Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
A szél hangja
  2011-07-17 13:04:15, vasárnap
 
  Nikolaus Lenau

A szél hangja

Álomba hullt az erdő észrevétlen,
lombot a levegő mozdítni renyhe
s illatot sem hord, s elhallgat a csendbe
madár a fán s a béka tó vizében.

A szentjánosbogár, mint szikra, éjen
s alvókon átlibben a levelekbe
s édes álmok körtáncában kerengve
lelkem elmerül a csend gyönyörében.

De lám! hirtelen zúgás kél a fákon,
kedves álmokból vissza kell találnom,
komoly hang beszél most hozzám a csendben;

a felriadt lélek figyel a szélben,
mely mint atya szól játszó gyermekéhez,
figyelmeztet, ideje hazamennem.

/Hajnal Gábor ford./
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
Gyászos ég
  2011-07-10 12:58:43, vasárnap
 
  Nicolaus Lenau

Gyászos ég

Az ég arcán egy nehéz gondolat száll,
az a felhő, az a vad és komor;
mint lelkibeteg, kire éji harc vár,
hánykolódik a szélben a bokor.

Az ég dörög, haragfekete bánat,
meg-megrándul sötét szemöldöke,
- szem remeg így, mielőtt könnybe lábad -
s néha villan a pillán köze.

Most, mintha a láp hűs borzalma kelne,
a köd a pusztán halkan átlobog;
a fáradt égbolt, gyászán elmerengve,
kiejtette kezéből a napot.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
Vágy
  2011-07-08 15:25:59, péntek
 
  Nikolaus Lenau

Vágy

Nikolaus Lenau
Elmenni vágyom én,
el, el a tengeren,
én szerelmesem,
egyedül veled!

A tolakvót, leselgőt,
hideg zavarót
messze hárítja tőlünk
a hullámzó mélység,
a fenyegető tenger.
Mily bizton volnánk mi,
boldog egyedül!
És jönne a vihar,
mellemhez szorítva
tartanálak ott.
Ha a mennydörgő hullám
égig csapódna,
magasabbra verne
részeg szívem:
s az én szerelmem,
az örök, erős,
ujjongva óvna
,meg a viharban.
Néznél reszketőn
majd a szemembe,
és meglátnád abban,
mi zátonyra nem fut
semmi viharban.
És mosolyognál,
nem remegve többé.

Nézd, most kifáradt
a tomboló zajongás,
álomba merülnek
a hullámok, szelek,
és a vizek fölött
mély már a csend.
Te álmodva pihensz
épp oly mély csöndje
fölött e mellnek.
Hallgatózó szívem
hallja, mint üt választ
hallgató szíved.

Egyedül vagyunk,
oly biztos boldogan.
És suttogsz te halkan,
hogy ne zavard
az álmodó tengert,
és csak szelíden
remeg az ajkad.
Édes rózsának dagadó szirma,
s én szavadat szívom,
az édes rózsa
zengő illatát.
Keleten felmerül
a tiszta hold,
és Isten az eget
csillaggal borítja.
És én befedem,
boldogan, mint ő,
kedves arcodat,
ezt a szebb eget,
tüzes csókjaimmal!

(Fodor József)
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
Nádi dalok
  2011-07-08 15:17:50, péntek
 
  Nikolaus Lenau

Nádi dalok
1

Fáradtan tér nyugovóra
amott, s elalszik a nap.
Itt a néma, tiszta tóba
fűzfagallyak hajlanak.

S én nem láthatom a kedvest:
buzogj, könnyem, csak buzogj!
A fűz lombja fájva reszket,
s a nádas széltől susog.

Szívem csendes bánatába,
messzi lény, úgy tündökölsz,
mint az Esthajnal világa
süt át káka s fűz között.

2

Borus az ég, fut a felleg,
a zivatar leszakad,
jajgató szelek perelnek:
"Tó, hova lett sugarad?"

A felkavart tófenéken
kutatnak a fény után.
Fájdalmaim éjjelében
nem nevetsz már soha rám.

3

Általvágva a bozóton,
esténként az elhagyott,
nádas tópartra lopózom,
lányka, s rád gondolok.

Ha a berek árnyba hajlik,
rejtelmesen zúg a sás,
úgy jajgat és úgy morajlik,
hogy elfog a zokogás.

S ébredni hallom a szélben
lágy csengésű hangodat,
s utána a tó vízében
elveszni a drága dalt.

4

A nap mélybe száll,
felhő feketéll,
szorongva zihál
fel-alá a szél.

Villámok szelik
az eget, vadak,
tűnő képeik
róják a tavat.

Viharfényesen
vetsz bennem lobot,
hajad szélesen
kibontva lobog.

5

Ráterül az alvó tóra
a hold nyájas mosolya,
holt rózsáit belefonva
a zöld sáskoszorúba.

Szarvasok járják a lejtőt,
szemük a sötétbe les:
álmában a nádtövek közt
olykor egy madár neszez.

Könnyezem, fejem lehajtva,
lelkem legbelső zugát
csendes imaként itatja
emléked gyönyöre át.

/Ford.: Hárs Ernő/
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
A távoli kedveshez
  2011-07-08 15:15:10, péntek
 
  Nicolaus Lenau

A távoli kedveshez

1

Itt tépem le, idegen
földön ezt a rózsát;
lánykám, olyan szívesen
vinném oda hozzád!

De míg hozzád eljutok,
nagy az út odáig:
ez a rózsa rég halott;
gyorsan elvirágzik.

