Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A költő énekel
  2011-07-17 13:11:47, vasárnap
 
  Henrik Ibsen

A költő énekel
(részlet "A SZERELEM KOMÉDIÁJÁ"-ból)

Nap ragyog a zöld mezőkön
és dalos kacajt fakaszt.
A májusra hűvös ősz jön,
rajta, élvezd a tavaszt!
Almafák fehér virága
alkot friss drapériát,
hagyd el a jövőt, te gyáva -
úgy is lehull a virág.

Mért akarsz gyümölcsöt, ó jaj,
gyenge bimbók idején?
Mért a sírás, mért a sóhaj,
amikor minden remény?
A madárkát elijeszted
a rügyező fák alól,
egykor ez lesz majd a veszted -
a madár szépen dalol.

A seregélyt egyre híjja
a kéklő magas fölebb.
Hadd rabolja - ez a díja -
illatos gyümölcsödet!
Oszt meg véle, hajts a szóra,
méz, illat, gyümölcs a dal!
Gondold meg, hogy száll az óra -
s nem vagy mindig fiatal!

Míg virágzanak a halmok,
lantomat vígan verem;
akkor aztán, árva dalnok
elbúcsúzhatsz csendesen.
Hadd legeljenek a kertben
a tehenek és juhok.
Én virágot szüreteltem,
nékem a jobb rész jutott!

Kosztolányi Dezső fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Henric Ibsen versei  
Vége
  2011-07-06 19:49:40, szerda
 
  Ibsen

VÉGE

Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a szellők
már elkeverték.

Most tompa csend van,
hol énekeltél.
Sötét a kert lenn,
sötét az erkély.

Rövid akkord volt,
egy kósza ábránd!
Vendég, ki jött és -
aztán tovább állt.

(Kosztolányi Dezső)
 
 
0 komment , kategória:  Henric Ibsen versei  
Fényiszony
  2011-07-06 19:22:48, szerda
 
  Henric Ibsen

Fényiszony

Midőn még iskolába jártam,
Szívem merész volt és szabad:
De csak míg véres bíborában
A hegy mögé nem dőlt a nap.

A mint az éj köddel takarta
A dombot és a nyirkos lapályt,
Kelt a regék sok rémalakja,
Benépesítve a homályt.

És láttam elvonulni ébren
Sok rémálmot szemem előtt,
És bátorságom tűnt az éjben,
Bármily merész valék előbb...

Szívem most más: immár egészen
Megváltozott, oly más vagyok!
Most bátorságom tűnni érzem,
A mint a hajnal felragyog.

Most a kelő nap fénye rettent,
Az élet és lármás világ,
Mely durva kézzel, érzéketlen,
Épen sebzett szívembe vág.

Elbujdosom. Az éj homálya
Ad rejteket, mely oly setét,
Hogy ott felébred égve, vágyva
Vad bátorságom, mint elébb.

Viharral is daczolni készen,
Lelkem, mint a sas, szárnyra kél,
És elfelejtem szenvedésem,
Míg nem virrad, míg tart az éj.

A csillagok mihelyt enyésznek,
E nyugtalan szív csüggedez:
De ha teszek nagyot, merészet,
Csupán az éj munkája ez.

/Ford.: Gergely Imre/
 
 
0 komment , kategória:  Henric Ibsen versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 811 db bejegyzés
Összes: 7299 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1087
  • e Hét: 7985
  • e Hónap: 54869
  • e Év: 218480
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.