Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Kaffka Margit
  2017-10-05 10:27:04, csütörtök
 
  Kaffka Margit

A játékszer

Valahol egy szomorú asszonyt
Látott meg Don Juan,
Ki mint a porcellán, fejér volt
És csendes, szótalan.
Gondolta: Jó volna összetörni!
Megtudni, benn mi van?
A szívében mi van?

Közelbe ment, elnézte-nézte
S a szíve elszorult.
Ráismert! Egyszer ez a bálvány
Már a kezébe volt.
"Egy érintésre vége volna,
Kegyelem néki!" szólt.
- Törött szobrocska volt.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-10-04 07:10:42, szerda
 
  Kaffka Margit

Reggel

Elvitte nyugalmam egy hajnali álom,
Feledve imetten a színe, alakja,
Ködbeborítva, messzemaradva...
Valamit keresek és nem találom.

Lihegve a függöny redős szövetén
Betör a győztes, a reggeli fény,
Iromba fantomok, száz újszínű lény
Surran előttem, amig üldi a fény;
Késik egy, - már-már foglya levén
A lomha tudatnak a lét peremén -
Ám bomladozásuk szörnyű serény,
E tarka lidérchad, - de megkötöm én!
Ittfogtam a szót... ám értelme felén!...
Mi volt? Hova lett?... Idehagyta?
Más a színe és más az alakja...
Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam.
Valaki kacagva említi ébren:
Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam,
A nappal sugaras derüjében,
Diadalmas, nagy derüjében.

 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-08-22 23:10:19, kedd
 
  Kaffka Margit

Litánia

Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta,
Mikor szívünkbe írta?

Én puha, fehér párnám,
Min nem nyughattam eddig.
Lelkem szép muzsikája,
Mit nem hallottam eddig.
Bölcseséggel írott könyv,
Mostanig nem tanultam.
Én friss-jó egészségem;
Mily soká beteg voltam!

Én reggeli harangszóm,
Szép napos délutánom,
Szelíd, esteli lámpám,
Sűrű csillagos éjem. -
Ó, éjem, égem, kékem,
Te kedves kedvességem!
Csobogó, teli korsóm,
Friss, hajnali harangszóm,
Csendes, nyugalmas álmom,
Napfényes délutánom!

"Szerelem" - ezt már írtuk,
Prózába, versbe sírtuk.
Szerelem; - olcsó szó ez!
Szerelem! - így ne hívjuk!
Apám vagy és fiam vagy,
A mátkám és a bátyám,
- Kicsiny, fészkes madárkám,
Ideál; szent komoly, nagy, -
Pajtásom, kedvesem vagy!

Hittel és emberséggel
Első te, kit válallak,
Kit szívvel, szóval vallak
És álmomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni tudnék.
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta?


 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-08-18 22:11:33, péntek
 
  Kaffka Margi

Vágyak

Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e, jól van szabva a ruhám?
Színes szalag, - csokorba szedve mind, -
Ilyen a szívem is, - könnyű, vidám.
El innen csak! Sokadalomba vágyom,
Ahol repkednek balga kacajok,
Futószerelmek szállnak tüzes szárnyon. -
Nagy, halálos jókedvet adjatok!
Mulatni akarok!

És mégis, mégis, - e homályos zúgban,
Csillapító csendben jobb volna tán, -
Itt csak valami néma, tompa bú van
És béketűrő, mélységes magány - -
Jobb volna itt maradni minden este
S az éjszakán, míg jön a virradat
- Behúnyni a szemem és várni egyre
Az idő, az idő míg elhalad
És betemeti azt a holt nyarat.

1902
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-08-11 09:03:34, péntek
 
  Kaffka Margit

Ez volt az: "igen"

Rózsák, hajoltan, reszketők, fehérek!
- Már semmitse kérdek! -
- Most egyszerű, nyiltszemű minden, úgye?
Hogy majd keseredik illata, fakul a színe,
Tudja előre a virág. Csoda nincsen!
Oly bölcs a virág és oly egyszerű minden! -
Néma rózsák, fehérek!
- Mégis pirulón, félszegen vágynám nyúlni ma értek,
Hogy mondhassa egy halk mosoly: "Akárcsak egy leány!"

Lyányos, lehajtott, halvány rózsafők!
Ki méri az időt?
- - - Talán dús örökömet még őrzi az élet?
Tán kiadta a részem vagy busásan igért? -
Mim van, amit veszthetek, hogy veszteni féljek,
Egy kivirult lehetőségért, - egy pillanatért? -
Mi jussom - - hogy ép ilyen csókra várok,
Ahogy az ajkam illet egy virágot?

Fátylas lehetőségek! - Szent, tömjénszagú rózsák!
Egy templomhajón át
Szállt egykor e hervatag illat, - s száll ma felém.
Ama májusi este, - az a Mária-ének, -
Várón lehajtott lányfejek! közöttük én,
Fojtott imám, szűz titkom, akkori lelkem. - Oh élet,
Csúf, zagyva évek! - Láng, füst! Túl, messze látom-e még
Az ostyát testté bűvölni a pap fehér kezét?

- Csak rózsák! Ti téli rózsák, fáradtan pihegők!
Legyen! - Hívom őt! - - -
Mi lesz velünk a jólfűtött szobákban,
Virágok, mitől félünk, - meddig élünk?

Kényszeredett, mímelő illat, - hazátlan,
Tengő üvegház-illuziók; - s végetek, - végünk,
- Távozó ifjúság ez, - mi tudjuk; - reménytelen,
Mint búcsúcsók egy kézre, ha profán szemek figyelnek.

 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-08-04 07:37:45, péntek
 
  Kaffka Margit

Társaságban

- "Jó estét asszonyom! A bálon
Hiányzott, mondhatom!"
- "Nem gondoltam, hogy itt találom,
De - örülök nagyon!"

