Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Anna Ahmatova
  2017-01-25 09:39:36, szerda
 
  Anna Ahmatova

Arcomról a mosoly ledermed

Arcomról a mosoly ledermed.
Ajkam téli szélbe mártom.
Ma egy reménnyel kevesebb lett,
s eggyel több ének a világon.

Nem bánom, mi sír énekemben,
nevessék, szidják - arra szántam.
Megfulladnék a tűrhetetlen,
szerelmes, fojtó hallgatásban!

ford: Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Anna Ahmatova  
Anna Ahmatova
  2016-11-17 10:45:25, csütörtök
 
 
Anna Ahmatova

Emlékezem

Mint felhő csendes éjjelen -
A szavadra emlékezem,

S a beszédemtől teneked
Fénylenek az éjjelek.

Mi ketten a földtől elszakadva
Mint csillagok szálltunk magasra.

A kétségbeesés? A szégyen?
Se most, se ezután ne érjen.

Ki él, őt mondom éberen,
S hallod, hogy hívlak? Édesem.

S az ajtót, mit tártál elébb,
Erőm, bezárni, nincs elég.

Rab Zsuzsa ford.
 
 
0 komment , kategória:  Anna Ahmatova  
Anna Ahmatova
  2016-04-24 20:10:20, vasárnap
 
  Anna Ahmatova
REKVIEM




ELÖSZÓ HELYETT

A rettentö jezsovi években tízenhét hónapot töltöttem a leningrádi börtönök elött kígyózó sorokban. Valaki egyszer ,,felismert“. Akkor a mögöttem álló szederjes ajkú asszony, aki nyilván sohasem hallotta a nevemet, felocsúdva a mindnyájunkat jellemzö fásultságból, suttogva - mert ott mindenki suttogva beszélt - azt kérdezte tölem:
- Meg tudná ezt irni?
És én azt feleltem:
-Meg.
Akkor valami mosolyféle derengett fel arcán, pontosabban azon, amit valaha arcának neveztek.

Leningrád, 1957. április.1

AJÁNLÁS

Ennyi fájdalomtól hegy ledölne,
nagy futó folyam megállana.
De a lakat nem törik le töle.
Mögötte, a rácsoknak ütödve,
vergödik a rabság bánata.
Valahol nap hajlik nyugovóra,
valakit friss szellö meglegyint...
Mi csak állunk. Nem is tudunk róla.
Zár nyílását lessük, jaj mióta,
s a katonák nehézkes lépteit.
Felkeltünk, mint hajnali misére,
mentünk elvadult utcákon át,
némán, halaványan, félig-élve
gyülekeztünk. Mindnyájunk reménye
énekelte messze halk dalát.
Ítélet...És ott áll egymagában,
távolesve már mindenkitöl.
Mint kinek szivét egy kés kivágta,
megy csak, fel-felkelve, földre rántva,
botladozik...tovább...míg kidöl...
Merre vagytok, két keserves évem
Barátnöi, véletlen sereg?
Szibéria hóförgetegében
Mit láttok a ködlö hold körében?
Láttok-e? Búcsuzom töletek.

1940. március


BEVEZETÖ

Akkortájt csak a halott mosolygott,
mert örült, hogy békességre lel,
és Leningrád hányt-vetett kolonc volt
börtönei közt, fölös teher.
Elitéltek, ezrével vonulva,
vitték kínba-dermedt életük,
mozdonysípok felsikoltó, kurta
búcsúszava röppent csak velük.
Ártatlan vergödött Oroszország,
nézte némán halál-csillagát.
Testét szörnyeteg csizmák taposták.
Egy-egy sötét rabkocsi megállt...

1

Hajnali sötétben jöttek érted.
Mint koporsót, úgy kisértelek.
Ikon elôtt a mécs tövig égett,
sírtak odabenn a gyerekek.
Emlékszem az ikon hidegére
Szádon, s verejtéked hogy szakadt...
Mint kivégzett sztrelec felesége,
üvöltök a Kreml fala alatt.

1935

2

Hömpölyög a lassú Don,
hold lebeg az ablakon,
nagy kucsmája félrevágva,
lép a házba, arca sárga...
Jaj, beteg vagyok, beteg,
magam vagyok, rettegek!
Fiam rab, uram halott.
Értem imádkozzatok!


3

Nem... ez nem én vagyok. Valaki más szenved
helyettem.
Én nem birnék el ennyit... Azt meg, ami
történt,
fekete posztóval beboritsátok!
És vigyétek ki innen a lámpát!...
Éj van.


4

Hogyha megjósolták volna egyszer
Neked, könnyü kedvü lány neked,
carszkoje-szelói tréfamester.
Hogy tépödik össze életed.
Hogy álldogálsz a kereszt tövében
Háromszázadikként, egymagad,
s könnyed árja az újévi jégen
lyukat perzsel lábaid alatt...
Szél veri a börtön-jegenyéket
Túl a falon. Halott hallgatás.
Hány veszett el, hány ártatlan élet!
...... ........... ........... .........

5

Tízenhét árva hónapom!
Fiam hivogatom.
A hóhér lábát csókolom.
Fiam! Iszonyatom!
Olyan zavaros az egész!
Senki se tudja már:
Ki a farkas, és ki ember, és
Mikor hangzik: halál!
Csak egy poros virág lobog,
bilincs zörög...és lábnyomok
a semmibe. Sírás...
És farkasszemet néz velem
Halál-igérön, fényesen
Egy csillag-óriás.


