Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Szilágyi Anita versei
  2020-12-02 20:15:07, szerda
 
 







SZILÁGYI ANITA VERSEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Szilágyi Anita (Nagykálló, 1975. július 6. - )








BOLDOG DAL


Gyöngyeső
csobogó vízesésében
Ölelkezünk
a fátyolzuhatagban
Peregnek
a puha cseppek
Harmat zamatát
ajkamról lecsókolod!

Fák susogását
hallom
Köszöntenek
vidám kacagással
Zöld selyem
ruhájuk szálldogál
Csipkefodorral
arcomat simogatják.

Hegyi patakban
zuhogó aranyzápor
Gyémántkövem
ragyog szemedben
Boldogságunk
kincs tenyeredben
Csókunk egybeforr
amulettünk aranyában!

Megzizzen a szél
a hegyeken
Betakarsz
gyapjúkelmével
Elszendergünk
az éjszakában
Halványsárga
gyertyalángban.

Arany amulettünk
tükrében
izzó érintésünk
egybeolvad
Elcsendesedett
szerelemben
Lélegzésed érzem
szöveteimben!







DRÁGA MAMA


Kék szemed fénylő sugara már nem melegíti szívem.
Fájdalomként hasít belém szereteted hiánya.
Rossz nélküled nagyikám.

Mikor kicsi voltam, karjaid ringattak álomba.
Ahogy cseperedtem, lépteim féltően te vigyáztad.
Kedves, becéző szavaid, és a közös játékok
vidámsága ragyogtatták gyermeki lelkem.

Gyermekkorom emlékei élednek újra bennem.
Mikor együtt sütöttük a mézeskalácsot, én voltam
a kis kukta, te a szakácsok mesterasszonya.
Vidám nevetésünk zene volt nagyapó füleinek.

Szereteted kosara bőséggel volt tele.
Földön minden piciny élőlénynek adtál volna,
oly nagy Szíved volt.
Mikor utcára léptél, emberek kedves mosolya,
szavai fogadtak, hiszen jóságodat ismerték.

Mesélj nekem úgy, mint rég.
Csodás szavaid simogassák újra
árva, gyermeteg lelkem.
Vagy zárj karjaidba, és ringass álomba.

Szívemnek szép emléke, mikor karácsony éjjelén
kezemet gyengéden fogták.
És énekeltünk együtt az éjféli misén.

Mama! Hallom vidám nevetésed.
Csengő hangod ma már Szférák gyönyörű
zenéje a Mennyországban.







ELCSENDESEDÉS


Hallgassuk halkan a hópihék táncát,
Nézzük csendben az Angyalok nászát,
Csendesítsük el szívünkben az élet morajlását,
Hordozzuk szét a világban a béke lángját,

Higgyünk még a szenteste csodájában,
Gyermekéveink édes varázsában,
Mikor izgatottan vártuk a harangszót,
És csodálva néztük meg a kis jászolt,

Örültünk, hogy a kis Jézus megszületett,
S vele együtt szeretetsugár fénylett,
Hasson át bennünket a végtelen nyugalom,
Enyhüljön rajtunk az éves fájdalom,

Abban a szent pillanatban, mikor minden zajtalan,
Betlehem felől csengő ének harsan,
Felsírt a kis Megváltó, szent jövevény,
Meghatódva hiszünk gyermeki énünk meséjén.







ELENGEDLEK


Elengedlek csak úgy, hirtelen,
Mint a hógolyót, mi tenyerem
Melegétől megolvad egészen,
Tisztán pár vízcsepp marad belőled,
Mely kicsit párásítja bőrömet,
Nem kell nekem a színjáték!
Még a cirkuszban bohócszerepet kapnék!
Nem kell a sajnálatból adott bók!
Sem a színes szerelmi illúziók!
Elengedlek hirtelen, az ügyes
Madár is pillanat alatt elreppen,
Elengedlek, mint mikor kavicsot dobok a vízbe,
Csak remélni tudom,
Hogy a vízalatti kagylóhoz vonzom,
Látod, milyen egyszerű ez a tematika,
Nincs benne hatványozott matematika,
Csak poláris kémia a hó olvadásáról,
És egy kis fizika a gravitációról,
Egyszerű, földi törvények ezek,
Nem kellenek ide szűzies ígéretek...
Mert a szívből kibogozni nehéz,
Ha csomó lesz rajta, meggyűrődik
A sima felületű, hófehér érzés...







EPILÓGUS


Sebzett szívem
megnyugvásra vár,
Életem egy síró gyötrelem,
Kínozta testem a fájdalom tüze,
az élet mégsem kímélte.
Imámban foglaltam hitem,
Lelkem már a Mennyország
kapujában vár!

Hamvas bőröm mély redőkben,
Szemem a fájdalom tükörképében,
Kietlen Föld lassan testem befedi,
Magányomban voltam, nehéz időmben
Nem voltál mellettem, kit tudtam
volna szeretni!

Mégis bolondos szívem
az est csendjében
Téged várt, Kedvesem,
Érkezésed hallani véltem,
Arcom színe pirosló lett örömömben,
Oh, csupán játszott a képzeletem!
Függönyöm lebbent meg
az éjjeli szélben!
Naiv szerelmes lelkem!

Nem félek már, a halál torkában
Tudom, lelkem új létemben
Éled újra, egy boldogabb életben
Megnyugvásra találtam a
Mennyország várában!

Életem gyertyája végleg csonkig égett,
Eltemettem utolsó reményem,
Mit hagyhatnék földi létemből nektek?
Vagyonom nincsen,
de van egy kincsem,
Szép szavam itt hagyom, őrizze emlékezetetek,
Maradjon meg örökre szívetekben!










ÉDESANYÁMNAK


Szívem húrján szól egy dallam,
Kedves nekem, anyaméhben hallgattam,
Mint selyemkendő, omlik szívem vállára
Anyácskám lágy csengésű hangja.
Emlékszel rá, mikor kicsi voltam?
Lánykádat a szellő suhanásától óvtad,
Angyalkádra vigyáztál, babusgattad,
Altatódalod ringatott mesés álomba.
Hajacskámat gondosan fésülted fürtösre.
Istenem, köszönöm Édesanyámat!
Sírni nem hagy inkább, napjaimat vidítja,
Vidámsággal csicsereg szomorúságomra.
Vigasztal, s én lepke szárnyán szállok
Néhanapján, ha meglátja, erőtlen vagyok,
Eltolja a terhet tőlem, s veszi vállára.
Amíg élsz, nem kell félnem e földön.
Istenem, őrizd Édesanyámat!
Kezemmel törölgetem homlokod,
Dolgos kezeidet megcsókolgatom,
S átadom bokrétás virágcsokrom.
Legyen örök életed, azt kívánom!
Istenem, áldd meg Édesanyámat!







ÉDESAPÁMNAK
. . . . . . . . .




Édesapa
Mit jelent nekem e szó?
Mindent, az egész életemet!
Ő az, ki hűen szeret
engem
Ő az, ki tanított
bölcsen
Ő az, ki lehozta
a csillagot értem
Ő az, ki fogta kezem
a nehézségben
Ő az, ki mellett
soha nem féltem
Ő az, ki az élet csatáját
vívta becsülettel
Ő az, ki a hamisságra
válaszolt őszinteséggel
Ő az, kinek nevét
mondom tisztelettel
Ő az, ki felettem
soha nem bíráskodott
Ő az, kinek ereje
megacélosodott
Ő csendes ember
soha nem panaszkodott
Ő az, kinek én vagyok
a bájos Hercegnője
Ő az, ki talizmánjába
őrizgeti drágagyöngyét
Ő az, kinek szíve
megállna, s nem ketyegne,
ha életutam végére érne.
Szeretlek Édesapám!







GOLGOTAI KERESZTHALÁL

Olajfák hegyén


Olajfák hegyén, ott fent a Golgotán
Jézus szenved a keresztfán,
Miértünk hull drága vére,
Korbács csapódik bőrére.

Jeruzsálemben feszült a csend,
Tanítványok arcán mély döbbenet,
Péter megtagadta, elárulta, Júdás,
A becstelen, álruhás, Messiás!

Szögezett fájdalmát tűrte,
Szenvedését hangtalan viselte,
Mária szíve közben kettéhasadt,
Halálkereszt előtt összeroskadt.

Kínhalálával feloldozta bűneinket,
Megváltotta a világmindenséget,
Harmadnapra kősír-szikla eltolódott,
Apostolok dicsőítik, Feltámadott!







HALÁLOS CSÓK


Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Nem érzem üdeségét egészen az utóízig,
Besároztad szűz-fehér szerelmünket,
Kacérkodtál buja éjjel, becsaptad szívem!

Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Börtönödbe hamvasságom sínylődik,
Ne is kérd, hogy bocsássak meg,
Végzetes tettedért Én meg nem kegyelmezek!

Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Léha vagy! Te ledér, úgy hírlik!
Mert tiszta volt a szó, akár a hó,
Akartam bízni, de nem leszek vigasznyújtó.

Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Éjjel a Hold nemcsak fényedtől terebélyesedik,
Múzsádat szoros pórázodon rángattad,
Végleg kioldozom erős rabigádat!

Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Szívem az erős fájdalomtól kettényílik!
Tőröd szúrása rajtam halált okozott!
Távozz tőlem! Éjjel a szél értem zokogot







HÁLASZÓLAM


Hálával tartozom a szívemnek,
Bár széttörted, s szilánkos lett,
Darabjait összeraktam nélküled,
Hevesen dobog, de már nem teérted.

Hálával tartozom a két szememnek,
Mely szomorúságom ellenére is fénylett,
Meglátta benne valaki a szépet,
S felébresztett, az életem még nem ért véget!

Hálával tartozom a mosolyomnak,
Melyet bánatom ellenére is ragyogtattak,
Beleszerettek szelíd bájosságomba,
S rásimultak a fények szívvirágomra,

Hálával tartozom a hangomnak,
Nyugtató, lágy szólamának,
Mert a szerelem csak akkor teljes,
Ha két szív egyformán lelkes.










HEGEDŰM




Csend lett a társam, itt nem hallasz zenét
Nem pendült meg, már régen poros életem
Olyanná vált, mint a mélyhegedűm, melyen
sokszor játszott hangos szólamot kezem!

Élethúrom megpattant egy hamis hangjegyen
Elhalkult rózsaszín reményem, megtört zenémen
Csupán egy szép játékbaba volt, énekes szívem
Megélt éveim számát lassan, hamuval befedem.

Muzsikálva utazom, eltűnődve múltam emlékén
Csendben élő bánatom így percekre feledem
Érzelmes ütemű dallam felcsendül a távolban
Hegedűmmel hallgatom, ritmusába beleszédültem!

Emléktárgy lett hangszerem, a titkok könyvében
Nem illik hozzá szirénhangom, csak némaságom
Megőrjít hallgatásod, kiálts most rám Istenem
Kérted? - neked adom dalszöveg nélküli életem!

Törött hegedűm mellett él egymaga remetelelkem
Törd ma át gyászos csendem utolsó kottámban
Hangozzék fel végre, harsogva, nyitó hangjegyem
Játsszuk még el éveimet nevetve, egy vígoperában!







HIÁNYZOL


Szívem álmát törted össze Kedvesem
Nélküled mégis, oly magányos az életem
Emlékem angyalszárnyán múlt szerelmes évekbe röpültem
Mikor szívemben szikrát gyújtott szerelmed tüze
Testünk, lelkünk szerelmes lángban olvadt eggyé hosszú évekre!
Hiányzol Szerelmem

Kedvesem gyere velem, repüljünk boldogságunk földjére
Sétáljunk újra együtt, mint egy mátkapár, a szőke Tisza partjára
Vágyom, ölelésed gyöngédségére
Szavaid, csengésére
Testedre lelkedre
Szerelmes szerelmünkre!

Szerelmed volt, a négy fontos éltető elem életemben
Te voltál nekem a tűz, szikrát gyújtottál szívemben
Te voltál nekem a levegő, együtt lélegeztünk
Te voltál nekem a víz, szomjamat oltottad csókjaiddal
Te voltál nekem, a szerelem Földje
Hiányzik szerelmünk élete!

Ne hagyd, hogy semmivé tegyen magányom
Hiszen nélküled nem létezem
Most halld meg hangom!
Megsúgom neked tegnap, ma, és holnap is
hiányozni fogsz Szerelmem
Síromnál sírva, ne állj meg!
Mert Isten országában már nem hallom
egyetlen hazug mondatod:
NEM SZERETLEK!







INCSELKEDŐ KIS CSIBÉSZEK


Incselkedő kis csibészek,
Ez a napocska csak a tiétek,
Móka, kacagás, vidámság,
Egy gyerkőc se legyen szomorkás!

Incselkedő kis csibészek,
Gyerünk ki a pályára, vitézek,
Focizzatok egy jó nagyot,
Rúgjatok gólt, vagy hatot,

Incselkedő kis csibészek,
Lufit fújjatok, csenevészek,
Nyuszit, macit, zsiráfot,
Ne szedjetek most nebáncsvirágot!

Incselkedő kis csibészek,
Legyetek huncut legények!


Varázsoljatok a bohóccal,
Fagyizzatok óriás gombóccal,

Incselkedő kis csibészek,
Bóbitákat szórjatok a csibéknek,
Fussatok versenyt Pankával és Sárával,
Kedvetekre csatázzatok a párnával,

Incselkedő kis csibészek,
Mindig virgoncak legyetek,
Keveset üljetek bent a szobában,
Egészségetekért lendüljetek mozgásba!

Incselkedő kis csibészek,
Ne legyetek soha betegek,
Köszönjétek meg anyának, és apának
Hogy mindennap szeretve vigyáznak rátok.







JÉGSZÍV


Tél szelét érzem arcomon,
dermesztő hideg csontomat éri.
Kietlenség, némaság honol a megfagyott tájon,
csendet egy jégtócsa halk reccsenése töri meg.

Ilyen a szívem, mint a Tél, fagyos,
szerelmünk emlékfoszlányait féltőn
őrzöm fényképek némaságában,
melyen csalfa szemed oly mosolygós.
Bíztam minden hazug szavadban,
önző személyed áldozata lettem.
Így sebezted meg szívem.
Naivan hittem szerelmünk halhatatlanságában,
te csupán jégbörtönödbe zártad lelkem.

Amikor majd kiolvad szíved hideg ridegsége,
átérzed, s rádöbbensz, milyen
egy jégpáncélba zárt szív
fájdalmas keserűsége.







JÓZSEF ATTILA: SZÜLETÉSNAPOMRA


Harminchét éves lettem én
mégsem írtam meg egy regényt
szánom
bánom

Ajándék nincs nekem, mert
a kisvárosi szegleten élek
egy-
magam

Harminchét évem elszaladt, és nem
volt egy Karib tengeri nyaralásom
szomorú
valóságom

Lehettem volna festett úrinő
kit eltart a gazdag
hasas
pasas

De nem lettem, mert mindig magam
kerestem munkával kenyerem
így
igaz

Bízom azért benne, hogy van még
talán okos szó ebben a
szegény
fejemben

Szorgalmasan írogatok, legyen sok versem
és talán egyszer egy kötetem
tréfa
álom

Ha nem szűnik meg a zsarnok robot munka,
itt hagyom az ország szegletét
az ám
hazám

Nincs már, aki elbírja a bürokrácia súlyát vállán,
nem egy ilyen
gyenge
asszony

Ha álmaim mégsem válnak valóra
csillagok között segítségül hívom majd az
angyal
sereget!

evokáció







KARÁCSONY


Szent fényesség ragyogtatja a tájat
Csilingelő szán hangját hallom
Fenyőillat, lengi be a házat
Karácsonyt pompájában látom!

Megtisztulva minden bűntől lélekben
Hit, remény, szeretet tölti be a szíveket
Örömünnep ez minden évben
Jézus születése.

Karácsony angyala röpült ma szívembe
Vigyázok rá, féltve őrzöm
Békét ő hozott nekem, hogy
Otthonom a nyugalom háza legyen
Szeretettel vigyázza, majd léptem
Életem nehéz percében.

Kedves Angyal! Karácsony legszebb
Csodáját
Hozd el nekem ma, nem találom a
Fa alá rejtett fényes
Ajándékokban
Sem a karácsonyi foszlós kalácsba
Nem sütöttem bele.

Nélküle oly árva a szívem
Minden másodpercben fojtogat a könnyem
Tudod, sokszor megpróbált már ez a nehéz élet
Picike, apró csoda, mi életet rejt
Ajándékozd meg ma szomorú életem
Szerelmes nevetéstől legyen vidám ünnepem!

Karácsony igaz csodájával
Halkan érkezzen házamba, mint egykor
Szememből eltűnne a bánat könnye
Arcom mosolyra derülne
S röpülnék karjaiba, mint egy angyal!







KARÁCSONY FELÉ KÖZELEDVE




Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Mindenki szeretetért tolong reszketve,
Hétköznapokban feledjük a szót: "veled",
Ha lehetne, még ma megvásárolnám szereteted.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
A magány fogságában élünk csüggedve,
Párkapcsolatban élők is kétségbe vannak esve,
Azon töprengnek, kapnak-e ők elég szeretetet?

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Éppen a nagy vásárlási forgatagban szétnézve,
Felgyorsulva futnak bennünk az érzések,
Bájos szempár összevillanásával szemezgetnek.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Valahogy mindenki kétségbe van esve,
Habzsolná a jót, mit egész évben elengedett,
Hisz biztonságos menedékbe melegedhetett.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
De furcsák is vagyunk elmerengve,
Felborítanánk a biztost holmi kalandért,
Azért, mert a szívünkben szeretethiány elfért.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Becsüld, Ember, azt, mi neked megadatott!
Értékeld egészséged, mert élnek betegek,
Akik mindenük odaadnák, csakhogy erősödjenek.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Jobban értékeld, kit párodul melléd rendeltek,
Mert nézz magányos embertársad szemébe,
Ki egy jó szóért életének ajándékát adná cserébe.







