Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Zsigai Klára versei
  2021-01-29 21:15:46, péntek
 
 







ZSIGAI KLÁRA VERSEI









AJÁNDÉK!


Gondolat magával ragad, táncot lejt kecsesen,
lelkemig hatolnak - megnyugszanak
mámor suttogó szele szavát,
mit üzen a vágy.

Újra- meg újra vulkánként tör fel szüntelen,
utat keres, zakatol fejembe
a tudat-alatti
apró fogaskereke
kapaszkodva pörög a végtelenbe.

Sorsunk - önmagunk, hosszú - rögös út vezet,
terhét cipelve elviselni néha
kegyetlen, lehetetlen.
Párját vesztett görbe, fagyos sínpárok reszketnek
megbicsaklott életek
újra remélnek!

Filmként pereg életünk,
elmúlt sok forró nyár emléke,
titkos álmok, remény, boldog ölelés,
csókok édes íze vad vágyat kelt,
reszketőn csillagok közt táncot jár,
vágyunk mezején
kinyújtott kéz,
szerető kar
mely csak ránk vár
ezek vagyunk egymásnak,
Az Élet
Egyetlen Ajándéka.

Kívánság, béke
letört odvas ágak
fakadó rügyek orvosa,
Te vagy nekem
Ajándék,
szívemnek balzsam,
kacagó mosoly,
árnyékban a fény,
hű társ,
véget nem érő
szerelem,
boldogság,
sírig tartó
szeretet.







ÁLMOMBAN


álomvilág peremén ringató karodban
keresem ajkadat kezedet érezzelek
minden sejtemmel
megpihenjek veled...
részegítő mámor gyere közelebb
virág vagy hegyek csúcsán
hajnalt fest éjben a csillag
a hold ránk nevet
kezed lágy érintése rejtett kincseim
szüntelen kutatja - nevem mondod
soha meg nem unva

égi manna, csók virágok nyílnak
madarak nekünk dalolnak
rólunk suhog fák levele
selymes fűben elheverve
hevét gyújtja a szerelem
tudat, mi testet átjárja
gyönyör mámor-csurgatott méz
édes lehelete, karodban heverek
veled ébredek...álom véget ért
szememben könnycsepp
viszonzott csókok fénysugár...
nézek rád.







ÁRNYÉK A FÉNYBEN


Szikrázik a tél
csipkés jégvirágok nyílnak
sóhajok éjszakája hontalan
fagyos ágak hitet tőrrel szúrnak
szenvedés és gyász
árnyék vetül a fényben
könny szökik ég kék színében

hullámok érik ködös magányt
holnaptól féltve élni a mát
szakadék szélén halad az út
félőn nehogy belecsússz
hant lehet rögös fagyos
visszhangtól fájón koppanós

konkoly került búza közé
hajszál gyökerét senki ne tépje
éledő magvak sorvadnak
marokba szorultak öklök
torzult lelkek vad áradása
aratáskor égjen konkolynak lángja

disszonáns a dallam hamis a szó
ködvilág árva csendje betakar
erőszak sebei mélyek
lélegzek még élek
sötét nyirkos éjben

remények tiszta ölelések
örökké létezek
ködöt lehel most utolsó szó:
Fények gyúljatok
őszinte hangok
még utoljára
torok szakadásig
szóljatok!







ENGEDD, HOGY HOZZÁD BÚJJAK


Kihalt a világ, mostoha a sors
tán megszűnni készül az élet
lelkem árva, néma a gyász,
harmatcsepp az uzsonnám
szeretet fénye lámpát gyújt
már nem félek, csak kérek
fázik a lelkem, remeg szám
engedd, hogy hozzád bújjak!
érezzem, valahol várnak rám







ÉDES DACOLÁS


Ne várj
Ne jöjj elém
Kezem már nem
Nyújtom feléd
Nem megyek
Nem akarok
Testemből
Burkom adom
Bűnödre
Nincs bocsánat
Szívembe
Átutazó vagy
Nem kérlek
Súlyom alatt
Ne hord
Terhemet
Csak utamat
Keresem!

Égi vágyak tüze
Hevesen lobog
Élet füstje
Patinát fest
Visszahív
Szívek harca
Kincseinkből
Gyümölcs lesz
Boldogság
Teremtője.

A sors
Tán nem lesz
Mostoha
Vágyak tüze
Drágakövek
Fényében ég
Csak
Veled
Maradok
Vigyázok rád
Bármerre jársz
Örökre!







