Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Talán egy verssor…
  2011-06-18 14:11:39, szombat
 
  Jánosházy György

Talán egy verssor...

Mint tépett fellegek, gyűlnek fölöttem
az emlékké foszlott évtizedek,
fantomtestükből eső sem pereg,
csak terpeszkednek renyhén, szélütötten.

Virág nyílik még itt-ott, mint mikor
káprázó szemmel a világra jöttem,
de benzingőz fakítja s lomha por,
elvész a Szép a vegyipari ködben.

Marad-e valami egy emberöltő
múltán e lelkét vesztett, durva korban
abból, mit lelkéből adott a költő?

Egy árva vers, vagy egy sora talán
hegyormok közt, vagy elzárt völgyzugolyban
magányos, vén remete asztalán.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Álmodik a zongora
  2011-06-18 14:08:27, szombat
 
  Jánosházy György

Álmodik a zongora

Alszik a vén, kiszolgált zongora.
Megkopott, vedlett billentyűi sárgák,
unott pókok lakják és bús bogárkák,
redves fáján évtizedek pora.

Elmúlt az áldott, szép zene kora.
Feltámadását mindhiába várja.
Más ritmustól döng vad fiúk gitárja.
Alszik a vén, elárvult zongora,

álmodik - és álmában boldog újra:
lehangolt húrja megfeszül, a lomha
billentyükön egy lány tíz karcsu ujja

futkározik, s az elámult szobán át
az idegen világba csengve-bongva
áradnak régi, álmatag szonáták.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Magányos mécs
  2011-06-18 14:06:22, szombat
 
  Jánosházy György

Magányos mécs

Ezek a poros, álmos délutánok:
nyögdelve bifláz egy bukott diák,
a szívekben idült, var lepte tályog,
elüszkösödtek a melódiák.

Ezek a lagymatag, unalmas esték,
ez a kvaterkás, krúdis hangulat:
a tájon megfakult, napszítta festék,
az arcokon is hervadt indulat.

Ezek a kontároktól itt felejtett
vidéki házak és vidéki lelkek,
a fásult, lomha csend, mikor a város

reménytelen, nyúlós kátrányba fúl,
s magányos mécs suttog csak holdvilágos
kínai verset kosztolányiul.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Elégia egy faszenthez
  2011-06-18 14:05:05, szombat
 
  Jánosházy György

Elégia egy faszenthez

Tülekedő vad csordaként haladnak
lábad előtt az évek, emberek,
izom szakad, veríték s könny pereg,
vonaglik, szenved a világ alattad...

és te csak állsz közönnyel, rezzenetlen,
szád szögletében egyszerű mosoly,
unottan játszod, hogy imádkozol,
de semmi érzés nincs festett szemedben;

ám szíved helyén beleásta hosszú
fogát a vénhedt fába egy gonosz szú,
s mohón furkálja keresztül-kasul,

szorgalmas percegését egyre hallom;
holnapra tojáshéj, vékonyka ballon
a tested, s tarka foncsikákra hull.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Már félig odaát
  2011-06-18 14:03:47, szombat
 
  Jánosházy György

Már félig odaát

Már félig odaát lakom,
kísértetek közt. Éjjelente
kicsusszanok az ablakon,
kisurranok a Végtelenbe,

hol régvolt játszótársaim
várnak türelmesen a lenge
fantázia csapásain,
s besző a Semmi égi csendje.

Nincs gyűlölet, gáncs és szitok.
Mosolygó meteoritok
sietnek szép jó éjt köszönni.

Jó ott, a holtak oldalán,
egy téli hajnalon talán,
el is felejtek visszajönni.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Aranylámpás
  2011-06-18 14:02:46, szombat
 
  JÁNOSHÁZY GYÖRGY

Aranylámpás
Székely János emlékének

Ugyanúgy süt a Nap és üt az óra,
és fütyörésznek srácok és szelek,
minden olyan, mint tegnap - csak veled
nem ülhetünk le már baráti szóra.

A vége-nincs okos, komoly vitákat
szerkesztőségi könyvszagú szoba
füstjében nem folytatjuk már soha...
A sírok földje eggyel újra tágabb,

az élőké országnyival szegényebb,
hogy elhagytad - de titkon drága lényed
egy szikráját itt őrzöm legbelül,

és éjidőn, mikor madár se látja,
aranylámpásként tenyerembe ül,
s fényösvényt vág a vaksötét világba.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
Jó volna most
  2011-06-18 13:59:43, szombat
 
  Jánosházy György

Jó volna most (szonettek)

Jó volna most a kezem összetenni,
elmondani egy gyermeki imát,
mesemondó fa tövén megpihenni,
és szűrt fényt szívni üde lombon át.

Jó volna most lehunyni két szemem,
lelkemmel pisla csillagokba nézni,
emlékekben kutatni csöndesen,
szétfoszlott, régi álmokat idézni.

Jó volna ernyedt elmémből kizárni
a világot, és mélyében halott
cafrang helyett Isten nyomát találni.

Jó volna már nem hallani a talmi
szófecsérlést, csak tiszta dallamot,
és égi muzsikába belehalni.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 28 db bejegyzés
e hónap: 186 db bejegyzés
e év: 2347 db bejegyzés
Összes: 8747 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3032
  • e Hét: 12964
  • e Hónap: 64671
  • e Év: 793079
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.