Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Jutok majd
  2011-07-31 16:37:54, vasárnap
 
  Ratkó József

JUTOK MAJD

Alávettetvén hét próbának,
ismét itt állok mosolyogva.
Arcomra ráforrt az idő.
Szánom magam nehéz dologra.

Állig szerszámban hadakoznak
csillagtalan, vékony szegények.
Értük halálig elszegődöm
énekes, mindenes cselédnek.

Farkast, veszett varjút ijesztek -
S ha végül gondjaik kirágnak,
szikkadt földjükbe hull a testem,
jutok majd bogárnak, virágnak.
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
Hallgat a kút is
  2011-07-31 16:36:05, vasárnap
 
  Ratkó József

HALLGAT A KÚT IS

Azt mondják, mélyről jöttem,
kínnal kirakott kútból,
követ, iszapot köptem.
Úgy volt, ha úgy volt.

Ringyó-szájúak állnak körül:
odalent hogy van?
Lökdösnek, kiabálnak
mondjam, na, mondjam!

Hűségese a dalnak,
én nem hozzájuk jöttem.
Hallgatok fény-ütötten.
Hallgat a kút is, hallgat.
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
Szégyentelenül
  2011-07-31 16:32:55, vasárnap
 
  Ratkó József

Szégyentelenül

Mert szólnom kell a fűről is,
a fémről és a kőről is,
a menekülő fényről is,
a férfiról, a nőről is,
és mindent el kell mondanom,
igazhoz igazítanom,
hát ezért kell olyan nagyon
a szabadság, a nyugalom!

Mióta élek, dolgozom
Parasznyán, Pesten, Putnokon,
mindig a nehezét fogom,
még sincs egy rendes bútorom.
Kis gondjaim közt guggolok,
felmagasodni nem tudok.

Segítsetek, ne hagyjatok!
könyvet, kenyeret adjatok!
Semmiből se kell sok nekem.
Barátom, ha hiszed, ha nem:
egy harapásnyi kenyeren
éltem le fele életem.
De már kevés ez nem elég
huszonhét havi maradék.
Éléskamrám az üres ég
csillaga morzsányi ebéd.

S míg ezt a verset hadarom,
tucatnyi édes haverom
él ilyen egérkebajon
gondjai közt hallgatagon.
Én szólok fakír nem vagyok,
aki bár lelkéig vacog,
mégis forró verset dadog,
hogy gőzölögnek a sorok!

Költő vagyok hát tudom én,
hogy hivatásom a remény,
és tudok hinni is kemény
gyémánt-jövőnkben bízom én.
De ugrik, illan a hitem,
naponta meg kell védenem,
mert ez a kétéltű jelen
hol ellenem van, hol velem.

Pedighát apám a veszélyt
nem nagypofájú hősökért
vállalta, izgatott, beszélt
értem, értük, mindenkiért!
S ha én szólok sem magamért,
kollektív bánatért, bajért,
rontott hitű parasztokért,
kemény, egyforma életért.

S mert szólnom kell a fűről is,
a fémről és a kőről is, a menekülő fényről is,
a férfiról, a nőről is,
és mindent el kell mondanom,
igazhoz igazítanom
hát ezért kell olyan nagyon
a szabadság, a nyugalom!

Mint aki pénzért hegedül,
s száján lágy, kérő mosoly ül,
sürög a vendégek körül
szótlanul, szégyentelenül,
úgy kérem én is a kegyet:
adjatok könyvet, kenyeret,
szorítsatok egy kis helyet
végre nekem is köztetek!
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
Ág ággal
  2011-07-31 16:28:36, vasárnap
 
  Ratkó József

Ág ággal

Színesbőrű testvéreim, szelíd fák,
mutattok olyan egyszerű,
gyönyörű példát!

Ág ággal egymásba fogódzva
akácfa, bodza,
fehér nyírfa, rézbőrű cser, juhar,
négerfa: büszke ében -
harag nélkül minden egy-sorsúval
éltek e közös ég alatt
egyforma fényben.

Az izgága szél hiába szaval,
uszít zsarnok vihar -
törvénytudók, ti,
akácfa, bodza,
ág ággal egymásba fogódzva,
fehér nyírfa, rézbőrű cser, juhar,
négerfa: büszke ében
harag nélkül minden egy-sorsúval
éltek e közös ég alatt
egyforma fényben.
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
Fiam
  2011-07-31 16:26:18, vasárnap
 
  Ratkó József

Fiam

Süt a Nap. Hihetetlen.
Sírod vetetlen.

Ásó készíti ágyad.
Nem anyád ágyaz.

Takaród, lepedőd föld lesz.
Koporsót öltesz.

És alszol, alszol, alszol.
Földnek fordulva alszol.

Fiodum aki voltál,
egy-halottammá holtál.

Mióta? jaj, mióta?
Egy perce, tegnap óta?

Az idők elejétől?
Mióta fény, dől?

Isten-előttről? Mindegy.
Lettem öröktől özvegy.

Varázsló aki voltam,
érted hiába szóltam,

se égi, se földi isten
nem hallgatott meg engem.

