Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Szép versek a természetről
  2021-10-12 21:30:22, kedd
 
 







SZÉP VERSEK A TERMÉSZETRŐL


"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."

Petőfi Sándor



Gyönyörű relaxációs zene - norvég természet és hegedű, fuvola, zongora és hárfazene
/Gyönyörű relaxációs zene hegedűvel, hárfával, fuvolával, zongorával és rejtélyes énekszóval. A videó csodálatos, gyönyörű norvég tájképeket mutat be./

Link








Ady Endre: AZ ŐSZ MUZSIKÁJA


Most is együtt a Csönd s a Lárma,
Az Ősz csak bennünk változott,
Ódon és nemes muzsikája,
Ha van szép szív, ma is megleli.

Színe, könnye, búja a régi,
Nótái is a régiek,
Tud altató szépet mesélni,


De fölváj régi sebeket is.

Szépek, akik ma élni mernek,
Egy-egy feledő mosolyuk:
Drága, élet-folytató gyermek
S minden könnyük felébredt halott.







Ady Endre: A TÉLI MAGYARORSZÁG


Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.







Áprily Lajos: MENNÉK ELÉD


Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!







Áprily Lajos: ŐSZ


Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.







Babits Mihály: NYÁR


Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!

Hangos virág
kiált, bíbor színekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!

Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyűrűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!







Boda Magdolna: ŐSZ


Megint úgy jön el
az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesül.

Csak jön,
bő lódenkabátját meglebbenti,
és barna ujjával
sietve körberajzolja
a gesztenye leveleit.
Megint.







Dsida Jenő: MERRE SZÁLL?


Madár zeng s villan az égen
fut árnya sötéten a réten
fent tűzben két lila szárny ég
lent hamuszürke az árnyék

Röghöz tapad életem - ó jaj
szállni be bús örök óhaj
örök de örökre hiába
embernek földön fut a lába

Valahol fent két lila szárny ég
rohanok mord és hideg árnyék
botladozom magam összesebezve
messzire messzire - messze

Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak az árnya vagyok.







Dsida Jenő: NYITVA ÁLL AZ ARANYKAPU


Az erdők hívnak engem, hogy legyen tavasz.
Száraz kútak hívnak engem, hogy buggyanjon
fel mélyükön a kristályos, tiszta víz.

Ma iszonyú nagy hit van bennem,
hogy a kóválygó felhőknek is útja van
s minden léptem után nyomot hagyok.

Ezért nem szégyenlek beszélni magamról
és nem szégyenlek a világ dolgairól,
holott vak az én szemem és süket a fülem.

Ismerjétek meg a fűben fekvő ember boldogságát.
Ismerjétek meg az aranykapút: nyitva áll
és kék patakok muzsikálnak a tövében.

Testvéreim,
Legyetek jók és szentek!
Szeressétek a bárányokat! Szeressétek a madarakat!










Dsida Jenő: ŐSZ


Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.

Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!







Moretti Gemma: ELKÖSZÖN A NYÁR


A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.

Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.

Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök, lombottépő szelek,
ott leselkednek már a kertünk alatt.







József Attila: TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!


Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!







Juhász Gyula: TISZAI CSÖND


Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk, itthon, álmodók!







Majtényi Erik: TAVASZ


Csipkés rüggyel, madárfüttyel
köszön rám, köszön rád,
s majd egy reggel, ha víg kedvvel
jól megráz egy almafát,
és a fáról, minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen csodaszépen
tündököl fel a tavasz.







Móra Ferenc: FECSKEHÍVOGATÓ


Villás farkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.







Nemes Nagy Ágnes: HÓESÉSBEN


Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.


Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető!







Petőfi Sándor: ERDŐBEN


Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.










Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!


Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.







Petőfi Sándor: ŐSZ ELEJÉN


Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?







Petőfi Sándor: A TISZA


Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!







Reményik Sándor: ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS


Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.










Rónay György EPILÓGUS


Ibolyaszálat leltél az avarban.
Ne tépd le.
Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben
kékje.

Katicabogár baktat az országúton.
Ne lépj rá. Nyúlj le érte.
Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.

Csillag csillog a harmatos füvön.
Vigyázz, ne taposs rá.
Fázik szegény. Melengető tenyérrel
hajolj le hozzá.

Bárányokra késeket köszörülnek.
Ne engedd!
A világ héja-karmában galamb sír.
Mentsd meg!










Sík Sándor: A FENYŐFA ÉNEKE


Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!

Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!

Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!
A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!

És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!

S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé!







Schmidt Károly: AZ ÁRTATLAN TERMÉSZET


Varázslat, vagy valóság
mit a természettől kapunk?
Vajon az a sok jóság
megérdemelt, igaz jussunk?

Az esendő természet,
mint kis gyermek a bölcsőben,
lelkében csak szeretet,
mi ott lapul az ölében.

Piciny kezét fogni kell,
egyedül van, oly magányos,
ha kérdezik nem felel,
Ő szótlanul csodálatos.

Szeretete önzetlen,
azt feltételek nélkül ad,
segíts a Természeten,
hisz mindig kis gyermek marad.

Soha ne hagyd magára,
figyeld minden rezdülését,
rászolgál a Hálára,
Neked adja szeretetét.

Ne tétovázz, ringasd Őt,
ne láss könnyet a szemében,
kergess el minden felhőt,
mely fölé borul sötéten.

Áld meg Őt, hisz érted van,
Ő az Isten teremtménye,
gyermekien ártatlan,
Ő az ember szeme, fénye.







Szabó Kila Margit: GYÖNYÖRŰ TERMÉSZET!


Óh Istenem!
De gyönyörű a természet!
Uram, a szép alkotásod körbevesz!

Te adtad
nekünk e paradicsomot!
A gyöngyharmatos bokrokat,
A fényben ölelkező lombos fákat,
Az ágain daloló pacsirtákat.

Cinkék, fecskék,
most daloljatok szépen!
Madarak és Fák Napján ékesebben!
Titeket csodál sok ember, s a világ!
Ha nem lennétek, üres lenne a táj.

Nem lenne fű,
lepke, bogár és virág.
Nem lenne tűzifa, bútor, asztal, ház.
Az erdei állatoknak otthona.
A madár sem dalolna nekünk soha!

Hálát adunk
Neked Istenem a fákért,
Madarakért, gyümölcsökért, virágért.
Ezért a szép földi paradicsomért!

Csicseregj kis
fecske, dalolj pacsirta!
Fájdalmas dalodat, mindenki hallja!
Emberek! Óvjátok a természetet!
Ne pusztítsátok a fákat, réteket!

Ne bántsátok
az erdőt, madarakat!
Régi természetet hozzátok vissza!
Fohászát, a pacsirta így dalolja.


Szabó Kila Margit - Gyönyörű természet - Videó

Link








Szabó Lőrinc: POCSOLYÁK


Esett. Megint kisütött. Szanaszét
tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék,
nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya,
a fekete Föld egy-egy ablaka,
s az Ég beléjük oly mélyre esett,
hogy szédítette a rémült szemet
s egy pillanatra elhitette, hogy
lent valahol egy másik ég ragyog,
igen, egy másik: az, amelyik a
talpunk alatt szikrázik: Számoa
vagy hogy is hívják azt a szigetet,
mely valahol épp alattunk lehet:
annak az ege tátongott felém,
vagy majdnem az, olyan iszonyu fény,
oly gyönyörű, gyémántkék áradás
rohant meg lentről, olyan ragyogás
csapott elő, és olyan hirtelen,
hogy azt hittem, mindjárt beleesem,
és csak kápráztam és szédültem és
oly jó volt e gyönyörű tévedés,
hogy sokáig eljátszottam vele
s szerettem volna mutogatni... De
aztán, mégis, nem szóltam senkinek:
kinevettek volna az emberek,
míg most, versben, elhiszik a csodát,
a valóságot: hogy a pocsolyák
tükrös fényükkel a tavaszi napban
kilyukasztották a Földet alattam!







Szilágyi Domokos: ŐSZI TÁJ


reszketnek a szélben a fák
őszi világ őszi világ
szerelmüket vesztik a fák
őszi világ őszi világ
szerelmet vall ma az avar
őszi vihar őszi vihar
a csók úgy is teremt ha fáj
őszi világ szép őszi táj







Fjodor Tyutcsev: TÉLI ERDŐ


Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.

Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egész be-
fonják piheláncai.

Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül - mint ijesztő
üvegtűzvész, gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs!

Ford.: Szabó Lőrinc







Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA


Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!







Paul Verlaine: ŐSZI SANZON


Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)







Weöres Sándor: BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL


Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.



Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?

Halász Judit - Ballada három falevélről

Link








Versek az őszről - Ernesto Cortazar zenéjével

Link



Gyönyörű Nyugtató Zene • Csendes Zongorazene És Gitárzene
/Gyönyörű nyugtató zene Peder B. Helland -tól. Élvezd a csendes zongora- és gitárzenét ("Sunny Mornings") madárdallal a háttérben./

Link














 
 
0 komment , kategória:  Természet  
140 éve született Kittenberger Kálmán
  2021-10-10 19:15:38, vasárnap
 
 




140 ÉVE SZÜLETETT KITTENBERGER KÁLMÁN


Kittenberger Kálmán (Léva, 1881. október 10. - Nagymaros, 1958. január 4.) magyar Afrika-kutató, zoológus, tanár, vadász és természettudományi író. A magyar vadászirodalom klasszikusa, 1920-1948 között a Nimród vadászújság főszerkesztője.

Sokan csak magyar Afrika-vadászként vagy ,,nagy oroszlánölőként" ismerik, de a kalandos utat bejárt Kittenberger Kálmán élete ennél sokkal többről szólt. Nevével kirándulás közben a Dunakanyar és a dél-börzsönyi táj több pontján is találkozhatunk, igaz emléket ugyanakkor híres barátja, Fekete István állított neki, aki a nimbusz mögé látva írta meg a vadász hányattatott történetét.







Manapság a természetjárók egy része a vadászokban csupán az erdők szívtelen mészárosait látják, akik olyan drága és véres hobbinak hódolnak, amely csupán az ölésről szól. Ezt a képet némiképp enyhítve és formálva indulunk el a Dunakanyar fölé magasodó, a Szent Mihály-hegy oldalában húzódó Kittenberger-ösvényen, hogy megismerjük egy legendás vadász történetét, aki kutató zoológus és kiváló természettudományi író is volt egy személyben. Börzsönyi utunk során több olyan helyre is ellátogatunk, ahol Kittenberger élt és vadászott, illetve ahol az egyik legnagyobb tisztelőjével és barátjával, Fekete István íróval töltötték szabadidejüket.







Kittenberger Kálmán 1881-ben született a felvidéki Léván egy nyolcgyermekes iparoscsalád utolsó sarjaként. A természet már a kezdetektől lenyűgözte, különösen a madárvilág vonzotta. Fiatalkora óta álmodozott távoli, egzotikus vidékekről, amelyek újságok képein jelentek meg előtte mint jövőbeni terveinek színhelyei. Tanulmányai során nagy hatással volt rá természetrajztanára, Kriek Jenő, akitől megtanulta a szakszerű állatpreparálást és a természetrajzi anyagok gyűjtését, konzerválását, majd neki köszönhette, hogy segédpreparátorként dolgozhatott a Magyar Nemzeti Múzeum laboratóriumában. A családnak nem volt pénze Kálmán taníttatására, és a múzeumtól kapott fizetése is oly csekély volt, hogy félbe kellett szakítania főiskolai tanulmányait. Munkája iránti lelkesedése kezdett alábbhagyni, a nagy utakról szőtt álmai pedig egyre elérhetetlenebbeknek tűntek.


Fotó: Nimród Archív





A húszéves Kittenberger depresszióba zuhanva küzdött a napi betevő falatért. Később barátjának - az egyébként sosem panaszkodó, magáról keveset beszélő - Kittenberger megvallotta, hogy ekkortájt az öngyilkosság gondolata kerülgette, és az éhezés és az elkeseredés vitte Tatrangra, a hétfalusi csángók közé, ahol tanítói állást vállalt 1902 őszén. Itt, ha szerény körülmények közt is, de a tanítás mellett legalább vadászhatott, és megfigyelhette a Kárpátok élővilágát. Fél év sem telt el, amikor Bársony Józseftől levelet kapott, aki egy utazás lehetőségét kínálta fel neki.

Egy bácskai földbirtokos, Damaszkin Arzén, egy kelet-afrikai expedíciót szervezett, és preparátort keresett. Kittenberger azonnal igent mondott az ajánlatra, még annak ellenére is, hogy munkáját csak koszt-kvártély jelleggel tudták honorálni. Az utazás költségeit és a felszereléseket a Nemzeti Múzeum biztosította számára, annak fejében, hogy külföldi tartózkodása idején természetrajzi gyűjtéseket végez az intézmény számára. 1903 januárjában, amikor hajójuk kikötött a kenyai Mombasában, Kittenberger élete új irányt vett.

A fekete kontinens belsejébe vezető közel 300 km-es út egyharmadát vasúton tették meg, majd gyalog folytatták Moshiig. Kittenberger útközben maláriát kapott, és Moshiba már félholtan érkezett a poggyászszekéren. Itt egy katonaorvos vette kezelésbe és kininkúrára fogta. Kittenberger az egy hónapos lábadozása miatt nem tudott csatlakozni Damaszkin expedíciójához. Ez idő alatt megtanulta a kiszuahéli nyelvet, és amikor már jobban volt, a tábor körül rovarokat és madarakat kezdett gyűjteni a múzeum számára. Damaszkin öt hónappal később hazautazott, és végleg magára hagyta az idő közben felépült Kittenbergert, aki egyedül, jóformán nincstelenül is vállalta az afrikai gyűjtőmunkát.


Kittenberger egy elejtett elefántbika mellett fegyverhordozójával. Tanganyika, 1926
Fotó: Nimród Archív





Voltaképpen ekkor született meg a híres vadász és kutató, aki afrikai pályafutása során, minden nehézség és nélkülözés ellenére, értékes és páratlan természetrajzi anyagokat gyűjtött, mindent - még saját testi épségét is - alárendelve a tudománynak, amely ekkortájt még igen keveset tudott Afrika e vidéknek egzotikus állatvilágáról. Többször is megfordult olyan helyen, ahol a helyiek először láttak fehér embert. Expedícióit az elejtett és befogott állatok árából tudta finanszírozni - otthonról minimális, jóformán csak erkölcsi támogatást kapott az áldozatos munkájáért.

Kittenberger kisebb-nagyobb megszakításokkal (1903-tól 1929-ig) összesen 16 évet töltött el Afrikában, ahol bejárta a Kilimandzsáró és a Viktória-tó vidékét, behatolt Etiópiában a Danakil-vidékre, valamint Uganda távoli részeire és többek között Belga Kongóba is eljutott. Ez idő alatt több mint 60 000 tételből álló anyagot gyűjtött a múzeum és a fővárosi állatkert számára, benne 300 új állatfaj példányaival, amelyek közül mintegy negyvenet róla neveztek el. Egyik útját követően 120 példányból álló élőállat-rakománnyal érkezett meg Budapestre, ami annak ismeretében is egyedülálló volt, hogy az út során az állatok nagy része egy járvány következtében elpusztul. A bolhától az elefántig szinte minden állattal volt dolga, így igazi szakértője lett az afrikai élővilágnak. Nem csupán elejtette az állatokat, megfigyelte a viselkedésüket, befogta és idomította, ha pedig kellett, gyógyította is őket.

