Regisztráció  Belépés
eckerkata.blog.xfree.hu
Álmodtam magamnak egy kertet. ahol mindenkit szeretet vezérel... Fuchs Éva Eckerné Kata
2010.07.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Hóvirág
  2018-02-01 09:11:09, csütörtök
 
 





Zelk Zoltán
Hóvirág


Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.

 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Illik a léthez a homály,
  2018-01-12 15:42:54, péntek
 
 




Zelk Zoltán


Illik a léthez a homály,
az ablakot megszálló
pirosszegélyű alkonyat.

Könnycseppek sisteregnek
ajkunk parazsán.

Illik a hallgatás -
a mindent elmondtunk
egymásnak csöndje.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Zuzmara
  2018-01-11 11:14:37, csütörtök
 
 




Zelk Zoltán
Zuzmara


Mikor az első zuzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.

Mert zuzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra.-
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Töredék
  2018-01-09 16:45:06, kedd
 
 




Zelk Zoltán
Töredék


Az alkonyi nap visszanéz
- s mily szomorún - a tájra,
ellobban, parázzsá leszen
a kertek déli lángja.
Visszanézek, s nem szomorún,
vissza, az ifjúságra -
ha nem is csap magasba már,
ha csitul is a lángja,
de érzem, izzóbb, melegebb,
mélyebb szívem parázsa.

 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Téli fák
  2018-01-07 16:58:07, vasárnap
 
 




Zelk Zoltán
Téli fák


Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye téli fák,
ez aztán a furcsaság:
hideg télben levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát!
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Amit csak szemmel érsz el...
  2017-09-13 09:46:03, szerda
 
 




Zelk Zoltán
Számadás


Amit csak szemmel érsz el:
Próbáld letépni kézzel,
Ami elérhetetlen,
Azt megleled szivedben.
Amit közel vélsz: messze,
Amit soknak tudsz: egy se.
Nincsen más, csak káprázat:
Hazád az, földed, házad.
A légben verj hát sátrat,
A semmiben törj ágat -
Ha földön gyújtasz lángot:
Vaknak gyújtasz világot.
Amit lélekkel érsz el:
Azt markold szemmel, kézzel,
Mert mit is érsz e léttel,
Ha majd koldusként mégy el?
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Hogyan mondjam el?
  2016-12-08 18:00:45, csütörtök
 
 





Zelk Zoltán
Hogyan mondjam el?


Amikor árnyam visszafordult,
mert miért is jönne velem tovább,
amikor iszonyú robajjal
lehullt egy dérszilánk,
amikor hátranézve láttam
az ág hegyén fölnyársalt árnyam
s Irén didergő alakját -
hogy mondjam el hólepte szájjal
azt a hólepte éjszakát?

 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Ha látnál mostan
  2016-10-15 17:08:16, szombat
 
 




Zelk Zoltán
Ha látnál mostan


Ha látnál mostan verset írni engem
ez őszi estén, hónapos szobánkban,
paprika, kenyér s könyv az asztalon
és kilenc paradicsomos üveg.
Ily kedves környezetben írom versem
egy csorba csészén pislogó gyertyánál,
nehogy anyámat felköltse a villany.
Mert alszik ő és alszik már öcsém is
és horkolásuk kedves ritmusára
múlik az est s billen át éjszakába.

Ha látnál most így, tudom elsápadnál!
Vastag dühödben s irigy fehér ajkkal
motyognád: "Ó milyen könnyű neked!
Ez idillikus, egyszerű miljőben,
a szegénység dicsfényével övezve,
átadhatod a költészetnek lelked..."
"Boldog halandó!" - sziszegnéd fehéren -
"kit éhség ihlet és pappá avat
e szép szegénység, mily könnyű neked
bús dallamokra ajzani föl lantod."

Értem keserved! S szánlak boldogtalan,
kit gazdagsággal vertek az égiek
s ha netán fájdalomról, szenvedésről
akarsz dalolni - hát hazudnod kell...
Lázadj fel hát! Ne tűrd tovább e sorsot:
élj majd ezentúl hagymán és kenyéren
s ha ihlet kell, tartsál böjtnapokat!
Tépd meg ruhád és kócosan, szakállal
bolyongj éjenként, minta hontalan -
légy forradalmár, elszánt lázadó!

És így kitörve ötszobás lakásod
csilláros börtönéből - vess meg engem,
ki paradicsomos üvegek között
kábán merengek rímen, ritmuson
és vágyódom dús vacsorák után.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Őszi mese
  2016-10-14 16:27:23, péntek
 
 




Zelk Zoltán
Őszi mese


Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
-Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.

-Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok - gondolta - úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
-Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
-Ott van a kismadár - ujjongott a falevél, - akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
-Menjünk utánuk-könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
-Most már boldog vagyok - sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.





 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
Szép gondolatok...
  2016-08-08 14:20:46, hétfő
 
 




Erdőt, hegyet, tengert, folyót,
kék cinkét, csecsemőt, ha láttam,
lelkem csak azt mondogatta:
milyen szép az Isten!


(Zelk Zoltán)

 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán   
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 106 db bejegyzés
e év: 734 db bejegyzés
Összes: 12451 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 679
  • e Hét: 2787
  • e Hónap: 28744
  • e Év: 341780
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.