Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Csepeli Szabó Béla
  2018-05-18 11:42:53, péntek
 
  Csepeli Szabó Béla

Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-05-03 08:06:05, csütörtök
 
  Csepeli Szabó Béla

Vergődő sasok

Honnan árad e hűvös rontás?
Szép tájainkra köd, borongás?
A völgyből gondok füstje lebben,
s szél támad ránk, jeges, kegyetlen.
Hol az élet meleg sziklája,
hogy jó fészkeket rakjunk rája?
Mint kerengő, komor sasok,
keressük a fénylő Napot,
s lám itt vergődünk nagy, törött
szárnyakkal ég és föld között,
itt döbbenve rá fent a szélben,
hogy apró ölyv-raj száll az élen...

Vijjognak egyre: "Feljebb!" "Erre!"-
s jaj, bukdácsolnak szédelegve,
füstfelhőt és havat kavarva
örvénybe merült életünkre...
Kőszáliak! Most merre törjünk,
hogy a viharból kikerüljünk?
Szárnyaljunk tovább, nem pihenve,
délibábos "festett egekbe?!"
Ó, nem!... Nézzétek, itt e tájból.
szerény, közelibb hegy világol,
rőt szirtje mintha arra várna,
hogy rakjunk vidám tanyát rája!
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-22 12:53:35, vasárnap
 
  Csepeli Szabó Béla

Kőóra

Ha a lemenő délutáni Nap
el-elkószáló lábam elé gördül,
tűnődve nézem, hallgatom a tájat,
s nagy kőóránkat, a gyárat,
melyhez oly sok-sok tűnő éven át
igazította sorsomat az ég...
Nagy kőóránkat,
mely hol lassú, hol lázasan siető
ketyegéssel méri, mutatja fogyó-növekvő életemet,
munkám, szerelmem gyönyörű örömét,
kínjait és reményeit,
s bölcsőmre hajló anyám énekén át
egy járni tanuló gyermek lépteit,
amelyek íme,
fáradó szívemen visszhangot verve,
ma is azt az egyetlen igaz utat járják,
koptatják bennem,
melyen holt apám csillagát keresve,
átballagok a végtelenbe...

 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-20 09:05:42, péntek
 
  Csepeli Szabó Béla

"A fekete bojtár"

Ül, ül és ír...
Míg körülötte, friss-üde szélben
fürdik a táj és békésen legelget a nyáj,
Ő - csöpp pulijával a lábainál -
hátát nekivetve
egy magányos tölgyfa derekának
s a napfénnyel áttört pusztai csendnek,
szélborzolta okos fekete fejét
leszegve, elmerengve,
tömör, aprócska. betűket terelget
egy térdén nyugvó tenyérnyi füzetbe, -
s ámbár - mint végül is kiderül -
nem verseket terelget a papírra,
hanem csupán csak egy szerényke
szakvizsgára készül a legényke,
nékem mégis néhány pillanatra
a hajdani nagy fekete bojtárt,
Sinka Istvánt juttatja eszembe,
aki egykor balladákat karcolt
a jajgató pusztai szelekbe,
s aranyszőrű, csillagszemű nyáját,
hogy esténként gyönyörködjünk benne,
a széljárta bihari mezőkről
felterelte a magas egekbe...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-19 07:05:36, csütörtök
 
  Csepeli Szabó Béla

Az életümk-egy villanás
- Kolozsvári Grandpierre Emilt idézve -


"Az életünk mi volna más?
Két semmi közt egy villanás!"
ugye így mondtad bölcs öreg,
fényre szomjazó, nőkre mosolygó,
tollforgató barátunk?
S míg örvénylő folyónk felett
nagy, vijjogó sirálysereg surrog, kereng,
ezüst holdfényből szőtt, remek
"hálóidból" (könyveidből) fel-fel dereng
sok-sok szép asszonyarcú álmunk, -
s egy-egy szerelmes ölelésben,
szívünk árnyékba merülő egében,
halhatatlanságunk igéző, örök
illúziójaként,
ránk villantva a Mindenséget,
csillagokat gyújtanak a nők...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-15 09:10:25, vasárnap
 