Afrikától a Börzsönyig

Aki Kittenberger Kálmán nyomába ered, azt az út Nagymarosra viszi. Itt élt 1958-ban bekövetkezett haláláig a híres ,,afrikai", akiről a településen iskolát és utcát is elneveztek, emlékét pedig egykori lakóháza és a főtéren álló mellszobra is őrzi. A vadászt a 20. század viszontagságai és a sors hozta erre a vidékre, miután 1919-ben nincstelenül és egy szál ruhában tért haza a hadifogságból. Egy kénytelen-kelletlen, ismerőse által kikényszerített vendégségnek köszönhetően keveredett Nagymarosra, ahol egy hozzá hasonló kutató, Kovács Ödön (akit Kittenberger Afrikában ismert meg) húga, Lívia - Kittenberger későbbi felesége - szeretett volna többet megtudni bátyja tragikus, Afrikában történt haláláról.


Kittenberger-ház Nagymaroson - Fotó: Gulyás Attila




A nagymarosi villa belülől - Fotó: Gulyás Attila





Az emberkerülő, szófukar és makacs Kittenberger sokáig halogatta a találkozást, pedig vendéglátója nem csupán faggatni akarta: bátyja megüresedett házát is felajánlotta neki. Erre az ajánlatra még a büszke és segítséget el nem fogadó vadász sem mondhatott nemet, hiszen semmije sem volt, amiről a világháború tehetett. Kittenberger 1914-ben Afrikában, éppen angol fennhatóságú területen vadászott, amikor kitört a háború. Az angol hatóságok - mint ellenséget - letartóztatták, mindenét elkobozták, és egy indiai hadifogolytáborba vitték. A vadász az állatokról szerzett tapasztalatait itt is tudta kamatoztatni. Főleg kígyók befogásával javított fogsága körülményein, ugyanis a kígyóbőrök értékes csereeszköznek bizonyultak.


Kittenberger első elejtett hím oroszlánjával. Tanganyika, 1904 - Fotó: Nimród Archív





Miután hazatért a hadifogságból, és sora rendeződni látszott, a Nimród című vadászszaklap szerkesztője, majd tulajdonosa lett. Más újságokba is írt, és széles körű levelezést folytatott a kor vezető természettudósaival. Írásaiban kínosan ügyelt a tudományosságra, a precizitásra, és ezt mindenki mástól is szigorúan elvárta. Fekete István - még mezőgazdászként - ez idő tájt küldte el cikkét a Nimródba, amely nem csupán elnyerte Kittenberger tetszését, de további írásra biztatta a jövőbeni írót. ,,Ő, egyedül Ő jelölte meg nekem az utat, amelyre akkor ráálltam, s ballagok rajta ma is szívemben a hála melegével és a múlhatatlan szeretet rőzsetüzével" - emlékszik meg Fekete barátjáról és íróvá válásáról a Kittenberger Kálmán élete című könyvében. ,,Egyébként az emberekkel nemigen törődött. Barátait - azt a keveset - szerette, ellenségei felett elnézett, és általában jóindulatú volt mindenkihez, de nem közeledett senkihez. Egészen más volt az állatokkal szemben. Néha ellenfélként kezelte őket, de soha nem ellenségnek. És soha meg nem alázta őket, sem szóval, sem tettel. [...] Nem is díszítette lakása falát egyetlen oroszlánbőr sem, pedig ezzel minden vadász szívesen eldicsekszik, mégpedig joggal" - jellemzi az író a nagy Afrika-vadászt, aki a 20-as években is több alkalommal megfordult a fekete kontinensen. Ismeretséget kötött egy másik szenvedélyes vadásszal, Horthy Jenővel, a kormányzó testvérével, aki nemcsak támogatta, de el is kísérte Kittenbergert további afrikai expedícióira. Az igazi hírnév, a tudományos elismerés vagy bármilyen kitüntetés viszont ezután sem adatott meg számára. Fáradhatatlan gyűjtői és írói munkáját itthon csak szűk szakmai körökben ismerték, pedig Angliában - a tudományos vadászirodalom hazájában - már ekkor nagy sikert arattak az Afrikáról szóló könyvei és írásai.


A nagymarosi villa nappalija - Fotó: Gulyás Attila





Menedék az erdő mélyén

Kittenberger és Fekete sokszor vadásztak együtt, és a börzsönyi Rózsakunyhó volt az egyik kedvenc menedékük. Sokszor hetekre is elvonultak ide a város zaja és az emberek világa elől, elmerülve a természetben, ami mindkettőjük számára az igazi otthont jelentette. ,,Szénaágyán mély és puha volt az álom, asztalán ízletes a kenyér, éjszakájában mély a csend, és nappalában ajtóm előtt járt a napsugaras szabadság" - írja Fekete a Rózsakunyhóról egyik visszaemlékezésében. Bár Kittenberger több könyvet is írt afrikai útjairól, emlékeiről, kalandokról ritkán beszélt, akkor is csak a barátainak, leginkább akkor, ha jó kedve volt.


A börzsönyi Rózsakunyhó, Kittenberger és Fekete István menedéke vadászataik során - Fotó: Gulyás Attila





Fekete István nem csupán a közös vadásztörténeteket jegyezte le, de azon ritka pillanatokat is, amikor ,,Kitti" hajlandó volt a múltról beszélni. Ilyenkor a korábban már megírt, de szerény és szűkszavú történetek megelevenedtek, a rendíthetetlen vadász félelmét sem tagadva mesélte az oroszlánnal vívott kézitusáját, amelybe kis híján belehalt. 1904-ben írt levelében Kittenberger így meséli a történteket Damaszkin Arzénnak, ami jól szemlélteti a vadász tárgyilagosságát:

A Lettima-hegyek alól súlyosan megsebesülve, 12 nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Moshiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna meg, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, és ellenfelemet szembe lőni. Az oroszlán mellől nagy nehezen feltápászkodva, tanyám felé kezdtem vánszorogni. Útközben többször összeestem. Tanyám közelében végképp elhagyott az erőm, de ekkor embereim jöttek, és bevittek. Itt a sebeket kimostam és bekötöztem, és jobb kezem lecsüngő középső ujját levágtam. Mauser puskám, mellyel, mikor az oroszlán leütött, védekeztem, most igazi kuriozitás; úgy hiszem, beillene akármelyik gyűjteménybe; hat helyen látszik meg az állat foga.


Afrikai emléktárgyak a nagymarosi villában - Fotó: Gulyás Attila





Kittenberger ujja

Ezt a bizonyos levágott ujjat, amelyet az oroszlán félig leharapott, spirituszba tette, majd elküldte a múzeumnak a köröm alatti arzénmérgezés jeleivel, amelyek minden szorgalmas madárpreparátor körme alatt láthatók. Egyfajta fricskának szánta ezt megbízója felé, jelezve: ő becsülettel végzi a dolgát, de ehhez kevés támogatást és elismerést kap. ,,Két töltényem van, míg az osztrákok támogatását élvező Holubotnak 21 000, ami 7 szekéren fér el" - írja egyik levelében. Amíg a Monarchia nemzeti ügyként kezelte az osztrák Holubot expedícióját, és mindent megadott neki a siker érdekében, addig az ismeretlen magyarral nem sokat törődött a hazája.


Emlékek és elmúlás

A Rózsakunyhótól nem messze, a Nagy-Kelemen-hegyen máig áll egy vadászles, amelyet még Kittenberger építtetett és használt. Turistaút nem vezet ide, de a rozoga építményen ma is tábla hirdeti egykori tulajdonosa emlékét. Kittenberger hírneve a 30-40-es évekre megnőtt, és még a filmhíradó is felvette, miközben a nagymarosi nyesttenyészetét bemutatva játszik az állatokkal, de munkásságáért méltó elismerést ekkoriban sem kapott. ,,Kittenberger Kálmánról sokan azt mondták, hogy nehéz ember, hogy gőgös, zárkózott, sőt rideg, néha pedig goromba volt. De ezek nem ismerték őt. [...] Élete nem volt rózsás, az bizonyos. Nem kapott kitüntetést, nem kapott állást, nem kapott elismerést. Igaz, nem is pályázott semmi ilyesmire. Egyetlen vágya volt, hogy az állatkert igazgatója lehessen, hogy kutatásait és az állatkert benépesítését folytathassa. [...] ,,Megverekedett az oroszlánnal, a maláriával, a feketevízlázzal, csak a kilincsekkel volt baja: nem tudott kilincselni. Nem tudott dörgölődzni, nem tudott hajlongani. Már akkor is »kemény volt a dereka«, és sajnos egyre keményedett, de most már fizikai alapon" - emlékszik vissza Fekete a barát jellemére és fizikai állapotára.


Ma is áll a Kittenberger-magasles - Fotó: Lánczi Péter, Gulyás Attila





A második világháborút és a kommunista hatalomátvételt követően Kittenbergert is félreállították. Nem írhatott, nem is vadászhatott. Az 50-es években végül visszakapta a fegyverét, újra dolgozhatott a Nemzeti Múzeumnak, illetve 1956-tól újra publikálhatott. Ugyanebben az évben a forradalom harcai során tűz ütött ki a múzeumban, és a nevével fémjelzett Afrika-gyűjtemény megsemmisült. Ez lelkileg nagyon megviselte az elmeszesedett gerincével küzdő Kittenbergert. Hiába a kezelések és a reuma elleni gyógyfürdők, ahogy a fájdalom és a mozgáskorlátozottság egyre nőtt, úgy nőtt benne a néma depresszió is. Ilyennek látta a barát a barátot: ,,Mindig szomorúság vette markába a szívem, mert ez már több volt mint magány, több volt mint várakozás a végtelenség előcsarnokában. [...] Aztán december lett, és tél. Az év utolsó napján jött a telefon: agyvérzés." Kittenberger Kálmán 1958. január 4-én halt meg családja és barátai körében, nagymarosi otthonában. Nevét még ugyanebben az évben felvette a Veszprémben ekkor nyíló növény- és vadaspark, az egyik legnagyobb Afrika-kutató emléke előtt tisztelegve. Egyetlen magyar ember sem rendelkezett olyan átfogó ismeretekkel Afrika állatvilágáról, mint ő. Munkássága, könyvei nem csupán szakmai szempontból értékesek. Mindenki számára maradandó olvasmányélményt nyújtanak.


Forrás: Fekete István Kittenberger Kálmán élete című könyve
Szerző:Lánczi Péter


Link











Az utolsó vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .



Kittenberger Kálmán életéről tévéfilm készült Bodrogi Gyula főszereplésével.
Kittenberger Kálmán, a nemzetközi hírű természettudós, vadász, Afrika-kutató, író-főszerkesztő kalandokkal teli életébe nyújt betekintést Az utolsó vadászat című játékfilmes elemekkel teli dokumentumfilm, amelyet az "Egy a Természettel" Vadászati és Természeti Világkiállítás alkalmából mutattak be az Uránia Nemzeti Filmszínházban

A természettudós, a legnagyobb magyar vadász, az Afrika-kutató, az író-főszerkesztő Kittenberger Kálmán páratlan kalandokkal teli életébe nyújt betekintést az a játékfilm dokumentumfilm, amely az “Egy a Természettel" Vadászati és Természeti Világkiállítás alkalmából készült. Barátja, Fekete István segítségével mutatja be az alkotás, milyen ember volt Kittenberg: mindig őszinte, bátor, tisztességes. Az állatok feltétel nélküli szeretete és tisztelete jellemezte, ami műveiben és hagyatékában él tovább.


Link



Kittenberger Kálmán sírja a Farkasréti temetőben - Fotó: Lánczi Péter



Térkép: Bába Imre - Fotó: Bába Imre








 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Hazánk 9 legkülönlegesebb vára, amik tökéletesek lesznek a h
  2021-09-24 20:45:23, péntek
 
 













HAZÁNK 9 LEGKÜLÖNLEGESEBB VÁRA, AMIK TÖKÉLETESEK LESZNEK A HÉTVÉGI KIRÁNDULÁSÁHOZ


Annyi gyönyörű nevezetességgel büszkélkedhet hazánk, hogy nehéz eldönteni melyiket is válasszuk a hétvégi kirándulásunk helyszínéül. Most a legkülönlegesebb várakat vesszük sorra, hogy kicsit segítsünk a döntésben.

Magyarország legjobbjai: Hazánk 9 legkülönlegesebb vára, amik tökéletesek lesznek a hétvégi kiránduláshoz







1. Budai vár


A Budai Vár, a Szent György téren található, Budapest városképének meghatározó építészeti remekműve. A 13. századtól adott otthont a magyar királyoknak. Ebből a korszakból a középkori falak és néhány épület maradt fenn, de a 19. században jelentősen átalakították Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei alapján. Az itt található Halászbástya tornyaiból és teraszairól a Dunára és a közeli Mátyás-templomra nyílik kilátás. A vár épülete ma komplex kulturális intézményként funkcionál. Itt kapott helyet a Magyar Nemzeti Galéria, az Országos Széchényi Könyvtár és a Budapesti Történeti Múzeum. Számtalan gasztronómiai és kulturális eseményt is tartanak itt.

A várnegyed egyik legszokatlanabb nevezetessége kétségkívül Abdurrahman pasa sírja. A műemléken Buda utolsó török helytartójáról ez olvasható: "Hős ellenfél volt békesség vele!". A török katonai vezető a korabeli történetírók szerint az Anjou bástya közelében, félúton a mai Hadtörténeti Múzeum és a Bécsi kapu között halt meg harc közben, itt emelték neki az emlékművet Szabó György leszármazottai 1932-ben.







2. Vajdahunyad vára

A Hunyadi-család vajdahunyadi várkastélya a 19. században már a magyar nemzet építészeti ereklyéjévé vált, így az 1896-os milleniumi ünnepségekre elkészítették mását a budapesti Városligetben, ezzel az ezeréves magyar építészetet megjelenítve egyetlen épületben. Az épület különböző stílusok keveredésében épült a romántól, a gótikustól és a reneszánsztól egészen a barokkig. Lényegében 21 kisebb, egymáshoz csatolt épületből tevődik össze, amelyek mind magyar és román várak és kastélyok mintájára készültek el. Napjainkban ez a vár ad otthont a Mezőgazdasági Múzeumnak. Az épület körül található a Városligeti-tó, ami önmagában is megér egy látogatást.

A vár eredetileg csak ideiglenes kiállításként működött volna, így kartonpapírból és fából készült, de olyan népszerűvé vált, hogy 1908-ra kőből és téglából is megépítették.







3. Visegrádi vár


Visegrád leghíresebb építménye kétség kívül a Visegrádi vár, amely a Várhegy tetején áll. A Fellegvár és egyben Visegrád Károly Róbert uralkodása idején nyerte el máig élő kultuszát, amikor az uralkodó Visegrádot jelölte meg mint hivatalos székhelyét, s mint az ország fővárosát. Története során a koronát és a koronaékszereket több alkalommal is őrizték itt. A Várhegy tövében található Salamon-torony is része az egységnek, mint Alsóvár, annnak ellenére, hogy gyakran különálló látványosságként emlegetik. A város legmagasabb pontján a Fellegvár áll, melynek teraszáról rendkívüli panoráma nyílik a Dunakanyarra és ahol több, középkori kiállítás is megtekinthető.

