Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
A május mágiája
  2017-05-23 17:17:59, kedd
 
 
Mécs László:
...... ......A május mágiája


Mesék arany narancsa, a Hold, harminc napig függ
az éj fekete fáján, míg teljesen megérik.
Nyár, ősz, tél útvesztőin egy évig kell bolyongnunk,
míg ránknevet a Május tünékeny, bűvös bája,
hogy hőssé villanyozzon. És azt mondják a bölcsek,
hogy a boldogságunkra a sírig várni kell.

Most itt a Május újra! S én döbbenten gyanakszom,
hogy mindez csak varázslat. Hogy mint a délibábot
a gyilkos sivatagra, valaki valahonnan
valami égi gépből vetíti ezt a pompát
s a szemfényvesztés tüntén minden közönybe szürkül
és nagy szomorúságba akár a sivatag.

Valaki rávetíti a semmi-ibolyákra
a lila illat-álmot, a szürke almafákra
a rózsaszín derűket, madár hangszallagokra
a füttyök hang-betűit, a gyanútlan szüzekre
a szerelem varázsát, a férfi-veritékre
a boldogság-szivárványt. Micsoda mágia!

Most ujjongani kéne s valami visszarángat.
A fű, fa és az ember tövében ott az árnyék!
Alattomos settengés. Orgyilkos tőrü kémje
a bánat-maffiának mind, mind! Földön lapulnak
titkos jellel beszélnek! Csak jeladásra várnak
s egy éjjel összefogva megölik a tavaszt.

Két napja, hogy kezdődött egy őszi barackfámnak
a megbűvöltetése. A május mágiája
csodát csinált a lombján. Vidám barnácska bőrén
szép lelke átderengett piros szemérem színű
mennyasszonyi ruhának. S ma darabokra tépve
találtam a ruháját a földön véresen!

Nemcsak a földi fákra leskel a szomorúság.
Sárból gyúrt életemre az Isten rávetíti
a ragyogó kegyelmet. Micsoda szent virágzás
ruhája ring a lelken! De lengő délibábnál
elfújhatóbb, esendőbb! Mögöttem ott az árnyék!
Orgyilkos arccal setteng sarkam mögött a Bűn!

Nehéz a lét! A Holdra harminc napig kell várni,
amíg csodának érik az éj fekete fáján.
Nyár, ősz, tél útvesztőin egy évig kell bolyongni,
míg ránk nevet a Május tünékeny bűvös bája
hogy hőssé villanyozzon. És azt mondják a bölcsek,
hogy a boldogságunkra a sírig várni kell!!

Erélyi Helikon 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Áldottak az Öregek Barátai
  2016-02-10 23:16:07, szerda
 
 


Mécs László
...... ........Áldottak az Öregek Barátai


Áldott, aki megértéssel kísér
és fogja reszkető kezünket,
Áldott, aki tudja, hogy hallásunk
nehezen kapja el már a szót,
Áldott, aki nem csodálkozik,
hogy sok mindent nem látunk
és lassan jár nálunk az ész,
Áldott, aki nem veszi észre,
hogy ma megint kiömlött
a kávé az asztalon,
Áldott, aki mosolyogva áll meg,
hogy elbeszélgessen velünk,
Áldott, aki nem árulja el,
hogy ma kétszer hallotta
tőlünk ezt a történetet,
Áldott, aki fel tudja idézni
velünk a tegnap emlékeit,
Áldott, akitől megtudjuk,
hogy nekünk is jut még
tisztelet, szeretet, hogy nem
vagyunk azért még mi se egyedül,
Áldott, aki segíti vinni öregségünk
keresztjét, amely nékünk is oly nehéz,
Áldott, aki szerető leleményességgel
segíti ingadozó lépteinket
a hazafelé vezető úton.

 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Űveg legenda
  2015-04-26 05:54:27, vasárnap
 
 

Mécs László:

Üveg-legenda


Sem sivatagban, sem őserdőben nem lakott,
emberi örömök alá máglyákat nem rakott,
ruhája rendes volt s nem csupa folt
- és mégis, mégis, mégis remete volt.

Haját megfésülte, fehérneműt váltott,
kalapjához tűzött jószagú virágot,
nem hervasztá orcáját mint az őszi hold
- és mégis mégis, mégis remete volt.

