Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Ami éltet
  2018-04-11 20:26:02, szerda
 
  Jókai Anna

Ami éltet

Minden életműnek van egy központi magból fakadó törzse, amelyből az egyes alkotások - áganként más és más formában - kinőlnek. Ha ez a mag az emberben lévő szakrális érintettség, meghatározottság, akkor az írás célja, végső célja nem lehet más, mint közelebb kerülni az isteni lényeghez és másokat is közelebb vinni hozzá.
Számomra az Isten és az ember, a Világegyetem és a Föld viszonya (a viszony tárulkozása és a tárulkozásnál még jóval több mélységes titok) a legfőbb ihletforrás. Vallom, hogy nemcsak istenhívő, hanem istentudó is vagyok. Istent megszólítani természetesen nagyon nehéz - elkoptatott és lejáratott szavakkal különösen. ,,Isten nevét hiába ne vegyed" - a parancs komoly, s nemcsak a mindennapok könnyed, ,,haveri" szóhasználatára vonatkozik, hanem az írói működésre is. Attól egy irodalom nem válik szakrálissá, ha Isten nevét ugyan állandóan emlegeti, de szellemétől távol marad. Születtek már sátáni művek, erőszakolt analógiák bibliai és egyháztörténeti tematikából - s nem egy olyan művet ismerünk, amelynek anyaga nem hangoztatja, mégis kifejezi az istenit.
Az irodalom törvényei szigorúak: csak úgy hat a legmagasabb hit-gondolat és a legmélyebb hit-érzés is, ha az az esztétika erejével és személyességben jelenik meg. Az alkotó ember mindig megpróbál valamit hozzátenni a már bebizonyosodott igazságokhoz - ugyanakkor kell, hogy legyen annyi alázata, hogy ne képzelje, neki kell megváltani a világot, Isten helyett. De egy bizonyos mértékű önbizalom, küldetéstudat mégiscsak fontos: annak felismerése, hogy az alkotónak része azért lehet abban, hogyan halad a világ tovább.
Bach úgy vallotta egykoron, hogy az ő munkaadója egyedül Isten. Ennek a kijelentésnek - ha mi is valljuk - következményei vannak, hiszen a világ ,,megrendelései" ritkán esnek egybe azzal, amire a magasabb megbízatás késztet. Az ilyen következetesség gyakran jár együtt kitaszítódással vagy lemosolygással. Esetenként könnyű a gyermekit infantilisnak, az elragadtatottat zavarosnak, az eltökélten kifejezőt didaktikusnak minősíteni. (Bár ne tagadjuk, hogy infantilis, zavaros, szájbarágóan-kioktató ál-szövegek is léteznek, valóban!)
A mű nemcsak szerzője tehetségéről, de szellemi érettsége fokáról is árulkodik. Kitűnő, sziporkázó regényeket olvashatunk, a betyáros ,,vagdalkozásban" megtapadva. A sorok zaklató életéhséget sugallnak, az iránytű folyamatosan beremeg. Magam is átestem ezen a szinte kötelező első stádiumon: amikor az író az égető hiányt érzékeli; hiányzik valaki-valami a világból, a sorsából, ezt sikoltja széjjel. Aztán eljön az ideje, hogy azt az annyira-hiányzót néven is tudjuk nevezni, s ha kegyelem is adatik, hát talán végre észrevesszük, hogyan van ez a sóvárogva-hiányolt mégis jelen.
Számomra az írás nem más, mint szüntelen közelebb-férkőzés a Rejtőzőhöz - s öntisztítás, ezzel párhuzamosan.
Megismétlem, amit már évekkel ezelőtt írtam: valamikor a művész ,,beavatott" volt; églakó, kiszállással a földre. A leszakadás fejlettebb fázisában tépett személyiséggé vált, otthontalanul ingázva ég s föld között. Merészségéért gyakran szörnyen megfizetett, egyénisége szétporladt, miközben a mű felépült.
Hiszen most már lassan el kell jutnia oda, hogy az otthontalanság ,,kettős állampolgársággá" váljon: ami fent van, lejuthasson, s ami lent van, felemelkedhessék - éppen az író biztonságos helyismerete, tájékozódási képessége által.
Modern és korszerű szerintem az, ami az időtlen régit a múlékony pillanatban tetten éri és fölmutatja - s olyan távlatban gondolkodik, amelyet nem határol le a biológiai halál. Ahogy Heidegger fogalmazta: ,,Keresni kell valamit, éspedig a már elgondolton belül valami el-nem-gondoltat, amely még az előzőben benne rejtezik."
Az írástudó felelőssége: röptetve írni. A feladótól a címzettig hosszú az út. Simone Weil szavaival: ,,minek nincs szárnya, előbb-utóbb leesik."
Mienk a remény: aminek szárnya van, előbb-utóbb odaér.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Kereszténynek lenni
  2018-04-11 16:57:34, szerda
 
