Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Böröczki Mihály
  2017-03-26 09:08:34, vasárnap
 
  Böröczki Mihály

Álmodozásaim

Ázni esővel, szerteszállni széllel,
döcörögni egy szekér kerekével,
letörni száradt, megfáradt faággal,
lélegezni a friss föld orrlyukával,
fütyörészni a suttyós madárdallal,
leszakadni az ázott folyóparttal,
a semmit összekötni az egésszel,
és zöld lenni a fűszál örömével,
a reggelt keltve lenni egy a nappal,
és összegyűrődni egy irkalappal,
vagy - semmiben se ne legyek szereplő,
csak én legyek az egy helyett a kettő,
a játszótéren szálljak, mint a hinta,
az összes tollban én legyek a tinta,
én araszoljak nap-nap fokról-fokra,
én hurkoljak gyeplőt a csillagokra,
és legyen álmom lélegző seregnyi,
hogy ne féljem, ha időm csak szemernyi,
és lássam mint ég Isten csipkebokra,
a lélegzetemet is visszafogva.
 
 
0 komment , kategória:  Böröczki Mihály  
Böröczki Mihály
  2017-03-24 08:22:50, péntek
 
  Böröczki Mihály

Egyszemország

Egyszem ország, egyszem nemzet,
jó ezer év óta,
annyi íjas ifjat nemzett,
félte Európa.

Honnan jött és mit teremtett,
sustorognak róla,
ám, ahogyan István tett-vett,
rákerült a stóla.

Dúlta tatár, török sereg,
védte kuruc nóta,
piros-fehér-zöld a gyerek,
mégsincs, aki óvja.

Haragudták az Istenek,
fegyver is tarolta,
vonaglott, de nem engedett,
bárki verte holtra.

Sose védték más nemzetek,
himnuszban a sorsa,
határait a rettenet
körbekaszabolta.

Hegyet nőtt és rónát vetett,
verejtékes földjét
belviszályok, rongy emberek,
háborúk gyötörték.

Ravaszt húzott, hálót vetett
ujjbegyen ült sorsa,
körülzárták, s a ketrecet
nap-nap ostromolta.

Ment világgá, nagy álmait
kis ölébe fogta,
s kerek földön látták, amint
körbegurította.

Kenyerét ma daccal szeli,
redőt rajz az átok,
amilyet a mennyekbeli
Jóisten se látott.

Ihol élnek az emberek,
amúgy magyar módra,
mondják, ha a világ kerek,
hát kerek a porta.

Olyan kerek, nem is lehet
mást mondani róla,
tudja, ami odaveszett,
visszaaraszolna.

Mégis tavaszt hajt a vetés,
szivárvány húz ívet,
s aratáskor jövés-menés
dobbantja a szívet.

Fekete a föld gerezdje,
egy velünk a dolga,
s ráköszönünk reggelente
fölébe hajolva.

Forró öle kenyeret ád,
meleget a háznak,
új reggelt és annak hazát,
akit hazavárnak.

Akkor is, ha kettészelik,
s karaj a keserve,
forog-pörög, amíg verik
búzakalász nyelve.

Dobra vernek csapot-papot,
viszik, ami érik,
s amit a múlt jussul hagyott,
elkótyavetyélik.

Ez a kórság sem riasztja,
mintha csoda volna,
ezeréves anyja-apja
idelakatolta.

Magyarország, szívem szeret,
te vagy sava, borsa,
neked futnak bennem erek,
neked vagyok szolga.
 
 
0 komment , kategória:  Böröczki Mihály  
Böröczki Mihály
  2016-10-26 09:28:14, szerda
 
  Böröczki Mihály

Dal diólevélre

Én másnak hittem addig a világot,
míg darabokban belém nem botolt,
s a kandikáló, búvó tisztaságot
befröcskölte egy istenverte folt.

A szám maradt gyerekkoromnyi tátott,
és ingem, gatyám összemaszatolt,
most bűn gubancol, kifosztottan állok,
de nem lett gazdag, aki megrabolt.

Egy diófának szoktam elmesélni,
hogy ősztől, téltől fölösleges félni,
a csonthéj alatt ép gerezd lapul,

s a roppanás zajában szenvedélynyi
erő ígéri jó tavaszt fog élni,
és újra nő, bár tudja - újra hull.

Sokat tűnődtem - igaz mi se volna,
ágon levél nő, törzset görcs gyötör,
s a fa is tudja, ha földig hajolna,
nem nyújtózhatna jókedvére föl.

Ahogy levél hull avarbarna bolyba,
a zaj a zajjal zizzenést pöröl,
és mintha Isten hangszere dalolna,
a szín a hanggal összetündököl.

Így valahogy húrozom föl a lelkem,
világ-viszályom, földízű szerelmem,
míg kibújik a dal a csönd alól.

Még eldúdolom - hozzám kezesedjen,
majd lassú széllel világgá eresztem
- egy vén diófa várja valahol.
 
 
0 komment , kategória:  Böröczki Mihály  
Böröczki Mihály
  2016-04-25 20:00:09, hétfő
 
  Böröczki Mihály: A parancsolat


Amikor túlléptem a héthatáron,
és szaladtam, mint lovam szabad száron,
mikor az eget kézzel markolásztam,
és felhőkből sodortam nyakba sálam,
az összes mindent öles zsákba raktam,
már derekam se roskadt meg alattam,
és mint, ki mindent érdem szerint nyer meg,
a mások borát kínálta a serleg,
nem éreztem a kapzsiságban vesztet,
de ösztönöm fontolva rám ijesztett,
és belényilallt valami a jóból,
a gyerekkori anyám biztatóból,
ki csönddel mondta, sose verte dobra,
de hallgatása összesokszorozta,
fiam, a szomj még sehonnan se látszik,
de tudd, a vizet soha ne merd sárig.
 
 
0 komment , kategória:  Böröczki Mihály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 167 db bejegyzés
e év: 2720 db bejegyzés
Összes: 5855 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1103
  • e Hét: 8121
  • e Hónap: 38742
  • e Év: 558270
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.