Járt a munkásokhoz, járt a szántókhoz,
járt menyegzőbe, temetésre, tengeri hántókhoz,
ragyogott szeme, ha harmonika szólt
- és mégis, mégis, mégis remete volt.

Nem volt rejtély, titok, mindenki megnézte,
mindenki szerette, mindenki becézte,
meleg, virágos ág volt s nem suta holt
- és mégis, mégis, mégis remete volt.

Nézte, szagolta, ízlelte, tapogatta
a százszínű, százízű, százhangú világot s hallgatta,
tudta, mit árul ezer emberi szív, ezer emberi bolt
- és mégis, mégis, mégis remete volt.

Lakott Berlinben, Budapesten, gazdagban, páriában,
lakott Erdélyben, erdőben, Pálban, Gyulában, Máriában,
ezerhúrú hárfája ezreknek szólt
- és mégis, mégis, mégis remete volt.

Ölelni akarta ezer édes inda,
de üvegbura védte, üveglegenda,
átlátszó magánya mindég ráhajolt
- és azért mindég, mindég, mindég remete volt.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Falusi hold alatt
  2015-04-18 09:10:39, szombat
 
 

Mécs László:

Falusi hold alatt


Egyszerű, buta hold alatt
egy szorongó ember halad.

A faluban végigmegyek.
Néznek az ablaküvegek.

Nézik füttyetlen ajkamat,
ajkamból régen fütty fakadt.

Bölcsebb lettem, mint Salamon,
a bölcsek zsákja vállamon.

Hiúság s minden hiúság :
ily s más kincsekkel telt a zsák.

Eladnám zsáknyi kincsemet,
ki megnevettet engemet.

Kóborló rongyszedő zsidó :
gyűrűje; füttye csábító,

bolyongtam erdőn és dülőn,
de szépen szólt a fütyülőm,

gyönyörű gyűrűk : napjaim,
reményeim: smaragdjaim,

valódi gyöngyök: vágyaim,
terülj asztalkám, táljaim!

Pazaroltam e dolgokat
s kaptam bölcsesség-rongyokat.

- Hé, ki veszi meg zsákomat,
nevetlen szorongásomat?

A csend vet . . . Hallgatás terem.
Minden ház titkát ismerem.

E házban hirtelen halál.
E házban egyszer bicska-bál.

E házban orgiáz a gőg
s a butasága szinte bőg.

Mért néz oly vádlón ez a ház?
E házban nagy nyomor tanyáz.

Mért kacag minden ablak itt?
E házban menyasszony lakik,

merengnék rózsaszálain,
de tovább visznek lábaim.

Tán ismeritek Mécs Lacit.
Az ő házában ki lakik?

Az ő lelkében ravatal,
rajta egy halott, fiatal,

próbálta már temetni őt,
de nem jöttek halott-vivők.

az ifjúsága fekszik ott :
eltemetetlen szent titok,

betölti az egész lakást
s mert nem lehet találni mást :

hátára tornyot épített,
(Istenhez nyúló nagy hitet)

szíve (hogy Istené legyen)
harang lett a torony-hegyen.

A torony nő, az égbe nő
és ott lakik szerényen ő.

Sokszor bizony nem alhatik :
a földszinten halott lakik,

éjfélkor néha felül ő,
nála a régi fütyülő,

szépen fütyülni kezd a holt
s táncol a torony és a hold . . .
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Falusi hold alatt
  2015-04-18 07:13:02, szombat
 
  ...... ........... ......


Mécs László:
...... ........Falusi hold alatt


Egyszerű, buta hold alatt
egy szorongó ember halad.

A faluban végigmegyek.
Néznek az ablaküvegek.

Nézik füttyetlen ajkamat,
ajkamból régen fütty fakadt.

Bölcsebb lettem, mint Salamon,
a bölcsek zsákja vállamon.

Hiúság s minden hiúság :
ily s más kincsekkel telt a zsák.

Eladnám zsáknyi kincsemet,
ki megnevettet engemet.

Kóborló rongyszedő zsidó :
gyűrűje; füttye csábító,

bolyongtam erdőn és dülőn,
de szépen szólt a fütyülőm,

gyönyörű gyűrűk : napjaim,
reményeim: smaragdjaim,

valódi gyöngyök: vágyaim,
terülj asztalkám, táljaim!

Pazaroltam e dolgokat
s kaptam bölcsesség-rongyokat.

- Hé, ki veszi meg zsákomat,
nevetlen szorongásomat?

