Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
x
  2013-06-16 09:47:24, vasárnap
 
  Béd Józsefné...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ .. 2013-06-16 , 9:43

Fodor József - Élet-szerelem


Észrevétlen ment el az ífjúság ,
S az átmenet
Szemet
Befogó kedvesként tartott puhán
És ringatott , mint anya , ha fián
Gyógy - kés éle vág
Sebet : nem úgy fáj majd azután .

Késen - túli lágy bódulatok ,
Zsibbasztva - ébresztve sebem ,
Enyhítgetők , ti irgalmasok ,
Mint kin nem esett semmi sem ,
Csak tompán érzem , drága jók ,
Hogy újra csendesebb szivem .

Óh orv , cinkos , lágy szem - bekötés ,
Villám , nem érzett élü kés ,
Zsongassátok a készülőt
Még új s új átmenet előtt .

Óh futás : s mint ki ott áll egy helyen ,
Gyógy - kény , seb - él : mint símitó selyem .

Ez is , az is hogy szalad ,
S ami marad
Velem :
Fogyó lét , min orv perc arat ,
S bolond nagy életszerelem .





 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
x
  2013-05-28 07:35:50, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


RITKULÓ NAPTÁR

Pajtás, bizony, bizony már őszre jár
És késedelmes, lassú a napsugár,
S epedő arcodat rég nem sütöd,
Bizony, bizony, a nyárnak vége ütött;
Hogy jártál itt boldog-verítékesen,
S hogy a naptár, mint tárja képzeletem,
Alig fordíttatott veled még pár napot,
S még hosszú a nyár, mondtad; s lám lelopott
Egyet már új nap, s hány van októberig,
S mire pillantsz, a néhány is letelik -
S ezen már bárhogy ámulsz, búsulva tán,
Mert múlik minden pajtás, egymás után,
Elmúlik pillanattól pillanatig,
S miközben élsz, olyan, mint ki álmodik -
Bizony, minden megfoghatlanul szalad,
S hová értél nem is észlelt napok alatt,
Míly késő korig, hogy csak csudálkozol,
S hol van ez s az, s éveid sok társa hol?
S ki még itt van, holnap már tán nem leled,
Pajtás, ez az élet! - játszik velem s veled:
Mosolyogj s nyugodj meg, szorongani minek,
Élj itt, mint más, és menj csak a többiek
Útján, és örülj, hogyha nyugodt napod,
S hogy csöndben élhetsz, ez legszebb állapot,
Külön sorsot a közös egyen kívül
Nem kérhetsz; bizony, kit békén hagynak, örül -
Ma, mikor olyan bolond a világ,
S legfeljebb fordít a naptárján egyet tovább,
Mely a napokat jelzi könyörtelen,
És sóhajt s legyint, búsan vagy vidoran,
Természete szerint, mondván: "Már ez a sors" -
S mert különösebbet itt nem tehet,
Sem okosabbat, éli az életet
Nyugton a nagy Rendben, hol nyögj vagy sikolts:
Van, ami van.

 
 
1 komment , kategória:  Fodor József 1.  
x
  2013-05-08 07:41:20, szerda
 
  Nagy Miklósné Marika ...... ........... ........... ........... ........... ..............2011-09-10 14:15:18

...... .......



Fodor József - Szeptember

Már a nap-szítt fű mély smaragdja sárgáll,
Múlt a gyöngéd-nyílású április,
Melyre oly vágyva gondolok, hogy árny már,
Mintha mi szép, tűnt volna avval is -

S mi oly közel még ahhoz, ami csak volt,
Az ífjúsághoz! (Pár hónapja bár,
Hogy érthetetlen loppal elbarangolt
Az ég-mezőn s vele a szőke nyár.)

S már minden nap számít; egy perc se rebben,
S mélyebb s más minden, lábam merre lép, -
Megfoghatatlan más valaki lettem,
S másképp van minden, mindenféleképp.

Pedig mi történt, mért oly sokba venni,
Hogy elkoptak itt a rét díszei? -
S múlás, évforduló, pár légi semmi,
Hogy tudhat engem megrendíteni?

