Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
x
  2012-08-03 16:37:44, péntek
 
  Komjáthy Jenő: Hagyjatok élni!

(Szenic, 1894.04.30.)

Hagyjatok élni, álmodozni!

Egyetlen s összes vágyam ez.

S gyöngéd szavak mezébe öltöm,

Mi bennem célt, formát keres.

Nesz nélkül jár, szellemruhában,

Mi itt benn féktelen lobog, -

Szépen, szerényem meghúzódóm,

Csak ne zavarjon hangotok!



Idegzetem túlfinomult már,

Nem állhatom a durva zajt,

A kapzsi munka vad zörejét,

Sikoltó vágyat, nyers kacajt.

Gépemberek goromba harca,

Barbár csatája kín nekem...

Jobb dongolkozni, elmerengni

Szép, céltalan, bús éltemen.



Ne zavarjátok édes álmom,

S kímélve nyúljatok felém!

Mert minden érintés megölhet,

S nekem az ember arca rém.

Ne dúlja föl szentségtelen kéz

Magányom csöndes templomát,

Ahol Isten boldog világa

Szűrődik a lombormon át!



Kedvemre élni, révedezni

Egy lombsátor elég nekem,

Hol szívsugárból, eszmeszálból

Világom békén szőhetem.

Napvágyak zúgnak el fölöttem,

De általszűri lángjokat

Az eszmék árnyas lombozatja,

A tiszta, bűvös gondolat.



Nagy, réveteg, sovár szemem már

A Végtelen szívébe néz -

De minden percben megzavarhat

Egy durva hang, egy durva kéz.

Ha aljas szí-szó, bárgyú színek

Vegyülnek az összhang közé,

Megváltozott az égi mű már,

Nem olyan, mint lelkem szövé.



Hagyjatok élni, álmodozni!

Egyetlen nagy kérésem ez.

S finom, csodás remekbe vésem,

Mi bennem célt, formát keres.

És halkan járok, ködruhában,

Ha lábam köztetek halad,

Pedig a roppant fénytehertől

Szegény szívem majd megszakad!
 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
x
  2012-04-29 11:18:04, vasárnap
 
  Komjáthy Jenő: Árnyék borult rám...

(Szenic, 1890.09.28.)



Árnyék borult rám, néma, hosszú.

A régi kín, a régi bosszú

Szívembe nyúlt.



Hiába lepte csalfa kéreg,

A lassú tűz, a lassú méreg

Még fölemészt.



Magasba föl hiába szállok,

Az ősi bú, az ősi átok

A porba sújt.



Mit ér, ha mindjárt égig érek,

E lobogó, e büszke élet

Csak síri láz.



Csak homlokomon ragyog derűben,

Mindenha itt setteng körűlem

A titkos árny.



Tudom, hogy győzni fog az Eszme,

De útja vérrel van jegyezve,

A hősre gyász.



Az Eszme lesz diadalívem,

Fönnen csapong az ész, de szívem

Titokba sír.



Az Istenek honába szállnék,

Ott is elér a hosszú árnyék

És elborít.



Szívemre hull a méla alkony,

Leszáll az éj utána titkon,

A mély ború...
 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
x
  2012-04-25 18:42:21, szerda
 
  Komjáthy Jenő - Szeretnék...

Szeretnék sírni lábaidnál,
Míg csupa boldogságot innál.

Reád meredni dúlt szememmel,
Míg játszanál széttört szívemmel;

Rontó igét fövénybe írni,
Mikor szíved más fogja bírni;

Sebeimet büszkén mutatni,
Ha örömed, mint tenger, annyi.

Szeretnék lenni megalázva,
Míg elmerülnél dőre lázba.

Szeretnélek ragyogva látni,
S a pompa közepette - szánni!

(1877.)
 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
x
  2012-04-08 13:06:13, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-07-31 13:48:20

Komjáthy Jenő. -
KÖRFOLYÁS.

Szerelmes lányka sóhajából
A rózsatőn virág fakad
És a virág lehelletéből
Szerelmes, édes gondolat.

A hangtalan vágy megfogamzik;
A durva kőben akarat;
A földet forró vágy hevíti,
Kaszás a réten vért arat.

A lég is vemhes lesz a bútól,
Mitől a homlok gyöngyözik.
A szem s az ég ha sírni szüntek,
A felhő - gond elköltözik.

Az nyög, sikolt, sír a viharban,
Ami szivünkben háborog;
Az tépi, dúlja zöld vetésink',
Mi orkezekben a gyilok.

