Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
G Erzsébet
  2011-10-10 10:43:10, hétfő
 
  Galgóczi Erzsébet

Galgóczy Erzsébet versei V.


A szenvedés értéke

A szenvedés drága kincs,
Nyomában boldogság lebeg.
Az igazi boldogságot: a szenvedést,
Ne átkozzátok, emberek!

Mert a szenvedés gyötrelme oktat,
Hisz könnyét az Ég facsarja ki,
Hogy próbáljuk meglátni azt,
Mily hiúság a föld dicső ábrándjai!

A szenvedés int türelemre,
A szenvedés reményt kínál.
A szenvedés ragyog, mint a drága gyémánt,
De csak az igaz szeretet sugárinál.

A szenvedés az Isten csókja,
Mely szentté, naggyá alakít,
Azt szállja meg mint égi harmat,
Ki Isten felé tárja ki szívét.

Nem irigylem én azt, ki nem tudja,
Mi az a kín,... emésző szenvedés,
Mert a boldogság nem más, testvéreim,
Mint az Isten akaratából viselt szenvedés.

A tenger szenvedés között,
Mely e siralom völgyében vagyon,
Az életet szenvedés nélkül élni,
Ez a legnagyobb fájdalom!

_____


Az éjjel álmodtam

Álom... álom... rémes álom...
Mi fáj édes kisleányom?
Kis virágom! Hisz te remegsz!
Máriácskám! Ott van... ott... egy nagy kereszt!

Szivére ölelve suttogja:
Igen, a tied ez!
Ne félj tőle, öleld csak át
És Szent Fiamnál légy te mindig
engesztelő áldozat.

Máriácskám! Én úgy félek, hisz
oly nagy ez a kereszt!
Hátha egyszer nem bírom?...
Ne félj édes! Veled leszek,
Megsegítlek, megvédelek,
s mindig veled szenvedek.

Átölelem a keresztet,
a szívem már nem is remeg,
Szeretetem lángra gyújt!
Homlokomon csókot érzek,
Rám egy ragyogó könnycsepp hull!

Feleszmélek könnyek közül,
mosolyogva Reád nézek,
S alázattal suttogom:
"Ime az Úr szolgálója!"
Te pedig a "Mater Dolorosa",
Így mitől is félhetek.

(Kisújszállás, 1946. jan. 21.)

_____


Az én óhajom

Ha kis gerle volnék, lábaidhoz szállnék,
Holdvilágos csendes éjjel, Neked énekelnék.
Mikor a természet néma csendben pihen,
Én oltárod közelében zengeném énekem.

Elmondanám Neked - miért szívem eped...
Egyedüli óhajtása - hűn szeretni Téged.
Vágyok forró vággyal - a Te lányod lenni!
Örök szeretettel - a Szíved szeretni.

Ha ezt elgondolom, - nem itt van a lelkem,
Nem a hiú földön hanem Szent Szívedben.
Szent Szíved tátongó Sebébe rejtőzve,
Oly jó ott pihenni - úgy felüdül a lelkem!
Fogadd hát el szívem - legyen mindig Tied,
Mint a szerény öröklámpa hadd égjen el Érted!

_____


Várom a Jézuskát

Én csak akkor vagyok boldog,
Mikor az Ég Urát várom,
Ki a legjobb Orvos ezen a világon.
Érkezését lelkem szomjúhozva esdi
Az Ég és föld Istenének!

Jöjj be hajlékomba, tisztítsd meg a lelkem!
Megbántam vétkemet, ahányat elkövettem.
Jöjj be titkok titka!
Vétkemet lemossa kegyelmeid árja,
Száz kínt tettre, szóra
Irgalmad egy csókja fátlyát borítsa!

Epedő lelkemnek ajtaja ím tárva,
Isten fénye árad lelkem világára,
S átöleli lelkem.
Megszentelt most engem, mert lakást vett bennem,
Kegyelme árjával megitatott engem,
S rabul ejté szívem!

_____


"Jézusért élni, Benne remélni,
Sötét viharokban, elfeledt sarokban
A fájó keresztet könnyek nélkül vinni,
Csak Őbenne bízni.

Küzdeni a tiszta ideálért.
Meghalni a földnek
Isten Szent Fiáért.
Erre tanítson meg
Krisztus égi Szent Szerelme
És daloló szívvel repülni a Mennybe!"
 
