Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
Czóbel Minka: Jövő.
  2018-01-15 06:46:21, hétfő
 
  Czóbel Minka:

Jövő.


Túl a zavargáson, túl a vizeken,
Túl a poros, füstös, kósza fellegen
Látok egy szebb jövőt, derült-fénveset.
Sok alázkodásból dicsőségeset.

Még nem tudja senki, merre, hol halad?
Milyen fészek rejti azt a madarat,
Mely felviszi égig zászlónk', nemzetünk',
Melynek sudár szárnyán felemelkedünk.

Hogy ' elmúlott rólunk ez az ezer év!
Szomorúság, bánat, nyomor volt elég.
De volt dicsőség is, öröm, diadal,
Remény, bizalomból épült rózsa-fal.

Jöttek szentek, hősök, bűvös asszonyok,
Kiknek nagy nevére a szív feldobog,
Jöttek diadalmas, fényes nagy idők,
Szenvedély-nyugtatok, kiengesztelők.

Tedd még egyszer értünk, édes Istenem.
Hogy a régi virtus ismét új legyen!
Erő, jóság járja át a szíveket,
Emeld fel még egyszer ezt a lealázott,
Árva nemzetet.

Budapesti Szemle. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Szavak.
  2018-01-13 08:46:41, szombat
 
  Czóbel Minka:

Szavak.


Túlságos mély vágányra tévedt lelkem,
Melynek útján már nincsenek szavak.
Milyen boldogak egyszerű hangjukkal,
Soha meg nem unható zengésükkel,
A dalos, vidám, égi madarak .

Mily boldog a virág, mely illatárban,
Színzuhatagban, lénye legjavát
Önti a nap felé - és soha nem tudja :
Érti ? nem érti-e a mindenségben
Csak egy parány is illat- s szín-szavát?

A csillagoknak fényes myriádja
Leragyogj a estenden, éjjelen.
Mi életet ád a mindenség néki.
Értik ? nem értik? egy csillag se kérdi,
Viszi őt titkos végtelen futása :
Örök lét, vagy tán örök szerelem?

Csak az ember van kopasz szóhoz kötve .
Mely lényegét sohasem tárj a fel,
Inkább elrejti, inkább eltakarja
S ő meg nem értve, senkit nem ismerve,
Elhagyottan, vad-árván vesztegel.

A természet hangját már elfeledte,
S mit nehezen magának alkotott,
Nem hoz lelkéből semmit életének
Felszínére - csak néha balgán, bambán
Eldadogja értelmetlen szavakban,
Hogy ő valaha mit is álmodott.

Budapesti Szemle. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Új Helóise.
  2018-01-10 08:33:31, szerda
 
  Czóbel Minka:

Új Helóise.


Nincs közöm e földhöz - messze útra készen
Érzem, nem sokára elhagyom egészen.
Nincs földi szerelmem, nincsen földi vágyam -
Titkos kezek vetik már halottas ágyam.

A nagy csöndes éjben fehér pelyhek hullnak,
Puha hó fedi el emlékét a múltnak.
Szállnak lelkemben is fehér gondolatok,
A nagy havas éjben ismét "itthon" vagyok.

Éltem? nem éltem-e? Mi is ez az élet,
Mely észrevétlenül álmok közzé téved?.
Szines volt az álom - beletisztult képe
A nagy, véghetetlen, örök fehérségbe . . . .

a_het_1892. febr. 14.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Ébredés - elalvás.
  2018-01-06 07:18:44, szombat
 
  Czóbel Minka:

Ébredés - elalvás.


Jön a napsugár a zöld erdőbe
Harmatos reggel,
Ébred az erdő galyzugással,
Madár sereggel.
Fű alatt siklanak,
Egész nap játszanak
Levelén, törzseken,
Mohán, virágokon
Folyton szétáradó,
Folyton beözönlő
Remegő, reszkető,
Rezgő, megrebbenő
Napsugarak.

Reggelből dél lesz, délután a délből,
Napsugár szálak
Erdő mélyéből, sűrűjéből
Mind vissza szállnak.
Lassan, egyenként kúsznak vissza
A kékes éjbe,
Kékes-hamvas lesz, idegen lesz
Az erdő mélye.
Mint előbb által járta
Hő napsugár,
Átjárja, elborítja,
Elönti, elözönli
Kékes homály.

Vasárnapi Ujság 1911. junius 18.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Névtelenek.
  2017-12-19 06:55:25, kedd
 
  Czóbel Minka:

Névtelenek.


Kísértetként szállongnak hozzám
Körvonaltalan alakok:
Még meg nem lett, meg nem fogamzott
Jövendő, késő századok.

Látom: még nem vetett virágok
Már fonnyadt, hervadt táborát;
Még őse sincs meg a gyereknek,
Kinek már látom aggkorát.

Körültem millió parányok
Melyekből majd testük kikél:
Jövendő nemzedékek lelke
Már itt, közöttünk téved, él.

Jövendő állatok világát,
Népek seregjét ösmerem,
Tudom: hogy bizton élni fognak
Csak még számukra nincs nevem

Látom, bizonytalan vonásuk',
Szerelmük, életük hevét,
Megmérhetetlen bánatuknak
Kifogyhatatlan tengerét.

Születni fog mind, majd meghalni,
Mind, bizton, kérlelhetlenüí,
Belép mindannyi a "jelenbe,"
Mig majd a "múltba" elmerül.

