Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
x
  2012-01-10 21:37:02, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .........2011-08-17 06:58:24


Balogh István
Első karácsonyunk

Dúdolgató kicsi fácska
Megtermi szempillantás alatt
Csillogó díszeit.
Tetejére fészket rak
Esthajnalcsillag.

Piciny madárkánk
Szárnyát próbálgatja
Jászolból. Zizeg
A szalma barikák
Lába alatt.

Két karomban kisdedem.
Rám mosolyog. Tekintetében
Megéled a csillagszóró.
Csöpp kezével megfogja orrom.

Első karácsonyunk.
Együtt.

Tóparton a hóesésben
Megkondul a Ferenc-templom
Ünnepi harangja.
Éjféli misére baktatnak
Négyszárnyú angyalok.
Ruhát váltanak
Kényes csillagok.

(2007. december 15.)


 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
x
  2012-01-10 21:29:53, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .........2011-08-17 06:58:24


Balogh István versei

Balogh István
Gyertyagyújtás


Három király lépdel csillag nyomában,
Fölöttünk fényes Istenünk palástja,
Vállról lekanyarítja, betakarja nyáját,
Minékünk szánja, minékünk ajánlja:
- Ne fázzatok, fiókáim, - suttogja szelíden.
- Ma született fiamat adom néktek,
Szeretet érződjék, hangozzék ének!
Értetek kegyetlen keresztre feszítem!
Majdan vad bódulásból észre tértek,
Tíz parancsom táblái újra élnek.

Betlehemi jászolnál bárányka béget,
Csacsi meghozza örök üdvösséget.

S megszólalnak háromkirályok ígyen:
- Hódolunk, Máriánk, szülötted előtt!
Egyetlen igaz királyunk, vele eljött
Szabadságunk lehetősége, véres harcunk
Tisztává varázsolhatja gyalázott arcunk.
Tömjént, mirhát, kincset áldozunk,
Szeress minket, vagy elkárhozunk!
Megváltónk légy, piciny gyermekecske!
Lehelget rád bari, csacsi, kecske.
Jászolban fekszel aranyszalmán,
Uralkodsz császárok birodalmán.

- Gyújtsunk gyertyát a karácsonyfán! -
Hívom unokám. - Éltessen minket e láng!
Fogja kezem: - Megyek, nagyapám!
Szeretlek, béke van, minket senki se bánt.
Elhisszük, mert hinnünk kell a meséket.
Jászolban pihen kicsi Jézus. - Álmodj szépet! -
Dörmög a pók. Titokba szövi az egészet





 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
Balogh István
  2011-08-17 18:35:31, szerda
 
  BALOGH ISTVÁN versei:

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A Jelentéktelen Pedagógus balladája__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Altatódal_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ami látható_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Bálint úr áldott fegyverei - 1 Porból megéledő aranylant____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Bálint úr Délvidéken- 2 Porból megéledő aranylant____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Együtt_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Első karácsonyunk_______________________________________(#)- Gizella Lapu
Első kupica, szilvórium - 1.Butéliák_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Gyertyagyújtás_______________________________________(#)- Gizella Lapu
Harmadik kupica, cseresznye - 3.Butéliák_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hatodik kupica, körte - 6.Butéliák_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hazám_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hetedik kupica, barack - 7.Butéliák_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Jelenés: Pilinszky_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kakadu feneke fordul májusi nap felé___________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kívánságom anyunak_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Learatták már_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Madaram hullajtott tolla_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Majális_______________________________________(#)- Gizella Lapu
Második kupica, alma - 2.Butéliák_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Menettérti vérrögöm_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Mityás hegedűje_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Nagypéntekünk_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Napunkkal született_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Negyedik kupica, meggy - 4.Butéliák_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Néptanítóságom______________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Öregapám furulyája______________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Örökségül hagyom____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Örök partunk_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ötödik kupica, ringló - 5.Butéliák_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Papírhajóm_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Sárga pillanatkép_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Siratófalamnál_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Sőregi bácsi citerája_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szerelem_______________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szilvafára másztam___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tavaszelő_______________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Utassy Jóskának_______________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Utószonett, törköly - 8.Butéliák_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Végezetül___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Vigyorgó csendélet___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Visszaálmodó__________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Zentáról álmodom__________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária




Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából





 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
B István
  2011-05-29 10:37:59, vasárnap
 
  Balogh István

Butéliák

1. (Első kupica, szilvórium)

Csak lágy sóhaj lebeg a rét fölött.
Arkangyalok szárnya csap szemembe.
Befűtve immár a nagy kemence,
Lapáton lelkem, borok és sörök:

Bevettetünk mind zsarátnok létbe,
Sercegve csöpög olvadó zsírom.
Soraim rovom, szonettem írom,
Dagadt májam kacag, átkoz lépem,

Szívem kalapál, kihagy, csikorog,
Gyomrom megemészt és rútul korog,
Indít pokolra gyémánt salakot.