- "Egy zugból oly régóta nézem.
A férje nincsen itt?"
- "Az uram? Igen - a vidéken
Valahol utazik!

De... holnap délre visszavárom!"
- "Ki hitte valaha...
Hogy megszépült a lagunákon!"
- "Milyen gyerek maga!"

- "Az öreg urat láttam tegnap,
Haragszik még reám?"
- "Dehogy! Mióta férjhez adtak,
Jobbkedvű az apám!"

- "És mióta nem jártam arra
Mi újság a tanyán?"
- "Ottkinn? Csak a lugastól balra
Kidőlt a körtefám."

- "A virágos? hisz nincs egy éve,
Hogy ott ültem veled!"
- "Valami titkos betegsége
Már akkor lehetett."

1902.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-07-21 08:27:21, péntek
 
  Kaffka Margit

Vágyak

Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e, jól van szabva a ruhám?
Színes szalag, - csokorba szedve mind, -
Ilyen a szívem is, - könnyű, vidám.
El innen csak! Sokadalomba vágyom,
Ahol repkednek balga kacajok,
Futószerelmek szállnak tüzes szárnyon. -
Nagy, halálos jókedvet adjatok!
Mulatni akarok!

És mégis, mégis, - e homályos zúgban,
Csillapító csendben jobb volna tán, -
Itt csak valami néma, tompa bú van
És béketűrő, mélységes magány - -
Jobb volna itt maradni minden este
S az éjszakán, míg jön a virradat
- Behúnyni a szemem és várni egyre
Az idő, az idő míg elhalad
És betemeti azt a holt nyarat.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-06-06 07:28:29, kedd
 
  Kaffka Margit

Nem hiszek

Egy fáradt pille ringott haldokolva
Tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
Remegve űzött őszi sugarat.

Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.

Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
És csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak,
Oly teli fénnyel, mint tán soha még.

Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,
Mégis egész tündérország befért.
- És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
Álmodtam nagy, boldogságos mesét.

Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.

Tudom: jő majd a józan, szürke reggel
És szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.

1901.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-05-13 08:34:41, szombat
 
  Kaffka Margit

Egy kis romantika

A mi kadétunk új mesébe kezd, -
Sok asszony csügg szaván,
Megint az apród szerepel, a régi,
S a szép királyleány.

A hölgy szíve a rács megől epedt,
A fiu kinn dalolt,
Nem látta más, csak a diszkrét öreg,
A teliképű hold.

Zengett a lant, - és ah, - szakadt a húr,
Nem látta, csak a hold, -
Megtudta mégis a király, kinek
Vad, kemény szíve volt.

Hívatja, s mond itéletet szegény
Fejére, - iszonyút.
Sötét börtönfenékre küldi őt,
A halovány fiút.

S most, - hölgyeim, - részvétük esdem én,
- Szólott a zord király:
- Ama börtönbül két ajtó viszen,
Mindkettőn könnyű zár.

Ha vakszerencse kedveli e gazt,
Válasszon, - akarom!
Az egyiket, ha nyitja, - nászruhában
Várja legszebb rabom.

Az egyik ajtón esketésre készen
Egyházfi, mátka, pap, -
Új szerelem úgy vezekli a régit,
Mire feljő a nap.

A másik ajtó, - színre és alakra
Mindenben egyező, - -
Ám halálok halála várja menten,
Ha oda nyit be ő.

A másik ajtó színre épp olyan,
És rajta könnyű zár, -
Ám ott, megette, - vakmerő fejére
A pallos éle vár.

Szól az itélet. S hosszú börtönéjen
Virraszt szegény gyerek.
Ez a pokol legrémesebb talánya!
Ki oldja, - fejti meg?

A két kapu hallgatva rámered,
Jaj! Mittévő legyen?
- És a királyi hölgy sem alhatik
A lágy hóselymeken.

Nos, - hölgyeim, - szerelmes szív előtt
Maradhat-e talány? -
Pirkad a reg, - és ablakáho' surran
A szép királyleány.

Asszonyfurfang előtt van-e titok,
Bár tömlöcéj fedi?
- A szép bűntárs a börtön ablakán
Kopogva, - int neki.

Ám, - hogy melyik ajtóhoz küldte hát?
- Kiváncsiak nagyon? -
Eddig az én mesém. Önök a többit
Fejtsék meg asszonyom!

Elhallgat a gonosz kadét,
És néma a szalon -,
Csak egy kínai bólint, vigyorog
Porcelán asztalon.

S a kékszemű Annie halkan sóhajt:
- Megmenti, tudom én!
S ha ifja egybekelt a rableánnyal,
Maga zárdába mén.

És szól a miss: Magam is azt hiszem,
Ám úgy még nemesebb,
Ha búcsú nélkül, nyomtalanul tün el,
Égő szívén a seb. - -

Az őrnagyné töpreng: Ha esze van,
Azért a lány - marad,
Mért adnók fel a szerelem jogát,
Egy - házasság miatt.

A szép Edithnek ajka megremeg,
És szól sietve: Nem!
Ezerszer inkább halva tudjam én,
Minthogy másé legyen.

Egy asszony hallgat. Álmodozva ring
A hintaszék ölén, -
S hazudja: - Ah - halálba küldeném,
S meghalnék véle én.

1905
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kaffka Margit
  2017-01-26 09:41:10, csütörtök
 
 
Kaffka Margit

Csend

Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
- - - Ily csendről nem tudok.

De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, - várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
- - - E csöndet ismerem.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 2759 db bejegyzés
Összes: 5894 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 191
  • e Hét: 191
  • e Hónap: 53842
  • e Év: 573370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.