Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Illyés Gyula
  2018-05-12 12:26:05, szombat
 
  Illyés Gyula

Menedék

Hiába csitítasz, vígasztalsz,
hogy tűrjem, hogy nem nagy dolog,
beteg vagyok s áltatni azzal
te sem mersz, hogy meggyógyulok.
Halálos nyavalyába estem,
nem tegnap s nem tegnapelőtt
és nincs rá mód, hogy kiheverjem,
öröklött baj, mitől nyögök,
és gyógyszer sincs, hogy csillapítsa
kínját, pedig be nagy, be sok -
ki ebben van, arról előre
lemondanak az orvosok;
egy napra bár elhessegetni
rémképét, nincs arra se szer;
nincs hátra csak a szembenézés,
a belenyugvás; veszni kell.

Mert ez az ősbaj az öregség.
Annak lepnek tünetei,
olyan riasztón, szinte félek
tükör felé tekinteni.
Így érezhet, akinek arcát
sárgítani kezdi a rák,
így, akinek vérbaj-fekély üt
homlokára szentenciát;
minden nap elérhet a vég. Így
nézem magam; így nézz reám;
lassúbb-gyorsabb agonizálás
minden élet ötven után.

Nem erősítesz engem azzal,
ha eltakarod szememet
az elől, amitől talán már
nem is olyan nagyon rettegek.
Tudjam ne elgyávulva nézni,
mit elkerülni nem tudok,
erre használd, édes csitítóm,
asszonyi tudományotok;
tudjak, ha meglep ama végső
ebtámadás, a végzeté,
hátrálni úgy, hátra se nézve,
mint rég anyánk térde közé;
tudjam, - halld a szép, régi verset:
te spectem suprema mihi
cum venerit hora - "utolsó
órám, ha majd távozni hí:
szememet tereád emelnem"
és -te teneam moriens
deficiente manu - "téged
fogjon hanyatló kezem."

Mert angyali fölényetekkel,
asszonyok, ti, ti értitek
kezelni a vérébe mocskult
hőst is úgy, mint a kisdedet,
s mert halál és szerelem egy ágy,
s mert végezzük bárhogy is itt,
lemeztelenít a halál és
tisztátalanná aljasít,
s mert régtől fogva teelőtted
a titkom se csak az enyém,
segíts át anya-türelemmel
elpusztulásom szégyenén.

 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-05-01 11:03:22, kedd
 
  Illyés Gyula

Szeress, ne kérdezd

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem magamért: magadért,
A jövőért, egy napodért,
Ezért a meleg mosolyért,
Mit mégis ízlelhetett ajkad,
Ennyiért,
Ízéért e friss pillanatnak.

Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
A szem kintről kölcsönbe kap!

Ne félj kinyílni: szabadabb
Leszel csak, minden porcikáddal
Gazdagabb
Nem is velem, de a világgal!

Szeretünk, már nem is neked
Mondom, nem is kell értened,
Örülj: a tested is szeret,
A falánk föld, mely eltemet,
Az idő: hogy átfolyna rajtad!
Istened,
Ki így sejtteti, mit akarhat.

Megért málnánál hamarabb
Ecetesül, lesz poshatag
A jó íz, mit egy nappal ad:
A kosár édes pillanat! -
Tanácsolták már, higgy azoknak,
Kik alant
A csontjaikkal tanúskodnak.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-04-10 10:33:48, kedd
 
  Illyés Gyula

Kapcsok


A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként kapcsolta csontunk köré
hogy megízlelvén őrizzük a titkot:
egy pillanatra sorsunk istené,

a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek,
az éj, a kéj már senkié.
Heverünk torzan, mint a páros szobrok
Ha tömbjüket az idő széttöré.

De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
megtartóbbak, mint minden karolás:
futnak arcomon, arcodon a ráncok.

s majd fonalai őszülő hajaknak
tanítják, mi az összetartozás,
amelyet ketté Isten nem szakaszthat.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-02-01 12:47:30, csütörtök
 
  Illyés Gyula

Ami újra elmarad

Cseppre, csepp, csöpög a hólé
sürün már az ereszen,
gyöngyfüggöny leng a ház hosszán,
hajladozik fényesen.
Minden ház egy tündérkastély,
csupa ékszer, csupa dísz,
gyémántos a kazal, boglya,
még a kutya óla is...

Cseng és csorog és sugárzik,
ünnepet ül a nyomor -
oly idegen, mint zokogó
koldus arcán a mosoly.
Süt a nap, a vékony sárban
vet biborló gyürüket,
csülkig olvasztott aranyban
ballagnak a tehenek.

