Regisztráció  Belépés
gabfe.blog.xfree.hu
Szeretni, bizni, remélni,minden új napnak örülni. Gab-fe edit
1952.12.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Tanulságos történet........
  2015-12-30 19:23:40, szerda
 
  Egy szép történet ,szintén levélben, Esztertől kaptam....



-- Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,
a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden
változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek
játszottak távirányítós ékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg
kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy,
a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az
ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember,
és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az, az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

(szerzője ismeretlen)


Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat,
nem törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket,
de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
 
 
0 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...
  2015-12-18 19:35:18, péntek
 
 

Levélben kaptam...


Károlyfi Zsófia / Sophie Carson: Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...


Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...
Ha a szeretet szót halljuk, mindenki másra gondol.
Hányféle szeretet is van?
A Teremtő és a teremtett világ szeretete, a szülői szeretet, a gyermek iránt érzett szeretet, baráti szeretet, testvéri szeretet, saját életünk szeretete, szerelem.
Ezeket is árnyalatokra lehetne bontani, mert van egyoldalú, viszonzott, és még sorolhatnám
Megérne egy tantárgyat az általános iskolákban.
Milyen más lenne az életünk, ha felkészülnénk az érzelmekre, és nem váratlanul, törnének ránk.
Jobban értékelnénk, jobban megbecsülnénk, ha tanulnánk róla.
Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen hogy az mennyire fontos.
Van aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása, vagy simítása többet jelent mégis.
Ott van akkor a számadás pillanata, hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni.
Mennyivel jobb lenne már gyermekként tanulni erről.








.Remélem nem baj hogy elhoztam ide, és megosztom a barátaimmal is, nagyon szép, Köszönöm !!
 
 
1 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
Megható történet...
  2015-12-17 19:42:31, csütörtök
 
 




,,Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Úgy tűnt, ereje sincs már, hogy az életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.

Másnap az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal a meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - Tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik.
Az öregúr mosolyogva bólintott.
- Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, és azt mondta nekem: "Nagypapa, gyorsan haza kell jönnöd, mert elromlott a biciklim!"

Magyarország képalbum

/Facebook oldalamon osztattam egy éve már, de ma is meghatott/




 
 
0 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
A jó testvér
  2015-12-03 20:02:35, csütörtök
 
 




A jó testvér

Jó testvér vagy?


Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.
-Uram ez az ön autója? - kérdezte.
Paul biccentett.
-A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
-Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak..
Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.
-Bárcsak-folytatta a gyermek én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
-Elvigyelek egy körre?
-Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:
-Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.
-Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte.
Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
-Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni.
Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:

Nagyobb boldogság adni!





 
 
0 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
Bencze Attila Gondolatok karácsony táján
  2015-11-17 18:04:45, kedd
 
 



Bencze Attila Gondolatok karácsony táján

Normálisnak maradni a jelenbe,
kerékvágások párhuzamába,
szürke tereken fényeket keresve
míg fojtogat a sors makacssága.

Égni a karácsonyfák fénykörében
szeretettel teljes gyertyalángon
s úgy nézni gyermekünk két szemébe,
mintha csillag lenne ezüst ágon.

A szeretet pajzsát birtokba véve
harcolva gőg és indulat ellen
jótett tornyosuljon benned, mint kéve
tarló síkon színfolt a hidegben.

Ahogyan a béke memorandumok
évgyűrű-nyalábként éld a sorsod
és miként a szent egyensúlyba hullott
áldozat, rakj önmagadból foltot.

forrás.Bencze Attila versei - ingyenes versküldés




 
 
0 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
Kelj fel és győzni fogsz!
  2015-10-18 20:58:26, vasárnap
 
  Egy csodálatos verset kaptam egyik barátnőmtől,Évustól, ami sokak számára, nekem is buzdítólag hat, hogy igen is NEM FELADNI, hanem AKARNI,Tovább lépni, ha nehéz is!








Dr. Székely Zsuzsanna

Kelj fel és győzni fogsz!

