Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 145 
Annyi könyvet olvastam
  2024-03-18 13:01:54, hétfő
 
 




,,Annyi könyvet olvastam, de a legtöbbet elfelejtettem. De akkor mi a célja az olvasásnak?" - tette fel kérdést a tanítvány a Mesterének.
A Mester abban a pillanatban nem válaszolt. Néhány nap múlva azonban, miközben ő és a fiatal tanítványa egy folyó közelében ültek, azt mondta, hogy szomjas, és megkérte a fiút, hogy hozzon neki vizet egy régi piszkos szitán, amely ott hevert a közelükben.
A tanítvány összerezzent, mivel tudta, hogy ez egy igen értelmetlen kérés.
Mivel azonban nem tudott ellentmondani Mesterének, megfogta a szitát és nekilátott ennek az abszurdnak tűnő feladatnak. Valahányszor belemártotta a szitát a folyóba, hogy vizet merítsen, néhány lépés után egy csepp sem maradt a szitán.
Több tucatszor nekiveselkedett, de bármennyire is igyekezett gyorsabban futni a partról Mesteréhez, a víz továbbra is áthaladt a szitán, és útközben elveszett.
Kimerülten leült a Mester mellé, és így szólt:
,,Nem tudok vizet hozni azzal a szitával. Bocsáss meg, Mester, ez lehetetlen, elbuktam a feladatomban."
,,Nem - válaszolta az öreg mosolyogva -, nem buktál el. Nézd meg a szitát, most olyan, mintha új lenne. A lyukain átszűrődő víz megtisztította."
"Amikor könyveket olvasol - folytatta az öreg Mester - olyan vagy, mint a szita."
"Nem baj, ha nem tudod megőrizni az emlékezetedben mindazt a vizet, ami árad beléd. Hiszen a könyvek az ötleteikkel, érzelmeikkel, érzéseikkel, bölcsességükkel, tudásukkal - amit a lapok között megtalálsz - megtisztítják elmédet és szellemedet, és jobb és megújult emberré tesz. Ez az olvasás célja."
Jó olvasást mindenkinek!

Forrás: http://orommelaziskolaban.hu/?p=484
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Öt labda
  2024-03-10 18:30:23, vasárnap
 
 




Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglőrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegőben kell tartanod.
Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan.
A másik négy labda - család, egészség, barátok, becsület - üvegből van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet.
Ha megértetted az öt labda jelentőségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát.

/James Patterson/
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Egy fontos lecke az életről....
  2024-03-10 17:57:58, vasárnap
 
 




Egy fontos lecke az életről....


"senki ne álljon fel a székéből".....Szólt a tanár a gyerekeknek, mielőtt a tanteremben kivett egy halat az akváriumból a tanóra elején, majd az asztalra tette és gyorsan távozott. "Aki ezt megszegi, azt kirúgják" mondta még az ajtóból.
Egyik gyerek sem mozdult, és mindenki nézte, ahogy a hal vergődik az asztalon az elkerülhetetlen sorsa felé. Senki sem mert felállni, nehogy bajba kerüljön.
De végül egy lány felugrott a helyéről, odaszaladt a halhoz, és visszaengedte az akváriumba. Ő volt az egyetlen, aki nem akarta végignézni ahogyan elpusztul a hal.
Amikor a tanár visszajött, elmagyarázta az osztálynak, hogy ez egy lecke volt. A lecke tanítása pedig nagyon fontos!
Az a félelem, hogy bajba kerülsz, sosem akadályozhat meg abban, hogy helyesen cselekedj. Hogy néha szembe kell szállni a tekintéllyel és a csoportgondolkodással, egyszerűen azért, mert ez a helyes.
Sokat gondolok erre.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Annyira szép történet :
  2024-03-05 10:47:01, kedd
 
 




Annyira szép történet :


