Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Be
  2011-09-14 13:13:27, szerda
 
  .......



Gottfried Benn - Blaue Stunde

I

Ich trete in die dunkelblaue Stunde -
da ist der Flur, die Kette schließt sich zu
und nun im Raum ein Rot auf einem Munde
und eine Schale später Rosen - Du!

Wir wissen beide, jene Worte,
die jeder oft zu anderen sprach und trug,
sind zwischen uns wie nichts und fehl am Orte:
dies ist das Ganze und der letzte Zug.

Das Schweigende ist so weit fortgeschritten
und füllt den Raum und denkt sich selber zu
die Stunde - nichts gehofft und nichts gelitten -
mit ihrer Schale später Rosen - Du.

II

Dein Haupt verfließt, ist weiß und will sich hüten,
indessen sammelt sich auf deinem Mund
die ganze Lust, der Purpur und die Blüten
aus deinem angestammten Ahnengrund.

Du bist so weiß, man denkt, du wirst zerfallen
vor lauter Schnee, vor lauter Blütenlos,
totweiße Rosen, Glied für Glied - Korallen
nur auf den Lippen, schwer und wundengroß.

Du bist so weich, du gibst von etwas Kunde,
von einem Glück aus Sinken und Gefahr
in einer blauen, dunkelblauen Stunde
und wenn sie ging, weiß keiner, ob sie war.

III

Ich frage dich, du bist doch eines andern,
was trägst du mir die späten Rosen zu?
Du sagst, die Träume gehn, die Stunden wandern,
was ist das alles: er und ich und du?

"Was sich erhebt, das will auch wieder enden,
was sich erlebt - wer weiß denn das genau,
die Kette schließt, man schweigt in diesen Wänden
und dort die Weite, hoch und dunkelblau."

Link
Ágg Károly: Elmúlt a nyár


...... .............Link -




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-01-30 09:32:38

Gottfried Benn - Kék óra

1

Sötétkék óra küszöbére léptem -
ez a tornác, zárul a lánc szeme,
s most egy piros szín, most egy száj a térben,
a késő rózsák kőcsészéje - te!

A szó, mi tudjuk mind a ketten,
mit másnak mond és hordoz bárki más,
miköztünk semmi és kiejthetetlen:
ez az Egész, s a végső tollvonás.

Az, ami hallgat, átjár mindenen már,
véle a tér és véle van tele
az óra - ami nem remél, s mi nem fáj -
s a késő rózsák kőcsészéje - te.

2

Fejed fehér, elomló és vigyázó,
miközben szádon gyűlik a gyönyör,
a teljes bíbor, minden, mi virágzó,
belső özönlő földmélyeiből.

Olyan fehér vagy, szinte szertemállasz
merő virághiány te, hóhideg,
holtszínű rózsa, ízre-íz - koráll csak
az ajkadon, oly súlyos, mint a seb.

Olyan lágy vagy egy boldog hír hozója,
amely veszélyt és süppedést tanít,
míg tart a kék, míg kéksötét az óra,
s ha megy, nem tudja senki, volt-e itt.

3

Kérdezlek én, hisz máshoz tartozol már,
a késő rózsát mért nem hordod elém?
Mondod, az álom és az óra elszáll,
mit számít mindez: te, vagy ő, vagy én?

"Amit kezdünk, befejeződni vágyik,
amit élünk - ki tudja, mért miképp:
zárul a lánc, nincs már csak némaság itt
és kint a távol, tág és kéksötét."

Fordította - Nemes Nagy Ágnes


...... .............Link -




 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Benn  
Be
  2011-09-14 13:11:33, szerda
 
  ...... ..........



Gottfried Benn - Astern

Astern - schwälende Tage,
alte Beschwörung, Bann,
die Götter halten die Waage
eine zögernde Stunde an.

Noch einmal die goldenen Herden,
der Himmel, das Licht, der Flor,
was brütet das alte Werden
unter den sterbenden Flügeln vor?

Noch einmal das Ersehnte,
den Rausch, der Rosen Du -
der Sommer stand und lehnte
und sah den Schwalben zu,

Noch einmal ein Vermuten,
wo längst Gewissheit wacht:
Die Schwalben streifen die Fluten
und trinken Fahrt und Nacht.

Link
Galambos Marianna: Csendélet I.


...... .............Link -




Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-09-13 14:32:26

Gottfried Benn - Őszirózsák

Láng napok - őszirózsák,
régi igézetek,
egy óráig tűnődve fogják
a mérleget az istenek.

Még egyszer az aranyos égi
nyájak, a virág, a fény;
mit költ az ős születés ki
a haldokló szárnyak ölén?

Még egyszer a rózsa lelke,
mámor, s újra a vágy -
állt, állt a nyár, figyelve
a fecskék csapatát;

csak egyszer egy sejtelem még,
hol a bizonyosság vert tanyát -
folyót súrolnak a fecskék,
utat isznak s éjszakát.

Fordította - Rónay György


...... .............Link -



 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Benn  
x
  2011-09-14 09:05:40, szerda
 
  Gottfried Benn

Karyatide...... ..............