  Csepeli Szabó Béla

Anyám keze

Anyámat látom az úton,
derűsen és fiatalon,
nyugtalan kisfiút vezet
át a kavargó városon...
Ó, fölém hajló messzeség,
látod-e ősz fejem?
Anyám féltő, meleg kezét
még ma is érzi
a kezem...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-14 14:50:41, szombat
 
  Csepeli Szabó Béla

Dongó
Egy kis "kamikaze-pilótáról"


A kert fái közül,
szélesre kitárt ablakomon át,
mint egy parányi eleven bomba,
nagy, dühös dongó szállt a szobámba,
majd neki-neki zúdult a falaknak,
hogy visszavágja magát
abba a tágas, napfényes világba,
amelyből ebbe a szűk kalitkába,
illattól részeg fejjel betévedt...
Jaj, de hiába van nyitva az ablak,
újra és újra eltéveszti az irányt,
s már-már halálra zúzza magát...
Ó, a bolondja!... Lám ez a mérges,
létéért küzdő kemény kis fickó,
ez az "észhez tért kis kamikaze-pilóta"
úgy verődik ablakom üvegéhez,
mintha belőle
világunk összes kínja-reménye
kiáltaná fel a szigorú égre az életnek azt a jogát,
hogy szabadon és örömben éljen...
- Hej, dongó, dongó! - mormolom halkan,
s leengedve ütésre emelt kezemet,
szépen, szelíden kitessékelem őt
a szabadba,
s megenyhülő lélekkel nézem,
amint boldogan tovacikkan a fényben,
a kert zümmögő fái között...



 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-13 12:36:33, péntek
 
  Csepeli Szabó Béla

Nyugtalan folyó

1.
Úgy morajlok fel búsan, boldogan,
mint tenger felé tántorgó folyam,

melyet titkos törvény űz sorsa medrén,
át a városokon, erdőn, árva sztyeppén...

Konok vagyok. És kissé nyugtalan tán,
de a mindenség suhog lelkem álmán,

s ha lázadozva tépem is a partot,
mindig tudom, hogy honnan, merre tartok.

A mélység szült. Vihar hívott az éjből,
s földrengés vert ki jóanyám szívéből,

melyben úgy éltem addig, öntudatlan,
mint kagylóba zárt halhatatlan dallam,-

mint bús erecske, gyenge vízfonálka
toppantam be e víznyelő világba,

de a pusztulás szikláin bolyongva
bezúdultam a vak sikátorokra,

s azóta itt ver égi s földi sírás,
s én növök egyre, mint hatalmas írás

melyből a mélység borzongató láza
szíveket dobál fel isten ablakára.

2.
Nagy, bogos tájon tántorgó erőmben
ezernyi szív kavicsként összezörren...

Zsibong a mély. Vén, mállófalú házak
hűs odvaiban gyöngyhalak cikáznak,

és mint a bűn csábító, dús csalétke,
pőre testek villannak fel a fényre,-

szél rohan rám, víztölcsért verve bennem,
s én fent pörgetem őket az egekben:

a kéj fiát és korunk léha lányát,
kik a bujaság zegzugait járják...-

Felleng az éj, mint roppant, szennyes szoknya,
árnyat vetve a fénylő csillagokra,

s liheg a föld...Ó, érzem én a lázat !
Lobogva ég, - sietve él e század,

s jaj, elveszik, ha elkapja a mámor,
s az ösztönök híg mocsarába gázol.

3
Komor folyó: mély, külvárosi álom,
jégpikkelyesen kúszok át a tájon,

mint iszonyatos, elvarázsolt pyton,
vak kunyhók között hordozom a kínom:

Körös-körül lidércláng ég, világol,
a temető részeg kocsmákkal táncol,

párok jönnek füstölgő partjaimra,
szívük pattog az égre, mint a szikra,

férfiak - belepve sárral, porral -
hűtlen, parázna, céda asszonyokkal,

mert jaj, ma már nem kortünet a hűség,
a rothadás nyíltan árasztja bűzét,

mintha valami rút, rejtélyes járvány
lombosodva az emberiség máján...