Oly fájdalmas, oly esetlen
ez a szikrázó öröm!
oly hontalan az új napfény
a fagyos göröngyökön,
oly fájdalmas, oly esetlen
a szivben is melege,
tétovázik, itt maradjon,
maradjon-e, menjen-e.

Hull arcomra, simogatja,
mosolygom langy melegét,
oly félszegen, mint az árva
kegyes úrhölgyek kezét
s a cirogató, becéző,
jószagu ujjak nyomán,
sötét bánat kél szivemben
igaz szeretet után...

Fénnyel, zajjal közelgő nyár,
elsőt csengő madarak,
azt idézitek csak ujra,
ami ujra elmarad.
Büszke nyitány, szép igéret,
harmincadik! - nagy zenéd
zajából kihallom már a
gúnyos őszi fütyülést.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-01-30 15:19:33, kedd
 
  Illyés Gyula

Séta az árnyékommal

Előttem fut az árnyam,
akivel egy vagyok.
Milyen mohón mozog!
Életrevalóbb nálam.

Ha várja bucka és kő,
púpot vet - lenyeli!
De máris kiveti.
Nincs nála jobb emésztő.

És milyen simulékony!
Ha fa jő, macskaként
fut föl, fut le megint.
Oh milyen tanulékony!

Arccal tör át a sáron
s még csúfabb anyagon.
Ilyenkor nem nagyon
tetszik, hogy ő a párom.

Úszott imént a szennyben? -
Siklik most szűz havon.
S utána semmi nyom!
Ő, mégis ő a - lelkem?

Szeretnem kell s - gyülölnöm!
Nem volna jobb, ha ő
magasodhatna föl
s én kúsznék lenn a földön?

No mégse! Bár ha - néha -
fölállna s kézbe-kéz
sétálnánk, hány merész
jöhetne szóba téma!

Tapasztalatcserének
micsoda ünnepe!
Hogy vívna-küzdene
a Látszat és a Lényeg!

Lényünk állati része
ha szólni tudna, mint
beszélő kutya!... Mit?
Vajon mit is beszélne?

Nekem már föl-fölhörgi:
Ismerd meg, hogy hol élsz.
Csak így lehetsz egész!
Vállalj mindent, mi földi.

Ha nincs pokol s mennyország,
csak ez - mi más? - lehet
gyehennád s édened,
ez a ,,mocskos" valóság!

Keresd hát, te tudod, hol,
és használd bátran azt,
mi enyhet ad s vigaszt
s ne félj sem undorodtól,

a világtól - isten
sem volt jelenvalóbb
mindenben, mint ahogy
minden apró kis ízben

- csúfban és szépben - itt vár
a boldogság-esély -
Aranymosó, ne félj,
kezed ha szennyet is váj,

s te sem, eléd emelvén
a termő sárt, tudós -
Angyal-tisztára mos
azonnal az eredmény!
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-01-30 15:06:10, kedd
 
  Illyés Gyula

Üvegvilág

Áttetsző, üveges lett
a lomb a fán,
bibor és barna és csont-
szín porcelán.
Tartják a fák japáni
csészéiket,
félvén moccanni - oh, ha
leesik egy!

Csupa fény a gyümölcsös
és reszketés,
mint egy üveg- és lámpa-
kereskedés.
,,Vigyázz! - hallom szívemben -
ügyelj, nehogy
eltörj valamit abból,
ami ragyog!..."

Pedig micsoda kéj volt,
kamasz öröm,
megrázni őszi fákat,
s állni özön-
aranyuk zuhanyában -
Milyen csodás
halál volt az a fény- és
színzuhogás!

Megyek csöndesen már a
japánvörös
készleteikkel álló
meggyfák között;
fáj és fáj minden szépség,
mi leesik,
féltem a föld törékeny
értékeit.

Üveges, áttetsző már
nemcsak a fák
világa, áttetsző az
egész világ.
Áttetsző szivek, arcok,
lengetegek! -
Meddig kimél az őszi szél még
benneteket?

Nincs szél még, napsütésben
áll és ragyog
kert és teremtés. Annál
fájóbb, ahogy
a mozdulatlan fákról
egy-egy üveg-
levél - halotti csöndben -
alálebeg.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-01-29 08:21:43, hétfő
 
  Illyés Gyula

Hajnali alvó

Márványból ébredő nyugodt
arcod egy félpillantást rám nyitott.
Elalszol újra. Még
a Mester zárva tartja műhelyét.