  Jókai Anna

Kereszténynek lenni - itt és most

(Másutt és mindenkoron)

Hangoztatni akkor kell valamit, ha annak kockázata van. Ámbár pusztán hangoztatni akkor sem elég - szó és tett legalább valamelyes harmóniája ellenséges körülmények között is alapfeltétele a hitelességnek. Ha pedig hirtelen szabaddá válik - sőt, fájdalom, talán divattá is - a keresztény istenhit, akkor bizony csínján kell bánni a szóval. Beszélni, nyilatkozni bármit lehet, de ez lassan semmit sem számít, ha a megcselekvésben nincs rá fedezet. Könnyebb a Bibliát idézni, mint élni szerinte. Persze, sosem volt másképp, ne áltassuk magunkat. Nem jutott volna oda a világ, ahová jutott: mű-mennyországi vagy éppen infernális állapotokba, ha gyakoroltuk volna az igazságot. A történelmi botrányokat a csupán szónokló igazság gyengesége tette megtörténhetővé.
Nem fogtuk meg a halálba-hajtottak kezét; nem álltunk melléjük a menetbe.
Önként nem vállaltuk a börtönt, a hazugság ellenében. Keresztények - tömegünkben - nem tettük ezt; a példát ráhagytuk néhány példa-emberünkre.
Az őskeresztények még személyükkel fizettek - mi már csak képviselőink által. Helyetteseket állítottunk az együtt-halásra, a velük-szenvedésre, a következetes igehirdetésre.
Most aztán itt az ideje - talán ocsúdva, talán szégyenkezve - eredendő jussunkat, a másként-cselekvést személyes tulajdonunkba végre visszavenni.
Aki csak a tilalmakat tartja be, hiába engedelmes az isteni tiltásnak, még nem keresztény, ne higgye. Az lehet a félelem passzivitása - legtöbbször önös óvatosság. Ami biztosabban minősít: a szüntelen felszólítás, a sürgető, énünkben fogant parancs, valamit megtenni. Ez a szabadságunk. S éppen ebben vagyunk még kezdők, bizonytalanok.
Az élő Isten egykor betöltötte az első keresztények érzőlelkét. S korunkban zajlik az élő Isten gondolati honfoglalása. S amit tudunk, az kötelez.
Nem mondom: ne beszéljünk. Azt mondom inkább: már a szemünk állásából, a fejforgásunkból, a leghétköznapibb gesztusainkból is kitessék: mi az, amivel és ami szerint élünk, s mi az, amivel és ami szerint nem.
S ehhez semmi köze a szenvelgő pillantásnak, a fennen-hordott főnek, az édeskedő kegyességnek, hanem ennek köze van a figyelmes tekintethez, az odahajló nyaktartáshoz, a feltűnés nélkül odanyújtott egy pohár vízhez.
Itt és most (és persze mindenütt és kétezerben is)


ne prédikáljunk hosszan - de rövid úton adjunk valamit


ne az egész ország terhét akarjuk a vállunkra - miközben a szomszédunk éhen hal, venni ,,általában" nagyon is konkrétan



ne a csoportot ítéljük meg - hanem az egyes ember önvalójára

nézzünk


ne halasszuk holnapra, ami ma aktuális - viszont a holnap gondját ne ráncigáljuk át a mai napra

ne engedjük, hogy a leértékelt pénz - mégis, a mások nyomora nagyon is fölülértékelődjön bennünk fájjon


ne imádjunk és ne gyűlölködjünk a politikában - bárha szükséges a világos sem választásunk


ne áhítozzuk a különféle bosszúkat, - ámbár a gyilkost határozottan le kell elégtételeket fognunk


ne diktáljuk a törvényt - hanem csöndben kövessük azt


ne törjünk uralomra - elég, ha nem uralkodhat gonosz rajtunk


ne erőszakoljuk - csak kérjük a világot.


ne essünk kétségbe - de azonképp bárgyú eufóriába sem


ne tagadjuk - merjük megvallani a kísértő szomorúságot


ne szomorkodjunk tovább - ha az öröm olykor ránk talál mégis


ne féljünk a ,,magyar" szótól - de el se koptassuk méltóságát úton- útfélen


ne fosszuk meg rangjától nemzetünket - csak éppen az Isten országa fölé ne helyezzük.


