Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
Somlyó Zoltán
  2017-10-21 15:56:22, szombat
 
  Somlyó Zoltán

Ezer nap forró erejével

Ezer nap forró erejével
tündököl az a pár nap bennem.
Ezért nincs ma már hova lennem.

Ezer nap forró erejével
az ablakomon süt be fénye:
holt ünnep fonnyadt süteménye.

Ezer nap forró erejével
tündököl bennem az a pár nap:
egy bíborvállú hős vasárnap.

Így old meleg fényt, éket, áldást
főpapra pásztorbot, ha lépdel:
ezer nap forró erejével...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-10-20 15:29:36, péntek
 
  Somlyó Zoltán

És mennek az évek..

És jönnek az évek... és mennek az évek,
a szív belefárad, a szem beleréved:
a partot keresve, a partot.

Hol láncra kötözve a megkopott csónak
a földre borulva örülni a jónak,
mert Isten: kezedbe te tartod.

Csak menni a szélbe és menni a napba
és kezdeni ebbe és kezdeni abba
és mindent, ó mindent megunni...

S ha este van s messzire zúg el a csend,
gondolni a nőre, ki messzire ment -
S nem tudni az éjben alunni.

Akarni a jót és a rosszba botolni,
szabad szelek szárnyán mint rab robotolni,
a fények elől ki-kitérni;

és jön, jön az év és múlik az év
és tűnik az élet és múlik a hév
és nem lehet semmit elérni.

Papírra borulva a kín szövetén
majd későn, az aggkornak eljövetén,
majd akkor, magamba, setéten,

hogy foglak keresni, te perc, te tünő!
És téged, te angyali termetü nő!
S a szellőt a távoli réten...

S meglelni majd nem lehet semmit se már.
Csak nézni, hogy fölfele száll a madár.
S megnyitja az útam az égig;

lehúnyni a két szemem hangtalanul,
s mint jöttem, elmenni oly rangtalanul
a csillagok útjain végig...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-10-15 16:33:08, vasárnap
 
  Somlyó Zoltán

A szivben

A szívben sok kis óhaj él,
heverve szendereg, henyél.

Mint hisztériás démonok:
mind akaratos és konok.

Ha szép napos a délután,
sétálnak a szív zeg-zugán.

Ha esős est van: zokogón
ugrálnak a szív-dobogón.

Kis lábuk toppan, zeng az éj;
elcsúsznak, s mondják: jaj, de mély;

de mély e forró kis verem!
Egy perc - és mind talpon terem.

A szív úgy érzi: megreped,
mind-mind gyorsabban vereget.

A sok óhaj rajt átoson
és hempereg a vánkoson.

Aztán felsikolt zokogón...
(Egy csók ül a szív-dobogón.)
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-10-15 16:29:18, vasárnap
 
  Somlyó Zoltán

Siess...

Siess. Az út, amelyen állasz,
sötét kérdésre néma válasz.

Ma szégyelném már, hogy szeressél.
Siess. Megleled, mit kerestél.

Csak menj el büszke fejvetéssel.
Siess. Rohanj. Vigyázz. Ne késs el.

A fej alatt a láb levásik
a legutolsó állomásig.

A láb megáll, a fej leszédül
és: jaj... így szól a szív legvégül.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-10-13 08:24:29, péntek
 
  Somlyó Zoltán

Erdő

Kőrisfából van az ágyam,
az asztalom meg dió.
Karosszékem egyszerű tölgy,
este benne ülni jó.

A szekrényem cseresnyefa,
kemény bükk a pamlagom.
Ezen ülve bámulok el
a sok fényes csillagon...

Egész erdő van szobámban;
mélyen hallgatnak a fák.
Suttogniuk sem lehet már,
le van nyesve minden ág...

Csak álmodják, hogy odakünn
zeng az erdő, zúg a szél...
S hogy majd terem rajtuk is még
valamikor zöld levél...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-10-09 13:31:20, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

Őszi síp

Megfújták már az őszi sípot.
Fülem mögött már elsivított
Az őszi szél, a bús szirén.
Vad táltos fogva hintajába,
virágot hint a nők hajába
és panaszt hordoz a szívén.
Búsan suhogtat ostorával
s pirosra forrt szagos borával
mindenkit hetykén megkínál:
Igyál barátom még ez őszön!
mert egyik ősz megy, másik ősz jön -
de te, ha mész, elmész! Igyál!
S amerre száll, titkos jelekkel
és rőtszín szőlőlevelekkel
hullatja teli az utat,
a sípja szól, virágja éget,
nyomába felsikolt az élet
s a temetők felé mutat...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-10-05 10:32:23, csütörtök
 
  Somlyó Zoltán

A büszke szem...

A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
A büszke kéz, az összezárul;
a büszke szív, az nem remél.
Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-09-30 13:03:34, szombat
 
  Somlyó Zoltán

Reggel

Az ablakomon karcsu jégvonalkák,
fagyos mosollyal rámköszöntenek.
A reggel fagyos, merész pattanással
megint kinyílott, mint a nagy sebek.

Álomszuszékos, puha gördüléssel,
fordulok a falnak: ott van még az éj;
elbujt a párna tüzes, forróságos,
panaszos, jajjos ráncai közé.

Kezem pihen a falnak szürkeségén.
Hajam szemembe hullt, a szám csukott...
...talán most, talán most fogok aludni...
Csitt! A nap a fejem alá csuszott...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-09-29 09:36:15, péntek
 
  Somlyó Zoltán

Fekete réten fekete ház

Az én házam nagy, fekete réten áll.
Fekete fák közt, fekete tó partjainál.
Ahol sötét víz sötét korttyal kínál.
De oda senkifia el nem talál.

Nappal is, éjjel is homályban áll ez a rét.
Nem termi sohase meg a négylevelü lóherét.
Rét, mit a naptul s az éjtül a bánatnak étere véd.
Fényt csak a fekete könnyek zápora hint bele szét.

Az én házam ezen a fekete réten áll.
Előtte egy szénszínű kéz fekete füvet kaszál.
A fekete fűből mélyszínű parfőm illata száll.
Az ajtó előtt vén hegedűjével a hóna alatt a halál.

Fala a réttel egyszínű. Ez az a ház,
amelyben a reménytelenség örökös láza cikáz.
Ez az a ház, mit földrengés ereje meg sohase ráz.
Az én házam ez: a fekete réten a fekete ház...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-09-19 12:41:09, kedd
 
  Somlyó Zoltán

Reggel van

Reggel van.
Most minden ház terített asztal,
üdén kacagnak a hálószobák.
A lomha párnák ráncait a lányok
királyfiakkal teliálmodák.

A színes szőnyegen mezítlen lábak,
lecsúszva batisztholmik, mint a hó.
S a frissen ébredt emberek szívébe
belézümmög a kandalló.

A tiszta fehérbóbitás cseléd
dalol s asztalt terít a nagy szobában.
Ezüstcsészék és apró kanalak
állnak sorba piros keze nyomában.

Párolgó kávék és kövér tejek
himbálóznak az ajkak bágyadt szélén. -
Ó istenem, most reggel van megint,
csak én állok az éjszakában. Én... én....
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 215 db bejegyzés
e év: 2768 db bejegyzés
Összes: 5903 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 255
  • e Hét: 2456
  • e Hónap: 56107
  • e Év: 575635
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.