Hagyd abba! Add fel, számodra már nincs esély!
Ezt hallom sokszor. Itt nyerni nincs remény.
Ha elborít a csüggedés, lehorgasztom fejem.
Felidézem, amit láttam egy régi versenyen.

Az emlék reményt sugall, amint eszembe jut.
Újjá születni érzem a régi kisfiút.
Sok kis legény, kis férfiak a futó versenyen.
Nagy az izgalom a félelem. Még jól emlékezem.
A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelemben hitt.
Holtversenybe lenni tán, vagy lenni második?
A pálya szélén ott feszít, sok szurkoló apa.
Minden fiúnak most kell, mindent megmutatnia.
Harsan a síp! Indulnak, szívükben vágy feszül.
Mind arra vágy, csak ő legyen a hős egyedül.
S kiváltképpen az egy fiú, kit apja elkísért.
Az elsők közt futott. - Apám oly büszke lesz ezért.

Ám lába alá hirtelen, egy fűcsomó került.
A győzni vágyó fiú, megbotlott, s elterült.
Egyensúlyért kapkodott, széttárta karjait.
A nézősereg kuncogott látván, ahogy elbukik.
És vele együtt minden remény, míg fekve maradt.
Akkor azt kívánta, tűnne el tüstént a föld alatt.
Apja, aki látta mily nagy bajban van.
Tekintetével üzente: - Kelj fel, és győzz fiam!

Felállt hamar, nincs is semmi baj
Behozható a táv, ha gyorsabban szalad.
Futott a többi után, megint győzni akart,
De buzgalmában megcsúszott, ismét elhasalt.
Bár fel se keltem volna! Kettős a szégyenem.
Indulni is hiba volt, futnom már reménytelen.
A nevető arcok között, apja áll magányosan.
Tekintetével üzente: - Kelj fel, és győzz fiam!
Felugrott, és indult tovább, tíz métert vesztett el.
Ezt behozom - gondolta - keményen futni kell!
Hat-nyolc métert a távból le is dolgozott
De oly nagyon iparkodott, hogy ismét felbukott.

Legyőzötten hever, szemeiből könny pereg.
Kár már szaladni, hisz felkelni sem merek.
Oda lett minden remény, és minden akarat.
Elcsüggedt, mert a céltól messze elmaradt.
Feladom! Vesztettem! A szégyen rám ragad.
De apja eszébe jut, s rájött: ezt nem szabad!
Kelj fel! - Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan..
Foglald el helyed! Feladnod soha sem szabad.
A győzelemnek egy titka van. Kelj fel ha elbuktál
Folytasd fiam! A vereséggel ne alkudjál!
Új céllal, új erővel, ismét feltápászkodott.
Győzni vagy veszíteni, feladni nem fogom.

Az élmezőny már messze járt, de ő csak futott
Mintha győzhetne, rohant, és mindent beleadott.
Bár három ízben elbukott, mégis futott tovább.
Első nem lesz, de haladt, s a célig meg sem állt.
A győztes már célba ért büszkén és boldogan.
Aki nem szégyenült meg, örülni módja van.
És a bukott fiú is beérkezett az utolsó helyen.
Lesütött szemmel. - Ne lássam szégyenem!
Ám üdvrivalgás tört ki, nagyobb, mint az előbb.
A közönség, mint győztest, úgy ünnepelte őt!
Apjának ennyit szólt csupán: - Jól elszúrtam, nahát!
Nekem Te győztél - mondta az - hisz futottál tovább!

Most, amikor minden oly sötét, a gond, baj elborít.
E fiú emléke nekem még ma is sokat segít.
Az élet is csak verseny, melyben sok futó szalad.
És a győzelem titka: Kelj fel és haladj!
Hagyd abba! Add fel! Kántálhatnak hasztalan.
Mert bennem szól egy másik hang.
KELJ FEL ÉS GYŐZNI FOGSZ FIAM!


Köszönöm hogy kitehettem!
 