KÁRPÁTOK BÉRCEI


Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Hun pennával e földre írta becsületét apám
Magyar ige ízét honanya táplálta zsigereimbe
Búzakötényből kóstoltam lágy kenyér melegébe

Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Erdély fenyveseinél ősvéreim nyomvonalán
Elkobozott földtengerben rí ezernyi gyopár
Hontalanságom marcangolja szívem tájékát!

Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Zúgó hegyek ormán, tatárjárta sziklák csúcsán
Kővé dermed tekintetem, riaszt-e látvány
Pusztulás, kihűlt tűz, leigázott tartomány!

Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Ezredéves jogar diadal hagyatékán
Romba dőlt trónus, sárba tiport hon!
Zsarnokrend zsiványa testvéremre kardot von!

Kárpátok bércein szegény magyar hazám
Szenvedő népemért emelem a szentkoronát!
Emberségében gyalázva bús magyar könyörög!
Szolgasors sodrásában, vértezve hömpölyög!

Kárpátok bércein sanyargatott magyar hazám
Fagyfogú hajnalon alamizsna kél, hajlék járdán!
Görnyedő hátú kérges lét, éhbéres zsellérek!
Télvízben tejillatos csöppségek dideregnek!

Kárpátok bércein szárnyaszegett turul hazám!
Béklyó csörömpöl kizsákmányolt nép zsámolyán!
Zsoldoshad nyilaitól roskadó honfitársam!
Lobogtassuk szabadságeszményünk, bajtársam!

Kárpátok bércein bujdosó magyar hazám
Ifjú! Honvágy nyomasztja mellkasod torkolatát!
Attila sarjai, ti vágtató, táltos harcosok!
Idegen tájra vándorfogollyal ne szárnyaljatok!

Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Igaz szó szilárdul elnyomott népem ajkán
Ébredjen fel végre a jövő nemzedéke!
Magyarságtudat vezéreljen Kárpátok ösvényére!







KÉK PILLANGÓ


Kék pillangó szárnyacskáján suhanok tehozzád,
Repkedve a réten, beporoztam piros margarétád,
Olyan könnyedén szállok, frissen és üdén,
Kibontogatom a tátikákat anyácskám szívén,

Szellő lágy fuvallatával felkontyolom hajad,
Napsugár aranyával kipúderezem arcodat,
Anyácskám lesz a legszebb asszony hét városon,
Büszkén megyek vele végig a pünkösdi vásáron,

Kinyílt már kiskertedben minden virág,
Királytulipánok és a bazsarózsák,
Verandádon édes akácillatot fúj a lenge szellő,
Lélegezd be jó mélyen, az élet bódító illata felemelő,

Kék lepkét fogtam neked a legszebbet,
Kék rózsacsokrot adok a legnemesebbet,
Mert szívedben türkiz szivárvány a szerelem,
Apácskámmal megöregedtetek örök hűségben,

Anyák napja pacsirtanótájú hajnalán
Boldog vagyok, átölelve téged, anyácskám,
Hazavár még engem anyácskám édesded nevetése,
Belesimulhatok mesédbe, kék pillangó álmát felébresztve.







KÍGYÓMARÁS


Őszintén szólni ma már vétek,
Még a hátad mögött kinevetnének!
Nem lehet tudni, ki barát, ellenség,
Vagy a vadnak szelíd eleség,

Rút lettél, Te világ, alattomos!
Tivornyázik a szélvihar, feldúltan túl dacos,
Füstöl a föld, a lét csak gőzölög,
Kígyók marnak, vigadnak az ördögök.

Egy mérges kígyó körbetekeredett rajtam,
Először szépen sziszegett, halkan,
Majd szívembe eresztette halálos méregfogát,
Sebemre marta a fájdalom keresztfáját...







KOPP, KOPP, KI KOPOG?


Kopp, kopp, ki kopog?
Talán a Télapó csoszog?
Hahó, ki jár a kertek alatt?
Mesebeli lény szórja a havat.

Zsákja csörög hét határon,
Gyorsan suhan berken-árkon,
Puttonyát megrakta földi jóval,
Cukorral, dióval, mogyoróval.

Konfetti-felhőkön színes rolók,
Édes, marcipános csillagok,
Ma a világ olyan csodaszép,
Sok kis csizma egyszerre lép.

Öreg Urunk csiszeg-csoszog,


Hószakálla libeg-lobog,
Örömének szól téli éjben,
Gyerektaps harsog csendességben.

Kopp, kopp, ki kopog?
Télapó ajtóban topog,
Jókívánságot mond a gyerkőcöknek,
Kicsi kezek csomaggal megtelnek.

Télapó szép mesét olvas.
Figyel rá minden kis okos,
Angyalka száll ártatlanságokra,
Békesség átsugárzik a királykákra.







KORONAVIRUS


Néptelenek az utcák,
Behúzva a spaletták,
Talán a kolera idején járok?
Pánik, félelem, fekete napok,
Balkán medence karanténban,
Kínai ujjong: "ő már jól van"!
Denevérről szétterjedt milliárd bacilus,
Fehér embereket megfertőző vírus,
Politikai hatalmi harcok?
Európa ellenes pusztítások,
Még hány emberáldozatot követel?
Kérdésünkre válasszal ki felel?







KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA /Humor/


Jaj, hogy kutyából nem lesz szalonna!
Megint rosszcsont maradt az ebadta!
Tanítani próbáltam, de mindhiába,
Rám vakkantott és elcsaholt a bálba.

Bizony nem szerette ő a rendet,
Ha kérdeztem, mi ez a rumli? Nyefegett,
Lomos volt minden körös-körül,
Nem leszek Én cseléd a háza körül!

A társaságban okosnak mutatkozott,
Rövid pórázának útvonalán sétáltatott,
Sokszor láttam rimánkodni az utcán,
Hőhullám jött rá idegen szoknyák bámulatán.

Pitizett, ha éppen megéhezett,
Mikor üres maradt a gyomra, verítékezett,
Jaj nekem! Mert szófogadatlan voltam,
Majdnem megharapott, de elfutottam!










LEVÉL A MIKULÁSHOZ


Kedves Mikulás!

Remélem, megkapod rövidke levelem,
Messzi Lappföldre érkezik idejében,
Télapóka, kérnék tőled egy ajándékot,
Nem kérek nagy dolgot tőled, Mikulás,
Csak egy icike-picike kívánságot,
Csokit sem kérek, sem édes cukrot,
Szeretetet hozzál, egy nagy adagot!
Tudod, anyu és apu olyan sokszor vitáznak,
Szeretném, ha soha többé nem kiabálnának,
Zsákodba tégy egy nagy adag szeretetet,


Aztán éjjel majd a kéményen át leengeded,
Cipőcskémet sem teszem ki az ablakba,
Nem kell nekem tömött csomag csizmámba,
Csak azt hozd el, amit kértem: szeretetet, emberséget,
Sietek is az ablakhoz, figyelem a szánod, mikor érkezel,
Könnycseppem legurul arcomon, de kérlek, ne késs el!
Ha elhozod házunkba a nagy zsákot szeretettel,
Az én ünnepem is vidáman telik majd el,
Várlak akkor, Kedves Mikulás!
Figyelem a szarvasokkal suhanó fényszánod házunknál...







MAMA LEONE


Harangvirág csengettyűje zengőszó
Harmatozó hajnalon csilingelő, anyai szó
Szaporán dobban szívem, sietek, úgy sietek
Őszirózsádra lángsugarú nyarat terítek

Ma dalol, duruzsol, megújuló élővilág
Csillanó gyermekszemek, derülő virág
Nőszirom púderezi bágyadó arcodat
Letöröl nyomban mostoha gondokat

Köszönöm, Anyácskám a napfényre nyíló végtelent
Borúban várfalaid között leltem menedéket
Nap melegével ringattál, Hold sugarával betakartál
Kincses-ládikádban maszatos szeretetem dúskált

Bárcsak nyikorgó időkereket visszaforgatnád
Sejtjeidben kóró fájdalom vert tanyát!
Szaladnék sebtében öröklét forráshoz
Merítenék éltető cseppeket gyógyuláshoz

Lelkem nehéz, éltem tünékeny virág


Félelem fojtogat hervadó ideák
Anyák napjára virágcsokrodba fűzném szívemet
Nem tehetem! Magánykőbe zárnám, árva kisdedet

Örök vadászmező suttogva hívogat
Homokba szórunk misztikus síkokat
Őrizlek, Anyácskám, amíg tehetem
Lépted nyomán fiatal pipacs terem

Szíved faláról pereg porladó szenvedés
Zsörtölődő télben hangozzék anyai nevetés
Könnyező mező, gyöngyszemes zivatar
Öledbe zsugorodom, áldásod betakar

Göröngyös életúton szorítjuk kezed!
Fűzfa árnyasában imádkozom érted
Lecsukódó csendéletedre ráborul lelkem
Anyácskám, halhatatlan leszel, mindörökké! Ámen!







MAGÁNYRAPSZÓDIA


Nem érted csak figyelsz
Miért fátyolkönnyes a szemem
Száz éves magányom cipelem szüntelen
Nem találom meg... csak keresem...
Másik felem ki kiegészítené szívem
Nem született le velem két lét között rekedhetett
Magányrapszódiám éveken át pengeti szívem
Van hogy csendes az ütem és dúdolom
Máskor rapszodikusan zokogom
Vezeklem létem súlyos keresztem alatt
Amíg szívem darabokra roppanhat.