 
2 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
G Erzsébet
  2011-10-10 10:41:29, hétfő
 
  Galgóczy Erzsébet versei II.


Virág akarok lenni

Virág akarok lenni az áldozat oltárán,
Puha, illatos...vérző homlokod felett...
Te vagy az áldozat...én kis gyöngyvirág leszek,
Melyet Máriácska gyengéd szent keze ültetett.
Az életben én már többé semmit sem kívánok,
Mert megadott mindent...hisz elfogadta
Áldozatul szegény kis éltemet.
Én most már csupán csak arra vágyom,
Hogy szenvedéseid megoszd...Nem!
Hanem mindent adj nekem;
Hogy mindig kis szivembe térjél megpihenni,
Ha elárulnak azok...Kikért szived remeg.
Ezért születtem én! És ugye az sem baj,
Ha szenvedéseimben fel-felsírok néha,
Hiszen azért nagyon szeretlek.
Mert kicsi szívemnek ez remegő vágya,
Hogy isteni Ajkad mindig mosolyogjon,
Szentséges Lábaid, kicsi virágszirmon
Szívemen taposson.

(1937. febr.2.Gyertyaszentelő Boldogasszony napján)

_____


Újra és újra el-elelmékedik a kereszten:

Ha remegek, ez bátorít
Ha kiáltok, ez felel,keresztem!
Ez a világosság, amely engem felvilágosít.
Nap,-mely fölmelegít
Étel, -mely táplál,
Forrás, -mely itat
Édesség, -mely elkábít;
Szépség, -mely elragad,
Keresztem! Ez a magány, amelyben nyugszom;
olvasztókemence, -melyben emésztődöm,
Tenger, -amelybe alámerülök;
Örvény, -amelybe temetkezem;
Keresztem! Nem kívánok Tekívüled semmi mást
- - - - - - - csak belőled a legtöbbet.
_____

Te légy oltalmam életemen keresztül,
Adj szárnyakat a végső diadalhoz,
Légy szívemen...ha a Jézuska elragad,
Óh én keresztem!
"A szenvedés az Úr Jézus szeretetművének befejezése."

(Máriácska)

_____


16 éves évfordulóján, hogy
Máriácska meglátogatott előszőr.

Máriácska! A Te kezed simogató,
Puha, meleg, áldástosztó,
Jóságos, Anyai kéz.
Mikor eljössz, minden kereszt
Könnyzápora, bánatfelhő,
Mint a fátyol szétoszol.
A Te kezed megsimogat,
Jelenléted illatharmat,
S így permetezed virágod...
Homlokomon tövisszúrás a kereszt jele,
Szereteted rájelölte,
Néha?...nagy a súlya!...
Tizenhat év golgotáját,
Vérrel, könnyel szentelt útját
most újra Néked ajánlom...
A világon nincs az a kín,
Amit Érted ne vállalnék,
Csak a Tied legyek örökre!!!
Dobogó szívvel simulok Hozzád,
Irgalmas-szívű Édesanyám-Máriácska!
Mint üdítő harmatcsepp jössz,
S kisvirágod szomjas kelyhét Feléd tárja.
Fogadd forró köszönetem mindazon kegyelmekért,
Melyet reám halmoztál.

(Kisujszállás, 1945. augusztus 15.)

 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
G Erzsébet
  2011-10-10 10:27:07, hétfő
 
  A stigmatizált Galgóczy Erzsébet versei I.



Lemondás

Kezdtem én is valamikor napsugárral, dallal,
Tarka vad mezőkön kacagó ajakkal,
-----
Nekem is voltak virágos álmaim,
Fényes napsugaras, csillogó álmok.
-----
De egyszercsak halkan...lopva, észrevétlen
Utamra szállt vad, fekete árnyék.
A lábaim nyomában már lázrózsák fakadtak,
S ajkamon a nóták lassan zokogásra váltak.
Azután?...Semmi! Vígasztalan világ,
Míg tört reményem végső sóhaját
meghallgatta Égi jó Anyám!
És jöttek új eszmék, mint égi felelet,
Jött angyalszárnyakon az Örök Szeretet,
S napsugaras, bűbájos tavaszra varázsolta
Lelkemben a jégvirágos telet!
Így lassan tovatűnt a bánat,
Szertefoszlott Szívének sugarán.
Van már miért élnem! Szivesen szenvedek,
nincs többé panaszom. Fölveszem keresztem!