"A következő történet egy idős hölgyről szól, aki belépett egy exkluzív esküvői szalonba körbenézni, azonban az eladók kigúnyolták őt...
A biztonsági őr úgy csinált, mintha az állvány fölött ellenőrzött volna valamit, közben szorosan szemel tartotta az idős nőt, aki tétován lépett be az esküvői ruhaszalonba.
Gyors vizsgálat után megállapította, hogy nem a ügyfélkörhöz tartozik: régi ruhája legalább tizenöt éves, a harisnyája is divatjamúlt, a táskája is megkopott, a haja is kócos.
- Segíthetek? - lépett oda hozzá.
Az idős asszony kedvesen elmosolyodott, és azt suttogta:
- Igen, egy ruhát szeretnék. Az egyetlen unokám férjhez megy. Szükségem lenne egy szép ruhára az esküvőjére. És cipőre. Azt szeretném, hogy büszke legyen rám. Segítene valaki abban, hogy mit viseljek a nagy napon?
- A férfi mondta, hogy kövesse, és átvezette a nénit egy másik helyiségbe, ahol több nagy próbafülke is volt.
- Miért hozta ide? - kérdezte az eladó.
- Mert komplett szettet akar egy esküvőre - mondta nevetve a biztonsági őr, majd elsétált.
A tanácsadó, aki bizonyára modell lehetett fiatalabb éveiben, átható pillantással mérte végig az idős asszonyt. Kérte, üljön le vele szemben az asztalhoz, majd elővett egy jegyzettömböt és egy tollat.
- Először is, azt kell tudnom, mennyit hajlandó szánni rá?
- Takarékoskodni kezdtem, amikor tavaly tavasszal bejelentették, hogy idén esküvő lesz. Annie küldött nekem repülőjegyet, ezért az egész megtakarításomat a szép ruhára költhetem. - mondta, és kivett egy borítékot a kopott táskájából. - Úgy hetven dollár lehet benne. Számolja meg, ha úgy gondolja. Az egészet rá tudom szánni...
A nő ránézett, majd megszámolta a pénzt:
- Valóban, ez hetvenkét dollár. Talán le kellene mennie a pincébe, ahol a használt ruhákból vásárolhat. Van ott néhány, ami kijön ötven dollárból...
- Ó, kedvesem, odamentem először. De ott Miriam azt javasolta, hogy jöjjek önhöz.
(Ó, Miriam... szereti a jó vicceket - gondolta magában a tanácsadó, de várjon csak, majd megkapja a magáét.) Épp itt tartott gondolataiban, amikor a néni meglátott egy kék ruhát egy közeli vállfán. Felállt és gyors léptekkel odament. Mielőtt a nő visszatartotta volna, leemelte és maga elé tette, hogy megnézze a tükörben.
- Ez nagyon tetszik! Szép, de nem túl kihívó. Sima ruha, kis csipkével... Kellene hozzá egy cipő, természetesen. És a gyöngysoromat veszem fel hozzá, amit még szegény, megboldogult férjemtől kaptam... És ha majd vége az esküvőnek, odaajándékozom a kisunokámnak, hiszen egy a méretünk...
A tanácsadó nyelt egyet. Egyre jobban érezte magán a frusztráció és a szimpátia jeleit. Hogyan mondhatná el ennek az idős édes néninek, hogy a ruha ára 300 dollár, és a cipő hozzá legalább 75 lenne. Az élet néha nem igazságos.
Egy fiatal, szépen öltözött menyasszony épp fátyolokat próbálgatott a közelben, és közben figyelte a jelenetet. A családja jómódú volt, azt mondták neki, bármit megvehet, amire vágyik az esküvőjére.
Mielőtt a tanácsadó mondhatott volna valami bántót a néninek, megszólította:
- Bocsásson meg egy pillanatra - hívta magához, majd suttogva folytatta. - Adja oda neki a ruhát és a cipőt, meg bármi mást, amire még szüksége van, és írja az én számlámhoz. Mondja meg neki, hogy most ezek le vannak akciózva, és az összes csak 50 dollárba kerül. Így legalább marad egy kis költőpénze, és büszkesége...
- De miért? Nem is ismeri őt! - kérdezte a tanácsadó.
- Ez csak egy nászajándék lesz magamnak. Soha nem volt szerencsém ismerni a nagyanyámat. Ahogy majd az esküvőmön sétálok a folyosón, rá gondolok, és úgy fogom érezni, mintha a nagymamám is velem lenne..."
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Az egész világ megállt ma reggel.
  2024-03-04 08:12:04, hétfő
 
 




"Az egész világ megállt ma reggel.

