Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Bíbor Kata
  2017-02-25 10:46:30, szombat
 
  Bíbor Kata

Fényedbe haltam

Nap ült asztalunkhoz azon a délután,
cirmos csíkokkal festette szemed,
ahogy tekintetedben sétált a nyár,
én moccanatlan: magamba néztelek,
és az ősz is pillanatra megállt,
babonázottan figyelte fényedet,
a veleddel telt bennem a hiány:
opálszín tenger odvas üresség helyett.

A lehetetlen, vele megannyi elhajlás
tört le rólunk és tükrünkből repedt,
s puha fészkében gyúlt ugyanaz a vágy,
hiába fújt a szél, hiába kergetett
magunktól messzire, mert hazatalál
madár-lelkünk mindig, egymásba szemek;
nem fájt fényedbe halni akkor délután,
a Nap tehetett róla, bennem a benned.
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2017-02-13 19:41:24, hétfő
 
 
Bíbor Kata

Szólni kell néha....

Szólni kell néha, néha kimondani
nemvárt-hirtelen azt, ami
benned él és bennem is ott van,
ugyanúgy lélegzik, szinkronban dobban.

Adni kell, néha megvallani
könnyedén, ahogy csak tavaszi
szél énekel az ébredő virágnak
és a dallamra összekacagnak az ágak.

Kell az a perc, néha csak annyi,
hogy bírjak megint tovább szaladni,
és hogy te is bírd, átfutni a gondon;
két rohanás közt én ezért kimondom.
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2017-02-04 13:11:22, szombat
 
  Bíbor Kata

Boldogóra

Jó lenne Veled még több óra,
Nevetve feledve sorsunkat.
Megállítva időt parancsszóra.
Nem számolni a perceket.

Bekötni szemét a Napnak,
Hogy ne tudhassa mikor kel.
Becsapva Holdat, csillagokat.
Ragyogjanak be fényükkel.

Szorosan testedhez bújva,
Elnézni alvó arcodat.
Karjaidba bevackolódva
Ölelni át a Szerelmet.

Lehunyt szemű pilládnak,
Suttogni vallomást, verseket.
Csitt! Álmodj csak! S álmodnak
Tündérleánya én legyek!

Kezemmel végigsimítva...
Ébrenlét ez? vagy képzelet?
Ajándék! Hisz minden óra
Ezer csodát rejt - Kincseket!
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2017-01-14 11:54:17, szombat
 
  Bíbor Kata

Ölelés

Lélegzetelállító, ahogy szemembe mozdulsz
befészkelődöm az itt vagy gondolatba
rádfonódásommal ejtelek foglyul
simuló elmém: örömarcod rabja.

Könnyű képzeletem mellkasodra omlik
behunyt pillákon túl ring az ölelés
itt vagyok én is, énemből a jobbik
mostoha magam a bíbor ködbe vész.

Ágyat vet a vágy, felrázza vánkosunk
lenge takarónk lehullik a földre
ruháink mellé, a távol távol zúg
egymás akarása kapaszkodik össze.
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2016-12-05 08:11:04, hétfő
 
  Bíbor Kata

Téli vágy

Szeretnék a hóesésben veled lenni, Kedvesem!
Sétálgatni, kezed fogni bolondságig lelkesen.
Körbevenne a fehér táj, szikrázón és fényesen,
Kéz a kézben lépegetnénk meghitten és csöndesen.

Fejünk felett táncra hívna a sok ezer hópihe...
Karunk összeölelkezne, felkérnél egy keringőre,
Forgolódva - összebújva, játékosan - évelődve
Szállnánk mi is - gondolatban - messzire.

Keresné az ajkam ajkad, felhevülten, boldogan.
Csókot vágyva, karjaidban elmerülnék, gondtalan.
Ölelnélek szenvedéllyel, izgalommal, kortalan.
Szívem izzása melengetne örömmel és szótalan.

Finom forralt bort kortyolva iszogatnánk békésen,
Különleges élmény lenne, akárcsak egy ünnepen.
Mámorosan andalognánk, furcsa álomszerűen,
De csodától részegülten: Édesem, TE vagy nekem.
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2016-11-01 10:25:33, kedd
 
 
Bíbor Kata

Még...

