Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Arany-Tóth Katalin
  2017-04-02 07:47:12, vasárnap
 
 
Arany-Tóth Katalin

Lelked árnyékában

Árvaságot esdekeltem a mától,
hogy gondolataidba rejthessem
eltitkolt, szánalmas szomjúságomat;
s míg meghúzódtam a magány óriás
karjaiba zárva, benne csak téged,
téged csodáltalak.

Susogva suttogtam ezernyi hangot,
míg előttem színes képet rajzolt
betűkké formált, tiszta lélekszavad.
Sétáltam fojtott sóhajaid hídján,
hallottam a kegyes kívánalmakat,
s láttam az Utat, 'hol a kövek hozzád
igazodnak, s 'hol a hajnal neked bont
ezüst virágokat.

Markomba forrásvizet merítettem,
majd lemostam a szívedből szakadt,
távolba szökkenő fáradt álmokat,
s kötöztem sebed, mely tépett éveid
szegletéből észrevétlen felhasadt
- vesződve lelkemben a félelemmel,
hogy egy lélegzetemtől is megtörhet
e meghitt pillanat.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-03-31 11:02:14, péntek
 
 
Arany-Tóth Katalin

Veled és nélküled
:
Veled és nélküled,
hozzád láncoltan élek,
távol egy másik városban,
az utcákon vontatottan lépek.

Gyötrő hiányodban, félek.

Veled és nélküled,
az éjjeli űrben széltáncot nézek,
s a rám kiáltott átkos szavak alól
gyertyafénynél feloldozást kérek.

Nem követellek - csak kérlek.

Veled és nélküled,
az illúziókból reményt tépek,
s a végtelent is felvértezve,
békét és nyugalmat remélek.

Nem harcoltam - mégis vérzek.
...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-03-29 11:45:20, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin

Vigyél az álmaimon túl...

Vigyél az álmaimon túl,
s röpíts magaddal a valóságba!
Legyél elcsitult viharom
békét hozó, ékes szivárványa!

Csend vagyok, mely nesztelen
fekszik előtted - mint meztelen
lélek az Isten templomában.

Békesség az otthonom.
Arcod, hangod érintését
vágyaimba ágyazom,
s hagyom, hogy ringasd
értem mozduló karodon.

Fény vagyok, mely fehéren
ragyog elébed, s őrzi lépted,
hogy el ne tévedj...

Már oly régóta suttogom
öröklétbe sírt bánatom
- de most a szó észrevétlen
átformálódik ajkamon.

Mert Érted dobban a szívem
- átléptél lélek-kapumon.
Túl a valóságon,
túl a vágyakon.

Tagadom, vagy vállalom:
másíthatatlan tény,
hogy mellém szegődtél
Sorsom írta utamon.

S míg itt vagy,
e képlékeny csodát,
féltve-merengve
tovább álmodom.

Bár elfojtanám,
de nem tudom...
...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-03-13 07:01:23, hétfő
 
  Arany-Tóth Katalin

Ha tehetném...

Ha tehetném,
Világnak kürtölném,
mit jelentesz nekem.
Lágy dallammal röpíteném
- mint tavaszi szellő a virágillatokat -
boldog énekem.
Én, ki mindent néma mosollyal
hallgattam eddig el,
s kinek a fájdalom már oly hű barátja,
mint Napkorong lassú járása
a termőföldeken.
Mert Veled minden olyan tiszta,
mert Veled minden olyan édes.
A könnyem is forrásvízzé válik,
a só belőle semmivé lesz.
Mert Veled minden olyan egyszerű,
s mert Veled mindent megértek.
Mint anyját ölelő gyermek,
úgy szeretlek.
Ha tehetném,
forognék körbe-körbe,
hogy a Világ is táncra perdüljön, s ne ökölbe
szorított kezekben gyűljön a harag keserűje.
Csak szeretet lengje nemes zászlaját a szívekbe,
mint ahogy én simítom szerelmem a testedre,
mint ahogy én csókolom lelkem a lelkedre.
Ha tehetném,
ölelnélek, amíg élsz - amíg élek.
Melletted már nem félek.
Mert érzem, hogy eggyé válunk
valahányszor
szemedbe nézek.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-03-08 07:51:45, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin

Tűnődöm

Tűnődöm,
hogyan maradjak tiszta
ennyi szennyes szó között?
A burjánzó hazugság,
mint Isten adta
átok zúg fejem fölött.
Mocsár-mélybe süppedő,
csonka, beteg lélek az,
kit uralni bűn emel.
Szánni nincs idő,
s a gyengeség nem vigasz.
Tűnődöm:
e valótlan világban
miért is ítélkezem?
Látszatnyi létbe zárva
holt igazság van,
hisz nem véd meg senki sem.
...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-02-27 09:56:00, hétfő
 
  Arany-Tóth Katalin

Szótlanul

Most hallgatsz...
mert a bánatról könnyebb szólni,
mint leírni a reményszínű,
szívnek tetsző, boldog perceket.
Stigmaként égette létedbe
Sorsod az örökkévalóba
küldött jeleket, hogy ne feledd:
szolgálat az Élet. Alázat,
s kérdéseidre benned termő
felelet, hogy megtanulj látni
világtalan szemmel, hogy érezd
az üresnek tűnő tereket.

Hisz' volt idő, mikor a magány
lelket feszítő szorítása
kékülő erővel fojtotta
örömre, s elégedettségre
született vágyszomjú életed;
s mert kínjaid levetni vágytad,
hát jó mélyre ástad fekhelyed,
hogy kegyelmet remélve sóhajtsd,
és hitednek gyolcsába forgasd
az elárvult, könnyes éveket.

Most hallgatsz...
s mert Isten áldó érintését
szavakká formálni nem tudod,
hálád halk imába foglalod
- megköszönve a szándékot, mely
irgalmas szívébe fogadott;
s mit a sokaság láthat rajtad:
az csak kitárt lelkedből nyíló,
arcodra simuló mosolyod.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-02-21 13:25:49, kedd
 
  Arany-Tóth Katalin

Lelked árnyékában

Árvaságot esdekeltem a mától,
hogy gondolataidba rejthessem
eltitkolt, szánalmas szomjúságomat;
s míg meghúzódtam a magány óriás
karjaiba zárva, benne csak téged,
téged csodáltalak.

Susogva suttogtam ezernyi hangot,
míg előttem színes képet rajzolt
betűkké formált, tiszta lélekszavad.
Sétáltam fojtott sóhajaid hídján,
hallottam a kegyes kívánalmakat,
s láttam az Utat, 'hol a kövek hozzád
igazodnak, s 'hol a hajnal neked bont
ezüst virágokat.

Markomba forrásvizet merítettem,
majd lemostam a szívedből szakadt,
távolba szökkenő fáradt álmokat,
s kötöztem sebed, mely tépett éveid
szegletéből észrevétlen felhasadt
- vesződve lelkemben a félelemmel,
hogy egy lélegzetemtől is megtörhet
e meghitt pillanat.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-02-06 07:50:33, hétfő
 
  Arany-Tóth Katalin

Egyszer csak ...

Egyszer csak elmaradt az ölelés.
Azóta fájnak a semmibe tűnt szavak.
Vajon mit takarhat a feledés,
ha csöndjeink üszkös magányba omlanak?
Egyszer majd elmarad a csönd is.
Most még ránk szórja reményét a virradat,
de hiábavaló minden égisz,
ha megtört lelkünkből csak a közöny fakad.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2016-08-19 09:25:32, péntek
 
  Arany-Tóth Katalin

A parázs mellett...

Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tót Katalin
  2016-07-20 20:54:54, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin

