Regisztráció  Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze,a műveltsége,nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos,a kül... Kőszegi Marika
1955.09.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/98 oldal   Bejegyzések száma: 970 
Élj a mában!
  2017-11-16 08:25:29, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
A nagymama Julcsa izgatottan pakolgatott kis fonott kosarába
  2017-11-14 17:35:49, kedd
 
  A nagymama

Julcsa izgatottan pakolgatott kis fonott kosarába. Most végre ő volt a soros hogy elvigye a barackot a nagymamájához, aki a szomszéd faluban lakott. Minden egyes alkalom, amikor odamehetett, felért egy ünneppel! imádta az öreg házikót, a frissen sült sütemény illatát, na meg hogy a mamánál mindig volt egy kis cukorka, amit mindig az arra járó unokának a zsebébe csúsztatott. Útra készen elbúcsúzott édesanyjától majd sietve szaladt is ki a kertkapun. A távolban megpillantotta kis barátnőjét Katicát. Megörültek egymásnak, hiszen legalább 2 napja hogy utoljára találkoztak. Katica a kosárra pillantva kérdezte:
- Hová viszed ezt a sok barackot?
- Hát a nagymamámhoz!készít belőle lekvárt a családnak. Anyukámnak sok a dolga, így a lekvár főzést mindig a nagyika csinálja.
- És süteményt is készít majd, olyan barackosat?
- Ó igen! az ő barackos pitéjének nincs párja!
- Jó neked- hajtotta le bánatosan kis fejét Katica- nekem sajnos nincs nagymamám...tudod ő meghalt mielőtt én megszülettem volna.
- Tudod mit? gyere velem te is- kiáltott fel Julcsa- az én nagyikám mindig sokat süt, jut belőle bőven neked is!
Katica örült a meghívásnak, boldogan elkísérte kisbarátnőjét. A nagymama háza egy tisztás szélén volt. Kicsi nádtetős vályogház, egy aprócska tornáccal. Kertjében muskátlik piroslottak. Pici, de annál takarosabb építmény volt. Már a távolból finom illatokat hozott a szél.
- Ez húsleves!- kiáltott fel vidáman Julcsa
Betoppanva a nyikorgós ajtón, már nem csak a gyöngyöző leves illata szállt a levegőben, hanem az asztalon gőzölgő frissen sütött almás pitéjé is. A sparheltnél egy töpörödött , ősz hajú anyóka állt, Julcsa imádott nagymamája. Ráncos arca szinte kisimult mikor megpillantotta unokáját. Boldogan szorította magához a kicsi lányt. Mivel sok unokája volt, néha ugyan összekeverte a nevüket, de mindegyiket egyformán szerette. Julcsa belecsimpaszkodott nagyikája nyakába és egy cuppanós puszival üdvözölte őt. Katica csak szótlanul állt mellette. Furcsa érzés volt látni ezt a fajta szeretetet. Ez valahogy olyan más volt mint amikor az édesanyját öleli az ember. Még csak ahhoz se hasonlít mint amikor egy barátnőt köszöntünk. Egyszerűen csak olyan megnyugtató volt. Julcsa Katicára nézett majd bemutatta őt. A nagymama Katicára is szeretettel tudott nézni, pedig még csak akkor ismerte meg.
Hiába tűnt öregnek nagyanyó, a mozgása gyorsabb volt, mint némelyik fiatal bakfisnak. Pillanatok alatt már az asztalon volt a teríték. Leültek a lánykák és már merte is ki a levest a hatalmas kondérból. Nem csak az illata volt finom, hanem az íze is! Katica evett már húslevest, na de ilyet még soha! Ebben benne volt a nagymama összes szeretete. Aztán mikor már alaposan teletömték hasukat, egy újabb terítékkel érkezett az almás pite. Julcsa meg is jegyezte:
- mama ez pont olyan mint a mennyországban!- ezen persze jót derült a nagymama és Katica is.
Amikor már elmajszolták az utolsó sütit is, a nagyika aggódó hangon mondogatta:
- Egyetek még!olyan kis soványkák vagytok!
Persze egy ilyen lakoma után már mindennek érezték magukat a kislányok, csak soványnak nem! Akkorára nőtt pocakjuk hogy fel se tudtak kelni a székből.
A nap elteltével hazaindultak a gyerekek is. Szomorúan vettek búcsút a nagyanyótól. Katica talán még szomorúbb volt Julcsánál,mert tudta hogy neki nem lesz része ilyen kalandokban, mert nincs ilyen tündéri mamája.
A hazafele vezető úton lógatta is az orrát rendesen. Julcsa kérdezgette is hogy mi a baja és végül csak kibökte:
- Az a baj hogy nekem nincs nagyikám! olyan jó neked,te bármikor ehetsz ilyen finom almás pitét!
Julcsa megsajnálta kis barátnőjét majd így szólt:
Tudod mit Katica? legyen az én nagymamám a te nagyid is! Hiszen akkora szíve van, hogy még te is beleférsz! Katica arca felvidult és boldogan ölelte át barátnőjét.
Attól a naptól kezdve, ha Julcsa ment a nagymamához, Katica is mindig elkísérhette. Ő volt a nagyanyó fogadott unokája. Na meg a környék összes gyermeke, hiszen a nagymamának olyan hatalmas szíve volt, hogy mindenki elfért benne.
(Juliska nagymamája)


 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Ebben a zajos világban hadd legyek a csend,csendje az imának
  2017-11-14 09:08:18, kedd
 
  Ebben a zajos világban
hadd legyek a csend,
csendje az imának,
a nesztelen éjnek,
egy csodát meglelt
beteljesült reménynek,
csend egy könnycseppben
bánatban és boldogságban.
hm...
ha újra csend lehetnék
anyám karjában,
apám vállán,
ígérem jó gyerek lennék.
De már minden csendem
csak a tiéd,
én lennék a te csended
és te az enyém,
és amikor eljön a tél
a csendünkben szállingózó hópelyhek
hófehér hullócsillagok lesznek.