Az vár az 1500-as években óriási pusztítást szenvedett el és 1544-ben török kézre került. Ezt követően felváltva volt a török és a magyar csapatoké, míg legvégül a törökök elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak az építmény, hanem a teljes város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején kezdődtek, és a felújítások még napjainkban is tartanak.

A Visegrádi-hegység és a Börzsöny hegyei találkozásánál fekvő Duna kanyarulata Magyarország egyik legszebb pontja. Itt található hazánk legvadregényesebb szurdokvölgye, benne a Rám-szakadékkal, a Prédikálószékkel, és a Hegyes-tetőtev, melyről lenyűgöző panoráma nyílik a Dunakanyarra. Túrázásra fel!







4. Sümegi vár

A Sümegi Vár az ország egyik legszebb középkori erődje, amely a történelmi viszontagságok ellenére ma is gyönyörű látványt nyújt, ahogy a hegytetőről uralja környezetét. A belsőtornyos vár, szabálytalan sokszög alaprajzával, észak-déli tájolásával a síkságból 87 méter magasra kiemelkedő magas Várhegy tetején található. Három nagyobb egységből áll, a külső-, a belső és fellegvárból. Az erődítmény magja az 1260-as években épült öregtorony alsó szintje. A fellegvár falai egy évszázaddal később készültek el, majd a 15. század folyamán a vár előtti fennsíkot is erős, magas védőfallal vették körül. Az ide látogatókat kiállítások, kulturális programok és lovas műsorok is várják, Magyarország egyik legkedveltebb kirándulóhelyén.

A vár fontos katonai szereppel bírt a II. Rákóczi Ferenc irányította kuruc szabadságharcban is, és 1705-től a felkelők fontos bázisának számított, falai között még lőport is gyártottak a harcoló katonaságnak. Hadiszerencséjük hanyatlásával 1709-ben ágyúlövés nélkül feladta a telekesi Török István által vezérelt kuruc katonaság.







5. Gyulai vár


A Gyulai vár az egykori Magyar Királyság alföldi vidékeinek egyetlen, épen megmaradt síkvidéki gótikus téglavára, Gyula belvárosában áll. A sokéves viszontagság után a második világháborút követően megkezdődött az épület állagának helyreállítása. A vár és a vármúzeum felújítása véglegesen 2005-ben fejeződött be. A Corvin János Múzeum állandó kiállítása is itt működik, amely betekintést nyújt a vár életébe. A várkert egész évben színes kulturális és gasztronómiai programok helyszíneként szolgál. A nagyobb rendezvények kapcsán többször begyújtásra kerül a kemence, sülnek a finom kenyerek, fellobban a kovács tüze, elindul a fazekaskorong, így érdemes akár az egész családdal ellátogatni ide.

Az elhelyezkedés és az építőanyag ellenére a 16. század második felében Gyula Eger és Szigetvár mellett az ország három legerősebb végvárának egyike volt.

Gyula egyik legkülönlegesebb nevezetességét se hagyja ki, ha itt jár, ami nem más, mint az egykori Almássy-kastély 8,5 hektáros kastélyparkjában épült gyulai Várfürdő. A gyógyfürdő vize mozgásszervi megbetegedések, helyi idegbántalmak, gyulladásos nőgyógyászati betegségek és rehabilitációs kezelések esetén is nagyon pozitív hatással rendelkezik. A hatalmas zöldterületnek köszönhetően még a legforgalmasabb napokon is lehet csendes, pihenésre alkalmas területeket találni a fürdőben.







6. Boldogkő vára . Boldogkőváralja


A boldogkői vár a Hernád folyó völgyének keleti oldalán, Boldogkőváralja közvetlen közelében emelkedő sziklaszirten álló középkori vár. A boldogkői vár története meglehetősen bonyolult, és a fennmaradt oklevelek szerint is nehezen követhető. A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy a tatárjárás után épült. Mint erődítmény a kassai utat és a Hernád völgyét védte. A hegy, melyen a vár áll, a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. A vár az Országos Kéktúra egyik állomása, így kedvelt úticél a túrázók körében is. Az épület legkülönlegesebb része az Oroszlánszikla, amely egy 20 m magas sziklagerinc végén áll, ahová őrbódét építettek. A vár pincéjét és a várborozót a föld alatt összekötötték, így a felfedezőtúrát követően a fáradt és szomjas turista a hűvös várborozóban találja magát.

A legenda szerint a vár egy Bodó nevű aszalómesterről kapta a nevét. Ő volt az aki IV. Béla királyunkat a tatárjárás idején állítólag megmentette.

A Boldogkőváralja körül is húzódó Zempléni-hagység csodálatos élővilággal rendelkezik és a kisebb hegycsúcsokat meghódítva is egészen különleges látvány tárulhat elénk, így érdemes egy kis túrát tenni a természetben is, ha a várat tervezi meglátogatni.







7. Bory-vár


Bory Jenő azon kevés művészek közé tartozik, akik még életükben be tudták fejezni a legnagyobb alkotásukat. A művész saját műalkotásának tekintette a várát, amely évről-évre fejlődött és terjeszkedett. A különleges lakóház a magyarországi szimbolikus építészet egyedi példája. Az épületben több száz szobor és festmény található, külső és belső tereiben a legváratlanabb helyeken tűnnek fel mozaikok, üvegfestmények, díszkutak. A százoszlopos udvar folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos ősvezértől Tinódi Lantos Sebestyénig. Bory Jenő a vár főépületében, az Elefántos udvar fölött, az emeleti szinten építette meg tágas, nagy szobrok mintázására is alkalmas műtermét és a kisebb kiszolgáló helységeket. Mostanra persze ez az egész - bár őrzi eredeti jellegét - elsősorban múzeum, ahol a mester munkái mellett nem egy barátjának, jó nevű kortárs művészeknek a munkáit is megtalálhatjuk.

Az épület egyik fő különlegessége, hogy a művész nagyrészt egyedül építette, szépítette azt, 40 éven keresztül a hitvesi szeretet és a művészi álmok emlékéül.

Ha gyerkőcökkel látogatná meg a Bory-várat kalandtúrán is részt vehetnek. Töltsék le a vár honlapjáról a különböző feladatlapok egyikét és induljanak így az épület felfedezésére. Így nem csak a szülők, de a legkisebbek számára is igazi élmény lehet az itt töltött idő.







8. Tatai vár


Az Öreg-tó északi partján álló romantikus Öreg-vár Tata legjelentősebb és leghíresebb műemléke. A XIV. század végén épült gótikus vízi vár aranykora Zsigmond és Mátyás király idejében volt. Az épület eredetileg nem védelmi célokra épült, sokkal inkább birtokközpontnak, nyaralónak, vadászkastélynak. A várkastély a gótika, reneszánsz, barokk és a romantika stílusjegyeiben épült. Legnagyobb különlegessége, hogy ez az egyetlen magyarországi vár, melyet eredeti vízárok-védelmi rendszer övez. Egy romantikus randevúhoz egészen tökéletes helyszín a tóparti sétányon körbejárható vár. Az épület 1954 óta a Kuny Domonkos Múzeumnak ad otthont, melyben az állandó helytörténeti kiállítások, korszakok és témakörök szerint mutatják be a gyűjteményt. Az emeleti kerengő leghíresebb része a gótikus keresztboltozatú lovagterem. A helytörténeti kiállításon a tatai fazekasság es a tatai céhek történetébe nyerhetünk betekintést.

A török hódításnak sajnos a tatai vár is áldozatául esett. 1597-ben azonban sikeresen visszafoglalták, hiszen két leleményes töröknek öltözött magyar katonának sikerült feljutnia a vár hídjára. Ahogy leszállt az éjszaka, a gabona alól előkerült egy puskaporral megtöltött bronzharang, és egy hatalmas robbanás közepette a várkapu leomlott. A váratlan támadást követően hatalmas káosz lett úrrá a törökök között. Ekkor érkezett meg Pálffy Miklós főkapitány embereivel, és diadalt arattak törökök felett.







9. Füzéri vár


A füzéri Várhegy Magyarország 7 természeti csodájának egyike, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Zempléni-hegység legkeletibb részén, egy meredek oldalú vulkáni kúpon található. A vár 13. század eleji építésével Magyarország legkorábbi kővárainak egyike. Tematikus kiállításokat tekinthetünk meg itt a várvédők életéről és a középkori Füzérről. Az Alsó bástya teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a falura, de számos másik településig ellátni innen. A várhoz való feljutás ugyan egy kis túrát igényel, de ez gyönyörű erdei környezetben történik, így egy tökéletes családi kirándulás lehet Füzér meglátogatása.

2014 és 2016 között jelentős felújítást végeztek a váron, melynek keretében felépült az úgynevezett Alsó Vár, megújult a Felső Vár Várkápolnája, Palotaszárnya és Alsó bástyája így az addig elhanyagolt vár ma már régi pompájában tündökölhet.

A Zemplén sok kirándulási lehetőséget kínál. Hollóháza, Pálháza és Sátoraljaújhely rövid autóútra találhatóak Füzértől. Hollóházán a Porcelángyárat és az ahhoz tartozó múzeumot érdemes meglátogatni, Pálházán az innen induló kisvasúttal lehet kirándulni egyet, Sátoraljaújhelyben pedig a Zemplén Kalandparkban tölthet el egy izgalmas napot.







Link



Fedezze fel Magyarország legjobbjait
Nem kell messzire utaznia a tökéletes pihenéshez


Link












 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Vár a természet
  2021-09-20 20:00:44, hétfő
 
 










VÁR A TERMÉSZET . . . . .




Test, lélek és társaság: a természet jótékonyan hat ránk. És kéznél van, bennünket vár.


Fénypettyek táncolnak a lábad alatt, a lombok suhogó ringását képezik le. Lelassul a szívverésed. Mélyebben lélegzel. Arcodra mosoly ül. Elfelejted a teendő listádat. A haszontalan munkatalálkozó miatti rossz érzés homályba vész. Az aggodalmaskodás feleslegesnek tűnik. Tíz perce az asztalt verted tehetetlenségedben. Most pedig jó helyen vagy. Nem kell a világ másik felére vagy egynapi autóútra menni. Lehet ez egy fasor munkából hazamenet, a gyermeked iskolája mellett a park, vagy a természetvédelmi terület a városhatár közelében. A természet jótékony hatású és nem kell óriási erőfeszítés, hogy elérjük.







Az első természetvédelmi területek, városi parkok létrejötte és a gazdag arisztokrácia vidéki ,,jólevegős" kiruccanásai óta tudjuk, hogy a természet jót tesz az egészségünknek - írta 1865-ben Frederick Law Olmsted tájépítész, a New York-I Central Park tervezője.

Tudományosan igazolt tény, hogy jótékony hatással van az ember egészségére, életerejére és mentális teljesítőképességére, ha időről időre elmerül a természet csodáiban.

Állítása ellenére, abban az időben nem álltak rendelkezésre "tudományos tények" a természet emberi egészségre gyakorolt jótékony hatásairól (inkább csak általános feltételezés vagy ösztönös tudás). De most, több mint 150 évvel később, ezek a birtokunknak vannak. Japántól az Egyesült Királyságon és az Amerikai Egyesült Államokon át Finnországig végzett tanulmányok mutatták meg a természet változatos és sokrétű jótékony hatásait, a testieken át a mentális és társas hatásokig. Nem bizonyított az oka, de az emberi egészség és jóllét, valamint a természetben töltött idő közötti együttjárás elsöprően pozitív.

Jó a testünknek

Manapság, amikor a természetre gondolunk, nem csak a passzív ottlét jut eszünkbe. Általában tevékenykedünk a szabadban. Akiknek lehetőségük adódik kimenni a természetbe - akár városi parkba, akár vidéki ösvényekre - kisebb eséllyel elhízottak vagy túlsúlyosak, ami nem igazán meglepő. De az Európai Környezetvédelmi Irányelvek Intézete (European Environmental Policy - IEEP) szerint a jótékony hatások messze túlmutatnak a karcsúbb alakon. Adatai szerint a terhes nők vérnyomása alacsonyabb lesz, 16 százalékkal csökken azon városi férfiak halálozási kockázata, akik zöld terület közelében élnek, a zöldben gazdag körzetekben született babák születési súlya magasabb, fejkörméretük nagyobb - az intézet szerint mindez a természetközeliség jótékony hatását bizonyítja.







És jó a szellemnek

Míg a testi előnyök nyilvánvalóak és jól láthatóak, a szellemiek árnyaltabbak, bár nem kevésbé feltűnőek. Az orvosok a 19. század óta hisznek a természet lelket gyógyító hatásában. Akkoriban divatos volt, főként a pszichiáterek körében, egy hét friss levegős időtöltést ajánlani a Svájci Alpokban, a tengerparti Dorsetben vagy New England vidéki tájain. Ha ma már az orvosok nem is drága kiruccanást javasolnak a zsúfolt svájci síterepre vagy Dorset horgászai mellé, de arra ösztönzik pácienseiket, hogy töltsenek minél több időt a szabadban. A Mind angol nonprofit szervezet néhány éve az Ökoterápiát alkalmazza a páciensek mentális egészségének javításáért. A folyamatban irányított csoportokban való természethez "kapcsolódás" mellett kognitív viselkedésterápiát használnak. A tevékenységek a természetvédelmi projektektől kezdve az egyszerű közös sétákig terjednek, ahol a tájat, növényzetet és állatvilágot elemzik. Hasonlóan működik, mint a japán "erdőfürdőzés" vagy mint a finn erő-ösvények. A páciensek egybehangzóan a depresszió és a szorongás enyhüléséről, a düh és a stressz csökkenéséről, az önértékelés javulásáról és érzelmi lendületről számolnak be. Az Európai Környezetvédelmi Irányelvek Intézete (Institute for European Environmental Policy - IEEP) kiemel egy tanulmányt, melyet a Dél-Svédországi Alnarp Rehabilitációs Kertben végeztek. Egy természetre épülő kezelést vizsgáltak, melyet stressz-okozta mentális zavarok, agyvérzés és háborús neurózis kezelésére alkalmaztak. Csupán egy év rehabilitáció után a hatások egyértelműek voltak: jóllét emelkedése, csökkent stressz-szint és pozitívabb szemlélet. Messzire mutató dominóhatások is jelentkeztek: a kezelési költségek 28 százalékkal csökkentek, míg a kórházban töltött napok száma 64 százalékkal lett kevesebb.


Még a társadalomnak is hasznos

A tágabb társadalmi hatásokat most tanulmányozzák. Ezek nem merülnek ki az alacsonyabb kórházi számlákban és egészségügyi költségekben. Patrick Ten Brink, az Európai Környezetvédelmi Irányelvek Intézetének (IEEP) vezetője szerint: "Ha aktív hozzáférést adunk a természethez a közösségeknek, az javítja az egészséget, a társadalmi integrációt és nagy lépés a társadalmi és egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésében." Az Európai Föld Barátai megbízásából készült IEEP kutatás rámutat, hogy a természethez való hozzáféréssel és a közös zöld terekkel növelhető a társadalmi összetartás és csökkenthető a társadalmi feszültség. Így közös hely és identitás nyílik az embereknek, mely túlmutat az etnikai, etikai és társadalomökonómiai határokon.







De hol a csapda?