Dalolnék én, de némán maradok!
Mögöttem a hét sátán vigyorog,
S ínyembe mar elátkozott horog.


2. (Második kupica, alma)

Ínyembe mar elátkozott horog,
Mögöttem a hét sárkány vigyorog,
Szívem kalapál, kihagy, csikorog,
Gyomrom megemészt és rútul korog.

Dagadt májam kacag, átkoz lépem,
Indít pokolra gyémánt salakot.
Dalolnék én, de némán maradok:
Bevettetünk mind zsarátnok létbe.

Sercegve csöpög olvadó zsírom,
Arkangyalok szárnya csap szemembe.
Lapáton lelkem, borok és sörök...

Csak lágy sóhaj lebeg a rét fölött,
Soraim rovom, szonettem írom,
S befűtve immár a nagy kemence.


3. (Harmadik kupica, cseresznye)

Befűtve immár a nagy kemence,
Sercegve csöpög olvadó zsírom.
Soraim rovom, szonettem írom,
Arkangyalok szárnya csap szemembe.

Lapáton lelkem, borok és sörök,
Mögöttem a hét sátán vigyorog,
Szívem kalapál, kihagy csikorog,
Csak lágy sóhaj lebeg a rétek fölött.

Dalolnék én, de némán maradok,
Bevettetünk mind zsarátnok létbe,
Gyomrom megemészt és rútul korog,

Ínyembe mar elátkozott horog,
Indít pokolra gyémánt salakot.
Dagadt májam kacag, átkoz lépem.


4. (Negyedik kupica, meggy)

Dagadt májam kacag. Átkoz lépem.
Mögöttem a hét sátán vigyorog.
Szívem kalapál. Kihagy. Csikorog.
Bevettetünk mind zsarátnok létbe.

Arkangyalok szárnya csap szemembe,
Indít pokolra gyémánt salakot.
Dalolnék én, de némán maradok.
Befűtve immár a nagy kemence:

Lapáton lelkem, borok és sörök,
Sercegve csöpög olvadó zsírom.
Ínyembe mar elátkozott horog.

Gyomrom megemészt. És rútul korog.
Csak lágy sóhaj lebeg a rétek fölött.
Soraim rovom. Szonettem írom.


5. (Ötödik kupica, ringló)

Soraim rovom, szonettem írom,
Szívem kalapál, kihagy csikorog.
Mögöttem a hét sátán vigyorog,
Sercegve csöpög olvadó zsírom.

Lapáton lelkem, borok és sörök,
S bevettetünk mind zsarátnok létbe.
Dagadt májam kacag, átkoz lépem:
Csak lágy sóhaj lebeg rétek fölött.

Gyomrom megemészt és rútul korog,
Indít pokolra gyémánt salakot.
Befűtve immár a nagy kemence.

Arkangyalok szárnya csap szemembe,
Ínyembe mar elátkozott horog.
Dalolnék én, de némán maradok!


6. (Hatodik kupica, körte)

Dalolnék én, de némán maradok,
Soraim rovom, szonettem írom,
Sercegve csöpög olvadó zsírom,
Indít pokolra gyémánt salakot.

Ínyembe mar elátkozott horog,
Befűtve immár a nagy kemence,
Arkangyalok szárnya csap szemembe,
Gyomrom megemészt és rútul korog.

Dagadt májam kacag, átkoz lépem,
Csak lágy sóhaj lebeg rétek fölött,
Szívem kalapál, kihagy, csikorog.

Mögöttem a hét sátán vigyorog:
Bevettetünk mind zsarátnok létbe!
Lapáton lelkem, borok és sörök.


7. (Hetedik kupica, barack)

Lapáton lelkem, borok és sörök,
Csak lágy sóhaj lebeg rétek fölött.
Szívem kalapál, kihagy , csikorog,
Mögöttem a hét sátán vigyorog.

Dagadt májam kacag, átkoz lépem,
Bevettetünk mind zsarátnok létbe.
Sercegve csöpög olvadó zsírom,
Soraim rovom, szonettem írom:

Lököm pokolra gyémánt salakot!
Dalolnék én, de némán maradok:
Befűtve immár a nagy kemence,


Ínyembe mar elátkozott horog,
Gyomrom megemészt és rútul korog.
Arkangyalok szárnya csap szemembe!


