Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Arcod álmodta meg...
  2018-06-02 15:13:34, szombat
 
  Jánosházy György

Arcod álmodta meg...

Te kölcsönözted mosolyod a Napnak,
hogy olvadjon a bánat és harag;
a csillagok, virágok, madarak
ezüstcsengettyű-hangodon kacagnak.

Arcod álmodta meg karácsony éjjel
a képíró középkori barát,
hogy muzsikáló angyalok karát
élő mosolyra gyújtsa ecsetével.

Szívembe zárva hordom nevetésed,
az arcod és a mosolyod, a hangod,
nem zúgják túl sem ágyúk, sem harangok,

úgy szürcsölöm a neved, mint a mézet,
s ha szólit a világ szigorú rendje,
emlékedet viszem a végtelenbe.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Te csak maradj....
  2018-01-19 18:02:09, péntek
 
  Jánosházy György

TE CSAK MARADJ...

Te csak maradj... Ó, nézd e kék eget:
a csillagok hol ilyen fényesek?
Az éj ily csendes és ily szép az álom,
mely ránk csurran borzongó holdsugáron.

Miénk e föld, e szent kőrengeteg,
komor bölcsője hangtalan daloknak,
e bús erdők, fehércsuklyás hegyek.
S a csillagok sehol így nem ragyognak.

Miénk e város és sok büszke tornya,
a bércek égrenéző, zordon orma,
a vágy, mely lázas velőmben remeg
s testvéreink e furcsa emberek.

Ne menj... Ott más a föld s az emberek:
ott árva leszel és gyökértelen.
Ott senki így nem vár, így nem szeret...
Te csak maradj, maradj mindig velem.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Ének az esthajnalcsillagról
  2018-01-19 17:57:18, péntek
 
  Jánosházy György

ÉNEK AZ ESTHAJNALCSILLAGRÓL

Zs. Gy.-nek

Mezítlen lábbal surran át az est
a városon s fátylat vet rá puhán.
Az égen, hol a hallgatag kereszt
belédöf, az ódon torony csúcsán

egy büszke csillag lobban fel ragyogva
- a végtelen kékségben árva lámpa -
és lecsurog a szunnyadó padokra
ezüstpatakként hűvösfényű lángja.

Szikrákat szór a kormos kéményekre.
Körötte új mécsek gyúlnak ki egyre
sűrűbben, lángjuk bágyadtan rezeg.

A fénye máris halvány és beteg fény.
A nagy tömegbe olvad lassú-renyhén.
A többi közt örökre elveszett!
*
A hajnal halvány rózsákat dobál
az éj után, mely gyáván menekül.
A menny boltján a nyugtalan, opál
csillaggyertyák kihunynak. Egyedül

egy csillag ég halk daccal még csupán
az égen, hol a hallgatag kereszt
belédöf, az ódon torony csúcsán:
a földre villogó szemet mereszt

s szikrákat szór az ébredő hegyekre.
A nap a láthatár alatt lebegve,
az ég alját piros fénnyel borítja.

A csillag megborzong egy pillanatra,
a nap felé néz s gőggel felkacagva,
úgy hal meg, mint egy harcos, régi szittya.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Téli éjszakák
  2018-01-13 13:09:44, szombat
 
  Jánosházy György

Téli éjszakák

Ezek a rémes, hosszú téli éjek,
csillagtalan, vigasztalan sötét,
melyben a lélek önmagába mélyed,
s fojtón feszül föléje füstös ég,

sovány, vén pók strázsál elnyűtt fonálon,
kint álmatlan kutya nyüszít s morog,
égő, tikkadt szememre sem jön álom,
mit sem segítnek ízetlen porok,

ágyam köré lopakodik a nemlét
bugyrából sok vádló, keserves emlék,
holt szeretők virrasztanak velem...

Mire felbukkan újra a komor Nap,
és hangtalan jajjal köddé omolnak,
egy hajszállal fehérebb lett fejem.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Álmodik a zongora
  2018-01-13 13:08:51, szombat
 
  Jánosházy György

Álmodik a zongora

Alszik a vén, kiszolgált zongora.
Megkopott, vedlett billentyűi sárgák,
unott pókok lakják és bús bogárkák,
redves fáján évtizedek pora.