Mindez igen utópisztikusan hangzik: a válasz minden problémánkra az ablakon kinézve, odakint van. Csak oda kell jutunk.De ez nem olyan egyszerű. A világ lakosságának 70 százaléka városban él majd 2050-re. Európa már rég átlépte ezt a határt a maga 2020-ra szóló 80 százalékos előrejelzésével. Ahogy a szabad terek eltűnnek az építkezések miatt, egyre nehezebb lesz az otthonközeli természetnek helyet találni. Látva, hogy a természetközeli élet összes előnye csak akkor mutatkozik meg, ha a zöld tértől való távolság kevesebb, mint 300 méter - az előnyök pedig eltűnnek, ha átlépjük az 1 kilométeres határt - a várostervezők hatalmas kihívásokkal néznek szembe. Hogyan biztosíts könnyen elérhető természetet a növekvő létszámú városi lakosságnak? A városok már így is szétterültek egymással összefolyva. A nyomás mellett, hogy minél közelebb építkezzünk a belvároshoz, hogy csökkenjen az autós közlekedés, máris a 22-es csapdájában találjuk magunkat.


Edinburgh has 49.2% green space - the most of all UK cities.






Dr. Klas Sandell antropo-geográfus és író szerint a megoldás a fenntartható fejlődés. Az ENSZ ezt úgy írja le, hogy az "találkozik a jelen igényeivel anélkül, hogy veszélyeztetné a következő nemzedékek lehetőségét ugyanerre". Ez megkívánja, hogy a társadalom nagyobb egészként tekintsen a fejlődésre. "Utat kell találnunk élni, dolgozni és gazdagítani a természetet - magyarázza Klas. - A természetvédelem csupán az első lépés."

Svédország (és Norvégia és Finnország szintén) nagyon jó példát mutat. A Közös Hozzáférés Joga - svédül allemansrätten - segített a svédek természetszemléletének formálásában. "Itt a természet nem egy "vadon" dolog, ami messze van. Inkább az általános szabadtéri töltődés tere és a természetes tájjal találkozik - mondja Klas. Az egyszerűségről szól a felszerelés és az aktivitások szintjén - inkább csatangolás az erdőben, mintsem expedíció a vadonban. És a választás szabadságát jelenti."







Az egyszerűség ötlete egybevág a tudománnyal. A kutatás azt állítja, hogy a gyakori természetjárás - bármilyen rövid is - és a zöld terek közelsége jótékonyabb hosszútávon, mint a ritka felfedezőutak a vadonban. Néhány európai város megpróbálja biztosítani, hogy lakói zöld terület 300 méteres körzetében éljenek, erre két példa Oslo és Victoria-Gasteiz Spanyolországban. "A bizonyíték erős és egyre több arra, hogy az emberek és közösségek akkor fejlődnek, ha hozzáférnek a természethez - magyarázza Robbie Blake, az Európai Föld Barátai kampányfelelőse. - Mindenkinek szüksége van a természetre. Szabadságot ad és segít egészségesen élni".


Minél több, annál jobb

Bizonyított, hogy a természettel való szerelem sosem ér véget. Az érzés, ahogy a megbecsülés is, csak nő. Kutatás igazolta a pozitív együttjárást a természetben töltött idő és a természetvédelem iránti hajlandóság között (mellyel pedig még több időt töltünk ott). A Wildlife Trust és a Derby University Egyesült Királyságban végzett egy hónapos kutatása, a 30 Nap a Vadonban (30 Days Wild) eredményei szerint amellett, hogy a rendszeresen a szabadban mozgás 30 százalékkal emeli azok számát, akik kiválónak találják egészségüket, az is kiderült, hogy az emberek hajlamosabbak vigyázni a közvetlen környezetükre, értékelni azt és így megvédeni.


Egyensúlyba hozni a mérleget

"Minden az egyensúlyról szól - mondja Klas. - Tudjuk, hogy a fenntartható fejlődés azon múlik, hogy a közvélemény elfogadja a fogyasztásban és az életmódban történő változásokat. Ha sokcélú földterületeket hozunk létre, ahol az erdészet, az infrastruktúra, a mezőgazdaság és a lakhatás összekapcsolódik a pihenéssel, természetvédelemmel és oktatással, akkor ésszerű azt gondolni, hogy ez erősebb alapja lehet a fenntartható fejlődésnek. Jobb alap, mint az a szemlélet, mely a természetet elszigetelt és különleges helyként képzeli el, ahová néha ellátogatunk, de csak a szépérzékünk és a kaland miatt - vagyis az nem nélkülözhetetlen alapja az emberi létnek."


Akkor mit tehetünk?

Milyen gyakran jársz a természetben? Naponta? Hetente? Finnország jelenleg havi öt óra természetben töltött időt javasol, rövid, rendszeres látogatásokra osztva. Kutatók azt találták, hogy a hangulatváltozás és a figyelemelterelés csupán 40 perc alatt lehetséges. A 30 Nap Vadon kihívás (30 Days Wild challenge) az Egyesült Királyságban arra jutott, hogy nem csak a természetben töltött idő hossza számít, hanem az is, hogy mit csinálsz: megérinteni egy fa kérgét, nézni a kaptár körül zümmögő méheket, bedugni a lábujjunkat a tóba, megosztani az élményt másokkal. Ezért bátorítja mind a Mind Ökoterápiája, mind a finn erő-ösvények , hogy az ember lépjen kapcsolatba a természettel, hogy a legtöbbet kapja tőle. Az efféle gyakori, rövid természet-adagok nagyobb valószínűséggel ösztönöznek hosszabb, mélyebb és jutalmazóbb kirándulásokra nagy tájakon. Az így létrejövő visszacsatolási körök túlérnek az egyénen és a társadalom egészére pozitívan hatnak.







Amikor 2005-ben útjára indítottuk a Fjällräven Classic túrát, az volt a cél, hogy minél több ember kedvet kapjon a túrázáshoz a svéd hegyekben. De ennél sokkal több lett belőle. Ahogyan egyre többen csatlakoztak, rájöttünk, hogy a Fjällräven Classic arra ösztönzi az embereket, hogy általában több időt töltsenek a természetben. A túrára készülve bejárták a helyi természetvédelmi területeket és parkokat. Rábeszélték a barátaikat és a családjukat, hogy ők is csatlakozzanak a kalandhoz. És lényegében ők motiváltak bennünket, hogy kiterjeszzük a Fjällräven Classic-ot Dániára, az Egyesült Államokra és Hong Kongra. Ami úgy kezdődött, mint visszafogott vadon kaland szabadtéri időtöltést egyébként is gyakorlóknak, mára annak az eszmének az elindítója, hogy mindenki több időt töltsön a természetben. "Szenvedélyem, hogy ösztönözzek másokat a természet megtapasztalására - mondja Carl Hård Af Segerstad, a Fjällräven Classic eseményszervezője. - A természetlátogatásnak rengeteg pozitív hozadéka van mind egyéni, mind társadalmi szinten. Természetesen a mozgás jó dolog, de azt is megmutatja, hogy mi fontos az életben. HIszem, hogy életbevágó közvetlenül megtapasztalni a természetet, mert nem gondoskodsz valamiről és véded azt, amiben sosem volt részed."







Szeretnénk, ha csatlakoznál a Fjällräven Classichoz, de persze nem egy több napos túrával kell kezdened az utazásod a természetbe. Mint a kutatás bizonyítja, csupán 40 perc a természetben jótékony hatású lehet. Annyit kell tenned, hogy kinyitod az ajtót és kisétálsz. A többit a természet megoldja.


Link



Vár a természet

Link


Vár a természet - Videók


Link














 
 
0 komment , kategória:  Természet  
A Természet szépsége - Idézetek
  2021-09-04 22:30:23, szombat
 
 







A TERMÉSZET SZÉPSÉGE - IDÉZETEK









Ahogyan a megfáradt, aranyszínű fényt adó nap lassan leszáll a fák lombkoronája mögött, a zöld, a sárga, és a vörös színek barnára, majd szürkére váltanak, s végül nem marad más, mint a hold fénye, ahogyan megvilágítja a szemközti hegyoldal tisztásait. És ekkor kezd élni az erdő. A csöndet szinte harapni lehet, minden eltűnik a világból, ami mesterkélt, minden, aminek semmi keresnivalója itt. Ekkor látható, hallható és szagolható a világ azon része, ami még szép. Ami szabad, és ettől gyönyörű. Ami fenséges és tiszteletre méltó. Amihez kellő alázattal lehet csak közeledni. Ha kellő alázattal és az erdő iránti tisztelettel tölt az ember hosszú órákat a cserjék közé húzódva, akkor élhet át valódi csodákat.

Tomán Edina: Szívtangó




-


Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem fogy ki soha belőlük.

/Mikszáth Kálmán: Tóth atyafiak/







Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.

Wass Albert: Tavak és erdők könyve







Az az ember, aki vak a természet szépségeire, az élet örömeinek csak a feléből részesül.

Robert Baden-Powell idézi: Cserkészélet imakönyve







A Balaton is aludt. Gyönyörű, sima felszínén végigragyogott a telehold. Velence, Nápoly büszke az ő tengeri holdfényére. Száz meg száz festett képen dicsekszik vele. Boldogtalan talján, jer csak a Balatonra, ott nézd meg a csöndes nyári felhőtlen éjjel a holdvilágot. Azután merj pisszenni, ha tudsz!

Eötvös Károly: A balatoni utazás vége







Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok! S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!

Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt







Egy ideig azt a kis jelentéktelen, kék virágocskát nézte, amelyik onnan bújt elő a moha közül. Egészen jelentéktelen volt, még észrevenni is alig lehetett. Pedig sok tölcsér fityegett rajta, egészen aprók, tiszta világoskékek, olyanok, mint az égbolt nyáron, amikor tele van napsugárral. Milyen szép - gondolta - s az ember nem is látja meg. Elmegy mellette, s rálép. Mennyi sok szép dologgal van tele a világ.

Wass Albert: A funtineli boszorkány







Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.

Vincent Van Gogh







"Hajnal" csak hat betű papíron; jelentőségét csak az tudja, aki ismeri, aki nemcsak szemével látta, hanem lelkével megérezte, aki elmerült a virradás természeti csodájában, aki áhítatosan nézte a keletről jövő rózsás derengést és megérezte a végtelenséget és az örökkévalóságot.

Nadler Herbert: A Keleti és Déli Kárpátokban







Ha soha nem lesz semmim, akkor is enyém a hajnal és a reggeli napsütés.

Dalton Trumbo: Johnny háborúja







Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vasszürke égen, hó, a hideg és a tél íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.

Neil Gaiman: Amerikai istenek







Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.

Wass Albert: Erdők könyve - Tavak könyve







Ki tudja, miért van az, hogy amikor a művirágok szépek, azt mondják: "Milyen gyönyörűek, mintha igaziak lennének!" És amikor az emberek valódi virágot látnak, azt mondják: "Milyen szép, mintha nem is lenne igazi!"

Silvano Agosti: Pinokkió visszatér







Korábban soha nem gondoltam bele, de csodálatos, hogy hányféle fény van a világon és hányféle égbolt: a tavasz halványkékje, amikor az egész világ irul-pirul; a júliusi dél buja, élénk derűje; a bíborszínű viharfelhők, a zöldes háborgás, mielőtt lecsap a villám, és az őrülten színes naplementék, amik kábítószeres álomhoz hasonlítanak.

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek







Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkéntelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt. Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szent Györgynek és Badacsonynak komoly fensége, s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása, s mindez egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesítve: íme, ez a kép rohanta meg lelkemet. A jelennek minden élettünete, sok százados múltnak minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt, egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül







Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbűvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. (...) Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá.

Hermann Hesse: Knulp







Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában.

Jane Goodall: A remény magvai







Minden, amit szépnek látok, növeli lelkem világosságát.
Erősebb, jobb, istenibb vagyok tőle.

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek










A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.

Paulo Coelho: Az accrai kézirat







Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága.
Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között.
Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.
Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját.

Wass Albert: Még a moha is virágzik







Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

Marc Lévy: Mint a mennyben







Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő.

Radnóti Miklós: Naptár c. vers







Nincs olyan emberi elme által teremtett vers, dal, mítosz vagy mese, mely vetekedhetne a természet - vagyis az evolúció - páratlanul izgalmas előadásával. Nincsenek olyan tündérek, najádok, nimfák, melyek akárcsak megközelítőleg olyan csodálatosak volnának, mint a természet valóságos teremtményei.

Georg Klein: Vak akarat és önző DNS







Nincs szebb dolog a világon, mint a holdfényben fürdő végtelen tenger és a némán ragyogó csillagokkal teleszórt mélységes égbolt.

Vlagyimir Klavgyijevics Arszenyev: A Távol-Kelet őserdeiben







A nyugati égbolt alját még a naplemente festette bíborszínűre, de már feljött a hold is, és a tó vize, mint egy nagy, ezüst álom nyújtózott a fényében. (...)
- Nagyon hallgatag vagy, Anne...
- Attól félek, hogy ha szólok, vagy megmozdulok, megtörik a csend - és vele a varázs, és szertefoszlik ez a szépség.

Lucy Maud Montgomery: Anne válaszúton










A rózsa ugyan gyönyörű, ám sokat kell dolgozni azért, hogy egészséges legyen és virágokat hozzon. Férgek és betegségek fenyegetik, és a töviseivel önmagának és másoknak is fájdalmat okozhat. Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála.

Méz és lóhere c. film







A szeretetet árasztó júniusi kert a legnagyobb jutalom, amit a kertész az ő kemény munkájáért kaphat.

Cecilia Ahern







Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a túlsó partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyog feléd.

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül







A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.

Petőfi Sándor: Az alföld






A természet az egyedüli, melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet.

/Mikszáth Kálmán: Tóth atyafiak/






A természet.

Ebben nem is csalódsz, elhiheted.
Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér,
és mégis odaadja mindenét, nem szól,
és mégis többet mond,
mint amit valaha ember mondott.







A természet maga a megtestesült harmónia, a természet egy ritmikus szimfónia.

Osho: Szexügyek







A természet varázsát ontja bőven. A fűben, a virágban és a kőben...

W. Shakespeare























Tudod, ki vagyok én ?
Az a valaki vagyok, akivel te minden nap együtt élsz...
... az valaki, aki jót akar neked,
...egész életed folyamán,
.. mert nélkülem
...nem tudsz élni !













]
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
A természet csodái
  2021-09-03 22:00:26, péntek
 
 







A TERMÉSZET CSODÁI




OTT AHOL ÉLÜNK


Danxia táj, Gansu, Kína





Patkó-kanyar, Grand Canyon, Amerikai Egyesült Államok





Pamukkale, Törökország





Csokoládé dombok, Fülöp-szigetek





Kaieteur-vízesés, Guyana





Preikestolen, Szószék-szikla, Norvégia





Antilop Kanyon, Amerikai Egyesült Államok





Sarki fény, Finnország





Yamdrok tó, Tibet





Perito Moreno gleccser, Argentína





Iguazú-vízesés, az Iguazú (Iguaçu) folyón található Argentína és Brazília határán; 80%-a található Argentínában, 20%-a nyúlik át Brazíliába





Himalája, Nepál





Plitvicei-tavak, Horvátország





Yosemite völgy, Egyesült Államok





Li folyó, Kína





Márványbarlang, Chile





Svínafellsjökull gleccser jégbarlangja, Izland





Sagano Bambuszerdő, Japán





"Eucalyptus deglupta" vagy más néven a szivárvány eukaliptusz, a Föld legszínesebb fája





Blue Pond , Hokkaido, Japán





Zhangjiajie Nemzeti Erdő Park, Kína





Mexikó, Chihuahua sivatag, Naica bányarendszer, Kristálybarlang (Cueva de los Cristales)





Angel-vízesés, a világ legmagasabb vízesése, Venezuela





Yellowstone Nemzeti Park, Amerikai Egyesült Államok





Cape Greco, Ciprus





Link











 
 
0 komment , kategória:  Természet  
A világ 7 természeti csodája
  2021-06-18 22:30:22, péntek
 
 










A VILÁG 7 TERMÉSZETI CSODÁJA . . . . . . . . . . .