8. (Utószonett, törköly)

Hét korty termett hét butéliában.
Bátkában és nem Ruméliában
Áll a hét fa. Sorban első: szilva,
Lányszemű, mézcsókú. Egy nő titka,

Az anyámé, ki beszélt a fához,
Szeretgette, cirógatta, lábhoz-
Kézhez édesgette. Cigányalma,
Mondta másnak, kényes kislány halma

Legyél, csöcsösödjél, csinosodjál!
Cseresznye, meggy,ringló pirosodjál!
Nektárt gyűjts, körte, csengőd csengjen

Barack! Mesefánkon megteremjen
Lelkünk, szeretetünk pálinkánkba!
Nedűnket az Úristen megáldja!




 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
B István
  2011-01-19 10:08:45, szerda
 
  Balogh István versei

Balogh István versei

Balogh István
Néptanítóságom

Magyarázgatom
Az egyenesnek
Mi a gömb

A gömbbel
Megértetném
Mi az egyenes

Hömpölygő vízbe
Lóg már
Egy grafiti lába

Halálugrás hídról
Megáradt Tiszába

(2006. április 16.-17.)





Balogh István versei

Balogh István:
Napunkkal született

Rigók füttyögnek reggelenként
Ablakom előtt s túlharsogják
A többi madárkát, friss levelek
Csodálkoznak ágak hegyén,
Indulok lassan, kezdődik a nap,
Bújik már elő a fénysugár is
A Kopasz-hegy hajlatán.

Indulok. Már nem egyedül.
Többen vagyunk, apám,
Nyomodban járunk.
Eggyel nőtt mögötted a sereg!

S dagad a rigó sárga tüdeje,
Cinkék, pintyek, tengelicék,
Vörösbegyek, fecskék,
Szürkegyöngy verebek
Táncolnak azúr teremben,
És látjuk mind a gyerekecskét,
Napunkkal született, anyja
Égi jel jóra, tejecskét
Kínál áldott kebele.

Itt van otthonunk, fiam,
A Tiszánál, ajtónk kitárva,
Gyere be!

(2007. május 10.)




Balogh István versei

Balogh István:
Nagypéntekünk

Ó, Uram, hogy is van ez?
Elkurvult, posztmodern angyalok
Röpködnek szivárványod íve alatt?

És nyögdécsel nagyokat rozsdás
Farka szelídített bárányfelhődnek,
Elfelejti, rozsdája vérszínű.
Emberek torkát vágják éppen által,
Ütőerek Krisztust kongatják,
Áldozati bárány szívverése
Bimbamozik bőregeres tornyokban,
S kuvikok lehelnek minékünk szerencsét.

Ó, Uram, átéltük mi már áldozati
Bárányod szívének dobbanását,
Irhánkat száradni akasztották
Fénylő szegekre, ottan szellő
Megáldotta. Angyalok szárnyának lebegése
Volt a szent légmozgás. Letagadtuk:
Ölésekor árva mogyoróit szórja világunkra az
Áldozati bárány, kinek jajszava nincs.
Csak anyám nyelvén tudna szólamlani
A mi kétes föltámadásunk miatt legyilkolt,
Ha bátorsága lenne. De kiölik
Lelkéből a jajszót is: vére megalvad.
Szuronyunk élén szurkos szózatunk.
Ki látja felhők zokogó szegélyét?

Ó, Uram, elmegyek én a fészkes
Fekete fenébe, annak is pokolbéli
Legaljára. Ott az én helyem, oda
Kárhoztattál: ott vagyok bűzlő dög
A végtelenek végtelenén,
Párhuzamosok téves találkozóján.

Sötétnek végezete nincs, Uram, napfölkelte
Ronda propaganda, pókhálózó
Létünk posztmodern metamorfózis.
Kifingottunk, mint a francia malac!
Ez a színtiszta igazság! Ez látszik immár
Göncöl ribancos szekérrúdja alján!

Ma megláttam mégis, kinyílt a kék és a fehér
Ibolya egy bokor alján, morcos kandúr
Fröcskölt éppen arrafelé! Kuss!
Ordítottam, ahogy torkomon kifért.

Föléledt a szél, Uram, elfújt minden
Ótvarat erről a tájról. Gombócot lenyeltem
Reves tüskéivel, Teremtőm. Ámen. Ámen!