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
x
  2013-05-07 09:05:58, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József


ÉLET JÓÍZEI

Élet jóízei, tán tova vagytok?
Hol van az édes éhség? Még terít
Az élet asztalt: s hol marad a volt vágy
Arra, s kívánni roppant ízeid?

Oly nagy e gazdagság, oly nagy az élet;
Mintha még most kóstolnám étkeit,
Oly friss számomra sok minden, pedig már
Bőven éltem: s még várok, lesek itt.

Telhetetlen az ember, mint a gyermek,
S mindenen túl még a kíváncsiság!
Bármi volt is: most jön talán a legszebb
Szókban, jókban, mit hoz még a világ?
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
x
  2012-08-30 07:30:05, csütörtök
 
 
Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József

Egy Plánta énekei
és más versek




TARTALOM

RITKULÓ NAPTÁR

BOLDOG ÖSSZEVISSZASÁG
KÉNYTELEN SZÁMADÁS
ZÖLDELLJETEK, NÖVÉNYEK
PETŐFIVEL, AZ ALFÖLDÖN
VÉN HAJÓ
BÁTORÍTÓ
MICHELANGELO SÍRJÁNÁL
GALILEI
PALAZZO VECCHIO
BARÁTOK HALÁLÁRA
FORRÓ NYÁR VÉGÉN
PÉLDÁUL
ALKOTMÁNY-ÜNNEP
A MUNKA DICSÉRETE
KÖLTŐ ÉS MAGÁNY
KÉT EMBER, EGYÜTT...
SZEPTEMBER
HETVENÖT
ILONDAI BALLADA
PÁRBESZÉD
ÉLET JÓÍZEI
"KÖLTŐ"
PAPÍR ELŐTT
A NAGY JÁTÉK
VÉRTANÚSÁGOK
BARÁTKOZÁSOK
SÓHAJTÁS EGY FA ALATT
AZ ÉLET DOLGAI
RITKULÓ NAPTÁR
IJESZTŐ

EGY PLÁNTA ÉNEKEI


RITKULÓ NAPTÁR

Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -

BOLDOG ÖSSZEVISSZASÁG

Június boldog összevisszasága!
Hang, illat, fény zenebonája: nyár.
Színt színre fest; zöld fű-pompán a sárga,
És pirosat vérként buggyantva tár.

Mint láva bomlik sistergő virágba,
Csillagzik tömjént fönn a rózsaszár;
Csüngő, nehéz fővel lépsz udvarába,
Mint ki ópiummal szédítve jár.

S míg illat-fény-kánkántól füll fejed, teng,
S minden érzéked víg-kábulva fetreng,
S duruzsol száz szem, hő, vágy: - Szédítő! -

Gyönyörű hónap! Jött, s megy futva máris,
Óh megy, elszáll gyorsan, mint majd a nyár is!
Csak derülj, élj, tégy, míg van még idő.


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
KÉNYTELEN SZÁMADÁS

Túl sokhoz van itt vélt közöd, mi ferde,
Vagy éppen rossz: jobb volna tán nyugodnod,
Mint lesni, vénen, bőszen, mi van itt-ott,
S azon dühödni, mit tesz annyi kerge;

Mert ha elkezdenéd, bizony, nevetve
S bőgve lehetne bőven iszonyodnod
A múlton, máig, a még le se forgott
Történelmen át! Hát csak jól ügyelj te!

Lásd be: szavaddal hiába riasztasz -
Óvd meg hát elméd, a még eddig épet,
Hisz avval, hogy magad őrjöngve téped,
Nem változtat semmit a dolgon itt az -

Sőt pöffed a rossz, mégjobban virítva,
Hacsak mennykővel tölt szókkal nem írhatsz:
Hogy reszkessen az ordináré kis gaz -
S a nagy, ki bolygónkat vérbe borítja.


