Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
A nárciszokat se feledd el
  2017-03-18 19:12:14, szombat
 
  Tornai József

A nárciszokat se feledd el

A nárciszokat se feledd el,
ahogy a váza erkélyéből
sárga sereggel
integettek, mikor
délután a szobámba léptél.

A hajadon még átment egy sugár,
s az is fölvillámlott:
mészfehér kezed.
Ezt is ide-játssza a képzelet.

S ahogy fotelbe ültél,
éppen a nárciszok alá,
mert ott oltogatta őket a homály,
a könyvállvány tetején,
és keresztbe tett térddel
omlottál hamuvá.
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
Féltestvérem, a természet
  2011-07-19 13:52:00, kedd
 
  Tornai József:

Féltestvérem, a természet

" Isten az ellentmondások erdeje."
(Rilke)

Féltestvérem, a természet
iránti részeg szomjam nem enyhül,
inkább erősödik, ahogy öregszem,
hiába tartom föl a fejem:
bőröm-húsom semmit se ér a
bódult fák, hegyek, csillagok,
állatok érintése nélkül.

Bekerítenek az erdők, festett sziklák,
vizek, nem hagynak moccanni
egyetlen lépést sem, azt mondja az isten:
sírjál zöld ölelésemtől még részegebben!
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
Árnyékos vadvizek
  2011-07-19 13:34:38, kedd
 
  Tornai József

Árnyékos vadvizek

Árnyékos vadvizek
partjain nő a sás.
Áll a nád, napokig
nyomja a hallgatás.

Egy bíbic elsuhan,
part mentén fölragyog.
Néha nagyot kiált:
visszhangzik rá a domb.

Árnyékos vadvizek
partjain nő a sás.
Áll a nád, napokig
nincs más vigasztalás.
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
Talán éppen én nem?
  2011-06-18 23:23:10, szombat
 
  Tornai József

Talán éppen én nem?

Áldassék az este, áldassék a reggel,
éjszaka, ne csapj rám szirtisas szemekkel!
Elmém meg-megakad, hűl-lassul a vérem,
hosszú időimet szűkebbre cseréltem.

Mit akarhatok még? Miben reménykednék?
Félvak tekintettel csak látni szeretnék.
Kérdeni az istent: megvagy, mint tanultam?
Folyó, tenger helyett eltűnhetsz a porban?

A magam módjára, ahogy Weöres Sándor,
írni a verset, mint tyúk, ha kotkodácsol.
Múlt-ötvözte rigmust vagy épp szürreálist,
avangárdos viccet, paraszti reálist.

Mentő varázsigét a kis kőrisfáért
vagy egynapi sírást, mérgezett kutyámért.
Ma betakarolni a szerelmi termést,
holnap megátkozni szerelmem hamvvedrét!

Sem ősi örömöt, sem modern fájdalmat
nem tartok kétféle csírát hajtó magnak.
Ami itt körülvesz: a csillagtájékok,
szülőméhem voltak, enyém a gyerekjog.

Kezemet ráteszem hitetlen tollamra,
sose gondoltam, hogy más dolgom is volna.
Öregen, hajolva, nyekergő, csúf nyakkal
dulakszom még mindig maradék-magammal.

Az ember nem lehet, bár szeretné, isten,
de a szellem moccan összes idegünkben,
vérünkben. És szavunk, tettünk is fölavat
a természet értő rokon-tanúinak.

Bölcsesség? Mit mondjak? Az a hű, az a bölcs,
tornázni aki tud az üresség fölött.
Jön a nihilizmus, butaság, babona;
ködevéssel szemben légy pegazus-pata!

Meghalni, elmenni? Hova tudnék? A nagy
mindenségből jöttem, hol millió a nap,
és aszteroida, pulzár mindétiglen.
A kozmosz kozmikus. Talán éppen én nem?
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
Életem irányjele
  2011-06-18 23:17:54, szombat
 
  Tornai József

Életem irányjele

Élnek, de már meghaltak,
halottak, de még élnek:
Ott ülnek a muzsikusok
a pódiumon. Már vége a zenének.

Testvérek, barátok, szerelmesek:
elárulók és komédiások,
azért nem járhatok velük
a földön, mert a vermükbe Iátok.

Évek, üres évszázadok, hiányzó
szavak, mint világparti kövek:
halott élőim, jobban a mélybe húznak,
mint sírba a nagy öregek,

akik szépen-csúnyán elmentek,
de addig követtem és szerettem
mindegyiket, míg valahol
vadlúd-kiáltásuk egy esten

föl nem hangzott: tudtam, hogy
nekem üzennek; hiába,
de hangjuk életem irányjele,
röpülésük a titkos szárnya.
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
A telihold alatt sétálok
  2011-06-18 23:16:29, szombat
 
  Tornai József

A telihold alatt sétálok

Ahogy sötétedik,
hold úgy fényesedik,
ahogy hajnalodik,
hold úgy fehéredik,
ahogy öregedik,
ember panaszkodik,
ahogy kopaszodik,
az ember úgy fütyül
halál után szétszórt
atomjai körül.
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
Két évszázaddal Arany után
  2011-06-18 23:10:27, szombat
 
  Tornai József

Két évszázaddal Arany után

Kisütik a magyar nyelvről:.
nincs, nem is volt, nem is lesz-.
Ami új benn, az mind angol,.
ami régi, az nonszensz.
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
Kő-hallgatás
  2011-06-18 23:00:21, szombat
 
  Tornai József

Kő-hallgatás

Oroszlán-nap, szív-ütő, sárga fénnyel,
sütött a sáros fűre széjjel,
mosolygásom elolvadt lassan,
mint csillagok a párahabban.

Felhők csigáztak tejfehéren,
úgyhogy nehéz is elmesélnem.
Foszlós gyapjak ringtak alattuk,
ezüstkígyókat írt a talpuk.

Húztak a napra csipkefátylat.
Havas tükrökbe folyt a sárga.
Az ég bámult rám, mint nagy állat,

kő-hallgatás borult a számra.
S a domb zöld mellén végigáradt
egy más naprendszer lepke-árnya.
 
 
0 komment , kategória:  Tornai József versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1270
  • e Hét: 17080
  • e Hónap: 62510
  • e Év: 354804
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.