Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Szergej Jeszenyin
  2018-03-03 14:27:52, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

Ábránd



1
Liget árnyán, zöld fenyőkre hullva
aranylik a hervadt fűzlevél.
Kimegyek én a part magasára,
hol az öböl békésen beszél.
A két hold fény-szarvait ringatva
a víz fodra - kavart, sárga köd.
Tó tükre ring s füvet látok rajta,
bölömbika sír a láp között.
A kaszált rét hangjából kihallom
a hívást, hisz szívem ismeri,
te hívsz engem, barátnőm, halk hangon
álmos partokon bolyongani.
Sok éve nem jártam itt, és annyi
találkozást, válást éltem át,
őrzöm ám, nem hagytam elsuhanni
köd-kezeid fínom hajlatát.

2
Csendes bakfis, mély szelíden érző,
galambom, te lágyan csókoló,
karcsú termet, lassan tovalépő...
benned leltem álmaimat, ó!
Barangoltam falun, városokban,
kerestelek, merre, hol lehetsz?
Józan, vidám kacagással gyakran
szinte rozsba csaltál, hogy nevess.
A kolostorkerítéshez bújva
egy templomba lopództam be, s ott
- míg stóláját lábam elé dobta -
láttam a Nap hogy mosakodott.
Mint barát, álltam a ragyogásban
s egyszerre a csend torkomra ült:
te jöttél be fekete palástban,
lehorgasztott fejjel, egyedül.

3
A tornácról - harangok alatt, át -
gyertyák tömjénillata közé
léptél és én nem bírtam, hogy vállad
s kezed kezem ne érintené.
Oly sok, amit mondani akartam,
ami lelkem nyomta, rágta rég,
de a csendes út a völgykanyarban
füstölgött a tavak lángjaként.
S te némán a völgybe néztél akkor,
hol az alkony fűszál közt lapult,
és kezemre hervadt homlokodról
megritkult, ősz hajad szála hullt.
Ruhádon a redő alig sápadt,
de láttam egy sötét vízmeder
tükrén át, ahogy fogatlan szájad
reményeim mohón falja fel.

4
De nem soká didergett így lelkem
lábhoz simult szárnyakkal. Hamar
új teli kas érzésekre leltem,
s új partokra sodort a vihar.
A szívben a sebnek hege sem lett,
hűlt a vágy, elszállt a szerelem.
De jöttél te újra, ködből sejlett
fény, és oly szép lettél hirtelen.
Kezed magad elé tartva súgtad:
"Nézd csak, milyen fiatal vagyok.
Ez az élet velem rémítget csak,
nem változom, mint a fény s habok."
A kaszált rét hangjából kihallom
a hívást, hisz szívem ismeri,
te hívsz engem barátnőm, halk hangon
álmos partokon - bolyongani.

Ford:Jobbágy Károly
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-12-24 08:20:28, vasárnap
 
  Szergej Jeszenyin

Kószálok a tiszta havon

Kószálok a tiszta havon,
csupa gyöngyvirág a szívem.
Kék-csillagos éj, ragyogón,
sok ezer mécslánggal izen.

Árny ül, vagy a fény, utamon?
Kakas énekel vagy a szél?
Hinném, hogy a parlagokon
hattyúsereg ül, nem a tél.

Szép vagy, te fehér sivatag!
Fagytól melegül ma a vér.
Testemre szorítalak,
hókeblű nyír, te pucér.

Jeges álmot lát a vadon,
s a pihés tarló de vidám!
Ölelésre csukódna karom
remegő füzek sudarán.

Ford: Weöres Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-09-26 08:03:39, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

Nem siratlak

Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.

Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.

Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?

Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.

Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

Ford:Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-07-25 07:38:18, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

Alkony sző a tó fölé ...

Alkony sző a tó fölé bíbortakarót,
a fenyvesben fajd zokog rekedt siratót.

Árva rigó sírdogál odva rejtekén,
én örülök csak magam, lelkem csupa fény:

szérüskert alá, tudom, eljössz estetájt,
legyűrjük az asztagok arany vánkosát,

összetörsz, te szép virág, csókjaim alatt,
s nem bánod majd, hogyha rád csók-eső szakad.

Úgy ölellek - fátyladat magad elveted,
s bokrok rejtekén köszönt fényes reggeled.

