Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
csepeli Szabó Béla
  2017-01-24 07:37:35, kedd
 
  Csepeli Szabó Béla:

Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen

 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-12-14 14:52:51, szerda
 
  Csepeli Szabó Béla

Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-12-11 14:10:21, vasárnap
 
  Csepeli Szabó Béla

Az emberiségről

Az emberiség addig él, míg célja van
és hite önmagában,
míg tiszta tűz és gondolat fogan
szívében, homlokában,
míg alkotni és lelkesedni tud, lobogva,
meg-megújulva szakadatlanul,
s ha a romlásból önmagát kioldva
az erkölcs szépségéhez igazul,
míg küzd és úgy küzd, hogy törvénnyé válik
a szabadság, a béke és a rend, ­
ha utunkra a józan ész világít,
"kertünkké" tehetjük a Végtelent,
de elpusztulunk,
el mindannyian,
ha nem törünk új s új bércekre bátran,
az emberiség addig él míg Célja van,
és Hite - Önmagában.
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-12-04 14:01:46, vasárnap
 
  Csepeli Szabó Béla

ASSZONY A FOLYÓNÁL

A városra árnyék hajolt,
szél suhogott a tájon,
s egy dombtetőn feltűnt a Hold,
mint fénylő égi lábnyom.
Te léptél ki az ég alól,
a lágy, szelíd folyónál,
s zúgni kezdett a nyárfasor,
mint felszikrázó oltár.
Mély titkú nyári este volt,
a nyárfák rád hajoltak,
s szívemre táncolt át a Hold,
hogy sarudat leoldtad,
majd szoknyád szállt fel csendesen,
mint kék felhőjű alkony,
s te fellobogtál meztelen
egy fél percre a parton,
s már úsztál is a hűs folyón,
szép barna test, lebegve,
széttárt karokkal, villogón
mint életem keresztje,
s én úgy éreztem elveszek
a meleg, buja tájban,
ha láztól perzselt testemet
nem szegzi rád
a vágyam...
Mély titkú nyári este volt,
hajad sötéten, mélyen,
hullámzó csípődig lefolyt,
s széjjel terült a szélben,
azóta csak Így látlak én,
tiszta lábadhoz hullva:
álltál a part gyenge füvén
hajad sátrába bújva,
álltál és állsz szívem felett,
magadhoz vonva arcom,
s én átölelem térdedet,
a lágy, vízmosta parton.
A városra árnyék hajolt,
szél suhog át a tájon,
s egy dombtetőn úgy ég a Hold,
mint titkos, égi
lábnyom...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-12-03 12:35:12, szombat
 