Sikolt a világ

Nézd, hogy nyüszít, forrong a Világ!
Lóerőkkel sem bír vele a nemes uraság.
Lebutított, megvadult csőcselék...
Ezt akartátok?! Hát így lázad ma egy nemzedék?
Kéz kezet mos - nincs itt pardon:
apródok ülnek mindenütt, sorban a porondon,
s míg messze száll a parfüm illat,
vasalt ingek alatt szégyenné izzad
a józan hatalom-részegség:
ó, ez csak az elfajult mértéktelenség...
Míg díszletek közt rózsa hervad,
nemzet színekben vérzik a hajnali friss harmat.
Messze, kinn a rónaságon
gumicsizmák lépnek traktor járta barázdákon.
Kakasszótól napnyugtáig
ekevas mélyed, pata dobban a pajtáig.
Gyermeksírás esti csöndben,
kenyér és kés kérges ökölben,
s az egykor volt tudás, mint hatalom,
most romokban fekszik egy államnyi ravatalon.
Beteg a Világ, beteg az Ember,
s a nép mindenütt morajlik, mint a tenger,
vagy mint a forrongó Föld,
melynek rezdülése halálba, s nyomorba dönt.
Van, hol egyetlen zsarnok
mögött tömegnyi álnok akarnok
szítja az örök viszályt -
s halál vár arra, ki igazságért kiált.
S hol zúdul a törvény,
mint halálos örvény,
szorul a kötél a nyakak körül,
ám mindig volt, és lesz, ki megmenekül.
Mily undor e métely!
A gondolat csak keserű kétely,
s rettegő félelem a jövő felől:
Vajon mi hoz a Sors? Éltet vagy megöl?
Utak menti nyomor-tanyák gombnyomásra eltakarva,
hajlongunk a remény előtt szánt szándékkal, kész akarva.
S míg szó szót követ,
feslik, szakad a drága szövet,
és vadnyugati bosszút forral az indulat.
A vajúdó sikolyok szilánkká hasítják az öreg hidakat.
Nincs nyugta e sistergő, tűzforró katlannak,
míg szemünkbe hazudnak torzó hatalmak,
míg halomnyi ingyenélő, kéjes uralom
csak tanyázik az eladott magyar ugaron.
*
Mint kapzsi marokba szorított izzó aranyak,
úgy égnek lelkembe, lelkedbe a tettek, és szavak.
Nézd... nyüszít, és sikoltva sír a Világ...
Mentsd meg míg lehet: teremts új erőt, hitet, s parolát.
*
Száz életen, száz halálon
Hallgatom
az utcák monoton zaját,
ahogy az eső lemossa az út porát,
s ahogy a fák susognak a szélben,
a földet melengető, szelíd napsütésben.
Hallgatom
a hangok visszhangzását,
mint tenger-hullámok vad morajlását
lakkozott csigaházak lakatlan üregében,
vagy a lélek suttogását temetők csöndjében.
Hallgatom
az imák meddő könyörgését,
gondtalan gyermekek harsány nevetését;
az örök zenét, ahogy szétárad a térben,
s a csend néma szavát a hallgatás ölében.
Hallgatom
az ajtók durva csapódását,
lét-mérő óráink ütemes kattanását,
s a szív vajúdó dobbanását a testben,
ahogy zakatol bennem is, rendületlen.
Hallgatom
az igazságért kiáltók szavát,
s a megtorlók gúnyos válasz-kacaját...
mert a hatalom, csak egy zsarnok eszme
- alattvalóként vagyok én is kirekesztve -
Hallgatom
a lelkemben dúló viharok mennydörgését,
válaszokat kereső kérdések évődését,
ahogy gyarló mivoltom kéri az Istent:
segítsen hinnem, maradt még erőm, mi megment...
Hallgatom
a lét szemérmes szűkölését,
a remény utolsót sóhajtó, könnyes esdeklését,
míg magamba zárva viszem nyomorúságom
- ha kell, még száz életen és száz halálon.
*
Ne kövess...
Ne kövess csalót, hazug álnokot!
Ne rabolj mástól pénzt, se birtokot!
Küzdelmedben kitartást rejt Sorsod,
Élj, s túlélj - nincs más dolgod.
S ha majd az út véget ért,
mondj egy imát az eltévedtekért.
Mosolyod legyen bölcs és hallgatag.
Ne gúnyolj, és ne üldözz másokat!
Ne hivalkodj azzal, mit más adott,
tartsd szem előtt az alázatot.
Dolgozz! Küzdj a mindennapokért,
s fáradt estéken sóhajts álmokért.
Egy nap majd úgyis minden véget ér.
Nem lesz már fontos se rang, se bér.
Magaddal tovább csak azt viszed,
mi lelkedben él - talán... szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 235 db bejegyzés
e év: 1116 db bejegyzés
Összes: 4251 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 511
  • e Hét: 5059
  • e Hónap: 43461
  • e Év: 164197
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.