Regisztráció  Belépés
gabfe.blog.xfree.hu
Szeretni, bizni, remélni,minden új napnak örülni. Gab-fe edit
1952.12.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 94 
Szüleimre emlékezem...
  2017-10-30 14:00:53, hétfő
 
 






 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Anyához...
  2017-10-30 13:55:23, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Még mindig...
  2017-10-30 13:52:29, hétfő
 
 


Facen , cseten kaptam keresztlányomtól,szüleimre, mamára-papára gondolt ő is..


 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Drága szüleimnek......
  2017-10-30 13:49:49, hétfő
 
  Csodálatos verset kaptam...


Ezzel emlékezem drága szüleimre, , bárnap mint nap emlékezem, gyakran megyünk ki tesónmmala temetőbe..






Garai Katalin:
SZÜLEIM SÍRJÁNÁL

Némán állok sírotoknál,
Édesanyám és Apám,
fájdalmamban nem sírok,
könnyem sincs már talán.
Rideg hantok takarnak el
könnyező szemeim elől,
az érzelem utat talál,
utat mindenfelől,
szeretetem nagy ereje
áttör a hantokon,
életet kelt a melege,
s mosolyt fakaszt az ajkamon.

Gondolkodva elmerengek
a múlt emlékein,
a fájdalmamban is
boldogságot érzek,
bűbájos képein.
A legjobb szülők voltatok,
szorgalmasak, gondoskodók,
küzdöttetek érettem,
szeretetről áradozott
örökké a szívetek,
ajkatokról tiszta méz folyt,
tiszta, mint a lelketek.

A javamat akartátok,
ez volt a legfőbb gondotok,
a mennyország örök haza
ahova vágyódtatok...
itt pihentek egymás mellett,
álmotok örök és mély,
sírotokban a feltámadás
örök reménye él,
szívem és lelkem hála virágát
sírotokra el ültetem, hogy
elhintse illatát,
ima száll az ajkaimról,
égbe szállva kér kegyet,
aludjatok csak tovább,
álmodjatok szépet,
szendergéseteknek majd odafent
angyal szó vet véget...

 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Némán elkísérnéd
  2016-11-16 16:20:13, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Kisfaludy Károly A kedves sirjánál.
  2016-02-05 20:53:51, péntek
 
 




Kisfaludy Károly A kedves sirjánál.

Te is drága! kifejtőztél
Az élet fogházábul,
És szebb országba költöztél
Ott a néma siron túl!
Hol az angyalok sorában,
Az örökség nyugalmában
Várod hű barátodat:
Ki elhagyva mindenektül
Némán kora sirodon ül,
S zokogja halálodat.

Miglen éltél, számkivetett,
Honom sehol nem vala:
Hű szerelmem átokká lett -
Remény imigy megcsala.
Meghaltál! és a végezet
Vissza sirhalmodhoz vezet!
Hol szivem fájdalmába'
Hozzád rakom örömimet,
Csalogató reményimet
A föld hideg gyomrába.

Itt állok, és borzadással
Szemlélem hűs boltodat,
S kivánkozó sóhajtással
Ölelem szent porodat,
Hogy még egyszer felolvadnál,
Csak egy gyenge reményt adnál
Hátra levő éltemnek.
Hasztalan! nem jő sirodból
Nem jő világos honodból
Vigasztalás szivemnek.

Nyugodj tehát szent békében
Az élet csendes partján,
A boldogok seregében
Annyi fergeteg után!
Mig én is elköltözhetem
És szabadon elvethetem
Az élet porruháját,
Mig a halálnak adózva
És a lélek szinváltozva
Keresi véghazáját.







 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Ábrányi Emil Könnycseppek
  2016-01-01 17:39:30, péntek
 
 




Ábrányi Emil Könnycseppek
1887
(Gáborka sírjára.)



I.

Ne csodáld, hogy elvesztettük,
Ne csodáld, én kedvesem.
Régen, régen lesték, várták
Hivogatták odafenn.

Míg jövőjét épitettük,
Sorsa el volt döntve rég.
Megkivánta, elszerette
Tőlünk a hatalmas ég.

Nem törődve semmit azzal,
Hogy szivünknek fájni fog:
Jöttek érte s mosolyogva
Vitték el az angyalok!

