Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
Czóbel Minka: Virágfolyam
  2017-04-10 08:35:07, hétfő
 
  Czóbel Minka:

Virágfolyam


Kivirított már a bodza
A gyalog is, meg a másik
El is szórta virágait
Piros hajnal- hasadásig.

Egymásután a virágok
Jönnek, mennek, száguldanak,
Egész tavasz, egész nyáron,
Mint egy széles virág patak.

Előbb ibolyáktól kéklik,
Illatozik levél- habja
Majd orgonát gyöngyvirágot,
Mind mind magával ragadja.

Liliomok, rózsák jönnek
Gyorsan illó füzértáncba,
Búzavirág, pipacs merül
Nem pihenő rohanásba.

Még százezer könnyű virág. -
Végre csak sárgult levelet
Hullat az ősz hideg habja
Behorpadó sírok felett.

Ezek is majd tovább folynak,
Elfújta már őket a szél,
Csak hómezők felett rohan
A nyugtalan ördögszekér.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Dal .
  2017-02-01 08:26:22, szerda
 
  Czóbel Minka:

Dal .


Remegve nyúltam, vágytól égve,
A távol csillagok után,
Repülni vágytam - úti kedvem
Megtört az élet derekán.

Hátha csalóka fény az is csak,
Mi ottan távol fent ragyog?
Hátha csak képzelmünkben égnek
Az őrök fényű csillagok ?

Oly messze, távol, nem kereslek,
Én az eget másnak hagyom,
Csak te tekints rám fényes, édes,
Szeretve bámult csillagom !

a_het_1890.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Zúg a harang . . .
  2017-01-28 09:00:02, szombat
 
  Czóbel Minka:

Zúg a harang . . .


Zúg a harang, de csendesen,
Csak úgy lassan, szegényesen,
A ki húzza, az is tudja:
Nincs ki érte megfizessen.

Megkérdezem elmenőbe':
>Ki jut most a temetőbe?<
Azt felelik az emberek :
>Senki - csak egy czigánygyerek.<

a_het_1890.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Czigány nóta.
  2017-01-12 09:33:50, csütörtök
 
  Czóbel Minka:

Czigány nóta.


Vasat ütünk, rezet öntünk
Öntjük a harangot,
Hegedűből, czimbalomból
Csalunk édes hangot.
Szerelemre orvosságot
Tudunk kilenczfélét,
A bánatát el nem öli,
De elveszi élét.
Csillagokból rá olvasunk
Ember élet-ködre,
- Mindörökre csillagokhoz
Van az élet kötve -
Vígan élünk, mindig készen
Bolondságra, csókra,
Csak ha szél fú, húzódunk el
Erdei vad módra.
Itt a sátor, itt a tábor,
Látszik még ma füstje,
Holnap más országban csillog
Vajdánknak ezüstje.
Ha meghalunk, elkezdenénk
Az életet újra,
Csak ne volna akasztófa,
Meg a szél ne fújna !

Vasárnapi Ujság 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Aviatika
  2017-01-03 10:15:39, kedd
 
  Czóbel Minka:

Aviatika


Hívnak a lángok,
Repüljünk bátran
Üdv sugarában,
Izzó halálban.

Nem ismered még
Az örök szerelmet?
Lángok közt, fényben,
Most rám ismer lelked.

Körültünk szikrák
Tűzkévék hullnak,
Elfödik árnyát
Fátyolos múltnak.

Félelem szíved
Csak meg ne szállja!
Lásd, mint repül bátran
Egek sirálya,

Kék levegőben
Sugaras fénybe,
Villámot gyújtó
Láng közelébe.

Én még tovább viszlek
- Nem messze odáig -
Menyország fényes
Tűz-kapujáig.


Vasárnapi Ujság 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Az erdőből
  2016-12-28 19:06:08, szerda
 
  Czóbel Minka:

Az erdőből


Aranyban járok
Acél világban
Hervadó erdő
Zöld aranyában.

S mi távolról jön
A levegőbe
Megérzi az erdő
Megremeg tőle.

Gallyak jajonganak
Viharzó szélben,
Nyöszörgő sírás
A fák tetejében.

Keringő varjak
Távol világból,
Jönnek nagy véres
Zord lakomából.

Az erdő csendje
Rémes beszédes,
Ne fordulj arra,
Kerüld el édes!

Arany levelek
Mint könnyek árja
Egyenként hullanak
Utolsó díszül
Elhagyott megtört
Halott virágra.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Éji ének.
  2016-09-23 04:30:44, péntek
 
  Czóbel Minka:

Éji ének.


Fonjad, fonjad koszorúdat,
Táncra hí a csendes éjjel,
Átlátszóan sötét, hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.

Harmatos virágos réten
Elsiklik a hold sugárja,
Fénybogarak jönnek, szállnak
A fehérlő holdvilágba.

Csak nagy, hosszú fátyol-szárnyad
Ne kerüljön ember-kézbe,
Ember keze durva, érdes,
Összetépne ijedtébe.

Hogyha egyszer összetépne,
Mindig csak a földön járnál.
Nincs szomorúbb szárnya-tépett,
Földön járó boszorkánynál.

Fonjad, fonjad koszorúdat,
Táncra hí a csendes éjjel,
Sima-röptü, sötét, hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel . . ,

Esztergom és Vidéke, 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Az üvegfal
  2016-08-31 07:18:35, szerda
 
  Czóbel Minka:

Az üvegfal


Magányos, árva minden lélek,
Mint egy üvegharang alatt,
Halandó kéz még át nem törte
Ez átlátszó, kemény falat:

Felolvadnál a természetbe? -
Hiába nyúlsz a hold után!
S a rét virága itt melletted,
Azt hiszed, közelebb talán?