A természeti csodákat egy internetes oldalon, a natural7wonders.com weboldalon lehetett megszavazni. A világ 222 országából 440 jelöltet neveztek be a természeti csodák versenyébe, ezek közül egy szakértői bizottság döntése alapján 2009. júliusában 28 helyszín maradt a listán. A versenyben maradt természeti csodákra több mint két éven át lehetett szavazni. Az eredményhirdetésére 2011. 11. 11-én 11 óra 11 perc 11 másodperckor került sor.Íme a világ 7 természeti csodája!


AMAZÓNIA ESŐERDEJE


Amazónia a Föld legnagyobb alföldje, 2 millió km² - fél Európányi terület - melyen a világ legbővizűbb folyója kanyarog keresztül és a legnagyobb egybefüggő erdős területet foglalja magába. Az Amazonas-medencéhez tartoznak Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területei.

Amazonas-medencének azt az óriási trópusi esőerdővel borított mélyföldét nevezik, amely Dél-Amerika északi részén helyezkedik el. Itt kanyarog, 6296 km hosszan a Föld legbővizűbb folyója az Amazonas.

Úgy tartják, hogy a felszíni édesvizek 20 százaléka az Amazonas-medencében található. A folyó évszaktól függően 100-200 ezer köbméter vizet szállít másodpercenként az Atlanti-óceánba. Vízhozamát csaknem 15 ezer mellékfolyója erősíti.

Amazónia klímája a tropikustól a szubtrópusiig terjed, ennek az a következménye, hogy itt szinte minden nap bőséges csapadék esik. A növényvilág gazdagságát is a sokfelől érkező anyagok táplálják, így a Szahara sivatagból ásványi anyagban gazdag homok is, ami a szelek szárnyán érkezik. Az évi középhőmérséklet 25-27 °C, de az erdőségekben többnyire forró és párás a levegő, a nappali átlaghőmérséklet 33 °C, az éjszakai 23 °C körül van. A párás, meleg idő, és a csapadék kedvez a növényeknek, itt található a világ legnagyobb őserdeje. A növényvilág páratlanul gazdag és hihetetlenül szép, becslések szerint négyzetkilométerenként 75 ezer különböző fafajta, és 150 ezer magasabb növény él itt.

Amazónia mindemellett állatvilágának változatosságáról is híres. Az esőerdőben levő fajok számát csak megbecsülni lehet, mivel az erdő nagy része máig ismeretlen a felfedezők előtt. Egyes források 5-10 millióra becsülik az itt fellelhető fajok számát. Eddig 750 ezer rovarfajt, 40 ezer gerincest, 360 ezer mikróéletformát és 378 hüllőt jegyeztek fel. Az őserdő további 2500 halfajnak és 1600 madárfajnak is otthont ad . Az Amazonas vízrendszerében élő leghírhedtebb hal kétségkívül a vörös piránha, amely nagy rajokban vadászik és pengeéles fogaival pillanatok alatt képesek csontig lerágni a húst egy nagyobb testű emlősről is. Az erdő belsejében a fák felső ágain majmok, lajhárok, kolibrik, hatalmas pillangók és denevérek rejtőznek, míg a szárazföldön élő állatok közül meg kell említeni a jaguárt, tapírt, vízidisznót és tatut.

Az átlagos utazó által alig megközelíthető területen mégis megvetette lábát az ember. Az Amazonas-medence területén megközelítőleg 22 millióan élnek, őslakos indiánok és betelepült telepesek egyaránt. Az amazóniai indiánok népessége napjainkra 100 ezer körülire csökkent, de még így is 150 különböző nyelvet beszélő törzsük van, s ezek nagy része Brazíliában a Nemzeti Indián Alapítvány védelme alatt áll. Bármennyire is varázslatos, meghökkentően vad és ugyanakkor csodálatos ez a táj, az ember sajnos itt is letette kézjegyét: a dzsungelről készített műholdas felvételek szerint A Föld tüdejének 47 százalékán már kiirtották az erdőt. Az ipari tevékenység, a fakitermelés és a mezőgazdasági célú erdőirtás, égetés az őserdők eltűnésének legjelentősebb oka. Ezek okán nem csak az élővilág került veszélybe, hanem a lecsupaszított területeken a talajerózió is felgyorsult és így egyre nagyobb károkat okoznak az időjárási jelenségek i

Az Amazonasról bővebben itt olvashatsz: A csodálatos Amazonas.













HA LONG-ÖBÖL


Vietnám és most már hivatalosan is a világ egyik legszebb természeti látványossága a Ha Long-öböl, vietnami nyelven: Vịnh Hạ Long. A név jelentése: ,,az alámerülő sárkány öble". A Vietnami-öböl ezen részén mintegy 3000 sziget és 1969 mészkőszikla emelkedik ki a vízből, ezek nagy része több száz méter magas, lakatlan szirt és sziget.

Keletkezését a tudósok mintegy 500 millió évvel ezelőttire datálják.

A mészkőkúpok átlagos tengerszint feletti magassága 50-200 méter, s ezzel földünk legnagyobb tengeri karsztképződménye.

Az árapály váltakozása, az időjárás, a szél és a víz üregeket és barlangokat alakítottak ki a kőzetben, amelyeknek egy része csak apálykor látogatható.

A hatalmas trópusi kúpkarsztokat különleges növényzet borítja, a nagyobbakon sűrű dzsungel található.

Egyes barlangokban és üregekben különös alakú álló- és függő cseppkövek vannak.
A legnagyobb sziget a 354 km² alapterületű, 330 méter magas Cát Bà sziget, ahol kb. 12 000 szigetlakó él főként halászatból, osztrigatenyésztésből és a turizmusból.

A franciák és az amerikaiak elleni háborúban néhány szigetet és barlangot utánpótlás-raktárrá építettek ki, illetve menekültek és betegek számára alakítottak ki táborhelyeket: Cát Bà egyik barlangjában 300 férőhelyes kórház működött. Az öbölben olyan sűrűn helyezkednek el a szigetek, hogy a kis vietnami halászhajók, a dzsunkák is csak óvatos manőverezéssel haladhatnak el közöttük. Az öböl vize - éppen a számtalan szírt hatására - nyugodt, viharos hullámverés nem jellemző rá. Mégis opálos és áttetszősége általában csak 5-6 méter. A szirtek mellett, ahol sekélyebb a víz, áttetszik az alzatot borító fehér korallhomok. Szerencsére mind az öböl tengeri állatai, mind a vízből kiemelkedő, kúpos szirtek teljes védelmet élveznek annak köszönhetően, hogy a Ha Long-öböl 1994 óta az UNESCO természeti világörökségi helyszíneinek listáján szerepel.Vietnám és most már hivatalosan is a világ egyik legszebb természeti látványossága a Ha Long-öböl, vietnami nyelven: Vịnh Hạ Long. A név jelentése: ,,az alámerülő sárkány öble". A Vietnami-öböl ezen részén mintegy 3000 sziget és 1969 mészkőszikla emelkedik ki a vízből, ezek nagy része több száz méter magas, lakatlan szirt és sziget.

Keletkezését a tudósok mintegy 500 millió évvel ezelőttire datálják.

A mészkőkúpok átlagos tengerszint feletti magassága 50-200 méter, s ezzel földünk legnagyobb tengeri karsztképződménye.

Az árapály váltakozása, az időjárás, a szél és a víz üregeket és barlangokat alakítottak ki a kőzetben, amelyeknek egy része csak apálykor látogatható.

A hatalmas trópusi kúpkarsztokat különleges növényzet borítja, a nagyobbakon sűrű dzsungel található.

Egyes barlangokban és üregekben különös alakú álló- és függő cseppkövek vannak.
A legnagyobb sziget a 354 km² alapterületű, 330 méter magas Cát Bà sziget, ahol kb. 12 000 szigetlakó él főként halászatból, osztrigatenyésztésből és a turizmusból.

A franciák és az amerikaiak elleni háborúban néhány szigetet és barlangot utánpótlás-raktárrá építettek ki, illetve menekültek és betegek számára alakítottak ki táborhelyeket: Cát Bà egyik barlangjában 300 férőhelyes kórház működött. Az öbölben olyan sűrűn helyezkednek el a szigetek, hogy a kis vietnami halászhajók, a dzsunkák is csak óvatos manőverezéssel haladhatnak el közöttük. Az öböl vize - éppen a számtalan szírt hatására - nyugodt, viharos hullámverés nem jellemző rá. Mégis opálos és áttetszősége általában csak 5-6 méter. A szirtek mellett, ahol sekélyebb a víz, áttetszik az alzatot borító fehér korallhomok. Szerencsére mind az öböl tengeri állatai, mind a vízből kiemelkedő, kúpos szirtek teljes védelmet élveznek annak köszönhetően, hogy a Ha Long-öböl 1994 óta az UNESCO természeti világörökségi helyszíneinek listáján szerepel.













IGUAZÚ-VÍZESÉS


Argentína és Brazília határán található a Föld egyik legcsodálatosabb és leggrandiózusabb természeti képződménye, az Iguazú-vízesés az Iguazú Nemzeti Park területén, az Iguazú folyón, 2,7 kilométer szélességben húzódik. Ezen a szakaszon 270 különálló zuhogó és kisebb vízesés alkotja a vízesést, aminek magassága átlagosan 60 méter, míg a legmagasabb 82 méter. Utóbbi az Union zuhatag, ahol a víz az U-alakú Ördögtorok-szakadékba zuhan.

A 150 méter széles és 700 méter hosszú szakadékot a folyó egy geológiai törésvonal mentén vájta ki az évmilliók során. A vízesést az őslakos indiánok legendája szerint Mboi isten hozta létre, amikor beleszeretett egy törzsfőnök lányába, aki azonban nem viszonozta az érzéseit. A lány igazi szerelmével menekülni kényszerült az isten haragja elől, aki sziklákat emelt ki a földből, hogy a szerelmespár a végzetébe zuhanjon a folyó vízesésein.

A nagyobb részt Argentína területén lévő zuhatag ereje félelmetes, másodpercenként 1746 köbméter, ami 6 olimpiai úszómedence megtöltésére lenne elegendő. Ez a hatalmas mennyiségű víz természetesen hatalmas robajjal zúdul a mélybe, hangját 24 km-es távolságból is hallani lehet. A rettenthetetlen víztömeg erejét egészen közelről és madártávlatból is megnézhetik a turisták. A vízesés fölé épített 800 méter hosszú deszkasétányról letekinthetnek a mélységbe, helikopteres sétarepülésen pedig belátható az egész vízesés. A bátrabbak alulról is megnézhetik ezt a csodát, ha hajóra szállva közelítik meg a zuhatagot. Az biztos, hogy ember nem marad szárazon az Iguazú közelében, ahol folyamatosan enyhe zápor hull a látogatókra. Így aztán nehéz elképzelni, hogy volt idő, amikor egy csepp víz sem volt a folyóban, pedig így igaz, 1934-ben és 1978-ban is előfordult, hogy május-júniusban egy csepp víz sem esett a vízesésben.













DZSEDZSU-SZIGET (JEJU SZIGET).


Dél-Korea legnagyobb szigete. A Koreai-félsziget déli partjától 60 km-re délre található. Nagyjából ellipszis alakú; hossza kelet-nyugati irányban 70 km, szélessége kb. 30 km, területe 1848 km². Vulkanikus eredetű; itt található az ország legmagasabb pontja, az 1950 m magas Halla-hegy.

Az egykoron a tengerből kiemelkedő szigetet az ,,istenek szigetének" is nevezik a változatos formavilágú vulkáni kőzetei, a páratlanul szép vízesése, a türkizkék tengervize és finom homokos tengerpartjai okán. Mindezeken túl a zöldellő dombok, az erdők és a partok is vonzzák a turistákat, akik a világ többi részétől elszigetelt kis csodát tekintik meg.

A látnivalók közül elsőként kell említenünk a Halla hegyet, ami önmagában véve is egy ökológiai kincs. A sziget középső részén emelkedő hegy mintegy 1.800 növény-, 1.200 állat- és 3.300 rovarfajnak ad otthont. A kialudt tűzhányó tetején, a kráterben a Baeknok tó foglal helyet számos érdekes szikla és vízesés ölelésében. A mintegy 360, úgynevezett parazitavulkán alkotta, egyedülálló és titokzatos táj 1970 óta védett terület és egyben értékes kutatási hely is.
Seongsan Ilchulbong vulkáni kúp az egyike az előbb említett parazitavulkánoknak. A 182 méter magas csúcs tetején egy 600 méter átmérőjű és 90 méter magas kráter található, amit korona szerűen 99 éles szikla vesz körül.

A hegyek után a lávabarlang rendszert is érdemes megnézni. Az öt barlang különlegessége, hogy a tetejük és a padlójuk is színes, ezért egyedülállóak a maguk nemében. 100-300 ezer évvel ezelőtt keletkezett barlangok az UNESCO világörökség részét képezik. A legnagyobb közülük a Manjanggul, ami 7416 méter hosszú és a legismertebb barlangok egyike a világon, míg a Bendwigul- i pedig a legösszetettebb formációjú, struktúrájú labirintus rendszere.
A barlangokat elhagyva, a partra érve is rácsodálkozik az ember a természet csodáira, Csedzsu városától nem messze ugyanis a sötétszürke és a sárga homok keveredik, nem mindennapi látványt keltve. Nem sokkal odébb már fehér a homok, s még odébb a fekete a fehér és a szürke szemcsék váltják egymást, amelyek a felkelő és a lemenő nap fényében feledhetetlen élményt nyújtanak. A sziget kihagyhatatlan látványossága a lélegzetelállító, háromlépcsős vízesés a Jeongbang és az “Isten tava" tó (Cheonjiyeon), amelybe elsőként 22 méter magasból zuhog alá a vízfolyam. Onnan 30 méter magasból második, majd harmadik vízesésként újra alázúdul az áradat.













KOMODO NEMZETI PARK


A Komodo Nemzeti Park Indonéziában található, területe 219 322 hektár. Nevét a Föld legnagyobb hüllőjéről, az itt élő komodói varánuszról kapta. Ők a Komodo Nemzeti Park igazi nagyágyúi, a jövőben ragadt múltbéli szörnyetegek, a sárkánygyíkok...

A nemzeti parkot három kis sziget alkotja: Komodo, Rinja és Padar.

Komodo-szigete mindössze 35 km hosszú és 5-15 km széles, tengerpartját meredek szirtek tagolják, míg a part mentén gyakoriak a korall- és sziklazátonyok. A szigeten monszunerdők, szavannák és kisebb hegyvonulatok váltják egymást. Rinja hasonló természeti adottságokkal rendelkezik, de még kisebb kiterjedésű. Keskeny csatorna választja el a szomszédos, jóval nagyobb Padar-szigettől. Utóbbi rezervátumait is a nemzeti parkhoz csatolták, mivel ott több ritka varánuszfaj található.