  Csepeli Szabó Béla

Part nélküli világ

Ars poetica
1
A hangulat, mely előcsalt a házból,
egy folyóparti földháthoz sodort,
innen nézem, hogy ver fénysugárból
arany-sátrat a táj fölé a hold. ..
Messze a zsongó, városmélyi éjben,
egy asszony vár rám kormos fák alatt:
könnyek úsznak pillái sűrűjében,
mint nádszálak közt csöpp ezüst-halak...
Vár rám... Ölelne...
S engem vonz a mélység,
elcsal tőle a part nélküli táj...
Ó, honnan tört rá szívemre a kétség?
Bolyongó szellő, szólj, felelj: mi fáj?
Ki vagyok, mondd? Honnan, hová megyek?
Miért, mi célra szült meg az anyag?
Körös-körül a menny bokra remeg,
s a csillagok csak-jánosbogarak?
Ember vagyok: hatalmas láthatárú,
parányi lény a zúgó végtelenben,
s költő is vagyok: merész, tiszta álmú, -
de elveszek e szörnyű méretekben!...
Alámerülök: halkan... észrevétlenül,
mint minden hulló sejt és holt atom,
s ha van erő, mely újra fényre szül:
az életet -féregként is! -folytatom!...
2
Dúdol a szél... A folyó tompa tükre
lepkék násztáncát tükrözi felém, -
mint hópelyhecskék szélvihartól űzve,
szállnak, sodródnak egymás tetején. ..
Millió lepke: honnan törtek fényre?
a változások vak mélyeiből,
a rút mocsárból, ím a férgek népe
tündér-sereggé válva-özönöl!
Bűvös virágzás... Sejtelmes varázslat.
Kétórás élet: kérész-szerelem...
Vad ölelésben reszketnek a szárnyak, -
majd aláhullnak lágyan, csendesen...
Kétórás élet... Nincsen semmi kínja,
csak öröme, csak boldogsága van,
S ha felragyog a hajnal bíbor pírja, -
halott lepkéket ringat a folyam...
3
Mióta folyhat már e tánc az űrben,
az egysejtűtől föl az emberig?
Hány féreg-ősünk égett el a tűzben,
míg elértük a koponyák-hegyit?
Hová merült el az a "nemzedék", mely
a szervetlen anyagból létre kelt?
Mily ős-parányból lobbantott a fény fel
oly bűv-erőt, mely értelmet nevelt?
Hogy törtünk át a "kambriai parton",
s a jura-korszak palás tájain?
Féreg-lárvában élt még az az asszony,
ki ma, mint ember, szítja vágyaim!...
...Féregből hal, -és halból borzas állat:
ki fejti meg e sok-sok változást?
ó, roppant műhely! Nagy hatalmú Lázak!
Oldjátok bennem fel e látomást!
...Féregből-állat, és majomból: ember!
Homérosz! Krisztus! Petőfi! Lenin! ...
Köröttem zúg a part nélküli tenger,
s halk ének sír fel szívem mélyein...
4
Költő vagyok, daloló ember-állat.
Apám: a Nap. Anyám: az Ősvizek.
Nincsen bennem gőg, se alázat:
a halhatatlanságban nem hiszek.
A valósággal akarok szembenézni:
farkasszemet -a part nélküli tájjal.
Nem hagyom magam többé megigézni,
se "kozmosz-köddel", se "láng-planétákkal".
Élek: amíg élek. És végzem a dolgom.
A közösség vágya egészen betölt,
Szívem kincsét a nép szívébe ontom:
a hitem az, hogy szép lesz majd a föld.
Két óriási fegyver van kezemben:
a Szerelem és Tudás fegyvere.
Velük vágok utat a végtelenben
a titkok gyémánt-csúcsai fele...
Egyéni sorsom széthull az időben,
de amíg él a föld, a víz, a nap,
ember-fajtám erőt merít belőlem,
s tovább álmodja nagy álmaimat!...
5
Itt vagyok újra, ember-körömben,
fekete szemű, ifjú asszonyommal:
utcai villany szikrázik fölöttem,
birokra-kelve füsttel és korommal. ..
Megyünk a fáktól sötét útszegélyen,
mint két kis bogár, nagy bokrok alatt:
a földgolyó kering velünk a térben,
s a Tejút száll, mint víg lepkecsapat. ..
Millió év, vagy két rövidke óra?
Csillag-rajzás, vagy könnyű lepke-tánc?
Pereg, pereg a roppant homokóra,
de homlokom már nem repeszti ránc!
Léptünk ritmusa lágyan egybeolvad
a part nélküli világ ritmusával...
Minden, mi volt, van, s mi lészen: a holnap,
kigyullad bennünk tündöklő sugárral...
Ember vagyok, ím, újra boldog ember,
a csillag-vonzás már nem tántorít:
megtelt a szívem tűzzel, szerelemmel,
s átölelem a Kedves vállait...
...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-07-31 12:03:20, vasárnap
 
 

Szerző: Csepeli Szabó Béla

Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-06-07 09:51:16, kedd
 
  Csepeli Szabó Béla
EGY VÉN TÖLGYFA TŰNŐDÉSE

Ó, vajon sejti-e az ember,
ha viharban felkavargó lombom
hatalmas, zordon lobogását látja,
hogy mélyben küszködő gyökereimmel
a föld bánatát oldom?
s ha leveleim finom ereiből, mint írást,
fel-fel sejdítem örömöm és kínom,
megérti-e a sorsom?
Vajon látja s meghallja-e,
hogy mennyi vágyat, kiáltást és sírást
küld fel a szálló ég felé,
egy öreg tölgyfa őszi éneke?
S ha éles fejszéjét ránk villantva
szép, eleven fák gyökereire vág,
a szíve mélyén vajon megérzi-e,
hogy feljajdulva megremeg alatta
az egész világ?
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-05-16 20:54:21, hétfő
 
  CSEPELI SZABÓ BÉLA - TISZTA SZERELEM

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen.
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-05-16 20:53:13, hétfő
 