 
1 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
A CSoDaBaBa
  2015-10-02 18:35:20, péntek
 
 





A CSODABABA

Egy kisfiú 1967-ben egy forró augusztusi napon, a vártnál hat és fél héttel korábban született meg, és gyorsan betették egy inkubátorba. A mindössze két kiló tizennégy dekás újszülött olyan volt, mint egy felfújható, kissé leeresztett gumibaba, de az anyjának mégis ő volt a legszebb.
Az apja, doktor Smith megpróbálta elmondani a feleségének, Donnának, hogy a kisfiú besárgult. (Akkoriban ezt a komplikációt még nem tudták megfelelően kezelni) Az orvos férj, különös tekintettel az asszony korábbi három vetélésére, legszívesebben azt mondta volna, hogy minden rendben, de hát a kisbaba nem volt jól.

Donna Jeffrey-nek nevezte el a kisbabát. Amikor a sárgaság súlyosbodott, az orvosok mindent elkövettek, hogy megmentsék a gyermeket. Tudták azonban, hogyha Jeffrey mája hamarosan működni kezdene is, és a kisfiú életben marad, a sárgaság miatt agykárosodás léphet fel.
Mindeközben Donna megingathatatlanul bízott benne, hogy fiúcska renbe fog jönni. Az ápolónők sajnálták őt, s miután tudták, hogy a kisbaba valószínűleg meg fog halni, megengedték az asszonynak, hogy vele legyen. Amikor Donna megérintette az apró, törékeny testet, és azt suttogta neki, hogy nagy, erős férfivá fog felnőni, a kis Jeffrey mosolyogni kezdett. Ezt elmondta a nővéreknek, ők pedig szomorúan néztek rá, és azt mondták, hogy a kiSbabák reflex-szerűen mosolyognak, az asszonynak pedig pihenésre van szüksége.

A családtagok már a temetéssel kapcsolatos teendőket beszélték meg az apával és a plébánia papjával. Végül bementek Donnnához, hogy vele is beszéljenek, de ő sírva küldte ki őket a szobából. Az ő kisgyerekét nem fogják eltemetni, mert haza fog menni, sárgulás ide vagy oda. Gondolni sem akart a temetésre!

Hatvankét óra múlva ismét vért vettek a babától, és a sárgaság jelentősen csökkent. A kis Jeffrey kétóránként enni kezdett, Donna állandóan beszélt hozzá. A következő vizsgálatnál az eredmény tovább javult, és a kisgyermek a születése után három héttel hazament. Ezzel azonban nem ért véget a történet.

Hat héttel később az első felülvizsgálaton az orvos azt mondta Donnának, hogy véleménye szerint a gyermek vak, mert a koraszülés következtében folyamatosan romlott a látása. Az asszony állította, hogy ez képtelenség, hiszen a kicsi követi őt a szemével. Néhány további visgálat be is bizonyította, hogy a diagnózis téves volt.

Jeffrey tizenhárom hónapos karában egyhe agyvérzést kapott. Berohantak vele a kórházba, ahol megállapították, hogy a valószínűleg agydaganata van. Számos vizsgálat után az ideggyógyász felállította a diagnózist: hidrocefalia.. Azonnali műtétet javasolt.

Donna megint nem tudta elfogadni az orvos véleményét. Ha a fia vízfejű, a betegség miért csak most fejlődött ki? Persze az asszony mindenbe belement, hogy segítsen fián, de ő maga is kidolgozott egy tervet. A műtét előtt felhívta az ismerőseit szerte az Egyesült Államokban, és azt kérte tőlük, hogy három nappal a műtét előtt minden este hétkor imádkozzanak a kisfiáért. Hozzátette, hogy ha módjukban áll, szóljanak másoknak is, csatlakozzanak hozzájuk.

Amikor elérkezett a műtét napja, az asszony nyugodt volt. Amerika hét államában imádkoznak az emberek a fiáért. Később értesült arról, hogy a barátok szóltak az ismerőseiknek, és azok is szóltak a barátaiknak, s így három egymást követő estén hét órakor végül több százan imádkoztak Jeffrey-ért. Egy pici gyermekért, akit nem is ismertek!