MÁRIA MAGDALÉNÁK


Valamikor mi voltunk az üde, tavaszi rózsák,
S fényesen ragyogtunk, mint a napsugár,
Mondták nekünk a mesét, regéket,
Oly tisztán csenget minden igézet,
Mikor még fiatal virágszálak voltunk,
Akadt több udvarlónk, hisz csodáltak minket,
Szívünk szűz burkát később széttörték,
Vihar közepette is karcsúak maradtunk, mint a nádszál,
Akartunk hinni és újra bízni,
Nemcsak példabeszédeket tanulni,
Éltünk erkölcsösen, Isten hitében,
Aztán újra csalódott szelíd szívünk,
Megtörték arcunk finom vonásait,
Lelkünk megnyomorították, szétzúzták szívünk szilánkjait,
Magány börtönébe erősen lezáratták!
Hét lakattal lelakatoltatták!
Halálunkat több száz sólyommal hívatták!
Istenem! Adj nekünk nyugalmat!
Fogadjuk el számkivetett sorsunkat!
Nem akarunk Mária Magdalénák nyomdokaiban járni,
Ha boldogságra nem vagyunk méltók,
Sújts ránk a halál pallosával, takarjátok ránk szemfedőnk!
Kiszenvedtük, ha valaha vétkeztünk!
Önmegtartóztatón Apostolokkal éltünk!
Nem akarunk fagyos szívvel élni, inkább vidd magaddal keserű életünket...
Szabadíts ki rabságunkból, Istenem! Nyújtsd felénk kezed...







MEGDICSŐÜLÉS

Tavaszistennő


Virágvasárnapra, hajnalhasadó lombfakadásra
Virágba borult rózsaszín magnóliám oltára,
Tavaszi újjászületés nemes ősszimbólumán át
Csodáltam cseppfürtjei gyöngyös esőzuhatagát.

Hárs tövében kibújt kék ibolya sziromszeme,
Kipattant a sárga aranyeső kertek díszeleme,
Kikeletistennő keleszti a tavaszt, barkás a gang,
Tojásfámon cikáz a húsvéti jerke csengőrang.

Golgotáról harsonák hangja harsogott,
Simon örömigét hirdetett, feltámadott,
Kőbarlangjából kilépve a napvilág kifényesedett,
Üdvözítve légy, testvér! Megváltónk így vélekedett.

Hálám hordoztam a hosszú Galileai zarándokúton,
Esedezve lábai elé borulok, könnyeim zúzom,
Tócsöppjeimet morzsolom némán, hangtalan,
Detektálod lelkem, opálos testruhám anyagtalan.

Szeplőtlen hitem kegyhelyedre terítem,
Karizmád által lassan felsegíted esendő lényem,
Rómából visszhangzott a harangok hangrítusa,
Harmadnapra kipirkadva lecsendesült az égi tusa.

Szentföldön kegyszobrokká váltak Mária Magdalénák,
Jeruzsálemi keresztúton ma is szólnak az imák,
Soha nem feledjük Jézus gyötrelmes kereszthalálát,
Vétségünkért elszenvedett megosztatlan fájdalmát!

Miértünk ártatlanul tűrte megszégyenülését,
Tanítványok hirdetik házában megdicsőülését,
Ezüsthajú galambbal Én is közéjük reppentem,
S megváltásomért imát rebegtem. Ámen!







MESE LAPPFÖLDRŐL


Télapónak most nagyon sok a dolga,
Ajándékkal puttonyát telerakja,
Egész éjszaka csomagot készített,
Meg szeretne lepni minden gyermeket.

Lappföldet vastag hópaplan takarja,
Hogy fog így útnak indulni éjszaka?
Szól a manócskáknak, segítsenek neki
Szánjára világító csengettyűt szerelni.

Nyolc rénszarvassal repíti szánját,
Elől fut Rudolf, a leggyorsabb rén barát,
Ho-ho-hó, gyerekek! Készüljetek, érkezem!
Csizmátok kifényesítve ablakban legyen.

Meg is érkezett gyerekvárosba,
Bekopogtatott botjával kivilágított házba,
Lett a lurkókban nagy izgalom,
Télapó az ajtóban! - harsogott a vigalom.

Szép estét kívánok, kicsi nebulók!
Van szabad hely nálatok, manók?
Igen, igen, buzgalomban voltak a gyerekek,
Télapónak rögvest széket kerestek.

Télapó kérte, mondjanak szép verset,
Csomagot csak utána kereshet,
Mondtak is verseket szépen, sorban,
Cukrot, csokit kaptak azon nyomban.

Elköszönt a Télapó, még sok helyen várják,
Gyerekek köré szaladtak, marasztalni akarták,
Miklós bácsi ölébe örömmel bekucorodtak,
Szakállát jól meghúzták, bundáját felborzolták.

Irgum-burgum! Huncut nebulócskák!
Morgott Télapó. Vigyázzatok, csalafinták!
Viszlát, gyerekek! Egy évig jók legyetek!
Ho-ho-hó, repült a szán nyolc szarvassal sebesen.

Kiszaladtak az apróságok a teraszra,
Pityeregtek, elviharzott a szán északra,
Öreg fehér szakállútól kaptak ajándékot,
Virgács helyett óriás mosolyországot.







MIKULÁSVIRÁG




Csilingelő csengőhintó
Patkó roppanó, rén vágtató
Hókristályos harmatgömb
Mirha, tömjén, aranytömb

Fehér fenyvesekben menyasszonyok
Kékes jégormában rí havasi gyopár
Holdsugár fénykörében andalgó csillagok
Havas úton lelenc remény poroszkál

Távoli fények lámpásai hívogatnak
Útvesztőim ködhomályai eloszlanak



Zord óráim vesszőit virgácsozza Mikulás
Koromlelkű krampusz ördögűző pikulás

Püspököm puttonyába rejtem kérelmem
Vetítsd titkom terítőjére, Kedvesem
Szemem sziluettje, mozdulata, árnyjátéka
Ne sajogjon szentestén szívem tájéka

Vállam ráncívén töredéked tapintata
Kandallóm tűzében réved advent áhítata
Bús menedékemben ünneplő mikulásvirág
Csendes békességben felenged a világ







MOSOLYOGJ


Rossz voltam, bocsásd meg nekem
Simogatásodra vágyom, jó leszek, ígérem
Hidd el, megbántam hűtlenségem
Érzed, szereteted kenyerére éhezem
Könnycseppek gurulnak le arcomon
Keresek, de nem találok szavakat
Könyörgő tekintetem szívedbe karcolat
Vigasztald, vigasztald meg sírásomat
Látod? Én is nagyon elfáradtam
Elhervad az első szakasztott virágod
Szíved kulacsából locsolgasd rózsádat
Félek, nehogy elhalkuljon hangod,
S nem lesz, aki engem megnyugtasson
Nézz rám, tedd ma félre haragod
Anyácskám, hadd lássam mosolygásod!







NAGYPAPA, VICCELŐDJÜNK MÉG EGY KICSIT


Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Mert jókedved engem mindig felderít,
Meséld el nekem újra azt a báli mókát,
A festett Dámák csetlését-botlását,
Nagypapa, viccelődjük még egy kicsit,
Szívből jövő mosolyunk bánatunkból kisegít,
Mondd el nekem a szomszéd sztoriját,
Hogy ugrotta át az árkot csibész kakasod után,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Most csak nyelem feltörő szavam könnyeit,
Jött az a végzetes nap, s a cudar élet elvette mosolyodat,
Nekünk fáj jobban, mint neked, hogy nem halljuk poénodat,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Te voltál az az apa, ki a nehézségekre csak csettint,
Ha bántották a rossz nyelvek unokáidat,
Mint az oroszlán, kiengedett karmokkal védted kislányaidat,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Megcsípnéd még mindig azt a csinos pipit?
Kórházi ágyadnál titkon könnyeimmel harcolok,
Meg ne lásd nagy fájdalmam, gyorsan elfordulok,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Jöjjön az életkedved vissza picit,
Tudom, nehéz már neked a több hónapos kórház,
Az ágyban fekvés, s a méla tehetetlenség,
Nyomaszt a se itt-se ott! Köztes egy állapot!
Mintha Isten a tenyeréről libegőztetne lengőhídon,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Gyógyulj meg, elköszönök, mert jön a kórházi vizit,
Te csak legyintesz, úgysem segítenek semmit,
Vigasztallak, dehogynem, az orvos majd felerősít,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Szülői szeretetedben soha nem volt alsó limit,
Apám helyett kedves édesapám voltál,
Rossz szóval soha meg nem dorgáltál!
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Ha búcsúzni kell, könnyű legyen batyud,
Ne csomagold bele csak az édes kicsid,
Az égi rónán mosolyogva járj, kacagásod csengjen,
Szemeimet teljesen ellepte megduzzadt könnycseppem,
Nagypapa! Szeretünk!... maradj velünk még egy kicsit...