Apró mécsesek gyulladnak lelkem legszebb mezején.
Megváltóm kereszten lóg, oldala átszúrva.
Ecet enyhítő itala, epehólyag rám fakad.
Ő még él talán, egyetlen pillanat az elmúlás.
Valamely visító francia malacok fejét
Levágják komoly hentesek, akik nem látják,
Olajfák alatt ott sír Mária, Mária-Magdolna,
Veronika és az édesanyám. Töpörödött, nyolcvanöt
Éves anyám öleli megfeszített megváltónk
Keresztjének átkozott tövét. Újra viselős vélem.
Meghal és föltámad. Értem? Nem értem?
Majdcsak megértem, majdcsak megértem.


(2008. március 14.- 15.)





Balogh István:
A Jelentéktelen Pedagógus balladája

Az ember mindig kész fellázadni,
Súgja halkan a Londoni színben
Rejtőző látnok, szája nincsen,
És szeme sincsen,
S hallom hullámok bölcs bomlását,
Álmodok: kezem egy kilincsen,
Hiába rázom, zörgetek,
Rámhuhog kilenc förgeteg,
Vihar kerít, döngnek legyek
Béke vagyok, béke leszek,
Nem lázadok, nem lázadok!
Déli Tisza tükrén nyafog a fogyó Hold,
Dionüszosz röhögi szüretem,
S megáldanak részeg istenek.

Ősök nyomán legelőket járok,
Bőrdudámban vihar meglapul.
Elkerülnek engem királyok, cárok,
Erdő-mező kinevet: kimart kentaur.
Rackáim legelnek, disznaim túrnak,
Lovaim üvöltnek, marháim bőgnek,
Kuvaszom, megőrzőm, üzent az Úrnak,
Ínségben vagyunk, ideje már bőnek!
Kuvaszom, pulim nyalják a kezed,
Nagyurunk, ők még nem vétkeztek.
Helyettem s értem már vezekelnek,
Szűröd alá bújik e büszke évezred.

Makogok én, elvtárs urak, szűkölök, két kezem
Béklyóban, szám felé közelít a lakat,
Nyugtató csíp nagyot virító seggemen,
Ordítok, s nem lázadok, ám halad
A kurva karaván, a bűzös nagy körmenet,
Bőgnek a tevék, az emberek, a szamarak,
Én meg a fogyó Holdunkra nézek, vonítok:
Akarat szabad és az ember is tán szabad!
Bizonyítod, lotyó Luna?! Bebizonyítod?

Énrám, lihegi-dadogja kocsonya Hold, száz
Pontos törvény vonatkozik! Égi sárkányok
Tőlem kérdik: erős kötés és való oldás
Árt-e, használ-e, áld-e árva lánykátok
Élet fája ágán, élet fája rügyén?
Nyelvem harapom bűzös ürügyén
Szólamomnak, s lesem buborék hiú
Feltörését, leány, avagy fiú
Tüdeje hellózik kék ájulásból?
Zagyva, mutáns akkord lét múlásról
Trombitál fülembe ártó szózatot.
S visszaszólok gumikastélyomból:
- Jól vagyok, kedves, túlontúl jól vagyok!
Megkaptam részem, véreset kacagok,
Motolla szivem jajkiált, négyet jobbra,
Mozdul bot lábam, majd kettőt balra,
Ép testben ép lélek, ez jó, rá se ránts!
Ablakom előtt, ha ablakom volna,
Meglátnám éj csudaszép moziját:
Zsúpon az aggnő, felszökik kabla,
Cimpája kitágul, lefittyed ajka,
Nyerít a táltos főördög Bonifác,
Fogai között csörög a zabla.
S karóba húzva pipáz egy buzeráns.

Világnak óceánja pofámba tekint.
Teremtést kezdesz, teremtést megint?

S énekelnek ám nyomorú hullámok,
Nem lázadhatunk, mi hívek, tudjátok!

Kötik hátra két kezem, tisztán tiszta két kezem,
Étkezem és vétkezem, étkezem és vétkezem




 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
B István
  2010-11-20 20:28:48, szombat
 
  Balogh István versei

Balogh István:
Örökségül hagyom

Vak madár repül a napba,
Horizonton gyilokmarkolászó lelkem.
Kezdi nászi táncát hetéra hajnal,
Pengeti idegrendszeremen
Öregapám nótáját, s készakarva
Tépdesi a húrt, töri a vonót.
Hallani ködökből, hol vót, hol nem vót.

Indulhat-e szegény ember legkisebb fia?
Létezik-e még erdőben haramia?
Királyi tarkaruhás ármádia?

S eladó lánya van-e még királynak,
Vagy csak napba csapkodnak
Véresen vak madárszárnyak?