Siratóját az a fajd zokoghatja már!
Vidám búval ébred a hajnali sugár.

Ford:Rab zsuzsa

...
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-05-23 07:08:49, kedd
 
  Szergej Jeszenyin:

A kék tűzeső

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sűrűjén,
ne lakjék más a szívedben.

Te finom-suhanású leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kívánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Ford: Weöres Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-05-20 09:17:20, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

Tánya szép volt

Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.
Hófehér szoknyája alján piros fodor libegett.
A kertalji sövény mögött, mikor este útra kel,
cicázik a Hold a ködben, az ég fellegeivel.

Jön a legény, megbiccenti fürtös fejét, úgy köszön:
"Ég veled, kis boldogságom! - mert én mással esküszöm."
Holtfehér lesz, s mint a harmat, oly hideg a szép leány,
mérges kígyóként gyürűzik hajfonata a nyakán.

"Nem akarlak megbántani, ó, te kékszemű legény.
Éppen jöttem, hogy megmondjam: bizony máshoz megyek én!"
S szól a harang... nem imára - esküvőre hívogat,
megy a násznép a szekéren, de hang nélkül hajtanak.

Nem a kakukk panaszkodik, Tánya anyja sírdogál.
Halántékán mély seb tátong: fekszik a lány halva már.
Koszorúként homlokára vére száradt, cseppre csepp...
Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.

Ford: Jobbágy Károly
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-05-15 07:02:26, hétfő
 
 
Szergej Jeszenyin

Nem siratlak

Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.

Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.

Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?

Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.

Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

Ford:Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-05-12 07:39:02, péntek
 
  Szergej Jeszenyin

Ülj le mellém kedves!

Ülj le mellém, kedves, ülj le,
hogy szelíd szemedbe zárva
hadd figyeljek elmerülve
szívem förgeteg-szavára.

Ez az őszi arany-áldás,
fürtöd hamvas dér-fehére
úgy hullott, mint a megváltás
a mihaszna lókötőre.

Rég mögöttem szülőföldem,
rétek, erdők sűrüsége,
életem hogy beleöljem
városi vad dicsőségbe,

odahagyott kertre, nyárra
hogy ritkábban emlékezzem,
hol a békák muzsikája
költővé nevelt föl engem.

Éppen ilyen ősz van arra.
Ág-mancsával be-betéved
ablakunkon a juharfa,
keresi az eltünőket.

Rég nincsenek a világon.
Cinteremben az ezüst hold
jóslata a keresztfákon:
mi is vendégek leszünk ott.

Mi is, túlján bajnak-gondnak,
ott leljük meg végre békénk.
Ezek a hullámzó dombok
vigasztalják, aki él még.

Ülj le mellém, kedves, ülj le,
hogy szelíd szemedbe zárva
hadd figyeljek elmerülve
szívem förgeteg-szavára.

Ford:Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-05-03 11:12:17, szerda
 
  Szergej Jeszenyin

Szép jó reggelt...

Elaludt már a sok arany csillag,
megrebbent a tág víz tündér tükre,
a folyóra hajnal fénye villant
s pírt dobott a fényháló-egünkre.

A nyírfák is mosollyal ébredtek,
szétzilálták selyem hajfonatjuk,
zöldszín fülbevalóik zizegtek,
s harmatból volt ezüst ruha rajtuk.

Lombos csalán kerítésre kúszva
ékes gyöngyöket nyakára felvett,
s pajkosan-bohón fülembe súgta:
"Szép jó reggelt!"
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin
  2017-04-19 08:25:07, szerda
 
  Szergej Jeszenyin

Szép jó reggelt...

Elaludt már a sok arany csillag,
megrebbent a tág víz tündér tükre,
a folyóra hajnal fénye villant
s pírt dobott a fényháló-egünkre.

A nyírfák is mosollyal ébredtek,
szétzilálták selyem hajfonatjuk,
zöldszín fülbevalóik zizegtek,
s harmatból volt ezüst ruha rajtuk.

Lombos csalán kerítésre kúszva
ékes gyöngyöket nyakára felvett,
s pajkosan-bohón fülembe súgta:
"Szép jó reggelt!"
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 276 db bejegyzés
e év: 1441 db bejegyzés
Összes: 8009 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1245
  • e Hét: 3965
  • e Hónap: 71938
  • e Év: 371692
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.