Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Arany-Tóth Katalin
  2017-08-09 07:57:15, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin

Ha tehetném...

Ha tehetném,
Világnak kürtölném,
mit jelentesz nekem.
Lágy dallammal röpíteném
- mint tavaszi szellő a virágillatokat -
boldog énekem.
Én, ki mindent néma mosollyal
hallgattam eddig el,
s kinek a fájdalom már oly hű barátja,
mint Napkorong lassú járása
a termőföldeken.
Mert Veled minden olyan tiszta,
mert Veled minden olyan édes.
A könnyem is forrásvízzé válik,
a só belőle semmivé lesz.
Mert Veled minden olyan egyszerű,
s mert Veled mindent megértek.
Mint anyját ölelő gyermek,
úgy szeretlek.
Ha tehetném,
forognék körbe-körbe,
hogy a Világ is táncra perdüljön, s ne ökölbe
szorított kezekben gyűljön a harag keserűje.
Csak szeretet lengje nemes zászlaját a szívekbe,
mint ahogy én simítom szerelmem a testedre,
mint ahogy én csókolom lelkem a lelkedre.
Ha tehetném,
ölelnélek, amíg élsz - amíg élek.
Melletted már nem félek.
Mert érzem, hogy eggyé válunk
valahányszor
szemedbe nézek.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-07-09 09:59:43, vasárnap
 
  Arany-Tóth Katalin

A semmi peremén...

Van-e még út, s ha van, merre visz tovább,
ki kísér rajta, ki takarja be lépteim nyomát,
ha nem látom, ki hallaná a kiáltásom,
ha nem karol már többé senki vállon,
nem születik sóhaj egy-egy rezdülésre,
s nem lesz, ki magához húzna egy ölelésre,
mikor könyörgő könnyek hullnak arcomon;
ha majd elnémul a válasz mindegyik kérdésre,
s elmarad a csendes vigasz az örök szenvedésre,
amikor hiányzik egy szó, mi lehetne simogató,
vagy arcomba csapva, vádlón, bűnöm korholó:
ringasson reménybe, vagy szítsa haragom,
roppantson szét, hogy fájjon - nagyon!
Csak érezzem, hogy létezem.

Vezet-e út az üres tétlenségbe?
- hangom félve hajtom félbe
s gyűröm lelkem legmélyére
a ki nem mondott szavakat.
A semmi peremén guggolva
építek magam köré új falakat.

 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-07-05 07:43:30, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin

Vagyok...

Vagyok
szórt fénysugár,
mely
gyengéden átöleli
porszemnyi
életed;
a fájó, szürke
sodródásban
köréd ragyogva,
harmattá varázsolom
ki nem ejtett
könnyedet

Vagyok
csendes odúja
vándorló, vihar tépte
lelkednek,
s a helyet,
hová fejed hajtod,
levendula
álmot hozó,
édes illatával
hintem meg

Vagyok
néma és láthatatlan,
mégis,
tőled elmozdíthatatlan;
elbújok
a lépteid nyomában,
s emellek észrevétlen
- nem süllyedhetsz el a sárban

Vagyok
melegség, mely
megszelídíti a napod,
sugárzó fényemmel
ha kell,
én megenyhítem
a fagyot
s tüdődbe oly tiszta
levegőt adok,
mely felfrissíti
elgyengült
élet-akaratod

Vagyok
lendület,
hogy élj, s remélj...
mert élni kell!
Olyan hittel,
mely önmagadtól
nem tántoríthat el

Vagyok...
mert
nem csak magamért,
érted is lennem kell...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-06-19 11:27:49, hétfő
 
  Arany-Tóth Katalin

Sírva, ezerszer

Ami nincs, azt ne keresd sehol.
Lehet, hogy csak álmaidban zakatol
halkuló, monoton ütemek között,
mint a vágy, mi titkon szívedbe szökött.

Valóságnyi pillanatvarázs,
mit mosolyba öltözve, repesve vársz,
s aztán mennyire fáj a felébredés!
Nyelved éllel forog, mint sebben a kés.

Így sebzed magad, és másokat,
miközben lelked szeretetért kutat.
Magányod nem érti senki, senki más!
Magadnak vagy a legnagyobb árulás.

Olykor megállsz. Gyónsz egy keveset.
Hazugságban az igazad keresed,
félreértésben a magyarázatot,
miközben magadat újra áltatod:

lesz - mert volt - egy élhetőbb világ!
Hiszed: csendben vár egy jó élet reád.
Hisz elcsendesül minden vihar egyszer,
s te újrakezdenéd sírva, ezerszer.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-06-18 08:45:14, vasárnap
 
  Arany-Tóth Katalin

A Mindenség ölelő karja vagy...

A Mindenség ölelő karja vagy...
Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.

A mélykék égboltot is lehoztad...
Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.

