Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Árvai Attila
  2017-07-23 08:23:43, vasárnap
 
  Árvai Attila

Ha múlni kell...

Titkod táncát ma már felismerném,
Érezném a fodrozó habokban.
Nem lázongna, tévelyegne elmém,
Ahogy akkor, balga, s bolond voltam...

Szótlan nézem máskor a fényeket,
Mi felhevít, s illatodat hozza.
Lelkem szemhéjára végső kenet,
Mit varázsolt, lopakodva lopta...

Válaszold meg, kérlek! - ki vagyok én?!
Ki vízzel, éggel, s a tűzzel játszik?!
Ki meginog világa peremén,
Télen hevül, nyáron pedig fázik?!...

Honnan jöttem? - Még ha nem is tudod!
Oly sokáig én magam sem tudtam!
Hazugságok leheletét unod?...
Hát csak kérdezd, vizsgáld meg a múltam!

Ma már ízes csókjaidból élek,
Bár szívem kemény, régi lelet.
Szorítom, e halványuló képet,
Múlni muszáj...- ne mással, csak Veled...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-12-21 10:37:08, szerda
 
  Árvai Attila

Együtt

Elmúlik az élet, s én csak hallgatom,
Csendjében sziporkáz titkain,
Vele múlok nagyon.
Ahogy a nyár elfoszlik zajával,
Hullámzó Istenség szólítja,
Mint galambot a felhő... kékbe vesző
Árnyát, s találgatom merre száll...
A füstje, mit orrom érez ...mirha...

Itt vagyok, ne félj, nem megyek messzebbre,
Elég óráinknak futni tova,
Ahová szem nem ér, lélek is csak téved,
Botlik, röppen, látod? - most is játszik...
Nyargal a létezés pejlova,
Mit előbb zabolázott a merengés fényura.

Veled együtt ebben a vérvörös iszapban,
Amit szívünk fennkölt kavartan,
Nékünk minduntalan elviselnünk muszáj,
Irtóztattam ettől!... de mégis ezt akartam...

Legyünk még itt kicsit.
Időzzünk a tájban, egymást hallgatva,
Hisz tudjuk, ez csak álom...
Mert kezünk úgy szorít!... - a balga!
Nem ért a világhoz! - nem tudja, ám noha!...
Hogy mi nem élhetünk így!
Mielőtt eltűnne e lüktető vadonban, suttogom füledbe:
"Egymás nélkül soha"...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-11-15 18:55:05, kedd
 
 
Árvai Attila

Könny nélkül

Csak egy érintésre, halovány szavadra,
Szemed csillagporán, mélyen, húsig marna.
Világ sem érdekel, csakis erre vágyom,
Ezer év szivárvány, lélekszínű álmom...

Csak egy mozdulatra, őrült pihegésre,
Nyárfa, s minden tölgyfa élne, lélegezne.
Amikor rám nézel, megdől minden törvény,
Sok ember megérti, cseh, német vagy örmény.

Csak egy pillantásra, másik világ mentén,
Bárhol felismerem, tudnám, hogy Te lennél.
Hófehér takaró, jeges csend sem árthat,
Számon érezhetném égetően szádat.

Csak egy mézes percre, felkent pillanatra,
Várok a csodára, új életet adna...
Nem vagyok én senki, álmok álmodója,
Várva várt csodámat váltaná valóra.

Csak a szerelmedet láttam két szemedben,
Nem vádoltam senkit, úgy még nem szerettem.
Ahogy akkor vártunk, összekapaszkodva,
Egymás szívén csüngve, könny nélkül zokogva.

 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-10-27 11:08:34, csütörtök
 
  Árvai Attila

Én vagyok...

Én vagyok a lelked húrja
Ki megpengeti hangszered
Míg játszom tiszta szép hárfádon
Te könnyeiddel elfeded

Én vagyok
a szíved hangja
Mi fel-fel csendül szüntelen
Néha néma szép harangja
Máskor rezdül lelkeden

Földanyánknak harsonája
Mi visszhangzik a termeken
Hívószavam Rád talál majd
Megérint ez érzelem

Én vagyok a jó barátod
Ki érzi, ha dúl gyötrelem
Itt a szívem, fogd a lelkem
Bánatodat szenvedem...