ÉJ HEGEDŰJE


Ne szólj most,
hunyd le szemed,
csend mesél nekünk,
hallgasd, mit üzen az éj,
hold az égnek,
testem forró lángja,
remegő ajkak,
összeérő vállak,
szavak börtönében ölelj,
szeress!
Dalra fakad
éj hegedű lágy sóhaja,
könnyeket csal,
életet lehel.
Ne szólj most,
hunyd le szemed!







ÉLET CSÓNAKJÁBAN

(Dr. Csókai Andrásnak)


Ha meginog élet csónakja, elfogy a lélegzet,
Lelkekre árnyak hullnak, felhők tornyosulnak.
Reszkető kéz még remél, bátorság lábakba száll,
Akkor kell, az igaz, hű Barát!

Láttál már: éledő rügyet, boldognak induló életet,
odvas, öreg fákat, kerékbetört sorsokat,
Nemzetre, gyermekre hulló könnyeket.
Szemekben boldogságot, hitbe vetett csodát.

Búcsúszót már kimondani nem tudót,
tehetetlenség keserű záporát.
S hogy a halál is lehet jó barát,
Magányban elvetélt sors még az égbe kiált!

Oly kegyetlen a világ, ajtók sorra csukódnak.
Ki gyújt fényt az értelemnek?
Ki tehet ellene?
Mindennapos iszonyatok országának,
utolsó szenvedés hideg verítékét ki töröli le?

Csak az látja, ki érzi, mit felhő eltakar.
Lelkekbe erőt adsz, hitet teremtesz.
Tetted, szereteted mindent elmond.
Utolsó reményt égből lehozod.
Velünk lélegzel.







ÉN OTT LESZEK...


Én ott leszek, veled, melletted,
szorítva fogom majd két kezedet,
átölellek szorosan,
hogy még egyszer érezzelek,
"Élet igazolja minden tetted"-et.
Eldúdolom koldusok utolsó dalát,
szívemben hordozom a lüktető imát.
Egyedül vagy, és én egyedül maradok,
nem érdekel a világ,
vulkánként tör fel utolsó vágy,
határtalan szenvedély,
meg nem élt ma,
behozhatatlan holnap,
szitáló ködbe kúszik a jövő,
válasz nélkül maradt kérdések sora:
méhébe befogad majd a föld?
Jó sem leszek többé már soha,
ne kérdezed tőlem miért fordult el a világ,
Mint gesztenye a tüskés házából,
kifordult magából,
csúfos gonosz nem szenderül,
válladra ül, ott hegedül!
Én ott leszek, mindig veled,
görcsbe szorítva fogom majd két kezedet,
selymes kéreg, múlt emléke vigasztal,
gömbölyödött marok arcomhoz simul,
ráncok mélyén könnyet töröl,
elmúlt a nyár, hajnalba fordult az ősz,
én azt mondom csak:
Köszönöm!
Ott leszek, mindig melletted,
mert szeretlek, féltelek!
Átölellek, szenvedéllyel, szorosan
hogy még egyszer érezzelek,
Én ott leszek... melletted!







FORDUL A KOCKA...


Álmomba újra enyém volt a virágos rét,
pattanó rügyek, harmatos rózsa.
Levéllé cseperedő fodros hajtások,
hajszál gyökerek, kicsi virágbimbók,
...párnámon száradó könnycsepp.

Titkos vágyam még nem mondhatom,
féltem, álmodok róla,
hozzám tapadt, pillanatra sem engedem,
földből kibújó harmatos csíráját,
testemmel minden nap megvédem.

Igazság útján lábam nyomát otthagyom,
megalkuvó nem leszek soha,
mit elkezdtem, becsülettel befejezem,
fordul a kocka, oldala már megbillent!
Szenvedés igazgyöngyöt teremjen!

Nem kérek ajándékot, csak mi jár,
Karácsonyt talpig díszben!
Magamhoz ölelhessem, kik hosszú utamon
kezemet fogták, velem jöttek,
szeretet aranyszálak láthatatlan égi tükre.







FOSZLÓ HOLD


Mert véletlenek nincsenek,
csak teher, váll és zuhanás.
Súlyos földdöngölt-képzelet
s a betöltetlen akarás.

Viselném a csillagjelet,
üzenném, hogy vannak csodák.
Tetteimre nincs felelet:
a fény az égen most fut át.

Hogy küldetés vagy ítélet,
azt súlyozza a foszló Hold.
Pirkadatban, ó, mi éled,
mi álmaimtól megóvott?