Elmúlt az áldott, szép zene kora.
Feltámadását mindhiába várja.
Más ritmustól döng vad fiúk gitárja.
Alszik a vén, elárvult zongora,

álmodik - és álmában boldog újra:
lehangolt húrja megfeszül, a lomha
billentyűkön egy lány tíz karcsú ujja

futkározik, s az elámult szobán át
az idegen világba csengve-bongva
áradnak régi, álmatag szonáták.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Talán egy verssor…
  2011-06-18 14:11:39, szombat
 
  Jánosházy György

Talán egy verssor...

Mint tépett fellegek, gyűlnek fölöttem
az emlékké foszlott évtizedek,
fantomtestükből eső sem pereg,
csak terpeszkednek renyhén, szélütötten.

Virág nyílik még itt-ott, mint mikor
káprázó szemmel a világra jöttem,
de benzingőz fakítja s lomha por,
elvész a Szép a vegyipari ködben.

Marad-e valami egy emberöltő
múltán e lelkét vesztett, durva korban
abból, mit lelkéből adott a költő?

Egy árva vers, vagy egy sora talán
hegyormok közt, vagy elzárt völgyzugolyban
magányos, vén remete asztalán.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Álmodik a zongora
  2011-06-18 14:08:27, szombat
 
  Jánosházy György

Álmodik a zongora

Alszik a vén, kiszolgált zongora.
Megkopott, vedlett billentyűi sárgák,
unott pókok lakják és bús bogárkák,
redves fáján évtizedek pora.

Elmúlt az áldott, szép zene kora.
Feltámadását mindhiába várja.
Más ritmustól döng vad fiúk gitárja.
Alszik a vén, elárvult zongora,

álmodik - és álmában boldog újra:
lehangolt húrja megfeszül, a lomha
billentyükön egy lány tíz karcsu ujja

futkározik, s az elámult szobán át
az idegen világba csengve-bongva
áradnak régi, álmatag szonáták.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Magányos mécs
  2011-06-18 14:06:22, szombat
 
  Jánosházy György

Magányos mécs

Ezek a poros, álmos délutánok:
nyögdelve bifláz egy bukott diák,
a szívekben idült, var lepte tályog,
elüszkösödtek a melódiák.

Ezek a lagymatag, unalmas esték,
ez a kvaterkás, krúdis hangulat:
a tájon megfakult, napszítta festék,
az arcokon is hervadt indulat.

Ezek a kontároktól itt felejtett
vidéki házak és vidéki lelkek,
a fásult, lomha csend, mikor a város

reménytelen, nyúlós kátrányba fúl,
s magányos mécs suttog csak holdvilágos
kínai verset kosztolányiul.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Elégia egy faszenthez
  2011-06-18 14:05:05, szombat
 
  Jánosházy György

Elégia egy faszenthez

Tülekedő vad csordaként haladnak
lábad előtt az évek, emberek,
izom szakad, veríték s könny pereg,
vonaglik, szenved a világ alattad...

és te csak állsz közönnyel, rezzenetlen,
szád szögletében egyszerű mosoly,
unottan játszod, hogy imádkozol,
de semmi érzés nincs festett szemedben;

ám szíved helyén beleásta hosszú
fogát a vénhedt fába egy gonosz szú,
s mohón furkálja keresztül-kasul,

szorgalmas percegését egyre hallom;
holnapra tojáshéj, vékonyka ballon
a tested, s tarka foncsikákra hull.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Már félig odaát
  2011-06-18 14:03:47, szombat
 
  Jánosházy György

Már félig odaát

Már félig odaát lakom,
kísértetek közt. Éjjelente
kicsusszanok az ablakon,
kisurranok a Végtelenbe,

hol régvolt játszótársaim
várnak türelmesen a lenge
fantázia csapásain,
s besző a Semmi égi csendje.

Nincs gyűlölet, gáncs és szitok.
Mosolygó meteoritok
sietnek szép jó éjt köszönni.

Jó ott, a holtak oldalán,
egy téli hajnalon talán,
el is felejtek visszajönni.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 95 db bejegyzés
e év: 1534 db bejegyzés
Összes: 10624 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 898
  • e Hét: 2559
  • e Hónap: 24343
  • e Év: 612312
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.