A műtétet korán reggel kezdték el. Donna és férje a kórház folyosóján járkált fel-alá, amikor váratlanul kirohant az idegsebész a műtőből, vadul lobogtatva a felvételeket. Fülig érő szájjal mosolygott.
-Ez csodálatos! ....az utolsó vizsgálat szerint nincs is szükség műtétre!

Mindnyájan egyszerre sírtak és nevettek. Az idegsebész azt mondta, nem tudja mit gondoljon. Erre az eredményre nincs semmilyen magyarázat. És Jeffrey hazatért a barátok és rokonok ünneplő gyülekezetéhez. Mindenkit, aki érte imádkozott, értesítettek az eredményről, és köszönetet mondtak a fohászaikért. A gyermeknek nem volt soha többé agyvérzése.
Másokkal összahasonlítva azonban fejlődése még mindig nagyon lassú volt.

Amikor Jeffrey-t három éves korában kivizsgálták, a gyermekorvos komoran nézett a szülőkre. Megkérdezte, nem gondoltak-e arra, hogy intézetbe adják a gyereket? Donna megdöbbent, és a javaslatot elutasította.
Jeffrey három éves korában még nem tudott beszélni, ezért az anyja olyan foglalkozásokat vezetett be, amelyek igénybe vették a fiú valamennyi érzékszervét- a látást, szaglást, érintést, ízlést és hallást. Donna hitt abban, hogy Jeffrey normális, csupán nem követi a többi gyerek szokásos fejlődési menetét. Ennek ellenére a fiú négy éves karáig nem beszélt, s az egyik tanárnak az volt a véleménye, hogy "speciális iskolába" kellene iratni, mert szerinte a fiú értelmi fogyatékos.

Donna kitartott. Végül normális iskolában maradt Jeffrey, és a tanárok alig akarták elhinni, hogy a fiú néhány hónap elteltével már kifejezetten gyors felfogású gyereknek látszott.
A gyermekorvosi felülvizsgálaton azonban az orvos mégis úgy vélte, hogy a kisfiú elmaradt a fejlődésben, sőt, véleménye szerint Jeffrey autista.
Donna úgy döntött, hogy most már elege van. Jeffrey-ről születése óta "megállapították", hogy valószínűleg
1.vak
2.vízfejű
3.epilepsziás
4.szellemileg elmaradott, és végül
5.autista.

Donna megmondta az orvosnak, hogy ezt egyátalán nem hiszi, és kisfia idejében el fogja végezni az első osztályt.
Bár Jeffrey hangulata időnként labilis, és figyelme szétszórt volt, az évek során úgy fejlődött, mint a többi gyerek. Tanulási készsége átlagos volt, később cserkészvezető lett, kiváló hallgató, felső évfolyamban elnöki ösztöndíjas lett, tanulmányi eredménye kiváló volt, kitüntetéssel végezte a főiskolát, és elvégezte az orvosi egyetemet is, és gyakornok lett egy híres klinikán.

Egyik nap egy idősebb férfi rontott be a rendelőbe. Öngyilkosságot akart elkövetni, de az egyik barátja megakadályozta és behozta a klinikára. Jeffrey megkérte a fértit, hogy beszéljen az életéről. Elmondta, hogy mennyire elkeserítette utolsó válása, és az, hogy elbocsátották a munkahelyéről, ahol évek óta dolgozott. Elvesztette minden reményét, vége az életének, és semmit sem ért, amit eddig tett. Jeffrey beszélgetett vele még egy idejig, és felírt neki egy nyugtatót.

A beteg hirtelen ránézett az orvos kitűzősére, és elolvasta a nevét.
-Jeffrey Smith? Nem Donnának hívják az anyját?
-De igen! Honnan tudja?
-Maga a csodababa! Imádkoztam magáért, amikor pici gyerekként kórházban volt, és most orvos lett, ez csodálatos!
-Maga tényleg imádkozott értem?
-Igen, hetente háromszor, este hét órakor éveken át! Azt mondták, elegendő, ha csak a műtétig tesszük, de néhányan úgy gondoltuk, hogy folytatjuk még egy ideig.
-Éveken át imádkozott értem?
-Igen.
-Köszönöm, hogy törődött velem! Köszönöm! Hogy orvos lettem, az az ön sikere is!-modta meghatottan.