Fényt vinni az életekbe,
ez lenne most legszebb jajom.
S a Napkorong bíbor teste
messzire viszi el bajom.







HA AKAROD!


Ha akarod, most veled álmodok,
Szavaimmal megnyugtatlak,
Ami fájt,már soha ne fájjon.

Ha akarod, most elvarázsollak,
Koronaként kúszó fényben,
Testemmel lelked melegítem.

Ha akarod, karomba ringatlak,
Szívemhez hajtom fejedet,
Érezhessem lüktető sejtjeidet.

Ha akarod, szótlanul nézlek,
Gondokat távol, messze tartom,
Lágy szellőből szivárvánnyá válok.

Ha akarod, őrzöm féltett álmod,
Napsugár szirmokkal melegítelek,
Ha meglátsz, szemed káprázzon.

Ha akarod, karom feléd nyújtom,
Szívem fényét szórja mindörökké,
Ha nem bánod féltett Kincsem.







HIÁBA TAGADNÁM!


Nap fényében fürösztöm arcom
Szemem csukott pillái közt kúsznak
Emlékek képe - széttört vágyak
Könnyű kis bolyongás
Gyere, várok rád!

Simogató kezed ajkamon érzem
Út szélén virág nyílik
Tarka lepkék kergetőznek
Rád gondolok, idézem mi szép
Elveszett álmok visszajöttök még?

Hangod hallom
Látlak, itt vagy velem
Csend borítja védő szárnyát ránk.
Titkon arcod simogatom
Igéző sejtelmes mosolyod
Vágyad keresem.
Számon érzem a szád
Forró csókod
Bőröd illatát
Hiába tagadnám.
Elveszett álmaim kutatom
Idézem a múltat
Kezemben érzem kezed
Jaj most fel ne ébredjek!
Rád gondolok
Veled vagyok
Megigéznek a boldog percek!







HOLNAPÉRT SÍR A HARANG


Uram! - látod a fényes gömböt kezemben?
Zsarnokság lánca, húsba vágott sebek
Nem gyógyítja semmi, elme el nem feledte,
Határ nélkül gaz, szemét,
Országunkban ne teremjen!
Fagyott a gondolat, lélek,
Álmok nélkül nem élhetjük életünket!

Nem kértünk új ruhát, - Nekünk jó a régi
Száműzött hazát, hontalan éjt,
Táncát ne járják idegen szellemek
Fagyos gyűlölet könnye se peregjen!
Igaz szó légbe száll, emlékezet kihagy,
Fentről látod mindezt, Istenem, - itt vagy?

Harang sír az éjben, holnapért Neked üzen!
Remény, erő el ne hagyjon,
Segíts meg minket!
Gyűlölet gyógyír nem lehet,
Összetartó szeretet ereje segíthet!
Féltjük hazánkat, védjük rendületlenül
Biztatjuk egymást, - ne feledd Magyar!
- Isten mindent lát, most is velünk van!

Alszik égen a sok kis csillag,
Fagyos szelek dúdolnak álmot
Jégvirágok sóhaja nyílik hó-paplan alatt
- Isten most is lát, mindig velünk van!







HONTALANSÁG


Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek,
Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább.
Fényesre csiszolta élet mocskos szemete,
Éhes a száj, görcsösen kapaszkodnak kezek,
Kenyeret törnél, de lassan már nincsen kinek!

Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek,
Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább.
Hontalan a nemzet, kincsek sorra vesznek,
Álmodnád a Jövőt, Új Nemzedékek útját,
Építheted alapok nélküli álmaid légvárát!

Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek,
Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább.
Felhők gyűlnek az égen, orkán pusztít itt lent,
Kő kövön nem marad, -halál, ár, tűz, éhség,
Lét most a tét - túlélni, küzdeni a holnapért!

Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek,
Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább.
Nem kellenek hősök, rothadó, száraz lelkek,
Csak aki a lélekpusztulást még megérzi,
Tudja jól mit jelent,
Becsület, igaz szó, összetartó hazaszeretet!

Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek,
Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább,
Kincs alámerül, haszon-érdekkel egyesül!
Ember se legyen! Ha arctalan az igazság
Nincs akarat, belátás!
Uram, kísértés hazug völgyét hantolod ránk!

Igazságról, Új hazáról, Szeretetről álmodok,
Hogy hontalanság nélkül, végre békében lakhatok,
Hazát talál a szeretet, -kín, szenvedés már egyek,
Igaz népnél a tenyerek égig összeérnek!

Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek,
Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább.
Kezem nyújtom, nem kérek mást a világtól,
Tévedhetsz, feledhetsz, bocsánatot kérhetsz,
Vak koldusként is, kezünk összeérjen!







IGAZSÁG ARCA!


Láthattam volna,
de csak ma látom,
földek, rétek virága,
nem terem holnapot!

Hallhattam volna,
de csak ma hallom,
meghallani nem akartam,
nincs igazság,
demokrácia
hatalomé az uralom!

Érthettem volna,
mit hinni soha nem akartam,
álarcban öltött testet,
erőszak, közöny, mocsok,
aljas tettek!

Tudhattam volna,
vakon hittem,
jövőben bíztam,
égre nézek,
szó kevés, mit látok,
fényre, napsugárra vágyok!

Érzem bőrömön,
mit gondolni sem mertem,
anyagi jólét,
tűzhöz közel adatik,
évszázados veríték munkája
kezek közt tűnik el!

Lélek el nem viseli,
fel nem dolgozza soha,
testi fájdalmat bőrömön érzem,
kevés egy élet, mostoha a sors,
külön békét kötöttem
magammal, és az Istennel!

Tudhattam volna,
már pontosan tudom,
igazság arc nélkül jár,
évszázadok hazug fátyla
álarcokra égett,
senkit nem érdekel a kor,
szívet tépő szenvedés, fájdalom!







KARÁCSONY ÉJJELÉN


Harang szól most az éjben,
Fenyőillat - gyertya lángja
Reményt gyújt szívekben.
Kipirult arcokon örömkönnyek,
Most még együtt vannak,
Távolból is minden eljöttek,
Várva várt Jézus születésére!

Terhek most súlytalanná válnak,
Szívekben fényt gyújt a szeretet,
Varázslat most minden,
- Rejtett a félelem, keserű könny,
Eltűnnek határok,
Szemekben vágy, itt van végre
A meghitt, várva várt Karácsony!

Ezüst fényben tündököl,
Fehér tüll ruhája szikrázó fényt szór,
Ajándékok, csillagszórók pattogó tánca,
Sült alma, fahéjas foszlós kalács,
Diós, mákos bejgli illata vágyakat kelt
Fény csillan a szaloncukron.
Néma reményt gyújt szívekben!

Karjaimba veszem a csillagokat,
Fenyőillattal megszentelt világot,
Megölelhetem végre - egekig repülök,
Szeretet ragyogja be a világot!
Csodálat könnyeitől szó elakad,
Értünk szól most a harang az éjben,
Együtt-egymásért, az egész Világon!







KARJAIDBAN ÉBREDEK


Tűzforró ajkak,
Ölelő karok sóhajok,
Vágyak útra kelnek,
Éjszaka csillaga,
Hevesen izzó
Táncot lejtenek.

Perzselő szikrák,
Zsibogás,
Hormonok, kéjek,
Gyűrött ágy,
Ölelések,
Szavak, vallomások,
Vágyak egyesülnek.

Egy a párnánk,
Lélegzetünk,
Szívünk dobbanása,
Édenkertben tévedtem veled,
Szíved kapuját
Ritmusra döngetem.
Hívó szavad hallgatom,
Bársonyos
Ajkad keresem,
Hozzád bújok,
Átkarollak,
Testünk forrón, egyé váll
Két lüktetőszív meséli tovább.

Felkelő Nap
Fátyla betakar,
Fényt gyújt a mának,
Tovakúszó árnyak,
Csillogó szempár,
Boldog szerelem szárnyán
Karjaiban ébredek.







MONDD, MIT ÉRZEL?


Mondd, mit érzel, mikor szív csordultig tele,
Kérdésre nincs válasz, sorra pusztul a jelen
Magányod súlyként cipeled, nyakadba szakad
Szeretni akarsz, de hideg, fagyos a gondolat

Mondd, mit érzel, mikor lelked vérzőn sebzett
Durva szavak özöne szívedben szüntelen lüktet
Átkok keresztje földbe döngöl, ború sóhaja éled
Felhők közé nézel, isten pillantása figyel téged!

Mondd, mit érzel, mikor gond láztól gyötör,
Felhő reményt takar, Isten malma lassan őröl
Kérlek, add meg napi kenyerünket Istenem,
Szenvedünk elnyomásban, ne pusztuljunk bele!

