légy egyszerűen SÜKET ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat!
Gondold ezt: Bármi sikerülhet neked ha igazán akarod!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A virág és a pillangó
  2021-07-07 08:44:24, szerda
 
 




A virág és a pillangó


Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót.
Istentől kaktuszt kapott és pókmacskát.
A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése.
Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert.
Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska, elment megnézni őket. Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés csúnya kaktusz kivirágzott, hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű pillangóvá.
Isten mindig csak helyesen cselekszik!
Tudja, mi számunkra a legjobb, még ha nekünk néha nem is annak tűnik.
Ha valamit szeretnénk és helyette mást kapunk, HIGGYÜNK!
Higgyük, hogy a jó eljut hozzánk a legmegfelelőbb időben.
Az, amit szeretnél...
... nem mindig az, amire szükséged van!

Ne feledd ...
A ma TÜSKÉI holnapra VIRÁGOK lesznek!

(ismeretlen szerző)

forrás: rozsakert.bloglap.hu
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A férfi magányosan élt, hatalmas házában...
  2021-03-17 11:01:22, szerda
 
 




A férfi magányosan élt, hatalmas házában senki sem várta este. Amikor azt kérdezték, miért, cinikus nevetéssel válaszolt:
- A nővel csak baj van, ráadásul olyan, mint a meztelen csiga: csupaszon jön, amikor meg megy, viszi a házat. A gyerekeket pedig nem szeretem. Amíg kicsik, büdösek és sokba kerülnek, amikor már nagyobbak, állandóan nyavalyognak... és ne mondd, hogy olyan aranyosak! Ez csak az ostobák közhelye! Az arcukra már óvodáskorukban rá van írva, hogy milyen ostoba és rosszindulatú felnőtt lesz belőlük...
Úgyhogy a férfi egyedül élt. Igazgatta a vállalatait, golfozott, sokat olvasott, és utazott, ám egyszer, amikor a város szegénynegyedén hajtott keresztül, defektet kapott. Káromkodva szállt ki az autóból, ám miután telefonon segítséget hívott, elégedettsége visszatért, mert örömmel töltötte el a tény, hogy minden problémát képes megoldani...
Ekkor vette észre a gyereket.
A kisfiú - aki még öt nyarat sem élt meg - egy kerítés vasrácsába kapaszkodott, és némán figyelte őt. Apró testét rongyok fedték, s noha a kéregetők jellegzetes kisugárzását árasztotta, nem szólt egyetlen árva szót sem.
Csak nézett.
A férfi nem hatódott meg, ezer ilyet látott már. Sőt, még csak el se fordult. A legtöbb ember gyenge, hogy őszinte nyugalommal fogadja egy koldus közeledését, ám őt más fából faragták: rezzenéstelen arccal állta a rászegeződő tekintetet, mi több, még bele is merült a gyermeki szempárba...
S akkor megszédült.
Erővel vágta mellbe valami, pedig a fiú pillantásából hiányzott minden emberi: pici lelke nem sugárzott haragot, dühöt, félelmet vagy örömöt, egyszerűen nem volt benne semmi. A férfi nem bírta elfordítani a fejét, pedig a kölyök szembogara, mint két feneketlen üreg, a halál ürességével dermesztette szívét. Azok néznek így, akik a kelleténél többet láttak az élet mocskából.
Egész nap ez a pillanat járt a fejében. Hiába golfozott a ragyogó napsütésben, a semmi hűvöse vele maradt; hiába döntött magába nemesebbnél nemesebb borokat, szájában csak por és hamu íze fakadt. Nem tudott aludni, forgolódott a hatalmas ágyban, és a plafonra szerelt tükörben nem látott mást, csak egy halott szempárt...
Amikor másnap a kormány mögé ült, eleinte még győzködte magát, hogy nem érdekli a gyerek, és csak azért megy arra, mert úgy rövidebb, aztán egyszer csak lélekben vállat vont, és nem színészkedett tovább önmaga előtt. Igenis látni akarta...
A kisfiú pontosan ott állt. A férfi csak nézte a merev szempárt, a mozdulatlan testet. Meg akarta szólítani a gyereket, de amikor ki akart szállni az autóból, elkezdett izzadni a tenyere. Ahogy az ajtó felé nyúlt, görcsbe rándult a gyomra, és elhajtott.
A felkelő nap újra a vasrács mellet érte. Még most se tudott megszólalni, de egy doboz tejet már a fiú kezébe tudott nyomni. Másnap egy fürt szőlőt hozott, harmadnap egy hatalmas szendvicset, negyednap pedig...
Amikor a férfi húsz esztendővel később haldoklott, halálos ágya mellet egyedül a fiú állt.
Nemcsak hogy jóvágású fiatalember lett belőle, de kivételes intelligenciájának hála, az élet dzsungelében is megállta a helyét. Együtt töltött éveik alatt igaz barátokká váltak, több szeretetet és figyelmességet adtak egymásnak, mint a legtöbb vér szerinti család.
A fiú szemében őszinte könnyek ragyogtak, ahogy fogta a férfi ráncos kezét. Mindenét odaadta volna, hogy a sok jót meghálálhassa nevelőapjának, de a halállal szemben tehetetlen volt. Nem tudta megmenteni.
Ebben a pillanatban a férfi kinyitotta a szemét, és halkan megszólalt:
- Ne gyötörd magad. A halál elől nincs menekvés, de most, a kapuban már látom, hogy ez nem elmúlás, hanem születés. Egy új kaland kezdete. S tudod, azért szállhatok most fel az égbe, mert a VALÓDI haláltól Te, akkor ott, a kerítésnél megmentettél...