Tudod, miért? Mert egy 8 éves tankja üres lett.
A fiúk már az íróasztaluknál kezdték az iskolai napot, én pedig munkába készülődtem, amikor észrevettem, hogy a legkisebbem a fürdőszobában áll és az arcát törölgeti.
Megálltam az ajtónál és megkérdeztem, hogy jól van-e. Lecsorduló könnyek között nézett fel és megrázta a fejét. Amikor megkérdeztem, hogy történt-e valami, megint megrázta a fejét.
Leültem a kád szélére és az ölembe húztam. Mondtam neki, hogy néha a szívtartályaink kiürülnek, és ilyenkor újra kell tölteni őket.
Ekkor már zokogott a mellkasomon, én pedig szorosan öleltem.
Megkérdeztem, érzi-e, hogy a szeretetem feltölti őt?
Egy bólintással válaszolt, és a könnyek lassan alábbhagytak...
Vártam egy percet...
‘Elérte már a lábujjaidat? '
Megrázta a fejét, nem...
,,Oké, kicsim. Addig maradunk, ameddig csak kell. A munka most nem számít. Az iskola sem fontos. Ez itt ma a legfontosabb dolog, rendben? Visszatöltelek a csúcsra. Jó lesz? '
Öleltem és öleltem, teljes szeretetemmel.
Még egy perc..., és még egy.
'Érzed már, hogy tele van a szíved mami szeretettel? '
'Igen... '
Szemébe néztem és láttam, hogy ragyogni kezd, telítődött, feltöltődött, és végre újra mosolyog! Én is.
Szóval figyeljünk egymásra! Lehet, hogy nem 8 éves vagy, lehet 28, 38, 48 vagy bármennyi, de időnként MINDANNYIAN üresen futunk, ahogyan ő tette.
Mindannyiunknak szünetet kell tartanunk, és meg kell állnunk egy pillanatra, hogy feltöltődjünk. Szentírás, ima, napfény, imádság, ének, nevetés, barátok, ölelések. Töltsd újra a "tankodat", különben ok nélkül is túlcsordulnak az érzelmeid (düh, könnyek, harag, elcsukló hang és társai).
Állj meg egy pillanatra! Töltődj fel és segíts másnak is ebben. Ez a nap legfontosabb része!"

- Ismeretlen -
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Krumpli
  2024-02-27 11:01:28, kedd
 
 




Krumpli


Egy tanítvány egyszer megkérdezte a Mestertől:
- Okos és bölcs vagy. Mindig jól érzed magad, és sohasem vagy dühös.
Kérlek, segíts nekem, hogy én is olyan legyek.
A Mester beleegyezett, és megkérte a tanítványát, hogy hozzon krumplit és egy hátizsákot.
- Amikor megsértődsz, mérges leszel, és neheztelsz valakire, - mondta Mester - fogj egy krumplit, írd rá annak a bizonyos embernek a nevét, és tedd be a hátizsákba.
- Ennyi az egész?- kérdezte döbbenten a tanítvány.
- Nem - mondta a Mester - a hátizsák mindig nálad kell, hogy legyen. Valahányszor, amikor valami problémád van valakivel, tegyél bele egy új burgonyát.
A tanítvány követte a Mesterét utasítását.
Ahogy telt az idő, hátizsák egyre nehezebbé vált, majd tele lett. Ráadásul az, hogy mindenhova kellet cipelni, meglehetősen kényelmetlen volt. Ezen kívül az a krumpli, amely elsőként került a hátizsákba, rohadni és penészedni kezdett.
A többi burgonya pedig vagy hajtani kezdett, vagy megromlott, és kellemetlen szagot árasztott.
A tanítvány odament a Mesterhez, és panaszkodni kezdett:
- Nem tudom ezt az undorító dolgot mindenhova magammal vinni. Először is a hátizsák nehéz, másodszor a krumplik romlanak. Találj ki valami más megoldás nekem!
A Mester erre azt mondta neki:
- Ugyanez történik a Lelkedben. Csak azt nem azonnal veszed észre. Bizonyos dolgok szokássá válnak. A szokások befolyásolják a természetünket, viselkedésünket, és így születnek a rossz tulajdonságok. Lehetőséget adtam neked, hogy megfigyeld ezt a folyamatot.
Minden alkalommal, amikor megsértődsz, vagy neheztelni kezdesz valakire, vagy fordítva: te sértesz meg valakit, gondold át, hogy szükséged van-e egy újabb burgonyára?
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Tanmese
  2024-02-27 10:44:38, kedd
 