Ausztrália és Ázsia élővilága között valahol itt húzódik a határvonal, a két kontinens faunájának és flórájának a keveredése figyelhető meg. A vizekben bálnák, delfinek, teknősök élnek, míg a parton rengeteg ritka madárfaj fészkel. Hét szárazföldi emlősfajt, 72 madárfajt, számtalan gerinctelen állatot, köztük óriáspókokat tartanak nyilván. Egyedülálló a Flores-tenger csodálatos állatvilága is, amely a parkot övező korallzátonyok környékén a leggazdagabb. A leghíresebb-hírhedtebb állatai a szigeteknek mégis a komodói varánuszok. Sokáig nem is sejtették létezésüket, a nyugati világ csak 1910 után értesült ezekről a 3-4 méter hosszúra is megnövő, akár 140 kilogrammot is elérő sárkányokról. Csak a két nagyobb földdarabon élnek, mintegy háromezres egyedszámmal, és a helyiek máig vigyázzák őket.

A legenda szerint ugyanis a misztikus sárkány hercegnő megházasodott Empu Najo-val és ikreknek adott életet. Az emberfiú neve Gerong lett, a lány bébi sárkányt pedig Orah-nak nevezték el. Amikor Gerong felnőtt, vadászott a szigetek erdeiben és találkozott Orah-val, de nem ismerték meg egymást. A fiú ráfogta fegyverét a sárkányra, de anyjuk azonnal leleplezte a titkot: ,,Ne öld meg őt, hiszen a testvéred!" Ezután minden komodói hitt benne, hogy ők és a sárkányok testvérek, ezért az összes varánuszt a mai napig e legenda alapján tisztelik, védik.Az állatok félelmetes ragadozók hírében állnak, bár napközben általában az árnyékban pihennek. Legtöbbször lesből támadnak, vagy a préda nyakát kapják el, vagy farkukkal verik le az áldozatot a lábáról. Ha a sebesült állat elmenekül, akkor is hamar elpusztul. A fogaikon élő baktériumok miatt harapásuk mérgező, miután belemarnak áldozatukba, hagyják elmenni és az néhány napon belül kimúlik, tehát a sárkányok dögevők és 8 km-ről is megérzik az áldozat szagát.

A Komodó Nemzeti Parkot 1980-ban alapították, 1991-ben lett a világörökség része, és a világ hét új természeti csodája közé tartozik.
















PUERTO PRINCESA


A fülöp-szigeteki Palawanban, Puerto Princesa városánál található a világ leghosszabb, hajózható földalatti folyója. A 8,2 kilométer hosszú barlangrendszerben kanyargó folyó nem csak egyedülálló cseppkő képződményei miatt lélegzetelállító, hanem különleges torkolata miatt is, mely szinte rögtön a Dél-kínai-tengerbe ömlik.

A területet találóan Puerto Princesa Földalatti Folyó Nemzeti Parknak nevezték el, ami védettséget élvez.

Már a bejáratot körülvevő természeti adottságoktól is elakad az ember szava, a kristálytiszta lagúnát ősöreg fák és liánok veszik körül, ágaikon mókusok és majmok ugrálnak, varánuszok szaladgálnak. Az erdő 800 növényfajnak, 165 madárnak fajnak, 30 féle emlősnek, 19 hüllőnek és 9 különböző denevérfajnak ad otthont.

A barlangba érve különleges látvány tárul a látogatók szeme elé, egymást váltják a színes, változatos formákat öltő cseppkövek, sziklaformák, a vízesések és a barlangfolyosó hol beszűkül, hol kiszélesedik, mígnem egy hatalmas barlangkamrába torkollik.
A geológusok 2010-ben fedezték fel, hogy az addig ismert barlangnak van egy második szintje is, aminek köszönhetően kisebb vízesések is találhatóak a barlangi folyón. Felfedeztek még egy hatalmas barlangot is, aminek a belső magassága 300 méter, ami a világon a legnagyobb barlangkamra.

Puerto Princesa sajátos szépsége és adottságai okán felkerült az UNESCO világörökségi listára is.
















TÁBLA-HEGY (TABLE MOUNTAIN)


Dél-Afrikába, egészen Fokvárosig kell utaznunk ahhoz, hogy szemügyre vehessük a világ hetedik természeti csodáját. Angolul Table Mountain-nek hívják (magyarul Asztal hegy) és azért kapta ezt az elnevezést, mert szinte függőleges falakkal emelkedik a város fölé, és az 1086 méteres vízszintes hegytetőn egy nagy fennsík. Vagyis úgy néz ki, mint egy nagy asztal.
Sőt, a tenger felől érkező pára olyan felhőképződménnyel vonja be a tetőt, mintha egy abrosszal takarták volna le. Egyedülálló formája miatt számos legenda övezi, melyek közül az egyik legismertebb szerint egykor ez volt az istenek lakhelye.

A másik jól ismert afrikai helyhez, a Jóreménység fokához hasonlóan az Asztal-hegy is a portugáloktól kapta a nevét. Bartolomeu Dias portugál tengerész 1488-ban jutott el ide, aki a fekete kontinens déli csúcsát Viharfoknak nevezte el. Ugyanakkor II. János portugál király, miután értesült arról, hogy Afrika körül egy átjárót fedeztek fel, másik nevet adott a foknak, a Jóreménység foka nevet. Nem ok nélkül feltételezte azt, hogy ez a felfedezés segít megtalálni az utat Indiába.

Az első európai, aki 1503-ban megmászta az Asztal-hegyet, szintén portugál volt.

A hegy a Table Mountain National Park területén található, ami otthont ad 8200 növényfajnak, köztük olyanoknak, amelyek a világon csak itt fordulnak elő. Az állatvilág tekintetében ugyancsak színes a paletta, az oroszlánoktól a gepárdokon át az antilopokig és a páviánokig sokféle állat él itt, még olyan kétéltűek is, mint a szellem béka.

Az Asztal-hegy egyetlen óriási homokkőtömb, lapos tetejű monolit, melynek 1086 méteres magasságát a rajta lévő 3 km-es fennsík keleti oldalán mérték, míg a nyugati felén 19 méterrel magasabb a szikla. A fennsíkra a világ legmeredekebb kabinos felvonója vezet, aminek az első változatát még a múlt században építették. Manapság évente körülbelül egy millió ember ,,mássza meg" így a hegyet, de a sportosabb turisták mintegy 4 óra alatt fel is gyalogolhatnak rá. Az Asztal-hegy lapos tetejéről lélegzetelállító kilátás nyílik arra a helyre, ahol az Atlanti- és az Indiai-óceán összeér.












Forrás:wikipedia.hu
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya


Link











 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Csodás természet
  2021-05-14 18:45:44, péntek
 
 








CSODÁS TERMÉSZET


Mottó

"Legsokoldalúbb medicina a természet".



Régen az ember tisztelettel fordult a természet és szülőföldje felé. Benne élt és a természettel együtt élt, dolgozott és alkotott. Kölcsönösen táplálták, formálták és óvták egymást. Az ember felelősséggel gazdálkodott a földeken. Földet művelt, legeltetett, halászott. A természet gondoskodott a földek megújulásról, az ember tevékenysége pedig a természet erőit felelősen használta, és a természet sokféleségének megnyilvánulásán pedig nem ejtett csorbát.

A legeltetésnek köszönhetően a legelők dús növényzetű, üde legelők és virágos rétek maradtak, nem szaporodtak el az őshonos növényfajokat megfojtó tájidegen fajok. A halászattal pedig nemcsak az ember jutott táplálékhoz, hanem a mértékletes halgazdálkodás a vizes élőhelyek állatfajainak is jó táplálékbázissal szolgált. így élt az ember harmóniában a természettel, nemcsak a legelők állataival, hanem a tavak, lápok és erdők lakóival, a gólyákkal, kanalas gémekkel és vidrákkal.

Az ember által formált tájból és épített környezetéből is ez a harmónia volt érzékelhető. Az ember keze nyoma és létének minden rezdülése szervesen kapcsolódott a természethez. Mindez az emberi kapcsolatokban és közösségekben is teremtő és megtartó erőként hatott.

Mára az elmúlt évtizedek során számos formában megbomlott ez az éltető és ,,élhető" harmónia. Az ember természeti környezetét a végsőkig kiaknázza, a tájban az ember benső sérültsége tükröződik, ahogy az emberi kapcsolataiban is. A helyi közösségek szétestek, nincs ami összetartsa őket, mert ahogy az ember elveszíti szorosan összefonódó és megtartó kapcsolatát a természettel, úgy veszíti el saját identitását is.




Gyönyörű relaxációs zene "norvég természet és hegedű, fuvola, zongora és hárfazene

Link








Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.

(Wass Albert)







"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.

Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatód: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.

A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.

De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről...

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretet és a békességet.

Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.

A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan mosolyog.

Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem."

Wass Albert: Mese az erdőről










AMIKOR MÉG KICSIK VOLTUNK...


Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket.Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk.

Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

(Pam Brown)







Aranyosi Ervin: NEM ADOM FEL!




Elmennék, elfutnék,
föld alá elbújnék,
hazuggal, csalóval
egy követ nem fújnék!

Nem adnám lelkemet,
szabad világomat,
nem adnám soha fel,
szívbéli álmomat!

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Felnyitnék szemeket,
hogy végre lássanak,
gyógyítnék beteget,
hogy sírt ne ássanak!

Gondoznám lelketek,
s életem virágát,
jobbítva emberek
meggyötört világát.

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Járom az utamat,
nem adom soha fel,
hiszem, hogy a lelkem,
bármit megérdemel!

Járom az utamat,
jöjj velem, kísérj el,
meggyötört lelkekhez,
szíveddel így érj el!

Refrén2.
A természet éli a szép életét,
mindenét kiteszi élőn eléd!
Forrásod szomjat olt, álmokat ad,
élvezd az életed,
s maradj szabad!







Balassi Bálint: MADARAK


Egy napsütötte reggel kinézek a szobám ajtaján,
látom a színes madárkákat fennt a fán.
Boldog röpködnek ide-oda,
szomorúak nem tudnak lenni soha.
Szabadon szállnak az égbe
lelkükben mosolyogba mennek a fénybe.
Oly, tiszták, mint az ártatlan kis bárányok,
hozzájuk nem tapadnak az emberi kátrányok.
Bárcsak lehetnék én is madár,
egész nap ujjongva repkednék,és nem lenne több gondom már!







Benedek Elek: ERDŐBEN


Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.

Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.

Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre...
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!







Benedek Elek: NE BÁNTSD A FÁT


Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!







Benedek Elek: SZERESD A FÁT


Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !

Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!







Cso Gi Cson: A PATAKKAL BESZÉLGETEK


Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.
A víz úgy suhan a köveken át,
selymesen, puhán, mint a fellegek,
s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg.

Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp,
a völgy hosszán, lejtős sziklákon át,
nappal meg éjjel, tovább és tovább.
Az útja még nehéz és meredek,
de ő csak mesél, csacsog és nevet,
s vígan, fürgén szeli át a hegyet.

Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak,
hadd nézzelek még, hadd csodáljalak!
Tovasuhansz a fehér falakon,
s ezer szilánkokra osztod önmagad,
ezer tükör-szilánkra, mint a nap!

Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon,
s dalomba ömlik a te éneked.
Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más,
csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás!
Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.







Dudás Sándor: CSAK-CSAK MEGVIRRAD


Szendergőn nyújtóznak bükkök, tölgyek,
fátylas szemüket ki sem nyitják,
még nem hajnallik,
és nem jönnek
fehér köntösökben a nyírfák
harmatos völgyeken át,
zizegő
lombjuk monoton ütemére
visszaalszik a szél is,
nincs erő
és mersz rákérdezni:
mivégre
ez a nagy restség, miért nem dereng
az út, a járható: az irmag,

- hanyatt feküdve mélázgat a csend



. . .




Dsida Jenő: ŐSZ




Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.

Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!







Farkas Éva: MAGÁNYOS VIRÁGOK


Magányos vadvirágok vagyunk mi,
Erdők rejtekében külön virulunk,
Mégis, ha lágyan fúj az esti szellő,
Szépen, szelíden összehajolunk.

Másnap reggel újra nézzük egymást,
Kutató szemmel, távolságot tartva,
Külön indákon futva, tekeregve,
Egymásra várva, egymást akarva.

Nem hasonlítunk kerti virágra,


Édes illatokkal nem illatozunk,
Egyedül nyílunk, de itt belül tudjuk,
Egymás nélkül mi már elhervadunk.

Elbúcsúzunk szépen, ha jön az ősz,
Egymást átkarolva összeborulunk,
A fehér hótakaró alatt csendben,
Egy örök, szép tavaszról álmodunk.







Fehér József: TANÍTS MEG ENGEM!


Taníts meg engem
a rigók nyelvére!
Megérthessem végre
a természet szavát.
Őszi lombhullásban
hideg szél sírását,
virágzó tavaszban
szellő suttogását.

Megérthessem végre
énekét a földnek,
ha áradón fények
messzi hömpölyögnek.
Megérthessem végre
harmatnak csengését,
alkonyati csendben
tücsök-lant pengését.

Megérthessem végre
zápor csevegését,
derűs, nyári délben
gerlék nevetését.
Megérthessem végre
csillagok beszédét,
mikor a vén Göncöl
felhág majd az égre.

- Taníts meg, taníts meg
a rigók nyelvére!







Ferenczy Klára: ERDŐ ÖLÉN


Milyen magányosak a fák,
e röghöz kötött csodák...

Mégis, ha az erdőt járom,
ősi élmény, örök álom:
égbe nyúló karok között,
fohászkodó ágak fölött
betekint a napsugár
s fátylat borít, sejtelmeset,
földig érőt, rejtelmeset.
Lágyan lengő fényködén át
feltárul e csodavilág
teli színnel, hanggal, térrel,
ezer képpel és mesével.
Látod, ott most tündér lebben,
pedig csak egy kósza szellő
játszadozik korhadt hánccsal,
s ahogy atyja, az őszi szél
végigsöpör most a tájon,
hajladoznak karcsú fácskák,
levélözön leng és szórja
szerteszét a fénynyalábban
ezer kincsét, csodás álom.

Nézem csendes egymagamban,
átszellemült nyugalomban.
Fa vagyok már és nem ember,
fényben fürdő örömtenger.
Érzem őket, nem csak látom
mind szívbéli jó barátom,
s ahogy lágyan átölelnek,
halk sóhajjal beszélgetnek,
gyökereim útjain át
életerő árad felém.
Érzem egy vagyok közülük,
befogadtak, elvegyülök
e mennyei társaságban
időtlenség mámorában.










A FÖLD


" Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak.
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget. Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk.
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban!
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,
a boldogság és szépség biztos otthona lehessen."

(Részlet Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából)







Gazdag Erzsi: KÖNYÖRGÉS A FÜVEKHEZ


Köszöntelek ezerjófű,
légy hozzám ezerszer hű!
keserű véred leve
gyomromat csitítsa le!

Cickafark, üröm, áldott virág,
támadt rám tenger nyomorúság.
Nővéreteken segítsetek,
hogy ispotályba ne vigyenek!