Én vagyok, ki megsimítom
Könnyes, fáradt arcodat
Elvirrasztom rút éjjeled...
Míg ránk köszönt az alkonyat

Én vagyok, ki lecsókolom
Arcodról a ráncokat
Én vagyok ki hallak Téged
Ha hallatod a hangodat

Én vagyok, ki melletted lesz
Ha reményedet elhagytad
Megszorítom majd a kezed
Ha életedet feladtad...

Én leszek, ki tartom szíved
Ha rád talál a szerelem
Hogy bánatába ne zokogjon
Odaadom mindenem...

De én leszek, ki meghal érted
Egy magányos éjjelen
Hogy szép szerelmünk el ne vesszen
Feláldozom életem...

És... én leszek,

ki várlak Téged
A mennyeknek kapuján
Kérlek ne félj együtt leszünk!...
Kegyelmes lesz jó Istenünk!
...A teremtés hajnalán...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-10-13 13:04:39, csütörtök
 
  Árvai Attila

Vártam Rád

Oly sokat vártam rád, oly sokat szenvedtem
Már minden reményemet, mélyre eltemettem
Oly sokat sírtam már, hogy itt légy életemben
De mindig tudtam itt vagy, legbelül szívemben

Oly sokat kerestem, egy csöndes őszinte szót
Hogy lelked megszólítson, hogy halljam a jót
Mikor átélem majd veled, a varázs pillanatát
Soha nem feledem, a boldogság hajnalát

Mikor súlyát érzem, a zajos nagyvilágnak
Elvonulok csendben, mert annyira várlak
Nem óhajtok senkit, hogy akkor velem legyen
Csak csüngenék szótlanul, édes egy lelkeden

Vágyom lélegzeted, vágyom az illatod
Amint éjjelente ajkaimon hagyod
Imádom hajadat, mint holdfény sarló fényét
Minden rezdülésed, elhozza a békét

Egyedül vagyok most, de csak is rád gondolok
Lelkedben vad tánc dúl…és én álmodhatok
Álmodok Tebenned, soha nem volt másom
Így soha nem szerettem, senkit e világon

Majd ha érintelek, minden megváltozik
Felforr két világunk, ahogy találkozik
Tajtékzó szenvedély, felperzsel hulláma
Csókod netovábbja, testünk vad násztánca

Tudom, eljön e perc, amit nagyon várunk
Még előtte eljön, hogy eljönne halálunk
Mert ez is meg van írva, ahogy sorsunk útja
Szerettelek mindig, a jövőmben, s a múltban
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-09-09 08:27:28, péntek
 
  Árvai Attila

Együtt

Elmúlik az élet, s én csak hallgatom,
Csendjében sziporkáz titkain,
Vele múlok nagyon.
Ahogy a nyár elfoszlik zajával,
Hullámzó Istenség szólítja,
Mint galambot a felhő... kékbe vesző
Árnyát, s találgatom merre száll...
A füstje, mit orrom érez ...mirha...

Itt vagyok, ne félj, nem megyek messzebbre,
Elég óráinknak futni tova,
Ahová szem nem ér, lélek is csak téved,
Botlik, röppen, látod? - most is játszik...
Nyargal a létezés pejlova,
Mit előbb zabolázott a merengés fényura.

Veled együtt ebben a vérvörös iszapban,
Amit szívünk fennkölt kavartan,
Nékünk minduntalan elviselnünk muszáj,
Irtóztattam ettől!... de mégis ezt akartam...

Legyünk még itt kicsit.
Időzzünk a tájban, egymást hallgatva,
Hisz tudjuk, ez csak álom...
Mert kezünk úgy szorít!... - a balga!
Nem ért a világhoz! - nem tudja, ám noha!...
Hogy mi nem élhetünk így!
Mielőtt eltűnne e lüktető vadonban, suttogom füledbe:
"Egymás nélkül soha"...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-09-05 10:37:02, hétfő
 
  Árvai Attila

Maradj még

Hallgatok egy zümmögő felhőt
Kábultan, magamba dőlten.
Ameddig kis mosolyom felnőtt,
Eltűnök a sárguló időben...

Iszonyat és mosoly játszanak
Kidobóst utam dudvás szélén.
Fentről integetnek halak,
Alattam jéghideg a gyékény...

Napsugarat hajítok Rátok
Tátogó, lecsorgó hold mögül.
Hogy gyűlölettel küzdő párok
Ne lássák, ördögük mit köpül...

Látok egy családot, rég árván,
Néha sír, fájdalmas a kedve.
Bár a múlt ködét lerázván
A mostban boldog is lehetne...

