|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2017-09-04 21:58:08, hétfő
|
| |
| |
Ács Károly
Csönd helyett vers
Verset kérsz tőlem, szépet. Tán szebbet,
szebbet, mint maga a szerelem.
Pedig éppen most tartozom a csendnek
egy hallgatással, mert a helyemen
mái zajos magam helyett fának,
fának kellene felnőnie
a némaságból, néma koronának,
hogy a volt ember redőzött szíve,
s hangos hahókban berekedt verse,
verse fölött legyen takaró.
Én visszafojtottam egy hosszú percre
lélegzetem, s lábujjhegyen a jó
alázat kútjához léptem. Néma,
néma és súlytalan volt a vers,
amit mondtam. De jöttél te, jöttél, s a
versem kéred, és szerelmesre versz,
és kiáltozóra. És úgy csókolsz,
csókolsz, hogy már újra rossz vagyok,
nem látok bánatot a mosolyodtól, s
az éjt szeretem már, nem a napot.
Rossz vagyok, s ha verset kérsz, a csendet,
csendet nehéz verssel taposom,
és amíg mondom százszor is, szeretlek,
a vesztett némaság miatt nagyon
szépnek szeretném a szót. De mégsem,
mégsem fér belé a szerelem.
Hordd inkább te, tízszirmú, szűz edényben,
óvatosan, a két tenyereden. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ács Károly versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-09-04 21:57:14, hétfő
|
| |
| |
ÁCS KÁROLY
ELKÉSETT MÁJUSI DAL
Immár elmenőben
végképp távozóban
fogyatkozva hőben
hadd mondom el szóban
vértelen-velőtlen
ahogy még nem szóltam
míg igazán éltem
rníg köztetek voltam:
nagy-nagy irigységem
piros húsotokban
dühös gyűlölségem
minden csókotokban
rútságosan szépen
szépségesen rútan
hogy éltemben égjen
hamvadjon holtomban
mert ez az én vétkem
magam így átkoztam
mért ne lássam ébren
ha láttam álmomban
ha láttam sötétben
lássam világosban
csak ne így időtlen
csak ne így magamban
mondjátok: megértem
mondjátok május van
de én már nem értem
amit oly jól tudtam
amit szentül ígértem
gyönyörűn akartam
túl korán leéltem
míg köztetek voltam
most hát ím elvérzem
egy májusi dalban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ács Károly versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-04 15:25:33, péntek
|
| |
| |
Ács Károly
Csönd helyett vers
Verset kérsz tőlem, szépet. Tán szebbet,
szebbet, mint maga a szerelem.
Pedig éppen most tartozom a csendnek
egy hallgatással, mert a helyemen
mái zajos magam helyett fának,
fának kellene felnőnie
a némaságból, néma koronának,
hogy a volt ember redőzött szíve,
s hangos hahókban berekedt verse,
verse fölött legyen takaró.
Én visszafojtottam egy hosszú percre
lélegzetem, s lábujjhegyen a jó
alázat kútjához léptem. Néma,
néma és súlytalan volt a vers,
amit mondtam. De jöttél te, jöttél, s a
versem kéred, és szerelmesre versz,
és kiáltozóra. És úgy csókolsz,
csókolsz, hogy már újra rossz vagyok,
nem látok bánatot a mosolyodtól, s
az éjt szeretem már, nem a napot.
Rossz vagyok, s ha verset kérsz, a csendet,
csendet nehéz verssel taposom,
és amíg mondom százszor is, szeretlek,
a vesztett némaság miatt nagyon
szépnek szeretném a szót. De mégsem,
mégsem fér belé a szerelem.
Hordd inkább te, tízszirmú, szűz edényben,
óvatosan, a két tenyereden. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ács Károly versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-04 15:23:51, péntek
|
| |
| |
ÁCS KÁROLY
ELKÉSETT MÁJUSI DAL
Immár elmenőben
végképp távozóban
fogyatkozva hőben
hadd mondom el szóban
vértelen-velőtlen
ahogy még nem szóltam
míg igazán éltem
rníg köztetek voltam:
nagy-nagy irigységem
piros húsotokban
dühös gyűlölségem
minden csókotokban
rútságosan szépen
szépségesen rútan
hogy éltemben égjen
hamvadjon holtomban
mert ez az én vétkem
magam így átkoztam
mért ne lássam ébren
ha láttam álmomban
ha láttam sötétben
lássam világosban
csak ne így időtlen
csak ne így magamban
mondjátok: megértem
mondjátok május van
de én már nem értem
amit oly jól tudtam
amit szentül ígértem
gyönyörűn akartam
túl korán leéltem
míg köztetek voltam
most hát ím elvérzem
egy májusi dalban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ács Károly versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-06-18 12:11:17, szombat
|
| |
| |
Ács Károly
Májusi szólam
Barátaim, legyünk ma mások!