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
ZÖLDELLJETEK, NÖVÉNYEK

Zöldelljetek, növények, fedjetek be
Mindent, amit a tegnap itt hagyott,
Gazt és lomot - s hintsetek el helyette
Bíbor, arany s hó virág-csillagot;

S még ott is, hol kiélt, únt régi termés
Iszonyít, mint rút kísérteti váz,
Nőjön virág s virág, míg benne elvész,
Mi volt, s friss kél helyén, száz s újra száz.

Növények, virágok, ím, mind újulnak!
El, hulladék, nyomorult ronda foltok,
Emléke is vesszen sok-szennyű múltnak!

Már a fényes vizek nyílt torka boldog,
Hogy börtönük tűnt és csúf téli-gond-nyom.
(Hogy táncolt, mint vonult le mind a dombon!)


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
PETŐFIVEL, AZ ALFÖLDÖN

Vágtat utam, kékségbe, zöldbe veszve, -
Kékbe, a tél-gőzt épp lemosdva még,
És zöldbe, min még születése frisse, -
S ahol megyek, míly ismert név, vidék,

S belsőséges öröm, belélegezve,
Mert téged lehel mind e messziség,
S veled-találkozásom csuda perce
E lágy, gyors szél-csók, mely arcomon ég.

Hol most futok, lábad tán erre lépett
(Fejedben láz, álom-határtalanság),
Ahogy mentél, láthattalak ma téged,

Itt a nagy Alföldön, délben (az ország
Ünnepelt épp), a percig s ama földig,
Hol az órák csillag-utad betöltik.


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
VÉN HAJÓ

Rosszaság és butaság:
Volt hozzájuk szavam,
S láttam, csak megy a világ
S vád, düh haszontalan.
Kiről azt se tudtam én,
Hogy él s hol sündörög,
Fickánd művem tetején
Vén csont s lator kölyök.

Teheti, ez itt van, él!
Próbált sok rettenet,
S álltam - szerény vagy kevély -
Sunyi jók s rossz felett.
Ki azt hitte, szíven üt,
Árnyékomra ütött;
Hogy óvjak hitet, derűt,
Láttam elég időt! -

Vén hajó vizeiben,
Kötélzete zilált,
De zászlója büszke-fenn,
Még rést baj nem talált.
Fényt látott szép réveken,
Száz jót, míg ottan állt -
S mély-végteleneiben
Látta a rém-halált.


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
BÁTORÍTÓ

Erkölcstől, emberségtől messze tért sok,
Utad köztük futod,
Olykor szót is emeltél (volt miért ok)
És ügyed elbukott.
Morzsolnád hát magad? Áll a világ, áll,
És sok gazember is
Megkapja mind jutalmát, bárhogy ágál -
(Lassan már hiszem is).

Nyög még elég - s higyjük - hiába minden
Álság, szócsavarás,
Ilyenekért nem emésztem magam: nem
Vagyok én messiás.
Ki hitvány, kapja is meg, rá ha nyílt mód,
Érte nem fáj fejem.
De hogy hová tart a világ már itt-ott,
Ámul még, sír szemem.

Síró férfiúnál siralmasabbat
Ritkán ha láttam én!
Mondják, az "hős", ki kapja a nagyobbat -
S ki állja, az legény.
Álltam én is, míg pofozott a rothadt,
Sivár és buta kény:
S hogy döntsem a végén, míg rogy, a rosszat,
Már megtanultam én.


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
MICHELANGELO SÍRJÁNÁL

Óh arc, már oly ismert! E nem is emberi
Művek, szenvedések vihara szántott,
Mit láttat itt e sír: s egy több, mint nagy művel teli
Lét után egy hős, szent ember-nyomoruságot!

Mert írószer, ecset, márvány-vésője hulltán
Egy ekkora szellemből mi maradt?
E szemkápráztató játék csak, (s földi múltán
Túl) egy lehetetlent vívott s idedőlt akarat?

E csontok és a por: mögötte oly müvekkel,
Hogy már az emberben szent rettenet kel
Bús bomlásban látni íly valakit,

Kihez egy volna méltó csak, - isteni szellem! -
Hogy valahol folytatva remekeljen,
Mint már valót, világot alakít.

