Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Az Ősz mély bánatát ma
  2017-01-24 19:03:44, kedd
 
  Emily Bronte

Az Ősz mély bánatát ma

Az Ősz mély bánatát ma
elsóhajtja a szél:
több, mint a tavasz virága
földön a holt levél.

Az éj nyugodni nem hagy,
bolyongni hívna már:
sok régmúlt érzés szorongat,
prédára gyűlt sakál.

Volt oly sok enyhe, drága,
s most didergek belül:
múlna el rólam mindnek árnya,
ha fényük elkerül.

Rég hamvas ifjúságát
a vén majmolja így:
kérges lelkem csak egyre rázzák
hév, vad szeszélyeik.

Ha feledt öröm árán
megváltható a múlt,
s legdrágább kincsen sírba szállván
kínom is porba hullt,

talán új virradatra
nyithatnám rá szemem,
s orcám új nyár vonná aranyba,
szívem új szerelem.

/Ford.: Kiss Zsuzsa/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
Mily szép a kék harangvirág
  2017-01-24 18:58:56, kedd
 
  Emily Brontë

Mily szép a kék harangvirág

Mily szép a kék harangvirág,
ha nyárban megremeg:
formája erőt ont reád,
nyugtatja lelkedet.

A bíbor hanga szertelen,
komor varázzsal az:
az ibolya fűszert lehel,
s az illat nem vigasz.

Pőrék a fák, a nap hűvös,
és nagy, nagy ritkaság:
az ég fényküllőt nélkülöz,
a föld meg zöld ruhát:

a csilló víz fölé a jég
sötét árnyat vetett,
és domb és völgy és messzeség
fagyos köd foglya lett.

Harangvirágban nincs erő,
a hangafű oda,
az ibolya völgymélybe nő,
s nincs édes illata.

S bár fáj, hogy nincsen hangarét,
jobb így, hogy messze van:
tudom, csak könnyet ontanék,
ha lesne rám vígan:

erdő mélyén szelíd virág
a mohos kő alatt,
rejti balzsamát, harmatát:
engem meg nem ríkat -

a szár pompás kis termete,
az ezüst-kék szirom,
a bimbók zafír ékköve
smaragd levéltokon,

ez lélegzik a szívemen,
e mély, nyugodt varázs,
ezért van az, hogy könnyezem,
s ez enyhít, semmi más:

ezért sírok, mert minden elhagy,
kopár a téli nap,
gyötrődve sírok, hogyha hervadt
part éri lábamat.

Hideg van, és a fény lehull
a tompa ég alól,
a sötét, nyirkos fal kigyúl,
aranya illanó,

emészted magad, vágyva vágysz
virághozó idők után -
s a tűnt fényt hozza majd a gyászt
érted, szülőhazám.

/Ford.: Gergely Ágnes/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
A harangvirághoz
  2017-01-24 18:58:01, kedd
 
  Emily Brontë

A harangvirághoz

Bimm-bamm, szent őr, zengve lengj,
szép vagy erdőn s dombokon,
s kedves vagy zöld völgybe lenn,
hát még fenn, vad bércfokon!

Harangvirág, isteni
fénnyel láttam fényleni
gyöngyöm láttam s kedvesem
sápadón, nagybetegen.
Te hallattad hangodat,
balzsam volt nekem szavad:

"Süssön nyári nap le rám
éltem egész folyamán.
Tán inkább zord téli ég
nézzen, mikor jön a vég?

Nyílok s nyugton hervadok,
elsiratnak harmatok:
végy erőt gyászkönnyeden,
túl sok év csak bút terem!"

/Ford.: Szegő György/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
Szerelem és barátság
  2016-12-20 02:15:48, kedd
 
  Emily Brontë

Szerelem és barátság

Vadrózsa a szerelem,
a barátság magyalág,
fakó ez, míg a rózsa nyit,
de kin van állandóbb virág?

Tavasszal a vadrózsa szép,
nyáron meg ontja illatát,
de ha eljő a tél megint,
ki dicsérné a rózsafát?

Vesd meg hát a balga füzért,
magyallal ékesítsd magad,
s ha tél hervasztja homlokod,
koszorúd mégis zöld marad.

/Ford.: Szegő György/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
Holdfény hull, nyár holdfénye
  2016-12-20 02:14:23, kedd
 
  Emily Brontë

Holdfény hull, nyár holdfénye

Holdfény hull, nyár holdfénye
csendben, szépségesen:
éjfél kör-ünnepélye
lélegzik édesen.