Gabor Braun
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A névtelen angyal.
  2020-10-01 14:53:22, csütörtök
 
 




A névtelen angyal.


A nővér, aki ezt a képet készítette, ezt mondta:
Ezt az öreg beteget 3 napig kórházban fektették, és ez alatt a 3 nap alatt egyetlen családtagja sem jött meglátogatni és gondozni.
A nővér, aki ezt a képet készítette, azt mondta, hogy egy galamb 2 napja jön, és egy ideig az ágyában szokott maradni.
Később kiderült, hogy az idős férfi a kórház mellett a padon ülő galambot etette.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Annyira szép történet :
  2020-09-25 16:01:42, péntek
 
 




Annyira szép történet :


A következő történet egy idős hölgyről szól, aki belépett egy exkluzív esküvői szalonba körbenézni, azonban az eladók kigúnyolták őt...
A biztonsági őr úgy csinált, mintha az állvány fölött ellenőrzött volna valamit, közben szorosan szemel tartotta az idős nőt, aki tétován lépett be az esküvői ruhaszalonba.
Gyors vizsgálat után megállapította, hogy nem a ügyfélkörhöz tartozik: régi ruhája legalább tizenöt éves, a harisnyája is divatjamúlt, a táskája is megkopott, a haja is kócos.
- Segíthetek? - lépett oda hozzá.
Az idős asszony kedvesen elmosolyodott, és azt suttogta:
- Igen, egy ruhát szeretnék. Az egyetlen unokám férjhez megy. Szükségem lenne egy szép ruhára az esküvőjére. És cipőre. Azt szeretném, hogy büszke legyen rám. Segítene valaki abban, hogy mit viseljek a nagy napon?
- A férfi mondta, hogy kövesse, és átvezette a nénit egy másik helyiségbe, ahol több nagy próbafülke is volt.
- Miért hozta ide? - kérdezte az eladó.
- Mert komplett szettet akar egy esküvőre - mondta nevetve a biztonsági őr, majd elsétált.
A tanácsadó, aki bizonyára modell lehetett fiatalabb éveiben, átható pillantással mérte végig az idős asszonyt. Kérte, üljön le vele szemben az asztalhoz, majd elővett egy jegyzettömböt és egy tollat.
- Először is, azt kell tudnom, mennyit hajlandó szánni rá?
- Takarékoskodni kezdtem, amikor tavaly tavasszal bejelentették, hogy idén esküvő lesz. Annie küldött nekem repülőjegyet, ezért az egész megtakarításomat a szép ruhára költhetem. - mondta, és kivett egy borítékot a kopott táskájából. - Úgy hetven dollár lehet benne. Számolja meg, ha úgy gondolja. Az egészet rá tudom szánni...
A nő ránézett, majd megszámolta a pénzt:
- Valóban, ez hetvenkét dollár. Talán le kellene mennie a pincébe, ahol a használt ruhákból vásárolhat. Van ott néhány, ami kijön ötven dollárból...
- Ó, kedvesem, odamentem először. De ott Miriam azt javasolta, hogy jöjjek önhöz.
(Ó, Miriam... szereti a jó vicceket - gondolta magában a tanácsadó, de várjon csak, majd megkapja a magáét.) Épp itt tartott gondolataiban, amikor a néni meglátott egy kék ruhát egy közeli vállfán. Felállt és gyors léptekkel odament. Mielőtt a nő visszatartotta volna, leemelte és maga elé tette, hogy megnézze a tükörben.
- Ez nagyon tetszik! Szép, de nem túl kihívó. Sima ruha, kis csipkével... Kellene hozzá egy cipő, természetesen. És a gyöngysoromat veszem fel hozzá, amit még szegény, megboldogult férjemtől kaptam... És ha majd vége az esküvőnk, odaajándékozom a kisunokámnak, hiszen egy a méretünk...
A tanácsadó nyelt egyet. Egyre jobban érezte magán a frusztráció és a szimpátia jeleit. Hogyan mondhatná el ennek az idős édes néninek, hogy a ruha ára 300 dollár, és a cipő hozzá legalább 75 lenne. Az élet néha nem igazságos.
Egy fiatal, szépen öltözött menyasszony épp fátyolokat próbálgatott a közelben, és közben figyelte a jelenetet. A családjának jómódú volt, azt mondták neki, bármit megvehet, amire vágyik az esküvőjére. Mielőtt a tanácsadó mondhatott volna valami bántót a néninek, megszólította:
- Bocsásson meg egy pillanatra - hívta magához, majd suttogva folytatta. - Adja oda neki a ruhát és a cipőt, meg bármi mást, amire még szüksége van, és írja az én számlámhoz. Mondja meg neki, hogy most ezek le vannak akciózva, és az összes csak 50 dollárba kerül. Így legalább marad egy kis költőpénze, és büszkesége...
- De miért? Nem is ismeri őt! - kérdezte a tanácsadó.
- Ez csak egy nászajándék lesz magamnak. Soha nem volt szerencsém ismeri a nagyanyámat. Ahogy majd az esküvőmön sétálok a folyosón, rá gondolok, és úgy fogom érezni, mintha a nagymamám is velem lenne...

