2016-04-28 09:53:49, csütörtök
|
|
|
Sánta Zsolt
Vérző Nap
Azt a kevés időt még,
mely még hátravan,
a tenger testén töltöm én,
gyöngén, bizonytalan.
Azt a kevés időt
tenyeredből megiszom.
Minden csöppje iszonyú,
de akarsz és én akarom.
Azt a kevés időt
lágy karjaidba ültetem,
hogy nőjön szerelmünk,
mint a Nap a tengeren...
Azt a kevés időt
felrúgni nem akarom.
Ne legyek bolondabb én,
mint egy bolond a hajnalon.
Messze madarak üvöltenek.
Sikítanak a fellegek s lehet,
hogy hamar feledni fogsz,
mint vérző lámpa a kósza szelet...
Sötétedik, minden csöndes.
Az utolsó vonat elzakatol.
Ágyazz meg nekem kedves
a láposban lenn, valahol... |
|
|
0 komment
, kategória: Sánta Zsolt |
|
|
|