Firenze, Santa Croce


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
GALILEI

Ember, megállj! Hol jársz, Galilei
Fekszik alant, mint kőbe írva ott, -
Ballagó lábadat mint emeli
Valami, míg lépsz itt, nem is tudod.

De hirtelen mint bűvöletben állsz,
Mint kire a helynek szelleme ül,
S nevet suttogsz, mely titkot magyaráz,
S hogy itt vagy, szíved ünnepel, örül.

Világ-mozgató nagy Galilei!
Hát itt pihensz! Óh név, súllyal teli,
Hogy csak kimondva, torkod elszorul!

Itt néz szembe a végtelennel, itt! -
Kit szomja titkát kísérteni vitt,
Márvány őrzi halhatatlan rabul.

Firenze, Santa Croce


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
PALAZZO VECCHIO

Még Dante kezdte, s nem érte meg itt
Építését. Fejed hátraszegül,
Hogy tetejét lásd, mely képtelenig
Mered égnek - s bámulsz értetlenül;

S kérded, míly csuda e nyúlánk torony,
Mely, mint roppant virágnyél, szélesül
Pártaszerű erőddé: Hatalom
Képe, hol szépség és nagyság vegyül.

S csak állsz ott, s fölfelé meredve, mérni
Próbálnád, míg megerőltetve éri
Látásod még: majd elbillen hanyatt

A címernél fönn, fönn, mely le se látszik,
S ahonnan - egy elképzelt zuhanásig
Csak szemmel is - elfog az iszonyat.

Firenze


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
BARÁTOK HALÁLÁRA

Nap nem húny, hogy kedveseinkből
Ne hullna ismét valaki!
Hány nálunk ífjabb egyre mint dől,
Vad sors-kegy még itt állani!

Állni a sokszor tűrhetetlent,
Mit hoz reánk a rossz világ. -
Barátokból egy újra elment,
Hívd bár az örökléten át.

Hívhatod, nem jön vissza ő már,
Porladjon bár a nap, idő,
S véget érjen a végtelen bár:
Ki elment, vissza sose jő.

A Semmi partján ülnek ők mind,
Gondtalan, gyötrődéstelen,
S mint elmúlt földi rémálom int
A háborúk s a félelem.



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -

A MUNKA DICSÉRETE

Míly ünnep nekem: az ünnep után! Itt
Róván betűim a csöndes napon,
S mint felölti a lét szokott ruháit,
A munka halk zsongását hallgatom.

Az ünnep száll, külsőségekkel ámít -
S már a régi keretben folytatom.
Dísz az ünnep, a többi közt világít!
Mi fenntart: a teremtő szorgalom.

Legszebb, mikor kezdjük, újult erővel,
Mint a nap velünk együtt tündököl fel
Pazar gyémántként szórva fényeit

Boldog pihenéstől: óh ez az ünnep,
Az alkotás! Erőnk napjai tűnnek, -
S mi vár! - A munka nagy, a nap rövid.

Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -

KÖLTŐ ÉS MAGÁNY

Nézzétek el a költőnek, szegénynek,
Ha néha rossz, mert vágyná a magányt,
S zord, ha zavarják: lelke belsejének
Hangját lesvén, vert, űzött vad gyanánt.

Mert lármásak itt s önfeledten élnek,
Kiket inkább a zaj hiánya bánt,
S kiknek csak az szép, ha őrjöng az ének
S hitvány dalból nyelnek bármíly silányt.

Bocsássatok meg, ha van holmi rejtek,
Bármi, hogy ettől is fosztatni retteg:
A nyomorult lármák közt, merre fut,

És néha rossz is így: legmaga lelkét,
Csöndjét védvén, hol ő - s a vers - lehet még!
Ennyi tán szegény költőnek kijut!


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
KÉT EMBER, EGYÜTT...

