Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Thalis Silvenier versei
  2020-12-26 19:45:22, szombat
 
 







THALIS SILVENIER




Thalis Silvenier 1977-ben született egy dél-alföldi régióban fekvő városban. 2000 óta olvasható néhány magyar nyelvű munkája az interneten







ÁLMODJ SZÉPEKET
. . . . .




Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a képzelet-határon,
Van egy egészen picinyke ország.
A hely, ahol az álmokat írják.

Az éj képeit zsákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Elviszik a világ minden részére,
S belehintik az éberek szemébe.

Egy álommanó lám hozzád is elért.
Leteszi zsákját, beledugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.

Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan a homlokodra lépked,
És arcod simogatja. Ugye érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És a füledbe súgja: Álmodj szépeket!

Álmodj szépeket! - Videó


Link







CSAK NÉZLEK . . . . . . .




Most itt vagy velem s én csak nézlek.
S - mint már ezerszer - hálát adok az égnek,
Hogy annyi üres éjjel, néma nap után
Hozzád vezetett, s boldogság köszöntött reám.

Most csak nézlek, nézlek Téged.
Érzem illatod, s már nem félek,
Hogy egyedül vagyok. Végre élek.
Dobban e szív és lángol e lélek.

Csak nézlek Téged. Oly gyönyörű vagy.
Megérdemellek? Valóság ez vagy
Csak csalfa álom, egy őrült tréfa?
Az életem ábrándos játéka?

Nem tudom. De nem is számít.
Akarom s élvezem minden percét
Az időnek, mikor Veled lehetek!
S most itt vagy hát, és én csak nézlek.

Apró kezeid érintését vágyom.
Szorosan hozzád bújni a vetett ágyon
Bőröd illatát magamba szívni,
És csak ölelni, forrón ölelni.







HAIKU


Cseresznyeszirmok -
tavaszi szélben szállva
megtaláltalak.



. .




HOZZÁD SZÁLL ÁLMOM




Ágyamon fekszem lehunyt szemekkel,
Rólad ábrándozom, mikor jő a reggel;
S lelkem az álmot napfénybe fonva,
Tehozzád küldi a horizonton túlra.

Szívem mélyének egyetlen vágya,
Szerelmem tüzében ragyogóvá válva,
Csillogó szálat rajzol az égre,
Ahogy repül feléd a kékséget szelve.

Ablakod előtt bebocsátást kér,
S az első napsugárral, mi ajkadhoz ér,
Gyöngéden átadja üzenetem:
Forró szenvedéllyel vágyom rád szüntelen.







KÍVÁNCSISÁG
. . . . . . . . . . . . . . .




Mi, emberek olyan kíváncsiak vagyunk,
Mindig valami "idegen" után kutatunk.
Megpróbáljuk a világot kiismerni,
De önmagunk titkait nem tudjuk feltárni.

Nem tudjuk: kik vagyunk és honnan indultunk?
Azt sem: miért élünk, hová tartunk, mért halunk?
Nem ismerjük azt, ami bennünk lakozik,
Így vakok maradunk a végső pillanatig.







LIN-CSI APÁT TANÍTÁSA


A szavak csak rabigák;
bennük falak közé szorul a világ.
A szavak nem maguk a dolgok;
aki ezt nem érti, sosem lesz boldog.

Ha az Úton sok a beszéd
a vándor elveszíti eszét
nem érti meg az Egészet.
Nem jut el céljáig, eltéved.






. . . .




NEKED ADOM LELKEM


Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.

Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed!
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.

Valahol messze egy manó útra kel,
S az Éjtündér most, csak nekünk énekel.
Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?

Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló, mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz! Gyere, induljunk már!

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs rossz, nincs harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.

Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok,
Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom.
Náladnál fontosabb nincs e világon!

Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
És a kulcsát most Tenéked átadom.

Lesz majd egy hang, mely mindent megmutat.
Segít neked, hogy megtaláld az utat,
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam.







ŐSZ


Őszbe fordult idő:
szomorú, színtelen.
Hideg, köd és eső
együtt jár szüntelen.

Álomba merül a
meggyötört természet,
hogy új erőt gyűjtsön
mire jő a kikelet.

Én is szeretnék már
csendben elaludni,
s az álmaim között
nyugalmat találni.








TAO




Prológ:
- Hiszen Ég és Föld örök, s bennük a mindenség
Alkotni, adni s tovaszállni. Ez az igazi bölcsesség! -

Ne nézzetek rám titkon, figyelve,
Belső lényem külsőmről ítélve.
Hagyjatok végre szabadon élnem!
Ne akarjátok, hogy én is azt tegyem,
Amit ti: az árral sodródva,
Rohanva előre az örök halálba.

Ne nézzetek rám, gondolatim lesve,
Mert sohasem láthattok bele e testbe.
Szellemem szabad s az is lesz örökre,
Senki és semmi nem zárhatja börtönbe!
S majd halálom után, ha újjászülettem,
Ugyanígy folytatom, míg be nem fejezem

Azt, mit elkezdtem egykor - oly régen,
Mikor még milliárd csillag volt ezen az égen,
S az emberek tudták, ők a jövőnek élnek.
Szemük mélyén olthatatlan tüzek égtek,
Mely tüzekből később született egy világ,
Szobrok, versek, képek - örökéltű csodák.



Élt akkor egy ifjú, ki rálelt az Útra,
S azon elindulva talált sok-sok társra,
Akik követték szabadon s boldogan.
Ki mit keresett, tudta, hogy merre van.
Vele voltam én is, büszkén követtem,
És ma is az ő tana kíséri életem.

S azzal, hogy ezt most nyíltan bevallom,
Megvetéstek magam ellen kihívom.
Mert kevés ma már az, ki megérti szavam,
Kinek az Ős-tan máig lelkében van.
Aki velem együtt egykor a Bölcset követte,
És az igaz útról soha nem tért le.

Hát ne nézzetek engem, hisz úgysem értetek.
Bármit is mondanék, a végén csak nevettek.
Ne kérjetek semmit! Se négy sort, se mást.
Amíg nem értitek e néma vallomást:
A mindent tudó vágytalan, a világon egy célja van:
A bölcsességet elnyerni, s így az igaz útra találni.

Hát ne nézzetek rám, gondolatim lesve,
Mert soha nem láthattok bele e testbe.
Szellemem megújul időről időre,
Jövendő korokban újjászületve.
Alkotok, adok s majd vár a végtelen.
Az időt nem számolom. Van ezer életem.










 
 
0 komment , kategória:  Thalis Silvenier   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1087
  • e Hét: 7431
  • e Hónap: 34054
  • e Év: 171426
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.