Hisz' szól a holdsugár szívedhez,
S szól illatával a virág,
Mégis oly mérhetetlen távol,
Idegen az egész világ.

Rokonlelket látsz, mely közelben
Melletted vágyva elhalad,
Kezed kinyújtod - s megérinted
A jéghideg kemény falat.

Isten felé vágyódna lelked?
Kibontja szárnyát, felrepül.
Meddig? - Az égboltot elzárja
Az üveglap kegyetlenül.

Nem lelhetsz semmit e világon,
Önmagad sem keresheted,
Hiszen előtted az üvegfal
Elzárja - saját lelkedet!
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Don Juan dala
  2016-08-16 08:04:47, kedd
 
  Czóbel Minka:

Don Juan dala

,,Szúró tövissel volt benőve,
Mely hozzád vezetett, az út,
Hervadó rózsák illatából
Fonok fejedre koszorút.

Érzésem minden drága gyöngyét
Hajadra hintem, kedvesem.
Csalogánydallal, csillagfénnyel
Betakarlak szerelmesen.

Csókot kérjek? Szerelmi csókot
Hány asszonyajk nyújtott felém!
Egy fájóbb boldogságot adjál,
Mélyebb üdv légyen az enyém.

Szeretni vágyom végre, végre!
Ah, engem hány is szeretett,
Ne légy te hozzájuk hasonló,
Légy az, kit én szerethetek!

Tested-lelked szépségét adnád?
Adj többet! ez még nem elég!
Ha őrülten szerelmed kérem,
Légy hideg s tiszta, mint a jég!"

Új Idők 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Czigány temetés.
  2016-08-13 06:27:54, szombat
 
  Czóbel Minka:

Czigány temetés.


Széles, nehéz ásó - nyele sima, görbe, -
Kerek csorba éle bemélyedt a földbe:
Hogy a sárga, nedves homokot felkapja,
Mint, az érett szilva, hamvas lett a lapja.

Egyik ásó nyomot másik után rendén
Hányja egy nagy ember, -sem fiatal, sem vén. -
Arczán a munkának ezer barázdája,
Nem sokat mosolygott jó szerencse rája.

Nem is volt nyomorult, megélhetett épen,
Csak hogy nem sok öröm volt az életében:
Munka, munka, dolog, nem is gondolt másra,
Most, hogy egyéb nincsen, ezt a vermet ássa.

Csikorog az ásó, sűrűbb a hant földje,
Kerek fehér pecsét van a sárga földbe.
Porladó koponya meszes fehérsége,
Szétvágja a szerszám gömbölyödő vége.

Hol a gondolatok egykor fogva voltak :
Némaság, por, homok, - csöndesek a holtak.
Ez is csak ember volt - régen itt pihenhet,
Most felette ássák az újabb sírvermet.

Felkap az esti szél egy-egy >holt< levelet,
Sűrűsödik a köd az őszi táj felett,
Csavarodik fehér ingadozó fátyla,
Akáczgalyas, benőtt temető árkába.

Távoli harangszó ködsürített légben
Ingadozva szállong a sivár vidéken,
Jön, megy egy hulláma az érczszülte hangnak,
Szomorú bugása falusi harangnak.

Temetődomb alatt elhaladó léptek :
Nehéz csizmás lábak sűrű sárba lépnek.
Közelednek lassan, nyolcz-tizen lehetnek :
Szegényes alakok, - csak szegényt temetnek.

Dísztelen a menet, úgy a koporsója,
Szúette deszkából durván összeróva,
Durva suhogással szélit körülfogja
Fekete szemfedő keményített fodra.

Mint valami csolnak hullámzó vizeken,
Inog a koporsó a hat erős kezén,
Izmos barna karok nagy rudakon tartják,
Lépésök folytával ide-oda hajtják.

Mennek, énekelnek, felértek már végre
Fejfákkal ültetett halom tetejére.
Leszáll a koporsó remegő kötelén
Árnyékot kap tőle a sötét sírverem

Czigány volt a halott, muzsikus fajtából,
Brúgózni, úgy a hogy, tanult az apjától.
Sógora, testvéri, majd hozzá kerültek,
Kis fiával együtt öten hegedűltek.

Tudott még ő bánni, tégla, vályog, sárral,
Nyáron így keresett öreg asszonyával,
Puha száraz pelyvát taposta a sárba,
Ez a tudománya sem veszhetett kárba.

Oda áll kis fia a nyitott sír szélre,
Gyöngyháznál fényesebb nagy szeme fehére,
Barna szemcsillaga pedig könybe lábad,
Égő tekintete elhomályul, bágyad.

Vedlett hegedűjét emeli most vállhoz,
Sárgás piros fáját felszorítja állhoz,
Csak két húr van rajta, zsineg a két másik -
Az élelmes czigány még ezen is játszik.

Játszik érzésteljjel, sír a száraz fája,
Búcsút hegedül le az édes apjára
- Tompán omlik a hant, a húr sivít, harsog -
Hegedüli néki a Rákóczi-marsot

Vasárnapi Ujság 1891.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2124
  • e Hét: 8506
  • e Hónap: 137112
  • e Év: 616579
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.