Mint kiket hirtelen nagy árba dobtak,
Amelynek partja nincs, se hossza, vége,
S honnan nem látni, csak a puszta égre,
S egy váratlan katlan les, torkolatnak -

Ez életünk: s mi már jön, annyi az csak,
Mint a semmi. (Mondják: aztán a béke,
Vagy menny s pokol.) Ki onnan visszatérne,
Nincs. És ez vége az egy-közös-útnak.

Ez minden? (S mit súg tán a hit, ha néha nem szűk.)
Ez létünk - s egymásnak amivé tesszük! -
Gondolj rá, ha rossz vagy! Egy perc, vagy egy se,

S elveszthetsz valakit: s száz s száz világot
Bejárhatsz már aztán, s a dúlva bántott
Nem nyújt módot rá, hogy szód megkövesse.


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
SZEPTEMBER

Már a nap-szítt fű mély smaragdja sárgáll,
Múlt a gyöngéd-nyílású április,
Melyre oly vágyva gondolok, hogy árny már,
Mintha mi szép, tűnt volna avval is -

S mi oly közel még ahhoz, ami csak volt,
Az ífjúsághoz! (Pár hónapja bár,
Hogy érthetetlen loppal elbarangolt
Az ég-mezőn s vele a szőke nyár.)

S már minden nap számít; egy perc se rebben,
S mélyebb s más minden, lábam merre lép, -
Megfoghatatlan más valaki lettem,
S másképp van minden, mindenféleképp.

Pedig mi történt, mért oly sokba venni,
Hogy elkoptak itt a rét díszei? -
S múlás, évforduló, pár légi semmi,
Hogy tudhat engem megrendíteni?

Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -

HETVENÖT

Hetvenötödik köre int a napnak,
Hogy sorsom e zord partra kidobott -
S megkezdődött vándorlásom. Gond és robot
S egy vad világ rémségei fogadtak;

S a naptól, hogy létem itt megtapadt, vak
Eszmélésem szirtjén: kis jót kapott;
Egek dörögtek folyton s vér-habot
Túrt a háború. Csuda, kik maradtak!

S ez így ment és megy, míg nap napra rebben -
S már derűsen nézem (s halk rettenetben),
S láthatlan szárnyon surrannak az évek.

Barátaim, ott túl, már egyre többen,
(Az élők közt itt botlón, mint a részeg)
Mind közelebbről nézek tifelétek.







Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
A NAGY JÁTÉK

Élők ti, tűrjetek meg; úgy csináltam,
Hogy sok nem jó. Megvallva, mint rideg tényt,
Nem voltam olyan, mint kell, a világban -
Mindent úgy tettem könnyed játékosként.

De az élet komoly, súlyos a köznap,
S úgy visszük itt, komor-rettenetesképp -
És minden iszonyú nagy-képet ölt s kap,
S mi van: száz muszáj, gond, zord kötelesség.

Én játszottam sokszor és sose vettem
Vad-komolyan az életet! S mi is lehetne,
Miben felváltva élet és halál van,

S mi öröm és rossz is - csak közbevetve: -
Mit fönn ki nézne, mint egy égi várban,
Nem bírná, hogy ne sírna, vagy nevetne.

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
x
  2012-02-02 08:21:03, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
PAPÍR ELŐTT

Kis ceruzám, mi jön? Hová viszel ma,
E kikötőtlen papír tengerén?
Min túl Odüsszeusz tengere tátong -
S tán a legszörnyebb szörny most jön felém:
A hallgatás. - Jó pilótám, vezess még,
Itt állok égen-földön egyedül,
Csak tőled várok mindent, s ha te elhagysz,
Utam megáll, életem elmerül.

Kegyes Múzsa, vidd kalandos hajóm még,
(Régi a név, "hajó" is elcsepült),
Hadd szálljak még, mint rég, szántsam tovább is
A képzeletbeli, vizetlen űrt.
Csak így tudok élni, ha képzeletben
Átélhetek valót s ezer csudát,
Míg ceruzám papirom szántva rebben
A mán s álmodott világokon át.