Legyünk kora kapunyílások,
pattanó pántok, lehulló rácsok,
bármilyen furcsa: legyünk virágok!
Az ám: virágok! Önfeledt kelyhek,
amint lassan csordultig telnek.
Azok: virágok! Egy szál lehelet,
foszló szirmú füst, lágy földi felleg...
Virágok reggel: kacagó harmat,
virágok délben: kibomló hajzat,
virágok este: elnémult ajkak,
virágok éjjel: éppen csak vannak.
Virág-emberek, ember-virágok,
sohasemvolt világra várók,
mi hódítjuk meg a világot -
barátaim, ne legyünk mások! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ács Károly versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-06-18 12:05:03, szombat
|
| |
| |
Ács Károly
Csönd helyett vers
Verset kérsz tőlem, szépet. Tán szebbet,
szebbet, mint maga a szerelem.
Pedig éppen most tartozom a csendnek
egy hallgatással, mert a helyemen
mái zajos magam helyett fának,
fának kellene felnőnie
a némaságból, néma koronának,
hogy a volt ember redőzött szíve,
s hangos hahókban berekedt verse,
verse fölött legyen takaró.
Én visszafojtottam egy hosszú percre
lélegzetem, s lábujjhegyen a jó
alázat kútjához léptem. Néma,
néma és súlytalan volt a vers,
amit mondtam. De jöttél te, jöttél, s a
versem kéred, és szerelmesre versz,
és kiáltozóra. És úgy csókolsz,
csókolsz, hogy már újra rossz vagyok,
nem látok bánatot a mosolyodtól, s
az éjt szeretem már, nem a napot.
Rossz vagyok, s ha verset kérsz, a csendet,
csendet nehéz verssel taposom,
és amíg mondom százszor is, szeretlek,
a vesztett némaság miatt nagyon
szépnek szeretném a szót. De mégsem,
mégsem fér belé a szerelem.
Hordd inkább te, tízszirmú, szűz edényben,
óvatosan, a két tenyereden. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ács Károly versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-06-18 12:03:58, szombat
|
| |
| |
Ács Károly
KÖLTŐ INKOGNITÓBAN
Az emberek között
embernek öltözött.
Ha sírni kellett, sírt is,
vagy nevetett, azértis.
Úgy lépkedett a földön:
lépte se különbözzön.
Vigyázott, hogy a csókja
ne legyen holdízű, hóka,
se túl lobogó lángos,
se jó, se rossz a szájhoz.
Csak a szemével volt baj:
ködlött rajta egy sóhaj,
és tüzelt egy szivárvány,
és tátogott egy sárkány.
Akárhogy is vigyázott:
a szeme, szeme más volt!
Nyitotta vagy lecsukta:
a szeme elárulta.
S az emberek között
pőrére vetkőzött,
s ha sírni kellett, nem sírt,
és fölnevetni nem bírt,
s úgy lépkedett a földön:
léptével különbözzön,
s úgy csókolt, hogy a csókja,
akár a holdízű hóka,
akár lobogó lángos,
de jó, de rossz a szájhoz.
S a terek és az utcák
biztos jelekből tudják,
s az általa érintett
küszöbök és kilincsek
kiáltják, nyikorgó, zörgő
hangokon: itt járt a költő! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ács Károly versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-06-18 12:01:54, szombat
|
| |
| |
ÁCS KÁROLY
Vers 2000-re
,,Nem tudjuk szeretni magunkat,
És nem hisszük el, hogy szeretnek..."
Ady
Kezdjük hát az utolsó évet,
ha az Isten is úgy akarja...
S ha átjutunk az ezredváltón
egy év múlva, vagy tegnap óta,
kezdjük a számolást elölről,
évezredben is gondolkodva.
Századunk, a huszadik század
így visszájáról is félelmes:
Ezt mind átéltük? és túléltük?
Reméljük, visszajátszás nem lesz!
Ám akkor elvesztjük örökre,
kit elhagytunk, azt a pár embert.
Anyánk például. Maradjon ott,
süppedő sírjában feledve?
Nem, őérte vissza kell mennünk,
s nem mentség, hogy késő, vagy messze...
Aztán, volt egy gyerekkorunk is,
azt se kéne hogy por temesse!
Gyerekkorunk, és a költészet...
Pár rím, pár ritmus, életpótló:
,,Szeretném, hogyha szeretnének"
meg ilyenek, Adytól, Tóthtól.
És amit magunk hozzáírtunk?
Az is a miénk, bármily torzó...
Enyém, tiéd, övé, senkié
ez egy szent év, és egy új század!
Nem felejteni: szeretni kell
magunkat, s mindent, mit a mánk ad.
Az idő is Isten kezében:
óvilág int az újvilágnak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ács Károly versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2019. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
10839 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 604
- e Hét: 1706
- e Hónap: 7702
- e Év: 7702
|
|
|
xMagazin
Offline
