"Bölcs anyai nagyanyám szokta mondani, hogy ott már baj van, ahol nem forgatják naponta a naptárt, nem húzzák fel az órát. Az már beszűkült, nem érdekli a környezete, csak a maga bajaival van elfoglalva. Ha megadja a gondviselés, hogy még tudom forgatni a naptárt, fel tudom húzni az órát, nagyon boldog leszek." (Kecskeméti Tibor)
Figyelem a nők kétségbeesett küzdelmét az öregedés ellen, s hogy miként majmolják az aktuális trendeket. Szemöldököt tetoválnak és rajzolnak maguknak, majd naponta selfiekkel bombázzák az Internetet, amelyeken csücsörítenek és pózolnak, mint valami groteszk szobrok, amelyek valójában nem is élnek.
Meglepetten nézem az új generációt, mennyire nem képes elfogadni saját magát. Hogy mennyire nem értik meg, nem a külsőnk határoz meg minket, hanem a szívünk. A "mindenkinek trendinek és szépnek kell lenni" ostoboságot a média terjesztette el, és sajnos megállíthatatlan. Amint kikerül az Internetre egy rossz kód, beépül az emberekbe, és elterjed, mint valami vírus.
Pedig a nők gyönyörűek. Gyönyörűek, ha ráncosak, ... gyönyörűek, ha sírnak vagy nevetnek, ... gyönyörűek, ha megöregszenek. Anyák, növérek, húgok, nagymamák, szeretők .... GYÖNYÖRŰEK VAGYTOK! ... csak végre fel kellene fogni, hogy az idő nem ellenség! Jó esetben szebbé és jobbá teszi a szíveket, és ez az, ami a szemünkben ragyog ...
A gondosan beállított, hazug fotók hamis életekről mesélnek, és olyan emberekről, akik valójában nincsenek tisztában saját értékükkel, és nem elégedettek a valódi énjükkel. A külsőnk csak előítéletekre determinál minket. Minden, ami számít, belül van.
Itt a nagymama üzenetrögzítője beszél:
- Jó napot kívánok, jelenleg nem vagyok elérhető. Kérem, közöljék üzenetüket a sípszó
után:
Bíííp!
- Ha egyike a gyerekeimnek lennél, akkor nyomd meg az 1-es vagy a 2-es gombot (attól függően, hogy melyik
gyerekem vagy) és használd fel a következő lehetőségeket:
- Ha napközben nálam akarod hagyni a gyerekeid, nyomd meg a 3-as gombot.
- Ha mosni és vasalni való ruhád lenne, nyomd meg a 4-es gombot.
- Ha éjszakára akarod a gyerekeket nálam hagyni, nyomd meg a 5-ös gombot.
- Ha az iskolába kell a gyerekek után menni, nyomd meg az 6-os gombot.
- Ha ennivalót kellene hazavinni hozzátok, nyomd meg a 7-es gombot.
- Ha nálam akarsz enni, nyomd meg a 8-as gombot.
- Ha pénzre van szükséged, nyomd meg a 9-es gombot.
- Ha meg akarsz hívni vacsorára, vagy a színházba, akkor egyszerűen csak beszélj, mert itt vagyok.
Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?
Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?
Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?
Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?
Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket
Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!
Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.
Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.
tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!
Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapogass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.
Úgy tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást."
xMagazin
Offline