(Szolnok, 1924. A kórházban)

_____


1932-ben nagyon összecsapott felette a szenvedés hulláma:
elvesztette édesanyját, lelkivezetőjét és húga is megtagadta.
És elkezdődtek a pletykák körülötte.

A kereszt

Hogyha csüggedés lep el, ha kínoz a nyomor,
Lelkemben a szenvedés, mint a láva forr,
Ha majd mindenki megún, megvet,
Még akkor is tőrj egyre fölfelé,
A szevedés érdemed lesz - s áldás Istené.

_____


Tűrj hát szívesen, tűrj az Úr Jézusért!
S ne alkudozz! Mert aki Őt igazán szereti
Hívó szavát azonnal - s készséggel követi.
A győzelemnek fegyverét lelkem el ne vesd,
Boldoggá úgy sem tesz soha semmi más,
Mint a megszentelt kereszt.

(Szolnok, 1932. szept. 8.)

_____


A nagy titok

A beteg arcán béke, nyugalom,
És feje fölött a falon
Selyemre hímzett, különös szavak,
Középütt nagy betűkkel ez: "szenvedni" ;
És körülötte virágok közé rejtve:
"Kell...tudok...szabad.

"Elmondja, ha értelmét kérdezed,
A szíve mennyit lázadt, vétkezett,
Míg csak azt tudta, hogy szenvedni "kell!
"Elébe állt az elkerülhetetlen,
És látta, hogy nem menkülhet el,
Nem használ könny és keserű "miért?"
Hogyha szenvedni kell, "szenvedni kell!"

Aztán lassan elcsendesedett,
S megtanulta, hogy szenvedni lehet
Békén, a keresztfára föltekintve,
Nem úgy, mint eleinte.
Hisz a tövisek álsást rejtegetnek;
Halálba hullt mag gyümölcsöt terem.
S mint akit szent szó erősített meg,
Vallotta már merészen, mossolyogva;
Tudok, tudok szenvedni, Mesterem!
Ma már többet tud: "szenvedni szabad.
"Ma már énekel a kereszt alatt,
Mert földi vak szemek, ha nem is látják,
Az övé látja: szenvedni kiváltság.
Krisztussal, Krisztusért! És ma már tudja,
Hogy tövises út a Krisztus útja.
Nem is kíván mást, csak menni, amerre
Mestere lábnyomai látszanak.
Szívében zeng a diadalmas ének,
Hogy szenvedni szabad! Szabad!
Nincs gát, nincs akadály, nincs tilalom!

Ezért ragyog a különös írás,
A nagy titok a falon.
Amíg szemem csodálja csendese,
Szívem mélyén egyért esedezem:
Hisz a tövisek senkit sem kímélnek,
Előbb vagy utóbb tűzbe vet a Mester.
Úgy akarja hitünket edzeni.
"Szenvedni kell...tudok...szabad!
"Nehéz órákban kipróbált szavak...
Óh Mesterem!
Úgy szeretném a végén kezdeni!

(1935. ápr. 28)

"Uram, ha kérsz , szeretnék mindent odaadni;
Ha adsz, szeretnék mindent elfogadni...
De ne fájjon neked, - nem is igérem, -
Hogy nem lesz könnyes a két szemem,
Amíg kifakul belőle az élet,
És szivembe vésed tövistépte Képed."
_____



A legdrágbb kincs

A Te lázas ajkad, a kereszt súlya alatt összegörnyedt Tested
Töviskoronával ékes Szentséges Szent Fejed
Sebes Szent Vállaid... Szentséges Sebeid
Nekem az életben legdrágább kincseim.
Az én szeretetem nem múló szenvedély,
Az én tetteimből örök érzet beszél.
Az én kis szivemben oly nagy szeretet van,
Hogy szeretném éltem feláldozni Érted minden pillanatban.
A Te mozdulatod, egyetlen intésed,
Elég, hogy azonnal meghaljak Teérted.
Drága Szemeidnek csak egy pillantása
Örök boldogságom örök ragyogása.

