Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Somlyó Zoltán
  2017-06-23 09:29:47, péntek
 
  Somlyó Zoltán

Fekete réten fekete ház

Az én házam nagy, fekete réten áll.
Fekete fák közt, fekete tó partjainál.
Ahol sötét víz sötét korttyal kínál.
De oda senkifia el nem talál.

Nappal is, éjjel is homályban áll ez a rét.
Nem termi sohase meg a négylevelü lóherét.
Rét, mit a naptul s az éjtül a bánatnak étere véd.
Fényt csak a fekete könnyek zápora hint bele szét.

Az én házam ezen a fekete réten áll.
Előtte egy szénszínű kéz fekete füvet kaszál.
A fekete fűből mélyszínű parfőm illata száll.
Az ajtó előtt vén hegedűjével a hóna alatt a halál.

Fala a réttel egyszínű. Ez az a ház,
amelyben a reménytelenség örökös láza cikáz.
Ez az a ház, mit földrengés ereje meg sohase ráz.
Az én házam ez: a fekete réten a fekete ház...

 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-06-13 07:52:21, kedd
 
  Somlyó Zoltán

Rossz csontjaimra...

Rossz csontjaimra rákarcolta
képmását torzul a halál.
Fölfeslik árva tagjaim férce,
a csönd már a kapuban áll.

Parázna csönd jön el majd értem
egy ázott szomorú napon.
Soha ily csöndért nem jött még el a csönd;
nem lesz majd se asszonyom, se papom.

Csak lesz majd egy ágy és rajta egy arc,
két kéz, két nagy kékeres kéz.
És a csönd odalép, meghajtja magát,
megölel s odasúgja, hogy: kész!

És szállunk tova, oda, hol a zefir
anyaméhe dalolva dalol.
Hol a por, mint a bor, forradozva tüzel,
fehér tengerek vize alól...

Szemembe szemedből egy szende sugárt
ez útra magammal viszek.
S odalenn, hol a színnek is magva szakad,
megállnak a lomha vizek.

Kimosni szememből szemed sugarát:
belecsurgatom mind, ami víz.
S elázott szemekkel is látlak tovább,
te ízteli szín, szines íz!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-06-10 08:20:59, szombat
 
  Somlyó Zoltán

Szylveszteréjji árnyék

Fájó reménnyel ablakod alatt,
Szylveszter éjjel,
megkoppantottam a sárga falat.

Hogy fölbúgjon hozzád a tompa hang,
Szylveszter éjjel,
piros ducban turbékoló galamb!

A falba vájom körmöm és fejem,
Szylveszter éjjel; -
egy árnyék az ablaknál megjelen.

Forró fejét lehajtja és kinéz,
Szylveszter éjjel,
mint egy babérral ékitett szinész.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-06-09 08:31:52, péntek
 
  Somlyó Zoltán

Szerelem

Elloptam egy arcot valahonnan.
Honnan?... Honnan?...
Én már azt nem tudom.

Elindultam vele valamerre.
Merre?... Merre?...
Előre az uton.

Elviszem a szívembe valameddig.
Meddig?... Meddig?...
Amíg kisüt a hold.

S az égi fénybe megcsudálom:
Álom!... Álom!...
Mint minden, amim volt.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-06-08 07:19:48, csütörtök
 
  Somlyó Zoltán

Szylveszteréjji árnyék

Fájó reménnyel ablakod alatt,
Szylveszter éjjel,
megkoppantottam a sárga falat.

Hogy fölbúgjon hozzád a tompa hang,
Szylveszter éjjel,
piros ducban turbékoló galamb!

A falba vájom körmöm és fejem,
Szylveszter éjjel; -
egy árnyék az ablaknál megjelen.

Forró fejét lehajtja és kinéz,
Szylveszter éjjel,
mint egy babérral ékitett szinész.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-05-22 07:46:16, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

Mimóza

Mély, puha álom - sárga féltés
ez a mimóza-virág!
Vasárnap reggel, tavaszi daccal
ezzel köszöntök reád...
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy:
egyetlen, az élethez nekem...
Reáfűződtél a szivemre, nyakamra
s ragyogsz az életemen...

Nyugtalan álom - fekete féltés,
ha fenn vagyok, ha aluszom...
Mimóza-ágával mit hoz a március?
Mi lesz ezen a tavaszon?
Jó még a sárga féltés is érted,
amíg a szivembe vág...
Maradj a szívemen, maradj a nyakamon,
maradj, mimóza-virág!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-05-10 10:09:08, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Panaszos dal

Aki még szereti a régi szobák
bús, skófiumbőrös asztalait;
vagy fehér leányok nagy kerteken át
szálldosó esteli lágy dalait;
s akit megkínzott a szent szerelem,
egy-két szót az szóljon velem!

Aki csak nézi az ablakokat
s a paloták sorait estefelé;
s mély kriptát keres, hogy csöndes szívét
halotti fehérbe temesse belé;
s aki tudja, hogy mi az: egy lány,
az szomorún nevessen rám!

Aki nagymesszire vágyakozik
s csak a távoli dalokat hallja;
akinek átok a déli sugár
és zokog a derekalja;
s aki sebes ajkon, szíven és kézen,
az egyszer a szemembe nézzen...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Sömlyó Zoltán
  2017-05-09 07:26:19, kedd
 
  Somlyó Zoltán

Orchidea

Vállaid közé fúrom a fejem.
Orchideás álmot ölelek rád,
én, a te orchideás haramiád.

Párnás öklöd derekam vájja;
ingatag melled dalol velem...
Én a te nevedet énekelem.

A pamlag egy nagy orchideafelhő,
rája hullottunk mi, két gyönge virág.
Egy szent orchidea most a világ.

Öled, ajkad: orchideaerdő;
én vagyok rajta a vaksötét út,
amely az erdőn kigyózva fut.

Átrobog rajtam az illatos láz,
a kebled egy világgá száguldó utat
a roskadozásig beorchideáz.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-04-18 08:18:31, kedd
 
  Somlyó Zoltán

Álmok szőnyegén

Az álmaimból és reményeimből
színes, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.

Beléfonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.

Ha elkészül a ritka mívű szőnyeg,
nagy boldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét...

 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2017-03-02 12:18:55, csütörtök
 
  Somlyó Zoltán

Halál tavasszal

Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva lát és halni kész.
Nincs betegebb a tiszta szemnél,
amely követ, ha tovamész.
Nincs követőbb a beteg szemnél,
telibb felhő, hűbb sirató...
A két szemem két tó az éjben
és hull az éj és sir a tó.

Nincs betegebb az én szivemnél,
a szivemnél nincs betegebb!
Gyász országa, kinok szigetje,
fájó világrész, - bús sziget.
Rengő piros folt téli éjben,
vad erdő partján a havon,
hol tűlevelű fák tövében
egy rossz koldust vertek.

Nincs hűtlenebb leány Meánál,
nincs visszajáróbb fájdalom;
nincs fájdalmasabb visszajárás
nyirkos, romverte tájakon.
Nincs tisztább szem az ő szeménél,
nincs betegebb, mint én vagyok...
Tavaszi napvert nedves fűben
rágondolok és meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 240 db bejegyzés
e év: 1700 db bejegyzés
Összes: 4835 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 764
  • e Hét: 3768
  • e Hónap: 69440
  • e Év: 295505
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.