6

Hetek szállnak, hetek szállnak.
Ó, sok fehér éjszakám!
Láttad fényüket talán,
börtönödbe rést találtak
vígasztalni. Most pedig
néznek, ölyv-szemet meresztve
te megácsolt keresztedre.
Halálodat hirdetik.

1939

7

AZ ITÉLET


Lezuhant a szó, mint hegynyi szikla,
szétzúzta még élö mellemet.
Hiszen tudtam. Rég meg volt ez irva...
Túlélem még ezt is, meglehet.
Kezdenem kell még ma hány dologba!
Szivemet kôvé dermeszteni,
emlékeim gyilkolni halomra,
és valahogy újrakezdeni.
Pedig...forró zümmögésü nyár van,
s mintha ünnep. Derüs nap ragyog.
S most a szó... Bolyongok puszta házban
Tudtam: egyszer erre virradok.

8

HALÁLÁRA

És most már várhatok - eljössz úgyis, tudom.
Várlak. Nehéz így egymagamban.
Ajtóm kitárom és a lámpást elfujom
elôtted, te megfoghatatlan!
Jöjj el, akármilyen alakban, csak velem
lehess! Akár mint bomba törj be,
vagy mint haramia, késsel félelmetesen,
vagy mérgezô füstként ömölve!
Jôjj el, gyerekkori magad-szött meseként
- emlékszel? Hajtogattad annyit!-,
csak láthassam megint kék sapkád tetejét,
s a rémülettôl sápadt házbizalmit!
Mostmár mindegy nekem. Rohan a Jenyiszej,
sarkcsillag néz rám tündökölve...
Jaj, tiszta kék szemek! Födözzétek ti el
végsô iszonyom mindörökre!

Fontannij Dom, 1939. augusztus 19.

9

Lelkem felét az ôrület
szárnyaival már betakarta.
hol szeszt kinál, maró tûzet,
hol mély, fekete völgybe csalna.
Már régen jól tudom magam,
hogy a gyôzelem az övé lesz.
Mint más szavát, hallom szavam:
micsoda zagyva lázbeszéd ez!
Útravalót sem ad velem.
nem vihetek semmit magammal
(sírva hiába kérlelem,
nem törödik esdô szavammal),
semmit: fiam kínba-fagyott
szemét, se kövült szenvedését,
se a beszélö reszketését,
se jól ismert, hûvös kezét,
se a borzongó árnyu hársat,
se elhaló üzenetét
az utolsó vígasztalásnak.

Fontannij Dom, 1940. május 4.


10

A MEGFESZÍTÉS

,,Ne sírj, anyám, mert feltámadok.“


Hasadt a menny kárpítja. Zengve fennen
óráját hirdették az angyalok.
Atyjához szólott: “Miért hagytál el engem?“
Anyjához: ,,Ne sírj, mert feltámadok...“

Zokogva hullt a porba Magdaléna,
s a Tanítvány, legkedvesebbik fia...
Amarra nem mert nézni senki: néma,
sötét szoborként ott állt Mária.

1940-43


EPILÓGUS

I

Láttam én földre bukni arcot,
és rettegést: szem résén villogott,
fájdalom-ékirással telerajzolt
kôtáblát: megtört homlokot,
láttam sötét és hamvasszöke fürtöt
ezüstfehérre válni hírtelen,
láttam, hogy száj szögletében hûdött
száraz mosolyban ráng a félelem.
Most érettetek is könyörgök én,
kik ott álltatok mögöttem, elôttem
hóförgetegben, júliusi hôben
a vakítón vöröslö fal tövén.


II

Üt új órája az emlékezésnek.
Titeket látlak, hallak és idézlek:
Ôt, aki eltántorgott holtraváltan,
ôt, aki annyit, s aztán sose láttam,
meg ôt, aki szép haját hátrarázva
,,Mint haza, járok ide!“ - magyarázta.
Jó lenne mindüket nevén neveznem.
De lista nincs. Nyomukat hol keressem?
Megfontam hát elhullatott beszédük,
emlékül nagy lepellé szôttem értük,
emlékeimböl el nem múlhat egy sem,
és ôket újabb bajban sem felejtem.
S hogyha fojtó tenyér tapadna számra,
amely százmilliók nevét kiáltja,
gyászfordulóm emlék-idézö napján
kivánom: ôk is így gondoljanak rám.
És ha valaki ebben a hazában
Úgy akarná egyszer, hogy szobrom álljon -
Legyen! Hogy voltam, hadd hirdesse emlék.
Csak azt hagyom meg, szobrom hol emeljék:
Ne a tenger partján, ahol születtem,
a tengerhez már semmi nem fûz engem,
és ne a cári kertben - ott egy árnyék
vigasztalan engem keresve jár még,
de itt, ahol a vasreteszt igézve
háromszáz órát álldogáltam érte.
Hogy ne kisértsen ott se, a siron túl:
Fekete rabkocsi fékez, csikordul...
Hogy elfelejtsem ajtó csapanását,
öreganyó sebzett-vad jajdulását...
Csillog majd szobrom mozdulatlanarca,
mint könny, megolvadt hó csorog le rajta.
Burukkol a börtön galambja messze,
s hajók szállnak a Néván ködbe veszve.

1935-1943
 
 
0 komment , kategória:  Anna Ahmatova  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 249 db bejegyzés
e év: 1709 db bejegyzés
Összes: 4844 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1737
  • e Hét: 4741
  • e Hónap: 70413
  • e Év: 296478
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.