A csend vet . . . Hallgatás terem.
Minden ház titkát ismerem.

E házban hirtelen halál.
E házban egyszer bicska-bál.

E házban orgiáz a gőg
s a butasága szinte bőg.

Mért néz oly vádlón ez a ház?
E házban nagy nyomor tanyáz.

Mért kacag minden ablak itt?
E házban menyasszony lakik,

merengnék rózsaszálain,
de tovább visznek lábaim.

Tán ismeritek Mécs Lacit.
Az ő házában ki lakik?

Az ő lelkében ravatal,
rajta egy halott, fiatal,

próbálta már temetni őt,
de nem jöttek halott-vivők.

az ifjúsága fekszik ott :
eltemetetlen szent titok,

betölti az egész lakást
s mert nem lehet találni mást :

hátára tornyot épített,
(Istenhez nyúló nagy hitet)

szíve (hogy Istené legyen)
harang lett a torony-hegyen.

A torony nő, az égbe nő
és ott lakik szerényen ő.

Sokszor bizony nem alhatik :
a földszinten halott lakik,

éjfélkor néha felül ő,
nála a régi fütyülő,

szépen fütyülni kezd a holt
s táncol a torony és a hold . . .
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Az ember és árnyéka
  2014-10-20 22:55:49, hétfő
 
  Kontúr István grafikája
...... ..........


Mécs László:
...... ........Az ember és árnyéka




Egy fényességes hajnalom a földből nőtt egy ember.
Valaki beoltotta őt két fény - imádó szemmel.

Meglátta a kelő Napot és ment feléje folyvást,
valami tárgy vonszolta, mint tenger felé forrást.

Az élet jött - ment, színesült, pergett a film körülötte,
szemébe hullt a mult, jelen: öklével kitörülte.

Nem döbbentette semmi meg, a cél - érzése tiszta.
Csak ment , csak ment a Nap felé. Nem nézett volna vissza.

A Nap meg megtréfálta őt: Az égzenitre pattant,
akkor sejtett meg egy gyanút, rejtélyt, megoldhatatlant.

Most merre menjen? Fölfelé? Ha szárnya volna bordó!
Itt pusztuljon mint egy - nyaras, szegény kis napraforgó?

A Nap megindult lefelé. Az ember meg utána.
A Nap vért hullatott. Bukott. Tán eltörött a szárnya?

Ha mostan végleg eltűnik: mi jő? miféle végzet?
Az ember ősz lett hirtelen, megrémült, hátra nézett.

Most látta meg kitárt - karú árnyékát szívbe fájón,
amint keresztül feketült s elnyult a messzi tájon.

Vállára vette szomorún a mérföldes keresztet.
A Nap lehullt, a föld kihült és alkonyodni kezdett.

Az éj sűrű volt, mint a sár, az ember lába gyúrta,
nem tudta azt sem merre jár s rálépett a tejútra.

Vállán vonszolta a sötét, a ,érföldes keresztet,
hogy odaért, a nagy kereszt ragyogni, égni kezdett.

Lépdelt csillagtól csillagig, tán ezer évig is ment,
beoltott fény - szomjas szeme kereste Őt, az Istent....
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Áldottak az Öregek Barátai
  2012-05-21 07:58:13, hétfő
 
  Szőnyi István: Idős emberek / A festő szülei /
...... ........... ........... ..........


Mécs László:
...... ........Áldottak az Öregek Barátai

Áldott, aki megértéssel kísér
és fogja reszkető kezünket,
Áldott, aki tudja, hogy hallásunk
nehezen kapja el már a szót,
Áldott, aki nem csodálkozik,
hogy sok mindent nem látunk
és lassan jár nálunk az ész,
Áldott, aki nem veszi észre,
hogy ma megint kiömlött
a kávé az asztalon,
Áldott, aki mosolyogva áll meg,
hogy elbeszélgessen velünk,
Áldott, aki nem árulja el,
hogy ma kétszer hallotta
tőlünk ezt a történetet,
Áldott, aki fel tudja idézni
velünk a tegnap emlékeit,
Áldott, akitől megtudjuk,
hogy nekünk is jut még
tisztelet, szeretet, hogy nem
vagyunk azért még mi se egyedül,
Áldott, aki segíti vinni öregségünk
keresztjét, amely nékünk is oly nehéz,
Áldott, aki szerető leleményességgel
segíti ingadozó lépteinket
a hazafelé vezető úton.