 




Tanmese


Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán mindenki csodálatára megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált.
Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg. Rázd meg magad és lépj egyet feljebb. Van kiút a legnehezebb bajból is, csak óriási erő és akarat kell hozzá és ami a legfontosabb a hit, hogy meg tudjuk valósítani. Érzéseinket a körülményekre való reagálás határozza meg. Képesek vagyunk mindannyian elviselni a negatív történéseket, a tragédiákat és ha muszáj le is győzzük őket. Talán képtelennek tartjuk magunkat rá, de csodálatos belső tartalékaink vannak, amik segítenek, ha felhasználjuk őket. Sokkal erősebbek vagyunk, mint azt gondolnánk. Néha azért zuhanunk a mélységbe, hogy megtanuljunk kimászni belőle.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Idős néni üldögél a padon, ...
  2024-02-16 07:29:00, péntek
 
 




Idős néni üldögél a padon, várja a buszt bevásárlás után.
Látásból már ismertem, így hát mellé ülök, hisz ugyanazt a buszt várjuk, de még legalább fél óra, mire jönnie kell, ... ha nem késik...
- Csókolom! - gondoltam beszélgetek, a buszig, jobban telik az idő is.
- Jó napot kedvesem,... vásárlásból?
- Igen, ilyenkor veszem meg az egész heti húst és zöldséget. Tetszik tudni, csak kell a főtt étel az asztalra.
- Olyan szép, hogy ezt mondja kedvesem! Tudja kedvesem, már kezdtem azt hinni, hogy kimegy a divatból az igazi házi koszt. Pedig annak hatalma van! Valahogy nem tudok már lépést tartani ezzel a világgal aranyoskám. Nem nagy baj az, ha az öregek szépen elmennek, tudja? A papa már elment négy éve, de csak nem tudok még utána menni. Ötvenhárom évet éltünk le együtt. Szerencsések voltunk nem mondom, mi úgy esküdtünk, hogy akartunk. Gyerekünk is úgy lett, hogy akartunk. Bár ötöt szültem, csak négy van meg. Az elsőt, Drága Piroskámat elvitte a tifusz... - vászon zsebkendőt húz elő a ruhája zsebéből, makulátlan vasalt példányt. Megtörli a könnyes szemét, és egy kicsit elmereng.
- ...Tudja, aranyoskám az nem rendjén való... gyereket temetni... az nem!
Pedig szép életünk volt. Sokat dolgoztunk. Abban az időben az asszonyok főztek mindig nap. Mondjuk, hús csak kétszer volt egy héten, csütörtökön és vasárnap. Az emberem is megette bizony a derelyét, meg a rántott levest is. Nem nagyon volt válogatos. A gyerekek viszont azért nem mindig ettek meg mindent, de akkor kaptak egy karaj zsíros kenyeret és akkor csend volt. Tudja aranyos, sose erőltettem őket olyat enni, amit nem akartak. Nem nagyon válogattak azért.
Esténként kiültünk a gangra, a papa mesélt a régi időkről. Háborúról, vásárokról, lakodalmakról.
Jaj, nehogy azt higgye, hogy mindig igazat mondott! Olyan huncut vót, hogy a szeme se állt jól... de szerettem a szemét szép is vót... Ó, Istenem!... - itt megint törölt egyet bepárásodott szemein, de azért az arca mosolygott. - ...Látom kedveském, maga azért még főz. Mi lesz az ebéd?
- Egy kis gulyáslevest főzök, meg fánkot sütök, felénk úgy hívják puffancs. Tetszik tudni, van még édesanyámtól házi szilvalekvárom. Azzal szeretik a gyerekek nagyon és mi is!
Reméltem, hogy a néni folytatja a mesélést, egészen bele feledkeztem. De nagy szerencsémre így történt.
- Tudja aranyos nézem a gyerekeket, meg az unokákat,... sőt már dédunokám is van kettő! Mindig szaladgálnak. Az asszonyok is. Mindegyik. Ezek annyit járnak iskolába kedvesem, mint a csuda. Én nem mondom régen is vót olyan asszony, aki nem akart otthon lenni. Meg nem akart négyet-ötöt szülni, de azok is megfőztek minden nap, meg a kiskertjük is rendbe vót. A tanító asszony, meg a doktornő is tudott fejni, meg kapálni.
