|
2022-05-06 19:45:47, péntek
|
| |
| |
SCHRENK ÉVA VERSEI
AZÉRT SZERETLEK 
Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.
Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.
Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.
ADVENTRE VÁRVA
Várva várni azt, hogy eljön Jézus Krisztus csillaga.
Karácsonynak,születésnek, boldogságos, szent napja.
Minden héten meggyújtani egy új gyertyát: tűzvarázs.
Csendesedni, belül égni, Rá figyelni, halk szavát.
Szívet tárva ünnepelni, s énekelni dallamát.
EGY EB ÁLMA
Bodri kutya azt álmodta,
hogy egy ordas reánk ronta.
Dúlt-fúlt magában a hű eb,
eldöntötte, ő mártír lesz:
"Egy életem, egy halálom,
ezt a farkast nem komálom.
Inkább marjon szerteszéjjel,
mintsem falja gazdám kéjjel."
Nekiugrott, megragadta,
gúnyájából kiforgatta.
Írja se maradt a vadnak,
s híre ment a diadalnak.
Megmoccant a kutya farka,
örömében azt csóválta. 
Felébredt a nagy mozgásra,
pillantást vetett az ágyra.
Ott durmolt a drága gazdi,
Bodri odament megnyalni.
"Ó, ha tudná, hogy mit tettem!
Álmomban fő-hőssé lettem."
Itt a vége, fuss el véle!
Ennyi volt az eb meséje.
AZ EGYÜTTÉRZÉS NAPJA
Minden év novemberében
elzarándoklunk a holtak kertjébe.
Ott nyugszanak az őseink;
apánk, anyánk, nagyszüleink.
Oda kerülünk majd mi is;
mindenki ott van, aki nincs.
Halottak napján felélednek
azok szívében, kik emlékeznek.
Mécsest gyújtunk és imádkozunk,
régi szokásoknak áldozunk.
Ez az együttérzés napja:
nincs senki, kinek ne lenne halottja.
-
EMPÁTIA
Éreznem kell, éreznem kell,
éreznem kell, mert élek.
Éreznem kell, éreznem kell,
éreznem kell, hogy megértsek.
Érezni bánatot, érezni jajt,
érezni szív mélyén dúló vihart.
Érezni arcon csorduló könnyet,
s hogy a lélek hogy lesz ettől könnyebb.
Érezni örömöt, táncra hívót,
bennem megszólaló muzsikaszót.
Érezni, ahogy elönt a harag,
és a vígságból semmi nem marad.
Tombolni, égni, vágyni, félni,
benső árnyakkal szembenézni!
A megértés útja ez lehet:
éreznem kell érzéseidet.
ERÁNAK
Eltelt egy év, telik az élet.
Telt-e az életed az elmúlt évben?
Telt-e, lett-e gazdagabb?
Született-e sok szép gondolat?
S a gondolatból lett-e tett?
A tettet megtöltötte-e a szeretet?
AZ ÉLETRŐL
Az élet értelme nem mindig látszik
sokszor tűnik úgy hogy nincs is neki
de csak nézz körül s ha szíved örül
mondd ki hogy mégis élni érdemes
örökös vágyban nem szűnő lázban
a másik felé való odafordulásban..
ÉLNI JÓ...
Élni jó, élni szép,
akkor is, ha sötét az ég,
akkor is, ha meredek az út,
akkor is, ha nem tudod, hova fut.
Élni jó, élni szép,
mert Isten nyitogatja az ember szívét,
s melegen árad szét a kegyelem,
átragyogva sötét fellegeken.
Élni jó, élni szép,
legyen számodra ennyi elég.
Hogy mit hoz a holnap - rejtelem.
De hidd: téged is megtalál majd a szerelem.
forrás: rozsakert.bloglap.hu
HALOTTAK NAPJA, 2018
Szinte nyári meleg van ma,
szikrázó a napsütés,
a szívekben mégis gyász van,
halottakra emlékezés.
A gyertyák most haloványak,
a fényben nem ragyognak,
de a feltörő emlékfoszlányok
így is lelkünkbe hatolnak.
Koszorút helyezünk a sírra, 
ott van most az egész család,
s nem szégyen, ha lesz, aki sírva
idézi fel a papát s a mamát.
Halottaink drága szentek,
szívünk mélyén nyugszanak.
S ha bármi rosszat is tettek,
e tettek homályba vesztek.