Koszorú Gábor


 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Soha nincs késő A kenyerem javát már rég megettem
  2017-11-14 08:25:46, kedd
 
  Soha nincs késő

A kenyerem javát már rég megettem, csendesen vártam, mikor jön értem a kaszás, de helyette eljött értem a szerelem, el sem hittem, hogy van ilyen.
Egy délután kopogtattak, nyitom az ajtót ott áll egy velem egykorú férfi, kérdezem tőle.
- Mondja, kedvesem kit keres, talán eltévedt?
- Nem dehogy hozzád jöttem, nem ismersz meg? - feleli
Gondolkodtam ki lehet ez az öreg, de nem jöttem rá, csak néztem a szemébe, emlékeztetett valakire, de nem és nem tudtam rájönni. Mire újra megszólalt.
- hát szomorú vagyok, ezek szerint nagyon megöregedtem, az osztálytársad voltam még általános iskolában én vagyok a Szabó Béla
- Úristen - kiáltottam és gyorsan berángattam a házba.
Nagyon sok mesélni valónk volt egymásnak, megkínáltam egy kávéval és beszélgettünk, szóltam neki.
- hej, Béla idd már azt a kávét, mert kihűl - de csak nem akarózott neki, sőt inkább kifelé jött, mint befelé
- Nem ízlik, ne idd meg!
- Hát a kávé még ízlene, de a sok só benne nem akar lemenni a torkomon.
Nagyokat nevettünk, az idő gyorsan repült már esteledett, megbeszéltük, hogy holnap találkozunk, és sétálunk egyet, megpusziltuk egymást és Béla elballagott.
Alig jött álom a szememre, már úgy vártam a holnapot.
Mindennap találkoztunk és igazán megfiatalodtam a bókjaitól.
Egy nap nagy virágcsokorral állt az ajtóban, néztem rá még szólni sem tudtam, de már ott térdelt előttem és ennyit mondott.
- Mondd, te gyönyörű asszony leszel a feleségem?
- Ó hát persze -feleltem nagy vigyorral az ajkamon...
Elindultam befelé, de Béla nem jött, nézek vissza hallom szavait.
- Hát drága mennyasszonyom, nem lesz esküvő, ha innen nem segítesz fel!
- Hát te aztán egy igazi Rómeó vagy -mondtam neki, és kacagtam.
Összekötöttük életünket egy pár hét múlva, és boldog voltam, hogy ami még ajándék a jó Istentől azt Bélával tölthetem. Nagyon sok kedves öreg barátunk eljött az esküvőnkre és osztoztak a mi örömünkben.
Nászútra is elmentünk, Szerbiába és eldöntöttük, hogy megnézzük a Studenica - kolostort.
Nagyon sokat kellett gyalogolni, mire odaértünk már nem bírtam felmenni a dombra, drága Bélám mögém állt belemarkolt jó nagyra nőtt fertályomba és úgy tolt fel a kolostorig, mikor felértünk Béla leheveredett a fűbe és imádkozott, hogy adjon az Úr egy kis levegőt neki. Szép nap volt, visszafelé inkább üldögéltünk egy pár órát, de megvártuk a buszt, elfáradtunk, de csodaszép nap volt.
Lejárt a nyaralás kissé elcsigázottan értünk haza. Barátaink már vártak és folyton azt mondták.
- Hej de megfiatalodtatok! - és öleltek bennünket.
Hálát adok Istennek, hogy a karomba sodorta Bélát, mindig mindent kitalál, hogy napjaink vidáman teljenek, sokat nevetünk, együtt énekelünk, borzasztó hamisan, de nekünk tetszik. Sokat sétálunk, még a vidámparkba is elmentünk a minap, mit mondjak mozgalmas az életünk, nem unatkozunk, csak most nehogy kopogtasson a kaszás is, Béla optimista ,de azért egy jó nagy lakatott tedd az ajtóra. Hirth Éva

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Akármilyen öregek, csúnyák
  2017-11-09 08:30:22, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Az idő
  2017-11-09 08:07:27, csütörtök
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Milyen különös is tud lenni az élet!... A testet megöregíti
  2017-11-05 08:56:25, vasárnap
 
  "Milyen különös is tud lenni az élet!...
A testet megöregíti, megcsúnyítja, de a szívet és a lelket fiatalon hagyja...
Mekkora csatákat vívunk önmagunkkal, majd legyőzzük azt, ami még járna nekünk!...
Eldöntjük, már nem kell, korosak vagyunk hozzá!...
Közben érezzük, hogy a szívünk ugyanúgy szeretne, táncolna, mint egykor...
a lelkünk is szabad, szárnyai is megvannak, mint valaha..."

[Nemes Andrea]

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Amíg van reményünk
  2017-10-24 08:32:42, kedd
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Vajon itt leszel?
  2017-10-20 21:04:43, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Egy szép arc megöregszik
  2017-10-17 21:23:01, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
     1/98 oldal   Bejegyzések száma: 970 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 5125 db bejegyzés
Összes: 48032 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6085
  • e Hét: 32841
  • e Hónap: 94214
  • e Év: 1623504
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.