Immár elmenőben
végképp távozóban
fogyatkozva hőben
hadd mondom el szóban
vértelen-velőtlen
ahogy még nem szóltam
míg igazán éltem
rníg köztetek voltam:
nagy-nagy irigységem
piros húsotokban
dühös gyűlölségem
minden csókotokban
rútságosan szépen
szépségesen rútan
hogy éltemben égjen
hamvadjon holtomban
mert ez az én vétkem
magam így átkoztam
mért ne lássam ébren
ha láttam álmomban
ha láttam sötétben
lássam világosban
csak ne így időtlen
csak ne így magamban
mondjátok: megértem
mondjátok május van
de én már nem értem
amit oly jól tudtam
amit szentül ígértem
gyönyörűn akartam
túl korán leéltem
míg köztetek voltam
Immár elmenőben
végképp távozóban
fogyatkozva hőben
hadd mondom el szóban
vértelen-velőtlen
ahogy még nem szóltam
míg igazán éltem
rníg köztetek voltam:
nagy-nagy irigységem
piros húsotokban
dühös gyűlölségem
minden csókotokban
rútságosan szépen
szépségesen rútan
hogy éltemben égjen
hamvadjon holtomban
mert ez az én vétkem
magam így átkoztam
mért ne lássam ébren
ha láttam álmomban
ha láttam sötétben
lássam világosban
csak ne így időtlen
csak ne így magamban
mondjátok: megértem
mondjátok május van
de én már nem értem
amit oly jól tudtam
amit szentül ígértem
gyönyörűn akartam
túl korán leéltem
míg köztetek voltam
Vers 2000-re
,,Nem tudjuk szeretni magunkat,
És nem hisszük el, hogy szeretnek..."
Ady
Kezdjük hát az utolsó évet,
ha az Isten is úgy akarja...
S ha átjutunk az ezredváltón
egy év múlva, vagy tegnap óta,
kezdjük a számolást elölről,
évezredben is gondolkodva.
Századunk, a huszadik század
így visszájáról is félelmes:
Ezt mind átéltük? és túléltük?
Reméljük, visszajátszás nem lesz!
Ám akkor elvesztjük örökre,
kit elhagytunk, azt a pár embert.
Anyánk például. Maradjon ott,
süppedő sírjában feledve?
Nem, őérte vissza kell mennünk,
s nem mentség, hogy késő, vagy messze...
Aztán, volt egy gyerekkorunk is,
azt se kéne hogy por temesse!
Gyerekkorunk, és a költészet...
Pár rím, pár ritmus, életpótló:
,,Szeretném, hogyha szeretnének"
meg ilyenek, Adytól, Tóthtól.
És amit magunk hozzáírtunk?
Az is a miénk, bármily torzó...
Enyém, tiéd, övé, senkié
ez egy szent év, és egy új század!
Nem felejteni: szeretni kell
magunkat, s mindent, mit a mánk ad.
Az idő is Isten kezében:
óvilág int az újvilágnak.