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
x
  2011-09-10 16:37:57, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2012-08-30 05:41:21

Fodor József -
IJESZTŐ

(F. J. utolsó verse)

Mint mellényzsebből elegánsan
Odavetett nehány arany,
Int a pár lomb, hogy noha nyár van,
Már júliusnak vége van -
S utána, egy-kettő s az ősz jön,
Irhánkra a Rossz foga les:
Ez pályánknak útja a földön,
S jön a tél, a rettenetes.

És bennünk csak jár az idő, jár,
Nem üt bent, semmi sem jelez,
Levél sem int arra, mi jön, jön,
Csak megy, megy útján, semmi nesz.
Zárt az idő, csukott a számlap
És nem tudjuk, holnap mi lesz -
Már július vége: s e pár nap,
S jön a tél, a rettenetes.

(1973 nyarán)




 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
f
  2011-09-10 16:14:40, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


ZÖLDELLJETEK, NÖVÉNYEK

Zöldelljetek, növények, fedjetek be
Mindent, amit a tegnap itt hagyott,
Gazt és lomot - s hintsetek el helyette
Bíbor, arany s hó virág-csillagot;

S még ott is, hol kiélt, únt régi termés
Iszonyít, mint rút kísérteti váz,
Nőjön virág s virág, míg benne elvész,
Mi volt, s friss kél helyén, száz s újra száz.

Növények, virágok, ím, mind újulnak!
El, hulladék, nyomorult ronda foltok,
Emléke is vesszen sok-szennyű múltnak!

Már a fényes vizek nyílt torka boldog,
Hogy börtönük tűnt és csúf téli-gond-nyom.
(Hogy táncolt, mint vonult le mind a dombon!)

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


PETŐFIVEL, AZ ALFÖLDÖN

Vágtat utam, kékségbe, zöldbe veszve, -
Kékbe, a tél-gőzt épp lemosdva még,
És zöldbe, min még születése frisse, -
S ahol megyek, míly ismert név, vidék,

S belsőséges öröm, belélegezve,
Mert téged lehel mind e messziség,
S veled-találkozásom csuda perce
E lágy, gyors szél-csók, mely arcomon ég.

Hol most futok, lábad tán erre lépett
(Fejedben láz, álom-határtalanság),
Ahogy mentél, láthattalak ma téged,

Itt a nagy Alföldön, délben (az ország
Ünnepelt épp), a percig s ama földig,
Hol az órák csillag-utad betöltik.

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


VÉN HAJÓ

Rosszaság és butaság:
Volt hozzájuk szavam,
S láttam, csak megy a világ
S vád, düh haszontalan.
Kiről azt se tudtam én,
Hogy él s hol sündörög,
Fickánd művem tetején
Vén csont s lator kölyök.

Teheti, ez itt van, él!
Próbált sok rettenet,
S álltam - szerény vagy kevély -
Sunyi jók s rossz felett.
Ki azt hitte, szíven üt,
Árnyékomra ütött;
Hogy óvjak hitet, derűt,
Láttam elég időt! -

Vén hajó vizeiben,
Kötélzete zilált,
De zászlója büszke-fenn,
Még rést baj nem talált.
Fényt látott szép réveken,
Száz jót, míg ottan állt -
S mély-végteleneiben
Látta a rém-halált.

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


BÁTORÍTÓ

Erkölcstől, emberségtől messze tért sok,
Utad köztük futod,
Olykor szót is emeltél (volt miért ok)
És ügyed elbukott.
Morzsolnád hát magad? Áll a világ, áll,
És sok gazember is
Megkapja mind jutalmát, bárhogy ágál -
(Lassan már hiszem is).

Nyög még elég - s higyjük - hiába minden
Álság, szócsavarás,
Ilyenekért nem emésztem magam: nem
Vagyok én messiás.
Ki hitvány, kapja is meg, rá ha nyílt mód,
Érte nem fáj fejem.
De hogy hová tart a világ már itt-ott,
Ámul még, sír szemem.

Síró férfiúnál siralmasabbat
Ritkán ha láttam én!
Mondják, az "hős", ki kapja a nagyobbat -
S ki állja, az legény.
Álltam én is, míg pofozott a rothadt,
Sivár és buta kény:
S hogy döntsem a végén, míg rogy, a rosszat,
Már megtanultam én.