II.

A halál, a kapzsi,
Vagyonomra támadt
És ellopta tőlem
Az én aranykámat.

Jól elszaladt véled
A gonosz, göthös vén:
Beásott a földbe,
Mint kincsét a fösvény!

III.

Ó ne várd, hogy még föléled!
Elszállott a drága élet,
S nem tér vissza sohasem!
Nem szólal meg kicsi szája,
Nem mozdul meg karocskája,
Zárva marad ez a szem.

Ha mamácska könnye, jajja,
Szívrepesztő mély sohajja
Föl nem birta kelteni,
Akkor vége! Semmivé lett!...
Új életre az itélet
Trombitája sem veri!

IV.

Vajjon szeretett-e az a jó Istenke,
Hogy ilyen korán vett tégedet magához
S ott fenn jó a dolgod?
Vagy csak egy gaz, átkos
Buta véletlenség: az ítélt halálra
Kora hervadásra
Én gyönyörü bimbóm! Aranyos bambínóm!

Mit tett a halál itt? Isteni kegyelmet
Gyakorolt? Vagy úgy tett, mint a vásott gyermek,
Aki vad szeszéllyel
Bottal veri széjjel
Rügyező tavaszkor a gyümölcsfa ágát?
Addig üti, vágja,
Míg leválik sorban,
S ott fekszik a porban,
Legszebbik virága!



 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Tamási Lajos:Halottak napja
  2016-01-01 17:26:42, péntek
 
 




Tamási Lajos:Halottak napja

Menj el a térre,
ahol fekszenek,
mondták - csak menj oda
ha nem hiszed.
Elindultunk
és néztük, hogy dörög
egy helikopter
a város fölött.
Kocsikon fegyver,
tankok, katonák
vonultak
a Szabadság hídon át.
A rádióban
dobolt a gyászzene,
szél fújt, a város
vad lélegzete.
Esőben csillogtak
a háztetők
amikor megálltunk
a tér előtt.
Sötétedett már,
nem láttuk a vért,
csak a gyertyák
lobogtak a halottakért.
S nem tudjuk, hogy
ki ölt és ki a holt?
Hullt az eső,
Halottak napja volt
 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Szendrey Júlia Halottak estéjén
  2015-12-29 19:53:03, kedd
 
 




Szendrey Júlia Halottak estéjén


Ti boldogak ott künn a temetőben,
Kik alusszátok örök éjetek;
S én boldogtalan, szánalomra méltó,
Hogy köztetek még most sem lehetek!

Oh, mert ki nem fogy az inségnek árja,
S az üldöző sors soha sem pihen,
Egyik csapása a másikat éri,
S ki tudja, mennyit bir még el szivem.

Ha el nem vérzett, nem szakadt meg eddig,
Mi van még hátra, mi fog jönni még?
Mi lesz, s milyen lesz az az utolsó csepp
Mikor megtörve igy szól majd: elég!

Ti boldogak ott künn a temetőben,
Kik már nyugosztok, kiszenvedtetek;
S én boldogtalan, szánalomra méltó,
Mikor leszek már én is köztetek?



Wikiforrás.




 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
Vörösmarty Mihály ATYÁM SÍRJÁHOZ
  2015-12-01 17:49:18, kedd
 
 



Vörösmarty Mihály ATYÁM SÍRJÁHOZ


Feléd borongnak, bús temető, komor
S vad képzetekben éji keserveim;
Feléd, hol elhúnyt jó atyámat
Sír födi, és füzeid takarják.

Oh, a kegyesség szendereg ott maga,
Mely földet únván, a rokon égiek
Csendébe visszatére, s engem
Gyámtalanúl hagya itt epedni.

De nem soká küzd, érzem előre is,
Nem küzd sokáig bánatos életem:
A baj lerontá napjaimnak
Most fakadó örömét, nyugalmát.

Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
Békén mulass, míg nem sokára
Bús fiad is lerogyand porodhoz.

Pest, 1818




 
 
0 komment , kategória:  Halottaink emlékére..kép.-vers  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 94 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 676 db bejegyzés
Összes: 34932 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 216
  • e Hét: 11298
  • e Hónap: 42850
  • e Év: 1297768
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.