NE SÍRJ MAJD, HA NEM TALÁLSZ CSAK JELTELEN SÍROKON


Ott leszek majd jeltelen sírokon,
Szemed gyászában egy ködös hajnalon,
Ne sírj, mert minden napfelkelténél
Halványsárga sugaraimmal ébresztelek Én,
Én leszek a lágy szellő, mely hajad kócolja,
a langyos esőcsepp, mely
bőröd megsimogatja.
Az erdő tavaszi dallamával szólamom
hallod majd csicseregni.
A vízesés csobogásával kacagásom fog felcsengeni,
Szállingózó hópehely leszek téli éjszakákon,
Ezernyi tiszta pihe, mely hull majd szempilládon,
Hullócsillag leszek teliholdas éjjelen,
Hogy átélhessük álmainkban emlékeinket,
Ne sírj hát, ha nem találsz, mert a fűszálak zizegésében
Pacsirták nótájába hangom mindig belecsenem,
Felkelő Nap sugarában látod majd mosolyom,
Lágy szellő könnyű suhanásával érzed simogatásom.
Éjszakai csillagokban látod felfényleni írisz ragyogásom.
Ne sírj majd, ha nem találsz, csak jeltelen sírokon...







NŐI IDEÁL


Férfiak, elképzelitek,
Lelki szemeitekkel, lerajzoljátok
A nagy női ideált!
Álmaitok asszonyát!
Legyen karcsú, mint a nádszál,
Szeme kék, mint az ibolyavirág,
Arca üde, mint a fehér orchideák,
Legyen illatos, mint a gyöngyös,
Jelleme legyen hófehér, tiszta,
Mint a tavaszi hírnökök, az első hóvirágok,
Legyen erős szárú, mint a kardvirág,
Gyermekeket szüljön, egy fiút s egy lányt,
És nevelje erős kitartással,
Legyen házias, serény, mint a páfrány
Az erdei moha szélén,
Legyen büszke tartású, mint a kála,
Hogy hetykén mehessünk vele a várost járva,
És legyen liliom, királynője férjének,
Legfőképp évelő virág legyen,
Bármely évszakban nyíljon,
Százszorszép színekben pompázzon,
Kedves Férfiak!
Csupán ennyi a szerény kívánságotok,
Minekünk, Nőknek, csak egy kérésünk lenne:
Becsüljetek mindennap jobban bennünket,
Mi: Nők, Asszonyok, Édesanyák, hű szeretők,
Vagyunk egyszerre.







NYITÁNY




Szerelmünk csodás tavaszán
Felébredt a természet, és
hangos volt szép dallamán
Nekünk nyílt minden virág
árasztotta, édes illatát a
romantika bódulatán
Értünk újra zöld lett az erdő
Színesen rügyeztek a fák
Piros pipacsú mezők, és
aranyló búzatáblák
Szellők szárnyán
szivárvány volt az egész világ
Napban fénylett a szenvedély
tüzének varázsán!

Hozzánk csivitelt minden kis madár
csevej szólamán
Szívünk szaván énekelt a csalogány
Lelkünk húrján
érzelmes, lágy ütem volt a patak
csobbanás
Párban ébresztett a pacsirta csengő hangján
Forró csókjainkon át,
mi bújtunk egymás karjaiba,
mint egy turbékoló gerlepár!
Életem legszebb tavaszán!







OXIGÉN
. .




Feszülő mellkasomban levegő, levegő,
Erdőben rekedő, rekkenő,
Vágja, vágja futó törzsem,
Füstölgő faháncs, hasad éltem!

Dobol, dübörög, tüdőm: levegőt!
Surrogó, sűrű lég, surrogó, sűrű lég,
Zuhogó, zuhogó, fekete eső,
Mossa, mossa szenvedésem, vég!

Fák susogó suhogása,
Hegylánc zubogó zúgása,
Záróakkord, záróakkord,
Szívütemem, szuszogó faktor.

Lélegezni, lélegezni, levegőt!
Lélegzetnyi életerőt, életerőt,
Szomjúzó, szomjúság, aszalódom,
Morajló homokdűnén, halódom.

Zihál, zihál homlokom
Holtfájdalom, holtfájdalom,
Fény, fény áradó,
Leheleted, leheleted párásodó.

Oxigén, oxigén, lélegzem!
Világ, világ, gyökerezz bennem!
Süvítő, süvítő légáramlás,
Kötélereimből kiengedő szorítás!

Orkán ostorozása hajam csattogtatja!
Kerub szárnya lobogtatja, lobogtatja,
Emelkedem, emelkedem, szentháromság,
Gaia méhében lótuszvirág, lótuszvirág.







ÖLELJ, ÖLELJ, TE SZERELEM


Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Szoríts, szoríts, el ne engedj engem,
Pezsdítsd fel, melegítsd át vérem,
Kellesz nekem, Te zsivány szerelem,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Bújj belém, enyém légy egészen,
Mosolyt csak Te csalsz arcomra,
Fénycsillagokat szórhatsz pilláimra,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Remeteségemből oldozd ki szívem,
Veled édes az összes bűnhődésem,
Kötetlen minden elszenvedett vereségem,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Jó szorosan szoríts engem,
Ajkaimat harapdáld lángrózsává,
Szenvedélyesen fonj körbe égő glóriával.







ŐSZELŐ


Tollászkodó ősz árnyas hárs alatt
Vénkisasszony nyoszolyóján pitymallat
Szőke felhőre rőt kontyát kiteregeti
Komorságra, piros repkényét eregeti

Napfény szirmaiból nagyokat tépünk
Perzsaszőnyegben lassúbb léptünk
Hervadásom rezgő őszelőben
Vénülő fény, felrezdül mécsesemben

Sötétlila tenger örvényét fodrozza bősz szél
Kagylóhéj márványerezetén hableány zenél
Mólónál síró sirálycsapat sürög
Hűvös bőrömre mahagónihullám csöpög

Lekuporodom rideg sziklaszirt tövében
Fázom, felöltöm rozsdás őszi bekecsem
Halkan duruzsoló parittyatűzben
Nesztelen érzéseink ölelkeznek meztelen!







PALACKPOSTA


Palackpostámba rejtettem titkos üzenetem,
Vízre tettem, s az árral úsztatom kikötődig levelem,
Minden porcikám remeg nélküled, a tengerparton
Várlak, siess, nehogy más orvul elraboljon.

Csapkodnak a hullámok, átáztatják szívem,
Bíborvörös kimonómon átlátszó lett részem,
Százszor vagy ezerszer, Soha! Nem tudlak feledni!
Nap égető tűzének közelében sem tudok átmelegedni.

Álmodom veled szenvedélyesen, szád számra forr,
Oly jó ez a könnyed ringás, fehér-uszályomon delfinorr,
Pehelysúlyommal légiesen siklok vitorlásod felé,
Lélekvesztő lettem! Iránytűd irányít, úgy libegek hazafelé.

Zúg a tenger, morajlik, szélvihar morgolódik,
Nehéz nekem ez a teher, erőm szétmorzsolódik!
Talán, ha öledbe vennél, s könnyű álomba ringatnál,
Nem félnék a haláltól sem, ha csókjaiddal altatnál.










PANDÉMIA IDEJÉN


Mécslángok fényében
Nyugszanak békében,
Gyertyák világítják a szentélyeket,
Virágoktól díszes sírkerteket,

Elhunyt szeretteinkre emlékezünk,
Sírjukhoz nesztelen érkezünk,
Szülők, rokonok, jó barátok,
Olyan sokan itt hagytatok,

Harangok szólnak halottainkért,
Imádkozunk csendes álmaikért,
Angyalok repkednek a sírok felett,
Nyirkos levelekre lelkünk könnyezett,

Tudjuk, körforgás az élet,
Születésnek halál vethet véget,
Nem békélünk meg a gondolattal,
Dimenzióra lépünk a szellemkapcsolattal,

Szeretnénk tudni, mi van odaát,
Valóban váltunk-e testruhát?
Vagy csak ez az egy élet adatott?
Túlvilágon a sötétség eluralkodott?

Aggodalomban élünk pandémia idején,
Haláltól félünk mindenszentek éjjelén,
Szürke őszbe áldozatokért zörget,
Életünkért kíméletlenül törtet,

Égjen ma a gyertya élőkért és holtakért,
Imádkozzunk a világ gyógyulásáért,
Angyalszárnyak suhannak a fénylő temetőbe`,
Szeretetláncba szállunk szentlelkeinkkel egybe.










Petőfi Sándor: ANYÁM TYÚKJA - Evokáció

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
miért kotkodácsol oly hangosan?
Mérges, mint a bősz pulyka,
pedig kövér begyét alig bírja.

Kendermagos túl jól él,
tyúkólban bőség várja,
friss zöld és mag, kukorica,
búza, árpa, nem kapirgál
a föld alatt, igaz? Mint a
szomszéd szegény tyúkja!

Mégis mérgeskedik,
jobb, ha csendben marad,
mert jó anyám nem kegyelmez,
combja fő majd a levesbe,
s felszolgálja ebédre!

Dehogy vágja, dehogy vágja,
mint kedves gyermekét, úgy éteti.
Szép tollakkal ékesítve
ő a baromfiudvar legszebb dísze.
Gazdasszony szívének szépsége!