Mondd, mit érzel, mikor könyörgő szó égbe száll,
Ne csüggedj, ne add fel, ne hidd, mindennek vége,
Verítéked hull, hittel rebeged, mormolod imád,
Utolsó erőddel még kiáltod: - Távozz már Sátán!
.






MONDJ EGY IMÁT, KÉRLEK!


Semmit ne kérdezz
Miért, hogyan, minek...
Elmondani nincs idő
Fájdalmam oly nagy
Kinek tenni kellene
Hazug, cinkos, hallgat
Csak tedd össze kezed
Nézz fel az égre
Mondj egy imát, kérlek!
Szeretet ereje segíthet!

Harcolok igazságért,
Csepp könnyem kiált
Sziklák csúcsát ismerem
Kerékbetört élet lehelete
Küzdőtér az égben
Kérj áldást, szeress - feledj
Csak tedd össze kezed
Nézz fel az égre
Mondj egy imát, kérlek!
Szeretet ereje segíthet!

Maroknyi fájdalom
Toronyig ér a múlt
Néma csillag pislog
Szívem fagyott
Vétlen áldozat
Földönfutó kegyetlen sors
Csak tedd össze kezed,
Nézz fel az égre
Mondj egy imát, kérlek!
Szeretet ereje segíthet!







NEKED ÍROM KEDVES!




Elmondom, mit jelentesz nekem,
szavakba foglalni nehéz,
most mégis, megkísérelem a lehetetlent!
Szeretem, ahogy közeledsz felém,
becézel, féltve vágyaim, őrzöd álmaim.

Velem vagy, rám hajolsz,
Természet adta gyönyör,
érzések kertjében veled,
eggyé válni boldogságban,
csillagok közt lebegni a végtelenben.

Tudod Kedves!



Mit jelent nekem, mikor jössz felém,
szemembe nézel,
gyengéden átölelsz,
babusgatsz,
megcsókolsz, magadhoz szorítasz?

Elmondom Kedves!

Úgy szeretlek, ahogy vagy!
Boldogságot, csak
szerető szív adhat!
Féltőn szárnyad rám teríted,
szemed fényével őrzöd sóhajom,
szükségem van Rád,
egy életen át!







ÖLELJ MINDÖRÖKRE!


Tudod, már ne gondolj arra:
mi lesz, ha megszűnik lét,
égen varjúhad kering,
Újvilág röghöz köt,
Jelen, s múlt keveredik.

Ronggyá gyűrt a múlt,
malom évgyűrűkre tépte,
idő vasfoga marta,
élet-vásznára feszül képe.
Gondoltál valaha arra:
még nem is éltél, nem öleltél,
kenyér morzsája maradt,
lelkedbe őrzött vágyaiddal?

Már ne gondolj arra, mi fáj,
fények lassan kialszanak,
idő vonata egekbe suhan.
Nyitott szemekbe port fú a szél,
forr a világ, csírája fércet fűzött
rég a múltba.

Érzések vulkánként törnek fel,
könny permetet lehel:
érintsd meg lelkemet,
még utoljára simítsd arcomat,
testem szorosan fond karodba,
Ölelj mindörökre!







RÁD GONDOLOK, KEDVES


Ha valami szép, és gyengéd,
mi léleknek gyógyír, varázslat,
könnyet csal szemembe...
Rád, gondolok, öledbe kuporogva
védtelen gyermekként hozzád bújok,
érezzem tested, selymes bőröd,
ringató két karod,
nyakadhoz bújok, vigaszt keresek,
mint tűzre ,,rossz fát" tett kisgyerek.
Lecsorduló könnyemet törlöd,
simítva hajkoronám fürtjét, arcomat,
homlokomra sok-sok apró csókot adsz.
Mikor felhők tornyosulnak, sír a lelkem,
te kis bohóc, gyermeki grimasz a vigasz,
orromhoz bújva, érinted orrod,
kimondatlan szavamat is tudod,
észrevétlen arcomra mosolyt csensz,
pajkos szemed tekintetet keres...
ereidben izzik a tűz szüntelen,
boldogság melege járja át testemet,
vágyak gyengéd sóhaja kísért,
fátylát lebbentve, fények útján
rólunk mesél.







SZERELEM TENGERÉBEN


Reggeli napsugár simogat kedvesen
Boldogan nézem csillogó szemedet
Nyakadhoz bújok
Karjaidba fonom testem
Felhőtlen szerelemünk
Tengerét keresem.