HALOTTAK NAPJÁN (II.)
Kisétálok a temetőbe.
Leteszek egy csokor virágot,
mécsest gyújtok, emlékezem.
Belső szemeim előtt felvonulnak halottaim.
Megelevenednek.
Látom őket, amint tesznek-vesznek.
Nem vagyok szomorú, azon már túlvagyok.
Inkább valami csendes derűvel szemlélem őket.
Ragyog a napsugár - nem, nem szitál a köd -
és én hallgatok.
A lelkekre fülelek.
Várom, mit üzennek.
És megsejteni vélek egy-egy mondatot.
Elköszönök.
A faleveleket még összesöpröm.
Veletek voltam egy távoli köröndön.
HÁLA ÉS KÖSZÖNET
Hálát adok az elmúlt évért,
hálás vagyok minden percéért.
Már megint megtartott az Isten!
Akkor is, ha nem mindig hittem.
Ő vigyázott reám szüntelen,
s bár az élet sokszor küzdelem,
nem hagyott soha egymagamra
az Úton, nyomában haladva.
Kimondom a neved, Jézusom;
nem hagytad, hogy járjak tévúton
INTÉS
Csak a tartalommal telt idő, mi számít.
Ami üres, abban a halál ásít -
éld az életed!
Ne hidd, hogy majd újra kezdheted!
JÉZUS
Feltámadtál!
Én is feltámadok...
Nem győz le a halál!
És Te vagy az Ok.
Magadat adtad értünk;
szabadjon újra élnünk.
Mit Ádám s Éva eldobott;
az Élet szíve feldobog.
Ha ezt el tudod hinni,
lesz miért Istenben bízni.
Legyen ez a Húsvét a Tied:
szülje újjá a hited!
LÉPJ TOVÁBB!
Ballag már a vén diák...
Nótaszótól hangosak a falak...
Anya s Apa kíséri most fiát...
Érzik ők is, hogy az idő halad...
A MATEMATIKA ÉLVEBONCOLÁSA
Próbálj meg elképzelni egy pontot,
ugye, hogy lesz vele gondod?
Mert akármilyen kicsi az átlója,
mindig lehet csökkenteni rajta.
És ezt a végtelenségig teheted:
a semmit soha el nem éred.
Amit te pontnak gondolsz,
az csak egy kicsi kör.
Mert a pont csak fikció;
nem más - kitaláció.
Mégis úgy beszélünk róla, 
mintha valóság volna.
A végtelen se más: mese,
semmi kis pöttyök végtelen serege.
A végtelent ésszel fel nem foghatod,
legfeljebb a költők fantáziájából kilophatod.
Pont, végtelen s minden, mi ezekre épül
- a matematika épülete,
agysejtjeink működésének vetülete.
Világunk ettől gazdagodik, szépül."
MIATTAM, HELYETTEM, ÉRETTEM
Keresztre feszítették miattam,
bűneim súlya nehezedett rá,
szenvedéséért hiába sirattam,
az Atya feláldozta egyszülött Fiát.
Az Atya feláldozta Őt helyettem,
Ő lett az áldozati bárány,
ezt soha nem szabad felednem,
- megváltott Élete árán.
Önként halt meg érettem,
kilehelte szent lelkét,
majd feltámadt, hogy érezzem,
számomra is van már Öröklét.
Schrenk Éva: MIÉRT IS ÉLEK?
Szeretetet kell adnom, azt hiszem,
és megosztani másokkal a hitem.
Nem arra várni, hogy én mit kapok,
csak kitalálni, hogy mit adhatok.
Melegséget, személyre szólót.
Érdeklődést, és biztató szót.
Hogy miért megy ez oly nehezen nekem?
Mert magam körül 
forog az életem.
Szeretném én is, ha szeretnének,
velem, s nem rajtam nevetnének.
Pedig tudhatnám tapasztalatból,
a szeretet a szeretetre válaszol.
Nem szabad mindig a másikra várni!
Szívedet elsőként kell kitárni!
Ne félj a sebektől, miket kaphatsz!
Aranyló boldogság-kalászokat arathatsz.
MÚLT ÉS JELEN
Az idő-óra egyre ketyeg,
viszi magával a perceket.
Folyamatosan múlttá téve a jelent,
benned egy archívumot teremt.
De te foggal-körömmel ragaszkodnál!