(1937. március 25. Nagypéntek)

 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
G Erzsébet
  2011-10-09 12:01:29, vasárnap
 
  Galgóczi Erzsébet

Az oltár Foglya

Bájos kis versike "Máriácska diktálja"
1945. március 5.


Ha jő a néma éjszaka,
S rád szakad a szenvedés zápora,
Repülj el akkor, lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya mindig ébren vár.

Ha tűnnek perceid, s jön az áldozat,
Mit Jézus érted újra bemutat,
Repülj el akkor, lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya áldozatra vár.

Ha lelked éhes, táplálékra vár,
ha vágytól égve, szomjtól űzve jár,
vedd szárnyad akkor lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya asztalához vár.

Ha öröm érne a nap folyamán,
Víg jókedv jelenne meg szemed sugarán,
Óh siess akkor lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya elhagyatva vár.

Ha árnyak űznek, nyugtot nem találsz,
Ha elleniddel szembe szállsz,
Menekülj akkor lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya védelmet kínál.

Ha győztél, nyugalmat keress,
Hol harcod után békén megpihenj,
Menj akkor fáradt kismadár,
Az oltár Foglya Szent Szívébe zár.

Ha élted napján nehéz a kereszt,
S lelked epedve nyughelyet keres,
Repülj akkor lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya új erőt kínál.

Ha szíved lángol, gyullad, mint a tűz,
Te is érzed, mint a tiszta szűz,
Borulj keblére ártatlan madár,
Az oltár Foglya jegyesére vár.

Ha betér hozzád a vígasz angyala,
S leszállott rád a béke nyugalma,
Repülj el Hozzá, lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya társalgóra vár.

Ha édes vágyó érzés száll reád,
Ha látni vágyol már az Ég Urát,
Repülj akkor Hozzá lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya Önmagába zár.

Ha eljön majd boldog napod,
Mikor a földet itt hagyhatod,
Repülj el akkor Hozzá, lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya Mennyországba vár.

_____


Betegségemnek 26. évfordulóján

Te vagy életemnek szent igenje,
Gyermeki lázongásomnak elpihent csendje,
Termékenyítő, gazdag béke,
Szenvedő lelkemnek áldott menedéke.

Kicsi gyermek voltam, mikor Reád vártam,
A földre küldött kis parány,
Célt a szenvedésbe Te adtál nekem,
Addig csak voltam... de most... Te vagy mindenem.

Hitet adó mélységes nagy jóság,
Áldoztra serkentő valóság;
Forrás, melyből merítek minden jót és szépet,
Éretted érdemes szenvedni 26 évet.

Minden kegyelmeknek szent igenje,
A földi bolyongásoknak elpihent csendje,
Veled együtt a Golgotát járom,
Míg Magadhoz emelsz, Jézus!... Boldogságom!

( Kisújszállás, 1946. március 12.)

_____


Te vagy a Művész, én a kis vászonod,
Sugárlángokkal rárajzolod szépséges Arcodat.
S Szíved rajongó, égő szerelmével csak Magadnak tartod.
Dolgozol rajta művészi hévvel, én meg csak nézlek,
Egyre nézlek Téged.
Mert úgy elbűvöl csodás, fenséges Lényed.
A sorsom mindvégig szelid, halk várakozás,
Míg Szent Kezedben megáll az ecset,
S kész az alkotás.
De ugye akkor Szent Karod kitárva,
Szivedre vonod a Te remekművedet.
Hogy mint a szeretet égő áldozata
Díszíthesse majd örök szentélyedet?

_____


Ki vagyok?

Mi vagyok?.....
A nagy mindenségnek egy kis atomja,
S Te mégis meglátsz engem a porba?
Mi vagyok?.....
Egy gyenge kis hang a szent kórusodban,
S Te mégis hallassz engem onnan?
Mi vagyok?....
Kis rezgése a Te hatalmas erődnek.
S Te hívsz engem ?...Segítőnek?.....
Mi vagyok?.....
Egy lankadt, hervadó kis szirom, szenvedő lélek.
S Te feltűzöl engem, mint ékszert?
Jézuskám!..... Mondd, mi vagyok Néked?.....
Kicsi eszközöd. Szenvedés, könny és vér,
Ki mindent elfeledve, mindig csak Téged néz.

