Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
A Nirvana kapujában
  2017-05-03 15:30:15, szerda
 
  Dutka Ákos

A NIRVANA KAPUJÁBAN

Mikor nyugodt és mély a lélek,
miként a sima őszi tenger, -
játszik sok tünő gondolattal,
mint viz tükre a fellegekkel.

Ilyenkor csendes éjszakákon
be jó balgán az égre nézni...
a végtelenbe ringatózva,
semmit se kérni, sem remélni.

Csak a lelkünkkel átölelve,
minden virrasztó szenvedését,
jámbor szivünkkel elhitetni
a megváltó, nagy földi békét.

S lebegve, halkan ringatózva,
szállani messze tengerekre,
Isten s világgal békességben
nézni az örök szent vizekbe...
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Szeresd az embert
  2017-05-03 15:27:59, szerda
 
  Dutka Ákos

SZERESD AZ EMBERT

Pünkösdi tüz nagy ébresztő szavát
megérted-é, te koldus korcs világ:
hogy mit kiált a Nap, az Ég, a Föld,
madárdal és a nyiló friss virág?

Az Isten lelke most is itt dalol
a régi ének örök dallamán -
mosolyog a himes párzó bogaron, -
az Élet csordult mámor-poharán.

Szeresd az embert és a kis füszált,
teremtőjét, a felséges Napot,
kinek minden örök sugarán
végtelen teremtés hulláma ragyog.

Szeresd a bátor, szárnyas tiszta szót,
mit Isten lelke: gondolat repit,
szeresd ki formál, alkot és müvel:
az Isten nyugtalan testvéreit.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Február
  2017-02-23 16:18:17, csütörtök
 
  Dutka Ákos

Február

A nyár most alszik. Millió színével
lombjavesztett fák rügyébe bujt.
A tájon ónszin fátyol leng a széllel,
mintha sirva búgná: aludj, aludj.

Gyüjts erőt a közelgő tavaszra,
a nyár halála múló látomás,
ott alszik most a nagy fák gyökerében,
hogy jól aludjon levetkezett. Fehéren
alszik. Csak álom - álom, semmi más.

*

A hold ezüstje selymesen suhan ma,
dermedt bokrokra pókhálót kötött,
mint régi kürtök elhaló fuvalma,
az óceánról friss szél száll a táj fölött.

És hallom a tavasz paripáit,
nyerítve robognak a távol szeleken,
jönnek, s holnapra megújúl a pázsit
a hó alatt is kopárrá fagyott kertemen.

Teritsd ki lelked most a kósza szélnek,
hadd mossa tisztára bánatod ködét,
hallgasd csak, - a friss szelek beszélnek,
s nyitogatják már a múltad börtönét.

Ne hidd, hogy te, korhadó, öreg fa
téli tüzelőnek elfogysz. Megmaradsz,
s koronádnak lesz még száz virága,
hogy méltón köszönthesd az újúló tavaszt.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban
  2016-12-09 10:39:35, péntek
 
  DUTKA ÁKOS

Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban

Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnél megint Betlehemnél.

Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,
,,Miatyánkod'' bár mindenki tudja.

Ha így jönnél Názáretből
Sápadtan, fázva, december este,
Az ügyefogyott szenvedőkhöz
Párizsba, vagy Budapestre,

S leülnél az éhezők közt
S abból, amit valaha mondtál
Mesélnél új vigasztalásul -
Elfognának a tizedik szónál.

Mondjál csak új Hegyibeszédet
S amit mondtál a gazdagokról
S ha gyűlnének az elhagyottak
S szólnál az Írás-forgatókról

S ha megpróbálnád Uram még egyszer
Az Embert rávenni Szeretetre
Internálnának, esküszöm rá,
Ha nem is vernének mindjárt keresztre.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Örök óta
  2011-07-08 14:19:38, péntek
 
  Dutka Ákos

Örök óta

Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam hamvas, illatos hajad.
Ha igy ülsz elém, - mintha ezer éve
Sok ezer meghitt, boldogságos éve
Ismerném a szemed, puha válladat.

Száz asszony, kiket őseim szerettek,
Kikért fellobbant mindig ez a vér,
Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
Ma mind benned él, Tebenned él.

Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát...
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Ady Endre 77. születésnapjára
  2011-07-08 14:16:12, péntek
 
  Dutka Ákos

ADY ENDRE 77. SZÜLETÉSNAPJÁRA

Repül hajód a szent, a nagy Óceánon,
Homlokán lidérces, messzi, büszke fény
Sem rokona, sem boldog őse
Szívünknek mégis ismerőse:
Magóg fia! Ma így toppansz elém,
Szállani, szállani, szállani egyre,
Egyre vidámabb tágult tengerekre,
Mintha dalolnánk, - egyre hallani:
- Ott repül Ady.
Az Idő rostája kiesett kezéből,
Fenn ül a páva már a vármegyén -
Vésett szavának zengő bíborával
Új magyar szó ragad már magával.
Szabad népeknek bátor ünnepén
Szállani, szállani, szállani egyre
Egyre vidámabb, szabad tengerekre,
Hová dalodnak boldog álma hí:
- Vezess hát Ady.
Ifjú lelkek szent tüzében élve
Egekre nő már bátor homlokod,
Naplelkedet add hát most cserébe,
Sugallva újabb szárnyas dallamot,
Hogy rólad, érted, véled énekelje
E megtiprott nép lázadó szerelme:
Szállani, szállani, szállani egyre
Szabadság szárnyán magyar ünnepekre,
hová készültél mindig szállani
- Repülj hát Ady.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Üdvözlégy nép (1918)
  2011-07-08 14:14:10, péntek
 
