Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Bella István
  2017-05-24 12:10:00, szerda
 
  Bella István

Nézz utánam!

Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.

Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.

Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.

A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2017-05-20 09:20:40, szombat
 
  Bella istván

Ceruzasorok

Másokról előbb ruha hullik,
én belül vetkezem, hogy meglásd,
milyen is valóban a szemem,
ha nem szürkül benne szorongás.

Le kéne szemhéjamat varrni,
hajnalod foglya ne legyek.
Száz életet meg kéne halni,
hogy egyszer ne szeresselek.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2017-05-12 07:31:08, péntek
 
  Bella István

:Vagyok

Kell,
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam.

Kell,
hogy legyen egy kéz,
akivel
ketten vagyok magam.

Kell,
hogy legyen egy száj,
akinek
elmondhatom: vagyok.

Kell,
hogy legyen egy szó,
akiért
Élek, nem én vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2017-05-10 10:14:59, szerda
 
  Bella István

Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,
nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom "vagyok",
- bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,
elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék... Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.
...
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2017-02-23 08:24:23, csütörtök
 
  Bella István

Mintha Te

Majd a kések, a jó anyák,
öled helyett is megneveznek,
megölelnek balták, kaszák,
mintha te - mellém heverednek.

Nem vér, virág hullik a számról.
Havazik mint... És szeretlek.
Csönög a szél. Árnyamhoz láncol.

S már soha többé nem eresztlek.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2017-02-01 11:35:53, szerda
 
  Bella István:

Szebbnek szültél

Együtt születhetett szívem
szíveddel, ezért vagy ilyen,

mint én, mert ugyanaz a fa
ágán sarjadtunk valaha.

Ugyanaz, ugyanaz a vér
vert arcodért, vert arcomért.

Ugyanaz, ugyanaz a tej
delelt melleden, mellemen,

s az a kéz, ugyanaz a jobb
etetett meg és mosdatott.

Hát milyen álnokság, mi volt,
mi tőled így elpusztított?!

Mit vétett, mit vétkezhetett
szívem, hogy így száműzetett

tőled, hogy csak találgatom,
ki vagy, honnan vagy rokonom.

A hang, a hangod ismerős,
itt volt a torkomban előbb,

s ahogy beszélsz, a haj, a szem
- jaj istenem, jaj istenem,

testvér, csak testvér szólhat így,
ha tükrével találkozik.

S ahogy lépteid hallani,
bennem lépdel így valaki.

De rád néz és fölujjong kezem:
Te vagy kezem! Te vagy kezem!

Rád néz és fölujjong a szám:
Arcod hazám. Szemed hazám,

és minden szerv: külön-külön
beszél, beszél: öröm, üröm,

fagy, kín, elkezd kiáltani:
Magad magamnak vallani.

Hallgasd csak, milyen hangzavar:
gyöngyzörej, jéghang, csodajajj,

hajnal bánata, születés,
gyöngyvirág-verítékezés.

És mind szólal, és mind beszél,
a sírás, a csukló nevetés.

Tenned kéne már valamit,
el kéne halkulni kicsit,

halkulni, arcvonásnyira,
csupán csak dobbanásnyira,

csak te halld, csak te értheted:
éltem és csak most éledek.

Hát szólj rám: ne mondja ki szám:
Szebbnek szültél, mint az anyám!
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2016-12-23 15:57:44, péntek
 
  Bella István

Dal

Egyszer majd elmegyek hozzád
megmelegítem az ágyad
mellemmel búvok melledhez
s nem jövök el soha többé
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2016-12-22 09:23:03, csütörtök
 
  Bella István

Tudsz-e még világul ?

A Föld-Hold-Égember
elsiratása
ahogy azt a világ
kezdetén egykoron
egyenest az ének
szájáról lejegyzé
por és hamu nyelvén
költő Bella István
a halandó idő
igaz tanujául

Anyám, édesanyám,
fölnevelő dajkám,
földnevelő dajkám,
az éj közepéből
véled hogy is szóljak?
Ha virágul szólok,
csak virágod érti,
ha levélül szólok,
lengő lombod érti;
szólhatnék mezőül,
csak a fű figyelmez,
égi legelőül,
csak eső, s földpára,
s a füvező tenger,
meg a napnyüves hó,
s az a fönnen járó
űrlegelő csillag.
De te nem is hallasz,
talán meg se hallgatsz,
mintha nem is szólnék
hallgatvást is hallgatsz.

Apám, édesapám,
én-holt édesapám,
én-hold édesapám,
a föld közepéről
véled hogy is szóljak?
Virágul ha szólok,
fagyszádszéle elfagy,
ha ég-föld-rengésül,
tested odébb úszik.
Hajadul ha szólok,
oszló füved hallja,
ha égi mezőül,
csak váladék-párád.
Szinedként ha szólnék,
a kérődző bomlás
büffenő bugyrából
szállasz föl, szivárvány.
De te, hófüst, hallgatsz,
puskatus-test, hallgatsz,
virágtajga, hallgatsz,
megfagyott tél, hallgatsz.