Harangok zúgnak, megnyílnak a templomok...
emberek mosolya jelzi megtört szívünknek,
hogy ég felé nyúló kezeinkkel
elértük együtt a Napot!
Isten áldása ez
- igen, hisz' ajándékot adott.

Olyat, mit eddig más nem láthatott:
Benned engem ringat szívedben,
Még én Veled, s Érted élek
minden pillanatot.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-05-31 08:14:54, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin

Mielőtt...

Mielőtt elnyelnek a lángok,
a tűz még bennem ég;
lelkemben apadnak
s duzzadnak az árkok
- olykor taszít,
majd röpít e földi lét.

Mielőtt magukkal ragadnak
az álmok, leszek még
(lennék még)
könnyű könnyfelhő
szomorúságod egén,
vagy a mélység óriása,
vágyad tengerén.

Mielőtt elnyelnek a lángok,
a tűz még bennem ég!
Hát legyek (ha lehetek)
szavakkal ölelő remény!
Vagy szelíd mosolyod
rejtett kacagása
ajkad szegletén...

Neked, ki Sorsomnál is
jobban fájsz talán,
s ki átléptél már ezerszer
a kínok kapuján.
Neked, ki hűen szeretsz,
követsz, vagy vársz reám...
Neked, ki velem
lépkedsz a végtelen
átjárhatatlanságán.

Nézd... az út egy felé vezet.
E Sors által kirakott kövezet
olykor kín, olykor élvezet
- s már nem számít,
veled, vagy nélküled...
Az út egy felé vezet...

Mielőtt megpihen testem
a puha csend ölén,
míg a bánat könnyé folyik
s a vágy porrá törik,
itt hagyom létem szikráit
a szavak szent földjén.
Csendben.
- Neked.
...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-05-29 07:48:31, hétfő
 
  Arany-Tóth Katalin

Vágy

Élni volna jó!
Áttörni e szürke csenden
kő-dermedt vágyaim,
s úgy hálni fáradt éjeken,
miként szűz szirmok pihennek
mézbokrok ágain.

Szelíd méltóság kell nekem.
Tartaná kínjaim
alá feszült büszkeségem,
mit elkoptattak az évek.
Hol vagytok, álmaim?

Élni volna jó!
Csak úgy boldog-egyszerűen.
Feledve ráncaim
közé mélyült szenvedésem,
s örülni a létezésnek
bennetek, napjaim.

Könnyű libbenés-sejtelem
fedhetné útjaim,
hogy szelíden küldjem létem
sóhaját az örök télnek.
Vigyetek, vágyaim!

Élni volna jó!
Lenni gondtalan-szerényen,
feledni titkaim,
mint ifjú szemérmem,
s üzenni a Mindenségnek:
Eldobtam átkaim!
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-05-14 11:33:42, vasárnap
 
  Arany- Tóth Katalin

Szerettelek volna

Szerettelek volna úgy szeretni Téged,
mint ahogy a szellő öleli a rétet.
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat,
szelíd dallamával ringatja a fákat.

Szerettelek volna álmaimba vinni,
édes ábrándokkal a csodákban hinni.
Titkok italával bódultan alélni,
heves ölelésben magammal ragadni.

Valóságnak árnya szívemnek ármánya,
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya.
Hiába a szép szó, hiába a könnyek,
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp.

Szerettelek volna magamhoz ölelni,
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni.
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom,
Vihar szele rám ront, ölelj át, úgy fázom!

Mondd, hogy elringatnál,
mondd, hogy ez nem álom!
Mondd, hogy hűvös szavad
lehetne még bársony...

Ölelj át, úgy fázom...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tót h Katalin
  2017-04-28 08:17:04, péntek
 
  Arany-Tóth Katalin

A parázs mellett

Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-04-02 07:47:12, vasárnap
 
 
Arany-Tóth Katalin

Lelked árnyékában

Árvaságot esdekeltem a mától,
hogy gondolataidba rejthessem
eltitkolt, szánalmas szomjúságomat;
s míg meghúzódtam a magány óriás
karjaiba zárva, benne csak téged,
téged csodáltalak.

Susogva suttogtam ezernyi hangot,
míg előttem színes képet rajzolt
betűkké formált, tiszta lélekszavad.
Sétáltam fojtott sóhajaid hídján,
hallottam a kegyes kívánalmakat,
s láttam az Utat, 'hol a kövek hozzád
igazodnak, s 'hol a hajnal neked bont
ezüst virágokat.

Markomba forrásvizet merítettem,
majd lemostam a szívedből szakadt,
távolba szökkenő fáradt álmokat,
s kötöztem sebed, mely tépett éveid
szegletéből észrevétlen felhasadt
- vesződve lelkemben a félelemmel,
hogy egy lélegzetemtől is megtörhet
e meghitt pillanat.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 167 db bejegyzés
e év: 2205 db bejegyzés
Összes: 5340 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 956
  • e Hét: 956
  • e Hónap: 54115
  • e Év: 430613
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.