Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Erdei tavacska
  2014-11-10 22:03:46, hétfő
 
  ...... ..........


LELKES MIKLÓS
...... ..............ERDEI TAVACSKA



Észrevetted, szélén végtelen csöndnek,
azt, hogy mindenben kigyúl az a könnycsepp?
Én észrevettem, s tudtam: nem vagyok már,
csak pillanat van, melyben fájdalom jár



lábujjhegyen, s létet játszó manócska
szívet szorít, s elenged. Fura móka,
gyönyörsajgás: égtelt tükörben fájjon
élettelt zöldben felismert halálom!



A tavacska - alig pár négyzetméter -
mozgó árnyékot szórt be itt-ott fénnyel,
meg csírákkal. Hályogos lent-szemekből
néhány kis kedves fekete hal jött föl.



Lányunokáim, Szilvi, Fanny, nézték:
van-e itt béka, brekegő merészség
hangja kihívón rászól-e a csendre,
s tovaúszó, pikkelyes szerecsenre?



Élet halállá lett, s halálból élet.
Egy konok kakukk mért ki messzeséget,
s tegnapi álmom, csöpp hiába-vágyam
szunnyadt fehér, elhagyott csigaházban.



Ó, tavacska, te fák övezte szentély,
mind égtörött, amit az ember szemlél!
A Nagy Körforgás tör mindent kerékbe,
míg száll könnycseppek szikráskék meséje.



Fecskék hoztak hulló ívet a tájnak...
Most verset írok. Otthon. Pünkösdvasárnap.
Anyám sehol, csak a pünkösdirózsák,
virágai, kérdik: ez a valóság?



E Nagy Könnycsepp, melyben virágmeséket
dúdol-dalol egy vörösvérszín ének?
Ez a Semmi, amelyről hisszük: Minden, -
de csak a Bánat marad meg szívünkben?



Ó, Égi Tó! Földi tükrök varázsa
olyan csaló! Az ember másra vágyna...
bűvösebb kékre, zöldre, s könnytelenre,
Csillagra, melyben ott a Csend szerelme.



Bennem dúdol-dalol egy vérszín ének.
Kakukk kimér szép, bús virágmeséket:
messzeséget, - jó volna hinni Benne,
s a Csillagban, melyben a Csend szerelme.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Rigók helyett
  2014-11-10 21:56:42, hétfő
 
  ...... ...........Toulouse Lautrec képe.
...... ............


Lelkes Miklós
...... ...........RIGÓK HELYETT...
(Kamarás Klárának)



Hulltak a csendre éber aranyalmák.
Fényszépségük csillogta át az estét,
de menekülő, égő rigóhangok
e csendet olykor itt-ott megsebezték,



majd újra csend lett.Mozdult, szellemekkel
volt tele a kert titkos túlvilága,
s szálló bogár szárnya szórt csillagszikrát
a végtelent eljátszó esti nyárra.



Itt éreztem először: bús a szépség
a fényben éppúgy, mint kilengő árnyban,
s van valami ismerős szomorúság
a rigók estét kiáltó szavában.



Megéreztem akkor, tág szemű gyermek:
ha múlik, mennyi minden bús-hiába!
Mit ér a szépség tétova szívekben,
ha felettünk máris árny nő az árnyra?



Kezemben könnyes álom-aranyalmák.
Fényszépségük csillogja át a létet.
Rigók helyett jajszót versem kiált most
az elmúlásnak, esti messzeségnek.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Ahogyan a hó hallgatott
  2014-11-10 21:55:43, hétfő
 
  ...... ............


Lelkes Miklós:
...... ......... Ahogyan a hó hallgatott



A hó kigyúltan hallgatott.
Kart tárt ki égi szép:
fénybiztatás, boldog fehér,
elképzelt messzeség.

Ahogyan a hó hallgatott,
túltett minden zenén:
futottak arany hangjegyek
tündöklő felszínén.

Ahogyan a hó hallgatott,
s fent kék volt az a kék,
s lobbant szemünkben vágy piros,
ígérő messzeség!

Hallgat a hó, e hallgatás
még eljátszik velem,
s veletek játszom: tér, idő,
elmúlás, végtelen.

Én már nem hiszem, mint Apám,
a csalfa szót: vagyok.
Tudom: a Nincs a végtelen.
Mosolygok. Hallgatok.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Csendország csillagai
  2014-02-19 18:45:45, szerda
 
  ...... ........... .....