Hamuban sült pogácsám
Anyám lelke benned:
Ne hagyj engem árván,
Jaj, ne hagyjál árván!

Koppan kicsi lépés, első pár
Vasbocskor unokám lábán.

(2008. május 29.)






Balogh István:
Szerelem

Ülök a parton
Lesem a vizet
Tündérek lila szárnyát

És megjön a kedves
Kivirágzik piros gesztenye
Ágai táncolják
Gerle fészkét körül

Zöld tótágas túlpartról
Szellő áttáncol ősi léten
Megmaradunk fehéren

Megragadunk fenyéren
Marhaganén réti pusztán
S énekel mirólunk Rusztán

Ülök én a parton
Tiszámat nézem
Lélekzünk:együtt

(2008. január 9.)




 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
B István
  2010-10-23 19:57:59, szombat
 
  Balogh István:
Hazám

Fölrémlik egy zentai paraszt,
A dinnyét termelő Huszák Bálint,
És egy szinész, alig két arasz,
Valentin: rakott arcára kármint,
Égkéket, fűzöldet, medvebarnát, szarost,
Csak emberit, csak ittenit, soha.
Torkavéres hajnal. Minden olyan most,
Mint halálos cecelégy potroha.
Recsegősre komponált énekem
Tiszának zajló jegét sarkosítja.
Parton gesztenyék, létük szép nekem,
Álmodják jó tavaszt. Keményen víjja
Fészke tavalyi biztos helyét szelíd gerle.
Mindenki rákiált, kicsiny feje szédül:
E csorba faág még nincs elvetemedve!
Legörnyed, térdel, sírva búg legvégül.
Huszák Bálint keresztfáján
Sír két meddő, meg egy ártány!

(2009. február 15.)





Balogh István versei

Balogh István:
Madaram hullajtott tolla

Hova szállnak azok a riadt gémek,
Nyakon sebzett árva kócsagok?
Ősmagból csírázik lelkemben ének?
Napnak keltével megszólalok?

Tisztulgat reggelen égnek legalja,
Minden kusza álmom igaz, megéled.
Ám kurvuló szúnyogcsípést vakarja
Átkozódva énem, döglött erények

Lombozzák egyetlen fámról szívem.
Világ konstruált hazugság, hiszem.
Szemembe röhög keresztes potroh.

Háló közepéből les rám, kaszája
Mirtusz ága, rőt halálok arája.
Nászunk minden lelkeset megrontó.

(2008. június 5.)




Balogh István versei

Balogh István:
Öregapám furulyája

Szabadság az nyárfalevél,
Kétszínűre fordítja szél.
Igaz beszéd igaz szájból:
Tiszta víz tör hív forrásból.

Maszlagokat terem kóró,
Emberpótló, tüskés csóró.
Hitvallásom marcangolja,
Szívem vakvágányra tolja.

Könnyű hajnal soha nem kél,
Könnyezhet a nyárfalevél,
Tátoghat a béka szája,
Csapkodhat baglyoknak szárnya.

A farsangi forgatagban
Mindig egyedül maradtam.
Ki nyújt felém tiszta kezet?
Lehet igaz emlékezet?

Subáját fordítja ősöm,
Nyári esők lelkét őrzöm.
Lecsorog mezőnkre víz,
Csírát hajt és életre hív.

Pöndölében kedvesemnek
Igaz világok teremnek.
Öléből ős folyam fakad,
Unokáim aranyhalak.

Megjárják a hét tű hosszát,
Szeretetük mind elosztják.
Aki abból morzsát részel,
Elkerüli méreg, kétely,

Kuvik nem huhogja estjét,
Házhoz hozzák szép menyecskét:
Várandós lesz jó Napunkkal,
Szép Esthajnal csillagunkkal.

Ő szüli a szabadságot,
Fénye lelkünkben lesz áldott.
Tisza-partján fűzfák, nyárfák
Magzatainkat megáldják.

(2007. augusztus. 7-8.)




Balogh István versei

Balogh István:
Ami látható

Sárga fény savanyodik korhadó karón:
Hangyák harmóniája vezeti égboltra
Széthulló bolyunk idegrángásait.
Fogam csikorgatják, szívem sírásra
Kényszerül. Kezemet emelném
Szemmagasságig, ám dörmög a
Vérszínű medve ajtóm előtt, megveti
Cigányok dobszólóját! Szabadság,
Marcangolják okker tépőfogak.
Jaj, zümmög az árva légy, üvegnek
Koppan, lehull ablakpárkányra.
Ott dehidrálódik majdan a teste.
Kívül a szabadság, jól idelátszik
Foltozott inge, megsárgult gatyája.