Kispárnád visszaadták,
rajta véred maszatját,

nyáladat, verítéked.
Hagytak halottá téged.
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
Apám
  2011-07-31 16:24:45, vasárnap
 
  Ratkó József

Apám

Apám elitta mindenét,
feleségét, hat gyerekét,
tagsági könyvét, bútorát,
elitta halotti torát,
csöpp húgom elől a tejet,
fogunk közül a kenyeret,
s filléres, rossz játékaink
eladta és elitta mind,
és ételéből nem hagyott,
soha egy szíves falatot,
csak mustot adott eleget,
s amikor nyögtünk, nevetett,
röhögött, könnye is kijött
és csúfolt és úgy röhögött,
és aztán elment és ivott,
hazatántorgott, ordított,
anyámba rúgott. Mindenét
elitta, egész életét
elitta: szívét és agyát,
tenyerét, emberi szavát -
és végül semmi sem maradt
belőle. Elpusztult. Kihalt.

Arcomat, vonásaimat
az a vasgyúró indulat,
az az eszelős szenvedély
formálta, amely az övét,
s idétlenül se emberi
fásult, bomlott ösztönei
itt fortyognak még sejtjeim
földmeleg, forró mélyein -
de nem örököse, sem fia
nem akarok lenni soha!

Napjaim: emberi szemek,
óvjatok, melegítsetek! -
néptelen lelkű ne legyek -
mindig veletek, értetek
szóljak, tegyek: miattatok
legyek én ember. Adjatok
annyi erőt, annyi hitet,
hogy értelmesen s szabadon
szolgálhassak mindenkinek!
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
Üzenet
  2011-07-31 16:21:08, vasárnap
 
  Ratkó József

Üzenet

Innen van legmesszebb az ég;
rakétával sem érhető el,
A rokkant úton szekerek
nyikorognak megrakva kővel.

Vertfalak közt vert emberek
sóhajtoznak megrakva bajjal.
Ketyeg a mérető idő.
Éjszaka megőszül a hajnal.

Azt mondják, készül a jövő.
Jöttment szelek erről gagyognak.
Isteni rendelés szerint
itt csak a csillagok ragyognak
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
Akinek...
  2011-07-31 16:17:43, vasárnap
 
  Ratkó József

Akinek...

Akinek a szerelem a gondja...
Agyát, szívét is hámba fogja,
merengve hallgat, szól szorongva,
akinek szerelem a gondja.

Fészek-rakók álmait sejti,
tolakvó énjét elfelejti,
szellős nádasban el is rejti.

Kedvesének hű tükre lenne,
s míg ő csudálná magát benne:
szemérmes, dús titkokra lelne.
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
Egy ágyon, egy kenyéren
  2011-07-31 16:13:53, vasárnap
 
  Ratkó József

Egy ágyon, egy kenyéren

Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,
egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban,
egyforma szó a szánkban,
torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
István imája
  2011-07-31 16:03:16, vasárnap
 
  Ratkó József

István imája

Jó reggelt, Isten! - Inkább jó napot!
Világ födelét fölnyitottad immár,
s fényed özönlik, nyitnak csodáid is -
szellő bókol, madár ujjongva szólal,
minden teremtett lélek, lelkes állat,
a millió fű mind s külön-külön,
az érzéketlen kő is megragyog.
Édességét, jó ízeit a létnek
hatalmas karral terjeszted közöttünk.
Dicséret érte! - Emberről nyugodt vagy?
Törődsz velünk. - Három halál ma is.
Kettő rajtam - s a harmadik tiéd.
S vajh, szerte mennyi - számon tartod-e?
Be sok halált ítéltem a nevedben -
Be sok halállal intettél pedig!
A hit vezérelt, nem Te - már tudom;
s az én bűnöm, hogy nem értettelek. -
Zúgó zápornak Te ki utat osztasz,
hogy gyenge fűnek jövését kihozza -
engem eképpen miért nem segítesz?
Vagy bűneimmel kötöztél magadhoz?
Rám nehezedtél, utaim elálltad!
Jóságomat is megtorlod, Uram!
Te, aki látást követelsz a vaktól,
s a lába-vesztett embertől, hogy járjon,
s imára fogja kezét a kezetlen,
Uram, ne kérd azt, ami lehetetlen!
Aki most tanul, tanúnak ne hívd!
A hit, ha vak, akkor csak bajt okoz!
Rosszul mérted fel, Uram, az én erőmet!
Málhádat tovább nem tudom cipelni.
Nincsenek immár csak halottaim! -
Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, ki
markoddal megmérsz minden vizeket
s araszoddal az egeket beéred,
ki haragodnak egy leheletével
világot fújsz el, csillagot kioltasz,
s föld megindul, hegyek hanyatlanak
egy intésedre, Uram - égig érő
s hatalmaskodó népeket elejtesz,
míg virágoznak választottaid -
vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;
segíteni ne vesztegelj nekünk,
s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!
Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak
és földeinket elcsipegetik
és sóvárognak falvaink iránt
és kiirtanák szülötte-szavunkat,
hogy dicsérni Tégedet ne tudjunk,
és minden módon ártani akarnak,
tanítsd meg őket, Uram, haragodra!
S intsd meg, akik a szent munkát segélik
s hitre hajtott népedet pásztorolják -
örök hálát hogy tőled várjanak - mert
igen gőgösek immár, mintha ők
adták volna e földet is alánk!
Juttasd eszükbe, ki vagy Te, Uram,
s kicsodák ők! És tedd, hogy ne legyünk
gyalázatja a szomszéd nemzeteknek,
ne legyünk csúfja és játékai,
s messzire való maradékaink
rút járom alá ne vettessenek! Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 251 db bejegyzés
e év: 505 db bejegyzés
Összes: 7135 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 61501
  • e Év: 150789
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.