E csillagboly parányürében
A csepp is lélekszámba megy.
A bölcseségnek csarnokában
Áll lángbetükkel: «Minden egy.»

 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
x
  2011-12-23 22:07:00, péntek
 
  Komjáthy Jenő: Ábrándos fiú

(Szenic, 1890.19.21-1982.05.02.)



A milliókat átöleltem,

Átkarolám a végtelent,

Ragyogó fényben, égdörejben

Éreztem az örök jelent.

Föllengő, óriás szívemmel

Csak üdvöd szomhúhoztam, Ember!

Bántottak s én szerettem őket,

Hímeztem álmát a jövőnek.

De szóltak ők s gúny lobogott szemökbe:

"Amért rajongsz: hiú;

Bolond vagy, és az is léssz mindörökre

Ábrándaiddal, jó fiú!"



Koszorút fontam dalaimból

És álmaimból főm köré;

És dal fakadt, virág a sírból,

Szívem vérével öntözé.

Mártírszívemmel a kereszten

Világ szívét, Istent kerestem.

Túláradó, eszményi vágytan

Embert emberré tenni vágytam.

És szóltak ők haraggal messze lökve:

"Merész álmod hiú;

Légy átkozott és száműzött örökre,

Pusztulj, te vakmerő fiú!"



De én azért most is rajongok

S átölelem a végtelent,

Felhőzik lelkem égi gondon,

Agyam lángképeket teremt,

Bántottak s én szerettem őket,

Látom szent árnyát a jövőnek.

Embert szabaddá tenni vágyom,

Meglátni Istent hőn kívánom,

S legyen, miért szívem lángokra lobbant,

Törekvésem hiú:

Rajongok, álmodom s leszek, ki voltam,

A régi ábrándos fiú.


 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
x
  2011-11-22 09:39:39, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-07-31 13:48:20

Komjáthy Jenő. -
ÓH JAJ NEKEM!

Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most is a nyarat énekelem,
De szívem a zord telek átkait érzi,
Óh jaj nekem!

Nyárnak tüze, bája, az illat, a pompa
Még játszik enyelgve, kacagva velem,
Csak lelkem öröme süllyedt a romokba,
Óh jaj nekem!

Fáj most is a szívem az égi talányra,
De átok uralg az életemen,
A napot imádom, eléget a lángja,
Óh jaj nekem!

Elbűvöl az ég ragyogó szüzi titka
S fölvetni szemem' rá még se merem,
Szivembe hatott be a nap tüzi gyilka,
Óh jaj nekem!

Elbájol a láng, az erő, a dicsőség,
Elperzseli szívemet a szerelem,
De véres iszonyt fed e fényteli bőség,
Óh jaj nekem!

Ah vér van a napban, a büszke tetőkön
Árad patakokban a vér sebesen,
Envérem ömölt ki a légi mezőkön,
Óh jaj nekem!

Lemenőben a nap, ez a vérpiros alkony;
Az üdvöt, a lángot eltemetem,
Szivembe lopódzik az éjszaka halkan...
Óh jaj nekem!

 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
x
  2011-10-14 16:42:12, péntek
 
  Komjáthy Jenő: Ha eltaszítasz... (1881.)

Ha eltaszítasz: összetört szívemmel

Bejárom sírva a világot;

Szilaj fájdalmaimtól ostorozva

Örvények éjjelébe hágok.

Ahová lépek, ott a fű kiszárad,

Virág lehervad egy lehemre,

A lomb haraszt lesz, élet ere posvány,

Aszú a rétek üde selyme.



Ha eltaszítasz: halhatatlan bánat

Fog űzni a sötét vizekre.

Megyek. Utamnak célja végtelenség, -

Élet s halál között lebegve.

Szirtek között, rémséges éjszakákon

Rohan velem a szörnyű gálya;

Nyomomba démonok kacagva törnek,

Magam a démonok királya.



Ha eltaszítasz: egy világot ölsz meg,

Örökre, visszahozhatatlan.

Nem test, a lélek az, amit temetnek,

Az éden is így lett lakatlan,

Gyilkot merítesz egy világ szívébe,

Hiába sírsz, hajad hiába téped!

Elvérzik a természet mély sebébe,

Reszkess! Iszonyú lesz a bűnhődésed!



Ha eltaszítasz: összetört szívemmel,

Halott szívemmel mégis fölkereslek,

Kioltád életem, de temetetlen

A szörnyű érzés: halva is szeretlek!

Elérlek! Árnykezemmel égbe érek;

Utánad nyúlok daccal és merészen,

És lángoló, véres szívemre vonlak,

Enyém leszel mégis, enyém egészen!