Lelkes Miklós
...... ........ Csendország csillagaif6i]
.
Csendország csillagai fent,
és békét oszt az este...
Eltűnődöm: ó, mennyi szív
ezt a tájat kereste!
.
Volt olyan már, ki rátalált?
Akárki mondja: kétlem.
Vágy elvész, előbú hideg
őszök végtelenjében.
.
Magány szorít, és alkonyod
álompirosan vérzik.
Mint juthatna el, aki él,
a csendországi égig?
.
Levél lehull, széltánc kering.
Jó volna hinni, vágyni,
teremteni, újjá, mesét,
melyben a Szív királyfi.
.
Mesét, amelyben csillagok
végül nem hitet lopnak, -
való boldogság-díszei
várt-egű holnapoknak.
.
Levél lehull. Széltánc kering.
Csendország van? Vagy nincsen?
Ha van, akkor ki rejti el?
Egy ismeretlen isten?

Ha van, s rejti: tudja talán
mit mutat annyi végzet, -
s miként függ Csillag tőlük is,
akik az égre néznek.
.
Levél lehull. Széltánc forog.
Inog megannyi bús ág, -
és útkereszt-Kereszt riaszt:
sötétlő úttalanság.

(2010)
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Évek
  2014-02-19 18:39:36, szerda
 
  Henri de Toulouse-Lautrec - képe
...... ........... .........




Lelkes Miklós :
...... ........... ........Évek

Az évek összezsugorodtak,
fonnyadt szilvák egy ágon.
Arcuk ráncos. Telt édességük
többé már nem találom.

A kerítések elfutottak,
ott hívogatnak, messze.
Gyúlt harangszó szikrája hull rá
fénylátszat-fénytelenre.

Kilendül egy-egy fecskeív is
lelkemig, őszi nyárban,
s fehér kézben kékcsendű kékség:
elbóbiskolt virág van.

Elnézlek évek, ráncos arcok.
Volt-gyümölcsillat ébred.
Egy fecskeív... még egy... de késő:
izzik az alkonyég-csepp.

Szilvaszem-évek, dalok, voltak!
Mi kellett: nem kell. Mégsem.
Virág bóbiskol, kéklik meleg
kék csend fehér kezében.

Nagy tükör játszik és megmutat
szívet, sebet, tőrt, álmot, -
s ráncos gyümölcsön őszi könny,
csillagmosollyal áldott.

Egy fecskeív... még egy...Késő már, -
és jobb, ha meg sem érted
szívpiros jelét, szép ég-jelét
létnek, alkonyi égnek.

(2008)


 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Rigók helyett
  2014-02-19 18:33:57, szerda
 
  Lelkes Miklós
...... ........ Rigók helyett

Kamarás Klárának....





Hulltak a csendre éber aranyalmák.
Fényszépségük csillogta át az estét,
de menekülő, égő rigóhangok
e csendet olykor itt-ott megsebezték,

majd újra csend lett. Mozdult, szellemekkel
volt tele a kert titkos túlvilága,
s szálló bogár szárnya szórt csillagszikrát
a végtelent eljátszó esti nyárra.

Itt éreztem először: bús a szépség
a fényben éppúgy, mint kilengő árnyban,
s van valami ismerős szomorúság
a rigók estét kiáltó szavában.

Megéreztem akkor, tág szemű gyermek:
ha múlik, mennyi minden bús-hiába!
Mit ér a szépség tétova szívekben,
ha felettünk máris árny nő az árnyra?

Kezemben könnyes álom-aranyalmák.
Fényszépségük csillogja át a létet.
Rigók helyett jajszót versem kiált most
az elmúlásnak, esti messzeségnek.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Tölgyanyó
  2014-02-19 18:27:19, szerda
 
  ...... ........... .............


fb]Lelkes Miklós
...... ..... Tölgyanyó



Az erdőszélen ott állt tölgyanyó,
makkot érlelő, makkal álmodó.
Az ágai közt hálót szőtt a pók:
ezüst fénnyel időt ragyogtatót.

Őzek lépdeltek. Párás gombaszag
áradt széthajló ág-karok alatt
és fent hangszikrák szálltak el, a nyár
kékjén átröppent egy űzött madár.

Zöld álmok között kerestem a szót,
ezüst fényben időt ragyogtatót
és lent tölgyanyó mosolygott velem,
fent másik Látszat: kékség, végtelen.

Tudtam: mint minden, látszat csak a nyár,
s életünk is, ez az űzött madár,
a látszat-ősz jön, hull majd barna makk
múltból aranyló csillagok alatt.

Bevallhatnánk, de mégis hallgatunk:
azt tudjuk csak, hogy semmit sem tudunk
és még az erdőszéli tölgyanyó
törzsében is csak látszat, hallgató.

