Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
Bella István
  2018-06-06 09:45:12, szerda
 
  Bella István

Dal

Egyszer majd elmegyek hozzád
megmelegítem az ágyad
mellemmel búvok melledhez
s nem jövök el soha többé
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-05-27 10:58:33, vasárnap
 
  Bella István

Mint az elfogyó

Sírok, mint az elfogyó
tűz, sírok magamban.
Zokognak csontjaim. Fagyott
füst kígyóz hajamban.

Születtem. Születtél. Hogy boldog
veled legyek. S te velem.
S legyünk egymásbaojtott
két láng: tüzed, s tüzem.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-05-26 10:13:15, szombat
 
  Bella István

Ha égek, elégek
Bach Esz-dur szvit triójára


Ne szólj, ne közelíts!
Nem hó hull, tűz esik.
Elfúlok,
meggyúlok,
fölgyújtnak szemeid.

Ha szó, majd elakad,
ha hó, majd elapad,
elhulló,
lehulló
csillag a derekad.

Oly jó, hogy újra vagy.
Forró
szavaidtól
kigyullad a nap.
Hajnal, hajnalj!
És soha el ne hagyj!

Ha hó volt, leesett.
Ha szó, a közeled.
Ha égek,
elégek,
éljek:
nézzem a szemed.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-05-09 08:27:42, szerda
 
  Bella István

Ha elmegyek

Ti talpfa-árnyak, fények, zúgó sínek,
elsuhanásom meddig őrzitek -

Gondoltok-e rám, ha nem vagyok,
útszéli fák, porlombú csillagok -

S ha megyek, utánam néztek-e még,
kihúzott távcsöveim, jegenyék?!

Lefényképeztétek arcomat,
kutak, elő a negatívokat!

Forrás, fölszökő celluloid-
szalag, víz filmje, arcomat vetítsd,

s te szólalj, helyettem, hangomon,
forgó, síkos szél, te ősmagnetofon!

Ha elmegyek, ha sehová leszek,
a láthatatlan tenger, az leszek.

A földalatti tenger, az vagyok.
Periszkópjaim kutak, kavicsok,

a te szemed, és fák, és levelek.
Radarernyőm a virágképzelet.

Úszom, bálna, a zöld füvek alatt.
Rozstengerek locsolják hátamat.

Vasak, fémek, ásványok, kőzetek
között apám szívéhez közelebb.

Úszom a föld hasában, mintha a
földnek lennék porontya, kishala.

Néha a lassan szikrázó eget
súrolják uszonyaim, a hegyek.

Buborékaim, mint zöldlombú fák
pattannak ki, és elszállnak tovább,

s mint nagy körök, lomha testem fölött,
gyűrűznek, múlnak, elhullnak a mezők.

Úszom a földben, de addig, idefent,
mi ez a búvárruha szívemen?

Mi ez az áttetsző búvárharang?
Az ég? Anyaméh? Egyéletű kaland?

S milyen súly zúzza be mellemet,
a levegő? Kövek vagy képzetek?

Cseng a világ, verődik, zendülök,
mint pohárral leborított tücsök. -

Cseng a nagy ég, az együgyű, szabad
nagy mindenség, s beverem szájamat. -

Cseng az anyag és gőgösen figyel,
tapogat távoli fényeivel,

körülvesz, néz s én zúgok, szédülök
szabadság, látszat, lét és törvény mögött.

Nem halok én meg, csak elhalkulok,
csak ha a szemed végképp rám csukod,

csak ha rám csukják pilláik a fák,
kutak, kavicsok, ha nem néz a világ,

s elporlad, mint én, pőre göröngy
a semmi markában, az anyaföld.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-04-22 13:06:07, vasárnap
 
  Bella István

Nyitány


Egy gyerek gyufásdobozában
kaparásznak völgyek, hegyek,
csillagok, idők összezárva
virágzanak és vérzenek,
világoznak, bevégeznek.
Most füléhez tartja, összerázza
- fél arca vén, fél meg gyerek -
s hallgatja, hogy hemzseg, pezseg,
nyilall az idő muzsikája,
hogy rágja egymást, s hogy danássza
kínját a katicaképzelet.

Mert minden szabad akar lenni.
Az is, ami az emberi
nyelven nem tud szólni, szeretni,
csak nyögni, nyűgni, nyüszíteni,
csak kő-ni, vas-ni, fém-zeni,
mert minden maga akar lenni
szabaddá: szín, fény és süket
csönd, maga akar lehetni,
nem rácsokként rácsokat szeretni,
szabadság helyett képzetet.

Én a más vagyok. A vétlen véletlen,
aki te is lehetnél: élni-egy.
De másként megismételetlen,
és másképp, s másként egyetlenegy.
Mert a más vagyok. Hiába látszom
magadnak, magaddá nem tehetsz,
másikam lehetsz csak, másamnak se másom,
mert mint mind, magaddá egyetlenedsz.

Fönt és lent, belül és kívül
egyszeri és változó, özön
része mindnek, mi megkövül,
s lehel újra örökösön
ugyanegy új és volt körön,
- számomra nincs rajtam kívül
hely az emberi délkörön.
Szabadságom és börtönöm
én vagyok egyesegyedül.

De adni akarok. Mindent odaadni,
annak akié. Csupa másból vagyok.
Vissza a földnek a földet, ragyogni
a fényt a fénynek, haragnak a dacot.
Vissza az énnek az ént, s mert halni
születtem, halálból vagyok,
a halált is vissza kell adni
a halandóságnak, ha meghalok.