...... .......

 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
A gyermek játszani akart
  2012-05-21 07:56:13, hétfő
 
  ...... ............


Mécs László:
...... ........A gyermek játszani akart


A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A csermely áradt. A gyermek játszani akart.

A gyermek szeme tükröt keresett:
anyjára mosolygott és várt egy keveset,
az anya arc nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a bankárra mosolygott és várt egy keveset,
a bankár arca nem tükrözte vissza,
börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
egymást tükrözték a szerelmesek,
a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza,
vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a kalauz orcái veresek,
a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt,
nem tükrözhette vissza. Dolga volt.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset
tükröztem, mint kék tó a teli holdat
s ringattam. Valahol angyalok daloltak.

Ó, én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel.
Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,
sem kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom;
a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.

Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.

.....


 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Valamit vinni kell
  2012-05-21 07:52:31, hétfő
 
  ...... ........... ........... ........... ........... ...........


Mécs László:
...... ........Valamit vinni kell

Kimentem járni egyet este tájt,
szívem csitítva, mégis egyre fájt,

bár nagy újság volt: nyílt az ibolya!
Vérzett. Vérezte a kor tébolya.

Szóltam szívemnek: ,,Ne törődj vele!
Nem rád bízták: Isten kérdőjele!

Rád ezt bízták: remélni, hinni kell,
szeretni kell. Valamit vinni kell!

Mint ibolya az édes illatot,
mit átad s elmegy s víg, mert adhatott.

Mint mókát mókus, bájt az őzgida,
csodát gyereknek a csigabiga.

Mint jókedvet bor, jóságot kenyér,
zenét patak, mely célt sejt s nem henyél.

Mint jelképet galamb, vagy pelikán,
vagy liliom s a magyar tulipán,

mint álmokat a Göncöl szekere,
szerencsét négylevelű lóhere.

Mint szivárványt goromba zivatar,
mit mérge múltán mégis kitakar.

Mint szebb jövőt a cifra délibáb,
tavaszi hírt a vándor vadlibák.

Add át mit hoztál, mint az eltiport
virág szagát, mely meghal , s nem sikolt.

Mindenkinek valamit vinni kell:
szeretni kell, remélni, hinni kell!

Ezt bízták rád. - Isten kérdőjele
minden más itten: ne törődj vele!

...... ........... .............

 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Ószere
  2012-05-21 07:34:13, hétfő
 
  ...... ........... ........... .......


MÉCS LÁSZLÓ (Karinthy:Igyirtok Ti)
...... ........... ......Ószeres

Álmomba eljött a Nagy Ószeres,
Aki vesz és elad és veszt és keres.
És rongyot és régi ruhát hajagál
S az udvarban hangosan kajabál.

Kajabál, mint egy zsidó, Fodor vagy Radó
És azt énekli: mi van eladó?
S lehet az áru Kovácsé vagy Mandlé,
Ő egyre mondja csak, handlé, handlé handlé.

És vesz régi szívet, ha ütött vagy kopott,
Mely valaha ugrált és táncot ropott
S most billentyűjén a nyomor kalapál,
Mindegy neki megveszi és csak kajabál.

És vesz régi reményt, mely nem teljesült
És száraz kenyeret és vesz tejbesült
Pogácsát, mit anyánk útra adott,
De kővévált és tarisznyánkba maradott.

És vesz álmot, mely ragyogó és fiatal
S mit be nem váltott az álomhivatal
S váltót, melyen nincs forgató és kezes
S számlát, melyen ez a szó áll csak: fizess.

Abbahagyott tervet és jószándékot
És el nem küldött újévi ajándékot
És ki nem költött húsvéti tojást,
Elfecsérelt időt és vízfolyást.

Mindezt tömi-rakja nagy batyuba,
Mert ő egy jó és gondoskodó atyuka.
S ha véget ér egykor a földi fogház,
Vár ránk odafönn egy mennyei zálogház

S ott ki-ki megkapja magáét ingyen
S makula nem lesz sok rongyon és ringyen
Álmomba eljött a Nagy-Ószeres,
Ó, hát ne gyűlölj, ó szeress, ó szeress!
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 73 db bejegyzés
e év: 478 db bejegyzés
Összes: 5220 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1180
  • e Hét: 10363
  • e Hónap: 42117
  • e Év: 512433
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.