Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Csepeli Szabó Béla
  2018-02-05 11:05:03, hétfő
 
  Csepeli Szabó Béla

Egy kis rügyszívű lány

Járom a tájat,
kamaszéveim kócos, elmerült világát,
s fel-fel jajdul bennem az a kedves,
hajdani fenyves,
melyet halálba táncoltattak a balták...
Ó, balgák,
ti akik mindennek ami szép, odavágtok,
most hol keressem azt a szőke kis erdei lányt,
aki úgy várt itt rám, nap-nap után
a fenyves alatt,
mint a legkékebb égboltú májusi Nap...
Hej, Királyerdő, tekergő utcák, öreg házak,
még ma sem értem, hogy miért éppen
ez a régi kamasz-szerelem
ragyogott fel vénülő férfiszívemen,
de egyszer csak megcsendült bennem a hangja,
és könnyű sárga ruhában, mosolyogva
megjelent képzeletemben ez a neve-sincs már
kis erdei lány,
s én felkerekedtem és elhagytam érte a várost,
hogy megkeresve viszontláthassam
Őt,
jaj, de hiába járom az erdőt, a síró akácost,
az egekbe táncolt fenyves alatt,
lent a folyónál,
a nyirkos, homokpapucsos parton,
csupán egy megtört kis öregasszony
lépeget csoszogva szembe velem:
- Kit keres kérem?
kérdezi tőlem halkan, rekedten,
és bennem,
"fejszéktől" kopogó férfi szívemben
újra és újra feljajdul a táj:
Ó, hová tűntél kis rügyszívű lány?
Ha tudnád, mennyire fáj,
hogy egykor rám nyíló viola-szemed
ragyogásából
nem nevet vissza rám - soha már
az a nyár...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-01-14 10:53:44, vasárnap
 
  Csepeli Szabó Béla

Miben hihetsz még, ember?

1.
- Nézd, öregember,
álmaid szivárvány-keretében,
mint savas esőkben a festék,
szétfolytak és összemosódnak az eszmék,
s te lázasan, kérdő szemekkel
mégis a látóhatárt kutatod?
Mondd, e riasztó világkép láttán,
melyet eltorzult emberi elmék ecsetje kent szét
világunk összegyűrt vásznán, ­
miben hihetsz még?
Lám, szép ifjúi hited vetését
sárba verte a jég,
s völgybe hajló utad homályán
már meg-megroggyan a térded,
s te a gomolygó messzeségben
még mindig a súlyos egekkel
küszködő, sápadt Napot nézed?

2.
- Tudom fiam, már nincs rá semmi esélyem,
hogy az Ígéret Földjét elérjem,
mégis úgy érzem, hogy így, vénen
sem adhatom fel ifjúi hitemet
az embert érlelő Idő erejében,
s a Földet megújító szerelemben,
abban, hogy az Évek Kalászaiból lassan
mégis csak kipereg egy szabad,
nálunknál bölcsebb nemzedék,
s porladó csontjaink felett,
a békés, "Asszonyarcú Ég" alatt
megteremti azt az Örökszép Nyarat,
mely a küzdelmes emberi létnek
végre fényt és értelmet ad...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-01-12 11:31:29, péntek
 
  Csepeli Szabó Béla

Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-01-11 10:48:56, csütörtök
 
  Csepeli Szabó Béla

"Aki" előtt letérdepeltem a hóban......

Kedves, te jól tudod, hogy én,
- vert bár nem egyszer nyers, jeges tél, -
még a legkínzóbb gondjaimban sem
hódoltam senkinek se,-

de te! Micsoda téli délelőtt! Öt perce sincs, hogy
ég és föld előtt - e csöpp virág előtt
a havas domb tövén, letérdepeltem én!
Nézd, hóvirág!
Mily büszke, szép! Fehér harangján
szinte ég, vakít a tisztaság!
Figyeld csak: a jég s hó ellenében, mily
zengve-zúg belőle a fenséges önérzet,
hogy "íme, itt vagyok! Élek!"
S meghirdetem - a téli szél hiába tép -
a tavasz eljövetelét!"