De amíg élek, visszalehelem
a levegőt, tágítom az eget,
a föld terhes hasát; számból etetem
a növényt, itatok esőt, tengereket,
fiammá fogadom, s fölnevelem
a munkát, a kínt, s a nevemet
neki adom, szépnek keresztelem,
ami még nincs, ami még szerelem.
. . .
Reggeledik. Babafény kaparássza
A rácsokat, az éjszakafedelet.
Moccanászik a rét rovarzólába.
Füvek emelik - föl, föl - az eget.
Meglátszik körülem a lehelet.
Zászlózik, int, jelez a pára,
hogy itt vagyok, élek és lehetek
egyetlenegyszer és utoljára.

S a többi föld. Katicaképzelet.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-04-21 14:25:18, szombat
 
  Bella István

Veled szemben


Sötétedik, úgy tesz, mintha aludna,
behúnyja szemét, de csak magába mélyed,
ég és a folyó úgy néz egymásra vissza,
ahogy csak én szoktalak magamban nézni téged,

mikor még nem volt este, csak a sárgaréz kupakos
nagy öngyújtók csattogtak szanaszéjjel,
mert mentek hazafelé a megfáradt nappalok,
vállukon fényesre csiszolt, egyenes nyelű fénnyel,

mikor még nem volt este, csak a neoncséphadarók
surrogtak a város fölött, és - szem a szemre -
úgy perdült ki a homály zsákjából a fény, mint egykor a lazsnakok
szájából a mag: fénytörek, homálypelyva terült a kövezetre,

s még nem volt este bennem, a falnak vetve hátam
még veled szemben ültem, s hallgattam, hogyan reccsen
a fatörzseken a kéreg, s behunyt szemmel is láttam,
hogy vándorol a hold fáradt, kéklő eredben.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-04-20 09:14:44, péntek
 
  Bella István

Most csak


Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-04-20 09:02:43, péntek
 
  Bella István

Nyitány


Egy gyerek gyufásdobozában
kaparásznak völgyek, hegyek,
csillagok, idők összezárva
virágzanak és vérzenek,
világoznak, bevégeznek.
Most füléhez tartja, összerázza
- fél arca vén, fél meg gyerek -
s hallgatja, hogy hemzseg, pezseg,
nyilall az idő muzsikája,
hogy rágja egymást, s hogy danássza
kínját a katicaképzelet.

Mert minden szabad akar lenni.
Az is, ami az emberi
nyelven nem tud szólni, szeretni,
csak nyögni, nyűgni, nyüszíteni,
csak kő-ni, vas-ni, fém-zeni,
mert minden maga akar lenni
szabaddá: szín, fény és süket
csönd, maga akar lehetni,
nem rácsokként rácsokat szeretni,
szabadság helyett képzetet.

Én a más vagyok. A vétlen véletlen,
aki te is lehetnél: élni-egy.
De másként megismételetlen,
és másképp, s másként egyetlenegy.
Mert a más vagyok. Hiába látszom
magadnak, magaddá nem tehetsz,
másikam lehetsz csak, másamnak se másom,
mert mint mind, magaddá egyetlenedsz.

Fönt és lent, belül és kívül
egyszeri s változó, özön
része mindnek, mi megkövül,
s lehel újra örökösön
ugyanegy új és volt körön,
- számomra nincs rajtam kívül
hely az emberi délkörön.
Szabadságom és börtönöm
én vagyok egyesegyedül.

De adni akarok. Mindent odaadni,
annak akié. Csupa másból vagyok.
Vissza a földnek a földet, ragyogni
a fényt a fénynek, haragnak a dacot.
Vissza az énnek az ént, s mert halni
születtem, halálból vagyok,
a halált is vissza kell adni
a halandóságnak, ha meghalok.

De amíg élek, visszalehelem
a levegőt, tágítom az eget,
a föld terhes hasát; számból etetem
a növényt, itatok esőt, tengereket,
fiammá fogadom, s fölnevelem
a munkát, a kínt, s a nevemet
neki adom, szépnek keresztelem,
ami még nincs, ami még szerelem.
. . .
Reggeledik. Babafény kaparássza
a rácsokat, az éjszakafedelet.
Moccanászik a rét rovarzólába.
Füvek emelik - föl, föl - az eget.
Meglátszik körülem a lehelet.
Zászlózik, int, jelez a pára,
hogy itt vagyok, élek és lehetek
egyetlenegyszer és utoljára.

S a többi föld. Katicaképzelet.


 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-04-15 09:04:42, vasárnap
 
  Bella István

Mire meglelnek


A csönd, a hallgatás nagyobb világ,
hogysem egyedül cipelni lehetne,
nagyobb földrész a szerelem,
hogy egyedül bejárni lehetne,

éhesen, világra éhesen
nyílt tájaidra így vetődtem,
bejárni, ami kénytelen,
visszatalálni szülőföldem,

a vér nádasa lobog itt,
ártatlan vizek, tükröző nyárfák,
zsombék-öl, fű-haj boldogít,
egy tükör nekem adja árnyát,

hogy vissza ne találjak, esik,
s elmos mindent a nyomomban
hulló csillagok keresik,
s hiába, azt, aki voltam,

mire meglelnek - nyár vagyok,
és ősz és tél és újra lángzó
tavasz, mert beléd változom,
földem, vándorló virágszóm.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2018-04-13 12:54:56, péntek
 
  Bella István

Nézz utánam!


Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.

Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.

Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.

A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.


 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 168 db bejegyzés
e év: 1637 db bejegyzés
Összes: 8205 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1283
  • e Hónap: 28555
  • e Év: 407396
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.