A legkisebb fiamnak a felesége valami vezető egy cégnél, én nem értek ehhez. Az olyan fáradt mindig, pedig olyan kedves, okos asszony. Mondtam is neki : "Drágám, a túlzott munka ne legyen az életed része!" Nem mondott semmit, pedig gyerek is van kettő. Mondom neki minap,... "Csillukám gyertek ki egy kicsit, elkapálgatunk a kertbe, hogy kibeszélgessük magunkat. Úgy is vót, kijöttek. Estefelé azt mondja a menyem: "Tudja mama, nem is akartam jönni. Biztos voltam benne, hogy az egyetlen szabadnapomon nem akarok kapálni, de így, hogy mindenki itt volt és szép volt az idő olyan volt, mintha nyaralnák mama".
Tudom én. Régen vasárnap csak a muszályt csináltuk, hacsak nem aratás vót. Elmentünk reggel templomba, otthon megebédeltünk, a gyerekek meg mindig velünk vótak. Kint a fődön, az istállóban, mindenhol. Vasárnap este mindenki tetőtől-talpig fürdött, nem csak a kezit-lábát mosta meg.
Tudja aranyos, nem gondoltuk azt, hogy másnak kell felnevelni a gyerekünket. Magácskának is van gyereke, ugye?
- Igen, de nénihez képest nekem csak egy gyerekem van.
- Tegyen meg valamit kedvesem. Soha ne mondja a gyerekére, hogy "csak" egy. Minden gyerek egyetlen. Nekem az fáj aki elment, amíg élek. Magának csak egy lehetősége van jól megmutatni annak a gyereknek, hogy mi a jó és mi a rossz. Tudja kedveském semmi, de semmimás dolgunk sincs a világban csak ennyi. Ott lenni a gyerekünkkel, és megtanítani szépen élni és különbséget tenni a jó és a rossz között. Az teljesen mindegy, hogy hány gyerekünk van, vagy hogy van-e egyáltalán.
Ennyi a dolog itt a földön! Tudja, aranyoskám?!
Az érkező busz zaja szakította félbe a nénit. Utána még hetekig kerestem a buszmegállóban, hátha látom még egyszer.
Két hónap múlva halottam a piacon, hogy elment a szép szemű papához, ... és drága Piroskájához egy csöndes reggelen.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Ma hazafelé vonatoztam
  2024-02-02 11:52:15, péntek
 
 




ÉRDEMES ELOLVASNI !...

Ma hazafelé vonatoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart, sok táskával a kezében. Leült hozzám. Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt. Elnézést kért tőlem hogy szétpakolt. Remegett a keze ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem segíthetek-e neki és elvettem tőle. Egy régi sony ericsson volt. Összeraktam de már nem lehetett bekapcsolni. Mikor ezt megmondtam neki még jobban sírt. Megkérdeztem mi a baj? Elmondta, hogy a lányát lenne muszáj felhívnia ,mert a feleségét műtötték és tudnia kell hogy van. Megkérdeztem tudja-e fejből a számot? Erre előhúzott egy gyűrött papírkát. Tárcsáztam a telefonomról és odaadtam neki. Meglepve nézett rám, hogy tényleg megengedem és tényleg felhívhatja? Sikerült beszélnie vele, de miután zokogni kezdett tudtam hogy baj van. Visszaadta a telefont. A felesége belehalt a műtétbe. Azt mondta nekem: Ne tessék veszekedni, csak szeretni! Én veszekedtem és már nem szerethetek! Képtelen voltam megszólalni. Nagy igazság amit mondott, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor elköszönünk reggel munkába menet vagy bármikor, nem biztos, hogy lesz még alkalmunk kimondani ezt a szót...
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Katharine Hepburn gyerekkora, saját szavaival élve.
  2024-01-31 12:07:39, szerda
 
 




Katharine Hepburn gyerekkora, saját szavaival élve.