Egy kis szeretet suttog nekem,
Könnyes szemmel szorítja kezem.
Kérlek, maradj még kicsit velem!
S amit kérsz, ígérem, megteszem...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-09-03 15:53:44, szombat
 
  Árvai Attila

Hamvadás és szenvedély

Átizzóan lángol szíved
A szerelem szent napján,
Csókjaimat méltán félted,
De másnak nem! - nem adnám!

Csillag által olvad testünk
Egy boldog jövő felé,
Oda együtt kell majd mennünk,
Ah, vérünk is forr belé!

Engedj magadba, kék angyal!
Hogy vörösre fesselek!
Dacoljunk az ősi nappal,
Szíveink remegjenek!

Ennél mélyebben nem lehet!
Ím, mindenem feladom!
Beléd gyújtom a lelkemet!
Menny gyönyörű ajkadon!

Benned, benned, sehol máshol!
Az Isten is mosolyog!
Minden porcikámban lángol
Szétfeszítő sikolyod!

Hadd időzzem még itt kicsit!
Öled tündér szegletén!
Ajkad metsző lángjait
Hadd ízleljem még meg én!

...és most majd kicsit meghalok,
Nézz reám, Te furcsa lény!
Két szemedben ott ragyog
Hamvadás és szenvedély!
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-09-03 08:01:21, szombat
 
  Árvai Attila

Én vagyok az

Én vagyok, ki mindig látom a lelkedet
Én esténként, fáklyával hozom az életet
Én vagyok, ki mindig érzem a szívedet
Ki egy-két szavával varázsol mennyeket

Én vagyok, ki sírok éjente helyetted
Mikor bánatodban szavam elfeledted
Én vagyok, ki kezem mindig feléd nyújtom
Kedved gyertyalángját fényesre felgyújtom

Én vagyok, ki, ha megjössz, eléd megyek
Ha leülsz asztalomhoz, veled ebédelek
Én vagyok, ki az utolsót is néked adja
Kinek látod szívét, hogy azt is mind megosztja

Én vagyok, ki a szívedet álmából ébreszti
Kit elemészt a bánat, ha fájdalmad megérzi
Én nevetve elhozom néked a jókedvet
Visszhangja bejárja hegyeket, mezőket

Én vagyok, ki néked néha utat mutat
Hogy könnyekkel ne áztasd arcodat
Én érzem sokszor a szívednek titkait
Elűzöm lelkednek sötét árnyékait...

Én vagyok, ki hangot hozok a szívednek
De ricsaját elnyomom, logikus elmédnek
Én vagyok a szócső, mert nyelvemet megérted
Az örök belső hangod, ki mindent megtesz érted

Én az öröm nyelvén kiáltok majd néked
Mert azt még megérted, annak örül lelked
Mert én vagyok, kinek, ha szólsz, meghallja
Mert mindennap átélem, mi az élet kínja

Én vagyok, ki mindennap feltárom néked
Hogy milyen varázslatos, nap, mint nap az élet
Én vagyok, ki mindennap felhívom figyelmed
Hogy vedd észre szívedben az égető szerelmet

Én vagyok, ki esténként megtanít majd sírni
Mert az én lelkem az Atyától tanult meg írni
Tudom, hogy lelkedben legbelül ezt érzed...
Mert én leszek, ki egy nap, meghalok majd érted...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila
  2016-08-31 19:04:14, szerda
 
  Árvai Attila

Ki vagy?

Ki érti, mit érteni nem lehet?
Mit nem képes látni a képzelet?
Ki kéri, mit kérni nem kérhetek?
Milyen út, mi könyörgésig vezet?

Honnan jön, mi máshonnan nem jöhet?
Mi csak benned s bennem nyer életet?
Merről jössz, Te tündérarcú kenet?
Ki hoztad, mit rebegni sem merek?!

Hogy adtad, mi sehogy sem adható?
Mit nem ért az ész, s nem fejez ki szó?
Mondd, szelídségem miért ily lázadó?
Ha szemeidben vár az önvaló?

Ki vagy Te, ki űzöd a könnyeket?
Amit mások szavai ejtenek?
Ki vagy Te, kit ennyire nem hiszek?!
Ki engem így!!! - nincstelenül szeret?
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 1971 db bejegyzés
Összes: 5106 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 562
  • e Hét: 3769
  • e Hónap: 53914
  • e Év: 359818
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.