Jeffrey könnyes szemekkel átölelte a páciensét-egy férfit, aki órákkal ezelőtt arra gondolt, hogy eldobja magától az életét, mert semmit nem ért, amit eddig tett.


Judit Kiss- Facebook oldaláról hoztam, a hozzájárulásával..Köszönöm!
 
 
0 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
Öri István:Éjjel Nyíló Rózsa
  2015-09-20 15:00:52, vasárnap
 
 
Öri István:Éjjel Nyíló Rózsa



A Tündérkert szebbnél szebb virágai között van egy, amelynek erejét éjszaka láthatod meg: az Éjjel Nyíló Rózsa.









Ha odamész hozzá, megérinted a szirmait és beszélsz hozzá, elmondja neked az éjszaka titkait, amit csak ő lát, de amikor mesél, te is látni fogod. Elmondja, hogy az éjszaka fényesebb, mint a nappal, fényei puhábbak, kedvesebbek és illatosabbak, mint a nappal fényei. Az éjszaka fényei színesek és hangjuk is van: lágyabb, édesebb minden evilági melódiánál, mert a nyugovóra tért világ csendje szüli őket. Aki a csendet hallgatja, az éj dalait hallja. Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai. Amikor hallgatod az Éjjel Nyíló Rózsát, zenét hallgatsz, a legszebbet a világon. Amikor beszél hozzád, szíved örömmel telik meg, mert ez a te igazi világod, ebben vagy otthon, ehhez simul tested-lelked. Dédelget, elringat ez a világ, szemed megnyitja a másra, mindarra, ami túl van a testen, túl az anyagon, túl a földön, túl a csillagokon. Az Éjjel Nyíló Rózsa elvezet Istenhez.

Ha odamész hozzá és megérinted a szirmait, mindez a tied lehet, mert a Rózsa azért él, hogy te is éljél, azért virágzik, hogy te is virágba borulj, azért nyújtja feléd titokzatos-szép szirmait, hogy szolgáljon, hogy elvigyen, messzire, túl mindenen.

Menj hát hozzá minden nap, amikor már csak a csillagok világítanak. Menj, mert vár rád. Amikor nappal van és erős fények törnek a lelkedre, úgy tűnik, a Rózsa álomba merült. Pedig nem így van: a nappal neki a felkészülés ideje, mint neked is lesz, ha megtapasztalod az erejét és szépségét, s azután minden éjjel elmész hozzá. Akkor a te nappaljaid is a felkészülés órái lesznek, habár a világ szemében a mindennapi dolgodat végzed. De belül: felkészülés az éji Találkozásra Vele, Aki Elvisz, Vele, Aki Megszabadít. A nappal óráiban erőt gyűjtötök mindketten, s éjjel, amikor megérinted, erőtök összeadódik és legyőz minden akadályt. S minden ilyen találkozás után még erősebbek, még szebbek lesztek, még jobban várjátok a következő éjszakát. Majd lassan a nappalok álomképpé szelídülnek, könnyű lebegéssé válnak, s akik találkoznak veled, csodálkozva tapasztalják, hogy milyen szép vagy és nem értik, miért ragyog az arcod. Ha elmondod nekik, hogy azért, mert minden éjjel elmész az Éjjel Nyíló Rózsához, megérinted a szirmait, beszélgettek és elmentek a világokon túlra, udvariasan bólogatnak és elfoglaltságukra hivatkozva gyorsan továbbállnak.