Anyám, s édesapám,
földbölcsőm, s éjfélfám,
és te édes fényfám,
főmtül való fejfám,
szerelmetes fiam,
én kitek is volnék?
Ha a földnek szólok,
csak ringat, csak renget;
Éjfélnek, ha szólok,
holdlombja inog csak;
ha fénynek: géntükröt
tart elém, én-tengert.
Mostanul ha szólok,
múlt-nyelvem makog csak,
a Rima-óceán,
jövőtőgyü tenger,
a világ-világa-
-ringyó-idő néma.
S ti is, három-éden-
-hazák, ti se szóltok,
csak hallvást hallgattok,
mint az űrbéli jajjt,
földpulyácska majmot,
meglett lelkű lények.

Apám, édesapám,
én-zúgó éjfélfám,
magamvágta napok
év-ágas grádicsán
fölmegyek most hozzád
a holtak hajába,
naplomb koronádba,
sejtem sudaráig.
Ha innenül szólok,
halálod is meghal.
Halálul ha szólok,
irmagod se hallja,
szólok hát életül,
hetedízig óta,
hetedíziglenig.
De te csak magadban,
magad-rengetegben,
csak a halálmohás
derekad mutatja
merre is van az én
hiányom hiánya
hiányaim híja,
az a hajnalcsillag.

Anyám, édesanyám,
földbölcsőm, én-hazám,
aki csak most születsz,
most születtetsz bennem,
mit tettek tevéled,
tested, hogy kihordtam
humuszszerveimben,
s szültenek halállá.
Váltál vérből vérré,
vérből félő dérré,
dérből élő érré,
elvetélt kenyérré,
kit faggyal szántottak,
tél-télbe vetettek,
jéggel boronáltak
tél-gyökereztettek;
kín- s bűncsíra-konvoj
kalásza is konkoly,
akit úgy aratnak,
mintha aratnának
télben deli buzát,
élni érdemtelent,
mert szála is üszkös.

Duhog a hó, duhhan,
lánctalpa csikordul,
és iszonyú szája
fal embert és fajtát,
engem is emésztget,
s nől hasas télasztag,
hóemberségpelyva,
töreklélek füstöl,
fuldokol, ki éli,
s ha nem: hóság fujtja.
És te, édes fényfám,
főmtül való fejfám,
szerelmetes fiam,
kit, napvilágföldid,
magyarul szólítok,
hogy beszéljek véled?
Siketnémák-jellel?
Ég-föld mammogással?
A vak végtelenség
csillagmilliárdja
braille-írásával,
bolygók betűivel?

Tudsz-e még világul,
Földül, Európául,
Édenemen tudsz-e,
tudsz-e még hazámon:
,,ólom, alom, álom,
élem"; s ha döglégyként
döngök, mondd, meghallod
élő elhullásom,
föld-dongódög hangom?
De te fényfám hallgatsz,
génemtükre hallgatsz,
éntengerem hallgatsz,
te elektronbéklyós,
Te Szaturnusz-gyűrűs
világ vőfély, hallgatsz.
Földbölcsőm, s éjfélfám,
szerelmetes fényfám,
főmtül való fejfám,
hazámban hazámul,
földemben földemül
számüzettek engem
én-szibériámba.
Holdsarjúja voltam,
napvilágsarj voltam,
űr vályog gödrében
sárló por, megszálltam.

Vizem eget gyüjtött,
földem port és napfényt,
sugarával a nap
megköpdöste testem,
a mezitlábas hold
meg csak megtapicskált,
hogy lehetnék vályog
a világ aljában.
Telne is egy házra.
De ki lakna benne?
Szanaszét-szócsontok,
csönd és elmálló éj.
Meg az az egy fűszál,
ki kinőtt belőlem,
hold lábujjközéből
az éj közepibe.
Ne bírjátok szóra!
Mert még meg is szólal:
,,anyám, apám, fiam,
föld-hold-és-égember,
holvolt, holnemvolt szó."
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2016-12-21 09:48:56, szerda
 
  Bella István

Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,

nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom ,,vagyok",
- bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,

elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék... Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Bella István
  2016-11-08 08:09:00, kedd
 
 
Bella István

Maradj velem

Dobol az eső. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád

Mellém is fekhetsz. Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap

És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz

Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog




 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 295 db bejegyzés
e év: 1451 db bejegyzés
Összes: 4586 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 914
  • e Hét: 5360
  • e Hónap: 50236
  • e Év: 222472
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.