Tüzes pokol-lüktető testek mámora éled
Ujjaink gyengéd játékos táncba kezdenek
Vágyak minden rezdülésre
Szenvedélyt kelt
Feszülő ringó testek
Határt nem ismernek.

Megölellek mohón követelem szerelmed
Erogén zónák varázslatok kertjében
Hajadba túrok,hozzád bújok
Vágyak, rejtett zugok
Ezernyi fény szikrát szór
Életre kel valahol.

Testünk eggyé váll szánk némán összeforr
Boldog halk sikoly szakad fel
Lüktető szívek éneke meséli tovább
Nincs annál édesebb
Mint a csókkal zárt
Szerelem!







SZÍVEMBEN ÉLSZ


Szótlan gyermeki vágy nem enged el,
Árnyék száll éjben, halkan megszólít
Lüktető szavad, szívem veri dallamát.
Nem várok semmit, mégis megállok
Szemedben keresem ébredő vágyat

Gyengéd pillanat kerít hatalmába,
Megláttalak, kezed kezemhez ért
Lopott perceket nem számolom
Vágyak vulkánja egyre kísért,
Most is szívemben élsz!

Tavaszi rét tarka virágát hoztad,
Szótlanul jöttél féltőn megöleltél,
Sóhajod, ölelő karod szép emlék,
Mosolyod igéz, pillantásod keres,
Megérintetted szívemet!

Halld meg a hangom, lelkünk összeér,
Hunyd le szemed, fogd a kezem
Engedd, egy perc csak az élet,
már hozzám tartozol,
Szeress, szerethesselek!







SZORÍTS MAGADHOZ!


Nézz rám!
Szemem könnyes,
Sírva ölellek meg,
Hozzád bújok,
Csókot adok,
Hiszem megérted,
Te is így érzed.


Nézz rám,
Ne rejtőzz!
Szemed látni akarom,
Szívemen, lelkemen át,
Öröm markában tartani,
Csak nézz,
Nézz rám!


Elfutni se akarj!
Ha hiányzom,
A szíved fájjon,
Szeress... ölelj,
Ahogy csak tudsz,
Roppantsd szét testemet,
Szoríts magadhoz.


Ne kímélj!...érezzelek,
Nézz a szemembe!
Testem érted eped,
Tudnod kell,
Nagyon szeretlek!







VÁGYAKAT KAVARSZ FEL!


Szivárvány fénye szűrődik pilláimhoz,
arcod sokféle varázsa,
álmodozok, elmerengek Rólad, Veled,
hallom lélegzeted, hullámzó,
háborgó tengert szívemben,
Vágyakat kavarsz fel!

Bánat könnyekkel szemedben,
gondtól megtörten reményt vesztve
felhők közé menekülve,
csokorba szedem
boldogság csillogó könnyeit
karodba bújok, megpihenni!

Súlytalanul szeretni, felfedezni együtt
tovatűnő ismeretlent mámor fényében
összefonódva testek rezdülését,
hullámzó árnyvonal tovakúszó vágy
pergő boldogság képe tovaszáll...
Vágyakat kavarsz fel bennem!







VÁRJ, NE SIESS MÉG!


Nyár forró csókja, mint zamatos szőlő,
Ősz pompája szemet gyönyörködtető.
Szeptember édes sóhajtása, maga a báj,
Tél csupa hópehely, fátyol, csipkevirág.

Mintha parttalan álomba merülnék,
Leheletnyi élet kincse, utolsó percei,
Szeptember édes sóhajtása, csillagok
Mámoros fénye, - Várj, ne siess még!

Élet gyarló percei egyre közelednek,
Engedd, álmodjam újra, mi szép,
Táncoljunk csillagok vakító fényében,
Hozd vissza lelkünkbe nyár melegét!

Ősz rozsdás levelei pajkosan kergetőzve,
Pörgős táncukat lejtve sorra elköszönnek,
Megdermedt hóban roppannak léptek,
Perceket nem számolom, csókodat kérem!







VIDD MAGADDAL!


Álmaimban sokszor visszatérnek
Illat felhőkbe burkolt tarka rétek
Tenger hullámain táncoló fények
Merengő sóhajok hídján remélek

Lábaid elé színes virágok, borulnak
Éjszaka fényei lopva hozzád bújnak
Vidd magaddal hitem széttört álmom
Rejtsd el szívedben angyali sóhajom







 
 
0 komment , kategória:  Zsigai Klára  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 311 db bejegyzés
Összes: 4289 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1976
  • e Hét: 8353
  • e Hónap: 1976
  • e Év: 556303
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.