Lábamba kések pengéje mar,
botlok, botozok, vonom magam.
Zsálya, tippan-fű, lapulevél
gyógyító orvosom most te legyél!

Egyenként szólítlak benneteket,
felmondom ismerős neveteket:
Aggófű, értem is aggódhatnál,
libatop, ágyamnál toporogjál!

Jöjjetek körém most kedveseim,
irgalmas rokonok, testvéreim!
Füvek és virágok gyógyítsatok,
Hangtalan szavakkal szólítsatok!







Goethe: A KIS VIRÁG


Árnyékos erdőn
Bolyongtam én,
Sötétzöld sátor
Borult felém.

Egy kis virágot
Találtam ott,
Amely csillagként
Világított.

Utánanyúltam,
De kérve kért:
"Ne ölj meg! Nagy kár


Egy életért!"

Gyökérrel együtt
Kivettem őt,
Elültetém a
Házunk előtt.

Kertünk csendjében
Lel most hazát,
S virulni fog még
Sok éven át.

Fordította.: Dsida Jenő

/lásd még Talált kincs/







Johann Wolfgang Goethe: TALÁLT KINCS


Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,


elhervadok!

Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!

Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!







Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.

Wass Albert: Tavak és erdők könyve







A HEGY FOHÁSZA




Vándor, ki átkelsz énrajtam, tekints reám!

Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed, szobraidat faragod.
Én vagyok az út vándorlépteid alatt.

Napsütötte lankáimon megpihenve hegy-völgyeim látványa nyugtat,
bérceimre hágván feltárul a szemhatár.

Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat,
Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak Rengetegeim vadak tanyája

Szurdokaim titkait előtted felfedem ellenségeidtől ormaimon védelmet találsz.
Hozzám menekülsz, ha a viharban barlangjaim oltalmára vágyol.

Mélységeim kincseket rejtenek. Szenem fűti kohóidat,
érceimből fémeket olvaszthatsz.

Én vagyok, aki a csillagok közelébe hívlak derült nyáréjszakákon
eltűnődve messze tekinteni szirtjeimről.

Vándor, ki átkelsz énrajtam, ne félj!
Megóvlak, ha méltó vagy reá!







Horvát Jánosné: VIRÁGOSKERTEM


Virágkertem közepén
elmerengve állok én,
melyiket is válasszam,
választékból bőven van.

Búzavirág, szarkaláb,
nemesített szép csodák,
mind magamhoz ölelném,
csodás földi teremtmény.

Simogatom egyenként
bársonyos kis levelét,
tenyeremhez tapadnak,
szeretetet elvárnak.

Szeretem is én őket,
levágni, óh, mily vétek,
ékesítsék kertemet,
vidítsák a lelkemet.

Gyönyörködöm bennetek,
kertben a ti helyetek,
szívem melengetitek,
óh, csodás ékességek.







Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.

Wass Albert: Erdők könyve - Tavak könyve







Jókai Mór: ÜLTESS FÁT!




Ültess fát!
Hogyha mást nem,
lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
gondot ő visel reád.

Jó tavasszal nyit virágot,
messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája,
ingyen hallgathatod szavát.
Ültess fát!







Juhász Gyula: TISZAI CSÖND


Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk, itthon, álmodók!







Keresztes Ágnes: FÁK


Állnak magányosan vagy sűrű sorban:
mindegyikük törzsében más fasors van,
minden gyökérben más kapaszkodás
és minden kéreg alatt más faélet,
ujjlenyomatként más évgyűrűjel.
Hatalmas tönkök, néma uszadékfák
méltóságában több századnyi csend -
pilleidő mellette a mienk.










Lehoczky János: A VIZEK FOHÁSZA


Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!







Sea Miller: FÖLD-LIGET


Olykor meghallom fűszagú mesédet;
s rám emeled ég-szemed,
hajad aranypászma, megéget,
tested gyümölccsel etet.
Ereid lassú folyók,
szívmagod láva,
de pusztítunk mi milliók,
gyarlón, meg nem állva.
És bár léteznek missziók,
arcod árkaiból mégis te adj vizet,
markodba gyűrj magokat, búzát,
kiálts széllel hitet,
vedd a mindenség blúzát,
s maradj holnap is Föld-liget.







" Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában."

(Jane Goodall: A remény magvai)







Murzsa András Dr: KETTŐZÖTT VILÁG


Vízparton ülök, nézem ezt a csodás világot,
A víztükörben mindent megkettőzve látok.
Jegenyenyár a parton, büszkén tartja a fejét,
Karcsúsága megszépíti a tükörképét.

Megtörik a varázs, egy hal ugrik fel éppen,
Rácsodálkozik a világra, majd eltűnik a mélyben.
Amott egy szürke gém szállt le egy száraz ágra,
Olyan volt, mintha a víz mélyéről szállna.

A sirályok lent a vízben hangosan veszekednek,
Kapkodom a fejemet, le vagy fel figyeljek.
Most az egyik zuhanva egy halra csapott le,
Alulról is jött egy sirály, s mindkettő elvétette.

Gólyapár köröz a víz felett, én alulról nézem,
Fogják magukat elrepülnek, s már nem látom a mélyben.
Ember közelít a parton, megkettőzve látom,
Olyan, mintha alul is menne egy, fejjel lefelé a gáton.

Csoda van a vízben, a Napot látom a mélyben,
Felnézek, a fejem felett ott van Ő az égen.
Csodás a világ, a Nap szórja rám a fényét,
Csodás ez a táj, a lelkemben őrzöm ezt a békét.







Neudl Erika: A CSEND ARCAI


A csend olykor nyugalom
egy békés kis madár
jó lehet, ha a reggeled
síri csendben talál

csend lesz ha egy szín
a lelkedbe szakad
mondanád is már,
de a szó elakad

A csend gazdagság
tudás és liget
A csend erő,
Tartalmas sziget

A csend szeret.
Alkotó folyó.
Szeresd a csendet,
ha hozzád jó,

ha hozzád való.







Németh Ádám: A TÁJ


Hallgatag a messzi táj
Az eltüntettet hangját
Keresi ezredek óta
Oly gyönyörű port szórt rája

De a szépség az nem szó
Hallgatag már ehhez szól
Hogy mily gyönyörű e táj
Messzi földről ugyebár

De mi ez a hang
Valami fel cseng
Hát persze szólott a természet
Hagyd meg e táj élő szépségét

Ne félj én nem bántalak
Most csak épp bámullak
Megvédlek akár életem árán
Hogy ne kelljen félned soha se már...







" A növények annyi mindent kínálnak az embereknek! A tudósok végtelen sok új kérdésen elmélkedhetnek, ahogy a modern technikák újabb és újabb ismereteket tárnak napvilágra a növények biológiájáról. A természetbúvárnak mindig ott a lehetőség, hogy egyre nagyobb csodálattal adózzon a természetnek, hiszen egy egyszerű nagyító is új ablakot nyithat a világra. A művésznek? Micsoda gazdag forrás a növényvilág a toll, az ecset és a fényképezőgép számára! Egy gyereknek pedig varázslat, ahogy a földbe ültetett gumóból egy gyönyörű virág sarjad."

(Jane Goodall: A remény magvai)







"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."

(Petőfi Sándor: A Tisza)










Orbán Tamás: A FÖLD DALA


Hány háború után vagyunk már,
mégsem ért a vágyunk célt.
Most némítsd el elméd zaját!
Hallgasd hát,
a Föld dalát!

Mint szent fohász, mit némán súg a szél,
lágy hangja átölel, és újra kér,

LÁSD A FÉNYT, NE BÁNTSD, MI ÉRTED ÉL!
HALLD A SZÓT, MIT FÖLD, AZ ÉG BESZÉL.
NÉZD A BOLYGÓT! OLY' TISZTA KÉK.
ÉLJ MA ÚGY, HOGY ÉLJEN MÉG!

Hány néma csonk az erdők helyén,
s hány mérgezett folyó
még megbocsát, s új életre kél,
de több esély
nem kapható.

Vad gyárak, gépek, fémek hangján át,
még kell, hogy halld, hogy értsd a Föld dalát!

LÁSD A FÉNYT, NE BÁNTSD, MI ÉRTED ÉL!
HALLD A SZÓT, MIT FÖLD, AZ ÉG BESZÉL.
NÉZD A BOLYGÓT! OLY' TISZTA KÉK.
ÉLJ MA ÚGY, HOGY ÉLJEN MÉG!

OLY' TISZTA KÉK, HADD ÉLJEN MÉG!


Előadó: Bakó Krisztina
BAKÓ KRISZTINA - A FÖLD DALA

Link








Petőfi Sándor: ERDŐBEN


Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.







Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!


Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.

Eperjes, 1845. április







Petőfi Sándor: A TISZA


Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!







Reményik Sándor: ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS


Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.







Rónay György: EPILÓGUS


Ibolyaszálat leltél az avarban.

Ne tépd le.

Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben
kékje.

Katicabogár baktat az országúton.

Ne lépj rá.

Nyúlj le érte.

Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.

Csillag csillog a harmatos füvön.

Vigyázz, ne taposs rá.

Fázik szegény. Melengető tenyérrel

hajolj le hozzá.

Bárányokra késeket köszörülnek.

Ne engedd!

A világ héja-karmában galamb sír.

Mentsd meg!







Schmidt Károly: AZ ÁRTATLAN TERMÉSZET


Varázslat, vagy valóság
mit a természettől kapunk?
Vajon az a sok jóság
megérdemelt, igaz jussunk?

Az esendő természet,
mint kis gyermek a bölcsőben,
lelkében csak szeretet,
mi ott lapul az ölében.

Piciny kezét fogni kell,
egyedül van, oly magányos,
ha kérdezik nem felel,
Ő szótlanul csodálatos.

Szeretete önzetlen,
azt feltételek nélkül ad,
segíts a Természeten,
hisz mindig kis gyermek marad.

Soha ne hagyd magára,
figyeld minden rezdülését,
rászolgál a Hálára,
Neked adja szeretetét.

Ne tétovázz, ringasd Őt,
ne láss könnyet a szemében,
kergess el minden felhőt,
mely fölé borul sötéten.

Áld meg Őt, hisz érted van,
Ő az Isten teremtménye,
gyermekien ártatlan,
Ő az ember szeme, fénye,







Sík Sándor: A FENYŐFA ÉNEKE


Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!

Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!

Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!
A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!

És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!

S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé!







Sík Sándor: A NAPOS HEGY


Sziklák között az én világom.
Hallgatom a hegyek dalát.
Futó szellő felhozza nékem
A ködtakarta völgyfenéken
Verejtékezők sóhaját,
Csattogó csákányok zaját.

Csákányos, haragos karok,
Mért töritek a szürke bércet?
A fényes Élet ez a hegy,
Ide nem vezet út, csak egy,
Alulról ide sosem értek.
Ez a hegy csak felül ad ércet.

Ami nektek fáj, nekem is fáj,
Éneketek az énekem.
De szomorú a ti nótátok,
Kétségbeesett könnyes átok
Zokog belőle szüntelen,
Napfénytelen, örömtelen.

Testvérek, hívnak a hegyek,
Szédületes szirti szerelmek,
S a tűzzel-tüzes napsugár.
Itt a villámok lelke jár,
Itt a némák is dalra kelnek.
A magasságok énekelnek.







Szabó Endre: JÁRNAK MEGINT ENYHÉBB NAPOK...


Járnak megint enyhébb napok -
A faluból kiballagok,
Keresem a kerek erdőt,
Melyet annyit jártam
Gyönyörködve fában, fűben,
Madarak dalában.

S nincs az erdő: mind elhordták,
Felfűtötték fáját, bokrát,
Aki gazdag: pénzen vette,
Aki szegény: lopta,
Igy jutott az erdő ilyen
Rongyos állapotba.

Rigó füttyét nem hallhatom,
Szarka ugrál az avaron,
A patak is csak bujkálva
Jár a törmelékben -
A pusztulást bizonyisten
Szinte sirva nézem.

'Sz tudom én, hogy ez az erdő
Valamikor újra felnő,
Hogy hangos lesz a lomb-sátor
Madár-füttytől, daltól,
De mit érek én már azzal,
Hol leszek én akkor!







" Szeresd a rózsákat mert szépek, ha meg is szúr egy-egy tövis.
Szeresd az életet mert szép, ha néha gyötör is.
Ha az eget felhők borítják mögöttük mégis süt a nap,
ha szívedből a tűz kialszik úgyis lángra kap.
Jön minden éjszakára hajnal tavasz követ minden telet,
egy édes óra egy édes perc, mindent-mindent jóvá tehet!
Álmot ne szőj ne várj csodákat,csúcsokra nem jutunk mi fel,

de tán nem küzdünk hiába ,

az élet szép csak hinni kell !"







"A szépség a természet ajándéka: osszátok hát
meg egymással, de soha, soha ne használjátok arra,
hogy általa uralkodjatok a másik ember felett."

(Osho: Szexügyek)







A természet maga a megtestesült harmónia,
a természet egy ritmikus szimfónia.

(Osho: Szexügyek)







Tóth Árpád: ERDŐ




Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtei zöld zivatarját.

Csend.
Kábult fülem hallani véli
A zengő, örök napot odafent,
Billió mérföldek étherén
Átszűrt, ájultfinom neszét:
Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!

S körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A tömzsi, lustán rezzenő hársak
Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,
S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék
Néznek át felettük,
Túl a hullámló, mély rengetegen,
Néznek, a merengés halk gyönyörétől
Reszketegen.

Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat;
Titokban éltem is szépen tovább égett,
Mint számban a parázsló szivar,
S tünődésem is úgy leng, illatos füstje a létnek,
Mint a napfényben a szivarfüst
Kedves, kék karikáival.

Oly jó így egyszer mélyen örülni,
Fáradt, szegény látásomat
Zöld pázsitkendőbe törülni,
Aztán lehunyni a szemem egy percre,
Míg az élet kis, nyomorú perce
Ezer évvé ringatja magát,

S kinyitni aztán
S nézni ezer évvel öregebben,
Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben
A nap örökké fiatal
Nagy, zengő aranycsillagát!







Törő Zsóka: ÓVD A FÖLDET


Üde, zöld ruhába öltözött a faág,
szinte napok alatt megszépült a világ.
Virág borít mindent, itt a szép Kikelet,
feltölti lelkünket, feledjük a telet...

Ember, szereted-e gyönyörű Földedet,
vajon felméred-e felelősségedet,
kérdezlek, óvod-e természet kincseit,
megérzed-e végre éltünk veszélyeit...
Rengeteg vegyszerrel mérgezzük a vizet,
tán gyermekünk lesz az, aki ezért fizet.
Permetes gyümölcsök védik-e testedet,
vagy veszélyeztetik az egészségedet...

Ember, óvd a Földet, emeld fel a szavad,
mi az, mit megtehetsz, mi az, mit nem szabad,
úgy tekints bolygónkra, ez a te otthonod,
egyedül tőled függ, milyen lesz holnapod...







Törő Zsóka
ÖRÖK KÖRFORGÁS




Nézz körül a természetben,
festő nem alkothat szebben,
ezer csoda körülötted,
Uram, jó, hogy teremtetted!

Alszik télen fű, fa, virág,
tavasszal virul a világ,
nyáron fürdesz hűs habokban,
ősszel sétálsz rőt avarban.

