Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Kolumbán Jenő
  2017-09-05 10:33:12, kedd
 
  Kolumbán Jenő

Némaságot tanulok

Fehér lepedőm kiterítem,
elnyúlok rajta élve, szépen.
Mikor egy madár félve szólal,
nem válaszolok kővel, golyóval.

Hideg párnámra hajtom fejem,
tollal papírra véstem a jelem,
szégyentelenül meztelen vagyok,
belátnak fejembe a csillagok.

Hallgatom a gyűlölt csendet.
Idegeimen a pánik penget
fogvacogtató, rémes zenét,
reszkető gyomrom ütemét...

Védtelen vagyok, mint egy bogár.
Szemekből vádló kemény sugár
számon kérően kegyetlen a kérdés,
és soha, de soha semmi féltés.

Csak az utált szavak kábítanak,
nem paralel a tettel a gondolat.
Hazugságok szennyében turkál kezem,
ott gyöngyöt ritkán talál az értelem.

Mosolycsapdában tüskés szótövis,
valakiben ismét csalódni kell ma is?
Remetemagány, összezárt ajak,
majd némaságra ők tanítanak.


 
 
0 komment , kategória:  Kolumbán Jenő  
Kolumbán Jenő
  2017-07-12 07:03:23, szerda
 
  Kolumbán Jenő

Félelem

Nyár van, és buzgón érlel
dús kalászokat a nap:
Felhő kúszik egedre.
Bánatod társad marad.

Ha Istent csalogatod,
elbújik a nap mögé.
Fájdalmad üvölt égre.
Kínjaid az emberé.

Én is veled üvöltöm
világgá a bánatod...
Kezedből szállna csillag.
Siess, még elkaphatod!

Reményt sugárzik minden.
Fölényes velünk a nap.
Rettegve néz az ember,
kezében semmi marad.
 
 
0 komment , kategória:  Kolumbán Jenő  
Kolumbán jenő
  2016-03-31 20:41:41, csütörtök
 
  Kolumbán Jenő
Megérte


Amikor a napfény megsimogat,
és arcomat melegíti,
én mintha hozzád találnék utat.
Az emléket elrepíti.

Sétáltam dülöngő házak között,
és álmodoztam, nagy gyerek.
Nem láttam én, hogy a fejem fölött
gyűlnek az idő-fellegek.

Kit érdekelt akkor múló idő.
Hittem, hogy kifogyhatatlan,
mert tág horizontot tárt a jövő...
Én ifjú és halhatatlan...!

Vártalak mindig, télen és nyáron.
Éltem az újuló csodát.
Azt hittem, hogy úr vagyok a vágyon,
és nyakamban a kalodát

önként nagyon boldogan cipeltem.
Én fájdalommal áldoztam!
Tebenned mindig, mindig is hittem,
és azóta se változtam.

Én most is hiszek a szerelemben,
bár szívem teli van heggel,
élek mindig újabb érzelemben,
és szeretek, mint egy ember.

Minden fájó vágyat elfeledve
- amit elszenvedtem érte -,
halok, ha kell miatta nevetve,
és azt mondom, hogy: megérte.
 
 
0 komment , kategória:  Kolumbán Jenő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 2759 db bejegyzés
Összes: 5894 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2816
  • e Hét: 23030
  • e Hónap: 53651
  • e Év: 573179
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.