Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Endrődi Sándor
  2017-08-14 20:39:10, hétfő
 
  Endrődi Sándor

A sok ábrándból...

A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.

Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!

Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.

Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2017-07-15 07:32:37, szombat
 
  Endrődi Sándor

Hajók találkozása

Éjjel, ha tengeren
Két gálya egymás mellett elmegyen:
Árboclámpájuk rögtön felrepül,
Köszöntik egymást ismeretlenül,
Ottkünn a tengeren.

Sötéten, hallgatag
Bolyongjuk át a földi utakat;
Van fájó szívünk, könnyező szemünk,
És egymás mellett mégis elmegyünk
Sötéten, hallgatag...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2017-06-25 11:51:38, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Isten dolga

Akárhogyan tűnődöm én
A végzet zord hatalmán:
Fordítni rajta nem tudok,
Bár sokszor úgy akarnám.

Ma csöndes minden mint a tó,
Holnap zúg mint az örvény,
Az élet fölött ott lebeg
Mindig az örök törvény.

A sors keze ma simogat
És holnap összevérez.
Mindaz, mit látunk, álmodunk,
Talányos, szövevényes.

Miért van így? miért van úgy?
Miért nincs okosabban?
Ne fürkészd, gyarló emberész,
Titok. Megfoghatatlan.

Nem néked, magának felel,
Mi mindezt kigondolta.
Az ember jót, rosszat leél,
A többi - Isten dolga.
...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2017-06-17 13:01:42, szombat
 
  Endrődi Sándor

Verőfényes napokban

Uram, ki védtél
Búban, nyomorban,
Ne hagyj el engem
A jobb napokban.

Kétség nem üldöz,
Bízom tebenned,
Halld meg, ha mégis
Hozzád esengek.

Köröttem oly szép,
Dicső az élet!
Szívem túlárad,
De - félek, félek.

És lelkem hozzád
Remegve néz föl:
Ne sujts villámmal
A tiszta égből!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2017-06-16 09:47:08, péntek
 
  Endrődi Sándor

A sok ábrándból...

A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.

Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!

Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.

Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2017-02-27 10:13:04, hétfő
 
  Endrődi Sándor

Tavasz felé

Tavasz s tél küzdenek egymással.
Harcol a fagy és a napsugár,
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
A völgyből egy legény siet föl,
Útközben vigan fütyörész....
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!

A nedves, földszagu barázdán
Itt-ott piros bogárka fut,
Odább a lejtős erdőszélen
Labdáznak immár a fiúk;
Czikázva gabalyodik össze
Amennyi láb, amennyi kéz -
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2017-02-06 07:47:19, hétfő
 
  Endrődi Sándor

Szeretet

Oh, ne fukarkodj\' szíved melegével
S amennyit adhatsz, adj a szeretetnek!
Az évek - mint egy tüneményes álom
Árnyékcsoportja - gyorsan el-lebegnek,

S mit adsz, ha majd csak hűlt hamuja reszket
Egykor vidáman égő tűzhelyednek?
Elhidegül az ifjúság, az élet,
És nem lesz nálad senki sem szegényebb.

Mert, oh, romok között borongni némán
És emlékezni - gazdagság-e hát?
Láthatsz-e mást a legragyogóbb múltban,
Mint földeríthetetlen éjszakát?

Nem azt, nem azt látod, mit elvesztettél:
Csak a dúlt édent, a romot magát,
S mint hogyha szörnyű terhek súlya nyomna:
Zúzott lélekkel hullsz a drága romra.

Szeresd, szeresd, ki szívét hozza hozzád
S öleld szívedre, aki hőn szeret!
Tudod, mi tartja fenn a nagy világot?
A szeretet, csupán a szeretet!

Ha ez nem élne, ez nem járna köztünk:
Mi sem járnánk - csak örvény s rom felett.
A gyűlölet az örök éj maga,
Villáma van, de nincsen csillaga.

Szeress, szeress nagyon! s ha látod is, hogy
Milyen sok álság, bűn van a világba':
Ne csüggedj! nézz csak fölfelé, a fénybe,
És törj a porból tisztább ideálra.

Annak, ki másokért él, amíg élhet,
A sírban sem lesz zord az éjszakája;
Úgy látja: mélyén egy-egy csillag ég
S mintha az árnyon át - hajnallanék...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2017-01-15 12:42:35, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Néha

A tűnt tavaszból lelkem ágán
Egy-egy virág még felfakad,
Mint néha, késő ősz derűjén
A rózsák is kinyílanak.

Ámulva nézem a csodát, és
Szívem lángolva fölremeg,
Mint néha, tiszta naplementén,
Kigyúlanak a hóhegyek.

S kísért a vesztett üdvök álma,
A tűnt gyönyör, a régi kéj, -
Mint néha holt fát is belombol
A zuzmarázó, téli éj...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2017-01-13 10:08:08, péntek
 
  Endrődi Sándor

Szomorú napokban

Oh Istenem, én Istenem,
E bús napokban légy velem,
Vergődöm, égek, szenvedek,
Ne hagyj el engemet!

Látod, hűséges, jó vagyok,
Gyermek, ki hozzád földadog
S csókdossa sujtoló kezed, -
Ne hagyj el engemet!

Valami bánt, valami öl,
Félek és nem tudom, mitől,
Úgy rémlik: örvény fenyeget,
Ne hagyj el engemet!

Napom gyász, láz az éjszakám,
Köröltem ijesztő magány,
Roncsok, rémek, kísértetek, -
Ne hagyj el engemet!

Fáradtan bolygok szerteszét,
S leroskadok, Uram, eléd:
Emeld föl vérző szívemet,
Ne hagyj el engemet!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor
  2016-07-01 11:38:39, péntek
 
  Endrődi Sándor

Magány

Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék ág-bogán,
Madár dalolgat, párjavesztett
Szomorú csalogány.

Magam is ilyen párjavesztett,
Bús csalogány vagyok,
Lelkem borongva száll az árnyban
S a multon andalog...

De most egyszerre napfény villan
Az erdő fáin át -
A lombokon lobogni látom
Az élet zászlaját.

Szemközt nevet a sziklabérc is,
A szél szemközt kacag
S mely előbb búsan sírdogált, most
Felujjong a patak;

Táncolnak a lengő levélkék,
A madár hahotáz -
Oh, több a szerelem szívemben,
S erősebb mint a gyász!

 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 2213 db bejegyzés
Összes: 5348 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 980
  • e Hét: 4795
  • e Hónap: 57954
  • e Év: 434452
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.