(2009. május 3.)






Balogh István:
Sőregi bácsi citerája

Májust várok, sarkunkon befordul-e?
Csak szelek kócolnak kedves utcámban,
S tájunkat megveri éj kuvik kántorkodása.
Pálinkás torokból buggyanó örök rigmusok.
Szépen búcsúztatott kántor úr, mondta mindenki
A Vásártér régiójában, asszonyok jajgattak is,
Valami könnyeket törült fiatalabbja szép ábrázatáról.
Májusban kísérték ki öreg szomszédunkat, Sőregi bácsit,
Akit a végén csak én szerettem, de nagyon,
Élt kilencvenkilenc évet, nem vettek agyán
Erőszakot sem égi, sem földi hatalmak.
Anyja lány korában lihegett a nagy szaladáskor,
Szíve átkalapált a hímzett leányblúzon,
Rácok buzogánya nem érte testét.
Sőregi bácsi idősebb volt Gárdonyinál és Móránál,
És Heltainál és Molnár Ferencnél, és
Móricznál, de Adynál is, Babitsnál is,
Kosztolányinál is: ők mind megboldogultak
A hatvanas évek elejéig, ekkor ismertem meg
Sőregi bácsit, átelleni szomszédunkat,
Aki a felsorolt alkotók közül éppen
Nem hallott soha senkiről, de tudott
Citerázni, és rengeteg népdalt ismert,
Ám soha nem látogatták meg őt
A zentai népdalgyűjtők sem.
Ótvara leszáradt, pedig rühességét
Elkenegették büdössel a szocialista
Évtizedek, a lelkét is megkátrányozták.
Csikorgóra váltott minden csigolyája.
Leprás levegőjét huzatolta a huszadik
Évszázad. Második fele engem is huzatolt.
A fülemen át zuhogott a cúg, a félelmetes,
Mindenféle dobszóló rossz reinkarnációja.

Az öreg csak citeráját simogatta alkonyati ég alatt,
E fában rejteznek mindenféle titkaink, suttogta
A szomorú gömbakácok alatt a májusi utcán,
Elült már akkorra az utca áldott pora,
A rengeteg patkónyom jóéjszakát kívánt
Mindenféle jótét léleknek, még a kuvik is
Messze elköltözött akkor a mi utcánkból,
De később visszaszállt és fészket rakott
Valamely vakablakban, ahol meghalt a nap.

Május majdcsak befordul a sarkon, pöfögő
Mozdonya hatalmasat fütyül, megállunk, barátaim,
Átszállás valamely bocsánatosabb alkalmatosságra,
Úszni vagy csúszni fogunk az elkövetkező csaló
Csillagképek alatt, és vonítunk majd, májusi nap
Szorító hurka tiszteli torkunk. Énekünk megreped,
Mindaddig hóka lesz, amíg rá nem köpünk
A legszebb képrámára, életünket bekeretező
Pókháló világra. Vonítani kezdenek a zentai harangok
Nyomban, frissen herélt kutyák botladoznak
Elárvult gyerekkorom mezején, virágok megbarnulnak.
S megveszednek árterületi szúnyogok, kedves kutyák
Rámvinnyogják egyetlen vétkük, rusnya vérszívók
Képében közelít kullancs majálisom, ó, jaj!
Elpattan Sőregi bácsi citerahúrja, azóta sincs
Pontos fölstimmelés, ő meg kifeküdt szelíden
Az alsó temetőbe, semmi nem sikerült neki:
Kilencvenkilenc évet élt, százat szeretett volna.
Csak azért, hogy minden arra járó megcsodálja
Fejfáját. Eszébe sem jutott, a fa elrohad, ilyen
Az idő, ilyen Isten rendelése, ilyen az élet.

Halála után, illendően a gyász lejártakor,
Kértem én a citerát az örökösöktől,
Ám ők föltüzelték, menj a picsába, Pista,
Ezt zokogta az öreg hangszer, ez volt a mi
Nótánk a máglyán. Talán sivított is.

Öt évtized után jutott minden eszembe,
Esz engem is a fene, meg vagyok átkozva tán?

Május lopakodik, orgonák bólogatnak,
Szűz gyöngyvirág fehérből vörösre vált.

Május meg araszolgat erre mifelénk,
Kurva módra fölméri a lehetőségeket,
És nem találja az előbb fölemlegetett,
De meg nem nevezett Sőregi bácsi
Árulkodó génjeit, mert mifelénk ne árulkodjanak,
Mondaná jellemem, meg mások szívdobbanása.
De ez nem fog bekövetkezni soha.
Hallgatás nem jövedelmező,
Nem hallgat a közeledő május sem,
Mert mindent kibeszél a szél,
A mindenféle nyelven beszélő
Automaták fölhúzott rugója.