 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
K Jenő
  2011-07-30 19:25:20, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-07-31 13:48:20


Komjáthy Jenő. -

(1858-1895.)



KÉRDÉS.

Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis nyomorultabb
E koldus-gazdag földtekén,
Miként az álmok fejedelme,
A vágyak óriása, én?

Vágyak s remények légióin
Korlátlan úr s alattvalói
Az álmok ragyogó hada,
A gondolatok milliárdja,
Az eszmék fényes csapata.

De kincseit mind széjjelosztja,
S ő már mezítelen, kifosztva,
Álmok fölött korlátlan úr;
Örök magányban, mély borúban
Jár nesztelen, látatlanul.

Nem ismeri e nép királyát,
Ki rejtve fut be büszke pályát,
Hatalmas ismeretlen ő;
Nem ismeri még önmagát sem
A láthatatlan szervező.

Ki vagy te, óh nyomoru fennség,
Börtönbe sínlő végtelenség,
Te pont, melynek határa nincs,
S minek mélyéből egy világ biralma
Ragyogva kél, ha egyet intsz?

Ki vagy te, óh királyi koldus,
Ki enyhülést hiába koldulsz
Örökvaló szerelmedért?!
Mi haszna dús, mi haszna minden,
Ha senki, senki meg nem ért?!

Hiába nézek önmagamba,
A lelki szem a lelki napba
Sokáig nézve megvakul.
Lélek se képes elviselni
A szörnyű fényt bántatlanul.

Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis nyomorultabb
E koldus-gazdag földtekén,
Miként az álmok fejedelme,
A vágyak óriása, én?

 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
x
  2010-11-17 10:12:00, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-07-31 13:48:20

Komjáthy Jenő. -
EL AKAROK ÉGNI.

El akarok égni,
Magasba lobbanni,
Magamat még élve
Az égbe ragadni.

Át akarok halni
Magasabb életbe,
Lángolni akarok
Az örök tüzekbe'.

El akarok égni
Gyors, emésztő kéjjel
S összeölelkezni
A szép istenséggel.

Arcán ittasodni,
Szép ölébe hullni,
Tündöklő keblére
Akarok borulni.

Mindenné omolni,
Semmiségbe dűlni,
Szét akarok esni
S megint összegyűlni.

Örökké hamvadni
És örökké égni,
Haldoklani folyvást,
S mindörökké élni!

 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
K Jenő
  2010-06-25 22:34:16, péntek
 
  Komjáthy Jenő: Magamról (Szenic,1890.09.14.)

Akartok a lelkembe látni?

Ismerni mély rejtelmeit?

Nem remegek mindent kitárni,

Mi benne érzés, eszme, hit.



Szeretni és gyűlölni mélyen

Tudok, s kimondom szabadon;

A sorssal szembeszáll kevélyen

Szilaj, erős akaratom.



Szeretem azt, amit gyűlöltök,

Mi éget, mint a nyári nap,

Lelkembe lángot lángja öntött,

Fölöttetek magasra csap.



Gyűlölöm azt, amit szerettek,

Az aljast és a köznapit,

Miért titokban gyáva reszket,

Silány szerelme nem vakít.



Erényem egy van: a szabadság;

Ezért hevülnek a nagyok,

Ezt rettegi a lelki vakság; -

Bűnöm is egy van, hogy: vagyok.



Hogy itt vagyok e torz világon,

Hol rózsa vértalajba kel,

Hol összeég fertői lángon,

E tiszta, bátor, hű kebel.



De összeég bár, újra él majd

A szellemüdv s az égi kín,

És földöntúli szenvedély hajt

Új létet szálló hamvain.



Nem süllyedek mégsem közétek,

Mert lelkem tiszta, mint a nap,

Nem éri vész, nem fogja vétek,

Mert mindennél hatalmasabb.



Mert lángja hit, hatalma eszme,

S tudvágy emészti szívemet,

Istennek óriás szerelme

Átjárja minden ízemet.



S ami hevít, amit imádok,

Csak önnön lelkem lelke az,

És legyen üdv vagy legyen átok,

Csak lelkem átka, üdve az.



Nem ismerek én más hatalmat,

Csak ami szívemben ragyog;

Idegen Isten, nincs hatalmad!

Magamon úr csak én vagyok.



Ó, tudtok-é lelkembe látni?

Megértni mély rejtelmeit?

Ó, lehet-é nektek kitárni,

Mi benne érzés, eszme, hit?




 
 
0 komment , kategória:   Komjáthy Jenő 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 680
  • e Hét: 680
  • e Hónap: 91780
  • e Év: 1787665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.