Jőjj hát,
jőjj, jőjj, siess kedves! Hallgassuk,
mit harangoz ez a kis nevető hős, derűs próféta,
égi követ,
aki bár sohasem érheti meg a májusi lobogást,
mégis, lám bennünk és mindenekben,
tomyoknál ékesebben, zúgja, harsogja fennen
a szerelmet és a megújhodást!
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-01-06 10:20:14, szombat
 
  Csepeli Szabó Béla

Ember a város útjain

Nem tudom, látsz-e városom?
Ha lármás utcáid rovom,
arcomon szél és árny oson,
s testem kissé előredőlt nagy árbócoszlopán
úgy ül bozontos koponyám,
akár a Föld parányi mása
vagy mint egy fáradt, vén madár
két roppant repülés között.
De ez a külső kép csupán
Ha versem vihartól betört, jégtáblás ablakán át
lelkem völgyébe nézel,
láthatod: én önmagamnál több vagyok,
mert egy vagyok veled,
s mert minden ami él e forrongó világon,
- bár rólam mit se tud -
reményt, szerelmet; örömöt keresve
az én szívembe fut:
nézd, mennyi kút, gyöngyforrás, ércpatak
tör fel még ajkamon,
így hát bár csorba utamat
lassan, csendben rovom,
bízz bennem városom:
lesz még néhány dalom!
S túl minden látszaton,
deres, földarcú koponyám
jól ül a vállamon...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-01-04 11:51:07, csütörtök
 
  Csepeli Szabó Béla

Felelj folyóm..

1.
Felelj folyóm:
ez a szakállas, idegen arc,
mely víztükrödből visszanéz rám,
az én arcom?
Hiszen alig-alig néhány éve még,
fütyörésző vidám legénykeként
kószáltam itt e parton.

Felelj, folyóm:
ez az elfáradt két nehéz láb,
itt alattam az út porában,
az én lábam?
Hiszen alig-alig néhány éve még,
könnyed, friss léptű férfiként
gyönyörű lányok után jártam
itt e tájban,
s a szél húrjain addig citeráztam
ifjúi vágyaimról,
míg a városszél nyárfái között,
a dombok hajlatán,
elébem jött a szerelem,
mint harmatos zöld saruban a föld,
egy fényben fürdő kis fonóleány,
s nyarat teremtett életemben...

2.
Igen, folyóm:
persze, hogy hihetetlen!
Ez a dércsípte öregember,
aki fehéren,
itt jár-kél életem telében,
aki itt nyög, itt toporog
már-már minden reményét feladva
szárnyaszegetten a parton,
nem én vagyok!
Én sosem adom fel a harcom!

- Menj hát, ne kísérts engem
öregember!
Íme, bennem,
égi és földi háborúkkal
teleírt vénülő szívemben,
mint réges-rég, ma is
hatalmas nyarak énekelnek,
s ifjúságom lelke lobog!
Hisz' láthatod:
ha a rám hajló esti ég
holdfénybe vonja a folyót,
mint lágyan ringató habok,
megölelnek az asszonyok...



 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2017-12-30 12:46:08, szombat
 
  Csepeli Szabó Béla

Reggel,este

Évről évre, ha a reggel
ablakomat fénybe vonja,
megpezsdülő életkedvvel
elindulok útjaimra,
városom vas-sűrűjébe, életünk forgatagába,
hogy gyönyörű álmaimat
beleírjam a világba...
Aztán, ha estéim árnya elém vetődik a földre
s fáradtan és összetörve
hazaballagok a tájból,
megfogadom, hogy nem és nem,
álmaimat nem cserélem
soha többé füstre, lángra!
Ó, de alig gyúl a tájra
új nap, új parázsló reggel,
megpezsdülő életkedvvel
elindulok újra s újra,
városom vas-sűrűjébe,
életünk forgatagába,
hogy gyönyörű álmairnat
beleírjam a világba...