Május lesz, nemsokára aranyat ér az eső,
Május lesz, megférünk a kedves ólban,
Összebújunk, villámok, égdörgés
Nem zavarhat minket. Nem ám!

Aztán belezavarnak mindenünkbe
A büdösen büdös böndő viharok,
Bevadul Sőregi bácsi szűz citerája.
Akasszátok föl magatokat, zengi,
És rekedt hangját istenek föl nem ismerik.

(2009. április 25.)

 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
B István
  2010-06-28 22:30:39, hétfő
 
  Balogh István: Kívánságom anyunak

Anyu, csak két szál ibolyát találtam,

Hogy csókot adjak, köszöntselek,

Alig vártam.

Anyu, boldog vagyok nagyon

S szívből kívánom:

Mindig vidám légy, szép, fiatal,

Nekem a legjobb anyum ezen a világon.

 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
B István
  2010-05-28 13:21:29, péntek
 
 

Balogh István versei

Első karácsonyunk.
Együtt.

Tóparton a hóesésben
Megkondul a Ferenc-templom
Ünnepi harangja.
Éjféli misére baktatnak
Négyszárnyú angyalok.
Ruhát váltanak
Kényes csillagok.

(2007. december 15.)








 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
B István
  2010-05-28 12:08:18, péntek
 
 




Balogh István versei

Balogh István

Porból megéledő aranylant

1. Bálint úr áldott fegyverei

Bálint úr áldott dárdája
Imádságot repeszt az égre,
Bálint úr nyeregkápája
Elringat, nem visz a jégre:

Kilenc hónap, kicsi magyarom
Üvöltés után ringj csecsen,
Bálint úr szól, megvédi karom
Asszonyt, nemzetet szerelmesen.

Kilenc hónap, kicsi magyarom,
Ennyi kellene, de három tiéd,
Fényes dárdák ütnek agyadon,
Lelked lelohad. Kis szíved kiég.

Bálint úr áldott szablyája
Rendet vág majd mezeinken,
Vérünket csapolja valahára,
Tisztulást söpör ereinkben.

Bálint úr dalol, lantja arany,
Szerelme szelíd, istene egy,
Énekét meghallja mind a magyar:
Miatyánk, Mária, Hiszek egy...

Hiszek egy hazában, Esztergom alatt
Vérem elcsorog, lábam üszök rágja.
Rohadok, bűzlök, szívem megszakad,
Szerelmetes éjek tündér Júliája

Ragyog énreám a reves ágyon.
Ágyúgolyó, mondják majd idővel.
Bizony szétrobbant a legszebb álom!
Bizony szemünkben az intő jel:

Tapossák hasunk, repesztik bordánk,
Szétlövik létünk nagy lövegek.
Krisztusunk, mikor érsz el mihozzánk,
Elűzni egünkről rőt szörnyeket?


2. Bálint úr Délvidéken

Krisztusunk, mikor látsz meg minket?
Leghívebb nyájad Dunán, Tiszán?
Krisztusunk, áldd meg mezeinket,
Barmainkat, erdeinket. Hitvány

Férgeinkről ne emlékezz, rozsdás,
Kukac világunk ne zavarjon!
Visszatér, visszatér: csak mondás,
Megfagy a téli csúf avaron.

Mert nem tér vissza, nem tér, nem tér,
Pedig vigasztal véres százötven év.
És még száz sincs, ne sírj nemzetért:
Párhuzamos végtelenben összeér!

Bálint úr hangszere túlfeszített lett.
Idegem egész rendszere elég.
Csak a füst, a szén, az enyészet,
Rohadás, csőd- szerelem, cseléd

Álláspontok tüdőbajos törvénye
Ordítna vissza, csillagos egekig.
Tisza, Duna, Olt, Maros örvénye
Lecsontoz mindent. Eredetig

És a legvégsőkig, trombita hangig
Fellobog minden zászló, élet.
Elvezet minket mindez firhangig,
Hogy félrehúzzuk? Rákfene, véreb

Ne faljon fel minket! Bálint úr,
Reszelőt kézbe! Kardod éle
Nemzetünk igaz létkérdése!
Krisztustul, Luthertül, Kálvintul,

Dávidtul fogadtunk imát, ősök
Révüléseit elismertük, ördög
Sem volt távol tőlünk. Talmi hősök
Kántálnak szerte! Hol görögtök

