Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
Czóbel Minka: A kígyó
  2017-11-19 08:39:11, vasárnap
 
  Czóbel Minka:

A kígyó


Rászáll a nap sugárja
Sok ártatlan virágra,
Mi harmat húllt az éjjel
Ragyogva ömlik széjjel
Bársony-lágy zöld mohán.
Tündöklik erdő széle
Harmat sugáros fénybe
Vasárnap hajnalán.

Az égről visszavetve,
Levélzetén feledve,
Kelyhén minden virágnak
Átlátszó kékes árnyak
Aranysugár között
Pókháló-könnyű leple
Szivárvány-gyöngyöt szedve,
Harmatba öltözött.

Gyönyör, nyugalmas béke,
A földön és a légbe.
Örömre hí a reggel
Nyíló virágszemekkel
Felébredt életet
Pihenni zöld magányba',
Napsugaras világba'
Mi édes élvezet?

De im, egy ingó ágon
Ijesztő éji álom!
A napsugárba tévedt,
Rémteljes szörnyű képet
Napfény se mossa el?
Viruló életárba'
Halál sötétlő árnya,
Enyészet-küldte jel:

Vadrózsa nyíló bokra -
Megölt kígyó rádobva.
Megingó hosszú teste
Erőtlen, összeesve.
A szétzúzott fejen
Aludt vér nyúló szála
Lesiklik a virágra
Piroslón, fényesen.

Kígyó, pokolnak társa:
Halálthozó marásra,
Bűneért fel nem oldták
Megölték, eltiporták
A gondos emberek.
Hüvelye árnyékképpen
Illathullámú légben
Inogva tévelyeg.

Egy árny csúszott a fénybe
Halál lehelletére.
Aranyporos szemével
Nyugalmasan néz széjjel
Sok ártatlan virág.
Ki látna szörnyű dolgot?
Tovább forog a boldog,
Életteljes világ.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Elmerülés.
  2017-10-19 07:37:28, csütörtök
 
  Czóbel Minka:

Elmerülés.


Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe,
Tisztán tükrözödík a partok vidéke.
Pirosló fűzgalyak, hosszú sáslevelek
Fehérfelhős kék ég, a csendes táj felett.

A sás közt egy csolnak - szomorú, elhagyott,
Nem használja senki, régen léket kapott,
Itt éri tél fagya, itt a nyári meleg,
Halkan borúlnak rá hosszú sáslevelek.

Szinesednek már a viz tükrén a fények:
Első csiIlámai piros esti fénynek.
A lemenő napban virrad már a holnap -
Csendesen merül el a vizbe a csolnak.

Opálok 1903.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Eunoia
  2017-09-27 06:36:09, szerda
 
  Czóbel Minka:

Eunoia

Az egy, hatalmas, végtelen nagy Isten
Lebeg a végnélküli Nirvanában.
Elszenderül - a nagy, kimondhatatlan,
Kétségbeejtő magasztos magányban.

Elszenderül, - és teremtő erővel
Álmában megteremti most az álmot,
Megálmodja magát, eget és földet,
Meg az egész, nagy, végtelen világot.

Oly mélységes, hatalmas lett az álma,
Hogy mind e változandó álomképek,
Folytatva az örök nagy Isten álmát,
Azt álmodják: hogy léteznek, hogy élnek.

Az Isten álma szép, magasztos, tiszta,
De belefoly a nagy harmóniába
Elferdítőn, zavartan, visszatetszőn
A sok teremtett álomképek álma.

Hova fejlődik még e vad zavargás?
Ilyen alakban meddig tart még itten
Az árnyak képződése, szétfolyása?
Mikor ébred már fel az öreg Isten?
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Madárrepte
  2017-09-23 07:31:38, szombat
 
  Czóbel Minka:

Madárrepte


Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Feketéllő lomb sűrűjéből kiválik
Egy madár szárnya.

Hófehér gyep felett körözve száll el,
Betéved majd fekete lombok közé,
Összevonja fény és árny sötétjét
Szárnya röptével.

Hangtalan száll hófehér holdfény szála,
Hangtalan száll fekete madár szárnya
Csöndes kertben - álmatag éjjel titkos
Varázslatába.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Azok a szép idők.
  2017-08-11 08:33:10, péntek
 
  Czóbel Minka:

Azok a szép idők.


Hogyha messze járok innen,
Nyugodalmam soha nincsen.
Én csak vissza, - visszavágyom,
Itt van, itt az én világom!
Elmerengek, eltűnődöm
Azokon a szép időkön . . .
Vágyam újra jobban éled,
Meglátom-e drága képed ?

S most, hogy végre haza jöttem,
Most hogy itt állasz előttem
Kezed az enyimbe tartva ,
Felderül-e hived arcza ?
Szivem lázasabban dobban,
Hogy szeretlek, érzi jobban ;
Bánatának az a vége, -
Majd megreped örömébe !

Esztergom és Vidéke, 1886. január 21.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Visszfény.
  2017-07-16 05:32:16, vasárnap
 
  Czóbel Minka:

Visszfény.


Fehér holdvilágnak ezüst karimája
Világos kék égbolt nagy mezejét járja,
Elterül az alkony párás ködös leple
Az egész fennsíkot hullámával lepve.
Hullámzik a ködös esti pára fátyol
Kis városka felett, ott a völgyben távol.
Óriás hegyláncot lassan beborítja,
Éles körvonalát lágyabbra simítja.
Esti alkonyatba virágillat téved,
Fűszeres illatja erős hegyi légnek,
Éles, erős színben, mezei virágok.
Kavicsos hegyi út, amelyen most járok.
Vetés van mellette, de szegény a földje
Nem nőhet a szeme, éretlen a zöldje.