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
f
  2011-09-10 16:13:34, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


MICHELANGELO SÍRJÁNÁL

Óh arc, már oly ismert! E nem is emberi
Művek, szenvedések vihara szántott,
Mit láttat itt e sír: s egy több, mint nagy művel teli
Lét után egy hős, szent ember-nyomoruságot!

Mert írószer, ecset, márvány-vésője hulltán
Egy ekkora szellemből mi maradt?
E szemkápráztató játék csak, (s földi múltán
Túl) egy lehetetlent vívott s idedőlt akarat?

E csontok és a por: mögötte oly müvekkel,
Hogy már az emberben szent rettenet kel
Bús bomlásban látni íly valakit,

Kihez egy volna méltó csak, - isteni szellem! -
Hogy valahol folytatva remekeljen,
Mint már valót, világot alakít.

Firenze, Santa Croce

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


GALILEI

Ember, megállj! Hol jársz, Galilei
Fekszik alant, mint kőbe írva ott, -
Ballagó lábadat mint emeli
Valami, míg lépsz itt, nem is tudod.

De hirtelen mint bűvöletben állsz,
Mint kire a helynek szelleme ül,
S nevet suttogsz, mely titkot magyaráz,
S hogy itt vagy, szíved ünnepel, örül.

Világ-mozgató nagy Galilei!
Hát itt pihensz! Óh név, súllyal teli,
Hogy csak kimondva, torkod elszorul!

Itt néz szembe a végtelennel, itt! -
Kit szomja titkát kísérteni vitt,
Márvány őrzi halhatatlan rabul.

Firenze, Santa Croce

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


PALAZZO VECCHIO

Még Dante kezdte, s nem érte meg itt
Építését. Fejed hátraszegül,
Hogy tetejét lásd, mely képtelenig
Mered égnek - s bámulsz értetlenül;

S kérded, míly csuda e nyúlánk torony,
Mely, mint roppant virágnyél, szélesül
Pártaszerű erőddé: Hatalom
Képe, hol szépség és nagyság vegyül.

S csak állsz ott, s fölfelé meredve, mérni
Próbálnád, míg megerőltetve éri
Látásod még: majd elbillen hanyatt

A címernél fönn, fönn, mely le se látszik,
S ahonnan - egy elképzelt zuhanásig
Csak szemmel is - elfog az iszonyat.

Firenze

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


BARÁTOK HALÁLÁRA

Nap nem húny, hogy kedveseinkből
Ne hullna ismét valaki!
Hány nálunk ífjabb egyre mint dől,
Vad sors-kegy még itt állani!

Állni a sokszor tűrhetetlent,
Mit hoz reánk a rossz világ. -
Barátokból egy újra elment,
Hívd bár az örökléten át.

Hívhatod, nem jön vissza ő már,
Porladjon bár a nap, idő,
S véget érjen a végtelen bár:
Ki elment, vissza sose jő.

A Semmi partján ülnek ők mind,
Gondtalan, gyötrődéstelen,
S mint elmúlt földi rémálom int
A háborúk s a félelem.

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
f
  2011-09-10 16:12:37, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


FORRÓ NYÁR VÉGÉN

Fáradt vagy, fáradt. Földre mállanak
A levelek s lenn elnyúlnak puhán,
S a mélybe csöndesen sóvárganak
A csontok, irgalmatlan lét után.

Pihenni vágy, ki élt, tett; odabenn
Titokban el-elejti belsejét,
Úgy, hogy ne lássák. Mert szemérmesen
Csügged, ki küzdött, s fáj, hogy fut a lét.

A Nap megáll az ég-tetőn amott,
Mint aki még búcsúzva bólogat.
Csúnyák voltak, vagy szépek: meghatott, -
S megáldja az elzajlott harcokat.


 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5888
  • e Hét: 49407
  • e Hónap: 280551
  • e Év: 1071415
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.