  Csepeli Szabó Béla
Kopog az eső

Ha ablakomra hajolnak az esték,
a szívem egy-egy verset kikopog még
sok vihart átélt írógépemen.
Ilyenkor mintha csendes eső esnék,
asztali lámpám szomjas udvarában,
kivirágzik a szerelem,
s új, termő ágat hajlít életedhez...
De kedvesem
az idő nem kegyelmez se néked,
se nekem,
mert nézd, az ég esőiben jég is zuhog,
s meg-meg tépázza álmunk drága kertjét...
És mégis, látod, ha jönnek az esték,
s asztali lámpám szomjas udvarában
új eső, új dal kopog mellemen,
újra reménykedem,
hogy mielőtt még végleg földre esnék,
a szívem egy szép nyarat kibont még
sok vihart átélt írógépemen...
*
Esőcseppek

Minden esőcsepp: ablak,
kitárt kis ablakszem a tájra,
melyből nevetve, bőrig ázva,
dús hajú szőke nyár fut,
nagy, fedett csűrjeinkbe,
tenyerünk udvarába...
Minden esőcsepp: csöpp tó,
levelek fürdetője, gyökerek itatója,
egy cseppnyi édes tenger,
csillámlik tenyeremben,
bíztatva, mosolyogva.
Minden esőcsepp mélység,
égboltunk kicsi mása,
verejték-csillag, szépség,
homlokunk ragyogása...-
Minden esőcsepp kék ég,
napfénnyel, fellegekkel,
s meleg asszonyszem, tiszta lányszem,
csordultig szerelemmel.
*
Eső
1.
- Eső! Esik az eső! Hát nem gyönyörű?
Kedvesem nézz rám, az arcom csupa víz, csupa fű,
s hogy lekaszáljam - semmi remény!
Már nem is tudom, hogy mióta várlak e tájban,
nagy sápadt erdőm és mezőm közepén...
Ó, eső, te tiszta, zöld szemű asszony, életem, földem
friss mosolya:
hét forró, meddő, hét szűk esztendő ásít mögöttem,
hét csontbanya.
Őket öleltem. Velük birkóztam éjeken, napokon át,
s ha egy-egy gyöngyszem fel is parázslott
szívem kagylóján,
szomjas szám mindig csupa láz volt. Csupa só.
Mert jaj, dal és szerelem nélkül meghal
az ember,
eleped és kiapad mint aszályban a föld,
s a folyó...-
... De íme megtört,

megszakadt végre a csend, zeng bennem az Ég,
megeredt bennem a szó, a te újra kopogó
szavaid szerelem, Te nagy-nagy Égi Erő
ki fényre dobolod bennem a Föld édes és mélyzöld
tengereit és élő
esőcsepp-arcú
dalait,
s nyelvem pusztáin új, zúgó erdőket
és buja tájakat
bontsz ki...
2.
Ó, eső, ess hát! Ess
suhogón, zuhogón,
sok-sok millió pici csepp,
s oldd fel a Földet lázaiból,
s te, vágyam üdve, te kedves, tűzből és porból
kimentő szép szeretőm, aki mezítláb
jössz át a mezőn - te se késs!
Jőjj hát és járjad
a táncot,
sűrű, esőcsepp táncaidat, cserepes szívemen, szilajon,
s én feléd fordítva csupa-víz,
csupa-fű arcom
eldalolom életünk új és új dalait:
Eső! Esik az eső!
Hát nem gyönyörű?
Kedvesem, hidd nekem el, hogy se a földön, se az égen,
se szívünk szomjas rengetegében
nincs csodatévőbb, szebb hatalom,
nagyobb Erő,
mint egy aszályt elűző nagy nyári eső,
s egy frissen zuhogó, suhogó
szép szerelem!
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2016-05-15 08:21:10, vasárnap
 
  CSEPELI SZABÓ BÉLA
ESŐCSEPPEK

Minden esőcsepp: ablak,
kitárt kis ablakszem a tájra,
melyből nevetve, bőrig ázva,
dús hajú szőke nyár fut,
nagy, fedett csűrjeinkbe,
tenyerünk udvarába...
Minden esőcsepp: csöpp tó,
levelek fürdetője, gyökerek itatója,
egy cseppnyi édes tenger,
csillámlik tenyeremben,
bíztatva, mosolyogva.
Minden esőcsepp mélység,
égboltunk kicsi mása,
verejték-csillag, szépség,
homlokunk ragyogása...-
Minden esőcsepp kék ég,
napfénnyel, fellegekkel,
s meleg asszonyszem, tiszta lányszem,
csordultig szerelemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 823 db bejegyzés
Összes: 3958 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2169
  • e Hét: 13878
  • e Hónap: 40898
  • e Év: 105242
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.