Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Kardos M Zsöte: Sokféle fohász
  2017-04-12 12:00:05, szerda
 
 





KARDOS M. ZSÖTE: SOKFÉLE FOHÁSZ




Darabka ég redőzik fölöttem.
Nézem, a Hold körül csillagok
rajzolnak álmoknak képeket.
Mennyi ígérettel kábít az éj,
mennyit feledtet majd a nappal.
Mert tudvalévő minden dolog,
kérdezni csak gyermeknek,
és bolondnak szabad.

Járj elégedetten körbe,
hogy elviseld és elviseljenek!
Vizek apadnak, mag nem érik,
világ eltéved, háború felnő.
Mondják; ne kóstolj tudást; keserű,
édes tudatlanságba merülj!
A nyáj közös siráma nem ijesztő,
csecsszopó rémálmaként múlik,
elringatnak fizetett dajkák.
A fű is nő, a rózsa is kinyílik,
gyökerek rejtik a mélyben,
a régen elhagyott tisztességet.

Tudod, a fészek nélküli
madarak sem hullanak némán,
kalitkában sincs helye mindnek,
hangjuk szárnyal az időben,
magasba ívelő dallal repül.
Isten egy, csak a fohász sokféle.
Őszintétlen gondolat legyöngít,
agyad láncairól törd le a kételyt,
ne félj a tündöklő földet szeretni,
a Menny kapujához időben elérsz.













KÖLTÉSZET NAPJA

Kardos M. Zsöte

Kisebbség



Milyen a
verstelen élet?
Mint hústalan leves,
kiszáradt rét,
hol madár se szárnyal,
magjában fullad
az emberség.
A sorok lényege, nem
mértéke tesz költővé.
Persze, ha van költőpénz,
segít az ihleten,
hogy nem kenyérre
kell ötlened,
csorgatni lyukas
vödörbe szót.
Örök kisebbség,
poéta és magyar.
Felajzott pennámból
a tinta fogy, mint
nagyhatalmak torkán
e hon.

(Kardos M. Zsöte)






 
 
0 komment , kategória:  Kardos M. Zsöte  
Kardos M. Zsöte: Madárdal
  2017-03-28 12:45:39, kedd
 
 





Kardos M. Zsöte
Madárdal



Madár szólal, gyöngy énekkel,
hangja szelekkel szédeleg,
nem is tudom, melyik ágról
hajnalt keres, Napra vágyón.

Hallják őt a barna mélyben,
hegyen, amik égig érnek,
gazdag házban, fényes portán,
városszéli nyomor partján.

Ember kutat, kibont talányt,
tudja már, mit sejtett csupán.
Út mentén sápadt kereszt ül,
szólít kételyen keresztül;

káoszt szüntessen értelem,
ne dúljon gyilkos küzdelem,
életet zengjen, ne halált,
könny és gyász irgalmat kiált!

Madár, gyöngy éneked szórjad,
szívből az örök jót hívjad,
ártatlan üdvökkel tele,
békét dalolj a lelkekbe!






 
 
0 komment , kategória:  Kardos M. Zsöte  
Kardos M. Zsöte: A múlt nem múlik
  2017-01-22 11:37:29, vasárnap
 
 





Kardos M. Zsöte
A múlt nem múlik



Mi viszi szívem az megunt had,
hajlítja lelkem köré forog,
szurkos, roncsolt szóval nem áltat,
fülemben akár vad üst dobog.
A múlt nem múlik, velem marad.

Van, ami old kételyt és szabad
szellemmel teremthet más rendet.
Zátonyra akadt hajóm halad,
hullámzó vizeken nyit teret.
A múlt nem múlik, velem marad.

A láng felnyúlhat még a magas
hegyek fölé elérve eget,
hevétől sötét felleg szakad,
mozdulni tovább nem lehet rest.
A múlt nem múlik, velem marad.

Mint erdő mélyén megbúvó vadat,
akit zord fagy fázva kényszerít,
nem lelhet nyugtot lágy lomb alatt,
úgy várom enyhülés fényeit.
A múlt nem múlik, velem marad.

Az út végül föld alá halad,
nyű leli fészkét szörnyű sebben,
gyertya lobban és gyászkönny fakad,
glóriát érlel földelt tetem.
A múlt nem múlik, velem marad.