  Dutka Ákos

Üdvözlégy nép (1918)

Sarmát mezőkön új Isten nevet:
Mártírok vére szülte Március!
Hódító gőg, hát itt a végzeted:
Láng! Láng!... És nincs őt merre fuss
Nem tiéd fegyver és szurony, -
Új Isten indul most a jó úton -
Új Isten lába mennydörögve lép:
A Nép.
A Nép: a könnyes szenvedők raja
Kit korbács hajtott vérengző csatán
piros tüzekre lobbant sóhaja
S a vére izzik piros zászlaján
Iromba szárnya végtelenbe zúg:
E vad pokolból nincs más igaz út
Csak ez, - ahol az Isten teste lép:
A Nép.
Ellenség földjén lobbant földi láng
Köszöntlek én is magyar lantomon
Fáradt nyakunkon sebet vert igánk
S a könnyünk, gyászunk, bánatunk rokon;
Testvér, rokon itt nagyon szenvedő
Kiknek lelkében sarjad a jövő
S az Isten nagy akla ajtaján belép
A Nép!
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Aki mindig hazahívott
  2011-07-08 14:12:39, péntek
 
  DUTKA ÁKOS

Aki mindig hazahívott

Egész világ jó otthonom volt,
Hová száguldva csalt a képzelet:
Kincses Nyugat s a mesetávol
Ezer varázsú csábító Kelet.
Szomjas szemem falta néha Párizst,
Gázoltam százszor szép Itáliát,
Öleltem szőkét, barna bőrűt,
S ittam a világ minden jó borát.
Mámorba szédült vén fejemmel
Emlékezve, mindez oly széppé fakul,
Mint egy nemes vén erdélyi szőnyeg, -
Ahogy én álmodtam;mindig magyarul.
Egy kéz rajzol rá minden tarka álmot,
Egy kéz vigyázott minden utamon reám.
S a föld, ahol e drága kéz ma porlad,
Mindig hazahívott, haza az Anyám.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Ember és magyar
  2011-07-08 14:10:50, péntek
 
  Dutka Ákos

EMBER ÉS MAGYAR

Ady kérdezte sorsa éjjelén:
Lehet-e az ember, ember és magyar?
Feleltek ti bátor, szent fiúk
Lássuk: A világ most velünk mit akar?
Vagyunk egy szálig elszánt emberek
Kiket tiporni tovább nem lehet
Ha kell még én is veletek halok
Ha engedtek Ti szent fiatalok.
Öt nap, s öt véres szörnyű éjszaka
A csillagokba írta szent nevetek.
Köszönöm néktek drága, szet fiúk,
hogy visszaadtátok a csüggedő hitet
S a barikádok hunyó szent sugarainál
Adynak kiáltsuk szabadon ma már
Mit az ég falára vérrel írtatok
Emberek vagyunk, újra magyarok.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Haza kell mennem....
  2011-07-08 14:08:44, péntek
 
  Dutka Ákos

HAZA KELL MENNEM...

Haza kell mennem, - a földem izent.
A földem: a váradi nagytemető;
Haza kell mennem: apáink sírján
Inog a fejfa, mozdul a kő.
Anyánk házában idegen nóta,
Bujdosó koldus az árva húgom...
Haza kell mennünk, a földem izent,
Ha oda veszünk is a vándorúton!

Szálljon elém e vádoló ének
Lázadó kínnak, sajgó kelésnek,
Hódító hordák utjára fekvő
Rejtett kígyónak, meztelen késnek,
Menj haza lelkem bolygó lidércnek:
Magyar lelkekben lobogó tűznek;
Anyám szavával holtig daloló,
Menj haza, ha százszor visszaűznek.

Vidd dalom, vidd a szó nyilait,
Hogy irdatlan éjen súgva suhogjon
Fekete versek tört ütemén,
Fáradt szívekben szüntelen doboljon.
Vidd dalom, vond a szó parazsát,
Hogy millió testvér lelkein égjen:
Sírjon, sikoltson alatta a kín
Ezen a hosszú elátkozott éjen.

Haza kell szállnod: parancsol a föld,
A lázadó váradi nagytemető;
Haza kell mennem: apáink sírján
Inog a fejfa, mozdul a kő.
Anyánk házában idegen nóta,
Bujdosó koldus az árva húgom...
Haza kell mennünk, hallod-e testvér,
Ha odaveszünk is a vándorúton.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2479
  • e Hét: 18289
  • e Hónap: 56461
  • e Év: 281122
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.