Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Kovács László
  2018-04-14 15:02:58, szombat
 
  Kovács László

Éjjel a tavon


A gondokat a parton hagytam,
csónakban nyugalom a társam.
Szétnézek, - de régen horgásztam -,
csend vesz körül, már nagyon vártam.

Halat várva feszül zsinórom,
csend van, szabad a gondolatom.
Ülök a szépséggel eltelve,
természet részének rendelve.

A parti bokrokból bújik ki
a szellő, borzolja a vizet.
A parton fényt gyújt most valaki,
az erőmű kéménye integet.

Az éjszaka nyújtózik bele
a nappalba. A Hold érkezik.
Fénye hintett ezüsttel tele,
tóra a fénye rámerészkedik.

A hullámfodrokon híd épül,
rajta végiggyalogol a csend.
A hullám a ladik mellé ül,
köszön még, mielőtt szétfreccsen.

Még loccsant: - szabad itt meghalnom?
Cserfesen kotyog a csónakon.
- Megszülettem én a túlparton,
neked adom itt végső sóhajom.

Megnyugvás nekem, a horgásznak.
Gondolatban tisztelet neki,
és köszönöm az éjszakának,
a szépet... mi körbe lebegi.

Keleten már maszatol a fény,
búcsúznak az álmos csillagok,
pára alatt halat fog a gém,
nem zavarja, hogy én itt vagyok.

Így köszöntöm én a kelő Napot,
nem volt,- nem is bánom -, most halcsata.
Nem zavarta harc a horgászatot,
zsákmányom lett az éj varázslata.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács László  
Kovács László
  2016-03-31 20:35:42, csütörtök
 
  Kovács László
Hegek 03
A holt tavasz

(Régen nagyon fájtak és égtek a szerzett sebek,
mára nem mások, mint örökre maradó hegek.)

- - -

Nézzed csak, a tavasz kopogtat
a reggeli köd tejajtaján`,
a hóvirág bimbója pattan
az erdőnek avarasztalán`.
A fák ágain bársonyruhát
öltenek az éledő rügyek,
keletről benéz a kelő Nap,
távolból a tavasz integet.

Az árnyékban még bújik a tél,
a szennyes hófolt könnyet ereszt,
a korán ébredt szél felette
tavalyi, holt levelet kerget.
Ébred az erdő, ébred a táj,
egy madárpár a bokorra száll,
dallal köszöntik már a Napot,
az úton magam árván vagyok.

Magam vagyok az emlékekkel,
nélküled nekem már nincs tavasz,
nekem talán soha nem jön el,
már a madárdal is csak panasz.
A talpam alatt reccsen egy ág,
a madarak tovarebbennek,
nélküled kietlen a világ,
az emlékek rám telepszenek.

Nem szidlak, én nem panaszkodom.
Neked nyíljon minden hóvirág!
Hozzád jöjjön el a kikelet,
nekem maradjon a hóvilág.
Ám, ha egyszer álmodsz majd velem,
álmot elkerülni nem lehet,
felsejlik egy régvolt szerelem,
s egy ember, ki téged szeretett.

- - -

(Eljön az idő, mikor csak éljük a napokat,
csak létezünk, emlékekkel éltetjük magunkat...)
 
 
0 komment , kategória:  Kovács László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 168 db bejegyzés
e év: 1637 db bejegyzés
Összes: 8205 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1283
  • e Hónap: 28555
  • e Év: 407396
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.