Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Az érzések úgy elöntenek engem
  2012-01-26 07:30:33, csütörtök
 
  Fernando Pessoa
Az érzések úgy elöntenek engem
.
Az érzések úgy elöntenek engem,
Hogy néha-néha szinte már belátom:
Talán valóban érzelmes vagyok.
Mégis, jobban szemügyre véve lelkem,
Úgy érzem, mindez gondolat csak, álom,
Min érzelemnek pírja nem ragyog.
.
Minket, kik élünk, kettős létre szültek:
Van egy valóságos létünk, mit élünk,
S egy másik, mit csak velünk, gondolunk;
S az egyetlen, a teljes életünket
Megosztva hordjuk ép, valódi létünk
S a téves közt, mely talmi otthonunk.
.
De hogy melyik lehet igaz s világos,
S melyik hamis, mit folyton elhibázunk,
Azt senki meg nem mondta még nekünk;
És élünk, mintha az, a valóságos,
Mit élve élünk, az, amely sajátunk,
Az volna képzelt, tiszta életünk.
.
Szőnyi Ferenc fordítása

Link




Fernando Pessoa
Pillantásom kék, miként az ég

Pillantásom kék, miként az ég
Békés, mint a napsütötte víz.
Kék és békés,
Mert nem kérdez és nem retteg...
Ha kérdeznék és rettegnék,
Nem sarjadna új virág a mezőkön,
Semmi nem változna szebbé a nap alatt...
(Még ha sarjadna is új virág a mezőkön,
És szebbé változna minden a nap alatt
Én akkor is kevesebb virágot éreznék a mezőn,
És rútabbnak látnám a napot...
Mert minden olyan, amilyen s ahogy van, olyképpen létezik,
Jó, elfogadom, de meg nem köszönöm,
Ne látszódjék úgy, mintha rágódnék mindezen...)

Döbrentei Kornél fordítása




Link





Fernando Pessoa
Nem mindig beszélek és írok egyformán

Nem mindig beszélek és írok egyformán.
Változom, de nem változom sokat.
A virágok színe más napfényben,
És más ha felhő takarja el a napot
Vagy amikor leszáll az éj,
S a virágok árnyék-uniformist öltnek.
Ám, aki alaposabban megvizsgálja, láthatja,
a virágok ugyanazok.
Ezért, amikor úgy tetszik, ellentmondásba
keveredek magammal,
Figyelmesen nézzenek rám:
Most elfordulok jobbra,
Majd balra fordulok,
De mindig én vagyok és megtartó lábam is ugyanaz -
Maradtam, aki voltam, hála az égnek és a földnek,
A szememnek és az érzékeny fülemnek,
És a lelkem világító egyszerûségének...


Fernando Pessoa
Az ég nyugodt...

Az ég nyugodt, csendes az este,
Az éj közel, ha nem is sejteném,
Magamon töprenkedem egyre,
Lássam, mi volnék, s mi volna enyém.
Múltamon végignézve láttam,
Nem voltam más, mint mások körülem,
Magam utáni kusza vágyam
Adott csak ezt-azt lényemből nekem.
Régi magam tárt könyv előttem,
Forgatom, mint már olvasott lapot,
Az igazság kihalt belőlem,
Vége-hossza nincs, fájó vágy vagyok.
Utas, ki útján elmerengett -
Két úton jártam párhuzamosan,
Része voltam tájnak, tereknek,
Emléktelenül, vakon, társtalan.
Helyemre értem, már ma sejtem:
Formátlanságom más és más alak.
Saját utam keresztbe szeltem,
Nem látom magamban múlt-magamat.
Én lennék - hisz nincs lehetetlen -
E száz világból jött százféleség
Egy érző pontba sűrítetten,
Mely én vagyok, lévén, hogy élek épp?
Én lennék az agy, mely a létet
Felfogja, s csak sustorgó, mind nagyobb
Perce az időbeli létnek,
Melynek elevensége én vagyok?

Lackfy János fordítása


Fernando Pessoa
Leheletnyi pillanat

Leheletnyi pillanat,
Ugyan mi voltál nekem,
Hogy bennem hagytál egy részt,
Mi el nem múlik sosem?

Évek múltán is fogok
Emlékezni rá, tudom,
Nem tudván már, hogy mi volt,
Hiszen már most sem tudom.

De, bár semmi lenne is,
Egy rész itt marad velem,
Mely üde lesz akkor is,
Ha már nem emlékezem.

Link





Fernando Pessoa
Egy esős nap

Egy esős nap éppoly szép, mint egy verőfényes.
Mindkettő létezik: mindegyik olyan, amilyen.

Fordította: Somlyó György


Fernando Pessosa
Egy pillanat volt tán

Egy pillanat volt tán,
Mikor rátetted
A karomra,
Egyet mozdulván
Fáradt módra,
Mintsem tétován
A kezedet,
És visszahúztad.
Vajh, éreztelek?

Bár emlékszem rá
Él derengve még
bennem az emlék,
Testem őrzi rég
Azt, hová kezed
Ért, a helyet.
Célja kell legyen
Mégis rejtelem,
Mert csak rebbenet!...

Semmi ez, tudom,
Oly országúton,
Mint az élet,
Számos dolog van,
Mit ész se mérhet...

És tudom-e én,
Mikor kezedet
Megérezvén,
Meg hozzám térve
Egy ici-picit
Szívem is érte
Nem volt-é ez új
Ritmus a térben?

Mintha csak úgy
Önfeledten
Fogtál volna meg,
Hogy megvalld nekem,
Mi titkot jelent,
Könnyűt s hirtelent,
Miről nem sejted,
létezik vagy sem.

Így mond a szellő,
Hogy lombot rázogat,
Valami nem
Kifejezhető
Boldogságosat.

Fordította :Döbrentei Kornél


 
 
0 komment , kategória:  Fernando Pessoa  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 9209 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1075
  • e Hét: 5866
  • e Hónap: 43016
  • e Év: 603243
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.