Tanuljunk szeretni: ha már nem-szeretni egymást minden különleges oktatás nélkül is ennyire megtanultunk.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Optimista pesszimizmus
  2017-11-27 22:06:10, hétfő
 
  Jókai Anna

Optimista pesszimizmus

- mi leszek, ha nagy leszek?
- színésznő vagy apáca
de mindenképp írok remeket
a világ csodál majd s szeret

- mi vagyok, ha már vagyok?
- aféle férfias női lélek
amíg írok - alig élek
de sorsot nem cserélek

- mi leszek, ha már nem leszek?
- közömbös lexikonadat
,,magyar írók" címszó alatt
egy keskeny utca az omló városszélen
hiányos név egy csúnya paneliskolán
csak az Isten tart majd számon
- talán.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
A készülődő imája
  2017-10-29 15:29:12, vasárnap
 
  Jókai Anna

A készülődő imája

Ne csak velem, de általam történjen;
az aktív meghalás erejét kérem.
Nem eutanázia; nem öngyilok:
értem küldött, felismert angyalok.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Ima virágvasárnap alkonyán
  2017-04-09 14:30:45, vasárnap
 
  Jókai Anna

Ima virágvasárnap alkonyán

Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál.
a Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A "feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illuzióját
engedd elfelednem.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
A magzat imája
  2017-04-05 13:27:57, szerda
 
  Jókai Anna

A magzat imája

Rándul az ötcentis testem -
hát megint elvesztem?
vissza kell mennem?
oly sokáig vártam
az Égben születési láz van
minden Egész törtté lett
fölgyorsult az emberi történet
több az életre vágyó lélek
mint az életben foganó méhek
- de jaj, akik fogannak mégse fogadnak
,,manó, légy elég önmagadnak"
győzött a sátán-filozófia
vérébe fúl a Fehérlófia
átdöfik a Tündérlány szemérmét
szilikonos mellekre tűzik ki az érmét
Isten szemét lurex-függöny fedi
ha nem lát mindent csak jobb neki
helyette figyel Big Brother
olcsón megvesz és drágán ad el
anyát, apát, családot nem keres
megváltó lett az óvszeres.
Tetovált dzsungel a hátakra marva
ajakba, orrba üveggyöngy, tarka
lappadnak a hasak, a köldököt fémgolyó zárja
elcsurog a forrás, ha nincs edény alája
a képernyőn ész nélkül, szív nélkül gyaknak
van aki hirdeti: ez kell a magyarnak
még itt vagyok... sikoltok: kegyelmezz
az Éned tartalom, nem csupán jelmez
Isten teremt s belegyilkol az ember
halált szül az, aki életet szülni nem mer
Ha megáll a Föld, befagynak az égi tervek
hiába szól Krisztus, hogy szeretlek
Nem lesz többé Ország, sem Hatalom, oda a Dicsőség
csak gyarmat, csak bitorló, alacsony minőség
...váltott a Törvény: aki felnőtt, felelős
aki gyermekkel, az Istennel is viselős.
Nyiss utat, te férfi, ne szakíts ki, asszony
botrány, hogy az ember Istent halasszon!
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Krónikásének
  2011-07-24 04:39:33, vasárnap
 
  Jókai Anna

Krónikásének (1956-2006)

...akik leseperték, besöpörték
akik átvertek, megvertek
akik szónokoltak, elnémítottak
akik ránk nevettek, kiröhögtek

kuss, burzsuj
huj, proletár
isten, haza
soha már!