Képzelgő gondolat, áldás-e, vagy átok?
Este hegyek közt is délibábot látok;
Pitypalatty szólalt meg, ismerős hang szárnyán
Messze repül lelkem, hazafelé szállván,
Messze, oda, hol az én nyelvem beszélik,
Hol aranyos mezőn nehéz kalász érik:
Homok úton járok, mely szélesen halad
Poros két akác-sor szürkészöldje alatt.
Akác törzsek barna vonalán keresztül
A tágas nagy mező arany fénye rezdül.
Fényes, napsugaras, aranyos az alap,
Sötét árnyék rajta egy közelgő alak:
Csendesen jár, lassan, örül a napfénynek
Vidor sugara van jó öreg szemének,
Hófehér hajfürtjét a szél el-elkapja:
Községünk agg. tisztes, református papja.
Itt élt csendben vagy egy fél századon által,
Meg volt elégedve élettel, világgal.
Várta évről-évre a körte érését;
Örömmel figyelte szívek ébredését;
Ha egy fiatal párt áldva összeadott
Gyermekesen örült, dicsérte a napot.
Hogyha nyugalmasan, csendesen temetett,
Nem búsult, nem ítélt e múlt élet felett.
Olykor szólt: hisz' egyszer mindenki bevégzi,
De ameddig lehet, jó a napot nézni.
Gyermekded volt, bölcs volt, most közeleg felém,
Vidám nyugalmas fény, árad széjjel szemén.

Ugyan mit képzelek! régen eltemették.
Hiszen láttam, mikor koporsóba tették,
Láttam: hogy borult rá fekete fedele,
Sok tavaszi virág hogy szállott le vele
Ingó köteleken, a jó meleg földbe
Hogy csillant még vissza a koszorúk zöldje.

Öreg füves kertbe hullnak le az ágról
Érett piros körték, nem szedi a fáról.
Jó öreg pap keze - idegennek érnek -,
Lassan lehullnak, ha már fent nem férnek.
Eltakarja őket, elnyeli az árok.
Máshoz folyamodnak a fiatal párok.

S én csak itt a köves hegyi utat járom,
Előttem tündököl délibábos álom
Meleg napsugárról, aranyos mezőről,
Messze földön fekvő csendes temetőről.

Vasárnapi Újság 1891.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Isten.
  2017-07-06 06:47:04, csütörtök
 
  Czóbel Minka:

Isten.

I.

Édes Uram Isten, de magad maradtál!
Szíved nagyságából ezer kincset adtál
Az égnek, a földnek, a nagy mindenségnek
Tégedet szeretni erény-e, vagy vétek ?

Földi embernek még akadhatna társa,
Csak te légy elhagyva az örök magányba ?
Szánlak oly egyedül, szánlak olyan árván,
Felszállok én hozzád a fehérség szárnyán.

II.

Imádlak téged eszmények eszménye,
Ki alkotóan létre hoztad éltem,
Ki rettentő kegyelmesen megadtad
Az öntudatot, melyet sohse kértem.

Nem lázadok fel a meglévő ellen,
Nem mondom, hogy az élet kin és átok,
Van, a mi van, mert hogy lehetne másképp ?
Teremtél és én - Néked megbocsátok.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Ultima ratio
  2017-07-05 07:53:08, szerda
 
  Czóbel Minka:

Ultima ratio


Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj többet, mint egy álmot,
Az álom élet édessége:
A boldogság, a csend, a béke.

Hogy mért magányos minden lélek? -
Szíved álmát ki érthetné meg!...
Mit láthatnál az izzó napban??
Örök, szent, a változhatatlan.

Szellőre megmozdul a lég is. -
Te élsz, s boldog vagy mégis, mégis,
Hisz' elkísér fanyar magányba
Lelked átlátszó, fehér álma.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Virágfolyam
  2017-04-10 08:35:07, hétfő
 
  Czóbel Minka:

Virágfolyam


Kivirított már a bodza
A gyalog is, meg a másik
El is szórta virágait
Piros hajnal- hasadásig.

Egymásután a virágok
Jönnek, mennek, száguldanak,
Egész tavasz, egész nyáron,
Mint egy széles virág patak.

Előbb ibolyáktól kéklik,
Illatozik levél- habja
Majd orgonát gyöngyvirágot,
Mind mind magával ragadja.

Liliomok, rózsák jönnek
Gyorsan illó füzértáncba,
Búzavirág, pipacs merül
Nem pihenő rohanásba.

Még százezer könnyű virág. -
Végre csak sárgult levelet
Hullat az ősz hideg habja
Behorpadó sírok felett.

Ezek is majd tovább folynak,
Elfújta már őket a szél,
Csak hómezők felett rohan
A nyugtalan ördögszekér.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Dal .
  2017-02-01 08:26:22, szerda
 
  Czóbel Minka:

Dal .


Remegve nyúltam, vágytól égve,
A távol csillagok után,
Repülni vágytam - úti kedvem
Megtört az élet derekán.

Hátha csalóka fény az is csak,
Mi ottan távol fent ragyog?
Hátha csak képzelmünkben égnek
Az őrök fényű csillagok ?

Oly messze, távol, nem kereslek,
Én az eget másnak hagyom,
Csak te tekints rám fényes, édes,
Szeretve bámult csillagom !

a_het_1890.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3879
  • e Hét: 32948
  • e Hónap: 149782
  • e Év: 1725607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.