S így forog ez napról napra,
reggel, este, reggel, este,
mindaddig míg át nem lobban
életem a végtelenbe...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2017-12-22 08:39:52, péntek
 
  Csepeli Szabó Béla

Vallomás

1.
Miért szeretlek?
Csendes, szelíd szavakkal
mit is mondhatok néked?
Én, aki nehéz vasakkal
küzdöttem egykor érted.
Dicsérjem talán homlokod
derűs fennsíkját, melyen
hajad hűs estje lebben,
s hajnalok pírja ég?
Vagy tested tiszta lázát,
melynél ha fázom - felmelegszem?
A percek táncoló tüzét?
Percek? Félórák? Pásztoréjek?
Évek máglyáin lángolunk.
Te énértem és én teérted,
nem volt s ma sincs könnyű utunk.
A szél ma is belém hasít:
szakadt a hó... kilencszáznegyvenöt...
Mint sebzett, óriási gyík
ijedten megbújt a folyó
a hidak roncsai között,
s a vérző város testét átszúró jeges út,
mint csorba élű acélpenge,
megpendülve és fenyegetve
hozzácikkant szívünk húsához,
de mi csak jöttünk,
jöttünk egyre, a hófúvással mindig szembe,
ki a háború viharából...

2.
Emlékszel még? A fehér tájban
holtak és félholtak hevertek:
karácsony éj volt,
s megszületett a Gyermek...
Hány éves voltál? Tizenöt se,
s már áldott asszony, halk, riadt,
s én kölyök voltam és átkaroltam a válladat.
Mondd, annyi küzdelmes év után
köszöntselek derűs szonettel?
Pengessek könnyű dallamot
az én súlyos, pöröly szívemmel?
Szép vagy - írhatnám. - Arcod, vállad,
mintha Rodin faragta volna.
Melled csúcsai fényben állnak,
szemed "éji tó", ajkad "rózsa",
de mért hazudnék? Megfakultunk:
gyerekek... gondok... a család...
Mert bizony elég régen húzzuk
mi ketten együtt - az igát..

3.
Ó, tűnő évek! ... Most már bevallom,
hiába van robosztus vállam,
a baljós, meredek utakon
sokszor erősebb voltál nálam.
Emlékeimből napok, esték
fénye, homálya hullik elébem:
ülsz és fiunkat szoptatod
szobácskánk szögletében.
Közben perelsz: Már megint csüggedsz?
Az élet: harc. Ha bántanak,
ölbe tett kézzel te sem ülhetsz:
"Írjál! Üss vissza! Védd magad!"
Igen. Mindig hű társam voltál.
Ha hitem már-már elveszett,
te bíztattál és átkaroltál,
mint egy tétova gyermeket,
s ma is, mikor tán senki más,
te még mindig megértesz engem,
ezt a sok atomrobbantást bolond szívemben.
Csöpp boldog asszony: te meg én.
Két örök gyermek.
A földön és az ég ívén
világok feleselnek.
Rendek és formák bomlanak,
az élet mellkasában vad váltóláz, iszonyú tűz ég,
itt nem segíthet más, csak a hűség,
mely összetart, mint partok a folyókat,
s átölel - mint téged én
az erkölcs magas szintézisén,
tíz-, száz- és ezer milliókat.

4.
Látod, ezért szeretlek én,
mert az Élet Ősmagja kél
egyszerű jellemedben,
mint Nap a változó egekben,
s mert hitem általad él.
Nagy utunkon, nem tudhatom,
mit hoznak majd az évek,
csak azt tudom, azt vallhatom,
hogy holtomig kísérlek...

 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2017-12-20 08:31:42, szerda
 
  Csepeli Szabó Béla

Hol, merre vagy?

Szél s hó suhog. Az ég, a táj,
nagy, csillámló fametszet,
melyben arcod szép holdja száll,
s hajad felhője reszket...
Ints, adj jelet, gyújts tiszta fényt
a körém kavargó télben:
érted, általad élek én
örök gondban, reményben.

Hol, merre vagy? Zöld fenyvesen
jég-úton, vak homályon,
szíved tűzbokrát keresem,
hogy győzzek a halálon...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
csepeli Szabó Béla
  2017-01-24 07:37:35, kedd
 
  Csepeli Szabó Béla:

Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen

 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 537 db bejegyzés
Összes: 7105 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 924
  • e Hét: 18492
  • e Hónap: 61936
  • e Év: 139897
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.