Baljós, viharelőtti csendben élünk?
A kór atommáglyáin el kell égnünk?

Ó, nem és nem ! Oszolj szét bús borongás !
Eszméinket nem gyújtja fel a rontás !

Mert lám itt is, e kénes, lápos tájon,
hol mennydörögve hordom látomásom,

mint küszködő mag, lázadó elem
él s feldobog a tiszta szerelem !...

4
Áradj erőm...Áradj. Csak járd a táncot.
Járd be az alvilágot. Járd be és tépd az átkot.

Ezer év kínja hordta belénk a törmeléket.
Csapjunk a kék azúrra, kezdjünk szebb ezredévet.

Itt e vad kusza tájon, hol dalom szárnya tárul,
s hajnali lángot csap ki csillagok parazsából,

Íme, hol vityillókat vert rám a böjti bánat,
a mélység zord lakói új s új hajókba szállnak, -

Fel hát a káosz ellen, szabadság drága rendje,
józan ész, tiszta erkölcs, ragyogj be mélyeinkbe !

Füst, pernye széjjeloszlik, hitemből fény dereng fel,
s dalom a meleg égből friss, meleg kenyeret szel,

mert látom s messze zengem, bár vernek még a gondok,
bölcs, áldott asszonyhasak a békés parti dombok !

Szurtos táj mély folyója, ragyogva - lázadozva,
futok a pirkadatban, szívekben botladozva,

futok szép, nagy hajókba szálló hű nemzetemmel,
futok, mert ver a század, futok, mert vár a TENGEr.

 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-11 10:46:06, szerda
 
  Csepeli Szabó Béla

Miben hihetsz még, ember?

1.
- Nézd, öregember,
álmaid szivárvány-keretében,
mint savas esőkben a festék,
szétfolytak és összemosódnak az eszmék,
s te lázasan, kérdő szemekkel
mégis a látóhatárt kutatod?
Mondd, e riasztó világkép láttán,
melyet eltorzult emberi elmék ecsetje kent szét
világunk összegyűrt vásznán, ­
miben hihetsz még?
Lám, szép ifjúi hited vetését
sárba verte a jég,
s völgybe hajló utad homályán
már meg-megroggyan a térded,
s te a gomolygó messzeségben
még mindig a súlyos egekkel
küszködő, sápadt Napot nézed?

2.
- Tudom fiam, már nincs rá semmi esélyem,
hogy az Ígéret Földjét elérjem,
mégis úgy érzem, hogy így, vénen
sem adhatom fel ifjúi hitemet
az embert érlelő Idő erejében,
s a Földet megújító szerelemben,
abban, hogy az Évek Kalászaiból lassan
mégis csak kipereg egy szabad,
nálunknál bölcsebb nemzedék,
s porladó csontjaink felett,
a békés, "Asszonyarcú Ég" alatt
megteremti azt az Örökszép Nyarat,
mely a küzdelmes emberi létnek
végre fényt és értelmet ad...


 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-09 09:35:20, hétfő
 
  Csepeli Szabó Béla

Előhang

Míg talpam alól a Föld dobol, dalol
és szívemhez a Szél beszél,
esőben, fényben fürdő szabad homlokomnak
hol az aranykék messzeség
izzadt vén vándora a Nap,
hol az árnyékos Csillagos Ég
mondja tollba költészetét...

Ha kedvesemre gondolok,
s megérintek földet, folyót,
úgy szállnak körém a dalok,
mint zsongó falvak és városok,
s felforrósult szívem felett
kitárva ajtót s ablakot,
rám nevetnek a csillagok...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 239 db bejegyzés
e év: 1708 db bejegyzés
Összes: 8276 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 982
  • e Hét: 982
  • e Hónap: 38483
  • e Év: 417324
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.