De te mész tovább az utadon; napvilágnál: ahova kell, éjjel: ahova vágysz, hozzá, a teljeshez, az erőshöz, a szabadítóhoz, a kedveshez. A vágyaidhoz. S akkor már nem fogsz annyit sírni, mint régen, mert találtál valakit. Nem fog olyan gyakran fájni a szíved, mint régen, mert valaki meghallgat. Nem érzed annyira rabnak magad, mert messze szállhatsz. És nem fogsz annyira félni attól, ami az élet után jön, mert a Rózsa megmutatja azt neked. Megmutatja az igazi Életet, ahol ott lesz ő is és még sokan, akiket szerettél, akik után vágytál, akiket nem érinthettél, akiket nem szólíthattál. Ott lesz mindenki, aki kedves neked, s ott egyek lesztek. Az Éjjel Nyíló Rózsa pedig illatával betölti a lelkedet és puha szirmaival örök simogatásba ringatja fáradt arcodat.

Vele minden perc álom lesz és a perceknek nem lesz vége, mert a Rózsa közelében az idő megszűnik, az anyag feloldódik az éjszaka fényeiben, s már semminek sem lesz jelentősége, csak a vele együtt létezésnek. Nem lesz kívánság, nem lesz hiány, nem lesz szükség, mert a Rózsa mindent odaad, amire szükséged van, hiszen ő minden. S ami itt kínos erőfeszítés volt, ott könnyű tánc lesz, ami rekedt sóhaj, ott tündér-ének, ami itt olthatatlan tűz volt, ott eggyéválás lesz. Ott nem kell kérdezned százszor, ezerszer, végtelenszer: "Hol vagy?", mert ott lesz, akit egy életen át hívtál, akire egy életen át vártál. Ott lesz, megfogja kezed, rád mosolyog és azt mondja:

"Itt vagyok! Örökre! Menjünk a mi otthonunkba, ültessünk rózsát a kertünkbe, olyat, amelyik éjszaka virágzik. S ha szárba szökken, bimbói virággá pattannak, látogassuk meg, érintsük meg a bűvös szirmokat és beszélgessünk vele, mert mi az ő gyermekei vagyunk! Menjünk, mert vár az otthon és vár a kert, ahol minden éjjel kibontja szirmait az Éjjel Nyíló Rózsa."
 
 
0 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
Illés Sándor: A fecske halála
  2015-09-10 12:15:42, csütörtök
 
 





Illés Sándor: A fecske halála

Már kisiskolás koromban én is boldog csúzlitulajdonossá válhattam. A nagyapa nézte ki, majd vágta le az ipszilon alakú faágat, s kötötte rá nagy szakértelemmel a gumibelsőt. Ő bibliai szóval parittyának nevezte. Vittem folyton magammal a nadrágzsebben. A másik zsebem tele volt kaviccsal, és lőttem mindenre. Eleinte csak a cserépkorsókat céloztam meg, amelyek a kerítésre aggatva száradtak, aztán én is a fák alatt toporogtam órákig, zsákmányra lesve.

Sose találtam célba, még a nagymama köcsögjei is épek maradtak, mígnem egy alkalommal elejtettem az első áldozatot.

Mindenki életében vannak sötét, fekete foltok, az enyémben ez volt az, ami örökre emlékezetes marad számomra. Emlékszem jól, szeptember volt, és az iskolából tértem haza, amikor észrevettem, hogy a búcsúzó fecskék fekete raja gubbaszt a villanydróton.

Gyorsan letettem az iskolatáskám, előkaptam a csúzlit, és közéjük lőttem egy földön talált kavicsot. Az egyik fecske sebzetten lehullt, a többiek felrebbentek és délre szálltak. A madarak költözési ideje volt éppen.

A kaviccsal eltalált madár szárnyaszegetten vergődött a földön, és bánatos tekintettel követte távozó társait. Odarohantam, felemeltem, véres volt... Lekaptam a sapkámat, abba rejtettem, majd a keblemre szorítva hazaszaladtam vele. Senkinek sem szóltam az esetről, csak a nagymamát avattam be szörnyű titkomba.

Ő segített kényelmes kis fészket készíteni számára a kamra egyik sarkában. Oda jártam aztán beszélgetni a beteg madárral. Bánatos tekintettel nézett rám. Riadt volt, de megbocsátott, mert a tenyerembe simult, amikor beszéltem hozzá.