Nem lesz többé senki szegény
ököllel üt aki legény
népautó, éji csengő
törpe legyen aki felnő
a három színből csak a piros
fehér és zöld sunyin tilos.
Októberi arany napok
szabadság vagy gyáva rabok
,,ez a kérdés, válasszatok"
a rádióban Sors-szimfónia
az utcán ropogó fegyverek
táncolva hullanak
s vérbe fúlanak a levelek
- Igazság Krisztusa, védj meg!
kétféle ra-ta-tam
nem adom meg magam.
Harcba szálltunk
meguntuk a hadovát
küzdöttünk a játszótéren
,,adj király katonát"

Parancsra lőttem: ezek a ,,fasiszták"
láncok csikorogtak, nyirkosak a hinták.
Egy gyereket láttam, csillogó palackkal
a tankban elégtem, kínhalállal haltam.

Bocsásd meg, bocsásd meg ezt a véget!

Te is bocsáss meg, nem téged, nem téged!
A tetőkön hasaltak, lapultak
magyarokra magyar: sortüzeket adtak
hazudtak nappal, hazudtak éjjel
unszolták az oroszt, verjen minket széjjel
- Krisztus Úr, elég volt -

Fellázadt a csürhe
hatalmunk ne tűrje
üsd-vágd nem apád
és ha apád: fő a Párt
lesállásból levadásszuk őket
a békétlen békés tüntetőket.

A hasamban ott veszett a magzat.
Üres már, de véres a talapzat.

Mégsem számháború,
Anya,
A pajtásnak kiloccsant
az agya!

Pattog már, pattog
az Isten ostora
kibújt az időből
a szép magyar csoda
szabad a futásunk,
szakad az istráng
- Csillagunk Krisztus Úr
Nevess ránk! -

Fennhangon esküdjünk:
közös a diadal
suttyomban készül
a bölcsőből ravatal
fregoli a köpeny
róka a Hivatal.

...hamis eskü a hamisnak érdem,
- Krisztus Úr, imádkozz értem
Mert nem értem, nem értem. -

Most már igen, persze,
eljött az igazság perce.
Bízzatok, higgyetek,
mi és ti: egységben veletek.

Bedőltünk a szónak
édes volt a mámor
ugyanaz a csónak
ugyanaz a tábor.
- Krisztus Úr, áldd meg a békénket,
hessentsd el a kísértő rémképet! -

Ég a gyertya ég
el ne aludjék
aki lángot látni akar
mind ide gyűljék!

Virágos az ágyúk csöve
világ szeme rajtunk
gyanútlan kiáltjuk
győzött forradalmunk!
- Áldozati Krisztus,
nem áhítunk bosszút,
mutasd meg, melyik az a rossz út! -
A rabló most nem rabol
A csaló most nem csal
nyöszörög az ördög,
felkacag az angyal
- hótiszta Krisztusunk
a szennyet rólunk mosd le
irgalmadat nagylelkűen hozd le! -

Most aztán elég.
Vége ám a gyereknapnak
akik még mozognak
mind fűbe harapnak.
Nem szűnt meg, csak átalakult
a magyar nép forradalma
védőszárnyát ránk borítja
a szovjet dicső hatalma.

Bimbóban letiportak
voltunk élők mostan holtak
létjogunkból kitagadtak
- megcsúfolt Krisztus
emlékezz! -
Nem lesz itt megtorlás
fogadkoztak égre-földre
és akiket elkaphattak
összeverték kékre-zöldre.
A hóhérok tetszelegtek
nyájas interjúkban
puska után kutakodtak
minden pincelyukban
kelepce, csalétek
a hűség a legnagyobb vétek.
- Elárult Krisztus,
Júdás csókja éget,
miért ismétlődik
az ősrégi történet? -

Akasztófa, börtön
csak holnap, nem rögtön
a taktika ravasz
várd ki a tavaszt!

,,Csibe üzeni szabadföldről
Tyúkanyónak, szerencsésen
átértem, Karcsika nem
Karcsika nem!!!"

Májusi nagy seregszemle
zár alatt a lázas elme
megvédtük a népuralmat
drága népünk újra hallgat.

Tizennyolc perc haláltusa
hurokkal a nyakban
dróttal kötve ott feküsznek
arccal az agyagban.
- Feltámadott Krisztus
érintsd meg őket
a rendíthetetlen
halálba-menőket! -

Nyuszi ül a fűben
fűben szundikálva
Hogy sírna szegényke
ha emberré válna

Megrugdostak, leköpdöstek
dohos zárka elnyelt
védőinket megtalpalták
bohóc-ügyész pert nyert

Csukd be szemed
tátsd ki szád
köszönd meg a porkolábnak
ő az, aki enni ád
Teli szájjal ildomos
ha tartod a pofád.
Firkálóknak, szónoklóknak
Kistarcsa
ne várd hogy szoc-államunk
a szájhősöket kitartsa.