"Egyszer, amikor tinédzser voltam, apám és én sorban álltunk, hogy jegyet vegyünk a cirkuszra.
Végre csak egy család volt köztünk és a jegypénztár között. Ez a család nagy hatással volt rám.
Nyolc gyerek volt, valószínűleg mind 12 év alattiak. Ahogy fel voltak öltözve, látszik, hogy nem volt sok pénzük, de a ruhájuk rendezett és tiszta volt.
A gyerekek jól viselkedtek, mindannyian sorban álltak, szüleik mögött kettesével, kézen fogva. Izgatottan fecsegtek a bohócokról, állatokról és az összes fellépésről, amit aznap este látni fognak. Izgalmukból érezhető, hogy még sosem jártak cirkuszban. Életük fénypontja lenne.
Az apa és az anya a falka élén álltak, amennyire csak lehetett. Az anya fogta férje kezét, felnézett rá, mintha azt mondaná: ,,Te vagy az én fényes páncélú lovagom. Mosolygott és élvezte, hogy boldognak látja a családját.
A jegyes hölgy megkérdezte a férfit, hány jegyet kér? Büszkén válaszolt: ,,Szeretnék venni nyolc gyerekjegyet és két felnőtt jegyet, hogy elvihessem a családomat a cirkuszba. "A jegyes hölgy megmondta az árat.
A férfi felesége elengedte a kezét, leesett a feje, a férfi ajka remegni kezdett. Aztán egy kicsit közelebb hajolt és megkérdezte: "Mennyit mondtál? A jegyes hölgy ismét megmondta az árat.
Nem volt elég pénze. Hogyan kellett volna megfordulnia és elmondania a nyolc gyerekének, hogy nincs elég pénze, hogy elvigye őket a cirkuszba?
Látva, hogy mi történik, apám benyúlt a zsebébe, elővett egy 20 dolláros bankjegyet, majd leejtette a földre. (A szó semmilyen értelmében sem voltunk gazdagok! Apám lehajolt, felvette a 20 dolláros bankót, megveregette a férfi vállát, és azt mondta: "Elnézést, uram, ez kiesett a zsebéből. "
A férfi megértette, mi történik. Nem alamizsnáért könyörgött, de biztosan értékelte a segítséget egy kétségbeesett, szívszorító és kínos helyzetben.
Egyenesen apám szemébe nézett, megfogta apám kezét mindkét kezébe, szorosan rápréselte a 20 dollárosra, és remegő ajka és könnycsepp csordult le az arcán, így válaszolt: "Köszönöm, köszönöm, uram. Ez tényleg sokat jelent nekem és a családomnak. "
Apám és én visszamentünk az autónkhoz és hazamentünk. A 20 dollár, amit apám elajándékozott, abból akartuk megvenni a saját jegyeinket.
Bár aznap este nem láttuk a cirkuszt, mindketten olyan örömöt éreztünk bennünk, ami sokkal nagyobb volt, mint amit a cirkusz valaha is nyújthatott.
Azon a napon megtanultam az értéket adni.
Az Adakozó nagyobb, mint a Fogadó. Ha nagy akarsz lenni, nagyobb, mint az élet, tanulj meg adni. A szeretetnek semmi köze ahhoz, amit elvársz, hogy megkapj - csak ahhoz, amit elvársz, hogy adni tudj - ami minden.
Soha nem lehet túlhangsúlyozni, hogy milyen fontos adni, megáldani másokat, mert mindig öröm van az adásban. Tanuld meg boldoggá tenni valakit az adakozás tetteivel. "

~ Katharine Hepburn
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 145 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 414 db bejegyzés
Összes: 12905 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 477
  • e Hét: 1117
  • e Hónap: 8708
  • e Év: 98318
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.