Így hát Morzsa kutyám,
meg ne ugasd ám!
Úgy sem lesz ő tyúkvacsorád,
őkelmének a gazduram mindig
megkegyelmez!

Ezért légy a kendermagos jó barátja.
Ő jó anyám legkedvesebb jószága,
mert ha hangoskodol,
téged tesznek ki a pitvarból!







PIROS PAPÍRSZÍVECSKÉK


Piros papírszívecskék,
Bordó rózsán selymecskék,
Szétárad szívünkben a szerelem,
Nincs ennél csodálatosabb, úgy hiszem.







POROS KÖPÖNYEG /Humor/


Poros volt a köpönyeged!
Leporoltam.
Feslett volt az inged!
Összevarrtam.
Galambősz hajad fénytelen volt,
Bebalzsamoztam.
Zavarba jöttél fiatal csajszi láttán,
S hadartál a szavak malmán,
Beszéded lelassítottam,
Beteg a szíved, tudtam,
Gyógyszert adtam,
Remete külsődből
Embert formáltam,
Mégis minden jó cselekedtem
Hiábavaló volt!
Beolajoztam
Rozsdásodó kerekeit,
Hogy növeljem
Kapacitása számait.
Nyikorgó gépezet
Nehezen teljesít,
Lecseréltem fiatalabbra,
Gördülékenyebb motorra.







RÓZSATÖVIS

Tudod a szerelem
Füzéres gyöngyszem
Átfonódik szívemen
Egészen kivirágzik bennem

Tudod a szerelem
Olyan mint a lágy selyem
Érintése puha kellem
Finom szatén testemen

Tudod a szerelem
Fűszeres rózsa lelkemen
Élvezem az illatát
Belélegzem zamatát

Tudod a szerelem
Örök rejtelem
Megbocsájtó kegyelem
Aki nem érzi tövis szúr szívében.







SÍR A RINGÓ ORGONA...


Sír a ringó, lila orgona,
Könnycseppjeimtől duzzad szirma,
De sokszor megdorgáltál, jó Anyám!
Értetlenül kérdeztem, miért szidalmaztál?
Hányszor sírtam, jó Anyám?
Mikor elcsattant pofonoktól piros lett orcám,
Szaladtam rögvest a nagyihoz, s elmondtam, bántottál,
Szigorú voltál hozzám, olykor erélyes,
Miért kapja ezt egy kislány, ki csendes?
Sekélyen mérted az anyai szereteted,
Mérleged gyakran a másik oldalra billentetted,
Úgy éreztem, nem is vagyok édes, csak mostoha!
Holmi lelenc lennék csupán, kit befogadtak szép házba?
Ne haragudj rám, szeretnék írni sok szépet,
A virágok nyílásáról, ahogyan a tavasz ébred,
Nem lenne akkor őszinte a bennem lévő szó,
Csak amolyan álomképen suhanó illúzió,
Érzékeny szívem sír a ringó orgonával,
Nem tudhatom, miért kaptam dorgálást jó Anyámtól,
Még mindig belém sajdulnak a fájdalmas ütések,
Melyek gyermekkoromban érintettek,
Megbocsátom, mert fájdalmat hasított beléd az élet,
Szigorú voltál, de Én így is szeretlek téged.
Ma már nem vagyok tini, érett nővé formálódtam,
S megértem az intő szavakat, amitől acélosodtam,
Az élet katedrálisán kiállom a nehéz próbákat,
Ha eltorlaszolják az utam, elgurítom a sziklákat,
S nem tesznek labilissá a kötött szabályok,
Ha a cudar világ éle megszúr, mint a husángok,
Én akkor is sziklaszilárd jellemű nő maradok!







SZÍV, NYUGODJ!


Te, keserű szív, mondd, mire vársz még?
Szemed - a fájdalom tükörképe.
Mosolyod - arcodra fagyott.
Tested - gyönge.
Csodára vártál, de nincsen.
Nyugodj meg Szív, Csendesen!

Kicsi Szív, mire gondolsz?
Arcodon könnycseppek gördülnek végig
régmúlt idők szép emlékeire?
Mikor szemed örömtől sugárzott,
szerelmed meleg ölelő karjaiban békét talált
szíved.
Ajkad kedvesed forró csókjai melegítettek,
oly boldog voltál ebben a
szenvedélyben izzó, tüzes szerelemben.
Nyugodj meg Szív, Csendesen!

Kicsi Szív, mire gondolsz? Arcodon záporoznak a könnyek.
Egy fiú meleg, barna szemére?
Szívedben egy mély seb tör fel,
erőtlen vagy és félted
egyetlen gyermeked.
Nyugodj meg Szív, Csendesen!

Kicsi Szív, ne sírj!
Távozz nesztelenül, halkan,
úgy, ahogyan a fáról lehulló,
utolsó, őszi levél hagyja el meleg Otthonát.
Nyugodj meg Szív, Csendesen!







SZERELEMKARNEVÁL


Jöjj velem, Kedvesem, tarka-sugarú reggelen,
Mámorvirágaimba kapaszkodj erősen,
Sodródjunk kígyózó szerelemkarneválba,
Italian Valentin adagio ritmusába.

Zenélő téren bennünk lüktető levegő,
Tűzfolyamban olvadó ezer érckő,
Száz véres háború csókjainktól elnémul,
Pici parázsban érzésünk egybeforr, ólmosul.



Csitt! Pillanat parazsába gyűrd a gyötrő vádakat,
Habpárna selymeivel simítom ősz ráncaidat,
Szórd szét gondjaidat vörös-zuhatagom keblére,
Csendéletben harapdálj morajló zenémre.

Ringass, ringass még, gondolázó szerelemhullám,
Íriszem játszadozik pillantásod maszkaráján,
Rezdüléseddel rezdülésem érintkezik,
Testedbe testem belemerítkezik.







TEDD A KEZED...


Tedd a kezed
a szívemre,
úgy dajkáld
dobbanását,
mintha eleven
szívedben szólna.

Úgy őrizz,
mint e világról
elmenőt,
mintha a halál
megmarkolna!

Úgy szeress,
hogy fájjon!
Szívem
hamvában
Szíved
összeroppanjon!







TÉL
. . .




Köszöntelek Tél!
Télanyó hatalmas hópelyheket szitált a tájra, és
szűz fehérbe öltöztetett.
Gyönyörű hóköntösben fenyvesek,
habos pehelyben tűlevelek.
Fehér palásttal fedett be dombokat s hegytetőket.
Elbűvöltél, Tél.

Hóembert épít sok csillogó szemű kisember.
Szánkáznak s hócsatáznak vidáman.
Átölelném a végtelen fehérséget
és kiáltanám: Szeretlek Hótenger!
Varázslatos álom a Tél

Kezembe veszlek, múló csoda vagy,
pille puhaságod ujjaim között
hamar elolvad.
Fényes fehérség a sötét éjszaka,
amit sok-sok apró puha hópehely
ragyogtat.
Csoda vagy, Tél!

Szitálj még nekünk, Télanyó, ne múljon el a varázs.
És takarja be a tájat csillogó hótakaró.
Karácsony éjjelén fényesség legyen.
Szép vagy, Tél!







TÜNDÉRLÁNY


Álmodban nálad jártam, Kedvesem
Melléd suhantam nesztelen, tündérszárnyaimmal
Álmodj tovább, én csak egy Tündérlány vagyok

Apró, tündéri fuvallatokkal simogattam arcod
Éreztem, megborzongsz
Szíved melegség járja át
Boldogok vagyunk, mert egy tündérálomban
percekre, újra megtaláltuk egymás szívét
Hiszen a mi szívünk együtt volt csak örök, egész

Ajkadra apró tündércsókot hintek
Majd tovarepülök Tündérország felé
Tündérálmodból felébredtél, kedvesem?

Párnád könnyektől áztatva
Feltör benned az elfojtott keserűség
fájdalmas érzése
És egy mélyen szomorú kérdés
Miért hagytam elmenni az egyetlen Tündérlányt?
Vigyáznom kellett volna rá

Sajnos, tudod a zord valóságot
Szerelmed Tündérország varázslatos kertjében
Örökre megpihent







VÁGYOM RÁD


Úgy vágyom Rád, mint nyári záporra,
Mely enyhülést szór a zsenge virágokra,
Vagy mint könnyű szellő susogására,
Mely felhevült bőröm hűsíti a légen át,
Hívogatlak estidőben, mint gerle a párját,
Hogy együtt turbékoljunk egy éjszakán át,
És, mint sebes patak fodrai között
Ficánkoló halak ugranak a hullámok fölött,
Úgy vágyom a hangod, mint forrás csobogását,
Mely a parti sziklákon csordul épp át,
Mint ahogy száz éves hárs a gyökeréhez,
Úgy ragaszkodom érzelmeid kötelékéhez,
Amikor a birsfa szirmait bontogatja,
Lezárt szívemet tavaszi zsongás kitárja,
Ott várlak a Tisza sodrásánál,
S akkor találj rám vízesésünk zubogásánál,
Kiszáradt ajkamra csókokat lehelsz,
És eggyé válik testünk a naplementével...