Leértékelt hazánkfia
nyilvántartott kétes elem
gyorsfagyasztott emberszívek
zsibbadt agyban késedelem

Bí-bí-bí, a te apád
berúgó
bű-bá-bá, a tied meg
besúgó

Pállott élet, giccses otthon
borvirágos Magyarország
ihaj-csuhaj a jókedvet
ne hagyd ám hogy elorozzák!
Napos körlet, vidám barakk
széltől óvó magas falak.

Tegnap gyilkos, mára apánk
mivé lettél kába hazánk
egykor hóhér aztán Jóska
mindig ez a régi nóta

a sírokon nincs hortenzia
általános amnézia
nem ajánlott holmi gyász
ha feletted egy Párt vigyáz.

Ec-pec, kimehetsz
sohanapján bejöhetsz
lánc-lánc eszterlánc
körbe-karikába
aki a sort megszakítja
láncot a nyakába

Luftballon és tánczene.
Bolond aki nem zene.
Az igaz szavak
lucskossá puhultak.
A tettek? A tettek
szinte sosem voltak.
Forognak forognak
A temetetlen holtak.

Süss fel nap, fényes nap
országodban a magyarok
megfagynak!
- Krisztusunk, te hiteles Liberátor
lendíts a keréken, nem lendül magától
vedd ki a tűzgolyót a Gólem homlokából
szabadíts meg minket a lassú haláltól! -
...mert ha minden is meghal
a remény még élhet
sorsunk, teljesedve,
nem érhet így véget!

Tavaszi szél vizet választ
virágom, virágom
hát én immár kit válasszak
világom, világom?

Halleluja, kivérzett a rendszer
- segíts minket, erős Krisztus
még egyetlenegyszer... -

Mi aztán értjük az idők szavát
pártoljuk a többpárti hazát.
Nevet cserélünk, vegyítjük az eszmét
ráülünk a zsákra, mielőtt más eszmél.

Dísztemetés, eufória.
Szóljon akinek
van mit szólnia.
Gyógyírt a begennyedt sebekre.
Szájkosarat a vicsorgó ebekre.
A holtaknak dicsőség
az élőknek tisztelet,
a homályból vállon hoz ki
a hála és köszönet
meghurcoltból hősök leszünk megint
Isten és törvény szerint.
Vége a kegyelemkenyérnek.
Részesei leszünk újra a fénynek.
Ötvenhat lyukas zászlaján
nem lesz több ragtapasz
újra-hímzett címerünk
középtájt maga a vigasz.

Bújj, bújj, zöld ág
friss levelecske
nyitva van az aranykapu
csak bújjatok rajta...
Őrizd rózsám, párodat,
párodat
nézd meg, nézd meg
ki az, aki hívogat!
Meguntuk a baromságot
Levonjuk a tanulságot
Felelős is, aki szabad
a mi kezünkhöz
vér nem tapad.
- Krisztusom, tiéd
az utolsó ítélet
de itt: váljon valóra
az isteni ígéret! -

Megy a gyűrű vándorútra
egyik kézből a másikba
aki tudja, meg ne mondja
hogy mi lesz a gyűrűnk.

Szoba-konyha, panellakás
maradj csöndben, szólt a bagázs
Ötven éve? Ósdi mese, meskete
ami fehér, fekete
lejárt duma a haza
kinek-ki a matraca
miből mennyi a haszon
ciki már a Balaton

Harangoznak a toronyban
mégsincs király a templomban
trendi kalap a fejében
Magyarország a zsebében.
Csuklóján a Patek-óra
telik neki, telik neki
Armanitól pantallóra.
A hűsége márka-hűség
erénye a jól megjátszott
egyszerűség.

A tévében pasik-csajok
zene gyanánt düb-düb zajok
süket fülnek magyar jajok
szegény voltam, szegény vagyok.

Amit egyszer elvettem
önként el nem eresztem
étellift és szauna
nem izgat a
veszteseknek nyomora.
Ötvenhatos derék vitéz
legyél inkább pipec vigéc
a pénz beszél, kutya ugat
fixálom a kormányrudat.
Nem disznóláb, itt a kezem
veled iszom, veled eszem
Magyarország közös tálból
zacskós levest
lefetyelhet, aki ügyes
használ ki-ki, amit talál
a mienk a merőkanál!
Szabad verseny, ez az Isten
Ördögünk van, hogy segítsen.

