Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Sárhelyi Erika
  2016-05-22 19:22:56, vasárnap
 
  Sárhelyi Erika:

Hiányodban...


Hiányodban a hajnal is csak egy napszak,
mi el se válik a szurok színű éjtől.
Láthatatlan szálak a lelkembe varrtak,
a távol se tép ki szívós szövetéből.

Hiányodban a kávét erősre főzöm,
és keserűn iszom, ahogy te szereted.
Tűzforró zuhannyal égetem a bőröm,
hogy ne érezzem a nélküled-hideget.

Hiányodban didereg a téli reggel,
az óra rám kiáltja a múló időt.
Csak támolygok béna, elnehezült szívvel,
mint a felém vánszorgó szombat délelőtt.
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-29 12:43:56, péntek
 
  Sárhelyi Erika

Szimpla vágyvers

Mikor ölelésed párájába bújhatok,
átkos napok terhét leszakítva rólam
bőrömön tőled nyílnak
verejték-virágok.
Mikor kezed liánja fonja körbe testemet,
forró hullámként dől rám a konok vágy,
s a mélybe hullva a lázas
tajték eltemet.
Fuldokol bennem a gyönyör,
s míg az örvény ereje partra vet,
ha rám simulsz, mint kagylóra a héj,
elrejt engem magam elől
csók lehelte tenyered.

 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-28 10:21:01, csütörtök
 
  Lassú menüett

Leszállt az éj, de még túl sok a fény,
a nappali nyüzsgés is itt rekedt.
Aludjunk el valami új mesén,
hadd legyek most kicsit a gyermeked.

Bántja szemem, kapcsold le a Holdat,
fújd el, kérlek, a csillagok tüzét,
úgy ringass, hogy két kezed a holnap,
higgyünk benne, hogy lesz még meseszép.

Dúdolj nekem, lásd, szívedre bújok,
éreznem kell a páros ütemet.
Könnyebbednek lelkemen a súlyok,
amíg szól ez a lassú menüett.
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-28 10:01:46, csütörtök
 
  Sárhelyi Erika : Szívszakadva


egyszer a legvadabb
táncból is elfogy a lendület
s az akkordokban
megbotlik a lábad
kifulladsz te is
a legjobb táncos
pedig ezer fokon
szívszakadva jártad
hamis már a dallam
s tétován kutatod
emlékeidben a régvolt
szépséges harmóniát
megbicsakló térddel
görnyedsz a földre
s dúdolsz halkan
egy ismerős melódiát
nincs tűz nincs ritmus benned
a zajgó forgatagban
valahol egyszer elveszett
kopott már az egykor fénylő
körben tükör parkett
s nem fogja már senki
görcsbe rándult
erőtlen kezedet
koppan a cipőd
és roppan a hátad
s lám most szteppelhetsz
magadban
új idők jönnek
s új melódiák
te mégis azt a régit
dúdolod könnyek között
halkan.
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-27 09:51:03, szerda
 
  Sárhelyi ERIKA: Az én csendem



Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt .
Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád, mint nem kívánt rokon,
szívós és kitartó, akár földben a mag,
gyökeret ereszt, mint a felszított harag.
De a csendem lágy is, mint az alkonyi kék,
mint éjben a neszek, mint ringató mesék,
végtelen és áldott, mint templomok csendje,
mintha némák lelke együtt énekelne.
Az én csendem szelíd, akár a hajnalok,
mikor az égre az első fény fellobog,
s ha fáj neked olykor ezerarcú csendem,
hagyj kicsit magamra, és megszólalsz bennem
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-22 11:11:45, péntek
 
  Sárhelyi Erika

Összebújva
Ölelj meg, nem kell most a szó,
Jó ez a csend, olyan megnyugtató.
Hunyd le szemed, csitt, ne beszélj,
Ne szavakkal, a testeddel mesélj.
Hallgasd, ahogy ver a szívem,
Ereimben mint fut a vér,
Érezd bőröm rebbenését,
Mikor vállad az enyémhez ér.
Ölelj át, oly szép az este,
A Hold az eget birtokba vette.
A csend hangja lágyan dalol,
S lelked lelkemmel összehajol.
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-15 23:38:00, péntek
 
  Sárhelyi Erika

Az álmok visszatérnek

Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.
Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.
S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.
S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-15 09:37:06, péntek
 
  Sárhelyi Erika

Az álmok visszatérnek


Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.
Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.
S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.
S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-14 23:09:29, csütörtök
 
  Sárhelyi Erika: Félúton


Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg ,,valahonnan" ,,bárhova" jutok,
valami jót mindig magammal viszek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Sárhelyi Erika
  2016-04-09 01:02:44, szombat
 
  Sárhelyi Erika

[.... magamat sem lelem...]

Csak kicsit szeress!
Csak úgy, hogy érezzem,
nem hiába lélegzem,
nem hiába kel fel a nap
(látod, a tavasz is elmarad).
Lássam szemedben a régi lángot
(hogy lobogott!), s benne
magam, s azt az örök álmot,
hogy majd mi megmutatjuk,
meg a világnak, együtt leszünk
míg hajnalok az égre hágnak,
míg lüktet bennünk ez a
konok élet, míg csak fájni
tud itt bent a lélek.
Csak kicsit szeress,
hisz látod, félek: egyszer
az átkos mindennapok
majd elrabolnak tőlem,
eltűnsz, és majd magamat
sem lelem ebben a
zűrzavaros, szerelmetlen
világban.

Csak kicsit szeress,
csak annyira, hogy kettőnket
egyszívünkben lássam.
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 293 db bejegyzés
e év: 590 db bejegyzés
Összes: 3725 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 197
  • e Hét: 3092
  • e Hónap: 36537
  • e Év: 63330
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.