(Kisújszállás, 1946. augusztus 11.)

_____


Vállalok mindent.

Jézuskám! Vállalom! Ha sajog is bennem minden.
Édes lesz szenvednem, ha itt leszel velem.
Jézuskám! Vállalom a küzdelmet a harcot,
Csak boldognak lássam vértől-ázott Arcod.
Jézuskám! Vállalom a sorsom egészen,
Küzdeni akarok elszántan, merészen.
És ha rám is kacag gúnyosan a föld
Tudom, könnyeimet Te lágyan letörlöd.
Ha fáj is a félreértés, ha lelkem fel is zokog,
Sírni nem akarok, - mert Te értesz, tudom.
A szürke napok könnyes, kínzó Golgotáján
Engesztelni, s áldozni akarok a szeretet-fáján.

_____


Mi a legnehezebb, Testvérkém?

Fájó szívvel mást vígasztalni,
Elfojtott könnyel könnyet letörölni.
Bekötni sok nagy szívsebet,
Mikor a tied a legjobban éget.
A csüggedőknek adni szárnyakat,
Megérteni akkor másokat,
Mikor hiába keresel szivet,
Mely fölemelné csüggedt lelkedet.
Leroskadni este az oltárnál,
Megköszönni az Úrnak a napot,
És kérni egy nehezebb holnapot.

_____


A test öreg lehet, a lélek soha.
A gondolat elfáradhat, a szív szárnyal tovább.
Az évek elszaladnak, a szeretet örök;
A természet kimerül, a kegyelem kimeríthetetlen.

 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
G Erzsébet
  2011-10-09 11:49:34, vasárnap
 
  Galgóczi Erzsébet -
Az oltár Foglya

Bájos kis versike "Máriácska diktálja"
1945. március 5.


Ha jő a néma éjszaka,
S rád szakad a szenvedés zápora,
Repülj el akkor, lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya mindig ébren vár.

Ha tűnnek perceid, s jön az áldozat,
Mit Jézus érted újra bemutat,
Repülj el akkor, lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya áldozatra vár.

Ha lelked éhes, táplálékra vár,
ha vágytól égve, szomjtól űzve jár,
vedd szárnyad akkor lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya asztalához vár.

Ha öröm érne a nap folyamán,
Víg jókedv jelenne meg szemed sugarán,
Óh siess akkor lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya elhagyatva vár.

Ha árnyak űznek, nyugtot nem találsz,
Ha elleniddel szembe szállsz,
Menekülj akkor lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya védelmet kínál.

Ha győztél, nyugalmat keress,
Hol harcod után békén megpihenj,
Menj akkor fáradt kismadár,
Az oltár Foglya Szent Szívébe zár.

Ha élted napján nehéz a kereszt,
S lelked epedve nyughelyet keres,
Repülj akkor lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya új erőt kínál.

Ha szíved lángol, gyullad, mint a tűz,
Te is érzed, mint a tiszta szűz,
Borulj keblére ártatlan madár,
Az oltár Foglya jegyesére vár.

Ha betér hozzád a vígasz angyala,
S leszállott rád a béke nyugalma,
Repülj el Hozzá, lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya társalgóra vár.

Ha édes vágyó érzés száll reád,
Ha látni vágyol már az Ég Urát,
Repülj akkor Hozzá lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya Önmagába zár.

Ha eljön majd boldog napod,
Mikor a földet itt hagyhatod,
Repülj el akkor Hozzá, lelkem, kismadár,
Az oltár Foglya Mennyországba vár.

_____

 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
G Erzsébet
  2011-10-01 06:31:44, szombat
 
  Galgóczi Erzsébet:
Bocsáss meg

Kiket szeretsz... s akik szeretnek,
Ha bántanak... ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig,
De öntsd ki szíved... s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyeit,
Bocsáss meg!... Hidd enyhedre válik!...

Ó, egymást hányszor félre értjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja...
Mi is talán vérzünk a sebben,
nekünk is fáj - még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja!...

Ne légy te büszke..., légy őszinte,
És szíved legott azzá lesz szinte...
Oszlik gyanú - megenyhül bánat,
oly váratlanul jöhet a halálunk,
Ha egymástól haraggal válunk,
Sírnál késő a bocsánat!
 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
x
  2011-09-01 15:32:57, csütörtök
 
  Galgóczi Erzsébet
Vállalok mindent.