Még vágyom a mosolyod,
ahogy rám nevet a szemed...
Még vágyom a forró csókod,
ahogy izzó lávaként betemet...
Még vágyom a puha kezed,
ahogy végigsimítja testemet...
Még vágyom a szerelmed,
ahogy nem vágytam szerelmét senkinek!
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2016-10-08 10:21:23, szombat
 
  Bibor Kata

Kollázs

Az eltéphetetlen szál mindig is létezett,
csak a jelekben nem mertünk látni.
Gyermekszemünk lezártuk öntudatlan
s ami maradt azt hitte bármi
lehet, egésszé nem állt össze,
akkor még elsuhanó halk zöreje
volt csak a szónak, fogatlan szájú
mondák lapuló ígérete.

Valamikor, régen lenn a folyónál a
fák lehajló erekben dobogták a hangod,
vártad a Holdra szökjünk ketten...
éjjelente susogó füzekről álmodok.
És féltettelek egykor, vigyáztam rád,
ölbe vettem könnyeid, s felkacagtál
mikor nevettem neked, aprócska kezed
ujjamra fontad. Talán hinnem bolondság.

Feledésbe hagyjuk a megismert magunk,
s ha feléled egy érintés kaparjuk,
kigyomláljuk, mintha gaz lenne,
álságot képzelünk mögé és mellette
úgy megyünk el: félemberekként;
lehajtott fejjel, ki csak szédeleg
és keresi magát, a felsejlő jeleket.
Ma szemedbe nézek, ott vagyok benned
szakítatlan.
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2016-10-06 10:37:12, csütörtök
 
  Bíbor Kata

Vénusz járat a Jupiterig

Ma nem gubancolódtak fonataink össze,
ma féltő gonddal vasaltam rád magam,
míg hajtókádról gyűrött szöszök hulltak,
álmatagon mentünk, ránctalan.

Ködpaplant húzott itt-ott a pirkadat,
fák lebegtek a szendergő tájon,
száz színt locsolt szerte az ősz keze,
teleharsogta pompájával álmom.

Határok mosódtak a kitágult világról
s ingujjra vetkőzött a hirtelen bősz-futár;
narancsos íz csorgott végig karunkon:
a puha tenyerünkbe csókoló napsugár.

Rövidült árnyékunk elfogyni látszott,
íriszünk csöndjébe izgága Hold gurult,
fáklyaként égett, ahogy öledből néztem,
összefont kezünkben simult a múlt.
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2016-09-08 11:35:45, csütörtök
 
 
Bíbor Kata

Vénusz járat a Jupiterig

Ma nem gubancolódtak fonataink össze,
ma féltő gonddal vasaltam rád magam,
míg hajtókádról gyűrött szöszök hulltak,
álmatagon mentünk, ránctalan.

Ködpaplant húzott itt-ott a pirkadat,
fák lebegtek a szendergő tájon,
száz színt locsolt szerte az ősz keze,
teleharsogta pompájával álmom.

Határok mosódtak a kitágult világról
s ingujjra vetkőzött a hirtelen bősz-futár;
narancsos íz csorgott végig karunkon:
a puha tenyerünkbe csókoló napsugár.

Rövidült árnyékunk elfogyni látszott,
íriszünk csöndjébe izgága Hold gurult,
fáklyaként égett, ahogy öledből néztem,
összefont kezünkben simult a múlt.
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Bíbor Kata
  2016-09-08 11:08:08, csütörtök
 
  Bíbor Kata

Szél zihál

Rám furakszik egy mélabús nóta
üteme szívemben kalapál
visszhangot dörömböl a magányos óra
vágy sistereg, jössz-e már?

Bennem tomboló őrült érzés
siettetné a lomha időt
vedlené burkát, a lélek éjét
táncban lejtene, mint azelőtt.

Hidegség öleli a fűtött szobát
felhőket vonszol az ég
esni készül, szél zihál odább
a Nap elbujdosott rég.

Kormos bú leng az alkonyon túl
szív szirmának felesel
templomtalanságom földig borul
virága éled, ha itt leszel.
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 241 db bejegyzés
e év: 841 db bejegyzés
Összes: 3976 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 730
  • e Hét: 730
  • e Hónap: 44833
  • e Év: 109177
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.