Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Bódás János
  2018-06-27 08:27:42, szerda
 
  Bódás János

Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják,
a mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd,
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőle a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.

Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. - Másként rideg,
céltalan lesz életed.
Mag leszel, mely kőre esett,

elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh' se kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótlan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincs virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.

Valahol rég, siess, keresd,

Ki van jelölve a helyed!
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
Bódás János
  2018-01-03 07:43:40, szerda
 
  Bódás János

Valahol ki van jelölve a helyed...

Azért van síró, hogy vigasztald,
Az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
Hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved - azért van,
Hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
Hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég, siess.. keresd,
Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
Másként céltalan lesz az életed,
S a sors ekéje bármily mélyen szánt,
Mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
Mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
Mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótlan,
Kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
S nem veszi hasznát
Sem az ég, sem a világ.
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
Bódás János
  2017-08-26 22:33:26, szombat
 
  Bódás János

Katángok

Utak mellett, akárhol járok,
így ősz felé még integetnek
a kék katángok.

Görcsös a száruk, gondozatlan.
Itt-ott leng rajtuk egy levél,
félig szakadtan.

Zápor veri, dér csípi őket,
ha zord, hideg ősz lepi meg
a legelőket.

Utak koldusa valamennyi.
Nem szokták őket sem letépni,
sem észrevenni.

Csak állnak, várnak. Durva száruk
valami halk vágyat melenget,
hogy nézz le rájuk.

Szelíd vágyuk virágba pattan
s gyengéd, kék szirmok mosolyognak
az őszi napban.

Szoronganak, megannyi árva.
Egy pillantástól boldogok,
kék csillagukban fény lobog,
mint koldus szemében a hála.
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
Bódás János
  2017-07-18 07:17:41, kedd
 
  Bódás János

Szeretet

Méhecske dong fülembe.
Kedves a dallama.
A szelet csapja, mintha csak
szerelmet vallana.

Dohányszagom van csak, egyéb
"illatom" nincs nekem.
Nagy légycsapó-kezemmel
rögtön megölhetem,

mégis udvarol, dúdol,
nem fél, követ híven.
Érzi: szeretem...Leszáll
szívem fölött, s pihen.

Szívünk! - légy szeretettől
csordult rubint pohár,
mit ember is megérez,
nemcsak a kis bogár,

gyanút, haragot vess el,
s majd bizalom hat át,
ha megérezzük egymás
szívének illatát.
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
Bódás János
  2016-04-25 12:35:53, hétfő
 
  Bodás János:
Elveszíthetetlen öröm

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröm van, elveszíthetetlen.

Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki szó, se tűz, se kard,

se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.

Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!

Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,

derűt, tudást, vagy békítő kezet,
mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted,

hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.

Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 129
  • e Hét: 2498
  • e Hónap: 16823
  • e Év: 597536
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.