Megrágtak a gondok, bajok
szegény voltam, szegény vagyok
folyton fáztam, folyton féltem
de hazát nem cseréltem
fél vesével omló házban
semmi nem lett, amit vártam.

Ha megveszed koszorúmat
én eladom
ha az árát én magam is
nem sokallom
kegydíj annak az ára
kapj hát tüstént utána
de most mindjárt!

Szép ünnep az ötvenhatos,
békülj Maris, békülj Lajos,
nincsen pénzed, amit elkölts
vagyonod a ,,tiszta erkölcs".
Életedből nincs sok hátra
vigyázz hát a valutádra!
Szuper korban ,,ampír"-fotel
ötcsillagos üveg-hotel.
Kagyló-kád és spanyol bidé
minek neked luxus-izé?
Erre ugyan miért vágynál?
kéznél van a bádog ágytál.
Nem cinizmus, humor csupán.
Senki sem vág, öreg, kupán.
A nyílt színen ölelkezzünk
színpad mögött öklendezzünk.

Voltunk élők, legyünk holtak?
A jelenből kiraboltak
a múltunkat átfestették
a jövőt is magukévá tennék!
...De ha meghal minden is
a remény még éltet.
Sorsunk, akarásunk
nem érhet így véget.
Várjuk hát, várjuk
a cselekvő igéket.
- Krisztus a Jézusban:
kérünk, kérünk Téged.
Mária, Mária: amiért
fiad-fiainkat megölték,
legyen az az Élet. -

Jaj de ködös, jaj de rögös
az az út
amelyen az édes hazám
elindult
édes hazám, térj vissza
a ködös utadról
emlékezz
a be nem váltott szavadról!

A Bárány történetünket
beírta már a Könyvbe
pecséttel lezárta
kereszttel jelölte
törölhetetlen onnan
mindörökre

Erre csörög euró,
arra lyukas mogyoró
kendővel a szemeden
bújócskázni mire jó?
Új játékban hej-haj
te légy a fogó!
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Az Advent
  2011-07-24 04:37:47, vasárnap
 
  Jókai Anna

Az Advent

Az Adventben nincs hiba.
Sóvárogva várjuk a valódit.
De az Érkezőt nem ismerjük fel;
s helyette dicsérjük, aki lódít.

Az Antikrisztus cifra névjegyét
színes bakelit-tálcán kínálja -
az Égi Küldött a küszöbön ül,
hogy behívják, arra várva.

Jöjj el, jöjj el... ahogy már eljöttél,
megölettél, ki sosem öltél.
Mégse haltál: feltámadtál,
a vég ellen gyógyírt adtál.
A csalónak kívül tágasabb;
bennünk sütött föl már a Nap.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Felismerés
  2011-07-24 04:33:01, vasárnap
 
  Jókai Anna

Felismerés

Gergely Ágnes születésnapjára

Neked a bedeszkázott ablak.
Nekem egy kulcsrazárt szoba.
A jelen mulandó.
A múlt nem múlik el soha.
Vékony páncélt adott az Isten -
de a kard erős, hogy segítsen.
A versed szétveri az árnyat.
Nehéz volt.
Megcsináltad.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Pontosítás
  2011-07-24 04:31:33, vasárnap
 
  Jókai Anna

Pontosítás

Az angyaloknak nincsen szárnyuk
- tudnak röpülni
Az ördög nem fekete
- annál sokkal sötétebb
A menny nem fönt a pokol nem lent
nem hely inkább állapot
Jézus nem fotogén és nem fecserészik
- Ő nem a tévékettő sztárja
Krisztus nem csak meghalt értünk
- elő is élt nekünk valamit
Isten nem ősz és nem lakozik
- Ő van, tér s idő felett
Az ember többé nincs gyámság alatt
- az útért és az irányért maga felel
A halál akár a mag halála nem pusztán rothadás
- hanem az új hajtás feltétele
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 196 db bejegyzés
e év: 1041 db bejegyzés
Összes: 10138 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4467
  • e Hét: 23190
  • e Hónap: 95300
  • e Év: 380733
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.