Entrücke dich dem Stein! Zerbirst
Die Höhle, die dich knechtet! Rausche
Doch in die Flur, verhöhne die Gesimse --:
Sieh: durch den Bart des trunkenen Silen
Aus seinem ewig überrauschten
Lauten einmaligen durchdröhnten Blut
Träuft Wein in seine Scham.

Bespei die Säulensucht: toderschlagene
Greisige Hände bebten sie
Verhangnen Himmeln zu. Stürze
Die Tempel vor die Sehnsucht deines Knies,
In dem der Tanz begehrt.

Breite dich hin. Zerblühe dich. O, blute
Dein weiches Beet aus großen Wunden hin:
Sieh, Venus mit den Tauben gürtet
Sich Rosen um der Hüften Liebestor -
Sieh' dieses Sommers letzten blauen Hauch
Auf Astermeeren an die fernen
Baumbraunen Ufer treiben, tagen
Sieh' diese letzte Glück-Lügenstunde
Unserer Südlichkeit,
Hochgewölbt.

Link


...... .............Link -




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:45:41

Gottfried Benn - Kariatida

Lépj ki a kőből! Vesd szét
a sziklatemplomot, mely szolgaságba tart! Suhogj
ki hát a mezőre! Csúfold ki a falkoszorút -
nézd csak a részeg Silenos szakállán keresztül
örökké harsogó, hangos,
újra-nem-ismétlődő, lobogó
véréből bor csöpög le ölébe!

Az oszlop-kórt okádd ki magadból: halál-ütötte
élemedett kezek remegtették
fel a kárpitozott egek felé. Rombold
le a templomépületet táncrasóvárgó
térdeid vágya előtt!

Nyújtózz el, hullasd el virágodat, ó, vérezd
puha ágyadat össze nagy-nagy sebeidből:
nézd csak: Vénuszt a galambjaival: rózsákkal
övezi csípejét, szerelemkapuját -
nézd csak: ennek a nyárnak utolsó
kék lehellete a messzi, fabarna
partok felé kavarog az őszirózsatengeren át;
hajnalodik; nézd csak: déliségünknek
utolsó szerencse-hazugságórája
magasba boltozódik.

Fordította - Végh György


...... .............Link -




Gottfried Benn - Kariatida

Szakadj el a kőtől! Repeszd
szét barlangod, mely leigáz!
Zúgj hát a rétre! Csúfold meg a párkányt -
Nézd: a részeg szilén szakállán
át, örökké túlharsogott,
egyszeri hangos zúgású véréből
bor csöpög szemérmébe!

Köpd le az oszlopvágyat: agyonütött
agg kezek remegték
elfüggönyözött egek felé. Döntsd
le a templomot térded vágya elé,
melyben gerjed a tánc!

Terülj szét, virulj holttá, ó, ömöljön
vér puha ágyásod nagy sebéből:
nézd galambjával Vénuszt: csípeje
szerelemkapuját rózsákkal övezi -
nézd a nyár végső kék leheletét,
őszirózsa-tengereken lebeg
kéregbarna messzi part felé: derengnek
a mi déliségünk utolsó
boldog hazugságú órái
magasba.

Fordította - Hajnal Gábor

...... .............Link -













 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Benn  
Be
  2011-09-11 05:54:46, vasárnap
 
  .......



Gottfried Benn - In einer Nacht

In einer Nacht, die keiner kennt,
Substanz aus Nebel, Feuchtigkeit und Regen,
in einem Ort, der kaum sich nennt
so unbekannt, so klein, so abgelegen,

sah ich den Wahnsinn alles Liebs und Leids,
das Tiefdurchkreuzte von Begehr und Enden,
das Theatralische von allerseits,
das niemals Gottgestützte von den Händen,

die dich bestreicheln, heiß und ungewaschen,
die dich wohl halten wollen, doch nicht wissen,
wie man den andern hält, an welchen Maschen
man Netze flicken muss, dass sie nicht rissen -

ach, diese Nebel, diese Kältlichkeit,
dies Abgefallensein von jeder Dauer,
von Bindung, Glauben, Halten, Innigkeit,
ach Gott - die Götter! Feuchtigkeit und Schauer!

Link


...... .............Link -




Gottfried Benn - Egy éjjel

Egy éjjel, melyet senki se
ismer: anyaga föld, esô, vizesség,
egy helyen: alig van neve,
oly kicsiny, félreesô idegenség,

minden szeretet s bánat tébolyát
megláttam, hogy vágy és vég egybeesnek,
hogy színháziasság mind a világ,
hogy nincs közük istenhez a kezeknek,

mik simogatnak mosdatlanul, forrón,
s tartani akarnának, s nem is sejtik,
hogyan tartsuk egymást, s a szakadt hálón
hogyan kössünk csomót, mely föl nem fejlik; --

ó, ez a köd, vacogtató hideg,
lehullni mindenrôl, mi tartós, formás,
s hogy kötés, hit, bensôség nincsenek;
ó isten, istenek! Nyirok, szorongás!

Fordította - Keresztury Dezsô


...... .............Link -



 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Benn  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1462
  • e Hét: 3566
  • e Hónap: 94666
  • e Év: 1790551
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.