És akkor is, csak úgy mint régen,
Lesz a mi már volt - semmi más; -
Az örök élet folyamában
Egy pillanatnyi változás.

(Anarcs.)
Fehér_dalok.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: A kígyó
  2017-11-19 08:39:11, vasárnap
 
  Czóbel Minka:

A kígyó


Rászáll a nap sugárja
Sok ártatlan virágra,
Mi harmat húllt az éjjel
Ragyogva ömlik széjjel
Bársony-lágy zöld mohán.
Tündöklik erdő széle
Harmat sugáros fénybe
Vasárnap hajnalán.

Az égről visszavetve,
Levélzetén feledve,
Kelyhén minden virágnak
Átlátszó kékes árnyak
Aranysugár között
Pókháló-könnyű leple
Szivárvány-gyöngyöt szedve,
Harmatba öltözött.

Gyönyör, nyugalmas béke,
A földön és a légbe.
Örömre hí a reggel
Nyíló virágszemekkel
Felébredt életet
Pihenni zöld magányba',
Napsugaras világba'
Mi édes élvezet?

De im, egy ingó ágon
Ijesztő éji álom!
A napsugárba tévedt,
Rémteljes szörnyű képet
Napfény se mossa el?
Viruló életárba'
Halál sötétlő árnya,
Enyészet-küldte jel:

Vadrózsa nyíló bokra -
Megölt kígyó rádobva.
Megingó hosszú teste
Erőtlen, összeesve.
A szétzúzott fejen
Aludt vér nyúló szála
Lesiklik a virágra
Piroslón, fényesen.

Kígyó, pokolnak társa:
Halálthozó marásra,
Bűneért fel nem oldták
Megölték, eltiporták
A gondos emberek.
Hüvelye árnyékképpen
Illathullámú légben
Inogva tévelyeg.

Egy árny csúszott a fénybe
Halál lehelletére.
Aranyporos szemével
Nyugalmasan néz széjjel
Sok ártatlan virág.
Ki látna szörnyű dolgot?
Tovább forog a boldog,
Életteljes világ.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Elmerülés.
  2017-10-19 07:37:28, csütörtök
 
  Czóbel Minka:

Elmerülés.


Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe,
Tisztán tükrözödík a partok vidéke.
Pirosló fűzgalyak, hosszú sáslevelek
Fehérfelhős kék ég, a csendes táj felett.

A sás közt egy csolnak - szomorú, elhagyott,
Nem használja senki, régen léket kapott,
Itt éri tél fagya, itt a nyári meleg,
Halkan borúlnak rá hosszú sáslevelek.

Szinesednek már a viz tükrén a fények:
Első csiIlámai piros esti fénynek.
A lemenő napban virrad már a holnap -
Csendesen merül el a vizbe a csolnak.

Opálok 1903.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Eunoia
  2017-09-27 06:36:09, szerda
 
  Czóbel Minka:

Eunoia

Az egy, hatalmas, végtelen nagy Isten
Lebeg a végnélküli Nirvanában.
Elszenderül - a nagy, kimondhatatlan,
Kétségbeejtő magasztos magányban.

Elszenderül, - és teremtő erővel
Álmában megteremti most az álmot,
Megálmodja magát, eget és földet,
Meg az egész, nagy, végtelen világot.

Oly mélységes, hatalmas lett az álma,
Hogy mind e változandó álomképek,
Folytatva az örök nagy Isten álmát,
Azt álmodják: hogy léteznek, hogy élnek.

Az Isten álma szép, magasztos, tiszta,
De belefoly a nagy harmóniába
Elferdítőn, zavartan, visszatetszőn
A sok teremtett álomképek álma.

Hova fejlődik még e vad zavargás?
Ilyen alakban meddig tart még itten
Az árnyak képződése, szétfolyása?
Mikor ébred már fel az öreg Isten?
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Madárrepte
  2017-09-23 07:31:38, szombat
 
  Czóbel Minka:

Madárrepte


Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Feketéllő lomb sűrűjéből kiválik
Egy madár szárnya.

Hófehér gyep felett körözve száll el,
Betéved majd fekete lombok közé,
Összevonja fény és árny sötétjét
Szárnya röptével.

Hangtalan száll hófehér holdfény szála,
Hangtalan száll fekete madár szárnya
Csöndes kertben - álmatag éjjel titkos
Varázslatába.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Czóbel Minka: Azok a szép idők.
  2017-08-11 08:33:10, péntek
 
  Czóbel Minka:

Azok a szép idők.


Hogyha messze járok innen,
Nyugodalmam soha nincsen.
Én csak vissza, - visszavágyom,
Itt van, itt az én világom!
Elmerengek, eltűnődöm
Azokon a szép időkön . . .
Vágyam újra jobban éled,
Meglátom-e drága képed ?

S most, hogy végre haza jöttem,
Most hogy itt állasz előttem
Kezed az enyimbe tartva ,
Felderül-e hived arcza ?
Szivem lázasabban dobban,
Hogy szeretlek, érzi jobban ;
Bánatának az a vége, -
Majd megreped örömébe !

Esztergom és Vidéke, 1886. január 21.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 210 db bejegyzés
e év: 521 db bejegyzés
Összes: 30418 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1478
  • e Hét: 31041
  • e Hónap: 134036
  • e Év: 327901
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.