 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Anita &Viktória  
Szilágyi Viktória versei
  2020-11-27 20:00:15, péntek
 
 










SZILÁGYI VIKTÓRIA VERSEI . . . . . .




Szilágyi Viktória: (1974. január 31. - )

"Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan"
Ez az életszemléletem, így nézem a világot. Versben mondom el az érzéseimet,
legyen bánat vagy öröm...
Szilágyi Viktória








ÁLMOK


Este ha lehunyom szemem
Az álom világába érkezem
Szeretek az álmok szárnyán repülni
Mert ott nem kell semmitől félni
Ha álmomból felébredek
Rám tör a magány
Mert ez a világ olyan távol már
Ha tehetném mindig csak álmodnék
Hogy örökké velem légy
Boldogságot hoznál
Szeretetet adnál
De most csak az álmok szárnyán élek
És így csak remélek!







ÁLOM


Eljött az alkonyat, a fűzfa csendesen bólógat.
Kiültem a tópartra álmaimat álmodva.
Te jöttél felém, szemedben csillogott a fény.
A szerelem tüze volt, mely akkor elrabolt.
Vitt az álmaim szárnyán, a boldogság átjárt.
Nyújtottam kezemet és átadtam szívemet.
Szeretlek - suttogtad és én kezemet nyújtottam.
Már kéz a kézben sétáltunk és álmaink kapuja feltárult.
Mi beléptünk és örökké boldogan éltünk







ÁLOM VAGY VALÓSÁG?


Reggel ha kinyitom szemem és álmomból felébredek
Egy gondolat vezet engemet
Merre vezessem szívemet?
Álom vagy valóság?
Hol jobb nekem?
Kérdezem szívemet
Ő vajon merre vezet?
Szívem a lelkemnek felel
Itt élj, de álmodj még
Álom ami éltet,
Hogy a valóságba éljek
Álom nélkül sivár ez a világ

Gyere, ne álmodjunk némán
Álmunk egyszer valóssággá válik
Akkor a világ kinyílik
Ragyog mint a napfény
Ami szüntelen árad szét!
Sötétség már nem lesz
Megtörjük rendet!
Gyere álmodj velem
Hogy ragyogjon a szívem!]


Barátok!
Szeretni és szeretve lenni igazán boldogság!
Amikor nem gondolsz a búra már
Amikor a szó helyett a szem beszél
Amikor megérint a remény.
Ott állsz és boldog vagy
Mert végre önmagad vagy!
Mert az élet hoz kis örömöt.
Amikor meglátod őt,
Kivel a virtuális valóságban éltél.
Most már érzed igazi lényét!
Szereteted testet ölt és így örökké szereted őt!
Megérted hogy a barát örök társaddá vált
És emlékek fűznek hozzá!
Melyeket előszedsz egy szomorkás napon.
És tudod hogy lesz még folytatás!
Mert a barát örökké társad most már!







BÁNAT


Bánat ül a szívemen
Kicsordul a könnyem
Oly boldogtalan lettem
Az élet keserű és zord
Mondd, miért ilykor,
Miért kell csalódni?
Hinni, remélni
Aztán jó nagyot csalódni?
Miért nem azt kapjuk, amit várunk?
Miért nem élhetjük az álmunk?
Miért kell állandóan sírni?
Miért nem lehet boldogan élni?







BOLDOGSÁG, GYERE MÁR!


Este csendben álmodoztam,
És halkan vágyakoztam.
Milyen az élet?
Már nem is értem,
Kevés a boldogság,
Pedig sokan vágyunk rá,
Ha elérjük, őrizzük,
Mégis oly hamar elveszítjük.
Miért?
Miért ily kegyetlen az élet?
Gondolatom tova száll,
Gyere már boldogság!
Ne menj el soha már!
Maradj itt velünk már!







A CSEND


Néha úgy érzem
Csak a csendet szeretem.
Csendben ülni némán.
Talán repülni árván.
A csend a barátom
és én némán kiáltom,
Csend találj rám!
Vigyázz rám,
Hogy a béke szálljon rám!







CSILLAGFÉNY


Esti holdfénynél álltam és egy csillagot láttam
A csillag fényesen ragyogott, eltakart még a napot
Fényesen tündökölt és ragyogott, a boldogság rám mosolygott
A kicsi csillag még most is tündököl, a szívem boldogan énekel
Nem engedlek soha el! Nem engedlek soha el!
Boldogság az életem, nem veheti senki el!
Nem veheti senki el!
A szívem mindig tűzben ég, élteti a csillagfényt!
Élteti a csillagfényt!







DALLAM


Csendben ülök és hallgatok,
Egy dallam szárnyán szárnyalok
E dallam oly csodás.
Most hozza a megnyugvást.
Békére lelt kicsiny lelkem.
Amelyre már volt szükségem.
E dallam egy pillanat
De mégis hozza a pirkadat.
Hallgatom és szárnyalok,
Egy szebb világba eljutok
Álmaimban itt jártam már
Eljött a megnyugvás.

Gyere hallgasd most velem.
A te lelked is békéljen meg.
Szálljunk a dallam szárnyán,
Hogy végre békére leljünk már,
Szálljunk a dallal
Mert ez kell, ó jaj
Ne repüljünk vissza már
Mert ránk talált a megnyugvás!
Megleltük a békét már!
De most a dallam véget ért
Így vár az ébredés!
De ne félj a dallam újra jön
És a béke ránk köszön!







EGY PILLANAT


Egy pillanat melyben látod az álmodat.
Egy pillanat melyben várod vágyadat,
Egy pillanat mely ritkán jön el,
Egy pillanat mely bár sosem múlna el,
Egy pillanat mely mosolyra késztet,
Egy pillanat melyben ott a szeretet,
Egy pillanat mely boldoggá tesz,
Egy pillanat mely szabaddá tesz,
Egy pillanat melyre vágyunk,
Egy pillanat mely elhozza az álmunk...







ELREPÍT A KÉPZELET


Napfényében fürödni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Tenger vizében megmártózni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Szemed kékjében elmerülni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Egy hűvös estén hozzád bújni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Egyszer majd a képzelet valóra válik!
És nem kell már a képzelet!







ENGEDD


Nyisd ki a szíved és tárd ki a lelked!
Engedd hogy hozzak jobb kedvet!
Szeretetet adok és sokat is kapok
Amit viszonozni fogok!
Az életem a szeretet útján vezet
Engedd hogy fogjam a kezed!
Szeretettel élni mily csodás!
Engedd hogy így forogjon a világ!







ENNYI A VÁGYAM


Kipp-kopp kopog a léptem
Elindultam a fényben.
Ezen az úton haladok.
Hátha egyszer eljutok,
Eljutok oda ahol várnak már
És nem lesz a szívemben magány,
Feltöltődöm a szeretettel tán.
Eljutok oda ahol sok a barát vár
És nem lesz a szívemben magány.
Egymás kezét fogva haladunk
És a barátság által elszáll a bú
Nevetünk és vidáman élünk
Ennyi a vágyam, ne legyek szomorú!
Barátok kincsek kik mindig visznek.
A boldogság útjára vezetnek!
Nem kell más csak mosoly
Ne legyen az ember komor.
Nevessünk és éljünk vidáman!
Csak ennyi a vágyam, legyünk vidámak!







ESTE


Állok a sötétben, pásztázva az eget
Hátha valaki észrevesz
Nézem, nézem a csillagot
Mely fényesen ott ragyog
Gondolatom hozzád száll
Tudom, Te most gondolsz rám
Fáj, hogy messze vagy
De csillagom ragyoghat
Ha Te is akarod
A csillag én vagyok
Mely sosem tűnik el
Mindig ott figyel
Gondolatban velem vagy
A fényem ragyoghat
Sosem tűnök el
Hisz az égen van még hely.







ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE


Esőcsepp pereg az ablakon,
Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll,
Édesanyám oly távol már.
Kalandozom a múltban,
Drága gyermekkoromban.

Gyermekként védett, mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél,
Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.

De sors kegyetlen volt,
Mert oly korán elrabolt!
Űrt hagytál magad után,
Melyet semmi sem pótolhat már!

Életem nélküled élem,
És a sorsot nem értem!
Miért volt oly kegyetlen?
Miért rabolt el ily korán tőlem?!







FÁJ


Néha fáj az, hogy élek
Fáj, hogy nem tehetek semmit érted
Fáj, hogy másra vágysz
Fáj, hogy nem értesz
Fáj, hogy nem adhatok semmit néked


Fáj, hogy boldogtalan vagy
Fáj, hogy magányos vagy
Fáj, fáj, fáj
De kérlek érts meg!
Mert ilyen az élet!







FÁJDALOM


Leírjam vagy ne amit érzek?
Ez az élet nem a végzet
Keresem a megoldást
Csak tudnám merre jár
Keserű minden napom
Lopom csak jó hangulatot
Mosolyt erőltetek az arcomra
De nem megy, csak fogcsikorgatva
Annyira fáj minden perc
Erre csak a lélek figyel
Milyen lesz a folytatás?
Csak a jó isten tudja már.