S főleg, hol a könnyű szélben
égnek leng sok faág,
vagy lehajol, árnyas-mélyen
égtől oltalmat ád.

Ernyén e vad lugasnak
hever egy gyönyörű leány:
zöld fű, virággal harmat
hullámzik körbe haján.

/Ford.: Tandori Dezső/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
Nem érhet kétségbeesés
  2011-07-05 13:53:23, kedd
 
  Emily Bronte

Nem érhet kétségbeesés

Nem érhet kétségbeesés,
míg csillag gyúl az éjben,
míg harmatos az alkony és
reggel arany nap ég fenn.

Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél, nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?

Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
kettőzi szél nyögése,
s bús tél hint sápadt zúzmarát
az őszi, holt levélre.

Mégis száz friss virág virul:
sorsod a sorsuk, hidd el.
Menj hát tovább. Járj szótlanul,
de soha megtört szívvel.

/Ford.: Csengery Kristóf/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
Nem sírok, bár......
  2011-07-05 13:52:29, kedd
 
  Emily Bronte

Nem sírok, bár el akarsz hagyni, látom

Nem sírok, bár el akarsz hagyni, látom:
mi tartson kedves ok?
Kettőzve szenvedem sötét világom,
mert szíved szenved ott.

Nem sírok, mert a nyarad glóriája:
komor vég közele:
s bármi boldog történetünk mi várja?
Mindig a sír öle.

Oly bírhatatlan e szorongás:
hogy mind nagyobb a tél:
öl, kétségbeesett lelket, a romlás,
mit sok holt év igér.

Így, ha majd meghalsz, s én egyetlen
könnycseppet ejtenék,
annyi csak, hogy sóhajt a lelkem:
veled pihenne rég.

/Ford.: Tandori Dezső/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
Gyűlölhetik, megvethetik
  2011-07-05 13:51:07, kedd
 
  Emily Bronte

Gyűlölhetik, megvethetik

Gyűlölhetik. megvethetik,
feledhetik mások neved,
de bús szívem reményeid
s híred múlásán kesereg.

E boldogtalan sors miatt
így sírtam - egy órája csak.
Egy szó megölte könnyemet,
s gúny ült szememben bú helyett.

"Áldott inkább a por, amely
alatt nem gyászol senki sem.
Hiú voltál és gyenge, gőg,
gazság s a kín gúzsba kötött,
szívemmel nem rokon szíved,
lelked nem úr lelkem felett."

De elmúlt e gondolat is -
botor, gonosz volt és hamis -
a gyáva őzet megvetem,
mert úr rajta a félelem?

Kigúnyolnám haláljaját
a farkasnak, mert csúf s galád?
Nevetnék, a kis nyúl ha sír,
mert halni bátran ő se bír?

Nem! Ha rá emlékezünk,
töltse el szánalom szívünk:
föld borítsa puhán fejét,
s adjon neki nyugtot az ég!

/Ford.: Tapfer Klára/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
S mint én magam, oly magányosa
  2011-07-05 13:49:55, kedd
 
  Emily Bronte

S mint én magam, oly magányosan

S mint én magam, oly magányosan,
néz a hosszan izzó nap után:
és kesereg, mint én magam,
szüntelen bánatán.

A dombsor is egyként kapja imánk,
a szeles dombsor lenn, s a kék tenger ég:
vágyunk: ne várjon más semmi ránk,
csak szívünk, meg itt e szabad vidék.

Ah! oldozhatná csak el a kezem,
boldogan nézném, mint száll tova,
s nem panaszolnám, hogy fényesen
égő szemét nem látom soha.

De hadd hihessem, hogy ma, bár
hidegén sorvad, árva rab,
holnap ez is, az is tovaszáll,
végképp, örökre szabad.

/Ford.: Tandori Dezső/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
Vérző ágad vezekelje le
  2011-07-05 13:49:03, kedd
 
  Emily Bronte

Vérző ágad vezekelje le

Vérző ágad vezekelje le
a kínok könnyeit:
s én, ifjú vétkek vétkese,
örök velük én legyek itt?

Mi készt őrizni ez átkos nevet, és
hitetni: emlék záloga?
Mintha jöhetne Feledés,
áldón rám szállana:

mintha az őrült forgatagot
űzvén, mely időt sose hagy,
tűntek volna a régi napok,
melyeknek jele vagy.

/Ford.: Tandori Dezső/
 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 811 db bejegyzés
Összes: 7299 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1565
  • e Hét: 8463
  • e Hónap: 55347
  • e Év: 218958
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.