Az árral szemben taposnál!
Nem akarod, hogy életed lepörögjön,
s hogy utolsó másodperced hörögjön.
Ne félj, hagyd az időt haladni!
Csak egy valaminek kéne megmaradni:
légy ott minden pillanatban, légy jelen,
s meglásd, nem kap helyet a félelem.
NÓTA
Kék az ég,
zöld a fű,
ily egyszerű
az élet.
Légy tehát
magadhoz hű,
s benned is
égig nő a fű.
Schrenk Éva: PÁRHUZAMOSAK
Se végük, se hosszuk,
végtelenbe nyúlnak,
ahol mégis (jópofa!),
mind egymásba fúlnak.
Lehet, hogy ez paradoxon,
bukfencet vet az ész is,
mégis ez a realitás,
bizonyított tézis.
RAJTA!
Rögös az út:
Te szabadon fuss!
Lábad a földön,
szíved az égben,
repülj a fénnyel!
Ne nézd a gátat,
dobbantsd a lábad!
Tiéd a Lét is,
szíved ver mégis:
amíg tudsz, vágtass!
SZABAD MADÁR...
Szabad madár vagyok,
nem leszek a rabod.
Ha szeretsz, elengedsz,
soha nem felejtlek.
Rólad szól majd dalom,
örömöm, bánatom.
Viszlek fel az égbe,
szívembe bevésve.
Magasban szárnyalok, 
Néked hálát adok.
Hagytad, hogy távozzak,
gyönyörben mártózzak.
Vissza én nem térek,
akkor se, ha kéred.
Az én sorsom más lesz.
Szárnyam szabaddá tett.
TAVASZI DAL
A fákból bontakozik a tavasz.
Rügyek fakadnak minden ágbogon.
Zöld, borzas levelek kipattannak.
Itt indulj el, ezen a lábnyomon!
Együtt örülj fűvel és virággal!
Vess bukfencet zöldellő réteken!
Kiálts éljent óriás viváttal!
Újraindul most a történelem.
TÜRELMETLEN SZERELEM
Régóta várok Rád.
Most már elég legyen!
Türelmem, lásd, fogytán.
Tudnod kell: létezem.
Tudnod kell: szeretlek.
Nem érzed a lázam?
Mi lesz, ha elégek?
Sírhatsz majd utánam.
Ki kell, hogy nyisd szemed.
S szívedet kitárnod.
Én vagyok fél éned!
Oly nehéz meglátnod?
AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM
Menni kell, szólít a messzeség,
de nem tudom az utat, Uram!
Légy Te nekem ezért menedék,
vízzel teli edényem, kutam!
Te mondd meg, hogy hová is menjek,
és ha tévelyegnék, ne hagyd!
Használd botodat, hogy azzal terelgess, 
s ha konok lennék is, fel ne adj!
Lehet, hogy én vagyok az egyetlenegy,
a legrosszabb bárány mind közül,
de tudom, hogy a szereteted
engem is ugyanúgy vesz körül.
Az Úr az én Pásztorom,
nem tévedhetek el,
még akkor se, ha bolyongok,
mert Ő az, ki terel. ÁMEN
ÚTJELZŐ
Hiába változik külső világod,
ha magaddal cipeled, amit bensődben látok.
A sok unalom, üresség és álom
mindenütt követni fog és hiába várod,
hogy helyüket elfoglalja a szépség,
a kaland, az izgalom és a reménység,
Mert bármi is vesz körül, bármilyen gyönyör,
te csak azt érzed, mi lelkedben könyököl,
nem tudsz semmi mást beengedni
oda, ahol az úr a Semmi.
Hát ne rohanj körbe a világba,
s ne száguldozz társaságból társaságba,
partnereidet ne váltogasd, mint a fehérneműt,
mert nem így találhatod meg az igazi derűt.
Befelé figyelj, mert minden benned rejlik,
ha el se moccansz helyedről, akkor is felsejlik,
az igazi öröm nem hely és nem is ember függő,
ha egyedül vagy is, lehetsz ám zendülő,
zendülhet benned egy igazi dal,
megérezheted, hogy mi az a diadal,
ezt a belső kincset, ha felfedezed,
mindenüvé magaddal viheted.
S akkor akárhol vagy, bármi is érjen,
benned ott az Erő, a Dal, hogy éljen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Schrenk Éva |
|
|
|
|
|
Offline