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Micimackó
  2020-07-14 11:41:09, kedd
 
 




Micimackó! Mi van ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.

- Na igen-igen úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?

- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon,amikor épp nem vagyok elég erős vagy elég bátor?

-Hát tulajdonképpen...

...- És kitől kérnék tanácsot amikor nem tudnám hogy merre tovább?

- Micimackó, mi van ha mégis?

- Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos hogy megjegyezz valamit!

- Mi az a fontos megjegyeznivaló?

- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Így terjed a pletyka.
  2020-07-12 15:09:28, vasárnap
 
 




Példázat ugye ismerős? Így terjed a pletyka.


Song tartományban a Ding családnak hosszú ideig nem volt saját kútja. A család egy tagja nap nap után azzal töltötte idejét, hogy jókora távolságból hordta haza a vizet.
Meg akartak szabadulni a fáradságos vízhordástól, kutat ástak a telkükön. Amikor elkészültek a kúttal, boldogan lelkendeztek:
- Megástuk a kutat, és eggyel többen lettünk a családban!
A szomszédjuk meghallotta, mit mondtak, elmesélte a másik szomszédnak, az meg a harmadiknak, s végül az elbeszélésből az kerekedett ki, hogy amikor a Ding család kutat ásott, embert találtak a kútban.
Song tartomány hercegéhez is eljutott a hír, elküldetett Dingért, hogy a családja avassa be őt is a kútban talált ember rejtélyébe.
- A kút megásásával alázatos szolgád családja megtakarította, hogy a család egy tagja állandó vízhordásra kényszerüljön - magyarázta Ding a hercegnek -, szó sincs róla, hogy valóságban embert találtunk volna a kútban.

Zi Hua Zi

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Tanmese a kitartásról...
  2020-04-01 08:46:56, szerda
 
 




Tanmese a kitartásról...


Három béka beesik egy nagy, félig teli tejeshordóba. A hordó fala síkos, pereme magasan van, így sem kimászni, sem kiugrani nem tudnak. Tapossák, csak tapossák a tejet, a legkevesebb akaraterővel rendelkező béka hamar feladja, elmerül és megfullad. A másik két béka tovább tapos, tanakodik, hogy mi tévők legyenek, de a helyzetet kilátástalannak ítélve a második béka is feladja és elmerül. A harmadik béka -bár nem tudja, hogy miben is reménykedhetne- csak tapos, tapos tovább. Egyszerre csak a lába alatt egyre szilárdabb talajt érez - addig köpülte a tejet, míg vaj nem lett belőle!

Ez a mese jusson eszedbe, valahányszor kilátástalannak ítéled a helyzetedet!

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Orvosi szempontból nincs remény…
  2020-02-25 08:25:20, kedd
 
 




Orvosi szempontból nincs remény...


A lány 17 éves volt. Télen a barátnőivel síelni ment a hegyekbe, és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. A lány nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára

Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.

Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:

- Kislányom légy bátor. Egy napon meggyógyulsz!

- Soha többé nem leszek én egészséges, mama... Felelte a lány.

Anyja erőltetve mosolygott, és biztatta:

- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....

Két év múlt el és a lány még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:

- Te is itt hagyod egyszer a kórházat! Hinned kell ebben!

Az anyja pedig hozzátette:

- Gyermekem, higgy magadban, higgy a gyógyulásodban!

- Igen... igen... de hogyan...

A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. A lány már az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:

- Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak!

Máskor meg ezt:

- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben!

A lány nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. A lány hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben a gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.

A nővér a lány körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.

- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte a lány.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.

Amikor a lány édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.

- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette.

- Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz!

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...

Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek

Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.

- Mama kérlek ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz!
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.

- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.

Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet a lánya mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..

- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét a lánya a csodálkozástól. Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok mama, Ó milyen boldog vagyok!

A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva a lány először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma már minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt...

Igen, így történt. Azóta az anya éjszakánként különleges mosollyal merül álomba, és arra gondol elmerengve, hogy "Ugye megbocsájtják nekem az égiek, hogy én magam sem hittem a dologban..." ?
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 96 
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 396 db bejegyzés
Összes: 10916 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 297
  • e Hét: 297
  • e Hónap: 4701
  • e Év: 338552
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.