Jézuskám! Vállalom! Ha sajog is bennem minden.
Édes lesz szenvednem, ha itt leszel velem.
Jézuskám! Vállalom a küzdelmet a harcot,
Csak boldognak lássam vértől-ázott Arcod.
Jézuskám! Vállalom a sorsom egészen,
Küzdeni akarok elszántan, merészen.
És ha rám is kacag gúnyosan a föld
Tudom, könnyeimet Te lágyan letörlöd.
Ha fáj is a félreértés, ha lelkem fel is zokog,
Sírni nem akarok, - mert Te értesz, tudom.
A szürke napok könnyes, kínzó Golgotáján
Engesztelni, s áldozni akarok a szeretet-fáján.

 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
x
  2011-08-31 19:45:03, szerda
 
  Galgóczi Erzsébet
Mi a legnehezebb, Testvérkém?

Fájó szívvel mást vígasztalni,
Elfojtott könnyel könnyet letörölni.
Bekötni sok nagy szívsebet,
Mikor a tied a legjobban éget.
A csüggedőknek adni szárnyakat,
Megérteni akkor másokat,
Mikor hiába keresel szivet,
Mely fölemelné csüggedt lelkedet.
Leroskadni este az oltárnál,
Megköszönni az Úrnak a napot,
És kérni egy nehezebb holnapot.

 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
x
  2011-01-27 08:04:38, csütörtök
 
  Galgóczi Erzsébet
Betegségemnek 26. évfordulóján

Te vagy életemnek szent igenje,
Gyermeki lázongásomnak elpihent csendje,
Termékenyítő, gazdag béke,
Szenvedő lelkemnek áldott menedéke.

Kicsi gyermek voltam, mikor Reád vártam,
A földre küldött kis parány,
Célt a szenvedésbe Te adtál nekem,
Addig csak voltam... de most... Te vagy mindenem.

Hitet adó mélységes nagy jóság,
Áldoztra serkentő valóság;
Forrás, melyből merítek minden jót és szépet,
Éretted érdemes szenvedni 26 évet.

Minden kegyelmeknek szent igenje,
A földi bolyongásoknak elpihent csendje,
Veled együtt a Golgotát járom,
Míg Magadhoz emelsz, Jézus!... Boldogságom!

( Kisújszállás, 1946. március 12.)



 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
x
  2010-11-08 21:25:42, hétfő
 
  Galgóczi Erzsébet -
Fehér Szentostyában

Kicsi hófehér Szentostyában
Ma testvéremmé lettél
Elrejtőzöl velem?...
Oh tarts itten örökké!!
Érzed-e a szívem forró dobogását?
Lázas ajkam örök, tikkadt szomjúságát?
A Mennnyország minden üdvössége
Izzik lobog bennem,
Mikor így szólsz hozzám
"Én gyönyörűségem!"
Te az öröktől fogva élő Isten,
Hogyan tudsz így szeretni engem?...
Még ennél is nagyobb csoda,
Hogy a Te parányi kicsikéd
Mindezt a boldogságot el tudja viselni.
Most Szíved - a szívemen,
Mondd mit adjak Néked?
Szerelmem szomjazod,
Már rég Te vagy mindenem!!
Nincsen a szívemnek csak egy dobbanása,
Epedő lelkemnek vágyódó sóhaja,
Melyet Neked ne adnék.
Az életemet is már százszor odaadtam,
Minden csepp véremet Neked feláldoztam,
Nem csak az én lelkemért,
Tudom másokért is epedsz
Szeretettel, áldozattal, szenvedéssel
Hozom Neked a lelkeket.
Szerelmed nagy szomját vízzel oltogatom
Élek a lelkekért, de Teérted halok!
Kerubok, szeráfok, angyalok
Imádnak a Mennyben Tégedet
Mégis így sóvárgod az imádó lelkeket.
Kicsi életemet áldozatul hogyha elfogadod,
Akkor sok-sok lélek lesz még ma a Tied.

(Kisújszállás, 1945. április.9.)

 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 274
  • e Hét: 274
  • e Hónap: 91374
  • e Év: 1787259
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.