Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ne reméld… Döntsd el!
  2016-09-02 19:03:13, péntek
 
  Túl sokszor hallom ezt a szót másoktól: remélem. Amíg nem nézel szembe a halállal, addig könnyen megelégedsz annyival, hogy reméled... De ahogy korábban már írtam erről, amikor az élet a tét, akkor megérted, hogy a remény már kevés. És utána rájössz, hogy a ,,remélem" szónak sokkal kevesebbszer van létjogosultsága, mint ahányszor a legtöbb ember használja azt.
A napokban olvastam Michael D. Hargrove történetét, mely mindazoknak szól, akik még szeretik használni ezt a szót.
*****
Ne reméld... Döntsd el!
Míg egy barátomat vártam a portlandi repülőtéren, egy olyan élményben volt részem, mely megváltoztatta az életemet. Ahogy a csomagfelvételtől érkező utasok között kerestem a barátomat, észrevettem egy férfit, aki kezében két könnyű táskával, arcán széles mosollyal felém közeledett. Pont mellettem állt meg, hogy üdvözölje a családját.
Letette a csomagjait, majd először megölelte a kisebbik fiát (úgy 6 éves lehetett), és így szólt hozzá: ,,Nagyon örülök, hogy látlak, annyira hiányoztál!" A kisfiú félénken elmosolyodott, majd így szólt: ,,Te is nekem, apu!"
Ezután a férfi felállt, a 9-10 éves nagyobb fia szemébe nézett, és ahogy megsimogatta az arcát, így szólt: ,,Nagyon szeretlek, nagyfiú!" Megölelték egymást, majd a férfi odalépett feleségéhez, aki karjaiban egy-másfél éves kislányukat tartotta. A kislány mosolygott és egy pillanatra sem vette le szemét édesapjáról, mialatt két bátyját üdvözölte. ,,Szia egyetlenem!" - szólt kislányához a férfi, majd megpuszilta az arcát, mosolyogva karjaiba vette és ringatta egy kicsit. A kislány csendben édesapja vállára hajtotta fejét.
A férfi most kislányát nagyobb fia karjaiba adta, majd odalépett feleségéhez. Egy hosszú, szeretettel teli csókot adott neki, majd szemébe nézett és így szólt: ,,El sem tudom mondani, mennyire szeretlek!" Még sokáig álltak így egymás kezét fogva, mosolyogva, én pedig arra gondoltam, hogy olyanok, mintha friss házasok lennének. A gyerekek korából azonban látszott, hogy nem erről van szó. Talán nagyon régen láthatták egymást utoljára.





Ahogy ez járt a fejemben, és ilyen közelről tanúja lehettem a feltétel nélküli szeretet csodálatos megnyilvánulásának, egyszer csak azon kaptam magam, hogy akaratlanul is hangosan kimondom a gondolatomat.
,,Ez igen! Mennyi ideje házasok?" - szólítottam meg a férfit.
,,14 éve vagyunk együtt, 12 éve házasodtunk össze." - válaszolt a férfi anélkül, hogy levette volna szemét feleségéről.
,,Ó, akkor mennyi időt töltöttek egymástól távol?" - kérdeztem.
A férfi ekkor végre rám nézett, de arcán még mindig ott volt az örömteli mosoly. ,,Két teljes napot!" - mondta.
Két napot?! Teljesen megdöbbentem. Ahogy egymást üdvözölték, meg voltam róla győződve, hogy nagyon hosszú időt töltöttek külön. Nem akartam tovább zavarni, és a barátomat is meg kellett keresnem, ezért elismerően mosolyogva így szóltam: ,,Remélem, az én kapcsolatom is ilyen lesz majd 12 év után is."
A férfi ekkor hirtelen abbahagyta a mosolygást, mélyen a szemembe nézett, és amit mondott, egy pillanat alatt megváltoztatta az életemet. A lelkembe égtek szavai: ,,Ne reméld, barátom... Döntsd el!"
Ezután ismét elmosolyodott, megrázta a kezemet és így szólt: ,,A legjobbakat kívánom!" Majd elköszönt és elindult családjával a kijárat felé. Én pedig csak bámultam őket, és a férfi szavai visszhangoztak a fülemben. Ekkor érkezett meg a barátom, aki odalépve hozzám így szólt: ,,Mit bámulsz annyira?"
,,A jövőmet." - válaszoltam neki habozás nélkül.
*****
Én már egy jó ideje nagyon ritkán használom a ,,remélem" szót. Önmagammal, a terveimmel, a céljaimmal és az életemmel kapcsolatban soha. A fenti történet remélem Téged is erre fog ösztönözni. És igen, ezt csak remélem, mert innentől kezdve Rajtad múlik.
 
 
0 komment , kategória:  Ne reméld… Döntsd el!  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 68 db bejegyzés
Összes: 1824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 323
  • e Hét: 3181
  • e Hónap: 8053
  • e Év: 122293
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.