Még egy mosolyt arcodra és még egyet s még
egyet, ide - belém,
ahogy a festő meg és meghúzza a végső vonalat
a helyén.

Így rögzítve örökre, mert jön a tél, így arco-
dat, ahogy még ma ragyog,
így rögzítve a szívem még, még, még az utolsó
pillanatot.

 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-01-28 13:18:40, vasárnap
 
  Illyés Gyula

Konok kikelet

Látom minél többször:
bámulom
annál jobban: mennyi boldog
buzgalom.

Mennyi sürgés alsó-felső
udvaron!

Bámulom, hogy a rügy
ujra zöld,
fű, fa, virág ruhát, arcot
régit ölt.

Nem dühödött meg ránk most sem
még a Föld.

Nem tudok betelni:
ugyanaz
- hányadikszor is már? -
a tavasz!

Semmi harag, se dac, se jaj,
se panasz.

Barkás fűzfa-ág, a
lengeteg,
viszontlátás örömével
integet.

Nem öklöt ráz, nem kés-fénnyel
fenyeget.

Látom, minél többször
jöttödet,
ámulatom egyre
növeled,
eszme-konok, gyermeteg-hű
kikelet!

Tár a tégla közt is apró
kapukat,
dől világosságra fürge
hangyahad.

Sírba géppuskázott jaja
lent marad.

Söpör széllel rothadt őszi
levelet,
töröl fénnyel sáros téli
vizeket.

Minden pici tócsát
levezet.

Reggel érkezett s már
takarít,
forgatja friss szerszámait,
tagjait.

Teljesíti közösségi
terveit.

Krumpliföldből újra - újra! -
krumpli nő,
nem bolondgomba, bűzt
pöffenő,
ahogy volna várható és
érthető.

Hogy szörny-ember már megint mit
dúlhatott?
Vesz annyiba minket is, mint
kost, bakot,
sast, bikát, más esze-kurta
állatot.

Lesz a keze napról napra
ügyesebb,
csen a kérlő mord fákra is
rügyeket.

Végzi dolgát agg diófa,
vén cseléd,
ifjú hullák táplálják bár
gyökerét.

Nézem ámulva az örök
jó Időt,
keresem a rendületlen
rendezőt.

A kiábrándíthatatlan
nevelőt.
Föld mélyéből fényt-lövelő
agyvelőt.

Leszel minél vénebb,
mind nagyobb
ámulattal nézed
a Napot.

Le nem megy képéről
a derű
évről-évre nyiltabban jó-
hiszemű.

Az egész teremtés tőle
együgyű!

Tehén hozza rétről édes
aranyát,
most se még a vadkan véres
agyarát.

Száj-maró vackorrá vissza
nem vadul,
jövő párti marad ranett
és batul.

Csirkenép fut majd körénk, zeng
csipegést,
nem vipera-
sziszegést.

Dinnye-inda útja-tudva
sompolyog,
somolyog,
kibírt, ki fog bírni minden
zsarnokot.

Vad pipaccsá vissza csak nem
züll a mák,
szelid szöllő sem gondolja
meg magát.

Kivirágzik minden:
megbocsát.
Úgy tetszik, nem reménytelen
a világ.

Nézzem hetvenkettedikszer:
kezesebb,
egyre nőibb természet a
kikelet.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-01-28 13:03:45, vasárnap
 
  Illyés Gyula

Derengés

Hajnali szél; megigazitja
zilált kontyát az ifju meggyfa

Elcsöppennek a csillagok

Itt eltűnik, kibukkan ott;
a hegyre fut:
leleplezi tervét az ut

Csillan tű, megnyiló
ablak
kakasfarok, eke

harmat;
szemed, a tó -

Járni kezd a Nap fogaskereke.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula
  2018-01-27 13:57:13, szombat
 
  Illyés Gyula

Hangtalan

Egy forrás-tiszta őszi csepp
szaladja végig a fekete ágat,
hulíik, ragyog, remeg,
szólni akar, szinte, akár a szemed,
ha könnybelábad.

Úgy tele lett,
hogy lebukott,

nem adva semmi szót,
semmi jelet.

Ezzel is kevesebb,
mit ma tudok.

 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 216 db bejegyzés
e év: 1381 db bejegyzés
Összes: 7949 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2301
  • e Hét: 7855
  • e Hónap: 58912
  • e Év: 358666
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.