A szárnya törött el, azt gyógyítgattam, a nagymama valamivel be is kente, hogy ne fájjon neki a sebe. Én éjszakánként is gyakran gondoltam rá, mert bántott nagyon a lelkiismeret. Mi lesz most vele? Azon tűnődtem, kibírja e nálunk a szigorú telet, amikor a fecskék a nyárhoz szoktak?

A sebesült fecske holléte azonban nem maradt sokáig titokban. De mindenki hallgatott róla. Egyszer észrevettem, hogy a mama összeszorított markából kiperdül egy búzaszem. Éppen a kamra felé tartott. Utána osontam. Lesben álltam.

És feltevésem beigazolódott: a mama etette a beteg fecskét. Kis tálkában vizet is készített meleg vacka közelébe.

Aztán apám is tudomást vett róla, s a nagyapa sem szólt, csak behozta egy alkonyatkor a markában a kicsi, riadt madarat.

"A fecske" - mondta csendesen, és ráhelyezte a konyhai sámlira. Hallgattunk, mert mit is szólhattunk volna? A fecske közben idegesen forgatta a fejét, nem értette a változást. Aztán megszokta. A kamrából a konyhába költöztettük. Nagyapa még legyeket is fogott neki. De nem ette meg. Búzával etettük, én olykor kolbászdarabkával is kínálgattam. Bele-belecsípett. Majd elfoglalta a szobát is, a konyha mellett. A varrógép alatt üldögélt naphosszat.

Szeretett a két ablak között, ahová néha kiraktam, hogy lássa az udvart, a kiskertet, a fákat, az égen vonuló felhőket. És néha az esőt, amely lassan hóesésre váltott.

Talán társaira gondolt ilyenkor, ki tudja, merre jár a fecskeraj... Ő még fióka volt, sohasem költözött, és sóvárogva gondolt társaira. Szárnya közben meggyógyult, már fel-felröppent a díványra, az asztal szélére, sokszor az ablakhoz húzta a kíváncsiság. Így érkezett el a karácsony.

Egy szék karfáján gubbasztott, amikor a mama meggyújtotta a gyertyákat a fenyőágakon. Lobogó fényük szembogarában tükröződött. Sok apró gyertya a fecske szemében!

Amikor egyedül maradtam vele a szobában, beszéltem hozzá. Úgy nézett ilyenkor rám, mintha értené. "Még egy hónap, és visszajönnek, hazatérnek a többiek is" - vigasztaltam. De nem várta meg társait. Meghalt. Mi okozhatta a halálát? Jó fészke volt, szerettük, etettük. Felnőttkoromban jöttem rá. Abba pusztult bele talán, hogy nem élhette át a hazatérés mindennél nagyobb örömét...


 
 
0 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
Tűzoltónak köszönet egy dobermantól......
  2015-09-01 18:45:24, kedd
 
  Bevallom, ezt a Facebookról hoztam el, nemigen szeretek onnan hozni (csak amit kapok saját verseket a barátaimtól)
de ez nagyon megfogott...

Gondoltam, elhozom, hisz nem mindenki láthatta, csodálatos felvétel!!!







A doberman lányt épp az előbb mentette ki a tűzoltó a tűzből, kirántotta az égő házból a kertbe, aztán folytatta az oltást.
Amikor végre sikerült eloltani a tüzet, leült, hogy egyen és pihenjen.
Egy fényképész észrevette, hogy a kutya nézi a tűzoltót a távolból.
Látta, hogy a doberman elindul a tűzoltó felé, és kíváncsi volt, mi fog történni.
Felemelte a fényképezőgépét, a kutya odaért a fáradt emberhez, aki megmentette őt és a kölykeit.
A fényképésznek sikerült elkapnia a pillanatot, amikor a kutya csókot adott a tűzoltónak.
 
 
0 komment , kategória:  Szép és elgondolkodtató  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 46 db bejegyzés
e év: 593 db bejegyzés
Összes: 34849 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 462
  • e Hét: 4294
  • e Hónap: 86657
  • e Év: 1088659
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.