GYERE VELEM


Ragyog a napfény, ragyog a tenger
Arra kérlek sose engedj el!
Repüljünk a vágyak tengerén
Hisz ott mindig izzik a fény

Sok csillag ragyog az éjben
Kicsi lámpások a sötétségben
Az utat világítják merre menjünk
Hogy a béke és szeretet útját megleljük
Gyere velem Te is hogy mindig együtt lehessünk!







GYERMEKKOR


Csendben ülök a kandalló előtt
és a régmúlt emlékén időzök.
Visszarepülök az idő kapuján,
ott egy boldog szebb világ vár rám.

Repülök az emlékek szárnyán,
szárnyalok a boldogság hátán.
Gyermekként boldog teljes életem volt.
A szeretet csalt az arcomra mosolyt.
Erős kötelék mely összetartott minket.
A mi családunk igazi kincs lett!
Szeretet, boldogság, mosoly,
ez mindennapos volt.
De a boldogság sosem tart örökké,
hisz még alig váltam felnőtté!

Az élet zord és hazug!
Most már kísért a múlt.
Hiányzik kit úgy szerettem,
aki boldoggá tette gyermek életem.
Ő most már az emlékeimben él,
mint a sok boldog gyermekév.
Ha majd megöregszem,
és egy magányos estén ismét emlékezem,
egy könnycseppet újból elmorzsolok,
hogy milyen szép és boldog gyermekkorom volt







KELL EGY SZÓ


Kell egy szó,
Mely örömet adó.
Kell egy szó ,
Mely boldogságot hozó.
Kell egy szó,
Mely mosolyt hozó.
Kell egy szó,
Mely mindent adó.
Kell egy szó,
Mely szeretetet adó.
Kell egy szó,
Mely mindent feloldó.
Kell egy szó,
Mely mindenkinek jó.







KÉK


Kék az ég, kék a tenger
kék a rét, mely végtelen
kék a szív, kék az ember
tudod mi kék még?
az álmok szigete:)
ahova visz minket a remény tengere
boldogság hajóján evezünk
és a szigetre sok barátot elviszünk







KÉT SZEMPÁR


Álmomban egy szebb világban jártam,
Amire szívem mélyén vágytam,
Csodás kék ég alatt a tenger simogat.
A víz tükröt láttam melyben két szempárt láttam.
A szemek kéken ragyogtak és szinte hívtak.
A két szempár kié lehet - kérdésemre a tenger felelt.
Gyere a kékség világába, hogy a boldogsága tiéd legyen.
Gyere, gyere ide hozzánk mert a boldogság itt vár reád!







KI AZ...


Fa árnyékában ültem és fának neki dőltem
Szemem behunyva a gondolatom szárnyalt
Merre jár ki meghall
ki rám figyel és óv majd?
Kinek kezemet nyújtom
Ki jön majd az úton
Ki elvisz a búból


Ki rám nevet az úton
Ki kivezet a múltból
Ki segít nekem újból
Ki a boldogságot hozza
És a boldogságot adja.
És aki vissza is kapja.







KICSI CSILLAG
. . . . . . . . . . . . . . . .




Leültem alkonyatkor a tó partjára,
Gondolván életem bajára.
Mikor megcsillant a fény az élet sötét egén.
Oda néztem s mit láttam?
Egy kicsi csillag hullása...
Szívem nagyot dobbant!
Mit tegyek?
És kinyújtom kezemet,
kinyitván tenyeremet
a kicsi csillag belehullott
és szomorú életem elmúlott!
Már őrizvén kezemben
A szemem és szívem előre lát
Tudván, vár még rám a boldogság!







KÖRFORGÁS


Egyszer lenn, egyszer fenn.
Forog a világ.
Hol jó, hol rossz amit látsz
Boldogság, szeretet e kettő lételem!
Harcolunk az életért
Hogy ragyogjon a fény.
Szeretünk, küzdünk,
És néha elbukunk
Felállunk és tovább harcolunk.
Küzdünk az örömért
Mely néha oly kevés!
Ha boldogság jön, nevetünk
De bánat hamar ránk köszön.
Egyszer jöhetne már
A végtelen boldogság,
Melyet oly rég várunk már!







MIÉRT


Életem szép és keserű
Jöhetne már a derű
Egyik nap mosolygás
A másiké a sírás
Miért ilyen az élet
A világ miért nem ért meg
Egyszer szárnyalok
Máskor vánszorgok
Ilyen ez a körforgás
Talán sosem lesz változás.







NEKED


Amikor látlak, szívem repes,
Mert tekinteted tiszta és kedves,
Ha szemem lehunyom, arcod látom,
Nincs is ennél szebb álmom.
Szívem rabságra fog,
A te rabod vagyok.
A lelkem érted kiált:
Miért vagy oly messze már?
Szeretném, ha közel lennél,
És megérintenél.
Érintésed melegséggel éltet,
Lehet, hogy meghalok teérted.
Vágyom, hogy velem legyél,
És boldoggá tegyél!







PILLANGÓ


Kis pillangó száll a réten, a szárnya ragyog a fényben.
A pillangó szíve nehéz, néha olyan távoli a lét.
Párját keresi szüntelen, kivel a lelke egybekel.
Kicsi pillangó repülj, repülj, a szívedbe öröm kerül!
Párod vár a rét végében, egy csodás virág kelyhében.
Repülj, repülj, tova szállj! Oda ahol a boldogság rátok vár!







SZABADSÁG ÉS BOLDOGSÁG


A víz csobban
A csend a múltban
A nap ragyog
És én itt vagyok
Nézem az életet
Kérdez a végtelen
Merre jársz, hol lehetsz
Vezet a képzelet
Táncol a napsugár
És a felhő is táncot jár
Az esőcsepp körbefog
És én is táncolok
Ez egy fajta szabadság
Melyre oly rég várok már
Amit hoz a boldogság
És örökre megtalál.
Nem engedem el soha már
Itt járt a boldogság
El nem engedem soha már!







SZERETEM MERT...




Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert mosolya betölti a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert szép szeme beragyogja a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert kedves hangja simogatja lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert jósága betölti a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert lénye lángba borítja a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem.
Szeretem, mert nem tud nélküle élni a lelkem!







SZERETNI


Szeretlek! Egy szó melyet oly sokszor mondunk.
Szeretni lehet Egy csodás pillanatot,
Egy Kedves Barátot,
Egy Kedves Mosolyt,
Egy Virágot,
Szeretni Lehet Szeretettel,
Szerelemmel, Vággyal, a Lelkünkkel!
Szeretni édes szerelemmel,
Mikor nincs határ a képzeletben,
Csak repülünk a vágyak szárnyán,
Oda ahol vár ránk a boldogság!
És az örök Mosolygás!







SZIKLASZILÁRD BARÁTSÁG


Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!







A SZÍVEM SZOMORÚ


Megláttam és megszerettem,
Boldognak hittem az életem,
Vártam mindig vártam,
Hogy egy pillanatra lássam,
Örömmel töltött el a remény,
Most már boldog leszek én.
De a remény csak remény maradt,
Nem tudom, túlélem-e a fájdalmamat,
Az életem keserű,
A szívem szomorú,
Minden napom átjárja a bú,
Már nem tudok nevetni,
Csak sírni sírni sírni...
És közben minden napot túlélni.







VÁGYAKOZÁS


Este ha álom szárnyán repülök
Egy szép világba kerülök
Vágyaim életre kelnek
Nem kell többet féljek

Békére lel kicsi szívem
Boldogság önti el a lelkem
Mert a vágyaim beteljesülnek.
Álmodnék csak semmi más
Legyen itt a boldogság

Keresem kutatom az utat
Hogy most már ne búslakodjak
Tudom sok múlik rajtam is
Az élet megerősit
De ha erős vagyok mi teszek
Azt csak a szív értheti meg

Próbálok változni és nem bánkódni
Szeretek álmodni, egy szebb világba eljutni
Most még csak álmodom
De egyszer talán eljutok
És végre nem kell álmodnom...







VÁRLAK


Ott álltam a fényben és csak néztem
A napsugarai égették bőrömet
Néztem, néztem a messzeségebe
Hátha feltűnsz kedvesem.
De nem láttam árnyat, csak nagy fákat
Melyek árnyéka hűsítő e melegben
Vártam, vártam szüntelen
Hátha az úton megjelensz.
Behunytam szemem és
Magam előtt láttam hogyan közeledsz.
Olyan valóságos volt
A szívem ritmusra dobolt
Mikor felnéztem és te ott álltál előttem.







VERSBEN


Versben mondom el mi az ami bánt,
Versben mondom el mi az ami fáj,
Versben mondom el mi az ami boldoggá tesz.
Versben mondom el vajon az életem milyen lesz?
Versben mondom el minden gondolatom,
Versben mondom el amit tudatni akarok,
Versben mondom el, hogy szeretlek,
Versben mondok köszönetet.
Versben köszönöm meg, hogy vagy,
Versben köszönöm meg a barátságodat.
Versben mert ez oly csodás!
Így talán megbékélek egyszer már.












 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Anita &Viktória  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 101 db bejegyzés
Összes: 4090 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 100
  • e Hét: 100
  • e Hónap: 8410
  • e Év: 155746
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.