Nemzet varangyai, Bálint tagadói,
Valentin ébresztői, gyémánt batyuk
Kötözői, bőrünk cserzői, kaparói
Csontjainknak? Rettentő alagút

Végén látszik-e fény? Uram, szép
Szivárvány, él-e még az ég csillagos
Mosolya? Vagy a filléres, durva lét
Rokkant? Ótvaros, bélpoklos, iszamós

Kígyó terjed kerítésléceken, járdákon,
Lelkeken, alkotmányokon, leánykák
Kicsiny kezében, szívében, márványon
Kiterített korpuszokon? Mindezt lehányták

A legnagyobbak, a hitelesnek tűnők?
Megsiratnak mindent a bús folyók, erek,
Pelék, lótetűk, sólymok, kecses őzünők,
Vadkanok, őzbakok, gyönge eretnekek,

Ugárok, magyarok, jászok, kazárok,
Kunok és hunok, avarok és jazigok,
Minden ősmadarat, égfát magyarázók,
Stílusok, motívumok, gyanták, batikok?

Bálint úr: kérdem én, hol is tartunk mostan?
Brasnyó Pista költő sólymodat röptette,
Rumot ivott közben, fityókra számozatlan,
Siket bal füle ugár szólamot követte.

Csak korom a fehér, csak fehér az igaz.
- Hülye vagyok én? - szól valami költő,
Csizmaszárból. Nemzetemnek kell a vigasz.
Tekeredik sárkány sok emberöltő,

Százötven év. Akkor is megvoltunk.
Bibliánk is volt, költőnk is szólalt.
Dal megéledt, kurwusok kurwultunk,
Disznók összefeküdtünk az ólban!

Bálint úr, milyen csudahangzás?
Húrok halk rezzenése miért ijeszt?
Vadludas leányláb nem elég biztatás?
Pár éled a suton, kenyeret keleszt.

Ó, Bálint úr, mit mondjunk mi Délvidéken?
Reszeld meg jó kardod, mordályod is éljen!
Kicsorgó véred erjeszt már minálunk:
Talajunk harcol, tarackot csinálunk.

(2006. január 29 - 31.)




Balogh István versei

Balogh István
Vigyorgó csendélet

Úristen bevonul a fürdőszobába,
Megelégedéssel mossa magát, szent haját
Borzolja kemény zuhanysugár.
Glóriája száradni csigákon mászik
A rozoga, csikorgó fregolira.
Csomózott kötél, akár bűnöst,
Tartja plafon alatt az enyhén ringó
Csiptetőt. Kintről a gyerek
Zörgeti az ajtót, kakilni kell, apa!
De Teremtő most valami régi dalba kezd.
Emlék lenne, vagy csak bosszantó.
Szitokkal sikálja az asszony már a cifra
Szőnyeget, mert a gyerek nem vár.
Akár a természet. Ha tél van, akkor tél van.
Ha tavaszodik, akkor tavaszodik.

Úristen kántálgat még, s tenyerével
Letörli tükörről szelíden a bolyhos párát.
Szakálla gyönyörű, ilyen senkinek sincs,
Ujjong boldogan, s ujjai közt duruzsol
Őszülő szőrszál. Idegen elemet én
Gyomlálgassam? Keze vége szigony.
Asszony meg ordít, átkozódik.
Odakint. Minden csak odakint.

(2008. február 14.)




Balogh István versei

Balogh István
Visszaálmodó

Egzotikus kertem közepén
Gyémánt fényű tavacskámban
Lógnak fák és virágok
Fejjel lefelé
Libbenő lipék aranyhalacskák
Madarak és napocskák
Kergetőznek tengerzöld
Liánok között
Tótágasból
Gyöngyház denevérek
Suttogják pöttyös titkukat
Két árva hídláb között
Kacsázik az én kavicsom
Elfelé tőlem
Messzire
Nagyon messzire

2006. november 5.





Balogh István versei

Balogh István
Jelenés: Pilinszky

Hangok mestere föláll a zongoraszékről.
Levelet ír a legelső titkárnak.
Kegyelem, súgja a tücsök.
Szorgos hangyák lerágják húsomat.
Ami marad, világol vaksötétben.

Viharok dúlnak tengeremen.
S fölsejlik végre a szélvédett öböl.
Parti homokban fölriadt szögek.
Boldogok, akik megfeszülnek.

Keresztfám tövén vércsepp litánia,
Pokolmélyen pokolfeketében.












 
 
0 komment , kategória:  Balogh István 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1650
  • e Hét: 13563
  • e Hónap: 78742
  • e Év: 2246003
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.