Írtam a verset, kerestem a Szót,
látszatok mögé elrejtett Valót,
de minden útnak sötét vége lett:
maradt a kérdés, nem jött felelet.

Bár távol vagy most erdőszéli táj,
volt-csillagok kigyúlt könnycseppje fáj,
s félek, hogy nincs is léten túli szó:
ezüst fénnyel Időt ragyogtató.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Nyárból a télbe
  2014-02-19 18:22:31, szerda
 
  ...... ........... .......


Lelkes Miklós
...... .....Nyárból a télbe

A tájba lépő, s a tájból kilépő
nagy zöld cipőben ment az óriás:
a Nyár maga. Hegyhátakkal a vállán ,
s álmos erdőkkel, ki lett volna más?

Nem jött a szél: nem jött a tölgyfa-ének.
Igy minden fa csak magában dalolt.
A csend-manók gyíkhátra, csillogóra ,
ültek, kezükben ezüst óra volt.

Néztem az időt mérő pajkosokra.
Földre csücsültek: elsurrant a gyík.
Ujjongtak mind a pici ezüst órák:
az Idő szórta szét csillagait.

A Nyár, az óriás, hogy őszig ért el,
megéreztem: ez már a tél nekem
és valahol vár hósík-szemfedővel
csillagait rám szóró végtelen.

Az őszi télben hűvös lett a felhő.
A láthatáron eltünt már a Nyár,
s gyúlt égpirosban szállt fekete kéken
egy ijedt szivű alkonyi madár.

Az én szivemben nem volt félelem, mert
tudtam, a létből csak nemlét zenél.
Ki verset ír az tudja, hogy varázslat
minden: a nyár, hideg csillagfehér,

az élet-égbolt fénylőn vagy sötéten,
pirosra ömlő jajszó vagy panasz ,
s a tél is az, ha álmodó fehérrel
volt-vágyainkra csendesen havaz.

Az én szivemben nincsen félelem, mert
dérlevéllel ha bűvöl őszi tél:
fény szikrázik fel, s égbolt-életemnek
az Érthetetlen szépsége mesél.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Hó-álmú csillag
  2014-02-04 22:00:30, kedd
 
  .........


Lelkes Miklós
...... .....Hó-álmú csillag

Hó-álmú csillag ragyog, ragyog.
Lehet: e csillag a csillagod?
Hó-álmú szélben kékek a fák.
Fent titok-ékes csillagvilág.

Kélt a hit: egyszer égi csoda
gyúl, csillagokból fénykorona,
s akkor majd ránk néz égi király,
s égő időnek szépsége fáj.

Száműzött dalban könnycsepp ragyog.
Tövis-sebekről így hallgatok.
Felsír a lélek nincsen-hona.
Hol vagy te nem-vagy fénykorona?

Hol vagy beképzelt, képzelt király?
Lent égi létnek csillaga fáj.
Aranyból vér lesz, vérből arany,
s már csak sötét jön, csillagtalan.

Hó-álmú csillag, álommesés,
ragyogj csak, létből menekülés!
Csukódó szemben hó-álmú hit
bontja elégő fényszárnyait,
s hitetlen dalban nincsen-hazák
sírnak egy égi könnycseppen át.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
A gyermekkori erdő
  2014-01-07 19:31:41, kedd
 
  ...... .......


Lelkes Miklós :
...... ......A GYERMEKKORI ERDŐ
.
.
Szép volt a gyermekkori erdő,
gyönyörűszép.
Lombok között fehér a kéknek
mondott mesét.
.
Pókhálófény villant el itt-ott
ezüstbe át,
s látom lepkék légben merengő
pillanatát.
.
Vágytam, féltem, szerettem, éltem
rengetegét.
Zöld rések közt kék a fehérnek
mondott mesét.
.
Eltűnődtem: mennyi volt-élet
mit eltakar
múlttá fakult, süppedő álmú
barnás avar!
.
Gyík ragyogott, kakukk kakukkolt,
felhő szaladt,
madárhang-hídon ott futottak
manószavak.
.
Igaznak tűnt minden: az árnyék,
sötét kezek,
óriás, mely ráncos faarccal
ijesztgetett,
.
a törpék is, szamóca-sapkák
tánca, s a dal,
mely este ül hallgató hegyre
álmaival.
.
Ma sejtem, mi igaz - a bánat,
gyönyörűszép,
hogy minden közeliben távol,
a messzeség,
.
és lehet, hogy semmi, de semmi
nincs mi való:
csak könnyünk, az égtükrű ének,
elcsillogó.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 54 db bejegyzés
Összes: 4796 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 725
  • e Hét: 3357
  • e Hónap: 44977
  • e Év: 106753
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.