Nappalokat éjszaka vált,
vágyó lelkünk fényért kiált,
megpihen az erdők csendjén.
Változunk, ez így van rendjén.

Megszületünk, növekedünk,
erőteljes ifjak leszünk,
aztán jön a leszálló ág...










Hannes Tuch: AZ ERDŐ FOHÁSZA


Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
- Ne bánts!

(Fordította: Fekete István)







Turista az, aki útra kel azért,
mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett
álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ,
melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek,
szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek,
s aki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi-keresi,
s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja,
de azért jó kedvét el nem veszíti,
hiszen örömét éppen ez a keresés teszi."

(Eötvös Loránd, a hegymászó)







Waldinger Ágnes: ERDŐBEN ÉN BOLDOG VAGYOK


Fenyőfának ezer ága,
Kicsi, nagy, s még nagyobb,
Erdőben én boldog vagyok.
Mindig, ha ott járok,
Gombát szedek, virágot.
Lefekszem a fák alá,
Onnan nézem a világot.
Felhőket az égen,
Hogy vonulnak szépen.
Hallgatom a csendet,
Madarak énekét,
S a szélnek dallamát...







Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

Wass Albert: Te és a világ - Tanítások Útravalóul







Wass Albert: MESE AZ ERDŐRŐL


Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.

De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép

És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.

Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.

Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.

Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.





















 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Már 20 perc a természetben is csökkenti a stresszt
  2021-05-12 19:50:27, szerda
 
 







MÁR 20 PERC A TERMÉSZETBEN IS CSÖKKENTI A STRESSZT


Mottó

"Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem fogy ki soha belőlük."

/Mikszáth Kálmán: Tóth atyafiak/



Azt eddig is tudtuk, hogy a természet, a fák, a virágok, a madarak, a zöld táj látványa kisimítja az idegeket, megnyugtatja a szorongó, stresszes embereket. Nem véletlenül igyekeznek minél többen kiszakadni néha a városi rohanásból, és megpihenni valahol, ahol nincs zaj és tiszta a levegő. Most egy új kutatásból az is kiderült, hogy mennyi időt kell minimálisan a természetben lennünk, hogy a stressz-szintünk érdemben csökkenjen. Meglepő, de viszonylag kevés is elég.







Már húsz perc a természetben eltöltött idő is elég ahhoz, hogy a stressz-szintünk jelentősen csökkenjen - derül ki a University of Michigan friss kutatásából. A MaryCarol R. Hunter vezetésével készült vizsgálatban arra kérték az önként jelentkezőket, hogy nyolc héten át legalább hetente háromszor, minimum tíz percet töltsenek kint a természetben.

A résztvevőknek a kutatás nagy szabadságot adott: ők dönthették el, hogy pontosan mikor mennek ki a szabadba, mennyi időt töltenek ott, és mivel töltik ezt az időt. Néhány szabályt azért be kellett tartaniuk: amikor a természetben voltak, nem telefonálhattak és nem internetezhettek, olvasni sem szabadott. Emellett azt is kikötötték, hogy ezt az időt ne edzéssel töltsék, ne fussanak, ne végezzenek aerob gyakorlatokat. Azt viszont, hogy hol lesznek, maguk dönthették el. Választhatták a közeli erdőt vagy egy városi parkot is, a lényeg csak az volt, hogy a természetben legyenek.


Az első húsz perc a legfontosabb

A résztvevők stresszhormonszintjét kéthetente mérték, megvizsgálták őket a szabadban töltött idő előtt és után is. Az eredményekből kiderült, hogy meglepően kevés, már húszperces kint tartózkodás is elég ahhoz, hogy a vérben lévő stresszhormon, a kortizol szintje számottevően csökkenjen. Akik ennél hosszabb időt töltöttek a természetben, azoknak persze még inkább csökkent a kortizolszintje, de már nem olyan mértékben, mint az első húsz perc alatt.

Azt a kutatók is elismerték, hogy a vizsgálat eredményeit érdemes bizonyos fenntartásokkal kezelni. A vizsgálatban résztvevők ugyanis többségükben fehér nők voltak, átlagéletkoruk 46 év volt, és mindannyian egészségesek voltak a kutatás idején. Kifejezetten szerettek volna részt venni a kutatásban, vagyis eleve volt bennük egy érdeklődés az iránt, hogy több időt töltsenek a természetben. Ez a csoport természetesen nem tükrözi a teljes lakosságot.

Ennek ellenére a University of Michigan vizsgálata megerősítette a korábbi kutatások eredményeit. Korábban ugyanis például a stanfordi egyetem kutatói is bizonyították, hogy már tizenöt perc séta a természetben is elég lehet, hogy csökkenjen a stressz-szintünk. Ez alapján pedig kijelenthető, hogy a módszer nemcsak a középosztálybeli, középkorú nők, hanem mindenki számára előnyös lehet.







Kezdjük csak öt perccel!


A kutatók kiemelték, hogy a zöldben való tartózkodás az alacsony jövedelmű emberek számára is komoly egészségi előnyökkel járhat. Ők azért különösen fontosak, mert általában több egészségi problémával küzdenek, mint a jobb módúak, és nehezebben elérhetőek számukra a rekreációs tevékenyégek, mint a sport vagy a wellness. Húsz perc a természetben viszont szinte minden ember számára elérhető. MaryCarol R. Hunter azt tanácsolja, hogy akik úgy érzik, hogy ez sem illeszthető be az életükbe, azok kezdjék sokkal rövidebb időtartammal. Eleinte csak öt percet próbáljanak a zöldben tölteni, aztán szép lassan növeljék a kint tartózkodás idejét.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.











 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Semmi nem tölt fel annyira, mint a természet
  2021-05-11 19:30:18, kedd
 
 








SEMMI NEM TÖLT FEL ANNYIRA, MINT A TERMÉSZET


Mottó:

"A természet az egyedüli, melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet."

/Mikszáth Kálmán: Tóth atyafiak



Van valami megfoghatatlan abban az érzésben, ami az erdőben sétálva járja át az embert. Persze mindannyian tudjuk, hogy a természet megnyugtat, ellazít, energiával tölt fel, de vajon milyen ősi erő kapcsol bennünket hozzá? Két hét az érintetlen természetben megváltoztathatja a személyiségünket? Létezik egy tudományág, amelynek segítségével mindezen jelenségek mélyére nézhetünk: a környezetpszichológia.

A környezetpszichológia az Amerikai Egyesült Államokban született meg a 60-70-es években, alapvetése pedig a következő: az ember, cselekvéseivel, kreativitásával, személyiségével csak az őt körülvevő épített, természeti vagy éppen virtuális környezettel együtt értelmezhető. Kórházakban figyeltek fel először arra, hogy a betegek viselkedését, állapotát nagymértékben befolyásolja, milyen környezetben vannak, például, hogy mennyit jelent egy ablak szép kilátással. A megállapítás átütő erővel söpört végig az országon, az ezzel foglalkozó kutatók azonnal vizsgálódni kezdtek börtönökben, iskolákban, egyetemi kollégiumokban. Magyarországon néhány évtized elteltével került fókuszba a környezetpszichológia, melynek rejtelmeibe hazai meghonosítója, Dr. Dúll Andrea vezetett be minket.







A titok

A valóság az, hogy nem feltétlenül kell túráznunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a természet jótékony erejét: egy szép park, egy szobanövény, de akár egy falra függesztett természetfotó is rendelkezik kisebb-nagyobb fokú ún. ,,restauratív" hatással, és üdítően hat az idegrendszerre. Félreértés ne essék: nem arra biztatunk, hogy dobd el a bakancsot! Sőt. Játszótér és mesterséges tó ide vagy oda, semmi nem tölti fel annyira lemerült energiaraktárainkat, mint a természet, és ma már azt is pontosan tudjuk, mi ennek az oka. Az idegrendszeri háttéraktivitás mindenkinél folyamatos, úgy kell elképzelni, mint az autók alapjáratát. Idővel le is tud merülni, leginkább a városi környezet hatásai által.

Ugyanis míg a természetben spontán figyelemmel szemlélődünk, ami könnyedén, szabadon, erőfeszítés nélkül történik, épített környezetben az irányított figyelem kerül előtérbe, s ez sokkal jobban leszívja a figyelmi kapacitást.

Persze alvás vagy kikapcsolódás során regenerálódunk valamilyen mértékben, de ez nem hasonlítható össze azzal a pozitív hatással, ami a természetben ér minket.







A tudományos magyarázat alapján a kulcs az a négy funkció, amelyeket az érintetlen környezet biztosít számunkra. Az egyik a távollét, ami nem csupán fizikailag értendő. Mentálisan is létrejöhet az eltávolodás, messzire kerülünk a hétköznapoktól, a stressztől. Nem nehéz kitalálni, hogy a gyönyörködtetés, az esztétikai érték a frissítő, gyógyító mechanizmus szintén fontos összetevője.

Az, hogy tetszetősnek találunk egy tájat, nem tanult viselkedés; régóta velünk van, mondhatni a sejtjeinkben hordozzuk, így nem csoda, hogy a látvány feltölt minket.

A kutatók azt is megállapították, hogy (nem tudatosan) azokat a tájakat tapasztaljuk meg pihentetőként, amelyeket jól belátunk egy pontból. Ez adja a túrázás izgalmát is: a következő olyan helyet keressük, ahonnan ismét körbetekinthetünk, úgy is fogalmazhatunk, a táj ,,visz előre" minket. Ezt nevezik kiterjedtségnek. Az utolsó funkció az összeillés: az ember nem véletlenül ,,túrázza el magát", a szervezetének pontosan erre a fajta pihenésre van szüksége, s az igényt teljesen kielégíti a természet. Ám ez még csak a kezdet.

A természet ezt is tudja

A szabadban tartózkodva még számtalan pozitív folyamat indul el bennünk. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk például pszichológiai immunrendszerünket, amely ugyancsak erősödik a természetben töltött kikapcsolódás hatására. Az eredmény: könnyebben gyűrhetjük le a stresszt. Az észlelési csatornák megnyílásával módosult tudatállapotba kerülünk, új látásmódokkal gazdagodunk, és növekszik a kreativitásunk is. Azt pedig biztosan mindannyian észrevettük már, hogy egy kiadós esti séta után jobban alszunk. Ez lefekvés előtt remek átvezetés, ilyenkor nem aktív időszakból megyünk el aludni, hanem szépen rákészülünk az éjszakai nyugalomra.







Rengeteg kutatás támasztja alá, hogy azoknál, akik gazdag természetélményeket szereznek gyerekkorukban, mások a kognitív, gondolkodásbeli funkciók. Rugalmasabb mentális működésre, jobb stressztűrő képességre tesznek szert, fogékonyabbak lesznek, s mindez megnyilvánulhat például abban, hogy hamarabb megtanulnak olvasni. Persze nincs mindenki számára bevált recept. Nem igazán lehet megmondani, mennyi időt kell a természetben töltened ahhoz, hogy lelkileg egészséges maradj, de egy biztos: mint sok minden másnál, itt is inkább a minőség, és nem a mennyiség számít. Jó hír, hogy a pszichológusok szerint, ha csupán három nap áll a rendelkezésünkre, abból is ki tudjuk hozni a maximumot.

Az élménytől a függőségig

Tudtad, hogy már a túrára indulás előtt fontos pszichológiai mechanizmusok zajlanak le bennünk? A folyamat a csomagolással köthető össze, hiszen rengeteg számunkra kedves, fontos tárgy közül kell válogatnunk. Közben tudatosítjuk magunkban, mi miért fontos: a meleg pulcsi hasznos, hiszen nem fogok fázni, ezt a kést a barátomtól kaptam, talán még jól jön, ennek a sátornak már története van, annyi fantasztikus emlék fűz hozzá. Amit mi egyszerűen készülődésnek hívunk, az tulajdonképpen egy fontos folyamat kezdete: valamit elhagyunk, valahová tartunk, a tárgyak pedig egyben érzelmi biztonságot is jelentenek, és megteremtik valaminek a lehetőségét egy új szituációban.










Azt valószínűleg te is tudod, hogy a túrázás egyik legfontosabb velejárója saját testünk korlátainak, erejének megtapasztalása, akkor azonban igazán szerencsésnek mondhatod magad, ha ismered a környezetpszichológia által vadonélménynek nevezett jelenséget is. A módosult tudatállapot létrejöttében közrejátszik a kellemes fáradtság érzése és a minél érintetlenebb természeti környezet.

Ilyenkor egyszerre kiélesednek az érzékeink, tudatába kerülünk a színeknek, sokkal élesebben halljuk az ágak reccsenését vagy a bogarak neszezését.

Egyszeriben elfogja az embert az érzés: milyen jelentéktelen kis porszemek vagyunk mi ebben a csodálatos, hatalmas világmindenségben. Az én eltűnik, feloldódik valami magasabb minőségben. Szinte már spirituális élmény.

A nem mindennapi, énerősítő tapasztalatnak komoly terápiás hatása is van. Egy kísérlet alkalmával kivittek egy csapatot a Colorado folyóhoz. Az alanyok több napot töltöttek a természetben, és később a kutatások kimutatták, hogy az élmény hatására pozitív irányba változott a személyiségük, empatikusabbak, harmonikusabbak, türelmesebbek lettek, azontúl jobban odafigyeltek másokra. Ez óriási szó, ugyanis a személyiség, amellyel születünk, eléggé be van betonozva, s nemigen változik életünk folyamán. Ráadásul nem átmeneti dologról volt szó: a kutatók tíz évig követték nyomon az alanyokat, és megállapították, hogy a pozitív vonások tartósan beépültek a személyiségükbe. Erre képes pár nap az érintetlen természetben.

Bármennyire is vonz a vadonélmény, el tudnád képzelni, hogy nekiugrasz egy nyolcezresnek? Ha igen, valószínűleg nálad is magas az ingerkeresés mértéke.

Ezzel kapcsolatban eltérő alapszinttel születünk, némelyek relatíve kevés ingerrel is beérik, másoknak rengetegre van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

Az extrém körülményeket választó hegymászóknál valószínűleg az utóbbiról van szó. Érdekes, hogy nem kifejezetten a táj a lényeg, hiszen egy bizonyos pont után már csak néhány semleges színárnyalatot lehet látni, meglehetősen intenzív a szél, és a zajok is egybemosódnak. Az ingerkereső egyént a veszélyek is vonzzák. A testi kihívás, a nehéz levegővétel, a megváltozott emésztés, a teljesen extrém alvási körülmények. Mindez ráadásul erősen addiktív - ahogy lejött a hegymászó a Sisapangmáról, már megy is az Annapurnára







Ha még nem győződtél meg eléggé arról, hogy az emberből minden városiasodás dacára sem tűntek el a természethez kötődő viselkedésformák, elárulunk még egy érdekességet. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, milyen alakú fát látnának szívesen az emberek a saját kertjükben. Az amerikaiktól kezdve az afrikaiakon és az ausztrálokon keresztül a japánokig a túlnyomó többség a következőképpen képzeli el az álomfáját: nem túl magas a törzse, még pont mászható, és eléggé dús a lombkoronája ahhoz, hogy el lehessen rejtőzni benne. Mi is bizonyíthatná jobban, hogy az ősi programok még ma is működnek?

Link













 
 
0 komment , kategória:  Természet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 311 db bejegyzés
Összes: 4289 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1976
  • e Hét: 8353
  • e Hónap: 1976
  • e Év: 556303
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.