Ne távozzék szív soha
szerelmétől messzebb,
mint a rózsát ahova
virulva vihessed;

vagy fészkéhez alomért
fülemüle száll tán,
s amíg édes dala élt
a fuvalom szárnyán.

2

Úgy hervad el a szirom,
úgy hal el az ének,
mint a rózsa arcodon,
s csengő nevetésed.

Őrült, őrült, az vagyok,
odahagytam mennyem!
Pillantásod, sóhajod
hogy elvesztegettem!

Fülemüle, rózsaszál
hozzád szítja vágyam.
Hogy borulnék, lányka, már
a szivedre lágyan!

(Rónay György)
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
Délre
  2011-07-04 21:02:11, hétfő
 
  NIKOLAUS LENAU

DÉLRE

Arra délre száll a zápor,
dél felé repül a szél,
hol villám cikázik távol,
arra délre vágyom én.

Ott, távol magyar hazámban
áll egy nyájas kis falú,
oldalában erdőárny van,
benn a szellő áldva fú.

Falu végén némaság. Ott
egy kis házikó pihen -
bármi szűk, egész világot
lelne benne föl szivem.

Erdejét elhagyva, sok fa
a kis ház elébe nőtt,
s átfonják bizalmaskodva
a falat, meg a tetőt.

Az ablaknál állva némán
Lilla az erdőbe néz;
pillantása búsan, mélán
zöld lombok közébe vész.

És csak nézi méla szemmel -
s szivén halk bubánat kél -
nézi, mint csörg künn a csermely
s lombot mint röpít a szél.

S míg a víz és szél zugása
mormol csöndes éneket,
hallik az idő futása
a magányos lány felett.

/Babits Mihály/
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
Pillantás a folyóba
  2011-07-04 20:53:41, hétfő
 
  Nikolaus Lenau

Pillantás a folyóba

Ha boldogságod elhagyott
és vissza sose tér már,
nézz a folyóba, nézd, ahogy
lenn hömpölyög a mély ár.

Nézd, nézd csak omló habjait,
s már gyászát nem is érzed,
bárhogy szeretted azt, amit
a szívedről letéptek.

Nézz mereven a mélybe hát,
míg megered a könnyed,
úgy nézd útját, e fátylon át,
az elfutó özönnek.

/Rónay György ford./
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
Tavasz
  2011-07-04 20:46:58, hétfő
 
  Nicolaus Lenau

Tavasz

Csordultig tölti szívemet
s a völgyet az arany meleg.
Hogy zengnek lépteid, Isten!
Az erdő sóhajt mély gyönyörben,
virágtól részegen szakad
alá a megduzzadt patak,
a bimbók feje szinte pattog,
a madarak nászéneke csattog,
fent aranyszárnyú fellegek:
szerelmi diadalmenet!

Mindenütt szeretnék heverni,
minden madárral énekelni,
menni szeretnék és maradni,
lenyűgözötten is rohanni.
Mint édesbús vágy, perhsel az
izzó és ujjongó tavasz,
ézem ellentmondásait:
megnyugtat és nyugtalanít,
oly otthonos és békevágyó
és oly idegen és messzejáró!

A fény ezer csodás színe
lelkem tisztán ragyogja be:
dermedt örömvillám e tűz,
aztán viharzó szédület,
égbolt, mely vándorútra megy,
lidérc, mely tétovázva száll,
de bús szívünket viszi már.
Lidérc, szállok az ég után,
mely záporozva hull reám!
Ó, tavasz! szívem mámora!
Tavasz, nem hagylak el soha.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
Tavaszi pillantás
  2011-07-04 20:45:51, hétfő
 
  Nikolaus Lenau

Tavaszi pillantás

Sűrű erdő tavaszi
hajnalóra fénye lobban,
s száll az égből valami
halk szerelmi hír titokban.

Figyel a fa, csupa láz,
szétfeszíti minden ágát,
úgy issza föl e varázs
és az élet áradását.

Virág nyílik valahol,
tiszta harmat tölti kelyhét:
örömében meghajol,
úgy áldja az ég kegyelmét.

Lombok éjén hirtelen
szíve dobban a madárnak,
elönti a szerelem,
s vágya zengő dalba árad.

S ez a boldog kikelet
nem támad az ég szavára,
csak egy néma és meleg
sugártól gyúl ki lángja:

Mint szívemben, amelyet
bús tél tartott leigázva,
tavasz támadt a szemed
egyetlen sugarára.

/Ford.: Rónay György/
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
A szél hangja
  2011-06-19 16:33:59, vasárnap
 
  Nikolaus Lenau

A szél hangja

Álomba hullt az erdő észrevétlen,
lombot a levegő mozdítni renyhe
s illatot sem hord, s elhallgat a csendbe
madár a fán s a béka tó vizében.

A szentjánosbogár, mint szikra, éjen
s alvókon átlibben a levelekbe
s édes álmok körtáncában kerengve
lelkem elmerül a csend gyönyörében.

De lám! hirtelen zúgás kél a fákon,
kedves álmokból vissza kell találnom,
komoly hang beszél most hozzám a csendben;

a felriadt lélek figyel a szélben,
mely mint atya szól játszó gyermekéhez,
figyelmeztet, ideje hazamennem.

/Hajnal Gábor ford./
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2220
  • e Hét: 14748
  • e Hónap: 60178
  • e Év: 352472
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.