(Logan Zillmer képe)
 
 
0 komment , kategória:  Kardos M. Zsöte  
Kardos M. Zsöte: Álom
  2016-10-28 08:59:47, péntek
 
 





Kardos M. Zsöte:
Álom



Álmomat keltem szerelmes dallal,
testemen, lelkemen, agyamon trónol,
álmom talál nekem hívó hajnalt,
szikkadt kínokra fon felejtő fátyolt.

Álmom nyit nekem rozsdás zárakat,
lehunyt szemeimen titkok filmje csüng,
fehér gyolcsban gyönyörű tengeren,
hamar haló hangom habokon terül.

Álmom simít vergődő szívemen,
gáttalan bomló útra mosolyt vetít,
nincsenek fájó, elnyúzó árnyak,
érett gyümölcsön féreg dúlt sebeim.

Álmomban gyengéd ízű szerelem,
hol sírszólam már pergő sereggé vált,
fénnyel bimbózza élő csúcsokra,
vívódó öregség hajló virágát.


(Maria Szollosi képe)


 
 
0 komment , kategória:  Kardos M. Zsöte  
Kardos M. Zsöte: Kimondatlan áldás
  2016-08-02 09:47:23, kedd
 
 




Kardos M. Zsöte
Kimondatlan áldás



Ibolyát és jázmint lehel a hajnal,
a Nap sugarai úgy járják át a csillogó
ablaküveget, ahogy mosolyod gyöngyei
fűzték fényes lánccá a napokat testem körül.
Simításod fürdetett tengerek hullámaiban,
hulló látomások takarójában miénk volt
az öröknek hitt tavasz, mézbe forduló remény.
Madarak dalát hallgattuk még akkor is,
mikor az éjszaka csillagai hordták
tartalmát a gyönyörrel telt korsónak,
hogy létezel.

Meg akarom bocsájtani, hogy elmúltál,
neked, magamnak, a Mindenhatónak,
mert nélkülem indított el azon a másik úton,
ahonnan hiába próbállak visszakönyörögni.
Rakom egymásután a tavaszokat, a megújulást,
elvinni neked. Összegyűjtöm a színeket, a nyíló
virágok illatát, a levelekké bomló rügyeket.

Addig a fehérbe öltözött bokrokat ölelem, a
lehulló párában keresem volt csókod cseppjeit.
Angyalokká álmodom szentjánosbogarak ragyogását,
rám boruló ég szent távolában látom kék szemed,
és leírok minden kimondatlanul maradt áldást.






 
 
0 komment , kategória:  Kardos M. Zsöte  
Kardos M. Zsöte: Várakozás
  2016-08-01 10:03:44, hétfő
 
 





Kardos M. Zsöte

Várakozás



Hold lépeget
fehérre meszelt falakon,
levelek susogták álomba
a madarakat,
látvány és tett között
egyedül maradtam.
Rózsák illatára gondolok,
a felkelő nap simítására,
arcomat érintem,
felgyűlt ráncok rácsai mögött
keresem az elveszett gyermeket.
Hétköznapok és ünnepek
építette toronyból nézem az
elfolyó időt, ahogy visz mindent.
Magamra terítem a kendőt,
reménykedem a változatlanban,
ahogy hittem és tettem,
ahová helyeztem történetemet.
Az utak összefutnak mögöttem,
közel a célhoz, várom a kegyelmet.






 
 
0 komment , kategória:  Kardos M. Zsöte  
Kardos M. Zsöte: Éjszaka
  2016-07-01 23:39:50, péntek
 
 





Kardos M. Zsöte
Éjszaka



Suhan az álom, útját keresi éjjel,
pillámon megpihen,
közel emléked, talán ilyenkor ér el,
átölel hirtelen.

Kóborló lelkem, bús Föld vihara kerget,
elbújna fénytelen,
úgy menekülne, pörgő csapdába esett
érzés és értelem.

Csomagom szoros, nem hagy aludni engem
remény és félelem,
mikor széles szárny az ágyam fölé lebben,
repülj majd énvelem!

Tudom könnyű út, lebegő égi törvény,
hamis rám nem rikolt,
hallgatag tűnődöm lágy karodba dőlvén,
felejtem, ami volt.
 
 
0 komment , kategória:  Kardos M. Zsöte  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 54 db bejegyzés
e év: 769 db bejegyzés
Összes: 6635 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 841
  • e Hét: 2576
  • e Hónap: 21018
  • e Év: 291650
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.